Korábban már előfordult, hogy munkamódszerrel kapcsolatos témával foglalkoztunk, most sem teszünk másként: a fájlsokszorozásról lesz ma szó. Vegyünk egy egyszerű esetet: Mária elkészít egy dokumentumot, amit lelkiismeretesen elnevez a cég előírásai szerint, majd továbbküldi a főnökének jóváhagyásra. Aztán a főnöke még visszaküldi neki egy-két módosítással, és szépen hozzábiggyeszti a monogramját, így: mariaverzioja_sp. Szuper.
Mária megfogja, és elmenti ezt a mappájába a korábbi verzió mellé, majd visszaküldi, mondjuk úgy, hogy a végére tesz valami verziójelzés-szerűséget, így: mariaverzioja_sp_uj. Ez egyre csinosabb! Már három file van lementve, legalább egy számítógépre.
Utána következik, hogy elküldi Mária a belsőleg elfogadott file-t az ügyfélnek, persze már lecsupaszítva az egészet. Újra bonyolódik viszont a helyzet, mert az ügyfél, sőt annak a kollegája is jó eséllyel javít és bütyköl, és általában ő is odatesz egy jelzést a file nevébe.
Mária lelkiismeretes, minden verzió le van neki mentve, viszont egy idő után megőrül, és nem talál semmit (arra ne is gondoljunk, hogy rossz verziót ment le véglegesnek, vagy küld tovább), a számítógép memóriája pedig fogy. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen mappa ronda.
Mi a megoldás? A verziók őrizgetését hagyjuk meg a levelezőprogramnak, az éppen legutolsó változatot pedig a mi kis első lementett dokumentumunk helyére mentsük le, mindig a véglegesnek szánt file-névvel. Ne sirassuk meg, jó eséllyel soha az életben nem fogjuk mégegyszer kinyitni, ezért semmit nem veszítünk, ha elengedjük. Az elküldött levelek között úgyis ott lesz, ha valamilyen okból mégis szükség lenne rá. Az eredmény megnyugtatóan átlátható mappa, gyors munkavégzés, boldogabb munkanapok!
Eheti infografikánk érdekes visszajelzéseket gyűjt össze a közösségi oldalak felhasználóitól. Nagy részük például szívesebben kér ügyfélszolgálati jellegű segítséget itt, mint a hivatalosabbnak ható csatornákon. A választ ráadásul döntő részben fél órán, de legfeljebb egy napon belül várják - ez a Twitter esetében még kiélezettebb. Az is kitűnik a grafikából, hogy a közösségi oldalakon egy-egy vállalatot követő felhasználók sokkal öntudatosabbak: a pozitív tapasztalatokat is megosztják a környezetükkel, ahogyan a negatívat is, ez utóbbi esetében ráadásul nagyon nehéz őket visszaédesgetni, mert nem terveznek újabb vásárlást.
Újabb vállalati kommunikációs közösségimédia-botrány robbant ki tegnap, ezúttal a nagy múltú brit zeneforgalmazó áruházlánc, a HMV került kínos helyzetbe. A komoly pénzügyi nehézségekkel küzdő cég tegnap jelentette be, hogy 190 dolgozót elbocsátanak, ezzel párhuzamosan azonban korábbi community managerük a HMV saját, hivatalos Twitter-oldalán kezdett indulatos üzeneteket megosztan, "a márkát szerető, lojális munkatársak tömeges kivégzésének" minősítve az intézkedést. A HMV hamar visszaszerezte az oldal irányítását, és törölte a kínos tartalmakat, de addigra a Channel 4 híradójának tudósítója már beszámolt az ügyről, és a tweetekről készített screenshot is megállíthatatlanul terjedni kezdett.
Az ilyen helyzetek oka általában az, hogy az intézkedések előkészítésekor nem fordítanak kiemelt figyelmet egyéb csatornák mellett a közösségi felületekre, illetve az azokat kezelő személyekre és a náluk meglevő adminjogokra. Ez betudható egyszerűen hanyagságnak, de ennél is nagyobb probléma az, ha az intézkedésért felelős személy még a digitális szakadék rossz oldalán áll, és a vállalat közösségi oldalakon folytatott kommunikációja teljesen a látókörén kívül esik.
Mindenesetre ezzel az akcióval a community manager a HMV-nél is rosszabbul járt: egy ilyen botrány a lehető legrosszabb ajánlólevél, ha a jövőben hasonló területen szeretne elhelyezkedni.
A vezérigazgatók személyes pozicionálása az egyik legfontosabb eleme a vállalati imázsépítésnek. Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor azt is meg kell értenünk, hogy stratégiai tervezésnek ki kell térnie a CEO-k online és közösségi jelenlétére is.
A világ 50 legbefolyásosabb vezérigazgatójának online jelenlétét a vállalat brandelt tartalmában, valamint közösségi médiabeli megjelenésüket vizsgálták egy kutatásban, amit az alábbi infografika formájában is megosztottak a nagyérdeművel.
Megjelennek a CEO-k a Youtube csatornán? Van-e személyes profiljuk valamelyik közösségi oldalon? És ami talán a legérdekesebb: azon vállalatoknak, amelyeknek általánosságban jó a megítélése, vajon nagyobb arányban érhető el a vezetőjük közösségi oldalon?
Az utóbbi napok egyik legbizarrabb híre volt a kanadai nagykövetség által indított kampány Miskolcon. Mivel először a Tumblr-en találkoztam vele, azonnal arra gondoltam, hogy ez valami rossz photoshop-vicc, így nem is foglalkoztam vele. Később kiderült, hogy valakik tényleg azt gondolták, hogy adekvát kommunikációs választ találtak egy problémára, mégpedig az alaptalanul menedékjogot kérő magyar állampolgárok tájékoztatására.
Az valóban jó gondolat volt, hogy a jogszabályi változásokról helyben is informálni kellene a lakosságot, hogy ne egy kanadai repülőtéren derüljön ki a dolog, viszont a megvalósítás katasztrofális. És nemcsak az: végtelenül lenézi azokat az embereket, akikhez szólni kíván.
Nem tudom, tervezett-e a kanadai nagykövetség pr-aktivitásokat, de önmagában az, hogy hirdetésekben és szpotokban tervezték közölni a változást - ráadásul ezzel a szöveggel -, arra enged következtetni, hogy teljesen biztosra akartak menni és a lehető legalacsonyabbra tették a lécet. Ennél már csak az lett volna megalázóbb (és félelmetesebb), ha hangosbeszélővel felszerelt autók járták volna a várost.
Az is nagy hiba volt, hogy nem egyeztettek az önkormányzattal, már csak azért is, mert akkor talán le tudták volna őket beszélni erről. Másrészt egy diplomáciával foglalkozó szervezetnek tisztában kellene lennie azzal, hogy ilyen jelentőségű ügyekben nem lehet a helyi vezetők kihagyása nélkül lépéseket tenni.
A kampányt végül leállították, eleve több olyan médium volt, mely jó érzékkel visszautasította az anyagok megjelentetését. A célt mindenesetre elérték, legalább is az egész ország tudomást szerzett a megváltozott kanadai jogszabályokról. Viszont többet veszítettek a réven, és káros is volt a tevékenységük: a kanadai nagykövetség reputációja rendkívül negatív lett, másrészt mindenféle álhírek kezdtek el terjedni Miskolcon a hazatoloncolásra váró, állítólag négyezer ember jövőbeni sorsáról.
A károkat csak fokozta, hogy a követség részéről senki nem szólalt meg, elérhetetlenné váltak ahelyett, hogy kezelték volna a helyzetet. Csupán annyit tettek, hogy leállították a kampányt, pedig egy bocsánatkéréssel mindenképpen tartoznak még főként a miskolciak, de az egész ország felé is.
A Facebook épp egy hete jelentette be, hogy továbbfejleszti saját keresőrendszerét, mely a jövőben egy sor közösségi funkciót is magában foglal majd. Magyarul több kiváló összefoglalót lehetett olvasni arról, hogy pontosan milyen lehetőségeket kínál majd a Graph Search, azonban ezek leginkább a külföldi portálok cikkeit foglalják össze, hiszen az új kereső jelenleg a béta tesztelés fázisában van és bár lehet jelentkezni, de élőben egyelőre elég kevesen használhatták azt.
Kézenfekvőnek tűnik a Google keresőmotorjával összevetni a Graph Search jelentette változásokat. De szerintem már elvi szinten több érdekes különbség is megállapítható. A Google rendszeresen alakít a motor algoritmusain. Erre azért van szükség, mert a SEO-val foglalkozó szakemberek állandóan találnak olyan kiskapukat, amellyel a meghatározott tartalmat akkor is előnyösebb helyen tudják szerepeltetni, ha az a felhasználók keresési feltételeinek adott esetben kevésbé felelne meg, mint a találati listán hátrébb sorolt, nem SEO-zott oldalak. A Google számára az is már régen egyértelmű volt, hogy a közösségi oldalak átütő népszerűségével az ismerősök vagy csak követett hírességek, szakértők ajánlásai is relevánsan tudják módosítani a találati listát. A felismerést követően nem csak azért volt szükség egy saját közösségi platform létrehozására, mert a Facebook például a Google számára nagyjából egy fekete lyukhoz hasonlítható (korábban is kezdték el fejleszteni saját rendszerük alapjait), hanem azért is, mert a bejelentkezett felhasználókról rendelkezésre álló adatokat a hirdetési rendszerükben is fel tudják használni. Az online reputáció managerek számára azonban a találati listában való jó helyezés alapja a továbbiakban is a SEO marad - hiszen a Google-t jelentős mennyiségben kizárólag keresőként használják a felhasználók, illetve bárki számára elérhető a kereső-szolgáltatás kijelentkezett állapotban, amikor semmilyen közösségi forrás alapján nem tudja módosítani a találati listát a rendszer.
A Facebook esetében ez egészen nyilvánvalóan nem lesz így, a felhasználókról minden keresés alkalmával minden adat rendelkezésre áll majd - ha az adott user úgy dönt, hogy Graph Search alapú keresést akar indítani. A Google célja a Google+ integrálásával egyértelműen a keresési folyamat személyesebbé tétele volt, míg a Facebook a közösségek a böngészését teszi elérhetővé egy érdekesnek ígérkező keresési mechanizmus által (akár az egyéni akár a lokális közösségeket). A Google-nek régóta fel lehet tenni kérdéseket egész mondatban és nagy mértékben növelhető is a keresés eredményessége, ha valaki képes értelmes angol mondatokat alkotni. Azonban ezzel nem tudjuk böngészni ismerőseink kedvenc éttermeit, kedvenc zenéit vagy soha nem fogjuk vele megtalálni azt a kiállítást, amire a legtöbb barátunk kíváncsi. Vagy azt pártot, amit a legtöbben like-olnak. Ezzel az egésszel szerintem a hihetetlen mennyiségű rendelkezésre álló adatot teszi kezelhetőbbé és összefüggéseiben értelmezhetővé a Facebook minden felhasználójának a számára. Tehát a Facebook a közösségit teszi kereshetőbbé, míg a Google a keresést tette (személyesebbé majd) közösségibbé.
Na de mit jelent ez a márka oldalak kezelői számára? Ha megértjük ezt a hozzáállásbeli különbséget, akkor - jelenlegi ismereteink birtokában - lesz-e valaha Facebook SEO? És miben különbözik ez a Google SEO-tól? A Google SEO-ról sok szó esett már, ezért csak a különbségekre mutatok rá. Állításom az, hogy a Google SEO alapja továbbra is a hagyományos tartalom-optimalizálás, mely révén az interneten elérhető tartalmunkat a Google motorja számára felismerhetővé, és az ismert algoritmusok értékelési struktúrájában konkurenciánál fontosabbá, használhatóbbá, relevánsabbá tesszük. Az, hogy egyébként a +1-ezések révén az adott felhasználónak majd torzítja a találati listát a rendszer a megállapításon túl semmire nem jó nekünk. A Graph Search ezzel szemben nem csak ismerőseink, hanem minden felhasználó publikus adataiban keres, de ettől egyáltalán nem kell megijedni a privacy-huszárok szorongásait olvasgatva. Mert teszem azt, ha a személyes profilommal like-olom a kedvenc éttermem oldalát és ott a kirakott fotókat is előszeretettel kommentelem, majd valaki indít egy keresést, azzal, hogy mi a legnépszerűbb étterem Budapesten, akkor valaki megtalál majd egy jó helyet, de az én intim szférámba senki nem tudott kutakodni.
A Facebook SEO tehát szintén a tartalom optimalizálásra épül, azzal a különbséggel, hogy itt az interaktivitás mértéke az elsődleges, amit mesterségesen, hivatkozásokkal, linkcserével, nem tudok torzítani. Tehát a tartalom előállítására, annak minőségére, és a rajongóink számára a való relevanciájára kell a hangsúlyt és az erőforrást csoportosítani a jövőben - ez a Facebook SEO. Mark Zuckerberg elmondta, hogy a Graph Search-csel elkészült a Facebook-élmény harmadik meghatározó pillére, ez tehát nem csupán egy olyan fejlesztés, mint a Bing-gel való korábbi együttműködés, sokkal több annál. El lehet mondani, hogy ilyen keresést helyek tekintetében például a Foursquare-n régóta indíthatunk (Explore funkció), de ott is csak limitált a forrás, amire épít és nehezen optimalizálható kínálati oldalról.
Azt gondolom, hogy a felhasználók csak nyerhetnek a Graph Search használatával a jövőben, mert nem csak a Hírfolyamukon keresztül böngészhetik ismerőseik tartalmát, illetve a márkák rá lesznek kényszerítve, hogy további exkluzív tartalommal rávegyék a rajongókat, hogy még többször lépjenek interakcióra velük. Ehhez pedig a minőségen és a színvonalon kell javítani, amivel szintén a felhasználók járnak jól, hiszen nekik tetszőbb tartalmat láthatnak majd. A Graph Search összességében nem fogja leváltani a Google-t, mint az első számú keresőt, de szerintem egyértelműen bebetonozza a Facebook helyét a legtöbbet böngészett oldalak toplistájának elején.
Erősen USA-centrikus infografikát mutatunk ma be, de mégis érdekes lehet számunkra, mert többek között megmutatja, hogy az egyes csatornákon mely témák a legnépszerűbbek. Így kicsit képbe kerülhetünk, hogy milyen típusú termékekkel, illetve brandekkel lehet a legszebb eredményeket elérni. Persze nem fog senki meglepődni, hogy az olyan cégeket találjuk az élen, melyek a legnagyobb kereskedők, illetve akik ruházattal, játékokkal/hobbival, szépségápolással, számítógépekkel foglalkoznak. A Facebook-Youtube-Twitter rangsorok hasonlóan alakulnak, míg érdekes változás áll be a Google +-nál, ahol bejön a képbe a lakásfelújítás. Ez folytatódik a Pinteresten, ahol előkelő helyet foglal el a lakberendezés is.
Ezen a héten az infografikák jelenlegi helyzetét bemutató infografikát bogarászhattok. Lehetne jobb is, de érdekes a legnépszerűbb témák felsorolása. A második helyen szerepel például az az anyag, ami arról szólt, hogy mennyire bízhatunk meg a szakállas emberekben.
Egészen szörnyű vizuális katyvasz tud létrejönni a Pinteresten, leginkább a szövegek túlburjánzása miatt. Sokan figyelmen kívül hagyják, hogy ez egy vizuális csatorna és rettenetesen néz ki ettől a felület egy-egy óvatlanabb keresés után. Ami jelen esetben egyébként a "business women" kifejezésre történt. Ha nagyon bulváros akarnék lenni, akkor azt írhatnám a poszt címének is, hogy "Elmyspace-esedik a Pinterest?"
A múlt század sci-fijeiben és sorozataiban felvonultatott kütyük közül van, ami mára mindennapos használati tárgy, de sok olyat találhatunk, amelynek előállítása technológiailag ugyan már lehetséges, de valamiért mégsem valósult meg. Utóbbi kategóriába tartozik a többi között a telefonos karóra. Ez a nyolcvanas évek sorozatainak volt a slágertalálmánya, ilyen órával hívta segítségül David Hasselhoff Michael Knight szerepében a fekete szuperautót a Knight Riderben.
De a legkisebbek is találkozhattak a telefonos csodaórával, amiben ráadásul már videohívás funkció is volt. Aki gyerekként szombat reggelente nézte a Sky Channel rajzfilmjeit, az még emlékezhet az Inspector Gadget Penny-jére: a kislány karóráján keresztül beszélgetett a felügyelővel.
Ha igazak az Apple körül keringő pletykák, könnyen lehet, hogy a rajzfilmből megismert kütyü hamarosan valósággá válik, és az okoskaróra lesz a következő nagy újdonság – hogy milyen funkciókkal, arról egyelőre csak találgatni lehet. Az viszont biztos, hogy elég nyomós okot kell szolgáltatni ahhoz, hogy az emberek 2013-ban valamit a csuklójukra csatoljanak. Órát is inkább már a ruházat részeként, illetve státuszszimbólumként viselnek a legtöbben, nem pedig azért, hogy tudják, mennyi az idő (ezt bárhol, bármikor számos egyéb forrásból kideríthetjük). A másik fontos kérdés a képernyő mérete: talán sokan már nem is emlékeznek arra a trendre, amely a lehető legkisebb mobiltelefon előállítására sarkallta a gyártókat.
Ahogy előtérbe került ugyanis a kijelző, úgy kezdett egyre nőni a készülékek mérete, és a többi között a nagyobb képernyő iránti igény csinált helyet a piacon a táblagépek számára is. Az okoskészülékek terén – funkcióktól függetlenül – a kijelzőnek tehát központi szerepe van, így elgondolkodtató, mire lehet elég egy karórányi képméret. A legfőbb kérdés pedig végső soron az, hogy a jelenleg sikeres és széleskörben elterjedt mobileszközök között van-e hely és hol egy okoskarórának.
Mindenki ismer olyan sztorikat, ahol a dokumentumba írt megjegyzések között ottmaradt egy az ügyfelet sértő beszólás, vagy rossz helyre lett elküldve egy negatív, szintén az ügyféllel kapcsolatos levél. Valószínűleg nem kell ecsetelni, milyen nehéz jól kikeveredni az ilyen helyzetekből (leginkább sehogy), az viszont megér egy rövidebb eszmefuttatást, hogyan kerülhetjük el őket.
A válasz nagyon egyszerű: nem kell ilyesmit csinálni. Azt gondolnánk, hogy ez alapvető, de az ilyen bakik nagyon kis figyelmetlenségekből kerekednek ki. Biztosan mindenkinek van például olyan kollegája, aki a megbízót a családnevén vagy rosszabb esetben becenevén emlegeti. Ebből lesz aztán a családnévvel elnevezett file, vagy csak családnévvel megnevezett ügyfél a tanácsadói dokumentumban, figyelmetlenebb olvasásnál pedig továbbküldés és kicsit rosszabb szájízű címzett. Apróság, de fontos. Azzal pedig nem érdemes áltatnunk magunkat, hogy könnyedén megy a hivatalos és a félhivatalos hangnem szétválasztása, mert egy olyan hajrás időszakban, mint amilyen az évvége is, lehet, hogy mégsem sikerül erre odafigyelnünk.
Éppen ezért a legjobb, ha még a munkatársakkal beszélve is úgy emlegetjük az ügyfelünket, mintha éppen ő is ott lenne velünk egy légtérben. Így nem fog előfordulni, hogy meeting után kihallatszik a liftből, hogy lecsaládnevezzük vagy megjegyzést teszünk rá, és nem mellesleg a megbízó részére végzett munkát sem mérgezi meg a kritikus hangvétel. Ez főleg akkor fontos, ha egy tapasztalatlan újonc kerül a csapatba, akit könnyen demotiválttá tehet, ha azt hallja, hogy egy elviselhetetlen, hozzá nem értő ügyfélnek dolgozik.
Karót nyelt, merev, szürke hangulatú megközelítés? Lehet, de biztonságos. Az alapvető viselkedési szabályok követése pedig egyébként sem ártott meg még senkinek.
Az amerikaiak szabad fegyvervásárlási és korlátlan fegyverviselési jogáért évek óta kiálló Nemzeti Lőfegyver Szövetség (National Rifle Association) közösségi felületei minden csatornán elnémultak a connecticuti Newtonban történt tragédiát követően. A Twitteren három accounttal is rendelkező szervezet utoljára az első hírek megjelenése előtti percekben volt aktív, azóta teljes a csend. Természetesen a nekik címzett, felháborodott tweetek száma jelentős, de ezek kivétel nélkül megválaszolatlanok maradtak.
Fegyverbarátok a Facebook-on - felfüggesztve Facebook-oldalukat – amely múlt csütörtökön ünnepelte az 1,7 milliós követőszám elérését – felfüggesztették. Nem ez az első eset, hogy a szabad fegyvertartással összefüggő tragédiák kapcsán a Nemzeti Lőfegyver Szövetség önszántából kiszorult a közösségi médiából: az idén nyáron egy moziban történt lövöldözést követően Twitter-accountjaik egyikét egyszerűen törölték.
Ezzel együtt a szervezet vezetői a médiaszerepléseket is kerülik – kivéve az olyan tagokat, akik a történtek hatására már úgy látják, változtatni kell az iskolai mészárlás során használt fegyvertípusra vonatkozó jogszabályokon. Egy részvétnyilvánító közleményt leszámítva minden újságírói megkeresést elutasítottak, legfrissebb bejelentésük szerint december 21-én tartanak majd egy sajtótájékoztatót.
From my cold dead hands A teljes csend a történtek után bizonyos szempontból érthető. Mivel ez már a sokadik ilyen jellegű tragédia, és az eset nemcsak az amerikaiakat, de az egész világot megrázta, a szabad fegyverviselés fenntartásáért harcoló szervezet végképp nehéz helyzetbe került, álláspontjuk ezek után minden korábbinál nehezebben védhető. Nem lelkesítően, hanem sokkal inkább sokkolóan hangoznának ezek után az azóta elhunyt Charlton Heston szavai, aki 2000 májusában azt mondta, csak a kihűlt, élettelen kezéből vehetik el tőle a puskáját:
Ezt szlogenként "I'll give you my gun when you take it from my cold, dead hands" amúgy a Szövetség egy kampányában autómatricákon is használta.
Fegyvert a tanároknak!
Nem minden fegyverbarát szervezet burkolózott azonban némaságba, a Gun Owners of America és a Second Amendment Found például egyaránt aktívan kommunikál az üggyel kapcsolatban, továbbra is támogatva a korlátlan fegyverviselés jogát. Az utóbbi szervezet képviselője például még a CNN-en is nyilatkozott az ügyben, szenvtelen szavai még a műsorvezetőt is felháborították.
Különösen sokkoló a Second Amendment Found egyik Facebook-posztja, amely a tragédia kapcsán olyan javaslatot fogalmaz meg, mely szerint ez az eset is arra hívja fel a figyelmet, hogy hiba volt fegyvermentes övezetekké tenni az iskolákat és fel kellene fegyverezni a tanárokat.
Természetesen mindezzel további olajat öntöttek a tűzre, amely a lövöldözés miatt felháborodott tiltakozók és a fegyverpártiak közötti vitában múlt péntek óta soha nem látott erővel lobbant fel.
Nagyon jó kis infografikában foglalták össze, hogy mire használják amerikai egyetemek és diákjaik a Pinterestet. Az oktatási célú tartalmak egyre nagyobb számban találhatók meg az oldalon, de más, egyetemi élettel kapcsolatos képek is helyet kapnak itt. A Mississippi Egyetem például koliszobákról posztol előtte-utána képeket, és biztosan jól jönnek az egyetemistákra szabott receptek is, amikor a semmiből kell valami ehetőt varázsolni.
A beágyazható megosztási gombokat kínáló AddThis platform készített saját adatai alapján egy izgalmas infografikát arról, milyen tartalmakat milyen csatornákon osztottunk meg a leggyakrabban az idei évben.
Nem meglepő, hogy idén is a Facebook felé irányult a legtöbb megosztás (gyakorlatilag minden második), s mögötte a Twitter ugyan még jócskán le van maradva, de számottevő, 55%-os növekedést könyvelhetett el 2012-ben. Érdekes viszont, hogy 32%-kal többen használták nyomtatásra az AddThis gombokat az előző évekhez képest. Szeptemberig töretlen volt a Pinterestre irányuló megosztások számának növekedése, s a lendület csak októberben csökkent, a képmegosztó oldal növekedése így is kiemelkedő, több mint 379%-os. Az AddThis üzemeltetői a Facebook óta nem tapasztaltak ilyen mértékű bővülést.
A könnyűzenében Dél-Korea büszkesége végzett az élen a megosztások gyakoriságát tekintve (de ígérjük, hogy ahogy eddig sem, úgy ez alkalommal sem foglalkozunk a blogon ezzel a jelenséggel).
A várakozásoknak megfelelően tech témában az iPhone 5 volt a legnépszerűbb, az eseményekkel kapcsolatban pedig érdekesség, hogy az amerikai elnökválasztás nemcsak a Sandy hurrikánt, de még a londoni olimpiát is magasan lekörözte.
A Social Media Today szerzője szerint a SEO-val foglalkozó tanácsadók nagy része régi fogásokkal operál, és elsősorban a rankingre koncentrálnak, nem pedig az abból következő eredményekre. Felhozott egy példát is, ahol az egyik ügyfelük öt kulcsszóra keresve is első helyen szerepelt a találati listákon, viszont közelebbről megvizsgálva a találatok forrásait kiderült, hogy egyik kulcsszó sem hozott látogatókat a site-jukra.
Ezért azt javasolja, hogy inkább a közösségi médiára csoportosítsunk át büdzsét, mert a jó tartalom vonzza a látogatókat, és azokat is osztják meg, így generálva forgalmat az oldalra. Ebből pedig a keresési listákon való jobb helyezés következik.
Van ezzel egy kis gond, például ha egy néha frissített, de egyébként változatlan vállalati oldal helyezéseit kell javítani, mert ebben az esetben a közösségi média sokkal kevésbé vethető be. Az a rész is erős, ahol a szerző a közösségi médiával kapcsolatban ROI-t emleget, de arra valóban helyesen hívja fel a figyelmet, hogy annak ereje nem csupán a használt csatornákon nyilvánul meg. Ezenkívül bár fontos a SEO, kicsit módosítani kell a korábban felhasznált eszköztárat - viszont ahogy mindent, úgy ezt is ésszel kell csinálni.
Rengeteg marketingfogás áll rendelkezésre az új ügyfelek megszerzésére, de ezek általában költségesek. A Social Media Today által posztolt infografikából olyan fogásokat ismerhetünk meg, melyek szociálpszichológiai alapvetéseken nyugszanak. Ilyen például, hogy valljuk be a hibáinkat, törekedjünk az azonnali pozitív visszacsatolásra, vagy hogy igyekezzünk kisebb meglepetéseket szerezni. Ez utóbbi lehet egészen kicsi dolog, önmagában a gesztus az, ami fontos.
Milyen kihívásokkal szembesül a kommunikációs szakma napjainkban? Erre a kérdésre keresi a választ egy izgalmas tanulmány, amelyet a Plank Center tett közzé egy 23 országban, közel 4500 PR-szakember részvételével megvalósított felmérés alapján. Az anyag reális képet fest a kommunikációs szakmában aktuális problémákról, és egyben arra is enged következtetni, mely kihívások kezelése terén számíthatunk komolyabb előrelépésre, és mely kérdések maradhatnak hosszabb távon is nyitottak.
Az eredmények a napjainkban leginkább aktuálisnak tartott témák mellett komoly generációs szakadékokat is feltártak az idősebb PR-vezetők és a fiatal, feltörekvő generáció között. A kutatás egyik fontos megállapítása szerint ahogy a szakemberek idővel egyre tapasztaltabbá és elismertebbé válnak, úgy lesznek egyre magabiztosabbak saját döntéseikkel kapcsolatban, és egyre kevésbé nyitottak a kritikus véleményekre – inkább elképzeléseik megerősítését, mintsem megkérdőjelezését várják el környezetüktől. Ez szükségszerűen megnehezíti a gyors és hatékony igazodást a változásokhoz, ami a válaszadásban is megmutatkozott: az idősebb generáció sokkal komolyabb szakmai kihívásnak látta a digitális média terjedését és az információáramlás felgyorsulását, mint fiatalabb kollégáik, akik számára ez már inkább természetes jelenség, melynek kezeléséhez már rendelkeznek a szükséges képességekkel, nem pedig egy megoldandó, súlyos probléma.
Szintén érdekes különbségeket mutat a felmérés az eltérő kultúrákhoz tartozó országok között: a latin-amerikai országokban aktív szakemberek sokkal inkább nyitottak a változásokra és gyorsabban reagálnak az új trendekre, mint például brit és német kollégáik. Ebben közrejátszik az is, hogy a harmadik világbeli országokban a kommunikációs területen dolgozók átlagéletkora fiatalabb, mint a nyugat-európai országokban. Ráadásul utóbbiakban a szakmának is komolyabb hagyományai vannak, így művelői is kissé konzervatívabbak, nehezebben változtatnak a jól bevett(nek hitt) megoldásokon.
Közös pontnak tekinthető világszerte a kommunikációs munka mérhetősége iránti fokozódó igény, ami egy olyan problémát jelent a szakma számára, amelyről már évtizedek óta folyik a diskurzus, de általánosan használható megoldás máig nem született erre. Ezt amúgy jelenleg a latin-amerikai és az ázsiai országokban tartják a legfontosabbnak, de szinte mindenhol aktívan foglalkoznak vele.
De nézzük, mi is a tíz legfontosabb kihívás a kommunikációs szakemberek szerint világszerte e felmérés alapján!
Az információáramlás gyorsaságának és mennyiségének kezelése
A potenciális krízishelyzetek gyors és hatékony kezelése
A digitális forradalom és a közösségi média előretörése
A munkatársak elkötelezettségének erősítése
A kommunikáció hatékonyságának mérése, számszerűsítése
A transzparencia iránti növekvő igény kielégítése
A tehetségek megtalálása, fejlesztése és megtartása
A megkérdezettek első helyre sorolták a megnövekedett információmennyiség kezelésének problémáját: hogyan azonosítsák a fontos és releváns tartalmakat, illetve hogyan menedzseljék a kapcsolatteremtésre, interakcióra irányuló lehetőségek (különböző felületek és eszközök) folyamatos bővülését. A gyorsuló információáramlással szorosan összefügg a krízishelyzetek kezelésének kérdése, amit az előbb említett trend értelemszerűen nehezebbé tesz. Ehhez kapcsolódik a digitális média terjedése is (forradalomról 2012-ben ebben a témában talán már túlzás beszélni – a felmérésben mégis így említik ezt a jelenséget), ami alapjaiban formálja át a kommunikációs szakma eszköztárát és napi gyakorlatát. Jelentős különbséget jelent viszont az egyes országok között, hogy ezt Észtország, Lettország és Oroszország csak az utolsó helyre sorolta a fontossági listán.
Nagy a nyomás a kommunikációs munka eredményeinek mérhetővé tétele terén a szakembereken, erre utal, hogy Nagy-Britanniában, Brazíliában, Mexikóban, Chilében, Indiában és Dél-Koreában egyaránt az első vagy a második helyre sorolták ezt a kihívást, ami összesítettben is az ötödik helyen végzett. Életkor szerinti megosztásban érdekesség, hogy a fiatalok szerint ez most a legfontosabb probléma (szemben idősebb, vezető beosztású kollégáikkal, akik inkább a digitális média terjedésének kezelését tartják a leginkább kihívást jelentő feladatnak).
A tehetségek megtalálása és kinevelése, illetve a munkatársak elkötelezettségének erősítése Latin-Amerikában, Indiában és Kínában egyaránt különösen komoly problémát jelent. Ezekben az országokban jóval előrébb sorolták ezt a kérdést, mint például Németországban, Nagy-Britanniában és az USA-ban. Az utóbbi két országban a transzparencia és a CSR ügye is jóval hátrébb végzett a globális átlaghoz képest, kiemelten fontosnak tartják viszont ezeket a témákat a német szakemberek. Összesítettben utolsó helyre került a szakma megítélésének javítása, de a fiatalok körében ez a kérdés a legfontosabb kihívások közé tartozik.
A felmérés készítői arra is rákérdeztek, hogyan kezelik a szakemberek ezeket a kihívásokat. A digitális média terjedése kapcsán a válaszok nem voltak meglepőek: képességek fejlesztése, meglevő munkatársak továbbképzése, új szakértők, külső specialisták alkalmazása és a közösségi felületek monitorozása. Érdekesek voltak viszont a kommunikáció mérhetőségével kapcsolatos válaszok, a legtöbben ugyanis úgy nyilatkoztak, hogy a médiajelenlét monitorozásával és elemzésével kívánnak megfelelni a mérések iránti növekvő igényeknek, de sokan például a hatékonyságot az üzleti teljesítmény szintjén kívánják vizsgálni, míg mások a nem pénzügyi mérőszámokra fognak támaszkodni. Mindez arra utal, hogy rövidtávon továbbra sem számíthatunk a probléma megoldására.
Kevés olyan site van jelenleg a neten, melyet akkora buzz kísér, mint a Pinterestet. Kezdetben még inkább csak Etsy-fanok csatlakoztak az akkor még meghívásos rendszerrel működő honlap közönségéhez, utána viszont hirtelen mindenkit érdekelni kezdett, vélhetően a hihetetlen növekedési statisztikákról szóló hírek miatt.
A siker teljesen megalapozott és érthető. A közösségi média egyik fő vonzereje, hogy anélkül tudjuk kifejezni magunkat és megmutatni személyiségünket, hogy irtózatos költségekbe kellene vernünk magunkat. Elég, ha lájkoljuk vagy megosztjuk annak a táskának a képét, amit szeretnénk vagy azt a ruhát, amiben el tudnánk képzelni magunkat. Ez lényegében a Flickr megjelenése óta így van, csak mindig újabb csatornákat talál magának ez a virtuális fogyasztás. Ezt a Pinterest tökéletesen egyszerűen nyújtja, ráadásul egy másik elementáris igényt is kielégít: a gyűjtögetést. A tábláknak köszönhetően kategorizálhatjuk is, amit találtunk és kirakatba rendezhetjük azokat, méginkább fokozva ízlésünk megcsillantásának lehetőségét.
Most éppen a Pinterestet érzi erre a legmegfelelőbbnek a felhasználók egyre nagyobb tömege, mert egyrészt felhasználóbarát a kialakítása, másrészt egyértelműen megfelel annak a trendnek, hogy a szöveges tartalmakkal szemben egyre nagyobb teret nyernek a képek és videók. Nem írunk már hosszú blogposztokat a gondolatainkról – nem egy poszthoz keresünk illusztrációként fotót, hanem éppen fordítva: egy-egy fotóhoz rendelünk (esetleg) egy-két mondatot, kifejezve mondanivalónk lényegét.
Nagyrészt ezért tűnik már porosnak a Flickr, amit azért citálok ide már másodjára, mert szerintem a Pinterest az új Flickr. Annyi a különbség, hogy itt nem képmániások, hanem tárgymániások találkoznak többnyire, ezt a differenciát viszont el lehet fedni a választott fotók ízléses vizualitásával. Természetesen meg kell említeni a Tumblr-t is, ami sokkal korábban hozta lényegében ugyanazt, amit a Pinterest: csupán az az eltérés, hogy az itt található tartalmak inkább harsányak és erőteljesek, kevés a tabutéma, ezenkívül a nem regisztrált felhasználók számára kevésbé követhető. A Pinterest a tömegek szelíd Tumblr-je. Itt az amerikai háziasszonyok kis eséllyel találkoznak pornográfiába hajló tartalmakkal, nyugodtan gyűjtögethetik az esküvői fotókat és a recepteket, oda-vissza lájkolhatják egymást.
Hogyan érdemes ebben a közegben vállalatként megjelenni? Kik számíthatnak figyelemre? Mivel az itt megjeleníthető tartalmak köre nagyon behatárolt, sokak számára nem megfelelő ez a csatorna. Számos vállalat esetében legfeljebb a saját honlapon vagy a Flickr-en található fotótár, galéria helyettesítéseként lehet megfelelő, viszont közösségi aktivitást hiba lenne elvárni. (Már csak azért sem, mert a magyar Pinterest felhasználók köre meglehetősen szűkös.)
Gyakran láthatunk kreatív felhasználási megoldásokat még olyan – a Pinteresttől távolinak tűnő – szereplőktől, mint például egyes egyetemek vagy nyomtatott napilapok, azonban fontos szem előtt tartani, hogy itt leginkább az olyan tartalmak működnek, melyeknek nagyon erős a vizualitásuk – színesek, vibrálóak, ízlésesek. Ha tehát nem rendelkezünk olyan fotóarchívummal, mint mondjuk egy National Geographic vagy az IKEA, inkább ne használjuk ezt a csatornát.
Az eheti infografikán azt láthatjuk, hogy a mai amerikai tinédzserek (és valószínűleg a magyarok is) nagy közösségimédia-felhasználók, de a személyes találkozást és az SMS-ezést még mindig inkább preferálják a közösségi csatornákkal szemben. Fárasztja is őket és legszívesebben visszamennének a Facebook előtti időkre - már ha tudnák, milyen is volt az. :D
Mindenki számára fontos, hogy a lehető leghatékonyabban tudja végezni a munkáját anélkül, hogy kiégne. Ezért nagy piaca van a GTD-guruknak és applikációknak, itthon is lesz konferencia a témában. A The Next Web szerzője szerint azonban érdemes fenntartásokkal kezelni a tanácsokat, mert ha túl komolyan vesszük azokat, inkább frusztrálódunk ahelyett, hogy jobban dolgoznánk. Bár vannak pontok, ahol az illető egyszerűen az „adott helyzettől/egyéntől függ" felkiáltással mossa el az egyes alapvetéseket, valóban érdemes lehet kicsit tüzetesebben átnézni, milyen tanácsok sülhetnek el rosszul. Vagy mégis jól. :)
1. Kelj fel korán Már az első pontnál tudnék vitatkozni a cikk szerzőjével. A guruk szerint ha korán kelünk, egyrészt jut idő mindenre, másrészt kevésbé stresszesebb a nap. A gond ezzel az, hogy van, aki inkább éjszaka teljesít jól és reggel még teljesen kótyagos fejjel próbálja meg felidézni, merre van a kávéfőző. A cikk írója szerint ez elvitathatatlan és komolyan kell venni, de szerintem még egy bagoly is tud alkalmazkodni a koránkeléshez, igaz kevésbé jókedvűen. Ebben a tanácsban tehát azért van valami.
2. Sose az e-mailek olvasása legyen az első dolgod reggel Abban viszont már egyetértünk a cikkíróval, hogy ez egy elképesztően kevesek számára járható út. Sőt, elsőre senki nem jut eszembe, aki megengedetné magának, hogy nem a leveleit nézi át a munkanap kezdetén. Tegyük fel, hogy dolgozunk egy nagy projekten, ezért elsőként azzal foglalkozunk, mert nehéz és komoly munka. Mindeközben könnyen lehet, hogy tegnap este lefújták a projektet. Nem lenne kellemes élmény.
3. Egyszerre csak egy file Elvileg mindig csak egy adott dologgal kellene foglalkozni a guruk szerint. Vannak is olyan appok, amik minden információs zajt levesznek a monitorról, hogy csak az adott feladatra koncentráljunk. A gondolat szép, de főként a kommunikációs iparban luxusnak számít a hírfolyam kizárása az életünkből. A magánjellegű csatornákat viszont valóban érdemes ilyenkor kiiktatni. Ennek megkönnyítésére jó, ha ahol csak lehet, különválasztjuk a magán- és munkajellegű kommunikációt.
4. Tervezd meg a napodat Ha az egyes feladatokhoz időt rendelsz, jobb eséllyel tudod el is végezni azokat – a tanácsadók szerint. Kutatások is azt mutatják viszont, hogy sajnos ez a legritkább esetben sem sikerül, mert mindig tovább tart a munka, mint ahogy elsőre saccoljuk. Ez főleg a sok megszakítás miatt lehet, mert azt ritkán tudhatjuk előre, hogy sok telefonhívásunk lesz-e, vagy hogy a tervezett meeting nem fog-e csúszni, felborítva az előre felállított terveket.
5. A lifehack tanácsok majd segítenek Mindenki azt reméli, hogy a lifehack tanácsokat a napi rutinba beépítve majd jobban fog menni a munka, több lesz az idő a feladatokra – az ezekkel való kísérletezgetés viszont időt és energiát emészt fel, a józan paraszti ész gyakran épp elég.
Ezek voltak a cikkben a legfontosabb pontok. Nektek vannak „kedvenc" jótanácsaitok? Az én kedvencem, hogy csak bizonyos órákban, maximum naponta kétszer szabad megnézni a levelezést. Kivitelezhetetlen és veszélyes "jótanács". A másik általam is kipróbált, de csak kevesek számára kivitelezhető praktika a pomodoro technika – én például mindig kihagytam a szüneteket, ezért végül egybefolyt az egész nap.
Az eheti infografikában a női blogokat gyűjtő Blogher tagjai körében végzett felmérés eredményeit foglalják össze. Eszerint például a nők a leginkább a blogoknak és a Pinteresten látottaknak hisznek, de a Twitter is megelőzi ebben a tekintetben a Facebookot – igaz, nem sokkal. A vásárlásra való ösztönzésben is a blogok és a Pinterest vezetnek, de például szórakozásra és érthető módon a barátaikkal, szélesebb körben vett családjukkal való kapcsolattartásra leginkább a Facebookot használják.
Sajnos a legutóbbi elnökválasztás alkalmával jócskán elkoptatták azokat a kifejezéseket, amivel az amerikai elnökválasztási kampány online eszközeit és csatornáit illethetnénk. Pedig ezúttal még jelentősebb aktivitást produkáltak a jelöltek, a kampánycsapatok igazán kitettek magukért. Ez több mint kényszer volt számukra ezúttal, ha figyelembe vesszük, hogy 2008-ban, az előző kampány idején, a Facebooknak mindösszesen 120 millió regisztrált felhasználója volt az egész világon, miközben a 2006-ban alapított Twittert alig több, mint 6 millió egyedi látogató kereste fel naponta. 2012-ben ezzel szemben a Facebookon több mint 167 millió regisztrált amerikai felhasználó érhető el (ez a teljes népesség több mint 54%-a!), miközben 140 milliónál is többre becsülik a Twitter accounttal rendelkező amerikaik számát. (forrás: socialbakers)
A közösségi média ezúttal tehát nem csupán a forrásbevonás és a kampánycsapatokkal, önkéntesekkel való kapcsolattartás eszköze volt, hanem akár hagyományos kommunikációs csatornáknál is értékesebb felület. A kampány végeztével (bár az utolsó órákig folyó kampány a mai napon is sok érdekességet tartogat) vajon megállapítható-e, ki nyerte az online versenyt? Ki költött többet és ez kinek lesz inkább kifizetődő? Az online közvélemény hasonlóan megosztott, mint a közvélemény kutatások alapján a regisztrált választók? Ki mire használta a csatornákat és milyen tartalommal? Ez mennyiben volt integrált a hagyományos kommunikációjukba? Választási összefoglalónk következik.
Elsőször is, egy egyértelműnek tűnő, de mindenképpen szükséges megállapítást kell tennünk. A közösségi médiában és az online térben való kommunikáláskor, azok karakterisztikájából fakadóan, az ilyen kampányoknak is fel kell készülniük arra, hogy nem csak a saját felületeiken keletkező aktivitásokra kell reagálniuk. Ilyen volt például, amikor a republikánus konvención Clint Eastwood egy üres székkel készített elképzelt interjút, mintha ott ülne Barack Obama. (Be kell vallanom, hogy ez az egyik legmenőbb belépő, amit konvención valaha láttam.)
A fiatal, iróniára és humorra éhes online felhasználók számára az alábbi tartalmak azok, amik a megfelelő formáját jelentik a reakcióknak és nem egy beszédben egy frappáns beszólás, amit az esti híradóba be lehet vágni, hogy egy közleményről már ne is beszéljünk. Obamaék a Facebook és Youtube tartalom tekintetében is jobb érzékkel alakították ki a tartalom hangnemét. Ilyen például Will Farrel személyes üzenete:
Jogosan vethető fel, hogy minden felmérés alapján Obama a színes bőrű és alacsonyabb átlagkeresetű szavazók mellett a fiatal választók között kiemelkedően népszerű, tehát számukra az efféle tartalom előállítása nem feltétlen az online tér megértéséből, hanem (várható) szavazóik igényeinek valós és helyes értékeléséből ered. De Mitt Romney videói szemmel láthatólag nem voltak képesek túllépni a jól megszokott televíziós kliséken. Döntő többségében kizárólag az érzelmeinkre próbálnak, egyébként nem sikertelenül, hatni. Azonban a napi motivációt elhanyagolható esetben várja bárki egy politikai hirdetéstől, míg egy jót derülni azért bárki ráér 3 percben, munkaidőben is.
Teljesen felesleges a brandelt felületek elemzésére, akár szakmailag is, kitérni, nyilván mind a két jelölt sok pénzt ölt a grafikai elemek kidolgozásába, szépek és igényesek, tartalmasak is lettek. A Youtube csatorna szépen kialakított és áttekinthető mind a két esetben. (Itt kell azonban megjegyezni, hogy az elnök a saját csatornáját használja és nem az elnökit, ami mondjuk nálunk biztosan nem ilyen kizárólagossággal történne bármilyen választás esetén.) Mind a ketten rengeteg képpel kommunikálnak Facebookon, napi szintű tartalmaikat mini-infografikák és egyszerű üzeneteket hordozó képek teszik ki. Természetesen mind a ketten vendégeskedtek a Google főhadiszálláson legalább egy-egy Google Hangout erejéig, bár állítólag Romney-é kicsit rosszul sikerült.
Mégis a Pew Research kutatásai szerint az Obama kampány 4-szer hatékonyabb az online kommunikációban, sokkal több embert értek el az elmúlt hónapokban. Míg az Obama stáb átlagosan 29 tweetet közölt naponta, addig Romney-é egyet például - korábban már említettük a reagálás szükségességét. Mégis, a Romney stáb sokat tett a lemaradás behozására, a 4 évvel ezelőtti Obama kampány elemei mind megtalálhatóak. Így mobil appok a támogatásra, önkéntesek szervezésére és a legfrissebb információk azonnali kézhezvételére mind a két jelölt esetében rendelkezésre állnak már. Azonban a technológiai fölény egyértelműen Obamánál állapítható meg, ahogy 4 évvel ezelőtt is. Egészen elképesztő rendezvényeket tartott például a Tech4Obama nevű, természetesen szilikonvölgyi kezdeményezés, amelyek eredménye képpen a mindennapi felhasználói tapasztalatokat sikeresen ültették át a sokat látott geekek a politika területére. Ilyen az egyszerű felhasználó interfészek szükségessége például (és persze az adathalászat szükségessége, de erről talán majd máskor.)
De vajon mennyi pénzt költöttek minderre a jelöltek? Természetesen erre is készített valaki egy kiváló infografikát. Bár sajnos az nem derül ki belőle, mennyit költöttek a tartalom előállítására, de az mindenképp érdekes, hogy mennyit fordítottak hirdetésekre, amivel a forgalmat generálták ezeken a csatornákon. Természetesen Obama viszi a prímet.
Mindezek alapján annyit állapíthatunk meg nagy bizonyossággal, hogy a 4 évvel ezelőtti kampánnyal ellentétben, már közvetlenül a választókkal is kommunikáltak a jelöltek, rendkívül sokat költöttek az online tartalomfejlesztésre és saját választói célcsoportjaiknak megfelelően alakították jelenlétüket. A kérdés persze az, hogy a hagyományos célcsoportigények az online térben vajon változnak-e, ha erre egyértelműen válaszolhatnánk igennel és csak ezen múlna a választás, akkor Obama simán nyeri 2012-t.
Karácsonyhoz közeledve nem csak a hagyományos kiskereskedelmi forgalomban tapasztalható élénkülés. Az alábbi infografika az amerikai online boltok számai mellett bemutatja, hogy a közösségi média és a mobileszközök használata milyen hatással vannak a vásárlási szokásokra. Ezen felül megtudhatjuk, hogy a vásárlásokat leginkább milyen tevékenységek előzik meg, illetve, hogy mi motiválja a leginkább az online költéseket.
A The Startup Kids című dokumentumfilmben Európa és az Egyesült Államok legsikeresebb startupjainak fiatal vállalkozóival készítettek interjúkat a készítők. Nem csak a mögöttük álló befektetőket, de az alkalmazottakat is megismerhetjük az ötletgazdákon túl.
A filmből többek között kiderül a Vimeo, a Dropbox, a Soundcloud és a Foodspotting története, miközben már a trailer alapján is kedvünk támadhat egy régóta halogatott, korszakalkotó ötletünk megvalósításához.
A Trendlaboron többször foglalkoztunk már hazai és nemzetközi startupokkal is, mert ellentétben az első dotcom lufi időszakával, ma már egyértelműen kijelenthetjük, hogy a startupokra nem csak rövid távú befektetési céllal gondolhatunk. Az elmúlt években több esetben valódi felhasználói bázist épített ki nem egy ilyen vállalkozás, és tartósan képesek értékelhető bevételt is produkálni. Ráadásul mindeközben alapvetően formálják az internetezési szokásainkat, mindennapjainkat - már csak ezért is érdemes folyamatosan figyelni őket és feldolgozni az aktuális trendeket.
Ezen a héten egy videóval folytatjuk a hét infografikája sorozatunkat. Az internet tele van edukatív tartalommal, ezek között rengeteg videót is találunk. Ezek könnyen fogyaszthatóságuk és közérthetőségük miatt is számíthatnak az érdeklődésre. Több kiváló, kizárólag oktatási céllal létrehozott, ingyenes YouTube csatorna is létezik, például a tavaly márciusban útjára indított TED-Ed, ami a méltán népszerű konferencia és workshop sorozat egy részprojektje.
A hét infovideója sorozatban elsőként a MinutePhysics csatorna egyik friss videóját ajánljunk nektek, melyben a Telekinézis kifejezés pontos jelentését teszi helyre Neil Turok, a Princeton és a Cambridge egyetemek oktatója. Az efféle tartalmak kiválóan alkalmasak arra, hogy a különböző tudományterületek iránt érdeklődő, de azokban mély ismeretekkel nem rendelkezők is új ismereteket szerezzenek. Kíváncsian várjuk, hogy hazai egyetem mikor állnak elő hasonló tartalommal. Biztosak vagyunk benne, hogy a közöttük tapasztalható egyre élesebb versenyhelyzetben szükségük lesz hasonló megjelenésekre a jövőben.
Ezen a héten egy videóval folytatjuk a hét infografikája sorozatunkat. Az internet tele van edukatív tartalommal, ezek között rengeteg videót is találunk. Ezek könnyen fogyaszthatóságuk és közérthetőségük miatt is számíthatnak az érdeklődésre. Több kiváló, kizárólag oktatási céllal létrehozott, ingyenes YouTube csatorna is létezik, például a tavaly márciusban útjára indított