Kisebb botrányt kavart, hogy a Malaysian Airlines után az Air Asia is bejelentette, kitiltja a 12 éven aluli gyerekeket gépei egyes részeiről. Bár egy felmérés szerint állítólag például a brit utazók többsége támogatja a repülőút nyugalma érdekében hozott intézkedést, és ők úgy látják, a legzavaróbb tényező a fedélzeten a gyereksírás, a bejelentéssel a két légitársaság mégis rengeteg ellenséget szerzett magának, az anyukák a faji megkülönböztetésre emlékeztető szegregációval, intoleranciával vádolják a cégeket. Sokan – köztük egyes szülők is – ugyanakkor támogatják az intézkedést, megértve annak indítékait. Mindenesetre egy olyan konfliktus alakult ki, ami egyértelműen káros hatást gyakorol a két ázsiai szolgáltató imázsára.

Nem csodálkozhatunk azon, hogy az intézkedés ilyen indulatokat váltott ki, hiszen már annak leírása hemzseg az olyan, negatív konnotációt hordozó kifejezésektől, mint „kitiltja" „elkülöníti" „válaszfalakkal el lesznek szeparálva" „gyerekmentes szekció." Pont ebben rejlik a kommunikációs hiba, amit mindkét társaság elkövetett: a felnőtt utasok nyugalma biztosítható lett volna úgy is, ha a gyermekmentes részleg és a kitiltás hangsúlyozása helyett a kisgyermekeseknek szánt utastér létrehozására építik fel a bejelentést „gyermekbarát szekciókat alakít ki járatain az Air Asia" felütéssel. Ugye, mennyivel jobban hangzik?

Mindezt az is megkönnyítette volna, hogy az Air Asia már rendelkezik egy ún. SkyRider klubbal, amit a 14 év alattiaknak hoztak létre különböző kezdeményezésekkel és akciós ajánlatokkal, vagyis egyszerűen erre építhették volna fel a gyermekbarát szekció kialakítását is.

Szólj hozzá!

Akik a közösségi média trendeket elemezve ma is olyan kérdésekre keresik a választ, hogy mik lesznek a jövő legsikeresebb alkalmazásai, melyik startupból lesz a következő Facebook vagy a következő Twitter, rossz úton járnak. A trendek mostanában világszerte láthatóan nem elsősorban alkalmazások vagy adott elgondoláson alapuló technológia mentén (pl. geolokáció, augmented reality, stb.) rajzolódnak ki. Ha a tömegeket megmozgató online megoldásokat a kommunikáció alapegységeinek szintjén vizsgáljuk, egy meghatározó közös vonást fogunk ezekben találni: a képeket.

1. Az elmúlt egy-két évben két közösségi hálózat növekedett minden egyébnél gyorsabb ütemben: a Pinterest és az Instagram. Mindkettő képek megosztásán és / vagy készítésén alapul.

2. A Facebookon használatos poszttípusok közül magasan a képek, fotók generálják a legnagyobb interaktivitást, de mindez a blogokra is igaz: az olvasók jobban szeretik a sok kép – kevés fotó típusú posztokat, mint a szöveges cikkeket.

3. Továbbra is töretlen az infografikák terjedése, ma már szinte bármilyen témáról találhatunk releváns és friss grafikus összefoglalókatt. Sőt mára az infografika-készítő megoldásokból is széles a választék.

4. A mobileszközök kezdetben inkább csak új extraként funkcionáló kamerái mára fontos alaptartozékká, s egyben a kompakt fényképezőgépek komoly versenytársaivá váltak azzal a jelentős előnnyel, hogy előbbiekről egy kattintással közzétehetőek akár egyszerre több online felületen is a képek. Szintén döntő tényezővé vált ezen eszközök a versenyében a kijelző felbontása, minősége.

Mi áll ennek hátterében? Ahogy egyre több csatornán, felületen és eszközön áradnak az információk, a felhasználók óhatatlanul is a könnyebb ellenállás irányába mozdulnak el – amit egy pár másodperc alatt befogadható kép vagy fotó jelenthet a hosszú szövegekkel szemben. A közösségi médiában ráadásul sokkal inkább a kommunikáció rituális (közösségteremtő- és megtartó) funkciója érvényesül a puszta információátvitellel szemben, s előbbi szintén a vizualitást részesíti előnyben. Korábban például csak részletes magyarázat után tudtuk a társalgás tárgyává tenni, ha valami érdekes láttunk az utcán, ma viszont már egyszerűen csak megmutatjuk (sőt, megosztjuk) az erről készült fotót az okostelefon segítségével.

Milyen tanulságokat vonhatnak le mindebből a vállalati kommunikációs szakemberek? Jó esetben nem azt, hogy „csináljunk akkor gyorsan még egy céges Pinterest-profilt is, posztoljunk vállalati Instagram-fotókat, és ezentúl mindenről készítsünk infografikát, mert ezek most olyan menők". Egyrészt amíg nem definiáltuk pontosan, mit várunk ezektől az eszközöktől, kiket szeretnénk megszólítani a segítségükkel és hogyan illesztjük be mindezt a vállalati kommunikációs stratégiába, akkor még rövid távon sem fognak értékelhető eredményt hozni. Másrészt hosszú távon nem lesz elegendő önmagában az aktuálisan elérhető és népszerű közösségimédia-megoldások használata. A médiafogyasztási és tartalomelőállítási szokások átalakulását a vállalati kommunikáció minden területén figyelembe kell venni, és a régóta használt eszközöket és koncepciókat is felül kell vizsgálni, vajon elég erősek-e vizuálisan ahhoz, hogy ma is megállják a helyüket. Természetesen ez nem jelent leszámolást a folyó szövegekkel, a könyvek sem fognak eltűnni (sőt táblagépen hajlandóak vagyunk többet is olvasni), és számos területen továbbra is indokolt és hasznos lesz ezek alkalmazása a vállalati és termékkommunikációban is, de például az Y generáció tagjai és az utánuk jövők számára egy 25 oldalas, tisztán szöveges használati utasítás már egyszerűen feldolgozhatatlan lesz.

Azok a szervezetek, akik ezeket a szempontokat nem érvényesítik kommunikációjukban, nemcsak formai szempontból fognak egyre inkább régimódinak, lemaradónak tűnni a többiekkel szemben, de üzeneteiket is egyre kisebb hatékonysággal tudják majd továbbítani célközönségük felé – a közösségépítésről nem is beszélve.

Szólj hozzá!

A Pew Research legújabb kutatásából kiderül, hogy a hírfogyasztás mértékére igen kedvező hatással van mobileszközök terjedése. Minden feltételezéssel ellentétben a kutatásból kiderül, hogy minél több eszközt használunk, annál több hírt fogyasztunk: nem az egységnyi idő oszlik meg az eszközök között, hanem a tevékenységre szánt idő bővül azoknál, akik több eszközt is napi szinten használnak. 

Ráadásul a felmérés arra is rámutat, hogy az eszközök beszerzésével általánosan bővült a felhasználók egyéni, hírfogyasztással töltött ideje is. 

A legtöbben hosszabb riportokat, beszámolókat, blogposztokat vagy oknyomozó riportokat olvasnak tableten, mindezt munkaidő előtt és után. Ezen felhasználók 72%-a egyáltalán nem tudatosan kereste ezeket a tartalmakat, azokat ismerőseik, kedvenc bloggereik ajánlásai révén találták meg. 

Azok akik fizetett tartalmat fogyasztanak digitális formában általában mélyebb elkötelezettséggel is rendelkezik az adott sajtótermék iránt. Erre abból lehet következtetni, hogy magasabb azok aránya, akik nem csak digitális, de print előfizetésekkel is rendelkeznek.

Mindebből az általunk már többször és több fórumon is hangoztatott következtetéseket lehet levonni. Online tartalmainkat - ma már - elengedhetetlen többféle mobil eszközre is optimalizálni. Hirdetési portfóliónkat is ki kell terjeszteni ezekre az eszközökre. Valamint az elkötelezettség mértékének magasabb szintjére építve exkluzív és csak ezeken az eszközökön is elérhető tartalmakat is elő kell állítanunk leghűségesebb ügyfeleinknek, olvasóinknak, felhasználóinknak. 

Forrás: journalism.org

Szólj hozzá!

Az online és mobileszközökön megjelenített hirdetések elterjedéséhez (általánossá válásához?) nem csak a felhasználói szokásoknak és a technikai megoldásoknak kellett fejlődnie, hanem a grafikusok és marketerek rendelkezésére álló szoftvereknek és megoldásoknak is.

A Pointroll infografikája a digitális hirdetések elmúlt 25 éves történetet feldolgozó infografikája kiválóan mutatja be ennek a piacnak a sokrétűségét, aminek átgondolása akár hatékonyabb kampányok tervezéséhez is vezethet.

Szólj hozzá!

Hat országban indult kampány az MGYOSZ koordinálásában, amelynek célja felhívni a figyelmet a munkahelyi stressz okozta problémákra és az azokból származó károkra. A kampány kommunikációs feladataira kiírt tendert a FLOW PR nyerte, és e sorok szerzője kapta a feladatot, hogy levezényelje a projektet az első ötleteléstől a kampány indulásáig. A figyelemfelkeltésen kívül a kampány célja az is, hogy a munkáltatókat és a munkavállalókat együttes cselekvésére ösztönözze, mi pedig szerettük volna, ha a nézők-olvasók foglalkozásra, nemre, korra való tekintet nélkül érzik: tehetnek magukért.  Figyelembe kellett vennünk a földrajzi, kulturális és nyelvi különbözőségeket, hiszen a kampány Ausztriától Romániáig meglehetősen különböző országokban fut. De a legfőbb kihívás az volt, hogy a munkahelyi stressz csökkentése kapcsán a munkaadók és a munkavállalók között ne feszültséget gerjesszünk, hanem összefogásra ösztönözzünk.

Mint manapság minden kampánynál, itt is csekély összeg állt a rendelkezésünkre, a megrendelő különösen érzékeny volt a költséghatékonyságra. Ilyenkor az ügynökségünk a kreativitással próbálja elérni, hogy felfigyeljenek a kampányra, szemben a százmilliós büdzsével futó mosóporreklámokkal, amelyek bugyuták ugyan, de annyiszor vetítik és annyi csatornán, hogy nem lehet "elmenekülni" előlük. Mivel a megrendelő egy meglehetősen konzervatív szervezet, ráadásul a szövegeket készen kaptuk, az überkreatív, gerilla-szerű ötleteink gyorsan lekerültek az asztalról, és maradt a technológiai újszerűség, mint eszköz, amellyel kiemelhetjük a kampányt a reklámdömpingből.

A kampányban a kommunikációs eszközök közül a szpotnak szántuk azt a szerepet, hogy felhívja a figyelmet a problémára. A koncepció a Hogyan akarja az életét élni? kérdésének megválaszolása köré épült. A szpot forgatását és az utómunkálatokat két zseniális tech-mester, Tömöri Imre és Tóth Levente végezte a PlanetMédiától. A filmnél az úgynevezett split screen megoldást használtuk: párhuzamosan mutatjuk be egy négyfős család egy hétköznapján a pozitív és a negatív példát.

Ez még önmagában nem szokatlan vagy formabontó. Ám a kampány másik csatornáján, a Stopstressinfo.eu honlapon már jóval látványosabb formában készítettük el a szpotot: a két film (a negatív és a pozitív verzió) egymás „alatt” fut és egy csúszka segítségével a néző maga tud a két film között váltogatni. (Az ötlet egyébként egy holland alkoholfogyasztás elleni kampányból jött, ahol hasonló technikát alkalmaztak.) Ezzel a megoldással még inkább közelebb akartuk hozni a honlap látogatóit a problémához és azt sugallni, hogy kezükben van a megoldás.

A kampány többi eleménél a megrendelő konzervatív, ugyanakkor figyelemfelkeltő megoldást kért, ami a legnehezebb, hiszen egy plakáton nincs sok lehetőség olyan vizuális trükkökre, mint a videó szpotok esetében. (Még a színek használatánál is nagyon óvatosnak kellett lennünk, és sok időt töltöttünk azzal, hogy kiválasszuk azt a színkombinációt, amelynek egyik országban sincsenek politikai felhangjai.) A sok ötlet közül végül a meggyötört-boldog arc párosítása nyert, ahol vizuálisan is összehasonlítjuk a stresszes embert a kiegyensúlyozott emberrel.

A kampányban a munkaadók számára egy leaflet-et kellett készítenünk, amely megint csak komoly kihívást jelentett: milyen az a leaflet, amit egy vállalatvezető a kezébe vesz és nem hajít el egyből? Végül egy hatalmas nyitott széfet tettünk a nyitóoldalra, fölé pedig a következő mondatot: "Mennyit vesz ki belőle?" Nagy valószínűséggel ezt a brosúrát nem fogják kidobni a cégvezetők...;-)

A kampányt a fentieken kívül még természetesen pr-rel is megtámogatjuk, illetve október végén, egy nemzetközi konferencián mutatunk be egy 3 perces oktatófilmet, amelyben ismét a Tömöri-Tóth duó vizuális varázslataié lesz a főszerep - a tartalom mellett persze. 

Az Európai Bizottság finanszírozásában megvalósuló IOSHA2 projektet hat ország Ausztria, Horvátország, Magyarország, Montenegró, Románia, Szlovénia munkaadói szervezete nyerte el. A projekt koordinátora a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége. 

FRISSÍTÉS (2012.10.18.)

A kampány utolsó eleme, az infovideó is elkészült:

Szólj hozzá!

Veszélyeztetett fajjá válhat a papíralapú könyv a Schools.com online oktatási portál legfrissebb infografikája szerint, az e-readerek (Kindle és társai) gyors terjedéséből és a fogyasztói preferenciák változásából következtetnek erre. Az eszközök eladási adatain túl ami érdekes lehet, hogy egy felmérés szerint legtöbben (83%) a különböző kiadványok gyors és egyszerű hozzáférhetőségét tartja az e-olvasók legfőbb előnyének a klasszikus könyvekkel szemben. Életkor szerinti megoszlásban a fő különbség, hogy míg az idősebbek elsősorban olyan készülékeket részesítenek előnyben, amelyek elsősorban e-könyvek olvasására vannak kitalálva, addig a fiatalok inkább a multifunkciós mobileszközöket (vagyis) táblagépeket használják előszeretettel.

Via TheNextWeb

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Aktuális hétindító infografikánk azokat az időrabló tényezőket jeleníti meg, amelyek leginkább akadályozzák az embert a munkavégzésben. Az Atlassian infografikája szerint a három legfőbb ilyen időrabló a felesleges levelezgetések, a végeláthatatlan, kontraproduktív megbeszélések és az állandó megszakítások, amelyek folyton kizökkentenek az adott munkafolyamatból. Az infografika a képre kattintva nyílik meg - érdemes legörgetni a végéig, ott van egy ütős meglepetés! :)

Forrás: Visual.ly

Szólj hozzá!

Az elsők között kapott a Trendlabor meghívót a két YouTube-alapító, Chad Hurley és Steve Chen legújabb projektjének kipróbálására. A jelenleg zártkörű bétában tesztelt Zeen nem más, mint egy újabb content curation eszköz, amellyel szépen dizájnolt, színes, online magazint készíthetünk kedvenc tartalmainkból, és megoszthatjuk azt a világgal.

Olyan piacon akarnak nagyot alkotni a YouTube-os srácok, ahol rendkívül éles a verseny. A több tucat szereplő közül a két legismertebb, a Paper.li és a Scoop.it régi, bejáratott brandek, sokan használják, és elégedettek velük. Így hát kíváncsian álltunk neki a Zeen kipróbálásának.

Az első, ami szembetűnik, az az, hogy a fejlesztők nagyon igyekeztek kompromisszumot kötni a sokoldalúság és az egyszerűség között. Az adminfelület tiszta, átlátható, és az első felhasználót szépen végigvezeti az egyes funkciókon, amikből viszont sok van.

Az első lépés, hogy kiválasztjuk a magazinunk stílusát. Jelenleg nyolcféle előre beállított, tematikus stílus áll rendelkezésünkre, azokon belül pedig 4-4 színkombináció.

Kezdetnek nem rossz, de ez még bővülhet később. Ami viszont furcsa, hogy a felhasználó nem állíthatja össze a saját színkombinációját. Ez nyilván egyike azon fícsöröknek, amelyeket pótolni fognak a fejlesztők a nyilvános indulásig. A színpárosítások egyébként a mostanában divatos pasztellszínekből állnak össze, így a vizuális analfabéták is könnyen varázsolhatnak profi dizájnt.

Ezután megadhatjuk a magazinunk címét és alcímét. Minden template-hez kötött betűtipus tartozik, azon változtatni nem lehet. Sajnos a magyar ékezeteket rosszul kezelik, ezért ő-t, ű-t, stb. ne nagyon használjunk.

Minden magazinnál a legfontosabb a címlapfotó. A Zeen-ben ezt a Google képkeresőjét használva választhatjuk ki. Az egyik legnagyobb hiányossága a Zeen-nek, hogy számítógépről nem tölthetünk fel saját képet. Nem is nagyon értettük, ezt a legalapvetőbb funkciót miért hagyták ki. A Gugliról leszedett képek esetében pedig felmerül a szerzői jog kérdése.

De ezen is túlléptünk, kiválasztottuk a nekünk tetsző fotót és így néz ki a teszt címlapunk:

A tartalom feltöltése a legegyszerűbb feladat. Használhatjuk a Google keresőjét, megadhatunk RSS feed-et, kereshetünk a Twitter hashtag-ek között, vagy szinkronizálhatjuk az Instagram fiókunkkal.

Az alkalmazás automatikusan behívja a feed-ből a képfájlokat is, de itt egy súlyos bug-ra bukkantunk, és bizonyos esetekben egészen oda nem illő dolgok is bekerültek a tartalomba. Ráadásul újabb fatális hiba, hogy a képeket nem lehet cserélni, sőt, még kivenni sem.

Okos megoldás, hogy a magazinunk végére beilleszhetünk korábbi számokat, így az olvasó könnyen végigmehet az összes kiadáson, de betehetjük más Zeen-felhasználók munkáit is. Erre az alkalmazás automatikusan generál ajánlásokat is nekünk. És kész a magazin, megoszthatjuk azt - egyelőre csak a többi Zeen-essel, később majd minden közösségi médiacsatornán. Példaként itt egy jól sikerült darab.

Összességében a Zeen - habár az ötlet nem eredeti - hasznos és jól használható alkalmazás. Az üzleti koncepciót még nem látjuk benne, de az biztos, hogy sokan szeretni fogják.

Szólj hozzá!

A mostani hétindító infografika a Facebook mobilos felhasználóiról mutat be érdekes információkat: számuk mára elérte a 488 milliót, vagyis már nagyságrendileg minden második tag mobilon böngészi a közösségi oldalt, és egyben ezzel ez a legnépszerűbb mobilalkalmazás a világon.

Learn about infographics software.

Forrás: Socialbakers

 

Szólj hozzá!

Ma jelentette be a Google, szokás szerint saját blogján, hogy újabb 13 nyelven teszi elérhetővé a hangalapú keresés funkcióját. Ezzel már 42 nyelven és nyelvjárásban, összesen 46 országban beszélhetnek a felhasználók Androidos telefonjukhoz. Magyarország is benne van ebben a 13 országban, ráadásul a Google azt ígéri, hogy a kereső folyamatosan kommunikálni fog a központi adatbankkal, így minél többen és minél többet használjuk ezt a lehetőséget, annál pontosabb lesz a beszédfelismerő algoritmus.  

Aki még nem látja a Google kereső mellett mikrofon jelet az Androidos telefonján, az az alábbi linkről le is töltheti magának a hivatalos appot, vagy keressen rá a Google Play alkalmazásban. 

A most bevezetett a nyelvek, a magyar mellett, a következőek: baszk, bolgár, katalán, európai portugál, finn, gall, izlandi, norvég, román, szerb, szlovák, svéd.

Ráadásul a hangfelismerő funkció nem csak a keresőben használható, diktálhatunk a telefonnak jegyzetet, smst vagy emailt is. 

7 komment

A XXX. Nyári Olimpiai Játékok zárása alkalmából egy ötletes infografikát teszünk közzé, mely az olimpiai ötkarika segítségével mutat be érdekes adatokat a földrészekről. A grafika dekódolásához hasznos tudni: a kék karika jelképezi Óceániát, a fekete Európát, a vörös Amerikát, a sárga Afrikát és a zöld Ázsiát. Az ábrák egyenként is megtekinthetőek képként itt.

oceaniaeuropeamericasafricaasia from gustavo sousa on Vimeo.

Szólj hozzá!

Mindenki, aki szervezett már valamilyen, a szűk családi ebédnél nagyobb rendezvényt, tudja, hogy az egyik legnehezebb feladat a visszajelzések kezelése, a jelentkezők regisztrálása és folyamatos tájékoztatásuk a programmal vagy változásokkal kapcsolatban. De most már ez is gyerekjáték, köszönhetően a Splash nevezetű webes applikációnak.

A Splash-t unatkozó rendezvényszervezők készítették, akik demokratizálni szerették volna az event management diktatórikus világát: legyen mindenkinek saját, ingyenes rendezvényoldala!

.

Ahogy a fenti képen is látható, a Splash segítségével létrehozhatjuk a rendezvényünk önálló weboldalát. A dizájnt magunk is kialakíthatjuk, de előregyártott sablonokat is használhatunk. Ha tehát bulit szervezünk, elég elküldeni a weboldal linkjét a meghívottaknak, akik itt regisztrálhatnak, megnézhetik, kik jelentkeztek már, hol lesz a buli, mikor, mi lesz a program, stb.  De ez még nem minden!

A Splash adminján a szervező mindent kézben tarthat: büdzsé, szervezési feladatok, a rendezvényt szervező csapat menedzselése, feladatok, határidők kiosztása és a rendezvény promóciójának alakulása. ELképesztően profi oldal a Splash és ráadásul mindezt ingyen kínálja!

Szólj hozzá!

Új rovatot indítunk a Trendlaboron, a jövőben heti rendszerességgel mutatunk be egy-egy friss, aktuális, de mindenekelőtt érdekes infografikát. Most első alkalommal, a nagy hőségre való tekintettel ismerkedjetek meg a nyári lógósokkal: ők azok, akik ahogy egyre melegebb lesz az idő, úgy vesztik el egyre inkább a munkakedvüket. A CaptivateNetwork infografikájából kiderül, mit lehet tudni róluk, és hogyan ütik el munka helyett az időt.

Forrás

Szólj hozzá! · 1 trackback

Érdekes volt megfigyelni az elmúlt hónapokban, hogyan használta fel az egyik nagy hazai kereskedelmi televízió és ezzel párhuzamosan az egész bulvármédia a nézettség, olvasottság felturbózására és új, az eddigi eszközökkel már el nem érhető közönségrétegek megszólítására az elmúlt években nagyrészt rádiós műsorvezetőként aktív megmondóembert, Puzsér Róbertet. A jelenség azért nem mindennapi, mert épp ő volt az, aki rendszeresen kemény kritikával illette a tömegmédia működését és a nagy világmárkák tevékenységét egyaránt. Műsoraiban olyan gondolatokat közvetített tehát, amelyek máig aktív tabunak számítanak a médiában (ezekkel a tabukkal a két éve itt, a Trendlaboron is foglalkoztunk). Most pedig épp az egyik nagy kereskedelmi csatorna vállalt szerepet a „tabudöntésben" azzal, hogy egyik legnézettebb műsorában kvázi főszerepet – és ezzel együtt országos ismertséget – biztosított Puzsér számára.

Kép forrása: puzser.blog.hu

Az talán mindenki számára világos, hogy az ebből fakadó potenciális kisebb-nagyobb botrányok nagyon is hatékony eszközök a nézettség, olvasottság fokozásában. Mostanáig a tömegmédia mégsem élt ezzel az eszközzel, hiszen ha a botrány a csatorna saját szabályainak megszegéséből fakad, akkor fennáll a veszély, hogy ez fontos hirdetők, szponzorok, vagy akár maga a kiadó, tulajdonosi kör érdekeit sérti, ez pedig már forintban mérhető kárt okozhat. Ez tehát nagyon kockázatos játék is lehet. Azonban a Puzsér-bomba bevetését utólag elemezve kiderül, hogy a kereskedelmi tévé nagyon jól megtalálta a botránykeltésben azt az egyensúlyt, amely a nézettséget és a műsor körüli hírverést kellő mértékben növeli, de még nem riasztja el a hirdetőket és nem idegesíti fel a tulajdonosokat.

Az egész akció olyan szempontból a legérdekesebb, hogy a csatorna és a bulvármédia ezzel egy egyre inkább érzékelhető médiafogyasztói igénynek is próbál megfelelni: ahogy egyre többen fogékonyak a környezetvédők üzeneteire vagy éppen a biotermékekre, úgy nő a média- és társadalomkritika iránti igény is, melynek kielégítésével olyan közönségrétegeket is el lehet érni, akik amúgy távol tartják magukat a bulvártól. A kereskedelmi médiának nem a konzumerizmus bármilyen szintű megvédése vagy a kapcsolódó tabuk fenntartása az elsődleges célja, hanem értelemszerűen a nézettség és a hirdetési bevételek fokozása. Ha ehhez pedig hozzájárul, hogy a fogyasztói rendszert kritizáló hangoknak adnak teret, akkor ez is belefér. Így lett Puzsér Róbertből egy fogaskerék az általa oly sokat szidott gépezetben, a bulvármédia Che Guevara-pólója.

Szólj hozzá!

Már több helyen is találkozhatunk Bódi Sylvi (már-már sokkoló) videójával, melyben a Greenpeace Magyarország felkérésére a Shell olajipari óriás északi-sarki nyersolaj kitermelésének beindítására, a környezetre és az élővilágra jelentett veszélyeire hívja fel a figyelmet. A videót a GreenpeaceHungary töltötte fel saját Youtube csatornájára és a nemzetközi kampány lokalizált, magyar változatára mutató link került elhelyezésre a videó leírásában. Mindehhez Sylvi majd 10 litert fogyasztó autója bizonyára abszolút nélkülözhetetlen kellék volt. (Ezzel kapcsolatban az Addict blog véleményével teljesen egyetértünk).

Nemzetközi szinten a Greenpeace jelentősen erősebb tartalommal töltötte fel a kampányt, melynek keretében egyébként több benzinkutat torlaszoltak el London és Edinburgh környékén is. Elkészítettek például egy honlapot, mely teljes egészében a Shell hivatalos honlapjának megjelenését másolja. 

Itt a felhasználóknak lehetősége volt, hogy szlogeneket írjanak a plakát tervekhez. Ezek finoman fogalmazva nem a legelőnyösebb üzenetek a Shell számára, de a látogatók egy részét is sikerült abban a hitben tartani, hogy a Shell honlapján vannak, erről nem egy kép tanúskodik a galériában. Mindezek felett a @ShellisPrepared Twitter account nevében folyamatosan reagáltak a megosztásokra a környezetvédő szervezetet aktivistái:

• We're glad you're excited by the campaign but please do not share offensive ads.
• The site will be down for maintenance until we remove all offensive ads.
• Our team is working overtime to remove inappropriate ads. Please stop sharing them.
• Please don't share offensive ads. We're working to remove them.
• Please, please, please stop sharing inflammatory ads
• Our tech team is working to remove subversive ads.

Lényegében tehát fenntartották azt a látszatot, hogy mindez egy hivatalos aktivitás, viszont egyetlen plakátot sem távolítottak el. Ez utóbbi már végleg kiverte a biztosítékot a Shell jogászainal - már nem is elérhető a Twitter account. A honlap viszont még él, és bár nem lehet most éppen újabb szlogeneket írni a képekhez. Mindezeken túl kamu sajtóközleményt adtak ki a Shell nevében, amelyet sok médium le is hozott a vállalat hivatalos közléseként. (Ennek kapcsán érdemes elgondolkodni azon, milyen könnyű meghekkelni így a médiát, és milyen jelentős károk fakadhatnak ebből).

Mindenesetre jól mutatja a kampány sorsa, hogy az interneten a trollkodás nagyvállalatokkal szemben olyan népszerű téma, amely könnyen adhat egy amúgy is nagy elérést produkáló kampánynak további megjelenési lehetőséget. 

26 komment · 1 trackback

A jövő héten kezdődnek az ötkarikás játékok Londonban. Alig 9 nap múlva az emberiség döntő többsége az összes elképzelhető forrásból és minél gyorsabban szeretne majd hozzáférni a lehető legmegbízhatóbb információkhoz. Nem kell nagy tisztánlátás ehhez a megállapításhoz: 1936-ban az első élő televíziós közvetítés tárgya éppen a berlini játékok nyitóeseménye volt. (Ha máshonnan nem is, de a Robert Zemeckis 1997-es, Kapcsolat című filmjéből is tudhatjuk mindezt.) Azóta pedig minden egyes olimpia egyúttal forradalom a kommunikáció területén is: ha mást nem, legalább a nézettségi rekordot illik megdönteni.  

Az idei Olimpiát például már a Danny Boyle által rendezett nyitó eseménytől kezdődően 3D-ben nézhetjük, teljesen ingyenesen akár Magyarországon is, mivel a Magyar Televízió, követve hagyományait, úttörőként adaptálja az új technikai megoldásokat és digitális földfelszíni frekvencián sugározza a kísérleti M3D csatornát. 

A támogatók is nagy erőkkel készülnek brandelt tartalommal. A VISA például egy kiváló infografikát készített az Olimpia brit nemzetgazdaságra gyakorolt hatásairól. 

Azonban nem csak a televíziós közvetítésekben hoz újdonságot ez az olimpia. A mobil alkalmazások és közösségi csatornák területén is egy sor, a sportközvetítésekkel kapcsolatos újdonsággal készülnek világszerte. (Az appok döntő többsége egyaránt elérhető iOS-re és Android-ra.)

Mobil alkalmazások

Az angol BBC és az amerikai NBC televíziós csatornák, felismerve, hogy nézőik jelentős része akár a TV készülékek előtt, akár útközben igényli a hozzáférést az azonnali információkhoz, elkészítették a leginkább statikus és (szövegesen) informatív tartalomra építő alkalmazásukat. A BBC-alkalmazás esetében a világ legpatinásabb sajtóorgánumának újságírói által vezetett élő kommentár jelenti a többletet. Az NBC esetében, feltehetően a piaci igényekhez idomulva, az on-demand videós tartalmak vannak túlsúlyban. Az NBC emellett egy önálló appban az élő videóképet is elérhetővé tette, természetesen kizárólag kábeles vagy műholdas előfizetői számára, exkluzív tartalomként. (Az MTVA a Foci EB-re készült hasonló, kiválóan működő alkalmazással!)

Az Amerikai Olimpiai Csapat is hivatalos applikációval készül, melyben az előzőekhez hasonlóan elérhető a teljes versenynaptár, az eredmények és azok újságírói kommentálása, és videós tartalom is, melyhez szintén valamely közvetítő csatorna előfizetése szükséges. Ezen felül természetesen teljeskörűen integrálásra került a Facebook és a Twitter is: a szurkolás funkcióval egy gombnyomással küldhetünk szurkolói üzenetet kedvenc sportolóinknak. 

A Lonely Planet a londoni appját frissítette az Olimpiára az események és helyszínek teljes tárházával. Tehát ők továbbra is ragaszkodnak a korábban a Trendlaboron már tárgyalt módszerükhöz, mely szerint szorosan szerkesztik saját tartalmukat és limitálják a felhasználói hozzájárulást. 

A hivatalos olimpiai alkalmazás is a fent felsorolt funkciókat tudja, csak nemzetközi felhasználásra tervezték. Elérhető benne a versenynaptár (amiből saját magunknak összeállítást is tudunk készíteni), videók, eredmények, beszámolók, de mindezt a saját időzónánkban, ami nem elhanyagolható mértékben segíti a nemzetközi használatot. Ezen felül pedig egy külön, csak az eredményeket közlő appot is készítettek a rendezők megrendelésére.

Facebook 

Érdemes arról vitázni, hogy milyen hatással van a Facebook használat a hírfogyasztási szokásokra általában, és hogy ez egy jó vagy káros folyamat-e, azonban egy dolgot kár lenne vitatni, mégpedig azt, hogy jelentős látogatottság érhető el az ismerősök ajánlásai és a saját oldal optimális üzemeltetése révén egyaránt. 

Az NBC hivatalosan is együttműködést kötött a Facebookkal az elérés maximalizálása és a minőségi tartalomszolgáltatás érdekében. Egyrészt kizárólagos hozzáférést kapnak a Facebook Talk Meter szolgáltatásához, mely révén a legnépszerűbb sportolók és versenyek buzz szintjét tudják majd mérni. Ez megmutatja, hogy a felhasználók milyen mértékben beszélnek vagy lépnek interakcióba egy-egy szó vagy kifejezés kapcsán, mennyire használják azokat a kommunikáció során. Ezen felül az NBC Olympics oldalon exkluzív tudósítások és tartalmak is elérhetőek lesznek. Az NBC a műsoraiba is minden korábbinál jelentősebb mértékben fogja integrálni az így szerzett információkat és véleményeket egyaránt, ehhez a sajnos hazánkban még nem teljesen elérhető Facebook App Centre egy appja is hozzájárul majd.

A hivatalos olimpiai Facebook oldal profin felépített, teljes Timeline-nal, játékokkal, videós és fényképes nyereményjátékkal, Flash-alapú közösségi játékkal gyúrt rá a rajongószámra. Tartalmát tekintve az olimpiai helyszíneket és azok hangulatát próbálják megragadni majd. Az Olympic Hub pedig a versenyzők közösségi média felületeit gyűjti össze egy helyen, toplisták, országok, sportágak szerint teszi böngészhetővé a több ezer sportoló saját csatornáját.

A hazai helyzet sajnos nem ilyen érdekes. A Magyar Olimpiai Bizottság Facebook oldalát alig 400-an likeolták, és a tartalma is kimerül a hivatalos oldal híreinek újraposztolásában. Az MTVA sem készül hasonló alkalmazással, mint az EB idején - legalábbis egyelőre ennek nyoma sincs. Pedig az Olimpia esetén sokkal nagyobb érdeklődésre tarthatnának számot, ez szinte borítékolható. 

Mindebből csak a mára már szokásosnak nevezhető következtetést lehet levonni: tömegek számára alakult át a hír- és tartalomfogyasztás mikéntje. Már nem csak azért érdemes jelen lenni saját, brandelt felülettel, mert modernitást és innovációt sugall, hanem szükséges, mert valóban növelhető az elért felhasználók száma. Vagy csak az internethasználat előretörésével elvesztett nézőket lehetséges visszacsábítani? Újakat nem szerezhetünk? Ezt a következő évek előtt már az olimpiai számokból is megtudhatjuk!

Szólj hozzá!

Mára szinte mindenki, aki vállalati kommunikációval foglalkozik, megismerkedett valamilyen szinten a közösségi médiával. Ez a sokak esetében gyors és néha kényszer szülte tanulási folyamat azonban azzal járt, hogy egyre többen hajlamosak kizárólag a Facebook-kal azonosítani az online közösségi kommunikációt, s így csak ennek használatára összpontosítják erőforrásaikat. Nem csoda, hogy a legnagyobb vállalatoktól a sarki lángossütödéig mindenki Lájkolj minket a Facebook-on! üzenettel árasztja el környezetét – sokan ennyivel le is tudják a közösségi jelenlétet. Összegyűjtöttünk öt érvet, ami amellett szól, hogy érdemes kitörni a kék dobozból, és a Facebook-on túl további közösségi felületeket is használni.

1. Óriási kommunikációs zaj

Ma már szinte mindenki a Facebook-ban látja az üzenetei továbbítására legalkalmasabb platformot, így a kommunikációs zaj óriási lett. Nem csoda, hogy ezek az üzenetek egyre kisebb arányban jutnak célba: egy átlagos felhasználó 80 oldalt követ, ráadásul egy posztot az adott oldal követőinek mindössze 16%-a látja. Nem véletlen, hogy a korábban oly népszerű „mikor a leghatékonyabb posztolni?" aranyszabályok sem működnek már olyan jól: mindenki próbál optimálisan időzíteni, így épp a „leghatékonyabb" idősávokban pörögnek a leggyorsabban a különböző posztok az üzenőfalakon.

2. Már nem olcsó
Szeretnéd, hogy tényleg minden követőd lássa az oldalad posztját? Akkor kattints a „Promote" gombra, és fizess! Különben elégedj meg a 16%-kal. Ez csak egy a Facebook új bevételi forrásai közül, és jó eséllyel számíthatunk még további pluszköltségekre a jövőben is. Ezzel együtt a hirdetési rendszer átalakítása is abba az irányba mutat, hogy egyre költségigényesebb lesz a Facebook-on a közösségépítés.

3. A véleményvezérek már továbbálltak
Ha a véleményirányítókat szeretnéd megszólítani, őket már nem nagyon fogod megtalálni a Facebook-on. Az újdonságokra éhes innovátorok körében a Facebook jó ideje nagyon nem menő, úgyhogy ők már rég nem itt kommunikálnak. Túl sokan lettek itt mostanra körülöttük, és belefáradtak abba, hogy az üzenőfaluk tele van az új ismerősök által huszadszor is kiposztolt olyan vírusvideókkal, amit ők már több mint tíz éve láttak, a távoli rokonok által posztolt születésnapi üdvözletekről nem is beszélve.

4. Nem mobilbarát, viszont egyre többen azon használják
A mobilinternet-felhasználók száma évről évre megduplázódik, és mára a Facebook minden második regisztrált tagja mobilon használja az oldalt (de pl. Japánban már a felhasználók 80%-a!). Ezzel együtt viszont a Facebook láthatóan nem fektet túl nagy hangsúlyt mobilalkalmazása fejlesztésre: a webes használathoz képest a lehetőségek korlátozottak, és az oldal a funkciók fejlesztésében sem tűnik aktívnak. A mobilnetezők megszólításának tehát nem ez a leghatékonyabb eszköze.

5. A gyors növekedés ideje lejárt
Bár a Facebook továbbra is képes növekedni, a bővülés üteme már az elmúlt évben és idén látványosan csökkent: míg 2010-ben még 189%-kal nőtt a Facebook-on töltött idő, addig ez a szám 2011-ben már alig haladta meg az 50, idén pedig a 20%-ot. Ez az oldal életciklusának jelenlegi fázisában nem meglepő – az internet-felhasználók jó részét már a tagjaik között tudhatják. Ez helyi szinten is együtt jár azzal, hogy megjelenik az a plafon, amit a saját követőbázis, közösség építésében el lehet érni. Az még a jövő zenéje, hogy a nagy hype-ot követően a Facebook mennyire lesz sikeres a felhasználók megőrzésében és aktivitásuk fenntartásában (ami a tapasztalatok alapján a növekedésnél jóval nehezebb feladat). Törvényszerű viszont, hogy a véleményvezéreket követve egyre többen lesznek azok, akik a későbbiekben más felületeken lesznek aktívabban jelen.

1 komment

Az első rész itt olvasható.

Promóció

A startup ismertté tételét nem pusztán pr-rel vagy reklámmal lehet elérni. Vannak egyszerű, ingyenes eszközök, amelyekre kevés startup gondol. Az első és legfontosabb, hogy az új honlapra számos újságíró és blogger is ellátogat majd. Számukra létre kell hozni egy olyan statikus oldalt, amely az ő speciális igényeiknek megfelelő információt tartalmaz. Ezzel elősegíthetjük azt, hogy újságírók és bloggerek írjanak a startup-ról, ingyen promótálják azt.

A legegyszerűbb, ha a statikus oldalt „Sajtó”-nak (Press) nevezzük el. Ezen az oldalon tegyük letölthetővé a logót három méretben (ikon, webre optimalizált, illetve kiváló minőségű, nyomdai verzió). Tegyünk fel screenshot-okat, amelyek a legfontosabb funkciókat szemléltetik. Az ilyen képeket előszeretettel használják bloggerek és online újságírók.

Természetesen szerepeljen az oldalon cégleírás és/vagy projektleírás (egy bekezdés, nem több!), valamint egy kontaktszemély elérhetőségekkel, akivel az újságírók felvehetik a kapcsolatot.

Amennyiben a médiában cikkek, posztok jelennek meg a startup-ról, ezeket szintén ezen az oldalon érdemes összegyűjteni feltüntetve a médium logóját, illetve a cikk linkjét. Folyamatosan ellenőrizni kell a linkeket, mert nincs annál kiábrándítóbb, amikor egy linkre kattintva a 404 Page Not Found jelenik meg. Találkoztam olyan startup-pal, amelyik azt állította magáról, hogy a legnevesebb szakmai médiumokban jelent meg cikk a honlapról, ám az összes link halott volt: kiderült, hogy egyetlen megjelenés sem volt, a példás linkgyűjtemény csak átverés volt.

Az ingyenes promóció legkézenfekvőbb formái a közösségi média oldalak. Célcsoporttól függően javasolt létrehozni a Facebook-oldalt, a Twitter -fiókot (ezen a brandet #-gel is lehet népszerűsíteni) vagy LinkedIn-oldalt. Témától függően Pinterest és Tumblr is szóba jöhet természetesen. Ha a startup tevékenysége Magyarországra korlátozódik, akkor a Facebook-oldal kötelező, külföldön inkább a Twitter-re kell nagyobb hangsúlyt helyezni.

Az önpromóció talán leghatékonyabb eszköze a blog, amellyel bizalmat építhetünk, és már a startup indulásakor elkötelezett felhasználókat toborozhatunk. Szinte minden külföldi startup készít blogot, ám a legtöbben beleesnek abba a hibába, hogy 2-3 poszt után nem frissítik. Márpedig ezzel többet ártanak, mintha egyáltalán nem lenne blog. A blog nem pusztán a startup-ról kell szóljon. A mostanában divatos content curation jegyében olyan tartalmakat érdemes feltölteni, amely témájában kapcsolódik a startup-hoz, de szerteágazóbb tudást oszt meg az olvasókkal, bizonyítva ezzel a saját szakértelmünket. Egy konkrét példa: ha a startup-unk kisvállalkozások számára nyújt online projekt menedzsment alkalmazást, akkor olyan cikkeket is érdemes írni, megosztani, amelyek általánosságban elemzik az online projektmenedzsment hasznát, tendenciákat, buktatókat – mindezt sok külső forrással alátámasztva.

Végezetül a legegyszerűbb ingyenes promóció, ha honlapunk linkjét megosztjuk erre szakosodott, startup-gyűjtő oldalakon.

Sokan alkalmazzák az úgynevezett testimonial-okat, vagyis amikor az ügyfelek méltatják a startup-unkat. Ezeknek csak akkor van értelme, ha valódi, lehetőleg ismert, vagy neves vállalatot képviselő személyek a szereplők – fotóval, videóval. Meglepően sok esetben láttam olyat, amikor trükközni próbáltak ezzel az eszközzel a startup-ok. (pl: „Fantasztikus ez a honlap! K. Balázs kisvállalkozó). Túl azon, hogy etikátlan, azért sem érdemes ezzel próbálkozni, mert azt üzeni, hogy a startup mögött állók komolytalanok, hazudnak, becsapják a felhasználóikat.

A felhasználói élmény fokozása

Ha minél több felhasználót akarunk toborozni minél rövidebb idő alatt, akkor olyan eszközöket kell használnunk, amelyek meggyőzik a honlapunkra látogatót arról, hogy érdemes regisztrálnia. Ehhez az kell, hogy a felhasználó pontosan tudja, mit kap.

A legkézenfekvőbb eszköz, ha a szöveges leírás mellett jó minőségű screenshot-okat készítünk. Javasolt továbbá úgynevezett how-to  („hogy működik?”) videókat készíteni, amelyek működés közben mutatják be az egyes funkciókat. Ha ilyen videó mellett döntünk, akkor érdemes több verziót készíteni. Kell egy maximum 1 perces kvázi „reklámfilm”, amely a startup célját és hasznosságát mutatja be, de nem részletezi a funkciókat. Emellett szükséges egy legalább 3 perces, részletes videó, amely screen capture technikával készül, vagyis kvázi élőben mutatja be, amint egy felhasználó lépésről lépésre megismerkedik az alkalmazás funkcióival, alatta részletes narrációval. A legprofibbak minden egyes funkcióhoz készíthetnek 1 perces how-to videót.

A videók elkészítésénél javaslom, hogy a film elején a narrátor arccal is jelenjen meg, mutatkozzon be. Sokkal élvezetesebb és bizalomgerjesztőbb, ha a felhasználó tudja, ki vezeti végig a how-to videón. Ügyelni kell továbbá a hangminőségre. A legtöbb how-to videónál a narrációhoz nem használnak jó minőségű mikrofont. Emiatt a videó visszhangzik, nehezen érthetőek a narrátor szavai. Mivel egy ilyen mikrofon nem nagy beruházás, mindenképpen megéri.   

A felhasználók becsalogatásának legkorrektebb eszköze, ha egy demo oldalt nyitunk, ahol a felhasználó élőben tudja kipróbálni az egyes funkciókat, mielőtt regisztrálna. Ezt viszonylag kevesen alkalmazzák, mert azt gondolják, a kötelező regisztrációval ha felhasználót nem is, legalább egy e-mailcímet nyernek.  

Végezetül a felhasználókkal történő közvetlen kommunikáció lehetőségét is meg kell teremteni. Ennek legegyszerűbb eszköze az üzenetküldő form. Mondanom sem kell, hogy minden ilyen üzenetre 24 órán belül válaszolni kell, különben a user joggal elégedetlenkedik. Eggyel modernebb és közvetlenebb eszköz az online chatelési lehetőség. Ez nem azt jelenti, hogy egy alkalmazottat kell fizetni, aki 24 órában ül a gép előtt és várja a chatpartnereket. Mivel a bétatesztelés időszakában viszonylag kevesen érdeklődnek, ezért elég, ha a chaten az éppen a gép előtt ülő kollégánk (bárki, lehet fejlesztő, titkárnő, ügyvezető) válaszol, nem kell külön dedikált személy. A  bétatesztelés időszakában egyébként legtöbbször technikai jellegű kérdések, bug-problémák merülnek fel.

A netes startup-ok között rendkívül éles a verseny. Sokan, jó ötletekkel, kiváló minőséget kínálnak. A kavalkádban nagyon nehéz kitűnni, csak viszonylag keveseknek adatik meg, hogy tőkeerős befektetőket nyerjenek meg, még kevesebbeknek, hogy a startup-juk sikeres legyen. A jó ötlet nem elég, a csomagolásra és a kiszolgálásra legalább annyi figyelmet kell fordítani, mint a fejlesztésre. Ráadásul ez a „figyelem” nem kerül sok pénzbe és munkába, ám az apró dolgok nagyon sokat számítanak. Ha a fentebb leírt szabályokat követitek, akkor minőségi kiszolgálást adtok a felhasználóitoknak, akik ezért hálásak lesznek.

Szólj hozzá!

Másfél éve figyelem és követem a netes startup-okat. A bőség zavarával küszködöm: hetente átlagosan 40-50-ről értesülök csak az angol nyelvterületről. A számomra legérdekesebbeket ki is próbálom, és tapasztalataimat megosztom. 2011 januárja óta tehát kb. 3600 webes alkalmazást és új honlapot ismertem meg. Ez csak azért fontos, mert ennyi tapasztalattal a hátam mögött megfigyelhettem, hogy ki hogyan készíti elő a startup indulását az interneten, melyek a jó megoldások és melyek a tipikus hibák. Ebben a cikkben összegyűjtöttem mindazokat a dolgokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy újonnan induló webes vállalkozás az első pillanattól kezdve pozitív képet alakítson ki magáról elősegítve ezzel a vállalkozás ismertségét, a majdani felhasználók elköteleződését – egyszóval: a sikert. Mert Steve Jobs óta tudjuk, hogy nem elég jó terméket előállítani, azt jól is kell tudni marketingelni.

Az első lépés

Ha már nekiállt a csapat a termék programozásának, nagyjából alfa állapotban van, és megközelítőleg tudható, mikor indulhat a zártkörű, majd a nyilvános béta tesztelés, érdemes egy kedvcsináló honlapot (Coming soon…) feltenni a hálóra. Ez egy szimpla, egyoldalas, szépen dizájnolt oldal, amely a majdani domain-t népszerűsíti és bemutatja a cég vagy termék logóját. Különösebben részletes leírás nem kell a majdani végtermékről, elég, ha csak a célotokat fogalmazzátok meg (pl: „Megújítjuk a vállalaton belüli közösségi kommunikációt.” vagy „Leegyszerűsítjük az online vásárlást.”)

Így néz ki egy professzionális kedvcsináló honlap

Lehetővé kell tenni ellenben, hogy az érdeklődők feliratkozhassanak e-mail-en egy várólistára vagy meghívót kérhessenek. A feliratkozónak természetesen automatikus köszönő email-t kell küldeni. Még ennél is jobb, hogy ha minden feliratkozó kap egy személyre szabott linket. Ezt a linket megoszthatja ismerőseivel email-ben vagy Facebook-on, Twitteren, LinkedIn-en, amiért cserébe fel lehet ajánlani azt, hogy például az elsők között kapjon a feliratkozó meghívást a zártkörű bétatesztelésre. Fontos, hogy a feliratkozók csak és kizárólag a fejlesztés valamilyen új fázisáról (pl: zártkörű béta indulása) kapjanak értesítést, felesleges rizsára vagy bullshit marketingre ezt nem szabad használni.

Ezzel az egyszerű és olcsó eszközzel már a kezdetektől adatbázist építhetsz, amelyet a későbbiekben kiválóan lehet használni ügyfélszerzésre és kapcsolattartásra. Akik készen akarnak maguknak ilyen oldalt, azoknak ajánlom a LaunchRock szolgáltatását, amely a fent leírtakat tudja, valamint reklámozza az oldalt a saját belső listáján. Akik nem csak a magyar piacra szánják a netes startup-jukat, azoknak mindenképpen érdemes használni.

Béta tesztelés

A következő lépés a zártkörű vagy nyilvános béta tesztelés. Mivel a legtöbb felhasználó már az első benyomás alapján értékel, kiemelten fontos, hogy csak akkor induljon el a béta verzió, ha elkészült a honlap professzionális dizájnja. A ronda dizájn azt üzeni, hogy a mögöttes tartalom is silány!

Meghívó kérő

Első körben a várólistán szereplőket hívd meg e-mailben. Számukra akár exkluzív, dedikált regisztráló felületet is ki lehet alakítani. Ezzel erősíteni lehet az elköteleződésüket.

A zártkörű béta tesztelésnél a címlapon a meghívókérő form legyen a középpontban. Ha nyilvános bétatesztelés indul, és regisztrálókat is befogadsz, akkor azt tedd a lehető legkényelmesebbé. Lehessen Facebook-, Google- vagy Twitter-accounttal regisztrálni.Természetesen az email-es regisztrációt is lehetővé kell tenni, de az legyen a lehető legegyszerűbb. Ne kérj nevet, lakcímet, stb. Ez a bétatesztelés során még lényegtelen, ellenben minél több rubrikát kell kitölteni, annál magasabb a lemorzsolódás, annál többen hagyják félbe a regisztrációt.

Email-es regisztrációnál mindig legyen jelszómegerősítés (confirm password). Előfordulhat ugyanis, hogy a regisztráló elsőre elgépeli a jelszavát, és ha nincs jelszómegerősítés, akkor másodjára már nem fog tudni belépni, csak ha bekéri az elfelejtett jelszót. Az pedig munka és idő. Márpedig a netes felhasználók „megszerzésében” a gyorsaság és az egyszerűség a legfontosabb szempont.

Így néz ki a tökéletes regisztrációs form

Már induláskor legyen mobil verziód, vagy mobilra letölthető alkalmazásod (Android, iPhone, Windows). Sokan, főleg az early adopter-ek  okostelefonról vagy táblagépről nézik az oldalakat. Lehetőleg ne használj flash-t, mert azt az iPhone-osok és iPad-esek nem látják. Érdemes kipróbálni a Html5-öt.

Bizalomépítés

A legtöbb startup elfeledkezik a készítők bemutatásáról a honlapon, legfeljebb csak egy semmitmondó email-t, egy Twitter-címet ad meg, vagy egy „kapcsolat” form-ot tesz fel. Márpedig a felhasználók bizalmát meg lehet nyerni azzal, ha részletes „Rólunk” oldal már induláskor fenn van a honlapon. Én például szeretem tudni, kik állnak az adott startup mögött. Ha titkolni akarod a kilétedet, akkor inkább ne csináld.

A legjobb, ha az About oldalon bemutatkozik a cégvezető, a menedzsment, a fejlesztők. Fotóval és rövid életrajzzal. Ha van, akkor a tőkebefektetőt is érdemes feltüntetni. Természetesen szükség van cég- vagy projektleírásra is, ám az ne a termékről szóljon, és ne legyen hosszú. A cég- vagy projektbemutatás során mindenképpen érdemes megfogalmazni azt, hogy mi a célod, a küldetésed.

Folytatása következik, amelyben a promócióról és a felhasználói élmény fokozásáról lesz szó.

Szólj hozzá!

A Lonely Planet megjelenése és gyors elterjedése korszakváltást jelentett az utazásban: megnyitotta az utat az irodák által szervezett programoknál jóval nagyobb szabadságot és kalandot jelentő hátizsákos turizmus előtt. Egyre többen cserélték le a kockás bőröndöket hátizsákokra, a városnéző sportcipőket kétéltű Teva-szandálokra. A jelenség az ezredfordulót követő első években élte virágkorát, ekkorra a Lonely Planet-turisták egyfajta világméretű közösséget alkottak: kb. ugyanott szálltak meg, és ugyanazokat az éttermeket próbálták ki, a könyv útmutatásait követve. Ennek tudatában nyugodtan nekiindulhattak akár egyedül is: ha például valaki Bangkokba utazott, elég volt a LP által ajánlott Khao San Road-on szállást keresnie, s egyből kapott a szobájához barátokat is. Vagyis a Lonely Planetnek már a mai értelemben vett közösségi média elterjedése előtt volt világszerte egy erős közösségi jellege.

Az utazási tippek, látnivalók, útvonalak és szálláshelyek véleményezése és értékelése mindig is erőteljesen megmozgatta és folyamatosan pörgette az online közösségeket, 10-12 éve még elsősorban a témával foglalkozó fórumokon, ma pedig erre épül a legnépszerűbb utazással foglalkozó közösségi oldala, a Tripadvisor. A Lonely Planet pedig eközben bár továbbra is szorgalmasan bővítette és fejlesztette könyvsorozatát, az online jelenlétet illetően kicsit elaludt. Fórumokat ugyan már a kezdetektől üzemeltetett, de olyan közösségi alapú, jól kereshető, az utazáshoz minden téren - a szálláshelyek előzetes kiválasztásától az aznap esti vacsora helyszínének megválasztásáig - hatékony és főleg naprakész segítséget nyújtó felületet nem hozott létre, mint a Tripadvisor.

Ezen az sem változtat, hogy a mobileszközök penetrációját már időben észlelte, és valóban kiváló, a geolokációt is a lehető legjobban kiaknázó alkalmazásokat készített, amelyek egyfajta mobilos idegenvezetőként működnek. Komolyabb közösségi funkciókkal ugyanis ezek sem rendelkeznek.

Innentől pedig az a veszély fenyegeti a Lonely Planetet, hogy hosszú távon úgy jár majd, mint az Encyclopedia Britannica a Wikipédiával szemben. Félreértések elkerülése végett: a LP-könyvek ma is nagyon jók, és kiváló tempóban fogynak, de az információk frissességét tekintve még a legújabb kiadások sem tudják felvenni a versenyt a Tripadvisorral. Az Egyesült Államokban például rendkívül gyorsan jelennek meg és tűnnek el a vendéglátóhelyek, így az utazók gyakran találnak üres bolthelyiségeket a könyv által ajánlott étterem vagy kávézó helyén. A másik egyre növekvő hátránya a Lonely Planetnek a hitelesség kérdése. Kezdetben ez volt az egyik nagy előnye a régi típusú útikönyvekkel szemben: a szerzők arccal, névvel, személyes hangvételű bemutatkozás mellett tették közzé ajánlóikat. Mára azonban - a LP erejéből fakadóan - egyre többekben merül fel a gyanú, hogy az étterem- és szállásajánlók nem teljesen függetlenek, hiszen bekerülni egy ilyen könyvbe többet ér bármilyen reklámnál, vagyis ez sok pénzt megérhet a vendéglátósoknak. A Tripadvisoron ezzel szemben értékelések százai, ezrei alapján alakul ki az a rangsor, amelyből a szállást vagy éttermet keresők kiválaszthatják, hová menjenek. Csak összehasonlításul: a Lonely Planet könyveken kb. 200-an dolgoznak világszerte, a Tripadvisorra ezzel szemben több mint 20 millióan írnak ajánlókat. 

A szálláshelyeken sok országban már mindenhol kiteszik a közösségi oldaltól kapott kis zöld táblákat, amelyen fel van tüntetve, hány pontot kaptak az eddigi vendégektől. A távozó vendégek pedig kis emlékeztető kártyát kapnak, amelyen arra kérik őket, értékeljék az oldalon a helyet. Más utazókkal beszélgetve is az derült ki, hogy csak a Tripadvisor alapján választanak. Nemcsak a húszévesek, de a nyugdíjasok is! Persze ennek is megvannak a maga hibái (pl. az egyik város fő nevezetessége az ajánlások alapján a helyi stadion volt, mert ott olyan jók a meccsek), de ezek a felhasználók számának növekedésével egyre inkább kisimulnak. Végül a könyvben tartalmi korlátok miatt nem lehet akármennyi étterem- és szállásajánlót feltüntetni egy-egy városhoz, míg a Tripadvisoron szinte mindenről találhatunk felhasználói véleményeket.

Természetesen a Tripadvisor továbbra sem alkalmas a LP-könyvek kiváltására, hosszabb utak megtervezésében ezek máig verhetetlenek, de sok olyan fontos funkciót már átvett a közösségi oldal a kiadóóriástól, amelyeket az amúgy megtarthatott volna saját portfoliójában, ha időben nyit ebbe az irányba.

Szólj hozzá!

Magyaroszág Facebook-függő lett. 3,9 millió honfitársunk regisztrált a közösségi oldalon, és ha levonjuk ebből a fake account-ok becsült számát, akkor is a teljes lakosság több mint egyharmada van fenn a Facebook-on, ami hatalmas szám. Zuckerberg médiájának dominanciáját semmi sem veszélyezteti idehaza, hiszen a Twitter, a Foursquare vagy a Tumblr mindössze néhány tízezres – igaz, igen lelkes és befolyásos – rajongói táborral rendelkezik.

A Facebook véleményformáló képessége az országos televíziós csatornákéval vetekszik. Ez  értelemszerűen a marketingesek figyelmét sem kerülte el, hiszen rendkívül alacsony költséggel lehet tömegeket elérni. Mára a Facebook vált az egyik leghatékonyabb hirdetési csatornává.

A Facebook-on megjelenő reklámok minősége természetesen felemás. Ebben a cikkben szeretném bemutatni a szerintem – és itt hangsúlyoznám a szubjektivitást! – legcikibb magyar Facebook-kampányokat.

Lájkold a halálod

Néhány hónapja futótűzként terjedt egy alkalmazás a magyar Facebook-on, amely indián nevet adott a felhasználónak. Ehhez lájkolni kellett egy gyulai kisvállalkozás oldalát, amely a kampánynak köszönhetően közel 1 millió követőt gyűjtött be pár nap leforgása alatt. A kampány éles vitát generált az online marketinges szakmán belül: etikátlansággal, sőt, adathalászattal vádolták egyesek, míg mások zseniálisnak minősítették. A vitát a felhasználók döntötték el: a gyulai kisvállalkozás oldalán továbbra is közel egymilliónyian vannak, nem történt tömeges elvándorlás, nem érezték becsapva magukat az emberek, és az oldal buzz rating-je is megközelíti a 30%-kal kevesebb rajongót magáénak tudható Túró Rudi oldalát.

Hamar megjelentek persze az indiánneves alkalmazás mutációi, ezek közül a legszörnyűbb az volt, amelyik azt ígérte a felhasználónak, hogy elárulja, hogyan fog meghalni. Aki lájkolta, kapott egy fotót például egy kidőlt fáról, alatta a szöveggel, „Te így fogsz meghalni.” A kampány történetesen egy turisztikai honlap számára gyűjtött lájkokat. Míg az indiánneves kampány csak a spamgyanú miatt volt kérdéses, addig a „halálos” kampány marketinghatékonysági szempontból is vitatható. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a turisztikai honlapon megjelenő hotelek menedzserei túlzottan örültek annak, hogy szállodájuk neve a halál fogalmával kapcsolódott össze.

Nagyon lerészegedtél? Egyél egy sajtburgert!

A ciki kampányok másik típusa, amikor egy vállalat nagyon laza akar lenni, de a lazaságból csak erőltetett poénkodásra futja. Ennek példája a McDonald’s közelmúltbeli kampánya.

Ez a kampány azért meglepő, mert az amerikai McDonald’s egyébként számos, példaértékű kampányt bonyolított le, és a marketingesek előszeretettel emlegetik a pozitív esettanulmányok között. A magyar McDonald’s célja itt nyilvánvalóan az volt, hogy azokat a fiatalokat célozza meg, akik egy átmulatott éjszaka után, égő belekkel betérnek valamelyik éjjel-nappali éttermükbe, hogy a maradék három százasukat sajtburgerre költsék. A probléma az ezzel a hirdetéssel, hogy vagánynak akar látszani, de nem mer vagánynak lenni. A szövegezés kicsit óvatos lett, emiatt a lazasága erőltetett. A játék kedvéért megcsináltam a hirdetés őszinte verzióját:
 

A gusztustalan lájk

Számomra kétségkívül a legcikibb kategóriába azok a lájkgyűjtő kampányok tartoznak, amelyek a lájkért cserébe pénzadományt ígérnek jótékonysági célra. Egy lájk 1 forint – például. Az ilyen típusú kampányok is megosztják a szakmát. Egyesek szerint a lényeg az, hogy a civil szervezetek pénzhez jutnak, a pénzszerzés mikéntje már másodlagos. Mások viszont úgy vélik, hogy egy vállalat jóhírét az etikailag megkérdőjelezhetetlen CSR-kampányok növelik, a gátlástalanság viszont visszaüt. Én ez utóbbi véleményt osztom. Amerikában egyébként a magukra valamit adó vállalatok használják a jótékonysági elemet a kampányaikban, de a direkt lájkgyűjtés pénzadományért cserébe odaát már kifejezetten kínos. Egy pozitív példa a Walmart áruházlánc legutóbbi kampánya, ahol 100,000 dollárt ajánlott fel jótékonysági célra, és a felhasználók 10 kijelölt közösségi projekt közül szavazással dönthették el, melyik kapja az adományt.

Idehaza a legcikibb példa Schobert Norbiék kampánya, amely pár hete futott a Facebook-on. Az egész hirdetés úgy kínos, ahogy van. A képen az update termékcsalád logója látható, a szövegben meg arról van szó, hogy Norbi minden lájk után 100 forint adományt ad rákos (!) gyerekek gyógyítására. Tetszik? – zárul a hirdetés. Nem, Norbi, a rákbetegség nem tetszik semmilyen szövegkörnyezetben.

Norbi egyébként viszonylag jól építette eddig a közösségi média jelenlétét, és CSR-tevékenysége is példamutató volt. Ezzel a kampánnyal azonban nagyon mellé lőtt, rossz tanácsadókra hallgatott.

A fenti példák azt jelzik, hogy Magyarországon a vállalatok egy része még mindig nem érti a közösségi média lényegét. Még mindig a lájkok számában méricskélik a közösségi médiajelenlétük sikerét, pedig már a Facebook fejlesztései (Talking about adat publikálása, az Insight vagy a Timeline bevezetése) is azt üzenik, hogy nem a követők száma, hanem a brand iránti elkötelezettségük számít. Lehet valakinek egymillió követője a Facebook-on, ha közülük egy sem válik vásárlóvá/ügyféllé. Előbb utóbb ezek a vállalatok rádöbbennek, hogy nem térül meg a befektetésük, és szkeptikusak lesznek a közösségi médiát illetően. Pedig ha jól csinálnák, megérné.

41 komment · 1 trackback

Múlt héten került megrendezésre az ARE 2012 konferencia, amely a legnagyobb rendezvény a világon az Augmented Reality alkalmazások készítőinek, használóinak. Az előadók és kiállítók között találhattunk fejlesztőket, kész megoldásokat kínáló cégeket, kreatív alkotókat és marketing tanácsadókat épp úgy, mint általános üzleti tanácsadással foglalkozó szakembereket is. 

Úgy tűnik azonban, hogy a legnagyobb elismerést egy játékfejlesztő cégnek sikerült kivívnia új fejlesztésének bemutatásával, ez az X-Ray Vision Tank. Az Ogmento legutóbbi alkalmazása az Észak-Amerikai Kosárlabda Bajnokságnak, az NBA-nek készült és szinte már minden, a kiterjesztett valóságon és helyzetmeghatározáson alapuló megoldást integráltak abba is - egy sor jelölést kapott a legnívósabb technológiai díjjakra. 

Az X-Ray Vision Tank lényege, hogy a játék helyszíne nem egy virtuális tér, hanem a kiterjesztett valóság, a színpad, az irodánk, vagy akár az egész város. Mindennel, amit látunk, kapcsolatba tudunk lépni, és minden része a játéknak. Ezzel teremtik meg a forradalmi újdonságot: az épületek nem csupán díszletként jelennek meg a játékban, a kiterjesztett valóság által nyújtott többlet pedig nem ér véget a fizikai és a virtuális határán. 

A fejlesztőcsapat vezetője előadásán demózta is az alkalmazást, miközben New Yorkban elhelyeztek egy tankot a Minesta street-en, ami már bárki számára megtekinthető. Kíváncsian várjuk mi lesz a vége a fejlesztésnek, mert az nyilvánvalóan túlmutat jelenlegi felhasználási lehetőségén a játékon belül - bár nyilvánvalóan egy halom pénzt lehet majd keresni vele. 

Szólj hozzá!

Sydney nyüzsgő party-negyedében indította el első női dezodorának kampányát a Lynx, amely hazánkban, az európai piac néhány további országához hasonlóan, más néven kapható.

Az éjszakai, "közterületi" megjelenés lényege az volt, hogy egy üresen álló ház ablakaiba olyan LCD kijelzőket szereltek, amelyekre egy egyszerű polarizáló réteget ragasztottak. Az egyféleképpen polarizált fény csak különleges szemüvegekkel vált átláthatóvá. Vagyis a nézelődők számára csak akkor derült ki, hogy mi is folyik a házban, az ablakok mögött, ha felvették a rendelkezésre álló - party-negyedhez illő módon a Ray Ban klasszikus Wayfarer modelljét imitáló - színes szemüvegeket.

Nem csak a helyszín helyes megválasztását, a technika helyes integrálását vagy akár magát az ötletet hasznos értékelni a videó kapcsán. Érdemes felismerni a tendenciát, hogy a látványos közterületi megjelenések jelentik az egyik legjobban használható online tartalom-forrást, mellyel a helyszíni elérés gyakorlatilag korlátlanul, de biztosan határok nélkül többszörözhető meg. Ráadásul a 18-34 éves korosztály, a marketerek számára legfontosabb célcsoport érhető el a leghatékonyabban a Youtube-on (vagy bármely más online felületen) keresztül.

2 komment

A Google szerint van egy természetes folyamat, amely a technológia fejlődésével elkerülhetetlen: ahogy annak idején a TV újdonságként hatott, úgy fejlődik ma az online megjelenés és annak mérése is. Ezzel egyébként nem értek teljes mértékben egyet, hiszen míg a nézettségi adatokat és értékeléseket egy-egy reklámról vagy idősávról, műsorról évtizedekig ugyanazokra az adatokra és összefüggésekre alapozták, addig az online látogatottsági, elérési vagy akár a látogatókról rendelkezésre álló személyes adatok köre és az azok között feltételezett összefüggések egyaránt folyamatosan fejlődnek, bővülnek. És pont a fejlődésben rejlő lehetőségek jelentik a legnagyobb, legérdekesebb különbséget, nem a rendelkezésre álló adatok többlete. Ráadásul ezt az utat tapossa ki a Google is, tegnap jelentették be, hogy milyen új megoldásokat kínálnak a márkák online és mobil eszközös hirdetéseit kezelő és monitorozó partnereiknek, ezt nevezik Brand Activate Initiative-nek. 

Az Ad Age Digital konferencián prezentált új szolgáltatásokkal kívánják támogatni azokat, akik kielégítik az egyre jelentősebb igényt az élő statisztikák mentén történő folyamatosan tartalom-fejlesztésre. Nem titkoltan csatlakoznak ezzel egy korábbi kezdeményezéshez, mely azt célozza, hogy a rendelkezésre álló statisztikákat az iparági szakértők bevonásával folyamatosan az adott szektorok igényéhez igazítsák, a közös tapasztalat mentén pedig fejlesszék a szolgáltatásokat. Ez a 3MS (Making Measurement Make Sense) koalíció, ami kétségkívül a legnagyobb résztvevőjével gyarapodik a Google ezen a projektjével. 

A kulcsszó a Brand Activate Initiative kapcsán az élő adatok mentén történő azonnali reagálás és kampány-fejlesztés. A kampány egyes elemei vagy akár az egész megjelenés alakításán keresztül. Jelenleg két elemből áll a fejlesztésük. Az Active View a Google Display Network Reserve szolgáltatást használók számára lesz kezdetben elérhető, míg a DoubleClick for Advertisers-t használók egy kicsit később fogják megkapni. Ennek lényege, hogy kizárólag azokat a megjelenéseket számítják ezentúl az összesítésekben (végső soron a megjelenés alapú hirdetések esetében ez költségmegtakarítást, illetve ROI-biztosítást eredményezhet), amelyek a 3MS tervezett iparági szabványa alapján megfelelnek a valódi megjelenés szabályának: legalább 1 mp-ig látható a hirdetés a képernyőn, illetve az összes megjelenített hirdetés legalább 50%-ának teljesítenie kell ezt a kritériumot.

A másik az Active GRP, amellyel élőben tudjuk Google hirdetésünket finomhangolni. Ezek a változtatások, mentésüket követően, azonnal érvényesek lesznek már a következő megjelenésre is! Megváltoztatták az adatkezelési és -gyűjtési módszertanukat is, amit egyszerűen Robosztus módszertannak neveznek (Robust methodology), és egy korábban nem alkalmazott módon egyesítik a bejelentkezett felhasználókról és az anonim látogatókról rendelkezésre álló adatokat. (Azt állítják, hogy ennek során soha nem adnak ki az azonosítást lehetővé tevő adatokat személyeknek, csupán statisztikai szinten kerülnek feldolgozásra.)

További újdonságokat és fejlesztéseket ígérnek még a Brand Activate Initiative keretében, és ezeket további partnerek számára fogják elérhetővé tenni. Azt is tudni lehet, hogy minden hirdető számára biztosítják majd a szolgáltatásokat. Érdekes lesz figyelni a 3MS további kezdeményezéseit, mert ez az iparági standard a hirdetések mérése kapcsán például kifejezetten előremutató és hasznos megoldásnak tűnik, és valóban minden szereplő számára előnyös: a márkák biztosak lehetnek benne, hogy nem kidobott pénz az online hirdetés (ha eddig kételkedtek), a hirdetők, ügynökségek pedig pontosabb ajánlatot fognak tudni adni és megbízhatóbb eredményt fognak tudni szállítani. A hirdetést szolgáltatók pedig nagyobb bevételt remélhetnek, nagyobb piacról.

Szólj hozzá!