A tabudöntögetés egyidős a médiával: a ki nem mondható dolgok kimondása, az írott és íratlan szabályok megszegése a legtöbb embert izgalommal tölti el. Ez persze nemcsak pozitív érdeklődést, de gyakran megbotránkozást is jelenthet, az viszont biztos, hogy mindenképp figyelemfelkeltéssel jár.
Még tilos, de már nem tabu
Az olyan alapvető, társadalmi normákkal kapcsolatos tabuk megtörésén, mint hogy a médiában nem káromkodunk, nem sértjük meg mások vallási-, nemzeti / nemzetiségi hovatartozással összefüggő érzékenységét, és csak óvatosan beszélünk a szexről, már régóta túlestünk. E téren az egyik legjelentősebb úttörő Howard Stern és az ő első botrányos rádióműsorai a nyolcvanas években, napjainkban pedig a South Park a legszorgalmasabb és talán világszerte leghangosabb tabudöntögető.
A hazai kereskedelmi televíziózás történetében fordulópontként említik még az ezredforduló első éveiben felkapott valóságshow-k bizonyos – leginkább rosszemlékű – pillanatait. Egy tabu életképességének egyik fontos ismérve, milyen következményekkel jár annak megsértése. Ezek a tabuk a médiában ugyan jelenleg is élnek, de megsértésüket a különböző hatóságok legfeljebb olyan kisebb-nagyobb pénzbüntetésekkel, elsötétítésekkel szankcionálják, melyek visszatartó ereje láthatóan nem elégséges. Az online híroldalak tovább gyengítették, a közösségi média elterjedése pedig végképp padlóra küldi ezeket. Bár az ORTT már tervbe vette a „hivatalos” online médiumok megregulázását, a közösségi oldalakat egy friss bejelentés szerint a jövőben sem fogják piszkálni.
Amikor a tabudöntés zsebre megy
Vannak olyan tabuk, amelyek a fentieknél sokkal erősebben befolyásolják ma is, mi és hogyan jelenik meg a médiában, s ezek nem tartoznak a különböző szabályozói testületek fennhatósága alá. Betartatásukat egy jóval hatásosabb erő garantálja – az egyes médiumok saját, jól felfogott érdeke. Az ilyen tabukhoz tartoznak azok a vélemények, hírek, melyek az adott médium számára fontos hirdetőket, szponzorokat, erős embereket, vagy akár magát a kiadót, tulajdonosi kört negatívan érinthetik. A következményeket vizsgálva a tabutörőknek itt már komolyabb következményekkel kell számolniuk. Persze nemcsak nagy horderejű ügyek sorolhatók ide, hanem jóval nagyobb számban az olyan kisebb negatívumok említése, mint egy-egy termék, szolgáltatás hátrányai, hiányosságai. Nem valószínű például, hogy egy print magazin egyik rovatában olyan termékekről jelenne meg lesújtó értékelés, melyek gyártója az adott rovat szponzora. Ezekben az esetekben tehát már el sem jutunk a tabutörésig.
Nem lesznek szent tehenek?
Milyen hatást gyakorol ezekre az „érdektabukra” a közösségi média elterjedése? Sokan sok helyen írtak már arról, hogy ez bizony kontrollvesztéssel jár a vállalatok számára. A blogok megjelenése idehaza a kezdeti nagy várakozások ellenére csak kis repedéseket ejtett e tabuk falán, mivel bár valóban bárki írhat bármiről a saját oldalán, ennek csak akkor van jelentősége, ha lesz is, aki elolvassa. A nagy olvasótáborral rendelkező blogok száma – különösen egy-egy speciális témában – máig korlátozott, s a vállalatok nem egy esetben úgy döntöttek, hogy
megveszik kilóra szponzorálni fogják a számukra fontos bloggert (a fontosabb blogszponzorációs esetekről itt olvasható egy kimerítő, rendszeresen frissülő lista).
Mindez nem jelenti azt, hogy a tabuk eltűnnének; újak veszik át a korábbiak helyét. Ezzel és a vállalati / szervezeti kommunikáció lehetséges válaszreakcióival egy következő bejegyzésben fogunk foglalkozni.
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal