Kisebb botrányt kavart, hogy a Malaysian Airlines után az Air Asia is bejelentette, kitiltja a 12 éven aluli gyerekeket gépei egyes részeiről. Bár egy felmérés szerint állítólag például a brit utazók többsége támogatja a repülőút nyugalma érdekében hozott intézkedést, és ők úgy látják, a legzavaróbb tényező a fedélzeten a gyereksírás, a bejelentéssel a két légitársaság mégis rengeteg ellenséget szerzett magának, az anyukák a faji megkülönböztetésre emlékeztető szegregációval, intoleranciával vádolják a cégeket. Sokan – köztük egyes szülők is – ugyanakkor támogatják az intézkedést, megértve annak indítékait. Mindenesetre egy olyan konfliktus alakult ki, ami egyértelműen káros hatást gyakorol a két ázsiai szolgáltató imázsára.

Nem csodálkozhatunk azon, hogy az intézkedés ilyen indulatokat váltott ki, hiszen már annak leírása hemzseg az olyan, negatív konnotációt hordozó kifejezésektől, mint „kitiltja" „elkülöníti" „válaszfalakkal el lesznek szeparálva" „gyerekmentes szekció." Pont ebben rejlik a kommunikációs hiba, amit mindkét társaság elkövetett: a felnőtt utasok nyugalma biztosítható lett volna úgy is, ha a gyermekmentes részleg és a kitiltás hangsúlyozása helyett a kisgyermekeseknek szánt utastér létrehozására építik fel a bejelentést „gyermekbarát szekciókat alakít ki járatain az Air Asia" felütéssel. Ugye, mennyivel jobban hangzik?

Mindezt az is megkönnyítette volna, hogy az Air Asia már rendelkezik egy ún. SkyRider klubbal, amit a 14 év alattiaknak hoztak létre különböző kezdeményezésekkel és akciós ajánlatokkal, vagyis egyszerűen erre építhették volna fel a gyermekbarát szekció kialakítását is.

Szólj hozzá!

A Lonely Planet megjelenése és gyors elterjedése korszakváltást jelentett az utazásban: megnyitotta az utat az irodák által szervezett programoknál jóval nagyobb szabadságot és kalandot jelentő hátizsákos turizmus előtt. Egyre többen cserélték le a kockás bőröndöket hátizsákokra, a városnéző sportcipőket kétéltű Teva-szandálokra. A jelenség az ezredfordulót követő első években élte virágkorát, ekkorra a Lonely Planet-turisták egyfajta világméretű közösséget alkottak: kb. ugyanott szálltak meg, és ugyanazokat az éttermeket próbálták ki, a könyv útmutatásait követve. Ennek tudatában nyugodtan nekiindulhattak akár egyedül is: ha például valaki Bangkokba utazott, elég volt a LP által ajánlott Khao San Road-on szállást keresnie, s egyből kapott a szobájához barátokat is. Vagyis a Lonely Planetnek már a mai értelemben vett közösségi média elterjedése előtt volt világszerte egy erős közösségi jellege.

Az utazási tippek, látnivalók, útvonalak és szálláshelyek véleményezése és értékelése mindig is erőteljesen megmozgatta és folyamatosan pörgette az online közösségeket, 10-12 éve még elsősorban a témával foglalkozó fórumokon, ma pedig erre épül a legnépszerűbb utazással foglalkozó közösségi oldala, a Tripadvisor. A Lonely Planet pedig eközben bár továbbra is szorgalmasan bővítette és fejlesztette könyvsorozatát, az online jelenlétet illetően kicsit elaludt. Fórumokat ugyan már a kezdetektől üzemeltetett, de olyan közösségi alapú, jól kereshető, az utazáshoz minden téren - a szálláshelyek előzetes kiválasztásától az aznap esti vacsora helyszínének megválasztásáig - hatékony és főleg naprakész segítséget nyújtó felületet nem hozott létre, mint a Tripadvisor.

Ezen az sem változtat, hogy a mobileszközök penetrációját már időben észlelte, és valóban kiváló, a geolokációt is a lehető legjobban kiaknázó alkalmazásokat készített, amelyek egyfajta mobilos idegenvezetőként működnek. Komolyabb közösségi funkciókkal ugyanis ezek sem rendelkeznek.

Innentől pedig az a veszély fenyegeti a Lonely Planetet, hogy hosszú távon úgy jár majd, mint az Encyclopedia Britannica a Wikipédiával szemben. Félreértések elkerülése végett: a LP-könyvek ma is nagyon jók, és kiváló tempóban fogynak, de az információk frissességét tekintve még a legújabb kiadások sem tudják felvenni a versenyt a Tripadvisorral. Az Egyesült Államokban például rendkívül gyorsan jelennek meg és tűnnek el a vendéglátóhelyek, így az utazók gyakran találnak üres bolthelyiségeket a könyv által ajánlott étterem vagy kávézó helyén. A másik egyre növekvő hátránya a Lonely Planetnek a hitelesség kérdése. Kezdetben ez volt az egyik nagy előnye a régi típusú útikönyvekkel szemben: a szerzők arccal, névvel, személyes hangvételű bemutatkozás mellett tették közzé ajánlóikat. Mára azonban - a LP erejéből fakadóan - egyre többekben merül fel a gyanú, hogy az étterem- és szállásajánlók nem teljesen függetlenek, hiszen bekerülni egy ilyen könyvbe többet ér bármilyen reklámnál, vagyis ez sok pénzt megérhet a vendéglátósoknak. A Tripadvisoron ezzel szemben értékelések százai, ezrei alapján alakul ki az a rangsor, amelyből a szállást vagy éttermet keresők kiválaszthatják, hová menjenek. Csak összehasonlításul: a Lonely Planet könyveken kb. 200-an dolgoznak világszerte, a Tripadvisorra ezzel szemben több mint 20 millióan írnak ajánlókat. 

A szálláshelyeken sok országban már mindenhol kiteszik a közösségi oldaltól kapott kis zöld táblákat, amelyen fel van tüntetve, hány pontot kaptak az eddigi vendégektől. A távozó vendégek pedig kis emlékeztető kártyát kapnak, amelyen arra kérik őket, értékeljék az oldalon a helyet. Más utazókkal beszélgetve is az derült ki, hogy csak a Tripadvisor alapján választanak. Nemcsak a húszévesek, de a nyugdíjasok is! Persze ennek is megvannak a maga hibái (pl. az egyik város fő nevezetessége az ajánlások alapján a helyi stadion volt, mert ott olyan jók a meccsek), de ezek a felhasználók számának növekedésével egyre inkább kisimulnak. Végül a könyvben tartalmi korlátok miatt nem lehet akármennyi étterem- és szállásajánlót feltüntetni egy-egy városhoz, míg a Tripadvisoron szinte mindenről találhatunk felhasználói véleményeket.

Természetesen a Tripadvisor továbbra sem alkalmas a LP-könyvek kiváltására, hosszabb utak megtervezésében ezek máig verhetetlenek, de sok olyan fontos funkciót már átvett a közösségi oldal a kiadóóriástól, amelyeket az amúgy megtarthatott volna saját portfoliójában, ha időben nyit ebbe az irányba.

Szólj hozzá!

Már csak az egyre borzalmasabb időjárás miatt is megnyugtató időtöltés a nyaralásról ábrándozni. Ezért is remek az Új-Zélandi Turisztikai Hivatal kampányának időzítése! Bárki nyerhet egy kéthetes utazást a szigetországba 20 ezer dollár értékben: egy nyári fesztiválra mehet el másodmagával, vagy egy hajós nyaralás részese lehet. Természetesen mind a két lehetőség rengeteg szolgáltatást és teljes ellátást tartalmaz. Ehhez mindösszesen csak pályázni kell: fel kell ajánlani valamit a kiválasztott útért cserébe.

A győzelemhez a felajánlott tárgyról vagy tárgyakról kell maximum egyperces videót vagy fényképet készíteni és feltölteni a kampány honlapjára. (Már a rendszerbe való regisztrációval önmagában nyerhetünk két repülőjegyet!) A győztesek által felajánlott tárgyakat pedig jótékony célokra fogják felhasználni. Jelenleg az egyik kategóriát egy használt zenekari póló, míg a másikat egy Playstation és egy laptop vezeti, szóval nagy jótékonykodásra nem kell számítani.

Természetesen szavazással döntik el, kik lesznek a győztesek, és a szavazók között is kisorsolnak egy utazást. Jól látjuk az online kampányok elmaradhatatlan kellékeit: felhasználói tartalom és szavazás a vírus-jellegű terjedés elősegítése érdekében. Jogosan állapíthatnánk meg, hogy ez a kampány tehát semmiben sem különbözik a többi, értékesebb nyereményt felkínáló, közösségi platformokat használó kampánytól. Azonban már az indulást követő pár napban hihetetlen mennyiségű videó és kép került feltöltésre, így egy átlagos magyar Facebook felhasználó a pár száz ismerősével (akiket rá tud venni a szavazásra első körben) még bőven labdába rúghat! Ha valamelyikőtöknek sikerül, akkor kérünk róla exkluzív beszámolót a Trendlaborra!

Kíváncsian várjuk majd a kampány végén a beszámolót a hihetetlen számokról, hogy hány embert értek el mindezzel. És ez itt a lényeg, hogy kétszer 20 ezer dollárból borítékolhatóan több százezer, vagy millió emberhez jutnak el világszerte, amit semmilyen más eszközzel nem tudnának megoldani. Többet ér egy ilyen kampány, mintha a CNN reklámblokkjába bevásárolták volna magukat dollármilliókért!

1 komment

A buszmegállóban egy ötvenes hölgy próbálta meggyőzni hasonszőrű barátnőjét, mennyivel könnyebb dolguk volt a fiataloknak húsz-harminc évvel ezelőtt: amikor külföldre készültek, egy útikalauzzal fedezték fel az adott várost, micsoda izgalmat jelentett, hogy nem látták előre a szállást, a környéket, a látnivalókat stb.; bezzeg ma az internet korában...

Gondoltuk így a nyár közepén nekünk is ideje kicsit körbenézi a lehetőségek között (a teljesség igénye nélkül!).

A legtöbb előrelátó európai nagyváros régen elkészítette már saját honlapját, facebook és/vagy twitter oldalát, melyek segítségével minden turisztikai információ birtokába juthatunk a szállástól elkezdve a programokon át egészen a látnivalókig. Bécs városa például különösen aktív a közösségi portálon, elég pár esőcsepp, és azonnal értesítenek minket a lehetséges zárt téri programokról facebook oldalukon.  Ugyanakkor érdemes ismerni pár olyan oldalt is, mint a camvista.com vagy eurocitycam.com, melyekkel webkamerán keresztül nyerhetünk egy kis ízelítőt az adott városról (az earthtv.com-nak köszönhettük korábban a köztévé híradója előtti képsorokat). Érdemes rápillantani Los Angelesre vagy Berlinre, esetleg a honvággyal küzdőknek Budapestre.

A nagyobb múzeumok, kastélyok, turistákat vonzó intézmények a városi oldalaktól függetlenül saját honlappal is rendelkeznek, azokat pedig olyan funkcióval látták el, amelyekkel virtuálisan járhatjuk be az épületet, lásd például a Smithsonian Múzeum, a Louvre vagy a Van Gogh Múzeum. De például Izrael főbb látnivalóit városonként csoportosítva – lásd például Jeruzsálemét – ismerhetjük meg.

A Google ezen a téren is aktív. A Street View szolgáltatással – biztos emlékeztek az utcákat fotózó google autóra – előzetesen felmérhetjük a terepet, körbejárhatjuk a látnivalókat, ld. például a Louvre esetében. De a googleartproject.com-mal ezt a megoldást már a múzeumokba is bevitték: 17 intézménnyel szerződtek le, így ezekben már nemcsak a tereket járhatjuk be virtuálisan, de megtekinthetjük a körülbelüli kínálatot is, ld. például a Van Gogh Múzeum.

Természetesen a közösség véleménye is számít, ezért utazás előtt a legtöbbünk biztos, hogy felkeres egy-két vélemény/fórum oldalt a kiszemelt desztinációval kapcsolatban, talán az egyik legjobb ilyen oldal a tripadvisor.com, de számos más oldalt is belinkelhetnénk ide.

Mielőtt elvesznénk a lehetőségek útvesztőjében, meg kell még említenünk a legújabb mobilapplikációkat, amelyek segítségével már útikönyv nélkül is felfedezhetjük a nagyvárosokat, sőt a látnivalókról is többet tudhatunk meg, és ha megszomjaztunk, megéheztünk, éttermet is talál nekünk a közelben. Hadd említsek itt egy magyar fejlesztést, a Pocket Guide-ot.

Várható, hogy aki ennyire rákészül az utazásra, szállást sem közvetítőn keresztül foglal majd, hanem inkább egy olyan oldalt választ, mint például a booking.com, ahol online elintézhet mindent, miközben előzetesen megnézheti a lefoglalásra váró szobát, szállodát/hotelt/hostelt stb., és átfuthatja a szállásról adott véleményeket, értékeléseket is.

Mindezek után mindenki maga döntse el, hogy hasznos-e számára az internet kínálta számtalan lehetőség, sok információ vagy sem, - az biztos, hogy minket a legutóbbi külföldi körutazásunk során nem tudtak eladni. 

Szólj hozzá!