Az Iszlám Állam szunnita terrorszervezetet övező kiemelt médiafigyelem számos, angol nyelvterületen működő cég számára hozott nem várt kihívásokat az utóbbi néhány hónapban. A problémát az okozza, hogy főleg az amerikai média a mai napig ISIS-ként hivatkozik a szélsőségesekre.

Az Iszlám Állam angol elnevezése egyébként a következő módon változott az elmúlt időszakban:

1. ISIL (Islamic State of Iraq and the Levant)
2. ISIS (Islamic State of Iraq and Syria)
3. IS (Islamic State)

Nézzük meg, hogyan kezelték a kialakult helyzetet az Isis nevet használó márkák:

Az Isis mobiltárcát fejlesztő startup rövid úton névcserére kényszerült, mivel nem akartak közösséget vállalni az újságírókat lefejező szélsőségesekkel. A cég gyorsan reagált és kiaknázták a nevükkel kapcsolatos médiafelhajtást, számos megjelenést besöpörve, ami rá is fért a Google Wallet, a PayPal és a Venmo árnyékában kókadozó startupra.

Az Ann Summers brit fehérnemű- és szexuális segédeszközgyártó pár nappal James Foley amerikai újságíró lefejezése után jött ki Isis névre keresztelt fehérneműcsaládjával. A felháborodásra azt válaszolták, hogy a kampány újratervezése megoldhatatlan feladat elé állította volna őket, azonban elnézést kértek mindenkitől, akit megbántottak volna a névválasztással. 

Ne feledkezzünk meg az egyiptomi anyaistennő, Ízisz után nevüket kapó nőkről sem. Az amerikai Isis Martinez petíciót indított azzal a céllal, hogy a média ne használja az ISIS elnevezést az Iszlám Államra, hanem alkalmazzák az eredeti ISIL (Islamic State of Iraq and the Levant) nevet.

Az Isis metálzenekarra szintén rájárt a rúd, számos rajongójuk üzent nekik, hogy nem szívesen hordják pólóikat mostanában.

Az Isis gyógyszercég szóvivője szerint nincs szükség rebrandingre a 25 éves vállalat esetében, mivel vásárlóik részéről – akik főként orvosok – nem számítanak felháborodott reakciókra.

A politikai események miatt végrehajtott rebranding nem egyedülálló a történelemben. 1945-ben a brit SS Cars változtatta nevét Jaguar-ra, elkerülendő a náci rohamosztagosok okozta negatív konnotációt az autómárka kapcsán. Ahogy a logójukat elnézzük, okosan döntöttek.

Forrás:

Russia Today
The Independent
Bloomberg Businessweek 

2 komment

Mivel még mi sem tudtuk túltenni magunkat azon, hogy a legutóbbi évad befejeztével jó ideig Trónok Harca epizódok nélkül maradunk, most eljátsszunk a gondolattal, milyen modern márkákként működnének a királyi házak napjainkban. Ez nem is olyan nehéz feladat, hiszen a nagy multinacionális vállalatok ma éppoly ádáz - igaz, kevésbé véres - küzdelmet folytatnak, mint a Trónok Harcából megismert családok. Az alábbi képeket a stockfotókat kínáló Shutterstock kreatív csapata készítette a náluk elérhető alapanyagok felhasználásával.

Lannister Investment Group

A Lannistereket leginkább a jólét és az állandó cselszövés jellemzi, ezért ma leginkább a Wall Street világába illenének egy befolyásos befektetési társaságként. 

Air Targaryen

Sárkányaiknak köszönhetően egykor a Targaryenek voltak a levegő urai, így őket modern köntösben leginkább egy légitársaságként lehet elképzelni, a logó pedig szintén adja magát.

Baratheon Security

A csatatéren, harcban a Baratheonok jeleskednek, így a jelenkorban akár személyvédelemre, akár biztonságtechnikára lenne szükségünk, nyugodtan hagyatkozhatnánk rájuk. A márka arculatát is ennek megfelelően az acél és az erő határozza meg.

Arryn Mobile

A magasban található, távoli Sasfészekből a Völgy és a Hegy királyaiként uralkodó Arrynek ma egy mobiltársaságként működnének, amely világszerte adótornyai és műholdjai segítségével hidalja át a legnagyobb távolságokat is.

Stark Outfitters

A Starkok tudják igazán, mit jelent a hideg tél,és hogyan lehet helytállni a legzordabb időjárás közepette is. Adja magát, hogy a magashegyi extrémsportok szerelmeseinek készítsenek különleges túrafelszereléseket, ráadásul a szlogenen sem kell gondolkodni: "Winter is Coming" - kell ennél jobb egy ilyen márkának?

Greyjoy Cruises

Ha különleges tengeri utazásra vágynánk, biztosan a Vas-szigetek környékén otthonosan mozgó és a tenger világát legjobban ismerő Greyjoyok hajózási társaságára bíznánk magunkat.

Frey Celebrations

Ha a megszokott esküvők túl unalmasak lennének, a Frey-ház tagjainak mindig van ötlete, hogyan lehet feldobni egy szokványos partit. Ez talán a legmorbidabb márkaötlet, de kétségtelenül ütős!

Tyrell Cosmetics

A Tyrell-ház napjainkban leginkább a szépségiparban lehetne sikeres: krémek, kencék és illatos parfümök.

Forrás: Shutterstock

Szólj hozzá!

New York városában idén szokatlan tojásvadászat veszi kezdetét. 200 darab, közel egy méter magas, híres dizájnerek (Tommy Hilfiger, Jeff Koons, Martin Handford) munkáival díszített Fabergé tojásokat rejtettek el a város különböző pontjain. Ezekre vadászhatnak a városlakók okostelefonjaik segítségével április 1. és 17. között. Amikor valaki megtalál egy tojást, egy ingyenes applikáció segítségével be tud csekkolni a helyszínen. Ha 10 felhasználó megerősíti a tojás lelőhelyét, nyilvánossá válik és felkerül egy interaktív térképre. A leggyorsabb tojásvadász egy 30 000 $ értékű Fabergé medált kap ajándékba.

A Nagy Tojásvadászat - amelyet először 2012-ben Londonban rendeztek meg - a Guinness Világrekordok között is szerepel, mint a legtöbb embert (>7 millió fő) megmozgató és a legtöbb adományt gyűjtő (>1 millió font) közösségi játék. Az esemény jól ábrázolja azt a látható tendenciát, hogy a közösségi applikációk segítségével egyre több embert lehet megmozgatni, és nem csak a négy fal között lehet alkalmazni ezeket a megoldásokat, hanem a városi és szabadtéri felhasználás is egyre hatékonyabbá válik. A jövőben is egyre több olyan alkalmazás várható, amelyek segítségével interaktív és izgalmas platformokra helyezik a hangsúlyt az okostelefonokra tervezett applikációk használatában.     

Szólj hozzá!

Lehet, hogy csak a nőket érdekli a téma, de azért már biztosan sokan láttátok a Pantene manilai ügynökségének a hirdetését, mely ugyan sampont ad el, mégis arról szól, hogy milyen kettős mérce uralkodik a társadalomban. Azt mutatja meg, hogy ugyanolyan férfiakat és nőket teljesen máshogy ítélünk meg ugyanabban a szituációban, csupán a nemük miatt. Itt a videó:

A hirdetést csak helyi használatra szánták, de a Facebook női főnöke, Sherly Sandberg megemlítette a Twitteren, és ezáltal világszerte ismertté vált. Most úgy tűnik, hogy az USÁ-ban is beépítik a marketingkommunikációba, tehát éppen fordítva történik a dolog, mint a Dove-nál. Ott már a kezdetektől nagyon tudatosan építették a kommunikációt, és értek el nagy visszhangot, itt viszont teljesen váratlan volt a siker. 

Az eredményt tekintve mindegy is: a jó kampányokat fel kell ismerni, és minden lehetőséget ki kell használni a terjesztésükre. Főként, ha még igazi, fontos üzenetük is van.

2 komment

Beyoncé nagyon nagyot dobott az új albumával, ami sok szempontból az alapokhoz való visszatérés: nem lehet dalonként megvásárolni, nem előzte meg hónapokkal korábban kezdődő teaser-kampány (ld Daft Punk és még sokan mások), nem szellőztették meg, stb.

A "no marketing" megközelítés nagyon jól működött: a meglepetésfaktor a gigantikus celebfaktorral párosítva természetesen legalább annyira hatékony kampányt eredményezett, mintha teleszórták volna a világot hirdetésekkel. 

Természetesen Beyoncé segítségére voltak azért nagyon hasznos eszközök a hírnéven és a zenén kívül: sajtóközlemény, kiemelt megjelenés az iTunes store-ban, menő, update-elt honlap.

Utána pedig tovább erősítette a hatást a profi gépezet, főként a közösségi médiában: a Twitteren bombaként robbant a hír, a dalokhoz kapcsolódó klipekből készült gifek pedig szintén nagyon hálás közönségre leltek főként a Tumblren.

A marketingmentes albumkiadással már több nagy név is próbálkozott, igaz egyikük sem volt olyan mainstream sztár, mint Beyonce. Gondoljunk csak a Radiohead 2007-es kezdeményezésére, amikor az In Rainbow albumot teljesen tetszőleges összegért lehetett letölteni a honlapjukról, megkerülve a szokásos értékesítési csatornákat. A kampány pedig lényegében az erről való tudósításban merült ki.

A teljesség kedvéért azért hozzá kell tenni a marketingmentességhez, hogy a 14 számot tartalmazó albumhoz 17 klip készült, tehát nem bízta a véletlenre az énekesnő stábja az anyag népszerűsítését. A klipek a legjobb reklámok - ha nélkülük dobták volna piacra az albumot, sokkal kisebb lett volna a dolog hatása.

Vajon lesznek naiv követői ennek a gyakorlatnak? Szerintünk hozhatnak a próbálkozások érdekes megoldásokat, de valószínűleg ekkorát sokáig senki nem fog tudni alakítani. 

4 komment

Pár éve még mindenki szinergiákat épített ki, 360 fokos kiszolgálást, illetve kampányokat alkotott meg, az utóbbi egy-két évben pedig mindenki innovátor. A PR Daily szerzője erre nagyon konkrét és beszédes példákat gyűjtött össze: a Kellog's új diós Pop Tartjáról a cég vezérigazgatója új innovációként nyilatkozott, a magasabb alkoholtartalmú új Miller sör is innováció, de annak számítanak ma már a Dun & Bradstreet nevű, céginformációkat szolgáltató vállalat jelentései is. 

Sokan tehát innovációnak hívnak már minden termékfejlesztési eredményt, illetve pusztán azt, hogy mint minden normális cég, termékeket dobnak a piacra, azaz működnek.

Az innováció viszont ezzel szemben teljesen új dolgot teremt és megváltoztatja az iparágat, amelynek része.

Szerintetek mi lesz a következő buzzword? Invenció? Visszajön a pioneering? Vagy elkezdik használni az enablert? Kíváncsian várjuk a fejleményeket.

4 komment

Egy karácsonyhoz közeli, munkanapra eső szombat kiváló alkalom, hogy nosztalgiázzunk kicsit, és felidézzük a 80-as évek legendás szombat reggeli rajzfilmjeit, amelyek nagy részéről sokan nem is tudják, hogy az ún. toyetic kategóriába tartoznak, vagyis kifejezetten játékok eladásának ösztönzése érdekében készültek. Vagyis nem arról volt szó, hogy a gyártók a megfelelő jogok megvásárlása után készítettek a rajzfilmek alapján különböző játékokat, hanem épp fordítva: a játékok alapján írták és rajzolták meg a történeteket, és sugározták aztán világszerte a legnagyobb nézettségű műholdas csatornákon.

Ez a gombhoz a kabátot megoldás első hallásra furcsának tűnhet, az okok feltárásához egészen a hetvenes évek végéig kell visszamennünk. Ekkor a Mattel szerette volna megvásárolni a Csillagok Háborúja filmen alapuló játékok gyártásához és forgalmazásához szükséges jogokat, azonban az üzlet csak nem akart létrejönni. George Lucas nem volt hajlandó 750 ezer dollár alá menni, amit viszont a játékgyár akkori igazgatója, Ray Wagner sokallt, így végül nem állapodtak meg. Ez óriási hibának bizonyult, ugyanis 1977 karácsony előtti slágertermékei a Star Wars játékok voltak, olyan ütemben fogytak, hogy sok családban csak egy-egy voucher került a fa alá, amivel a gyerekek januárban vehették át a várva várt ajándékot. A Mattel játékai pedig nem kellettek senkinek, és a megállapodás kihagyásával több mint 400 millió dollárt buktak. Ezt követően döntöttek úgy a játékgyár vezetői, hogy befektetnek egy saját rajzfilm készítésébe, ami eleve a saját játékaik értékesítésének ösztönzésére lesz kitalálva. Ez lett a He-Man and the Masters of the Universe, a világ első játékalapú rajzfilmje.

Megállapodtak az amerikai ABC csatornával egy barter keretében a sugárzásról, és két évvel a játékfigurák kidolgozása után, 1983-ban bemutatták az első epizódot.

A modell sikeresnek bizonyult: egy évvel később az Egyesült Államok 120 TV-csatornáján, és a világ további 30 országában gyerekek milliói nézték hétről hétre He-Man és a többi rajzfilmhős kalandjait – és persze nyaggatták szüleiket a nagyméretű játékfigurák megvásárlásáért.

A Mattel sikerét látva a többi játékgyártó sem akart lemaradni, így a Hasbro például 1984-ben útjára indította a Transformers rajzfilmsorozatot, ezt követte 1985-ben a G.I. Joe: A Real American Hero, szintén a Hasbro-tól, és a M.A.S.K. a Kennertől.

A lányoknak 1986-ig kellett várni egy kifejezetten nekik szóló toyetic-rajzfilmsorozatra, ez lett a Hasbro fésülhető hajú pónilófiguráit népszerűsítő My Little Pony. Az ilyen típusú televíziós mesék gyors felfutásához persze kellett az is, hogy az Egyesült Államokban 1984-ben jelentősen enyhítették a gyermekeket megszólító promóciós tartalmakra vonatkozó előírásokat.

Ha megvizsgáljuk a parabolaantennák terjedésével a nyolcvanas évek közepétől Magyarországon is egyre több gyerek által nézett Sky Channel szombat délelőtti matinéját, nagyrészt ilyen típusú rajzfilmeket találunk benne. Ez maga volt a marketingesek álma: a gyerekek még a játékfigurákon alapuló mesefilmek között is a játékgyártók reklámfilmjeit szívták magukba. Én is ezeket néztem 7-8 évesen, 1987-től (ekkortól láthattam a műholdas adást) minden szombat reggel ott ültem a tévé előtt a He-Man és a M.A.S.K. aktuális epizódjait bámulva.

Egy probléma volt csak, hogy ezeket a játékokat Magyarországon akkoriban nem lehetett kapni, úgyhogy csak azoknál az osztálytársainknál találkozhattunk az akciófigurákkal, akiknek a szülei kamionos vagy külkeres vonalon dolgoztak.

Szólj hozzá!

Minden pr-es tudja, hogyan érdemes megcélozni egy-egy sztorival a potenciálisan érdeklődő újságírókat, mégis előfordul, hogy nem sikerül betalálni a kapuba. Ennek számos oka van: az adott téma, a hozzá kapcsolódó elvárások, a pr-es médiaismerete és kapacitásai, és még sorolhatnánk, mi minden ronthat a végeredményen.

Nekem például volt olyan tapasztalatom, hogy egy kommunikációs partner mindenáron a nagyon rosszul megírt pitch-eivel szeretett volna jelentkezni az újságíróknál,  melyek inkább szóltak lelkes laikusoknak és potenciális fogyasztóknak, mint a téma szakértőinek. Nehéz volt lebeszélni.

Sokat tudnának mesélni az újságírók a félresikerült pr-es megkeresésekről, ebben biztos vagyok. Ezt tette a Forbes egyik szerzője, Cheryl Conner is, aki publikációk írása mellett egy pr-ügynökséget is vezet. Azonban egy Forbes-eseményhez kapcsolódóan felkerült sajtólistákra. Ügynökségi vezetőként nagyon érdekelte, hogyan keresik majd meg a pr-esek.

Voltak hosszú, rövid, barátságos, ismétlődő, és általában véve teljesen irreleváns megkeresések. Egyetlen egy kapcsolatfelvétel volt, aminek értelme is volt, és érződött rajta, hogy a rövid, lényegre törő levél szerzője valóban tisztában volt azzal, kinek ír és valóban illeszkedett az általa ajánlott téma a megcélzott újságíró munkájához.

A tanulságos eset alapján nyolc jótanácsot fogalmazott meg Cheryl Conner, melyeket kicsit mi is kiegészítettünk néhány ponton:

1. A megfelelő célszemélyt válaszd ki - Azt, aki valóban foglalkozott már hasonló témákkal. A Google keresés mindig segít.

2. Olvasd el az újságíró korábbi cikkeit - Szóval ne csak azt nézd meg, milyen témákkal foglalkozott, hanem hogy pontosan hogyan dolgozik – mi érdekelheti, mi lehet számára fontos – ezeket a kérdéseket kell feltenned magadnak közben.

3. Történetet ajánlj, ne céget – magát a témát hangsúlyozd és ajánld a maga komplexitásában, ne csak az általad képviselt céget. Úgy sokkal kevesebb esélyed van rá, hogy az újságíró érdeklődését fel tudod kelteni.

4. Tiszteld az újságíró döntését – az újságíró joga eldönteni, hogy mivel foglalkozik és mivel nem. A pr-es csak annyit tehet, hogy erős érvekkel meg próbálja indokolni számára, hogy miért is lenne érdemes egy témának utánajárni. Ilyenkor érdemes lehet például kiemelni, hogy a lehetőség exkluzív vagy máshol még nem foglalkoztak a témával ilyen szempontból, teljesen új az információ, stb.

5. Térj azonnal a tárgyra – ne mismásolj, hanem mondd el már a beszélgetés, illetve a levél legelején, hogy miért vetted fel vele a kapcsolatot.

6. Legyél korrekt – semmiképp ne hallgass el fontos információkat a felkérés hátteréről, így például ne akarj olyan személyes találkozót kezdeményezni, ami nem is a témához kapcsolódik, hanem mondjuk csak az ügyfél szolgáltatásait mutatná be.

7. Ne hívogasd folyamatosan – ha nem éred el az újságírót, ne hívogasd egymás után többször is, hanem akkor írj e-mailt vagy hívd fel máskor (a hét másik napján)

8. Használd a Twittert – sok újságíró használja a Twittert, legalább is vannak olyan témák, melyekkel ott is sikerrel meg lehet őket keresni, főleg az IT-szektorban. Reply vagy levél megteszi. 

Szólj hozzá!

A pr-esek számára nagyon érdekes és kicsit megmosolyogtató, ahogyan mindenki (de leginkább a reklámos szekció) megtalálta magának az utóbbi időben a tartalommarketinget. Arról születik ma világszerte többszáz lelkes blogposzt és cikk, hogy hogyan készítsünk jelöletlen fizetett megjelenést, hogy boldog legyen az olvasó, a médium és a hirdető is, mert jó a tartalom.

Annyi nagyon pozitív hozadéka ennek az alapokhoz való visszakanyarodásnak mindenképpen van, hogy az ügyfelek/hirdetők végre hajlandóak a puszta hirdetésektől eltérő tartalmakra is áldozni, és nyitottá váltak arra, hogy kifejezetten egy adott médiumra szabott megjelenést kreáljanak. Ezzel könnyebb lett a pr-esek dolga is, mert bár nem feltétlenül tűnik úgy, ők alapvetően tartalmat állítanak elő a lehetőségeikhez mérten. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a megcélzott kiadványok már nem feltétlenül akarják x-szel vagy öles betűkkel szedett „HIRDETÉS” szóval jelölni a fizetett megjelenéseket.

A tartalommarketing istenítését tehát továbbra is jó ötletnek tartom, mindenképp erre biztatnám a kommunikációs szakembereket. Csak az lenne a fontos, hogy kicsit tegyék helyre magukban a dolgot: nem találták fel a langyos vizet, hanem egyszerűen máshogyan tálalják azt a közösségi média hajnalán gyakran hangoztatott, a pr-nek is integráns részét képező szakállas, de örök érvényű tételt, hogy „content is king.” 

2 komment

Paul Deneve érkezése

Még az előző héten tudósítottak róla, hogy az Yves Saint Laurent vezérigazgatója, Paul Deneve átigazol az Apple-höz, hogy a speciális projektekkel foglalkozzon. Nagyon érdekes lépés első pillantásra, de átnézve Deneve pályáját érthető a választás: a divatiparban eltöltött majdnem két évtizedet megelőzően már dolgozott az Apple-nél és más nagyobb vállalatoknál - a divatiparon kívüli világ tehát nem áll tőle távol. Az Yves Saint Laurent-nél nagyon nagy változásokat hozott az általa kiválasztott Hedi Slimane, ami nagyon ellentmondásos, de jövedelmező lépésnek bizonyult. Mivel egy CEO-nak az egyik legfontosabb feladata egy vízió véghezvitele és ehhez a megfelelő emberek megtalálása és megtartása, elképzelhető, hogy a látszólag orientációját vesztett Apple újra határozott, új pályára áll. Mindent egybevetve viszont kicsit gyanús, hogy éppen most hagyta ott az Yves Saint Laurent-t Deneve. (The Verge)

Könyvkartell

További hír, hogy az Apple még Steve Jobs idejében (és irányításával) árkartell-megállapodásokat kötött nagy kiadókkal, mert le akarta törni az Amazon egyeduralmát az e-könyvek piacán. Az alig leplezett kartell lényege az volt, hogy az Amazonnál szokásos 9.99 dolláros könyvárhoz képest 12.99 és 14.99 dollárért lehetett az Apple Store-jában vásárolni. Első látásra ezzel jobban jártak a könyvkiadók, viszont figyelembe véve, hogy az Amazon felé olyan árat állapítottak meg, amilyet akartak, tehát kerestek 13-15 dollárt egyébként is, az Apple-nél viszont a megállapított ár 30 százaléka landolt, elég egyértelműen látható, hogy már kevésbé igazolható a döntés. Ráadásul az eladások is csökkentek az Apple Store-ban a magasabb árak miatt, ami végképp rontott a helyzeten. A bíróság egyébként belátta, hogy a könyvkiadóknak muszáj volt egységesen fellépniük mind az Apple-lel, mind az Amazonnal szemben, mert máskülönben nem vették volna őket komolyan, sőt egy tollvonással kivették volna őket a kínálatból. A lényeg, hogy végül úgy néz ki, hogy az Amazon győzedelmeskedik. (Slate)

Szólj hozzá!

Úgy tűnik, a forgalomcsökkenés egyre extrémebb megoldásokra sarkallja a legnagyobb könyvkiadókat is, akik szinte bármit megtesznek, hogy eladásaikat szinten tartsák – különösen, ha jól bejáratott bestseller-szerzőikről van szó.

Nemrég járta be a hír a médiát, miszerint a Da Vinci-kód szerzője, Dan Brown új könyvét hat hét alatt fordították le egy olaszországi földalatti bunkerben, fegyveres őrök felügyelete mellett. A fordítóktól minden, személyes kommunikációra alkalmas eszközt is elvettek erre az időszakra. A rendkívül szigorú intézkedések célja a hír szerint az információk kiszivárgásának megakadályozása volt. Hm… Talán nem én vagyok az egyetlen, akiben felmerült, hogy az egyébként mértékadó médiumokban is megjelent információ akár egy „igaz vagy hamis” játék része is lehetne, de mindenesetre igencsak jól illik Dan Brown titokzatos, rejtélyekkel teli világához. Nos, akármit tartsunk is a műfordítók megbízhatósága felől, annyi bizonyos, hogy a megjelenést néhány nappal megelőző hírverés nem ártott meg az Inferno-nak.

A könyvet egyébként az egyik legnagyobb amerikai kiadó, a Doubleday jegyzi, amely szívesen használ kreatív eszközöket az olvasók elérésére. John Grisham legújabb könyve, a The Racketeer promója során is bevetették a nehéztüzérséget, és olyan Facebook-kampányt kreáltak a regénynek, amellyel 72 ezer (!) új rajongót szereztek a szerző Facebook-oldalának.

Első lépésként létrehoztak egy visszaszámlálót, amelyen a rajongók nemcsak azt követhették, hány nap van még hátra kedvencük új regényének megjelenéséig, de exkluzív ajánlókat is olvashattak a művel kapcsolatban. Mindeközben arra buzdították a követőket, hogy fotózzák le magukat John Grisham könyveivel, a beküldött fotókból pedig borítóképet készítettek.

A legnagyobb dobást a kampány során a geocaching ötletére épülő kincsvadászat jelentette. Mivel a könyvben az arany különleges szerepet játszik, ötezer, speciálisan erre a célra készített érmét rejtettek el országszerte: a játékban résztvevőknek ezeket kellett felkutatniuk és újra elrejteniük. Mindeközben egy térképen követhette mindenki figyelemmel, milyen messzire jutnak a „Grishman Geocoin”-ok az eredeti rejtekhelyüktől. A részvételt egy játékkal ösztönözték: az érmék megtalálói fotókat küldhettek be egy Facebook-applikáción keresztül, a legjobbnak ítélt fénykép beküldője pedig egy valódi aranyrudat nyert.

A célzott hirdetési kampányt a Facebookon csak 10 nappal a könyv megjelenése előtt indították el, ennek célja már egyértelműen az volt, hogy növeljék a rajongók és a könyv-előrendelések számát. Az eredmény a már említett rajongószám-növekedés mellett: a The Racketeer már megjelenésekor első helyet szerzett a The New York Times bestseller-listáján.

Szólj hozzá!

Rengeteg marketingfogás áll rendelkezésre az új ügyfelek megszerzésére, de ezek általában költségesek. A Social Media Today által posztolt infografikából olyan fogásokat ismerhetünk meg, melyek szociálpszichológiai alapvetéseken nyugszanak. Ilyen például, hogy valljuk be a hibáinkat, törekedjünk az azonnali pozitív visszacsatolásra, vagy hogy igyekezzünk kisebb meglepetéseket szerezni. Ez utóbbi lehet egészen kicsi dolog, önmagában a gesztus az, ami fontos.

Szólj hozzá!

Kevés olyan site van jelenleg a neten, melyet akkora buzz kísér, mint a Pinterestet. Kezdetben még inkább csak Etsy-fanok csatlakoztak az akkor még meghívásos rendszerrel működő honlap közönségéhez, utána viszont hirtelen mindenkit érdekelni kezdett, vélhetően a hihetetlen növekedési statisztikákról szóló hírek miatt.

A siker teljesen megalapozott és érthető. A közösségi média egyik fő vonzereje, hogy anélkül tudjuk kifejezni magunkat és megmutatni személyiségünket, hogy irtózatos költségekbe kellene vernünk magunkat. Elég, ha lájkoljuk vagy megosztjuk annak a táskának a képét, amit szeretnénk vagy azt a ruhát, amiben el tudnánk képzelni magunkat. Ez lényegében a Flickr megjelenése óta így van, csak mindig újabb csatornákat talál magának ez a virtuális fogyasztás. Ezt a Pinterest tökéletesen egyszerűen nyújtja, ráadásul egy másik elementáris igényt is kielégít: a gyűjtögetést. A tábláknak köszönhetően kategorizálhatjuk is, amit találtunk és kirakatba rendezhetjük azokat, méginkább fokozva ízlésünk megcsillantásának lehetőségét.

Most éppen a Pinterestet érzi erre a legmegfelelőbbnek a felhasználók egyre nagyobb tömege, mert egyrészt felhasználóbarát a kialakítása, másrészt egyértelműen megfelel annak a trendnek, hogy a szöveges tartalmakkal szemben egyre nagyobb teret nyernek a képek és videók. Nem írunk már hosszú blogposztokat a gondolatainkról – nem egy poszthoz keresünk illusztrációként fotót, hanem éppen fordítva: egy-egy fotóhoz rendelünk (esetleg) egy-két mondatot, kifejezve mondanivalónk lényegét.

Nagyrészt ezért tűnik már porosnak a Flickr, amit azért citálok ide már másodjára, mert szerintem a Pinterest az új Flickr. Annyi a különbség, hogy itt nem képmániások, hanem tárgymániások találkoznak többnyire, ezt a differenciát viszont el lehet fedni a választott fotók ízléses vizualitásával. Természetesen meg kell említeni a Tumblr-t is, ami sokkal korábban hozta lényegében ugyanazt, amit a Pinterest: csupán az az eltérés, hogy az itt található tartalmak inkább harsányak és erőteljesek, kevés a tabutéma, ezenkívül a nem regisztrált felhasználók számára kevésbé követhető. A Pinterest a tömegek szelíd Tumblr-je. Itt az amerikai háziasszonyok kis eséllyel találkoznak pornográfiába hajló tartalmakkal, nyugodtan gyűjtögethetik az esküvői fotókat és a recepteket, oda-vissza lájkolhatják egymást.

Hogyan érdemes ebben a közegben vállalatként megjelenni? Kik számíthatnak figyelemre? Mivel az itt megjeleníthető tartalmak köre nagyon behatárolt, sokak számára nem megfelelő ez a csatorna. Számos vállalat esetében legfeljebb a saját honlapon vagy a Flickr-en található fotótár, galéria helyettesítéseként lehet megfelelő, viszont közösségi aktivitást hiba lenne elvárni. (Már csak azért sem, mert a magyar Pinterest felhasználók köre meglehetősen szűkös.)

Gyakran láthatunk kreatív felhasználási megoldásokat még olyan – a Pinteresttől távolinak tűnő – szereplőktől, mint például egyes egyetemek vagy nyomtatott napilapok, azonban fontos szem előtt tartani, hogy itt leginkább az olyan tartalmak működnek, melyeknek nagyon erős a vizualitásuk – színesek, vibrálóak, ízlésesek. Ha tehát nem rendelkezünk olyan fotóarchívummal, mint mondjuk egy National Geographic vagy az IKEA, inkább ne használjuk ezt a csatornát. 

Szólj hozzá!

Másfél éve figyelem és követem a netes startup-okat. A bőség zavarával küszködöm: hetente átlagosan 40-50-ről értesülök csak az angol nyelvterületről. A számomra legérdekesebbeket ki is próbálom, és tapasztalataimat megosztom. 2011 januárja óta tehát kb. 3600 webes alkalmazást és új honlapot ismertem meg. Ez csak azért fontos, mert ennyi tapasztalattal a hátam mögött megfigyelhettem, hogy ki hogyan készíti elő a startup indulását az interneten, melyek a jó megoldások és melyek a tipikus hibák. Ebben a cikkben összegyűjtöttem mindazokat a dolgokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy újonnan induló webes vállalkozás az első pillanattól kezdve pozitív képet alakítson ki magáról elősegítve ezzel a vállalkozás ismertségét, a majdani felhasználók elköteleződését – egyszóval: a sikert. Mert Steve Jobs óta tudjuk, hogy nem elég jó terméket előállítani, azt jól is kell tudni marketingelni.

Az első lépés

Ha már nekiállt a csapat a termék programozásának, nagyjából alfa állapotban van, és megközelítőleg tudható, mikor indulhat a zártkörű, majd a nyilvános béta tesztelés, érdemes egy kedvcsináló honlapot (Coming soon…) feltenni a hálóra. Ez egy szimpla, egyoldalas, szépen dizájnolt oldal, amely a majdani domain-t népszerűsíti és bemutatja a cég vagy termék logóját. Különösebben részletes leírás nem kell a majdani végtermékről, elég, ha csak a célotokat fogalmazzátok meg (pl: „Megújítjuk a vállalaton belüli közösségi kommunikációt.” vagy „Leegyszerűsítjük az online vásárlást.”)

Így néz ki egy professzionális kedvcsináló honlap

Lehetővé kell tenni ellenben, hogy az érdeklődők feliratkozhassanak e-mail-en egy várólistára vagy meghívót kérhessenek. A feliratkozónak természetesen automatikus köszönő email-t kell küldeni. Még ennél is jobb, hogy ha minden feliratkozó kap egy személyre szabott linket. Ezt a linket megoszthatja ismerőseivel email-ben vagy Facebook-on, Twitteren, LinkedIn-en, amiért cserébe fel lehet ajánlani azt, hogy például az elsők között kapjon a feliratkozó meghívást a zártkörű bétatesztelésre. Fontos, hogy a feliratkozók csak és kizárólag a fejlesztés valamilyen új fázisáról (pl: zártkörű béta indulása) kapjanak értesítést, felesleges rizsára vagy bullshit marketingre ezt nem szabad használni.

Ezzel az egyszerű és olcsó eszközzel már a kezdetektől adatbázist építhetsz, amelyet a későbbiekben kiválóan lehet használni ügyfélszerzésre és kapcsolattartásra. Akik készen akarnak maguknak ilyen oldalt, azoknak ajánlom a LaunchRock szolgáltatását, amely a fent leírtakat tudja, valamint reklámozza az oldalt a saját belső listáján. Akik nem csak a magyar piacra szánják a netes startup-jukat, azoknak mindenképpen érdemes használni.

Béta tesztelés

A következő lépés a zártkörű vagy nyilvános béta tesztelés. Mivel a legtöbb felhasználó már az első benyomás alapján értékel, kiemelten fontos, hogy csak akkor induljon el a béta verzió, ha elkészült a honlap professzionális dizájnja. A ronda dizájn azt üzeni, hogy a mögöttes tartalom is silány!

Meghívó kérő

Első körben a várólistán szereplőket hívd meg e-mailben. Számukra akár exkluzív, dedikált regisztráló felületet is ki lehet alakítani. Ezzel erősíteni lehet az elköteleződésüket.

A zártkörű béta tesztelésnél a címlapon a meghívókérő form legyen a középpontban. Ha nyilvános bétatesztelés indul, és regisztrálókat is befogadsz, akkor azt tedd a lehető legkényelmesebbé. Lehessen Facebook-, Google- vagy Twitter-accounttal regisztrálni.Természetesen az email-es regisztrációt is lehetővé kell tenni, de az legyen a lehető legegyszerűbb. Ne kérj nevet, lakcímet, stb. Ez a bétatesztelés során még lényegtelen, ellenben minél több rubrikát kell kitölteni, annál magasabb a lemorzsolódás, annál többen hagyják félbe a regisztrációt.

Email-es regisztrációnál mindig legyen jelszómegerősítés (confirm password). Előfordulhat ugyanis, hogy a regisztráló elsőre elgépeli a jelszavát, és ha nincs jelszómegerősítés, akkor másodjára már nem fog tudni belépni, csak ha bekéri az elfelejtett jelszót. Az pedig munka és idő. Márpedig a netes felhasználók „megszerzésében” a gyorsaság és az egyszerűség a legfontosabb szempont.

Így néz ki a tökéletes regisztrációs form

Már induláskor legyen mobil verziód, vagy mobilra letölthető alkalmazásod (Android, iPhone, Windows). Sokan, főleg az early adopter-ek  okostelefonról vagy táblagépről nézik az oldalakat. Lehetőleg ne használj flash-t, mert azt az iPhone-osok és iPad-esek nem látják. Érdemes kipróbálni a Html5-öt.

Bizalomépítés

A legtöbb startup elfeledkezik a készítők bemutatásáról a honlapon, legfeljebb csak egy semmitmondó email-t, egy Twitter-címet ad meg, vagy egy „kapcsolat” form-ot tesz fel. Márpedig a felhasználók bizalmát meg lehet nyerni azzal, ha részletes „Rólunk” oldal már induláskor fenn van a honlapon. Én például szeretem tudni, kik állnak az adott startup mögött. Ha titkolni akarod a kilétedet, akkor inkább ne csináld.

A legjobb, ha az About oldalon bemutatkozik a cégvezető, a menedzsment, a fejlesztők. Fotóval és rövid életrajzzal. Ha van, akkor a tőkebefektetőt is érdemes feltüntetni. Természetesen szükség van cég- vagy projektleírásra is, ám az ne a termékről szóljon, és ne legyen hosszú. A cég- vagy projektbemutatás során mindenképpen érdemes megfogalmazni azt, hogy mi a célod, a küldetésed.

Folytatása következik, amelyben a promócióról és a felhasználói élmény fokozásáról lesz szó.

Szólj hozzá!

Sydney nyüzsgő party-negyedében indította el első női dezodorának kampányát a Lynx, amely hazánkban, az európai piac néhány további országához hasonlóan, más néven kapható.

Az éjszakai, "közterületi" megjelenés lényege az volt, hogy egy üresen álló ház ablakaiba olyan LCD kijelzőket szereltek, amelyekre egy egyszerű polarizáló réteget ragasztottak. Az egyféleképpen polarizált fény csak különleges szemüvegekkel vált átláthatóvá. Vagyis a nézelődők számára csak akkor derült ki, hogy mi is folyik a házban, az ablakok mögött, ha felvették a rendelkezésre álló - party-negyedhez illő módon a Ray Ban klasszikus Wayfarer modelljét imitáló - színes szemüvegeket.

Nem csak a helyszín helyes megválasztását, a technika helyes integrálását vagy akár magát az ötletet hasznos értékelni a videó kapcsán. Érdemes felismerni a tendenciát, hogy a látványos közterületi megjelenések jelentik az egyik legjobban használható online tartalom-forrást, mellyel a helyszíni elérés gyakorlatilag korlátlanul, de biztosan határok nélkül többszörözhető meg. Ráadásul a 18-34 éves korosztály, a marketerek számára legfontosabb célcsoport érhető el a leghatékonyabban a Youtube-on (vagy bármely más online felületen) keresztül.

2 komment

A Google szerint van egy természetes folyamat, amely a technológia fejlődésével elkerülhetetlen: ahogy annak idején a TV újdonságként hatott, úgy fejlődik ma az online megjelenés és annak mérése is. Ezzel egyébként nem értek teljes mértékben egyet, hiszen míg a nézettségi adatokat és értékeléseket egy-egy reklámról vagy idősávról, műsorról évtizedekig ugyanazokra az adatokra és összefüggésekre alapozták, addig az online látogatottsági, elérési vagy akár a látogatókról rendelkezésre álló személyes adatok köre és az azok között feltételezett összefüggések egyaránt folyamatosan fejlődnek, bővülnek. És pont a fejlődésben rejlő lehetőségek jelentik a legnagyobb, legérdekesebb különbséget, nem a rendelkezésre álló adatok többlete. Ráadásul ezt az utat tapossa ki a Google is, tegnap jelentették be, hogy milyen új megoldásokat kínálnak a márkák online és mobil eszközös hirdetéseit kezelő és monitorozó partnereiknek, ezt nevezik Brand Activate Initiative-nek. 

Az Ad Age Digital konferencián prezentált új szolgáltatásokkal kívánják támogatni azokat, akik kielégítik az egyre jelentősebb igényt az élő statisztikák mentén történő folyamatosan tartalom-fejlesztésre. Nem titkoltan csatlakoznak ezzel egy korábbi kezdeményezéshez, mely azt célozza, hogy a rendelkezésre álló statisztikákat az iparági szakértők bevonásával folyamatosan az adott szektorok igényéhez igazítsák, a közös tapasztalat mentén pedig fejlesszék a szolgáltatásokat. Ez a 3MS (Making Measurement Make Sense) koalíció, ami kétségkívül a legnagyobb résztvevőjével gyarapodik a Google ezen a projektjével. 

A kulcsszó a Brand Activate Initiative kapcsán az élő adatok mentén történő azonnali reagálás és kampány-fejlesztés. A kampány egyes elemei vagy akár az egész megjelenés alakításán keresztül. Jelenleg két elemből áll a fejlesztésük. Az Active View a Google Display Network Reserve szolgáltatást használók számára lesz kezdetben elérhető, míg a DoubleClick for Advertisers-t használók egy kicsit később fogják megkapni. Ennek lényege, hogy kizárólag azokat a megjelenéseket számítják ezentúl az összesítésekben (végső soron a megjelenés alapú hirdetések esetében ez költségmegtakarítást, illetve ROI-biztosítást eredményezhet), amelyek a 3MS tervezett iparági szabványa alapján megfelelnek a valódi megjelenés szabályának: legalább 1 mp-ig látható a hirdetés a képernyőn, illetve az összes megjelenített hirdetés legalább 50%-ának teljesítenie kell ezt a kritériumot.

A másik az Active GRP, amellyel élőben tudjuk Google hirdetésünket finomhangolni. Ezek a változtatások, mentésüket követően, azonnal érvényesek lesznek már a következő megjelenésre is! Megváltoztatták az adatkezelési és -gyűjtési módszertanukat is, amit egyszerűen Robosztus módszertannak neveznek (Robust methodology), és egy korábban nem alkalmazott módon egyesítik a bejelentkezett felhasználókról és az anonim látogatókról rendelkezésre álló adatokat. (Azt állítják, hogy ennek során soha nem adnak ki az azonosítást lehetővé tevő adatokat személyeknek, csupán statisztikai szinten kerülnek feldolgozásra.)

További újdonságokat és fejlesztéseket ígérnek még a Brand Activate Initiative keretében, és ezeket további partnerek számára fogják elérhetővé tenni. Azt is tudni lehet, hogy minden hirdető számára biztosítják majd a szolgáltatásokat. Érdekes lesz figyelni a 3MS további kezdeményezéseit, mert ez az iparági standard a hirdetések mérése kapcsán például kifejezetten előremutató és hasznos megoldásnak tűnik, és valóban minden szereplő számára előnyös: a márkák biztosak lehetnek benne, hogy nem kidobott pénz az online hirdetés (ha eddig kételkedtek), a hirdetők, ügynökségek pedig pontosabb ajánlatot fognak tudni adni és megbízhatóbb eredményt fognak tudni szállítani. A hirdetést szolgáltatók pedig nagyobb bevételt remélhetnek, nagyobb piacról.

Szólj hozzá!

A valóban ötletes és innovatív online kampányokkal szemben gyakran merül fel jogos kritikaként, hogy kevéssé tükrözik tartalmukban és technikai megvalósításukban a népszerűsítendő célt, üzenetet, terméket. 

Az orosz SmartNewSolutions ügynökség feltehetően pontosan ennek az ellenérvnek ment elébe, amikor a véradás fontosságát hirdető kampányt tervezték. Elkészítettek egy filmet a véradás fontosságáról, és annak terjesztését torrent alapon oldották meg. 

A torrent fájlok használatával történő megosztás során a felhasználók szerepe pontos analógiája a véradók szerepének a véradás rendszerében. Erre építve nem csak a szakmai blogok számára tették érdekessé a kampányt, hiszen a torrentezők többsége pontosan érti a megosztás, a közösség iránti felelősség fontosságát. Azok pedig, akik egy rendszerrel kapcsolatban már magukévá tették ezt a mentalitást, feltehetően könnyebben megértik majd, miért is fontos a társadalom szempontjából a rendszeres véradás. 

Szólj hozzá!

A Facebook Timeline hamarosan nemcsak egy választható lehetőség, hanem kötelező megjelenési forma lesz minden rajongói oldal számára. Persze ez nem újdonság, hiszen már nagyon sokan átálltak az új rendszerre, az utolsó pillanatig kiváróknak pedig biztosan szerepel a naptárában a március 30-i határidő.

Van egy kiváló példa, ami a Timeline egyik érdekes funkciójának használatára vonatkozik, ez pedig a címben is szereplő mérföldkő, vagy eredeti elnevezésén a Milestone. Ezzel biztosítanak lehetőséget az oldalak tartalmát kezelők és előállítók számára, hogy az adott vállalat történelmét is megjeleníthessék a Facebookon. Visszamenőleg, tetszőlegesen megadott időpontokra vihetünk fel posztokat, akár a közösségi oldal alakulását évtizedekkel megelőző időpontokra is. Aki foglalkozik vállalati kommunikációval, pontosan tudja, mennyire szeretik a vezetők azt, ha a vállalkozás múltját össze lehet kötni az aktuális üzenetekkel és tevékenységgel.

Az Old Spiceonline kampányai évek óta a best practice gyűjtemények állandó szereplői, teljes joggal, hiszen akcióik átütő sikerűek, és ezt az eredményt időről időre meg is tudják ismételni. Az egyetlen jogos kifogás csupán az lehet, hogy nem mernek radikálisan változtatni egy bevált koncepción. Egy másik, ennél jogosabb kifogás az lehet, hogy miért kellett az európai piacra egy fehér karakterrel helyettesíteni Isaiah Mustafa-t, de ez már egy másik témakör lenne.)

Szerencsés helyzetben van a Procter & Gamble(akik fordíthatnának kicsit több energiát Wikipédia szócikkük karbantartására), mert szinte semmilyen modoros vagy mesterkélt hangnemhez nem köti őket egyik márkájuk vagy termék célcsoportjuk sem. Ez nyilván nem mondható el minden vállalatról. Azonban amilyen mérföldköveket feltöltöttek, az több mint szórakoztató, és biztos vagyok benne, hogy nagy mértékben növelte a felhasználók által az oldalon eltöltött idő mennyiségét.

Elsőként rögtön itt van az alapítás idejére helyezett poszt. Minden bizonnyal nem egy ninja leopárd volt az egyik alapítója a márkának, de csupán azzal, hogy nem veszik magukat komolyan, az online térben már közelebb kerültek a természetesnek ható kommunikációhoz.

Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy ezt a stílust nem lehet korlátlanul használni, de jóval szélesebb körben alkalmazhatnák a vállalatok idehaza is, mint jelenleg.

Egy másik tényleg humoros poszt, ami ugyanennek a leopárdnak és partnerének köszönhető, hogy 18 évvel később vált elérhetővé a fogyasztók számára házi mozgóképrögzítés (VCR) technológiája, mivel elsüllyesztették az azt szállító hajót. Még szerencse, hogy a hollywoodi sztárok anyukáit túlnyomó részben sikerült megmenteni, az 5 legvonzóbb hölgy személyében. Még a teljesen komolytalan tartalomba is beleviszik az imázs formáló szempontokat. Tulajdonképpen hagyományt hamisítanak jelenlegi kommunikációjukhoz.

Így folytatják hosszan és sok poszton keresztül. Mint például a háború utáni, úgynevezett Nagy Generáció elnevezéséhez is kitaláltak valamit. Ezeknek mind-mind jelentősége van. Növelik az oldalon eltöltött időt és az interakciók számát is. Nem egy esetben ezeken a mérföldköveken nagyobb a felhasználói aktivitás mértéke, mint a mindennapos tartalmon. Azonban ezt nem szabad lebecsülni, hiszen ezen interakciók révén a mindennapos posztok nagyobb valószínűséggel jelennek meg a felhasználók hírfolyamában, amivel az oldal természetes elérésének mértéke növelhető.

Csak gratulálni lehet a kreatív ügynökségnek, mert egy hasznos funkciót megint sikeresen alkalmaztak az Old Spice márka imázsára.

forrás 

Szólj hozzá!

A 2008-as amerikai elnökválasztási kampány utána számos elemzés és tanulmány vizsgálta, hogy Barack Obama közösségi média jelenléte mennyivel járult hozzá választási sikeréhez. Korábbi cikkünkben már mi is foglalkoztunk az elnökválasztás és a Facebook kapcsolatával, most pedig körbenéztünk az elnökjelöltségért küzdő négy republikánus politikus social media platformjain, hogy megtudjuk, képesek-e Obama nyomába lépni.

A konzervatív párt elnökjelöltségéért küzdők közül ez idáig Mitt Romney stábja végezte a legalaposabb munkát a social media kampány területén, melyet többek között az is kiválóan bizonyít, hogy a négy politikus közül március 19-ig egyedül az ő Facebook oldalát váltották át Timeline-ra. Romney oldalán számos egyedi alkalmazást vehet igénybe a több mint másfél millió rajongó: a ’’Stand With Mitt’’ appon keresztül például bárki feltöltheti magáról azt a fotót, melyen az általa aláírt, korábban a Facebookról kinyomtatott táblával pózol, büszkén vállalva, hogy Mitt mellett áll.  Továbbá az alkalmazáson keresztül egy webkamera segítségével a rajongó videó üzenetben is megoszthatja a világgal, hogy miért tartja az egykori massachusettsi kormányzót ideális jelöltnek az elnöki címre. 

Az oldal szerkesztői ügyesen kihasználják a Demokraták egy nemrég elkövetett bakiját – kiszivárgott ugyanis Obama egyik kampánymenedzserének egy március 13-i e-mail-je, melyben arra hívja fel a demokrata-pártiak figyelmét, hogy egy friss közvélemény kutatás szerint ha Romney és Obama között most kéne dönteni, a jelenlegi elnök veszítene. Romney Facebook oldalán egy petícióhoz csatlakozhatnak azok a rajongók, akik egyetértenek a fenti állítással és úgy gondolják, hogy konzervatív elnökjelölt-aspiráns ki tudná ütni Obamát. A petíció aláírását megkönnyítendő az oldal a Facebook-on megadott adatok alapján automatikusan kitölti a szükséges mezőket, így csak egyet kell klikkelnie a felhasználónak ahhoz, hogy támogatását ily módon kifejezze. Rendszeres, napi aktuálpolitikai eseményekre reagáló Twitter posztjai és naponta olykor több tucatnyi fényképpel bővülő Flickr oldala mellett figyelemre méltó Romney YouTube csatornája is, ahol külön csoportba gyűjtik többek között a vele készített interjúkat, az Obamát támadó videókat (’’Obama Isn’t Working’’) és azokat, amelyek Newt Gingrich vezetői képességeit kritizálják (’’Unreliable Leader’’). 

A mindössze 182 480 Facebook rajongóval rendelkező Rick Santorum Romney-hoz hasonlóan szintén petíció aláírására buzdítja a Facebook felhasználókat, ám ő egy konkrét ügy kapcsán, a Kanadától a Mexikói-öbölig húzódó Keystone XL olajvezeték kiépítéséért kezdett akcióba. Egy másik alkalmazás révén a bankkártyaadatokat megadva, közvetlenül a Facebookon keresztül támogatható Santorum kampánya. Hivatalos YouTube csatornáján a videók száma meghaladja Romney feltöltéseinek számát, ám a felület kialakítása közel sem olyan igényes, mint vetélytársa esetében, hisz Santorum videó ömlesztve, kategorizálás nélkül kerültek fel. A volt pennsylvaniai szenátor Twitteren igen aktív, ám így is csak fele annyi tweet-et publikált, mint Newt Gingrich, akinek ez idáig összesen 3438-szor csiripelt. A kiemelkedő Twitter jelenlétnek (nem ritka, hogy tíznél is többször posztol egy nap) meg is van az eredménye: 1,448,574 követővel ő áll a konzervatív jelöltségért küzdők élén a Twitter tekintetében (bár még így is csak alig több mint tizedannyi követője van, mint Obamának). Érdekes módon Gingrich Facebook rajongói mindössze ötödannyian vannak, mint Twitter követői, noha hivatalos Facebook oldalán több petícióhoz is lehet csatlakozni, bár kicsit zavaró, hogy azok formátuma nem egyezik meg.

A közvélemény kutatások szerint népszerűségben jelenleg a másik három jelölt után kullogó Ron Paul a YouTube videók számát nézve is csak hátulról az első, ám figyelemre méltó, hogy még mindig rendszeresen frissítik az előző kampányhoz készített ’’ronpaul2008dotcom’’ csatornát, melyen jelenleg több mint 1200 videó található. A Tea Party-közeli politikus Facebook oldalán a szokásos tartalom mellett az egyetlen egyedi app az az alkalmazás, mely segítségével Paul által aláírt pólókat és bögréket lehet nyerni.

Természetesen nem lehet szó nélkül hagyni Barack Obama közösségi média jelenlétét sem, ám a jelenlegi elnök többszörös testhossznyi előnye nyilvánvalóan annak tudható be elsősorban, hogy ő az előző kampány óta folyamatosan építi social media bázisát. 2008. november 4. óta az elnök Facebook rajongóinak száma több mint a tízszeresére nőtt, most már a 26 millió felé tart, mely minden bizonnyal a rendszeres tartalomposztolásnak is köszönhető. A Timeline bevezetése után nem sokkal a szerkesztők Obama gyakorlatilag minden fontosabb életeseményét feltüntették az oldalon, sőt a legtöbb neves napot képpel is illusztrálták. A regnáló elnök oldaláról is tudunk közvetlenül utalni, ha támogatni szeretnénk a kampányát és persze számtalan kép és videó is elérhető, ám kis csalódást kelthet, hogy semmilyen egyedi alkalmazás nem áll rendelkezésre. Bátor lépésnek tekinthető azonban az, hogy 2011 novemberében a stáb elindította Obama Tumblr. oldalát, vállalva annak a kockázatát, hogy azon keresztül többen támadó vagy irreleváns tartalmat fognak generálni.  Obama több mint 13 millió Twitter követője is irigylésre méltó lehet konzervatív vetélytársainak, és a 2,129 YouTube videó miatt sem kell szégyenkeznie az elnöknek, főleg, ha hozzátesszük, hogy a videómegtekintések száma meghaladja a 175 milliót.

Összegzésképp elmondhatjuk tehát, hogy habár social media tekintetében a számokat nézve jócskán le vannak maradva a republikánusok Obamához képest, ötletekből, aktivitásokból és igényességből nincs hiány a konzervatív elnökjelölt-aspiránsoknál sem. Amint kiderül, hogy melyikük száll ringbe az ősszel az elnökkel szemben, várhatóan koncentrálódni fog a szavazók figyelme a közösségi médiában is, így feltehetőleg az aktivitások terén is lesznek változások, újítások. Kíváncsian várjuk őket! 

Szólj hozzá!

Tavaly nyáron a Madridban tanuló Klára Levente és barátai elképesztő kalandba vágtak bele: fixivel indultak el Budapest felé és a Facebookon kerestek társakat a 3284 km-es úthoz. A Cycle Me Home projecthez nem csak elszánt biciklisek, hanem szponzorok és együttműködők is szép számmal csatlakoztak. A túráról menet közben részletesen tudósítottak ugyan, április 6-án azonban bemutatásra kerül a 38 napot felölő dokumentum film, melyet egy olyan trailerrel harangoznak most be, amit a világon bármilyen profi stáb megirigyelhetne: 

A szponzorok között természetesen találunk kerékpárokat és hozzá tartozó alkatrészeket, kiegészítőket gyártó és forgalmazó cégeket is. Ezen kívül a túra eleje és vége egy-egy világhírű fesztiválhoz kapcsolódott - így is növelve az esemény hírértékét, no meg a szórakozási lehetőségeket. Az indulást a madridi Kerékpáros Futárok Bajnokságának idejére, míg érkezést a Sziget Fesztivál kezdetére időzítették. Az Európa Legjobb Fesztiváljának választott hazai rendezvényt idén rendezik meg 20. alkalommal, így a film számukra is egy újabb megjelenési lehetőséget biztosított. 

A valóban életre szóló élményt jelentő túra alatt a fiatalokhoz társak is csatlakoztak, míg úton-útfélen jótevőkkel futottak össze, ahogy az egy valamire való, online szervezésű eseménytől el is várható. Arról, hogy mennyi támogatót tudtak gyűjteni menet közben, sajnos nincsenek egyelőre közelebbi információk, pedig a közösségi finanszírozás szempontjából is igen érdekes lehet a srácok vállalkozása.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Minden szakmában számtalan konferencia és más, hasonló jellegű esemény szerveződik évről-évre, sőt úgy tűnik, hogy egyre több van belőlük. Az ilyen rendezvények támogatása - okosan kihasználva - jó eszköz lehet a B2B kommunikációban, viszonylag jól targetált célcsoportot lehet elérni vele. Sokféle megjelenési módot biztosítanak a szervezők, ezek közül az egyik leggyakoribb az események végeztével a szóróajándékokkal megtömött táskák osztogatása.

Sokunk tapasztalata azonban, hogy ha meg is nézzük a táskák tartalmát, nagy részük a kukában vagy egy elhagyatottabb sarokban végzi. Ez pedig egyértelműen a támogatók pénzének kidobása az ablakon. Mivel érdemes akkor próbálkozni? A Mashable vendégszerzője írt néhány tippet ezzel kapcsolatban.

Azzal az alapintelemmel kezd, hogy olyasmit adjunk, amit az emberek tényleg szeretnének birtokolni. Másrészt ez egy olyan dolog kell, hogy legyen, amiből nincs már tíz másik az illető lakásában. Tehát kiesik a bögre, a baseball sapka és társai, de egy diszkréten márkázott névjegykártyatartó például jó ötlet lehet - én legalábbis egyetlen egyet kaptam 4-5 éve, és azóta sem találkoztam ezzel az ajándéktípussal újra.

Lehetséges megoldás az ajándékok digitalizálása - viszont ha nem egyértelműen szexi a csomag, valószínűleg nem keresik fel a site-ot, amire feltöltötték. Így még azt az esélyt sem adtuk meg magunknak, amit egyébként egy konferencia unalmasabb perceiben megkaptunk volna a látogatóktól. Kivétel lehet persze, ha egy kifejezetten technológia-orientált rendezvényről van szó.

Érdemes lehet zöld ajándékokat adni, azaz minimum újrafelhasználható vagy újrafelhasznált alapanyagok felhasználásával készült dolgokat, amiket a későbbiekben, a mindennapok során is elővehetnek a vendégek. Ilyen lehet például egy jó nagy táska, amit bevásárláshoz lehet majd használni, kurblis telefontöltő vagy elemlámpa, fából készült töltőtoll, újrapapírból készült jegyzetfüzet - ha már muszáj papír alapú tárgyakat említeni.

Jó ötlet még a cikk szerzője szerint a vicces, popkulturális utalásokat tartalmazó dolgok, például stickerek terjesztése, bár én ezzel óvatosan bánnék. Igaz, ha egy cég mondjuk egy New Tech meetupot támogat, lehet ilyesmire kereslet.

A tapasztalatok alapján a leggyakoribb szóróajándékok a következők:

- jegyzetfüzet

- toll

- nyakpánt

- brosúrák

- magazinok és egyéb kiadványok

- pendrive (ez egyébként mindig jól jön, és zöldebb, mint a sok nyomtatvány)

- naptár

Kétségtelenül unalmas lista, ezért ha emlékezetessé szeretnénk tenni a rendezvényünket, illetve annak támogatását szeretnénk a meghívottak agyába vésni, érdemes kicsit túllépni a megszokott kereteken. Én például egy tollas-szettet őrizgetek jó ideje, és tökéletesen emlékszem arra, hogy hol, melyik cégtől kaptam. :) 

1 komment

A közösségi média egyik sikerének, használata tömegessé válásának egyik fő oka, hogy az itt megjelenő vállalatok a követőszám növekedése és a visszajelzések generálása érdekében folyamatosan különböző ajándékokkal, kedvezményekkel és nyereményekkel jelentkeznek. 

A felhasználók nagy százaléka (egyes kutatások szerint 77% is lehet ez az arány) csak ezek miatt kezd el követni egy-egy brandet. Ez már tapasztalati alapon is elég nyilvánvaló a legtöbb community manager számára. 

Ennek a bejáratott viszonyrendszernek megvan az a veszélye, hogy csupa olyan követővel tömjük tele a közösségimédia-jelenlétünket, akik igazán nem irántunk érdeklődnek, csak jól szeretnének járni. Ez egy bizonyos szintig elkerülhetetlen és tudomásul kell vennünk, viszont nem szabad teljesen elengedni a gyeplőt: a szociálpszichológiából is ismerős az az alaptétel, miszerint ha valakitől kérünk valamit - és lehetőleg egy megerőltetőbb dolgot -, akkor jobban meg fog kedvelni minket, illetve segít nekünk. Még sikeresebbek lehetünk, ha nem ígérünk a segítségért a hálán kívül semmit.

Ehhez hasonlóan cselekedett nemrég az IKEA, amikor a Family klub tagoknak egyszerűen elküldött egy kérdőívet, hogy legyenek már olyan kedvesek és töltsék ki. Ennyi. Nem lehetett nyerni, nem kaptak ajándékot, nem történt semmi, csupán ha úgy gondolták, egy kérdőív kitöltésén keresztül segíthettek a vállalatnak.

Valószínűleg kevesebben válaszoltak a kérdésekre, mintha felajánlottak volna valamit cserébe, de azt gondolnám, hogy alapjában véve értékesebb visszajelzéseket kaptak és maga az interakció is értékesebb volt, mint egy ajándékkal felhigított CRM-kampány.

A közösségi médiára átültetve  a gondolatot: néha érdemes egy nagyobb, már bejáratott közösségen belül mindenféle ígéretek, nyeremények nélkül kérni valamit a követőktől. Ezáltal ha csak kicsit is, de erősödhet a kapcsolat közöttük és a követett brand között.

15 komment

Már több posztban is foglalkoztunk a kisvállalkozások és a közösségi média kapcsolatával és emeltük ki, hogy olyan eszközt kaptak a kezükbe, mely nemcsak, hogy költséghatékony módon tudja jelentősen megnövelni ismertségüket, hanem egyértelműen bővülhet ügyfélkörük is.

Az USÁ-ban ezt már senkinek nem kell bizonygatni, egyesek szerint ezen a színtéren várható a legnagyobb növekedés az online marketing költések terén ebben az évben. Egy rájuk szakosodott közösségimédia-kommunikációs cég megvizsgálta a felhasználói körének szokásait, ez alapján készített a Mashable egy összefoglalást. Érdemes megnézni, mert van benne egy-két tanulság, bár ha az itthoni viszonylatokra akarjuk vonatkoztatni az adatokat, akkor látható, hogy nálunk mindezek inkább a nagyvállalatok közösségimédia-használatáról mondhatók el egy-két kivétellel. 

Ilyen kivétel például, hogy az amerikai kisvállalatok nagyobb arányban vannak jelen a Twitteren, mint a Facebookon, ezt követi a LinkedIn, majd a Wordpress és a Flickr. Nálunk valószínűleg inkább a Facebook vezet, ha már közösségi médiáról van szó.

Jellemző és érdekes tapasztalat, hogy a felhasználókkal való interakció a Twitteren erősebb, viszont a Facebook generál több átkattintást a vállalkozások honlapjára. 

A cégek nagy része már rájött az alapigazságra, miszerint rendszeresen, tehát minimum naponta érdemes posztolni, ami ráadásul több visszajelzést is generál, mint a ritkábban elejtett bejegyzések.

Látható, hogy az amerikai piacon még a legkissebb sufnicég is mindent megtesz, hogy kitűnjön a tömegből, mindeközben azonban céltudatosan használják a lehetőségeiket, nem aprózzák el teljesen energiáikat. Várhatóan ez Magyarországon is jellemző lesz, bár nem ilyen mértékben, és arra is lehet számítani, hogy elsőként a hajnövesztő csodaszerek és hasonló termékek forgalmazói fognak túlburjánzani ezeken a csatornákon. Egy idő után viszont ez konszolidálódni fog, és végre a Facebookon is tudunk majd jó burkolót találni.

3 komment

Nagyon jó Twitterkampány esettanulmányára találtunk rá nemrég. Az Edelman Digital gondozásában egy borotválkozó gél, az Edge kezdett twittelni szeptemberben egy nagyobb, anti-irritációs kampány részeként.

A fő gondolat ehhez illeszkedve az irritáció megszüntetése, jelen esetben a Twitterezők életében. Ugyanis nagyon okosan belátták, hogy az emberek imádnak panaszkodni, ha nem elég meleg a kávéjuk vagy lekésték a buszt, nem süt a Nap... a végtelenségig lehetne sorolni. A kampányon teljes munkaidőben (!) dolgozó kreatív és a pr-tanácsadó olyan üzeneteket keres, amik ezeknek a nyafogásoknak egy kicsit érdekesebb, eredetibb változatai, vagy legalábbis lehet róluk beszélni.

Ha pedig találnak egy igazi nagy mérgelődést, megpróbálnak segíteni. Így történt, hogy amikor egy user az elfogyott müzlin sajnálkozott, küldtek neki pár kilóval. Vagy amikor elromlott egy iPad, szintén küldtek egyet. (A mázlista!) De nem feltétlenül a drága dolgokkal való "lekenyerezésről" van szó. Amikor egy nő azon háborgott, hogy a férje sosem veszi fel a hallókészülékét, küldtek neki egy megafont, amiről a nő egyébként rögtön posztolta is a képet a Twitterre. Az is előfordul, hogy egy vicces videóval próbálják jókedvre deríteni az elkeseredett felhasználót. A vicces és kreatív segítség miatt ma már nagyon sokan használják a #soirritating taget, reménykedve, hogy eljön a megoldás vagy legalább lesz, aki meghallgatja őket.

A kezdeményezés a nagy sikerre való tekintettel egész évben fut, ami azt mutatja, hogy nagyon jó ROI-t kalkulálhattak az Edge marketingesei a minden bizonnyal magas költségek ellenére is. Hiszen két ember csak a Twitterrel foglalkozik, és gyakran drága megoldást szállítanak az irritációk megszüntetésére. Kíváncsi vagyok, hogy az irritációs kampány után mi fog történni, de bizakodó vagyok: valószínűleg folytatni fogják a munkát és bár más fókusszal, továbbra is aktívak lesznek. 

Szólj hozzá!

Aki valaha indult már tenderen, biztosan találkozott egy-két furcsasággal, legyen az az utolsónak hitt kör utáni kör, a versenytársak által kínált irreálisan alacsony árak, vagy csak az egyszerű koncepciótlanság a tendereztetők részéről. Mégis a sok, már előre várható kellemetlen meglepetés ellenére, erőforrást nem kímélve harcolnak az ügynökségek az új ügyfelek megszerzéséért, hiszen nincs más választásuk.

A MAKSZ összeállított egy anyagot, melyet sorvezetőnek szánt, ez alapján haladhat ügynökség és tenderkiíró, átlátható és követhető folyamatokat teremtve. Ha mindenki tartja magát az itt leírtakhoz, akkor az ügynökségek már a tender kiírásakor, illetve a legelején el tudják dönteni, hogy megéri-e nekik a gyakran milliós nagyságrendben kifejezhető ráfordítás, vagy inkább visszalépnek. A vállalati oldalon dolgozó kommunikációs szakember pedig iránymutatást kap arra, hogyan érdemes tendert kiírni, milyen szempontok szerint kell haladni. Ez a MAKSZ háttérbeszélgetésén elhangzottak szerint már csak azért is fontos, mert gyakori tapasztalat, hogy a marketing osztályok munkatársai nem feltétlenül vannak tisztában a tenderkiírás alapvetéseivel, és mivel nekik pénzbe nem kerül, egyszerűen meghívnak féltucat neves ügynökséget, hogy szállítsák az ötleteket.

Szólj hozzá!