A nyári hőség megtette hatását: a világ top 25 PR-ügynökségéből 10 cégnél betelt a pohár, ami a klímaváltozást illeti. Bejelentették: mostantól nem képviselnek olyan vállalatokat, akik tagadják az ember által generált globális klímaváltozást. Dohánygyártók, fegyvergyártók - ezek még védhetőek számukra, de a felmelegedés tagadói most már náluk is kevésébá vállalhatóak. A többi között nem dolgozik többet ilyen cégeknek a WPP, a Waggener Edstrom (WE) Worldwide, a Text100 vagy a Finn Partners.

Sokatmondó adat: amíg a klímaváltozással foglalkozó kutatók 97%-a ért egyet azzal, hogy a környezetromboló emberi tevékenységnek "köszönhető" a globális felmelegedés... 

...addig az amerikai médiában a hírek 66%-a áll ki emellett, 34%-a a tagadók álláspontját képviseli.

John Kerry amerikai külügyminiszter februárban egyenesen a legfélelmetesebb tömegpusztító fegyvernek nevezte a klímaváltozást, amit tagadni szerinte olyan, mintha valaki ahhoz ragaszkodna: a Föld lapos. Hasonlóan harcos álláspontot képvisel számos nagy márka is, elég csak Tim Cook Apple-vezér klímaváltozást tagadó részvényesek elleni kirohanását említeni ("Get out of the stock"), ami előtt a Virgin alapító Richard Branson is mélyeg meghajolt blogbejegyzésében, és a példa követésére kérte a vállalatokat.

A globális felmelegedés társadalmi megítélésben elsődleges szerepe a médiának van, így a lépés jelentősége nem elhanyagolható, akkor sem, ha egyelőre csak 10 nagy PR cég vállalta be ezt a kijelentést.

via: The Guardian

78 komment

Hazánkban ritkán látható eszközökhöz nyúlt a győri motorgyár-óriás: a közel 9000 főt foglalkoztató Audi ugyanis a szükséges humán erőforrás eléréséhez nagy volumenű, toborzási kampányt indított. Az óvodában játszódó szpottal gyakran találkozhattak a tévénézők az elmúlt hetekben, így most a téma kapcsán sorra  vesszük a munkáltatói márkaépítés sarkalatos pontjait. A mindennapi szakmai életbe már beépült az employer branding fogalma, sőt egyre több nagyvállalat áldoz erre itthon is nagyobb erőforrásokat (például Aldi, Bosch, Telekom), ennek ellenére alig olvashatunk szakmai fórumokon a témáról.Emellett pedig nem mehetünk el szó nélkül, így alább öt pontban foglaljuk össze a főbb tudnivalókat.

1. Kommunikáció a munka fogyasztóival

A munkáltatói márkaépítés szükségét közvetve a fogyasztói társadalmat követő változások idézték elő: kötődünk a márkákhoz, tárgyainkhoz, és az így előidézett érzelmek rabjaivá tudunk válni. A munkaerőpiac az elmúlt évtizedben gyökeres változásokon esett át: megváltoztak a munkakeresési szokások, de a munkához való hozzáállás is átalakult. A tehetséges munkaerő valójában nem (csak) megélhetést, hanem releváns kihívásokat keres. A munka fogyasztóivá vált ugyanis a társadalmunk jelentős rétege - ők képezik a munkáltatói márka célcsoportját.

2. A termék maga a szervezet, ami a jelenlegi munkavállalókban manifesztálódik

A fogyasztóknak - az analógiát folytatva - egy „terméket” kell értékesítenünk, méghozzá magát a munkáltatót. A márkának funkcionális (megélhetés) és emocionális (kihívás, önmegvalósítás) hasznot egyaránt szükséges kifejeznie a megfelelő „értékesítéshez”. Másrészt fontos belátni, hogy egy szervezetet kínálunk, így minden embert, aki adott pillanatban részese annak. A munkáltatói márka fogalmát ezért nem lehet elválasztani a szervezet kultúrájától: kiinduló és végpontja is a folyamatnak. Végérvényben a cég kultúráját - a „Hogyan mennek mifelénk a dolgok?” és a „Milyen itt dolgozni?” kérdésekre adott válaszokat - kommunikáljuk a kiváló munkaerő elérése érdekében. A kiválasztottak pedig majd azok lesznek, akik újratermelik a szervezet kultúráját.

3. A vállalat „személyiségét” formálja üzenetekké

A vállalat személyiségét alakítjuk fogyasztói üzenetekké a márkázás során. Ehhez a munkahely objektív (volt dolgozók, külsős HR/kommunikációs szakemberek) és szubjektív (jelenlegi dolgozók) szemlélőinek véleményére is szükség lesz. A munkáltatói márka esetén ugyanis hosszú távon sokkal fontosabb a valós kép lefestése, mint gondolnánk. Az employer branding nem csak az állásokra jelentkezők mennyiségi és minőségi növekedésében mutatkozik meg, hanem a munkavállalók elégedettségével és elkötelezettségével hat vissza a szervezet működésére. A szakterület empirikus kutatói szerint például az engagement hatékonyabbá teszi a dolgozókat, sőt meglepő módon így a beteg- és fizetés nélküli szabadságok száma is kimutatható módon csökken.

4.  A hiteles és az őszinte két külön fogalom

Az általános cél, hogy a márkával a tehetséges és az adott munkakörben beváló jelölteket elérjük. Ennek érdekében képzeljük el, hogy a munkáltató részére egy társkereső oldalon hozunk létre adatlapot. (A munkakeresés és a párkeresés között fennálló párhuzamot most felesleges is részletezni.) Egy vonzó profillal minden bizonnyal rengeteg lesz az érdeklődő, de a klasszikus ferdítésekre akár már az első randin fény fog derülni. Az adatlap ugyan hiteles és hihető, de nem őszinte - ami a kapcsolat kezdetén nem sok jót feltételez. A hitelesség ugyanis szükséges, de nem elégséges feltétele a sikeres munkáltatói márkaépítésnek. Az alkalmazott és a szervezet között (pár)kapcsolat kezdődik, a brand pedig a kapcsolat kezdete előtt a munka fogyasztóiban elvárásokat generál. Ha nem igazak a márka ígéretei, az a szervezet mindennapjaiból hamar egyértelművé válik a dolgozók számára. Ez a szervezetben hosszú távon fluktuációt, elégedetlen munkavállalókat, így közvetve reputációs kockázatot, valamint kevésbé hatékony munkavégzést eredményez.

5. Minden dolgozó a márka nagykövete

A márkázás során számolnunk kell a jelenlegi dolgozókkal: számukra is valósnak kell lennie a brandnek: ugyanúgy hangsúlyos a jelenlegi munkavállalók megcélzása, hiszen így növelhetjük a vállalat iránti elkötelezettségüket.  Ne felejtsük el: a jelenlegi alkalmazottak minden szituációban a márka elválaszthatatlan képviselői, a word of mouth legfontosabb forrásai.

Szólj hozzá!

Beyoncé nagyon nagyot dobott az új albumával, ami sok szempontból az alapokhoz való visszatérés: nem lehet dalonként megvásárolni, nem előzte meg hónapokkal korábban kezdődő teaser-kampány (ld Daft Punk és még sokan mások), nem szellőztették meg, stb.

A "no marketing" megközelítés nagyon jól működött: a meglepetésfaktor a gigantikus celebfaktorral párosítva természetesen legalább annyira hatékony kampányt eredményezett, mintha teleszórták volna a világot hirdetésekkel. 

Természetesen Beyoncé segítségére voltak azért nagyon hasznos eszközök a hírnéven és a zenén kívül: sajtóközlemény, kiemelt megjelenés az iTunes store-ban, menő, update-elt honlap.

Utána pedig tovább erősítette a hatást a profi gépezet, főként a közösségi médiában: a Twitteren bombaként robbant a hír, a dalokhoz kapcsolódó klipekből készült gifek pedig szintén nagyon hálás közönségre leltek főként a Tumblren.

A marketingmentes albumkiadással már több nagy név is próbálkozott, igaz egyikük sem volt olyan mainstream sztár, mint Beyonce. Gondoljunk csak a Radiohead 2007-es kezdeményezésére, amikor az In Rainbow albumot teljesen tetszőleges összegért lehetett letölteni a honlapjukról, megkerülve a szokásos értékesítési csatornákat. A kampány pedig lényegében az erről való tudósításban merült ki.

A teljesség kedvéért azért hozzá kell tenni a marketingmentességhez, hogy a 14 számot tartalmazó albumhoz 17 klip készült, tehát nem bízta a véletlenre az énekesnő stábja az anyag népszerűsítését. A klipek a legjobb reklámok - ha nélkülük dobták volna piacra az albumot, sokkal kisebb lett volna a dolog hatása.

Vajon lesznek naiv követői ennek a gyakorlatnak? Szerintünk hozhatnak a próbálkozások érdekes megoldásokat, de valószínűleg ekkorát sokáig senki nem fog tudni alakítani. 

4 komment

Minden pr-es tudja, hogyan érdemes megcélozni egy-egy sztorival a potenciálisan érdeklődő újságírókat, mégis előfordul, hogy nem sikerül betalálni a kapuba. Ennek számos oka van: az adott téma, a hozzá kapcsolódó elvárások, a pr-es médiaismerete és kapacitásai, és még sorolhatnánk, mi minden ronthat a végeredményen.

Nekem például volt olyan tapasztalatom, hogy egy kommunikációs partner mindenáron a nagyon rosszul megírt pitch-eivel szeretett volna jelentkezni az újságíróknál,  melyek inkább szóltak lelkes laikusoknak és potenciális fogyasztóknak, mint a téma szakértőinek. Nehéz volt lebeszélni.

Sokat tudnának mesélni az újságírók a félresikerült pr-es megkeresésekről, ebben biztos vagyok. Ezt tette a Forbes egyik szerzője, Cheryl Conner is, aki publikációk írása mellett egy pr-ügynökséget is vezet. Azonban egy Forbes-eseményhez kapcsolódóan felkerült sajtólistákra. Ügynökségi vezetőként nagyon érdekelte, hogyan keresik majd meg a pr-esek.

Voltak hosszú, rövid, barátságos, ismétlődő, és általában véve teljesen irreleváns megkeresések. Egyetlen egy kapcsolatfelvétel volt, aminek értelme is volt, és érződött rajta, hogy a rövid, lényegre törő levél szerzője valóban tisztában volt azzal, kinek ír és valóban illeszkedett az általa ajánlott téma a megcélzott újságíró munkájához.

A tanulságos eset alapján nyolc jótanácsot fogalmazott meg Cheryl Conner, melyeket kicsit mi is kiegészítettünk néhány ponton:

1. A megfelelő célszemélyt válaszd ki - Azt, aki valóban foglalkozott már hasonló témákkal. A Google keresés mindig segít.

2. Olvasd el az újságíró korábbi cikkeit - Szóval ne csak azt nézd meg, milyen témákkal foglalkozott, hanem hogy pontosan hogyan dolgozik – mi érdekelheti, mi lehet számára fontos – ezeket a kérdéseket kell feltenned magadnak közben.

3. Történetet ajánlj, ne céget – magát a témát hangsúlyozd és ajánld a maga komplexitásában, ne csak az általad képviselt céget. Úgy sokkal kevesebb esélyed van rá, hogy az újságíró érdeklődését fel tudod kelteni.

4. Tiszteld az újságíró döntését – az újságíró joga eldönteni, hogy mivel foglalkozik és mivel nem. A pr-es csak annyit tehet, hogy erős érvekkel meg próbálja indokolni számára, hogy miért is lenne érdemes egy témának utánajárni. Ilyenkor érdemes lehet például kiemelni, hogy a lehetőség exkluzív vagy máshol még nem foglalkoztak a témával ilyen szempontból, teljesen új az információ, stb.

5. Térj azonnal a tárgyra – ne mismásolj, hanem mondd el már a beszélgetés, illetve a levél legelején, hogy miért vetted fel vele a kapcsolatot.

6. Legyél korrekt – semmiképp ne hallgass el fontos információkat a felkérés hátteréről, így például ne akarj olyan személyes találkozót kezdeményezni, ami nem is a témához kapcsolódik, hanem mondjuk csak az ügyfél szolgáltatásait mutatná be.

7. Ne hívogasd folyamatosan – ha nem éred el az újságírót, ne hívogasd egymás után többször is, hanem akkor írj e-mailt vagy hívd fel máskor (a hét másik napján)

8. Használd a Twittert – sok újságíró használja a Twittert, legalább is vannak olyan témák, melyekkel ott is sikerrel meg lehet őket keresni, főleg az IT-szektorban. Reply vagy levél megteszi. 

Szólj hozzá!

Kétségtelen, hogy Ferenc pápa megjelenése a poszton, illetve kommunikációja friss levegővel árasztotta el a Vatikánt és általában véve a keresztény egyházat: közvetlen, már-már bohókás, korábban teljesen ismeretlen eszközökkel operál, és sokat mosolyog. Neki tényleg elhiszik sokan, hogy komolyan veszi, amit prédikál és aszerint is él.

A különbség annyira látványos az elődeihez képest, hogy sokan tűnődnek azon, mennyi ebből a teljesen őszinte megnyilvánulás, és mennyi írható fel a pápa amerikai pr-esének, Greg Burke-nek a számlájára?

Érdekes módon épp a Vice magazin készített egy háttércikket az új gururól, aki gyerekkorától vallásos volt, ma pedig az ellentmondásos, többek között cölibátust hirdető Opus Dei tagja. Ő azt mondja magáról, hogy a feladata csupán az, hogy a Vatikán megtalálja a fő üzenetet, és hogy ezt mindenki következetesen képviselje.

A Vatikán ugyanis alapvetően olyan, mint egy kis olasz falu – szerinte -, ahol mindenki a maga ura. Ezt kell neki összefognia. Amikor kérdezték tőle, hogy Ferenc pápa mennyiben tudatos kommunikátor, azt válaszolta: „Nem mondanám, hogy Ferenc pápa jó kommunikátor, ez inkább pejoratív megnevezés szerintem. Én inkább azt mondanám, hogy jó keresztény.”

Ha érdekel titeket Ferenc Pápa Twitter-feedje, kövessétek a @Pontifex usert. 

Szólj hozzá!

A pr-esek számára nagyon érdekes és kicsit megmosolyogtató, ahogyan mindenki (de leginkább a reklámos szekció) megtalálta magának az utóbbi időben a tartalommarketinget. Arról születik ma világszerte többszáz lelkes blogposzt és cikk, hogy hogyan készítsünk jelöletlen fizetett megjelenést, hogy boldog legyen az olvasó, a médium és a hirdető is, mert jó a tartalom.

Annyi nagyon pozitív hozadéka ennek az alapokhoz való visszakanyarodásnak mindenképpen van, hogy az ügyfelek/hirdetők végre hajlandóak a puszta hirdetésektől eltérő tartalmakra is áldozni, és nyitottá váltak arra, hogy kifejezetten egy adott médiumra szabott megjelenést kreáljanak. Ezzel könnyebb lett a pr-esek dolga is, mert bár nem feltétlenül tűnik úgy, ők alapvetően tartalmat állítanak elő a lehetőségeikhez mérten. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a megcélzott kiadványok már nem feltétlenül akarják x-szel vagy öles betűkkel szedett „HIRDETÉS” szóval jelölni a fizetett megjelenéseket.

A tartalommarketing istenítését tehát továbbra is jó ötletnek tartom, mindenképp erre biztatnám a kommunikációs szakembereket. Csak az lenne a fontos, hogy kicsit tegyék helyre magukban a dolgot: nem találták fel a langyos vizet, hanem egyszerűen máshogyan tálalják azt a közösségi média hajnalán gyakran hangoztatott, a pr-nek is integráns részét képező szakállas, de örök érvényű tételt, hogy „content is king.” 

2 komment

Ha valaki lemaradt Ashton Kutcher Teen Choice Awards-os beszédéről, nem kell rosszul éreznie magát, hiszen nem tinédzser. Viszont annyira jól sikerült, hogy azóta folyamatosan köröz az interneten, mert nagyon jó példája a közönségre szabott megjelenésnek. 

Ugyanis mind formailag, mind tartalmában rendkívül jól illeszkedik a nézők preferenciáihoz: laza és direkt, nagyon őszintének és kendőzetlennek tűnik és még értelme is van. A színész ugyanis arról beszél, hogy sokat kell dolgozni a lehetőségekért, a szexiség az igazából az okosság (körülbelül így fejezte ki magát), és hogy építeni kell az életünket, nem pedig csak egyszerűen tapasztalni. Ez angolul nagyon jól hangzik, és egy tinédzser számára is sokat jelenthet. 

A PR Daily megkérdezett pár szakembert, illetve körülnézett a reakciók között, és arra jutott, hogy alapvetően mindenki pozitívan értékeli Kutcher szereplését. Egy kommentár viszont kiemeli, hogy valószínűleg egyszerű pr-jellegű megjelenésről van szó, amivel a Jobs-filmet készítették elő, és szövegíróknak köszönhetjük az anyagot.

Nekem is ez volt a benyomásom, ezért kicsit körülnéztem az interneten. A beszéd során ugyanis nagyon magas, őszintétlennek tűnő a színész hangfekvése, míg más szituációkban sokkal mélyebb hangon beszél. (Igen, még úgy is, hogy szinte kiabál) Az alábbi Elle DeGeneres showműsorban például elég egyértelmű a különbség:

Nem olyan egyszerű azonban a dolog: egy Startup eseményen már nagyon sokat felvillantott ugyanebből a stílusból, csak idősebb célcsoportra szabva: itt már hasonlóan szuggesztív és élénk, mint a Teen Choice Awardson.

Az ítélet tehát részemről: igazi a szöveg, még ha valóban része is a Jobs-film kampányának.

Ti mit gondoltok?

2 komment

Végre megszerezted a gyakornoki helyet, minden sínen van, már csak pár kötelező kör és megvan a diplomád. Érdemes azonban a maximumot kihoznod a gyakorlati idődből. A dolog nehézségét ráadásul nem is a rád váró feladatok jelentik, hanem sokkal inkább a munka, mint olyan elsajátítása. Bár nem úgy tűnhet, de alapvetően rajtad áll, hogy mi történik az iroda falai között eltöltött idő során: unalmas, favágós feladatokat kapsz végig vagy esetleg még ötletelésben, egy-egy anyag megírásában is kérik a segítségedet? Hogy inkább az utóbbi legyen jellemző, fogadd meg a következő tanácsainkat:

1. Legyél pontos, megbízható: Az első pontossági vizsga az, amikor időben megjelensz az átmeneti munkahelyeden és legalább a munkaidő végéig ott is maradsz. Az is nagyon fontos, hogy ne tűnj el napokra vagy akár hetekre, hanem azonnal jelezd, ha valami miatt nem tudsz bemenni dolgozni vagy várhatóan késni fogsz. Hidd el, nem fogsz túlbuzgónak tűnni. A pontosság a munkád minőségére is vonatkozik. Ha valaminek utána kell nézned, vagy táblázatokat kell töltögetned, akkor is ügyelj rá, hogy az általad megadott információk pontosak legyenek. Nincs rosszabb annál, mint amikor mások munkájának ellenőrzésével és sűrű javítgatásával megy el az idő.

2. Mindig legyen nálad jegyzetfüzet: Ez akár az első helyre is kerülhetne, annyira fontos. A biztonság kedvéért mindent le kell jegyezni, amit mondanak neked, hogy ne legyenek félreértések és ne kelljen rákérdezned olyan dolgokra, amelyek elhangzottak ugyan, csak már nem emlékszel pontosan. 

3. Ne legyél flegma: Cégtől függően lehetsz akár laza is, de az sosem egyenlő a flegmasággal. Ha például süt rólad, hogy utálod a feladatot, amit kaptál (és ráadásul úgy is csinálod meg), garantáltan csak utálatos feladatokat fogsz kapni, ha egyáltalán. Egy-egy excel táblázat fölött mindig gondolj arra, hogy miért fontos az adott feladat: a jó adatbázis például esszenciális minden ügynökség számára, de ugyanez igaz a megjelenések pontos értékelésére is. A te kezedben van, hogy milyen alapokon folytatódik a munka. Ennek tudatában próbáld áttekinteni és értelmezni a feladatot.

4. Beilleszkedés  ≠ pletykálás: Biztosan nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a pletykálást semmilyen munkahely nem nézi jó szemmel, és ez méginkább igaz a gyakornokokra.

5. Tanulj a hibáidból – ez a PR Daily tippje, de nem lehet eléggé hangsúlyozni: hibázni lehet - hiszen arra való a gyakornoki idő -, viszont nem tanulni belőle nagy vétek. Csak annak van esélye jó ajánlólevélre vagy állásra, akin látszik, hogy megéri foglalkozni vele és érnek nála valamit a visszajelzések. 

6. Legyél proaktív – Nagyon pozitív, ha egy gyakornok nem várja meg, míg új feladatot kap, hanem jelzi, hogy jöhetnek újabbak is. Megoldási javaslatokat is szívesen vesz mindenki. Vigyázni kell azonban azzal, hogy ne félkész munkákat adj le: inkább legyen nálad hosszabb ideig, de tényleg dolgozz rajta annyit, amennyit a feladat megkíván.

+ 1: Öltözz fel rendesen!: Ez is a PR Daily tippje, és egyet tudunk érteni vele. A túlöltözöttség viszont nem igazán javasolt.

Megkértem a kollegákat, hogy írják meg, mi lenne a legfontosabb szerintük, illetve ha van valamilyen saját történetünk. A válaszok összesítése alapján ezek voltak a leggyakoribb jótanácsok: 

-         Úgy végezd a munkád, mintha már itt dolgoznál

-         Kérdezz bátran, de jegyzetelj

-         Köszönj!

-         Legyél proaktív

A legjobb sztori pedig a következő:

„Volt itt egy gyakornok, akitől annyi lett volna a kérés, hogy egy kb 10 perces hangfelvételt gépeljen be. Először azt mondta, hogy elküldte mailben, az nem ért ide. Akkor mondta, hogy az otthoni gépén van, hazamegy és elküldi. Utána azt, hogy még kicsit dolgoznia kell rajta, de küldi. Aztán két héttel később, amikor már nem dolgozott itt, azt mondta, hogy sajnos egy olyan laptopon volt, amit vissza kellett adnia/elromlott, és már nem tudja előszedni belőle az anyagot.”

Kinek milyen gyakornoki élményei vannak? :)

2 komment

Ha valaki már otthon van a vállalati kommunikációs nyelvezetben, valószínűleg nem tűnik számára ördöngösségnek a beszédírás, hiszen erre a műfajra általában protokolláris eseményeken van szükség, tehát elvileg nem kíván meg sok kreativitást a feladat. Mégis, a legtöbb beszéd leginkább arra alkalmas, hogy időt adjon a hallgatóságnak egy kis üveges tekintettel való elrévedésre, a házi feladatok és a bolti bevásárlólista sorra vételére. 

Az Edelman CEO-ja napi szinten hallgat meg beszédeket, és azt vallja, hogy az igazán hatásos, széles körben is tárgyalt beszédek megszületéséhez a következőkre van szükség (saját kommentárokkal):

1. Személyes történetek – közhelynek tűnik, de valóban fontos. Nemcsak azért, hogy figyeljenek a beszélőre, hanem azért is, hogy megértsék, miért fontos az adott ügy, miért vesz részt benne a kommunikátor.
2. Fontos téma – legalább a beszélő számára legyen fontos, amiről szó van. Ha valóban érintett, akkor az mindenképp meglátszik.
3. Kérdések megválaszolása a beszéd végén – érdekes, hogy ez ennyire előkelő helyen szerepel a listán. Külföldön valószínűleg többet kérdez a hallgatóság, az itthoni tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy legfeljebb a vérbeli szakmai közönség vehető rá arra, hogy kérdéseket tegyen fel. Ráadásul a gyakori rossz időbeosztás miatt a beszélő már csak futólag, gyorsan válaszol, hogy ne legyen még nagyobb a csúszás.
4. Fontos kijelentések – lényegi kérdésekben lényeges kijelentéseket kell tenni, úgy lesz igazán releváns egy beszéd, ezáltal válik idézhetővé.
5. Közösségi média használata – érdekes megoldást írt le Richard Edelman: a Fehér Házban használták azt a technikát, hogy olyan, idézhető mondatokat írtak a szövegekbe, melyeket egyszerűen lehetett kitenni a Twitterre. Ezeket ráadásul körbeküldték pár órával az adott eseményt megelőzően bloggereknek, majd szintén a belsős csapat elkezdett erőteljesen posztolni a Twitteren. Ezáltal gyorsan terjednek a fontosabb sorok, és a saját pr-csapat segítségével mederben tartható a Twitter-folyam.
6. A szerző involválódása – elengedhetetlen, hogy a beszédíró legalább egyszer találkozzon négyszemközt a kommunikátorral.
7. Előadásmód – van, aki nem tud jól beszélni egy pulpitus mögött, van, akit viszont éppen ez nyugtat meg. Ki kell tapasztalni, hogy a kommunikátor milyen körülmények között működik legjobban és lehetőleg ahhoz ragaszkodni az esemény előkészületei során.

A lényeg röviden ennyi: próbáld meg a napi favágáson túl értelmezni a szövegírói feladatot és lobbizz ki magadnak egy beszélgetést az ügyféllel. Richard Edelman plusz tipje pedig: olvass sok szépirodalmat!

Szólj hozzá! · 1 trackback

Az utóbbi napok egyik legbizarrabb híre volt a kanadai nagykövetség által indított kampány Miskolcon. Mivel először a Tumblr-en találkoztam vele, azonnal arra gondoltam, hogy ez valami rossz photoshop-vicc, így nem is foglalkoztam vele. Később kiderült, hogy valakik tényleg azt gondolták, hogy adekvát kommunikációs választ találtak egy problémára, mégpedig az alaptalanul menedékjogot kérő magyar állampolgárok tájékoztatására.

Az valóban jó gondolat volt, hogy a jogszabályi változásokról helyben is informálni kellene a lakosságot, hogy ne egy kanadai repülőtéren derüljön ki a dolog, viszont a megvalósítás katasztrofális. És nemcsak az: végtelenül lenézi azokat az embereket, akikhez szólni kíván.

Nem tudom, tervezett-e a kanadai nagykövetség pr-aktivitásokat, de önmagában az, hogy hirdetésekben és szpotokban tervezték közölni a változást - ráadásul ezzel a szöveggel -, arra enged következtetni, hogy teljesen biztosra akartak menni és a lehető legalacsonyabbra tették a lécet. Ennél már csak az lett volna megalázóbb (és félelmetesebb), ha hangosbeszélővel felszerelt autók járták volna a várost.

Az is nagy hiba volt, hogy nem egyeztettek az önkormányzattal, már csak azért is, mert akkor talán le tudták volna őket beszélni erről. Másrészt egy diplomáciával foglalkozó szervezetnek tisztában kellene lennie azzal, hogy ilyen jelentőségű ügyekben nem lehet a helyi vezetők kihagyása nélkül lépéseket tenni.

A kampányt végül leállították, eleve több olyan médium volt, mely jó érzékkel visszautasította az anyagok megjelentetését. A célt mindenesetre elérték, legalább is az egész ország tudomást szerzett a megváltozott kanadai jogszabályokról. Viszont többet veszítettek a réven, és káros is volt a tevékenységük: a kanadai nagykövetség reputációja rendkívül negatív lett, másrészt mindenféle álhírek kezdtek el terjedni Miskolcon a hazatoloncolásra váró, állítólag négyezer ember jövőbeni sorsáról.

A károkat csak fokozta, hogy a követség részéről senki nem szólalt meg, elérhetetlenné váltak ahelyett, hogy kezelték volna a helyzetet. Csupán annyit tettek, hogy leállították a kampányt, pedig egy bocsánatkéréssel mindenképpen tartoznak még főként a miskolciak, de az egész ország felé is.

12 komment

Mindenki ismer olyan sztorikat, ahol a dokumentumba írt megjegyzések között ottmaradt egy az ügyfelet sértő beszólás, vagy rossz helyre lett elküldve egy negatív, szintén az ügyféllel kapcsolatos levél. Valószínűleg nem kell ecsetelni, milyen nehéz jól kikeveredni az ilyen helyzetekből (leginkább sehogy), az viszont megér egy rövidebb eszmefuttatást, hogyan kerülhetjük el őket.

A válasz nagyon egyszerű: nem kell ilyesmit csinálni. Azt gondolnánk, hogy ez alapvető, de az ilyen bakik nagyon kis figyelmetlenségekből kerekednek ki. Biztosan mindenkinek van például olyan kollegája, aki a megbízót a családnevén vagy rosszabb esetben becenevén emlegeti. Ebből lesz aztán a családnévvel elnevezett file, vagy csak családnévvel megnevezett ügyfél a tanácsadói dokumentumban, figyelmetlenebb olvasásnál pedig továbbküldés és kicsit rosszabb szájízű címzett. Apróság, de fontos. Azzal pedig nem érdemes áltatnunk magunkat, hogy könnyedén megy a hivatalos és a félhivatalos hangnem szétválasztása, mert egy olyan hajrás időszakban, mint amilyen az évvége is, lehet, hogy mégsem sikerül erre odafigyelnünk.

Éppen ezért a legjobb, ha még a munkatársakkal beszélve is úgy emlegetjük az ügyfelünket, mintha éppen ő is ott lenne velünk egy légtérben. Így nem fog előfordulni, hogy meeting után kihallatszik a liftből, hogy lecsaládnevezzük vagy megjegyzést teszünk rá, és nem mellesleg a megbízó részére végzett munkát sem mérgezi meg a kritikus hangvétel. Ez főleg akkor fontos, ha egy tapasztalatlan újonc kerül a csapatba, akit könnyen demotiválttá tehet, ha azt hallja, hogy egy elviselhetetlen, hozzá nem értő ügyfélnek dolgozik.

Karót nyelt, merev, szürke hangulatú megközelítés? Lehet, de biztonságos. Az alapvető viselkedési szabályok követése pedig egyébként sem ártott  meg még senkinek.

4 komment

Az autósok életét már számos mobilalkalmazás segíti a különböző navigációs appoktól a forgalmi dugók elkerülését segítő megoldásokig. De mi a helyzet a bringásokkal? Az év minden szakában évről évre folyamatosan nő a kerékpárosok száma, ráadásul a nyár beköszöntével most még többen használják a biciklit közlekedési eszközként a városokban és hétvégi kirándulások alkalmával. Míg az autóban már megszokott helye van a mobiloknak, a kerékpár kormányára erősítve eddig csak ritkán láthattunk telefonokat, holott menetközben a bicikliseknek éppúgy hasznos segítséget jelenthet egy-egy hatékony alkalmazás, mint a sofőröknek. Végre ez a helyzet megváltozik, már a hazai bringások számára is elérhető egy kifejezetten a hazai viszonyokhoz igazított, magyar fejlesztésű kerékpáros app.

Az alkalmazás az útvonaltervezésen túl számos egyéb funkcióval is rendelkezik. Több mint 18 ezer érdeklődésre számot tartó hely (POI) áll rendelkezésünkre a célállomás meghatározásában. A megtett útvonalakat rögzíthetjük és meg is oszthatjuk a többi felhasználóval. A közösségi funkciók integrálásának révén az alkalmazás által használt adatbázisokat a felhasználók közössége szabadon egészítheti ki. Ezen felül választhatunk térképes és műholdas megjelenítés között, van benne iránytű és sebességmérő is, tehát valóban minden elképzelhető funkció adott, amire a kerékpárosoknak szükségük lehet, igaz a defektes belsőt nem cserélhetjük ki vele.

Az alkalmazás egyébként közkívánatra készült el: még decemberben indította útjára a Telenor az Androideák ötletpályázatát, melynek során bárki beküldhette ötleteit, s ezek közül közönségszavazás során választották ki a legjobbakat. Az így kiválasztott, győztes alkalmazásötleteket végül meg is valósították: a Magyar Alkalmazások és az S.O.S. Help után, már elérhető a szavazás második helyén végzett Kétkerék app is.  

Az alkalmazást a Flow PR alkalmazás fejlesztő partnere, a Stereobold készítette, együttműködésben a Magyar Kerékpárosklubbal. 

Szólj hozzá!

A pr-asszisztenseknek és gyakornokoknak számos nehézséggel kell megküzdeniük szakmai pályájuk elején, és a napi, adminisztratívabb jellegű feladatok mellett kapacitás és gyakran vonatkozó feladatok hiányában nehéz fejlődniük olyan kulcsterületeken, mint amilyen a tanácsadás vagy a szövegírás. 

Van viszont egy jó hírünk: ha a főnököd látja, hogy jól írsz, akkor biztosan adni fog erre lehetőséget és időt. Ezért érdemes ezen a területen (jól) teljesíteni vagy legalább érzékelhető fejlődést felmutatni, lehetőleg már az első hónapokban.

Hogy a monitorozás és a follow-upok között hogyan lehetne erre időt szakítani és egyáltalán hogyan kellene gyakorolni, ha alig van rá lehetőség? Íme néhány tipp:

1. Az a legfontosabb, hogy hallgasd meg a főnököd visszajelzéseit és mindig igyekezz követni a tanácsait.

2. Figyelj oda az ügyfélre! Ismerd meg kívülről-belülről, még ha te nem is voltál ott a briefingeken - a levelezésekből sok lényeges dolog kiderül.

3. Ne hagyd abba az olvasást! Lehetőleg ne csak online szövegeket fogyassz, hanem erőltesd meg magad regényekkel vagy akár szakkönyvekkel - a lényeg a strukturált, igényes anyagokban való rendszeres elmélyülés. 

4. Írj blogot! - A blogírás koncentrációt, egy adott témában való jobb elmélyülést kíván meg és gyakorolhatod nemcsak az érvelést, hanem a mondatok és gondolatok csiszolását is - még akkor is így van ez, ha egyébként a blogformához igazodva kicsit nyeglébb megfogalmazást használsz (mint most én). Ha rendszeresen posztolsz sokat, egy idő után azt fogod észrevenni, hogy sokkal gyorsabban haladsz a szövegírásban, jobban ki tudod emelni a lényeget és könnyebben észreveszed a hiányzó vagy rosszul megformált részleteket. Az eredmény nem fog gyorsan jelentkezni, de fél-egy év alatt drámai változás érhető el. Ezért érdemes olyan tematikát kitalálni, ami kellően változatos és úgy érzed, hogy van vele kapcsolatban mondanivalód.

+1: Az üreslap-szindróma legegyszerűbb leküzdési módja, ha egyszerűen elkezdesz írni. Ne foglalkozz azzal, hogy nem jó, a lényeg, hogy rátalálj a mondanivalód útjára. Utána ha már haladtál valamennyit, lehet folytatni a következő gondolattal. Majd amikor elkészült a váz, elkezdheted az érdemi javítást, csiszolgatást.

Van még valakinek extra módszere vagy olyan tapasztalata, aminek köszönhetően sokat fejlődött az íráskészsége?

A kezdő pr-eseknek, gyakornokoknak rengeteg jótanáccsal tudunk szolgálni, ezért még sok ilyen jellegű poszt fog születni a témában. Ha van olyan kérdés, ami kifejezetten érdekelne titeket ezzel kapcsolatban, nyugodtan vessétek fel itt vagy az info@flowpr.hu címen.  

Szólj hozzá!

A legtöbb kommunikációs szakmában alapvető elvárás a legújabb trendek ismerete, legyen szó technológiákról, művészetről vagy popkultúráról. Leginkább a reklámszakma esetében tarthatnánk fontosnak mindezt, de egy jó pr-es számára szintén alapvető, hogy legalább félig hipszter legyen, azaz olyan fiatal, aki ismeri és érti, mi zajlik az undergroundban vagy mi éppen a felkapott.

Nem nehéz belátni ennek a szükségességét: a legtöbb megbízó újszerű ötleteket vár el, és ezek leginkább akkor működnek, ha közük van ahhoz, ami ma a fogyasztókat éri, azaz részét képezik valamilyen formában a kultúránknak. Elég azonban, ha csak a legegyszerűbb eshetőségekre gondolunk: az ügyfél unja már az eddig használt sajtókonferencia-helyszíneket, újat kell keresni. Mennyivel könnyebb dolga van annak, aki rendszeresen felfedez új helyeket, és nem csak hírből hallott a menüről! Vagy éppen tud előadásokat javasolni az ügyfél évfordulójának, partnereseményének megünneplésére, mert jár színházba, koncertrekre.

A sort a végtelenségig lehet folytatni. Persze a jó pr-esnek a Google is a barátja, ahogy ezt korábban írtuk, és egyébként is otthon van a közösségi médiában, de itt az is kell, hogy a kulturális témák is átmenjenek a barátok és RSS-feedek szűrőjén.

A legideálisabb persze az, ha egyszer-egyszer a pr-es is megengedi magának, hogy elmenjen vacsorázni egy jobb helyre, vagy megnézzen néhány tánc- zene- vagy színházi előadást és ne csak a hírekből tájékozódjon az aktuális kulturális történésekről.

Ezek a szituációk nemcsak az információgyűjtéshez, hanem az inspirálódáshoz, networkingeléshez és természetesen a kikapcsolódáshoz is fontosak. Érdemes élni velük!

Szólj hozzá!

Nagyon jó és izgalmas hírünk van: AppFlow néven elindítottunk egy önálló alkalmazásfejlesztő divíziót, mely elsősorban Android-, iPhone-, és iPad-alkalmazások, valamint Augmented Reality megoldások, továbbá Facebook- és Twitter-applikációk fejlesztésével foglalkozik majd.

Azért tettük meg ezt a lépést, mert az utóbbi időben egyre több ilyen jellegű feladatot láttunk el az olyan sikeres közösségimédia-kampányok menedzselése mellett, mint amilyen a Magyar Dal Napja tavalyi aktivitásai vagy a jelenleg is futó Tartsd a szintet! kezdeményezés a cukorbetegekért.

Kiszervezhettük volna ezt a tevékenységet külön cégbe is, de az integráció hívei vagyunk, ha az újmédia és a pr kapcsolatáról van szó. Ezért a grafikusokból és fejlesztőkből álló divízió szerves részét fogja képezni a FLOW PR-nek és a megbízói igényektől függően fog együtt dolgozni a csapatokkal.

További tervünk, hogy saját brand alatt futó alkalmazásokat, megoldásokat is elindítunk a magyar és a nemzetközi piacon egyaránt. 

Szólj hozzá!

A szakmabeliek számára nem újdonság, hogy időről időre felmerül az ügyfelek részéről az igény valamilyen grafika véleményezésére, megrendelésére vagy akár elkészítésére is, de az mindenképpen, hogy kapacitások híján az ügynökséget kérik meg, hogy kicsit javítsák fel az egyes eseményeken készült fotókat a sajtó által felhasználható minőségűre.

Ha valaki nem ismeri a nyomdatechnikai és szoftveres alapokat, egyrészt bajban van, másrészt még fontosabb, hogy tanácsadóból könnyedén egyszerű (és igencsak botladozó) kivitelezővé válhat. Ilyenkor gyakran előfordulhat, hogy borul minden, és nem tudni, hogy miért. Például amikor valaki nem ismeri a Photoshop lehetőségeit és korlátait, könnyen bevállalhat olyan ügyfélkéréseket, amiket képtelenség teljesíteni. Miután pedig elvállaltunk valamit, nagyon kínos visszakozni.

2 komment

Szeptember 12-én tele volt az ország magyar dallal, reméljük, ti is jártatok valamelyik koncerten vagy néztétek, hallgattátok a tévés, rádiós közvetítéseket, olvastátok a beszámolókat. Mi ott voltunk…

A Magyar Dal Napja szervezői július közepe táján kerestek meg bennünket, hogy segítsünk nekik az egynapos országos zenei fesztivál közösségimédia-csatornáinak elindításában és menedzselésében. Örömmel rugaszkodtunk neki a feladatnak, hiszen egy ilyen eseményt mindig nagyon jó érzés támogatni. 

Szólj hozzá!

Egy korábbi bejegyzésben a gépírást emeltem ki, mint a pr-esek egyik legfontosabb készségét. A sort a kereséssel folytatom.

Főként a kezdő munkatársaknál, illetve a kicsit alacsonyabb szintű számítógéphasználati ismeretekkel rendelkezőknél látható ugyanis, hogy számos feladat esetében nem igazán tudják, hol és hogyan találják meg a vonatkozó információt.

Ezzel az a gond, hogy egyrészt olyan dolgokat kérdeznek meg, megakasztva ezzel más munkáját, amiket egyébként egy perces munka lenne megtalálni, ha rendelkeznének az online keresés elemi ismereteivel. Ha pedig nem is kérdezősködik sokat, a keresni nem tudó kollega - lassú. Ez leginkább akkor probléma, ha egy megbízó nagyon gyorsan szeretne választ kapni egy kérdésre, illetve rövid időn belül szüksége van egy áttekintésre valamivel kapcsolatban.

Hogyan lehet fejleszteni ezt a tudást? (Igen, ez kevésbé készség) Egyrészt sok szeretettel ajánlom az Alapvető Tippek Hivatalos Google-tárát, másrészt azt a fő tanácsot tudom adni: a lényegre kérdezz/keress rá és próbálj ki több kombinációt! És barátod a "+" jel!

1 komment

Kicsit meglepődtem, amikor láttam, hogy Chris Brogan tud gépírni, mégpedig azért, mert amikor tinédzser volt, a szülei ragaszkodtak hozzá, hogy tanfolyamra járjon. Nagyon becsülendő hozzáállás, aminek az eredményét gondolom, nem is igazán kell ecsetelni: ha valaki gépelni tud, az nemcsak azt jelenti, hogy sokkal gyorsabban készül el a feladataival, hanem azt is, hogy sokkal kevesebb energiaráfordítással tudja kifejezni magát, továbbadni a gondolatait, kapcsolatot tartani, és még folytathatnánk.

Ez pedig egy pr-es és természetesen minden más kommunikációs szakma képviselője számára elengedhetetlenül fontos - lenne.

Nem tudom, hogy a jelenlegi oktatási rendszer mennyire van felkészülve a számítógép-, és internethasználat mértékének növekedéséből fakadó változásokra, de amikor még én voltam tinédzser, csak egyes szakközépiskolákban volt lehetőség a tízujjas gépírás megtanulására. (Igen, én is ilyen helyre jártam). Pedig nagyon fontos lenne ezt is alapvető tantárggyá tenni, a felnőtteknek pedig utólag elsajátítania ezt a készséget, mert máskülönben sokkal nehezebb tartani a munka által diktált iramot.

Vannak ilyen tanfolyamok, de lehet online gépírásoktató tanfolyamokat is keresni, bár magyar verzióban viszonylag kevés van. Szóval rajta, soha sem késő!

Szerintetek is alapvető készség a tízujjas gépírás?

2 komment

Kérdés, hogy ez mikor fog bekövetkezni? Azt mindannyian érzékeljük, hogy a közösségi média kiteljesedésével egyre többeknek válik napi feladatává az egyes csatornák, eszközök kezelése és az ezzel kapcsolatos stratégiai munka. Cégtől függően ez történhet önálló digitális divíziók alapításán keresztül, de úgy is, hogy valamennyi munkatárs beleássa magát a területbe. Ez utóbbi kicsit hosszadalmasabb és nehezebb folyamat, viszont hosszú távon elkerülhetetlen, hogy az ügynökségek szakértőinek tudása kiterjedjen erre is.

Szólj hozzá!

Az utóbbi hónapok kemény munkája után végre bemutathatjuk, min is dolgoztunk annyit: tegnap Joana Amendoeira fado-énekesnő koncertjének beharangozójával elindítottuk SMR-szolgáltatásunkat.

Szólj hozzá!

Nem túlzás azt állítani, hogy az egész szakma várta, milyen eredmények fognak kijönni a Kreatív által meghirdetett, és a Next Wave által készített, a hazai ügynökségek webkettes aktivitásait felmérő térképen. Elsőként volt némi bizonytalanság a még nem ismert módszertan miatt, viszont a Next Wave részletes értékelő posztja utólag mindenki számára megmutatta, hogy a szakmai háttér és az átgondolt szempontrendszer megvolt a térkép elkészítéséhez.

 

Szólj hozzá!

A PR Week és a PR Newswire egy közös kutatást végzett, amelyben az USÁ-ban és Kanadában dolgozó újságírók, bloggerek és pr-esek munkájukhoz való viszonyára kérdeztek rá. Ennek tapasztalatai többek között a következők:

- A print média zsugorodása és egyre bizonytalanabb helyzete, az elbocsátások miatt érzett aggodalom az előző évekhez képest csökkent, valószínűleg az online területen jelentkező újabb lehetőségek miatt.

- Többségük megnövekedett munkamennyiségről számolt be, részben éppen azért, mert az online kiadványba, illetve a cég blogjába kellett írnia.

- A megkérdezettek nagy része úgy ítélte meg, hogy munkáját nagyban meghatározzák az elbocsátások és a költségcsökkentés, és ez így is marad a következő három évben. Viszont a médiaipar elsődleges motorját sokan az online újságírásban látják.

- Hogy mi számukra a legfontosabb? A tömegek edukálása és tájékoztatása, valamint sztorik elsőként történő kirobbantása. Új kérdés volt, melyre sokan igencsak helyeslően válaszoltak, hogy fontos-e a személyes brand építése.

- És most jöjjön egy nagyon érdekes rész: a bloggerek nagy része (52 %) újságíróként tekint önmagára annak ellenére, hogy nem profik, azaz csak 20 százalékuk számára nyújt ez állandó bevételt.

- A bloggereknek 91, az online újságíróknak pedig 68 százaléka kutakodik blogokban, míg a napilapok és folyóiratok munkatársai csak 35, illetve 38 százalékban támaszkodnak rájuk. (Valószínűleg a témakeresést is ideértették).

- Összességében a közösségi site-okat viszont már csak 33 százalék használja. Legkevésbé a Twitter népszerű forrás.

- Ami a pr-eseket illeti: még mindig az e-mail a legfontosabb eszközük a témák ajánlására, azonban az újságírók 43 százaléka arról számolt be, hogy kapott már közösségimédia-csatornákon keresztül javaslatokat egy-egy pr-estől. Ez magasabb az előző évben regisztrált 31 százaléknál, aminek az lehet az oka, hogy hatékonyabbnak bizonyul ez a módszer: a pr-esek arról számoltak be, hogy a közösségi site-okon történő témajavaslat 70 százalékban sikeres.

- És mégegy nagyon fontos megállapítás: a pr-esek úgy látták (szemben az újságírókkal), hogy a szerkesztőségi tartalom és a fizetett megjelenések közötti határ nem elég éles. Az előzőt egyre jobban befolyásolja az utóbbi - 40 százalékukkal megtörtént már, hogy lényegében egy megvásárolt hirdetésért foglalkoztak ügyfelükkel egy cikk erejéig.

Kíváncsi lennék, hogy itthon milyenek a tapasztalatok.

Szólj hozzá!

Az elmúlt napokban ismét fellángolt az újságírók és pr-esek közötti vita, most éppen egy nemrég publikált kutatás eredményei kapcsán. Az előzmények közé tartoznak a tavaly nyáron a témában megjelent cikkek: először az újságírók osztották ki a pr-eseket, melyet egy hasonló hangvételű riposzt követett utóbbiak részéről. A témáról a múlt héten szervezett konferencia összefoglalója alapján a frontvonalak nem változtak: az újságírók túl sok felesleges e-mailt és telefonhívást kapnak; a pr-esek szerint pedig egyre inkább bulvárosodik a hírszerkesztés, a pozitív hír már nem hír, ráadásul a médiamunkások egyre gyakrabban hibáznak, nem azt írják le, amit a nyilatkozó elmondott.

Kép innen 

Ha tehát az újságírók kritikus véleményt fogalmaznak a pr-esek munkájáról, arra durcás reakciók helyett az észrevételek konstruktív értékelésével és a szükséges pontokon a sajtókommunikáció újragondolásával érdemes válaszolni.

Szólj hozzá!

Egy amerikai kutatásban több mint 9000 újságírót kérdeztek meg arról, milyen mértékben és milyen formában használják a közösségi médiát információgyűjtésre. Az eredményekből kiderült, hogy majdnem 90 százalékuk használja a blogokat témakereséshez, 65 százalékuk az olyan közösségi site-okat, mint amilyen például a Facebook vagy a LinkedIn, 52 százalékuk pedig a Twittert és egyéb microblog-szolgáltatásokat keresi fel ebből a célból. 61 százalékuk a Wikipédiát is előszeretettel használja.

Az itt fellelt információk hitelességével szemben azonban kétségeik vannak, így a közösségi médiát inkább alapanyagnak használják, majd a szokásos módon felkeresik az elsődleges információforrásokat és leellenőrzik az egyes adatokat. Ebben továbbra is leginkább a pr-ügynökségek segítségére hagyatkoznak: 44 százalékuk rajtuk keresztül kér interjút, illetve próbál meg eljutni szakértőkhöz, 23 százalékuk tesz fel kérdéseket, és 17 százalék kér háttér-információt.

A kutatást végző szakemberek szerint ahogyan egyre nagyobb szerepet vállalnak a pr-ügynökségek a közösségi média tartalmainak előállításában és ügyfeleik jelenlétének menedzselésében, úgy egyre nagyobb a felelősségük is. Gondoskodniuk kell arról, hogy időben megérkezzenek a válaszok, hozzáférést tudjanak biztosítani az általuk tálalt hírek elsődleges forrásához, és jól informáltak legyenek a megbízóik ügyeivel kapcsolatban.

Az itt kiemelt szempontok eddig is alapvetőek voltak a pr-szakemberek munkájában, az időfaktor viszont valóban jelentősen megváltozott, illetve meg fog változni, mert sokkal gyorsabban kell reagálni és válaszokkal szolgálni. Ez a közösségi médiában várhatóan egyre aktívabb újságírók megfelelő informálását meg fogja nehezíteni, ezért erre a kihívásra érdemes lesz minél hamarabb felkészülni.

Szólj hozzá!