Éppen elkezdtem írni egy posztot a non-profit crowdfundingról, amikor rátaláltam a Nők Lapja Café 33 kívánság akciójára, ahol nehéz sorsú gyerekek vágyainak teljesítésében lehet segíteni felajánlásokkal. A kulcsszó az élmény, nem pedig az anyagi támogatás. Általában egyszerű vágyteljesítő projektek várnak gazdára, de van olyan fiú is - Kiss Tamás -, aki a szüleinek szeretne segíteni azzal, hogy épít egy kerítést a család által nevelt jószágoknak.

Régi gond, hogy a sajtó alapvetően elzárkózik a jótékonysági programokról való beszámolóktól, illetve hogy nincsenek saját akcióik – tisztelet a kivételnek. A Médiaunió erre tűnt frappáns válasznak, de a jól kitalált kampányok ellenére az egy-egy kiválasztott üzenet nem viszi át az ingerküszöböt. Az évi egy felvállalt CSR-célú program pedig azért elég karcsú vállalás egy médium részéről.

Ezért tetszik, hogy a Nők Lapja Café megvalósított egy saját ötletet, ami ráadásul jó is.

Szólj hozzá!

Már korábban hírt adtunk az újságírók és a közösségi média viszonyát vizsgáló kutatásunkról, melyhez készítettünk egy infografikát annak érdekében, hogy egyszerűen át tudjátok tekinteni a legfontosabb adatokat. Ha valaki esetleg nem találkozott volna vele, most itt helyben megnézheti:

Trendlabor Médiaindex 2010

Szólj hozzá!

Az elmúlt napokban ismét fellángolt az újságírók és pr-esek közötti vita, most éppen egy nemrég publikált kutatás eredményei kapcsán. Az előzmények közé tartoznak a tavaly nyáron a témában megjelent cikkek: először az újságírók osztották ki a pr-eseket, melyet egy hasonló hangvételű riposzt követett utóbbiak részéről. A témáról a múlt héten szervezett konferencia összefoglalója alapján a frontvonalak nem változtak: az újságírók túl sok felesleges e-mailt és telefonhívást kapnak; a pr-esek szerint pedig egyre inkább bulvárosodik a hírszerkesztés, a pozitív hír már nem hír, ráadásul a médiamunkások egyre gyakrabban hibáznak, nem azt írják le, amit a nyilatkozó elmondott.

Kép innen 

Ha tehát az újságírók kritikus véleményt fogalmaznak a pr-esek munkájáról, arra durcás reakciók helyett az észrevételek konstruktív értékelésével és a szükséges pontokon a sajtókommunikáció újragondolásával érdemes válaszolni.

Szólj hozzá!

A pánik kétségbeesett rémület, amiben a menekülési kényszer felülbírálja a józan észt - szól a tömör definíció a Wikipedián, és a jelenséget ennél részletesebben talán nem is kell bemutatni senkinek.

Áltathatjuk magunkat azzal tehát, hogy az ember némi életbölcsességgel megtanul bánni a pánikhoz vezető kritikus helyzetekkel, mégsem kell pánikkutatónak lenni ahhoz, hogy valaki megértse: a tömeghisztéria józan gondolatot (és a másik embert is) elsöprő erejét nem szabad alábecsülni, játszani vele pedig több mint felelőtlenség.

Szólj hozzá!

Aki RSS-feedben követi a Gawker Media egyes site-jait, a napokban észrevehette, hogy már nem a teljes szöveget lehet elolvasni, hanem csak egy rövid bekezdést, valamint a képek is kisebbek lettek.

Én a Jezebelt olvasom Google Readeren keresztül, és azért kezdtem el követni, mert egyrészt ezt ajánlotta fel a Reader, másrészt meglehetősen szélesnek tűnt a tartalmi paletta, harmadrészt pedig teljes tartalommal jelentek meg a feedek.

Most, hogy ezt elvették tőlünk, kicsit elszomorodtam ugyan, viszont meg is könnyebbültem, mert érdekes módon valamelyest gyorsabban lehet pörgetni a tengernyi cikket. Talán azért, mert így nem feltétlenül olvasok el olyan írásokat, amik nem igazán érdekelnek (például a celebek magánéletéről).

Az mindenképpen érthető, hogy a Gawker növelni szeretné az átkattintások számát a feed tartalmának csökkentésével, hiszen a feedekben elhelyezhető hirdetések kevesebbet hoznak, mint a site-okra kitett bannerek.

Mint régi, a teljes feednek köszönhetően már odaszokott felhasználó én nem is igazán méltatlankodok. Kérdés viszont, hogy hogyan fogják bevonni az újoncokat, és milyen ütemben fog nőni a számuk.

Attól tartok azonban, hogy az átkattintások arányának növekedése miatt ez Nick Dentont nem igazán fogja érdekelni.
 

Szólj hozzá!

Egy amerikai kutatásban több mint 9000 újságírót kérdeztek meg arról, milyen mértékben és milyen formában használják a közösségi médiát információgyűjtésre. Az eredményekből kiderült, hogy majdnem 90 százalékuk használja a blogokat témakereséshez, 65 százalékuk az olyan közösségi site-okat, mint amilyen például a Facebook vagy a LinkedIn, 52 százalékuk pedig a Twittert és egyéb microblog-szolgáltatásokat keresi fel ebből a célból. 61 százalékuk a Wikipédiát is előszeretettel használja.

Az itt fellelt információk hitelességével szemben azonban kétségeik vannak, így a közösségi médiát inkább alapanyagnak használják, majd a szokásos módon felkeresik az elsődleges információforrásokat és leellenőrzik az egyes adatokat. Ebben továbbra is leginkább a pr-ügynökségek segítségére hagyatkoznak: 44 százalékuk rajtuk keresztül kér interjút, illetve próbál meg eljutni szakértőkhöz, 23 százalékuk tesz fel kérdéseket, és 17 százalék kér háttér-információt.

A kutatást végző szakemberek szerint ahogyan egyre nagyobb szerepet vállalnak a pr-ügynökségek a közösségi média tartalmainak előállításában és ügyfeleik jelenlétének menedzselésében, úgy egyre nagyobb a felelősségük is. Gondoskodniuk kell arról, hogy időben megérkezzenek a válaszok, hozzáférést tudjanak biztosítani az általuk tálalt hírek elsődleges forrásához, és jól informáltak legyenek a megbízóik ügyeivel kapcsolatban.

Az itt kiemelt szempontok eddig is alapvetőek voltak a pr-szakemberek munkájában, az időfaktor viszont valóban jelentősen megváltozott, illetve meg fog változni, mert sokkal gyorsabban kell reagálni és válaszokkal szolgálni. Ez a közösségi médiában várhatóan egyre aktívabb újságírók megfelelő informálását meg fogja nehezíteni, ezért erre a kihívásra érdemes lesz minél hamarabb felkészülni.

Szólj hozzá!

Egy korábbi sikertelen próbálkozás után, ahol a lap neves publicistáinak írásait lehetett pénzért elolvasni egy TimeSelect nevű szekcióban (2005-től 2007-ig működött, és csupán 210.000 előfizetőre tett szert), újra a fizetős modell bevezetését tervezi a New York Times.

Azt egyelőre nem határozták meg pontosan, milyen formában történne mindez, de valószínűleg a Financial Times állítólag jól bevált módszerét vetnék be 2011-től, miszerint bizonyos számú (mondjuk havi tíz) látogatás után már fizetni kell majd.

A TechCrunch bloggerének kalkulációja szerint ha ezt vesszük alapul, és mondjuk 10 dollárt kérnek havonta a korlátlan hozzáférésért, akkor 9 millió dollár folyhatna be a jelenlegi olvasói bázist alapul véve. Ez annak fényében, hogy a hirdetési bevételek 39 millió dollárt tettek ki a teljes portfolióban, viszonylag nagy összeg. Azonban a válság miatt szinte éppen ugyanennyivel csökkentek a bevételek, tehát annyit érnének el vele, ha ma vezetnék be, hogy ki tudnák egyensúlyozni a veszteségeket.

Kérdés, hogy megéri-e megkockáztatni az olvasótábor csökkenését egy kis pluszbevételért? Vajon valóban olyan lojálisak az olvasók, ahogyan a bejelentő sajtótájékoztatón a vezetőség kiemelte? Ezt illetően sokaknak vannak kétségei: inkább az a valószínűbb, hogy addig látogatják majd az olvasók az oldalt, ameddig ingyenesen tehetik. Ebből következik, hogy csökkenni fog az olvasottság, és természetesen a hirdetési bevételek is.

A saját tapasztalataim is azt diktálják, hogy kicsi az esély arra, hogy valóban számottevő bevételt tudnak majd generálni: egyrészt annak ellenére, hogy a New York Times a mai napig az egyik legjelentősebb lap, megkerülhetetlen viszonyulási pont, az utóbbi években számos olyan, főként a fiatal értelmiséget megszólító online site jött létre (pl. Huffington Post, Slate, Salon), melyek mellett már nem akkora létszükséglet a New York Times véleményének, sztorijainak megismerése.

Nem utolsósorban pedig a fontosabb, például a Gawker mediához tartozó blogok előreláthatólag továbbra is szemezgetni fognak a lap tartalmaiból, ráadásul rövidebb, szórakoztatóbb formában, hozzátéve újabb szempontokat és véleményeket az alapanyaghoz. Aki tehát nem szeretne fizetni, megkapja a New York Times anyagait más forrásokból.

Szerintetek mikor fog megbukni a modell? Adnak neki három évet, mint a korábbi próbálkozásnak, vagy már egy év után leállítják?

2 komment