Az egyik legismertebb és legsikeresebb X generációs író, Bret Easton Ellis még idén februárban, a Vice magazinnak adott interjúban boncolgatta először hosszabb terjedelemben, hogy mit is jelent az általa kreált „Generation Wuss” kifejezés, amellyel az internet mellett felnőtt, 1989 után született, legfiatalabb generációt szokta jellemezni. A magyarra leginkább talán „nyámnyila generációként” fordítható (bár a Google Translate a „beszari” szót ajánlja fel) elnevezés használata szerinte azért indokolt, mert ezek a szuperérzékeny fiatalok a legenyhébb kritikát sem viselik el, és ha valaki kicsit is rossz véleménnyel van róluk vagy az általuk létrehozott tartalmakról, akkor simán összeomlanak, a kritikák megfogalmazóit pedig gyűlölködőnek, kötekedőnek vagy legalábbis trollnak nevezik.

Az író úgy látja, ez a generáció igyekszik magabiztosnak és minden esetben pozitívnak mutatkozni, de a legkisebb negatív impulzus is elég ahhoz, hogy lefagyjanak. Ellis ezzel együtt hangsúlyozza, hogy ő a legpesszimistább és legironikusabb generáció tagja, és így számára nehéz megérteni például a napjainkban sokszor emlegetett cyberbullying (elektronikus zaklatás) jelenséget, amelynek során a közösségi médiában közzétett csúfolódó, megalázó posztok hatására akár odáig is eljuthat a túlérzékeny fiatal, hogy öngyilkosságot követ el.

Első alkalommal a lehető legjobb helyen járta körül az író a „Generation Wuss” témakört ahhoz, hogy a legtöbb támadást, legkeményebb ellenállást váltsa ki ezzel, hiszen a Vice olvasótábora – sőt, maga az interjút készítő fiatal is – nagyrészt az említett generáció tagja. Anélkül, hogy megpróbálnánk eldönteni, mennyiben van igaza Ellisnek ebben a kérdésben, azt leszögezhetjük, hogy ez a provokáció nagyon ügyes húzás volt: minél többen és minél vehemensebben támadta az internetes generáció az Amerikai pszicho szerzőjét a wuss-ozás miatt, annál inkább alátámasztották elmélete helytállóságát. Az interjút követően amúgy az írót leginkább azzal támadták, hogy egész egyszerűen megöregedett, és egy tipikus középkorú klisévé vált, aki az utána jövő generációt becsmérli. Az egyik legjobb példa az ilyen viszontválaszokra Theo Merz, a Telegraph fiatal újságírójának rövid publicisztikája. Szerinte az internet éppen hogy segített az ő generációjának a helyén kezelni a kritikus véleményeket.

Egy néhány napja megjelent írásában Bret Easton Ellis most a Vanity Fair-ben hosszabban is kifejtette véleményét a Generation Wuss-ról. A jelenség egyik oka szerinte az, hogy a kései baby-boom generációs, illetve X generációs szülők egyrészt a széltől is óvták gyermekeiket, mindig gondosan elrejtve előlük az élet árnyoldalalait. Az így felnőtt fiatalok aztán amikor először szembesülnek azzal, hogy az élet mégsem egy habostorta (vannak, akik nem szeretnek, akik elutasítanak; nem leszel mindig mindenben sikeres, nem vagy mindenben tehetséges, az emberek szenvednek, megöregednek és meghalnak), nagyon könnyen összeomlanak, a kritikákkal szemben pedig úgy védekeznek, hogy ilyen helyzetekben áldozatként tekintenek magukra.

A Facebook, a Twitter, az Instagram és a Tumblr Ellis szerint ráadásul tovább erősíti ezt a jelenséget, mert a Generation Wuss tagjai számára az a legfontosabb, első számú visszajelzés saját népszerűségükről, sikerességükről, hogy hány lájkot gyűjtenek be ezeken a felületeken posztolva, kétségbeesetten teperve az újabb és újabb pozitív visszajelzésekért. Az említett oldalak másik fontos hatása szerinte – egy, a Generation Wuss-hoz tartozó ismerőse megállapítására hivatkozva, hogy ebből a generációból már inkább tartalomkurátorok kerülnek ki igazi művészek helyett, és a felhasználókban nincs igazán igény saját, új alkotások előállítására, hanem inkább összelopkodnak ezt-azt innen-onnan, és saját magukra tekintenek műalkotásként.

Ellist aggodalommal tölti el az is, hogy az említett generáció kedvenc oldala, a Buzzfeed például bejelentette, már nem fog közölni negatív véleményeket, kritikákat, hanem kizárólag a pozitívumokra összpontosít. Az író felteszi a kérdést: a különböző vélemények ütköztetése hiányában, a kritikus attitűd tudatos háttérbe szorítása nyomán mi lesz majd a kultúrával, a párbeszéddel? Ezzel együtt fontosnak tartja kiemelni, hogy ő továbbra is szimpatizál az internetes generációval, és 9/11, az azt követő háborúk, meg az elmúlt évek kemény gazdasági recessziója után érthető, ha neurotikusak és nárcisztikusak. Szerinte ők ezért igénylik azt, hogy csak és kizárólag pozitív visszajelzéseket kapjanak a külvilágtól.

18 komment

Közzétettek a napokban egy, a hazai lakosság körében készített kutatást a közösségi platformok használatáról, amelynek egyik nem meglepő megállapítása, hogy a felhasználók leginkább ismerőseikkel szeretnek kapcsolatot tartani e felületek segítségével. Erre nyilván senki nem kapja fel a fejét, hiszen a legnépszerűbb közösségi oldalt, a Facebookot tulajdonképpen eredetileg erre találták ki. A kutatást bemutató cikkekben ugyanakkor felhívják a figyelmet arra is, hogy „a hazai felhasználók nem igazán aknázzák ki a közösségi média rejtette lehetőségeket”, utalva ezután például a munkakeresésre, de megemlítik azt is, hogy az eredmények alapján a megkérdezettek fele nem kíváncsi a cégek, szervezetek megnyilvánulásaira, s ezért „a marketingesek számára sem Kánaán már ez az oldal.”

Érdemes itt elgondolkozni az ok-okozati összefüggéseken: biztos, hogy felhasználókkal van a baj, nem pedig a közösségi médiában kevésbé sikeres céges oldalakkal?

 Egyrészt problémás ez a kérdésfeltevés: a felhasználókban elsősorban a közösségi élmény megélésére alkalmas tartalmak iránt van igény, tehát ha arról érdeklődünk, kíváncsi-e valaki a cégek, szervezetek közléseire, akkor a pozitív válaszok alacsony aránya borítékolható. A külföldön készített felmérések hasonló kérdéseire is ilyen vagy még negatívabb eredményt hoznak, így ebben nincs számottevő különbség a hazai lakosság és az egyéb országokban élők között.

Másrészt számos céges, szervezeti közösségi felületen találkozhatunk a mai napig a következő, alapvető hibákkal:

• Már az oldal alapkoncepciója rossz
  Lehet, hogy egy vásárló évek óta kitart például egy jól bevált wc-papírmárka mellett, de kicsi rá az esély, hogy elköteleződését a márka Facebook-oldalának lájkolásával is ki szeretné fejezni
  
  
• Egyoldalú, reklámjellegű közlések
  Gyakran még mindig az óriásplakáttal és az újsághirdetéssel van egy polcon a cégek fejében a közösségi média, így a Facebook-oldalon sorakozó posztok is az egyoldalú, felhasználói visszajelzéseket nélkülöző tartalmakra korlátozódnak
  
  
• Unalmas, érdektelen tartalom
  Többen ugyan megtanulták már, hogy párbeszédet kell kezdeményezni a követőkkel, de nagyon sokan nem találták még meg az ehhez szükséges hangot. Közben a buzzjellegű tartalmak terjedésével a verseny e téren csak egyre erősödik
  
  
• Ritka, rendszertelen frissítés
  A legizgalmasabb posztok sem érnek sokat, ha egy oldal csak eseti jelleggel frissül, elérésszáma drasztikusan visszaesik – ez olyan, mint a testedzés: egy többhetes kihagyás után lehet kezdeni mindent elölről

Ha csak a fenti problémák egyike érvényes egy szervezeti Facebook-oldalra, akkor azt az aktív felhasználók jó eséllyel elkerülik. Érdemes tehát inkább ezek kiküszöbölésére törekedni ahelyett, hogy a céges oldalakkal szembeni közönyt adottságként kezelnénk!

Szólj hozzá!

Írtam már korábban néhány nemzetközi site-ról, ahol non-profit projektekre lehet pénzt gyűjteni. Akkor viszont még nem volt meg a magyar megfelelőjük, és magyarként ezeken az oldalakon nem lehetett gyűjtést kezdeményezni.

Az egyik legfontosabb szervezet, a NIOK (Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány) mára elkészített egy teljesen vállalható, sokoldalú site-ot, melynek neve Adjuk össze. Itt profi civil szervezetek és egyének egyaránt gyűjtésbe kezdhetnek hasznos célok teljesülése érdekében. A támogatók pedig pénzt és önkéntes órákat is adhatnak - ahogy a projekt igényli.

Fontos viszont, hogy nem használható hitelezésre (mint az afrikai társa), és fenntartási költségre sem lehet gyűjteni. Persze igazából a legtöbb projektbe bele kell kalkulálni az ilyen jellegű járulékos költségeket is, tehát inkább azt mondhatjuk, hogy kizárólagosan erre a célra nem megengedett a gyűjtés.

A felépítés átlátható, könnyű a projektek feltöltése. Nem is kívánhatnánk jobbat. Talán csak a dolog ismertségén kellene még segíteni.

Szólj hozzá!

Beyoncé nagyon nagyot dobott az új albumával, ami sok szempontból az alapokhoz való visszatérés: nem lehet dalonként megvásárolni, nem előzte meg hónapokkal korábban kezdődő teaser-kampány (ld Daft Punk és még sokan mások), nem szellőztették meg, stb.

A "no marketing" megközelítés nagyon jól működött: a meglepetésfaktor a gigantikus celebfaktorral párosítva természetesen legalább annyira hatékony kampányt eredményezett, mintha teleszórták volna a világot hirdetésekkel. 

Természetesen Beyoncé segítségére voltak azért nagyon hasznos eszközök a hírnéven és a zenén kívül: sajtóközlemény, kiemelt megjelenés az iTunes store-ban, menő, update-elt honlap.

Utána pedig tovább erősítette a hatást a profi gépezet, főként a közösségi médiában: a Twitteren bombaként robbant a hír, a dalokhoz kapcsolódó klipekből készült gifek pedig szintén nagyon hálás közönségre leltek főként a Tumblren.

A marketingmentes albumkiadással már több nagy név is próbálkozott, igaz egyikük sem volt olyan mainstream sztár, mint Beyonce. Gondoljunk csak a Radiohead 2007-es kezdeményezésére, amikor az In Rainbow albumot teljesen tetszőleges összegért lehetett letölteni a honlapjukról, megkerülve a szokásos értékesítési csatornákat. A kampány pedig lényegében az erről való tudósításban merült ki.

A teljesség kedvéért azért hozzá kell tenni a marketingmentességhez, hogy a 14 számot tartalmazó albumhoz 17 klip készült, tehát nem bízta a véletlenre az énekesnő stábja az anyag népszerűsítését. A klipek a legjobb reklámok - ha nélkülük dobták volna piacra az albumot, sokkal kisebb lett volna a dolog hatása.

Vajon lesznek naiv követői ennek a gyakorlatnak? Szerintünk hozhatnak a próbálkozások érdekes megoldásokat, de valószínűleg ekkorát sokáig senki nem fog tudni alakítani. 

4 komment

Pár éve még mindenki szinergiákat épített ki, 360 fokos kiszolgálást, illetve kampányokat alkotott meg, az utóbbi egy-két évben pedig mindenki innovátor. A PR Daily szerzője erre nagyon konkrét és beszédes példákat gyűjtött össze: a Kellog's új diós Pop Tartjáról a cég vezérigazgatója új innovációként nyilatkozott, a magasabb alkoholtartalmú új Miller sör is innováció, de annak számítanak ma már a Dun & Bradstreet nevű, céginformációkat szolgáltató vállalat jelentései is. 

Sokan tehát innovációnak hívnak már minden termékfejlesztési eredményt, illetve pusztán azt, hogy mint minden normális cég, termékeket dobnak a piacra, azaz működnek.

Az innováció viszont ezzel szemben teljesen új dolgot teremt és megváltoztatja az iparágat, amelynek része.

Szerintetek mi lesz a következő buzzword? Invenció? Visszajön a pioneering? Vagy elkezdik használni az enablert? Kíváncsian várjuk a fejleményeket.

4 komment

Minden pr-es tudja, hogyan érdemes megcélozni egy-egy sztorival a potenciálisan érdeklődő újságírókat, mégis előfordul, hogy nem sikerül betalálni a kapuba. Ennek számos oka van: az adott téma, a hozzá kapcsolódó elvárások, a pr-es médiaismerete és kapacitásai, és még sorolhatnánk, mi minden ronthat a végeredményen.

Nekem például volt olyan tapasztalatom, hogy egy kommunikációs partner mindenáron a nagyon rosszul megírt pitch-eivel szeretett volna jelentkezni az újságíróknál,  melyek inkább szóltak lelkes laikusoknak és potenciális fogyasztóknak, mint a téma szakértőinek. Nehéz volt lebeszélni.

Sokat tudnának mesélni az újságírók a félresikerült pr-es megkeresésekről, ebben biztos vagyok. Ezt tette a Forbes egyik szerzője, Cheryl Conner is, aki publikációk írása mellett egy pr-ügynökséget is vezet. Azonban egy Forbes-eseményhez kapcsolódóan felkerült sajtólistákra. Ügynökségi vezetőként nagyon érdekelte, hogyan keresik majd meg a pr-esek.

Voltak hosszú, rövid, barátságos, ismétlődő, és általában véve teljesen irreleváns megkeresések. Egyetlen egy kapcsolatfelvétel volt, aminek értelme is volt, és érződött rajta, hogy a rövid, lényegre törő levél szerzője valóban tisztában volt azzal, kinek ír és valóban illeszkedett az általa ajánlott téma a megcélzott újságíró munkájához.

A tanulságos eset alapján nyolc jótanácsot fogalmazott meg Cheryl Conner, melyeket kicsit mi is kiegészítettünk néhány ponton:

1. A megfelelő célszemélyt válaszd ki - Azt, aki valóban foglalkozott már hasonló témákkal. A Google keresés mindig segít.

2. Olvasd el az újságíró korábbi cikkeit - Szóval ne csak azt nézd meg, milyen témákkal foglalkozott, hanem hogy pontosan hogyan dolgozik – mi érdekelheti, mi lehet számára fontos – ezeket a kérdéseket kell feltenned magadnak közben.

3. Történetet ajánlj, ne céget – magát a témát hangsúlyozd és ajánld a maga komplexitásában, ne csak az általad képviselt céget. Úgy sokkal kevesebb esélyed van rá, hogy az újságíró érdeklődését fel tudod kelteni.

4. Tiszteld az újságíró döntését – az újságíró joga eldönteni, hogy mivel foglalkozik és mivel nem. A pr-es csak annyit tehet, hogy erős érvekkel meg próbálja indokolni számára, hogy miért is lenne érdemes egy témának utánajárni. Ilyenkor érdemes lehet például kiemelni, hogy a lehetőség exkluzív vagy máshol még nem foglalkoztak a témával ilyen szempontból, teljesen új az információ, stb.

5. Térj azonnal a tárgyra – ne mismásolj, hanem mondd el már a beszélgetés, illetve a levél legelején, hogy miért vetted fel vele a kapcsolatot.

6. Legyél korrekt – semmiképp ne hallgass el fontos információkat a felkérés hátteréről, így például ne akarj olyan személyes találkozót kezdeményezni, ami nem is a témához kapcsolódik, hanem mondjuk csak az ügyfél szolgáltatásait mutatná be.

7. Ne hívogasd folyamatosan – ha nem éred el az újságírót, ne hívogasd egymás után többször is, hanem akkor írj e-mailt vagy hívd fel máskor (a hét másik napján)

8. Használd a Twittert – sok újságíró használja a Twittert, legalább is vannak olyan témák, melyekkel ott is sikerrel meg lehet őket keresni, főleg az IT-szektorban. Reply vagy levél megteszi. 

Szólj hozzá!

A pr-esek számára nagyon érdekes és kicsit megmosolyogtató, ahogyan mindenki (de leginkább a reklámos szekció) megtalálta magának az utóbbi időben a tartalommarketinget. Arról születik ma világszerte többszáz lelkes blogposzt és cikk, hogy hogyan készítsünk jelöletlen fizetett megjelenést, hogy boldog legyen az olvasó, a médium és a hirdető is, mert jó a tartalom.

Annyi nagyon pozitív hozadéka ennek az alapokhoz való visszakanyarodásnak mindenképpen van, hogy az ügyfelek/hirdetők végre hajlandóak a puszta hirdetésektől eltérő tartalmakra is áldozni, és nyitottá váltak arra, hogy kifejezetten egy adott médiumra szabott megjelenést kreáljanak. Ezzel könnyebb lett a pr-esek dolga is, mert bár nem feltétlenül tűnik úgy, ők alapvetően tartalmat állítanak elő a lehetőségeikhez mérten. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a megcélzott kiadványok már nem feltétlenül akarják x-szel vagy öles betűkkel szedett „HIRDETÉS” szóval jelölni a fizetett megjelenéseket.

A tartalommarketing istenítését tehát továbbra is jó ötletnek tartom, mindenképp erre biztatnám a kommunikációs szakembereket. Csak az lenne a fontos, hogy kicsit tegyék helyre magukban a dolgot: nem találták fel a langyos vizet, hanem egyszerűen máshogyan tálalják azt a közösségi média hajnalán gyakran hangoztatott, a pr-nek is integráns részét képező szakállas, de örök érvényű tételt, hogy „content is king.” 

2 komment

Ahogy a Webisztán is megírta, sok esetben érdemes a honlapok és alkalmazások fejlesztése során arra törekedni, hogy ne legyenek tele a felületek felesleges elemekkel. Ha mégis van valami extra egy oldalon, akkor annak hasznosnak kell lennie, és a befogadást kell megkönnyítenie. Na, egy ilyet találtam.

A Verge nagy terjedelmű cikkeiben elhelyeznek egy (egyébként bezárható) navigációs sávot, ami megmutatja, hogy miről lesz még szó, és hogy hol járunk éppen. Ez főleg az olyan posztoknál fontos, ahol mondjuk sok appot vagy site-ot ajánlanak, de más hosszabb értekezéseknél is jól jöhet.

Csillagos ötös!

2 komment

A Huffington Post egy éve jelentette be, hogy elindítja a HuffPost Live-ot, ahol 100 ember posztolt ki naponta 12-16 órányi élő videóanyagot. A tapasztalatok viszont azt mutatták, hogy ez nem volt annyira menő stratégia: többen nézték inkább a felvett videókat. 

Ezért egy kicsit finomhangolják a működést, és a Los Angeles-i videós csapatot megszüntetik és globálisan kezdenek el terjeszkedni, ami a produkciót illeti. Talán így sikerül kellően érdekes és exkluzív tartalmakat összehozni.

A live streaming elég nehéz terep. Leginkább akkor jó, ha valakivel nagyon-nagyon szeretnél kapcsolatot teremteni és megosztani valamit, ami neki is nagyon fontos (pl. iraki háborúban szolgáló apuka és szülinap a családban). Másrészt pedig exkluzív, nagyszabású események közvetítésére lehet megfelelő, leginkább abszolút rajongók számára. Az összes többi esetben tökéletesen megfelel az embereknek, ha nem élőben láthatnak egy eseményt, sőt kifejezetten ezt preferálják - eleve ez az egyik legfontosabb, a hagyományos tartalomfogyasztást teljesen felforgató tendencia.

A live streaming a régi idők TV-jét hozza vissza, ami az adott esemény monumentalitása esetén katartikus, közösségi élményt teremthet, de inkább kötöttséget jelent és alkalmazkodást. Azt pedig nehezen lehet kicsikarni az emberekből. Ezért érthető, hogy nem volt túl sikeres eddig a HuffPost Live, és valóban az lehet az egyetlen esélyük, ha például krízis által sújtott területekről tudósítanak.

Szólj hozzá!

Ha valaki lemaradt Ashton Kutcher Teen Choice Awards-os beszédéről, nem kell rosszul éreznie magát, hiszen nem tinédzser. Viszont annyira jól sikerült, hogy azóta folyamatosan köröz az interneten, mert nagyon jó példája a közönségre szabott megjelenésnek. 

Ugyanis mind formailag, mind tartalmában rendkívül jól illeszkedik a nézők preferenciáihoz: laza és direkt, nagyon őszintének és kendőzetlennek tűnik és még értelme is van. A színész ugyanis arról beszél, hogy sokat kell dolgozni a lehetőségekért, a szexiség az igazából az okosság (körülbelül így fejezte ki magát), és hogy építeni kell az életünket, nem pedig csak egyszerűen tapasztalni. Ez angolul nagyon jól hangzik, és egy tinédzser számára is sokat jelenthet. 

A PR Daily megkérdezett pár szakembert, illetve körülnézett a reakciók között, és arra jutott, hogy alapvetően mindenki pozitívan értékeli Kutcher szereplését. Egy kommentár viszont kiemeli, hogy valószínűleg egyszerű pr-jellegű megjelenésről van szó, amivel a Jobs-filmet készítették elő, és szövegíróknak köszönhetjük az anyagot.

Nekem is ez volt a benyomásom, ezért kicsit körülnéztem az interneten. A beszéd során ugyanis nagyon magas, őszintétlennek tűnő a színész hangfekvése, míg más szituációkban sokkal mélyebb hangon beszél. (Igen, még úgy is, hogy szinte kiabál) Az alábbi Elle DeGeneres showműsorban például elég egyértelmű a különbség:

Nem olyan egyszerű azonban a dolog: egy Startup eseményen már nagyon sokat felvillantott ugyanebből a stílusból, csak idősebb célcsoportra szabva: itt már hasonlóan szuggesztív és élénk, mint a Teen Choice Awardson.

Az ítélet tehát részemről: igazi a szöveg, még ha valóban része is a Jobs-film kampányának.

Ti mit gondoltok?

2 komment

Miután bejelentették, hogy szabad a pálya a LinkedInen a 13 évesek számára is, elérhetővé tettek kifejezetten a gimiseknek szóló lehetőségeket is a site-on. A cél az, hogy az egyetemi felvételik előtti információkeresést és a kapcsolatteremtést könnyebbé tegyék a 14-18 évesek számára a minél korábbi kötődés megteremtése érdekében.

Van, aki szerint az ötlet jó, de nem a LinkedInnek kellene erről szólnia, vagy legalább be kellene határolni, hogy milyen oldalakon böngészhetnek a "gyerekek". (Elég érdekes felvetés - mintha a munka világa egy olyan dolog lenne, amitől meg kell védeni őket.)

Várhatóan hosszú távon fut csak fel a dolog, és valószínűleg csak akkor, ha további - kifejezetten a gimiseknek kedvező - akciók és funkciók lesznek számukra elérhetők. A LinkedIn elözönlésétől valószínűleg nem kell tartani, a használati mintázat viszont biztosan fog változásokat indukálni, ha sikerül elérni a kritikus tömeget ebben a korosztályban. Attól sem kell tartani, hogy majd jön a sok szemtelen tinédzser és kommentekben oktatja ki a felnőtteket - egyszerűen nem életszerű, hogy egy gimis önszántából keveredjen olyan helyekre, amik számára érdektelenek. A munka világa pedig egyelőre az - az egyetem mellett végezhető állásokat egyébként sem a LinkedInen fogják megtalálni.

Az pedig hosszú távon mindenképp előny, ha pályakezdőként már olyan LinkedIn profilt tud felmutatni egy fiatal, ami tele van kapcsolatokkal. Persze ezek minősége is fontos, de például néhány egyetemi oktató közöttük sokat dobhat majd az elhelyezkedési esélyeken.

2 komment

Valószínűleg nem sokan hallottatok Paula Deenről, aminek talán az lehetett az oka, hogy zsíros, főként az USA déli konyháján alapuló recepteket adott a világnak, illetve leginkább szülőhazájának. Ott viszont nagyon ismert volt, ha másról nem, akkor a fánkba töltött hamburger és hasonló őrületek miatt. Nagyon sok szponzora volt, rengeteg termékhez adta a nevét, éttermei voltak, partikat szervezett, szóval egyfajta déli Martha Stewart volt.

Egészen június elejéig, amikor is egy korábbi üzletvezetője, aki a Paula Deen és bátyja, „Bubba” által indított, de nagyrészt az utóbbi által irányított étteremben dolgozott, be nem perelte. A vád szerint rasszista és szexista inzultusoknak volt kitéve többedmagával, így például külön mosdót kellett használnia a fekete/latino és a fehér dolgozóknak, Bubba folyamatosan négerezett és bántó vicceket mesélt, pornót nézett a számítógépén és ehhez hasonlók.

A hírre egymás után jöttek a kiegészítő információk más korábbi dolgozóktól, például arról, hogy az éttermi felszolgálóknak ingyen, illetve sörért kellett dolgoznia a partikon, és ezek között volt olyan, ahova csak fekete munkatársakat választottak ki. Mindebből egyrészt az kerekedik ki, hogy alapvetően Paula Deen testvéréről szól az egész hercehurca, de persze az is sejthető, hogy nem áll tőle sem távol a rasszizmus és hogy nem igazán jó vezető.

Ebből még ki lehetett volna keveredni viszonylag kevés kárt szenvedve egy gyors bocsánatkéréssel és annak megpendítésével, hogy a jövőben Bubba legfeljebb vendég lehet a közös éttermükben, és ki fogják dolgozni a diverzitás elfogadásán alapuló irányelveket. Utána meg elmehetett volna hosszabb időre valahova, hogy megvárja, míg leül a vihar és kisebb léptékben, de újra folytathatta volna a főzést.

Ehelyett elkezdett össze-vissza nyilatkozni, egymásnak ellentmondó üzenetekkel. Egy alkalommal bevallotta például, hogy többször használta már a „néger” szót, másszor azt mondta, hogy egyszer 1986-ban négerezett le egy bankrablót ijedtében, amikor az egy fegyvert tartott a fejéhez, aztán egyszer azt mondta, hogy nem igazán tudja, hogy kinek mi a bántó, utána meg, hogy „hát szörnyű dolgokat mondanak ezek a fiatalok egymásra” (Ne keressétek a logikát)

Teljes a káosz tehát, amit súlyosbított, hogy Paula Deen valószínűleg önjáró, tehát ha van is pr-ese, nem hallgat rá, illetve egy idő után eltérítik az érzelmei. A legsúlyosabb hatása viszont annak volt a Deen imázsára nézve, hogy a felfordulást kihasználva nagy csinadrattával kiléptek mögüle a szponzorai. Valószínű, hogy már egy ideje ciki volt egy nemrég cukorbetegséggel diagnosztizált sztárszakács támogatása, így ez mindenképp jól jött, és még a saját értékeiket is eldarálhatták a közleményeikben.

Félreértés ne essék: Paula Deen valószínűleg tényleg rasszista, és még rendesen bocsánatot sem tud kérni. Az is valószínű viszont, hogy ahogy ő maga is utalt rá: a botrány felfújása sok ember (és cég) érdekeit szolgálta. 

Hogy ezek után sikerül-e menteni a menthetetlent? Valószínűleg azoknak van igaza, akik szerint már sosem fog a régi fényében ragyogni a Deen-birodalom. Sok munkával azonban még visszatornázhatja magát az elfogadott szintre, ami azért még mindig jobb, mint a szakácsok páriájaként hamburgerezni egyedül a szavannákon. 

Szólj hozzá!

Friss statisztikák szerint az Instagram videó megjelenésével egyidőben drasztikusan csökkent a Twitter által indított Vine videók megosztása. Míg azt megelőzően 2,5 millió volt ez a szám, addig másnapra már csak 1,5 milliót regisztráltak, sőt azóta már csak napi 900.000 megosztás történik.

Sok különbség a két szolgáltatás között nincs, de a Twitter máris igyekszik új funkciókkal gazdagítani a Vine-t, hogy előnyt nyerhessen. Kérdéses, hogy sikerülni fog-e: az Instagram és a Twitter két új platformjával nem szűz tömegek találkoznak, már mindkettőnek van stabil felhasználótábora. Ezek ugyan átfedésben vannak egymással, de a két felület által diktált eltérő szemlélet mindenképpen befolyásolja a felhasználói összetételt ia.

Az Instagram már eleve a képekről szólt, a Twitter viszont a szövegekről. Az Instagramhoz képest az Instagram videót használni már csak részletkérdés, a Twitterezők viszont nem feltétlenül fognak késztetést érezni Vine videók elkészítésére.

Természetesen lehet turbózni a dolgot marketinggel és felhasználói élményekkel, de már most arra tippelek, hogy az Instagram video fog győzni.

3 komment

Nemrég tartották meg az Apple legutóbbi WWDC-jét, ahol jellemzően bejelenti új termékeit, fontosabb szoftverfrissítéseit. Az itt bemutatott újdonságokról olvasgatva felkeltette a figyelmem az ios7 egyik új funkciója, a Today, ami mintha ismerős lett volna már valahonnan.

Az elmúlt pár hónapban volt szerencsém használni egy nexus 7-es tabletet. Az iPhone óta először éreztem magam boldog és elégedett felhasználónak a készüléket használva, és volt rá bőven időm, hogy kitapasztaljam a készülék előnyeit. A nexus 7-et is egy üdítően letisztult készüléknek ismertem meg, az egyik funkciója pedig különösen elnyerte tetszésemet. A Google Now, ami egy viszonylag új szolgáltatása a Google-nek, 2012-ben jelent meg, gyakorlatilag intelligens személyi asszisztensként funkcionál. Felhasználja mindazon információkat, amiket a Google tárol rólunk a Google accountunk alapján. Ha engedélyeztük, a pontos helyünket is ismeri az adott pillanatban, és így kínál fel számunkra hasznos, vagy annak vélt javaslatokat. Fogadott e-mail-jeink alapján felismeri, ha például repjegyet foglaltunk, az utazás közeledtével megjeleníti a repülési információkat, tömegközlekedési tanácsokat ad, figyelmeztet a közelgő születésnapokra, egyszóval teljes körű segítséget képes nyújtani a felhasználóknak.

Összehasonlítva a Google Now-t az ios7 Today feature-jével erős hasonlóságokat fedezhetünk fel. Pontos információnk még nincs a Todayről, mert az ios7-es operációs rendszer várhatóan ősszel jelenik meg, de az eddig hallott információk alapján az esetek többségében párhuzamot tudunk vonni a Google hasonló tudású programjával. Hasonlóan a Now-hoz, a Today is megjeleníti az aktuális/várható időjárást, emlékeztet a születésnapokra, és közlekedési információkat is kaphatunk személyre szabva. Egyelőre annyi különbséget fedezhetünk fel, hogy a Now az információkat kis kártyákként teszi elénk, de a Today ebben nem követi a Now-t, máshogy jeleníti meg a kívánt tartalmat.

A téma talán nem is a két funkció hasonlósága miatt érdekes. Nincs abban semmi meglepő, hogy a készülékgyártók haladnak a korral, és a konkurens cég jó ötletét beépítik a saját készülékeikbe, hogy ezzel se veszítsenek felhasználót. Jelen esetben inkább a két cég viszonya miatt válik érdekessé a kérdés. Az Apple üzletpolitikáján az Apple maps megjelenése óta világosan látszik, hogy a cég elég erőszakosan próbál eltávolodni a Google-től. Készített egy saját térképszoftvert, amit annak ellenére jelentetett meg, hogy a térkép még erős hiányosságokkal küzdött, pedig eddig azt szoktuk meg az Apple-től, hogy maximalizmusra törekszik, és az esetek többségében el is éri azt. Innen is látszik, hogy tudatosan, és valami okból kifolyólag minél előbb szeretett volna elszakadni a Google-től, amit sikeresen meg is tett. Mindezek után számomra váratlan lépés az Appletől, hogy egy, a Google termékére kísértetiesen hasonlító funkciót épít bele az új mobil operációs rendszerébe. Emellett még érdekes lehet a lépés amiatt is, hogy az elmúlt években az Apple teremtett párat az eddigi kiemelkedő technikai trendek közül, most pedig ő vesz át egyet a Google-től. 

Szólj hozzá!

A PR Daily-n találtunk egy cikket, illetve egy blogbejegyzés újraközlését, ami egy kisebb kutatás eredményeit vizsgálja. A lényege az volt, hogy a válaszadók szerint tíz éven belül eltűnnek a specializált kis digitális, közösségi médiás ügynökségek. Ezzel egyébként abszolút egyetértek, bár szerintem inkább a kifejezetten közösségi médiára fókuszáló cégeknek kell gyorsan újabb területek után nézniük. 

Vicces viszont, hogy ha megnézitek, egy közösségi médiával foglalkozó cég vezetője a szerző. Valószínűleg nevet és tevékenységet kell majd váltania az ügynökségének tíz éven belül. :)

Szólj hozzá!

A korábbi, a Nők Lapja Café 33 kívánságáról írt poszt után azért még mindig érdemes körülnézni a non-profit crowdfunding terén, főként mert bár kevés ilyen projekt van, azok nagyon sikeresek. Nézzük viszont őket olyan szemmel, hogy alkalmasak-e arra, hogy egy jó ügyre indítsunk gyűjtést, egy harmadik fél számára? 

 A Kiva.org már 2005 óta gyűjt kis összegű kölcsönöket a rászorulóknak, akik szeretnének valamit kezdeni az életükkel. Általában kezdőtőkét gyűjtenek mikrovállalkozásukhoz, például rizset, burgonyát vagy ruhát, gépeket szeretnének vásárolni ahhoz, hogy boltot nyithassanak és ezáltal kézbe vehessék az életük irányítását. Ezen a site-on a kapott kölcsönt alapvetően vissza kell fizetni, és azt is feltüntetik, hogy ez sikerült-e. Meglepő módon sokkal kevesebb projekt veszteséges, mint amennyit teljes egészében visszafizettek, így elmondható, hogy nagyon sikeres a site működése. Viszont nem tudnánk rajta mások számára gyűjtést indítani.

Non-profit crowdsourcing szintén, de elég kötött az Egyesült Királyságban indult JustGiving oldal, mely alapítványokat fog össze, és az ő ügyeikhez irányítja a támogatók utalásait. A feltétel viszont az, hogy regisztrált alapítványnak kell lennie a kiválasztott célpontnak. Magánszemélyt pedig egyáltalán nem lehet rajta keresztül támogatni.

Ehhez már sokkal közelebb áll a Crowdrise, ami szintén egy-egy ügyet támogat, viszont nem kell az adott összeget visszafizetni. Sikerességét a jó felépítés mellett a jó kommunikációnak is köszönheti, ami azért is megy olyan simán, mert az egyik alapító és ötletgazda maga Edward Norton (főszereplő pl. a Fight Club-ban). Sokat segített a felfuttatásán, hogy a kezdetek óta több fontos celebritás állt egy-egy ügy mögé, így tényleg nagy összegeket tudnak gyűjteni például elhanyagolt orvostudományi területek kutatására. A legfontosabb viszont, hogy bárki kezdeményezhet gyűjtést. Ez tehát akár jó is lehet az eredeti cél megvalósításához.

Itthon csak egy, nyomaiban hasonló site működik jelenleg, az ad6kap6, ami alapvetően tárgyak, szolgáltatások adományozására szolgál. A honlap a szférában tevékenykedők körében ismert, azon kívül viszont kevésbé, és sajnos már nem igazán korszerű a struktúrája és a megjelenése. Ráadásul itt nem harmadik félnek gyűjtünk, hanem "csak" adunk-kapunk. Szintén itt lehet megemíteni a Telenor Addoda mobilappját, ami tárgyi adományokat, adófelajánlásokat gyűjt és a véradási lehetőségekről tájékoztat, és az adományok begyűjtésében és megfelelő helyre juttatásában megbízható non-profit szervezetek segítenek.

A fenti lehetőségek közül csak a Crowdrise biztosít harmadik fél számára történő gyűjtést, de angol nyelvű, ami mondjuk egy itthoni akció sikerét nagyban gátolná. Jó lenne egy olyan crowdfunding oldal itthon is, ahol lehet akár egy ember számára is kölcsönt/adományt gyűjteni! Mit gondoltok?

Szólj hozzá!

Éppen elkezdtem írni egy posztot a non-profit crowdfundingról, amikor rátaláltam a Nők Lapja Café 33 kívánság akciójára, ahol nehéz sorsú gyerekek vágyainak teljesítésében lehet segíteni felajánlásokkal. A kulcsszó az élmény, nem pedig az anyagi támogatás. Általában egyszerű vágyteljesítő projektek várnak gazdára, de van olyan fiú is - Kiss Tamás -, aki a szüleinek szeretne segíteni azzal, hogy épít egy kerítést a család által nevelt jószágoknak.

Régi gond, hogy a sajtó alapvetően elzárkózik a jótékonysági programokról való beszámolóktól, illetve hogy nincsenek saját akcióik – tisztelet a kivételnek. A Médiaunió erre tűnt frappáns válasznak, de a jól kitalált kampányok ellenére az egy-egy kiválasztott üzenet nem viszi át az ingerküszöböt. Az évi egy felvállalt CSR-célú program pedig azért elég karcsú vállalás egy médium részéről.

Ezért tetszik, hogy a Nők Lapja Café megvalósított egy saját ötletet, ami ráadásul jó is.

Szólj hozzá!

Januári bemutatása óta meghódította az iPhone-felhasználókat, és bármelyik pillanatban megjelenhet Androidra is a Twitter videómegosztó applikációja. A Vine áprilisban első helyre került a legnépszerűbb ingyenes alkalmazások listáján az AppStore-ban, és bár a szép eredményt egyelőre csak az amerikai felhasználók körében sikerült elérnie, az Androiddal folytatódhat a sikerszériája.

A népszerűség titka a szerkesztés lehetőségében és a 6 másodperces limitben keresendő. Hasonlóan a 140 karakteres tweetekhez, a Vine videók is tömörséget kívánnak, bárhová beilleszthetők, így bárki könnyen megnézheti őket akár mobillal is. A videó, különösen a vágásokkal már alkalmas a történetmesélésre, mely hosszú ideje a content marketing alapvető fogása, így nem csoda, hogy a Vine-ra számos márka is rákapott. Az egyik korai fecske, az Urban Outfitters például május elején a Converse-szel közösen szervezett versenyt követőinek, akiknek Converse cipőik egy napját kellett dokumentálniuk vine-jaikban.

Nem csak marketing szempontból érdekes azonban az app. A Twittert már régóta használják sportesemények közvetítésére, amit jól kiegészíthet a Vine, hiszen egy néhány másodperces videó meg tudja ragadni egy-egy meccs vagy verseny izgalmas pillanatait. Ennek egyik kiemelkedő példája, hogy két hete a New York Knicks és a Boston Celtics meccse alatt két játékos kakaskodását posztolta egy néző, mely felett a közvetítés elsiklott volna, így azonban beszédtémává vált az eset a tv-csatornán is, ahol az újságírók a vine videó alapján elemezték a helyzetet.

Mindezek mellett láthattuk már, ahogyan szemfüles művészek a Vine-on keresztül jutatták el üzenetüket a közönséghez, és népszerű amerikai komikusok is kihasználják a 6 másodperces hírnév lehetőségét. A rendkívül sűrű első 4 hónap után kíváncsian várjuk, milyen új lehetőségeket tartogat még a sokszínű alkalmazás, immár az Androidos felhasználóknak is. 

Szólj hozzá!

Végre megszerezted a gyakornoki helyet, minden sínen van, már csak pár kötelező kör és megvan a diplomád. Érdemes azonban a maximumot kihoznod a gyakorlati idődből. A dolog nehézségét ráadásul nem is a rád váró feladatok jelentik, hanem sokkal inkább a munka, mint olyan elsajátítása. Bár nem úgy tűnhet, de alapvetően rajtad áll, hogy mi történik az iroda falai között eltöltött idő során: unalmas, favágós feladatokat kapsz végig vagy esetleg még ötletelésben, egy-egy anyag megírásában is kérik a segítségedet? Hogy inkább az utóbbi legyen jellemző, fogadd meg a következő tanácsainkat:

1. Legyél pontos, megbízható: Az első pontossági vizsga az, amikor időben megjelensz az átmeneti munkahelyeden és legalább a munkaidő végéig ott is maradsz. Az is nagyon fontos, hogy ne tűnj el napokra vagy akár hetekre, hanem azonnal jelezd, ha valami miatt nem tudsz bemenni dolgozni vagy várhatóan késni fogsz. Hidd el, nem fogsz túlbuzgónak tűnni. A pontosság a munkád minőségére is vonatkozik. Ha valaminek utána kell nézned, vagy táblázatokat kell töltögetned, akkor is ügyelj rá, hogy az általad megadott információk pontosak legyenek. Nincs rosszabb annál, mint amikor mások munkájának ellenőrzésével és sűrű javítgatásával megy el az idő.

2. Mindig legyen nálad jegyzetfüzet: Ez akár az első helyre is kerülhetne, annyira fontos. A biztonság kedvéért mindent le kell jegyezni, amit mondanak neked, hogy ne legyenek félreértések és ne kelljen rákérdezned olyan dolgokra, amelyek elhangzottak ugyan, csak már nem emlékszel pontosan. 

3. Ne legyél flegma: Cégtől függően lehetsz akár laza is, de az sosem egyenlő a flegmasággal. Ha például süt rólad, hogy utálod a feladatot, amit kaptál (és ráadásul úgy is csinálod meg), garantáltan csak utálatos feladatokat fogsz kapni, ha egyáltalán. Egy-egy excel táblázat fölött mindig gondolj arra, hogy miért fontos az adott feladat: a jó adatbázis például esszenciális minden ügynökség számára, de ugyanez igaz a megjelenések pontos értékelésére is. A te kezedben van, hogy milyen alapokon folytatódik a munka. Ennek tudatában próbáld áttekinteni és értelmezni a feladatot.

4. Beilleszkedés  ≠ pletykálás: Biztosan nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a pletykálást semmilyen munkahely nem nézi jó szemmel, és ez méginkább igaz a gyakornokokra.

5. Tanulj a hibáidból – ez a PR Daily tippje, de nem lehet eléggé hangsúlyozni: hibázni lehet - hiszen arra való a gyakornoki idő -, viszont nem tanulni belőle nagy vétek. Csak annak van esélye jó ajánlólevélre vagy állásra, akin látszik, hogy megéri foglalkozni vele és érnek nála valamit a visszajelzések. 

6. Legyél proaktív – Nagyon pozitív, ha egy gyakornok nem várja meg, míg új feladatot kap, hanem jelzi, hogy jöhetnek újabbak is. Megoldási javaslatokat is szívesen vesz mindenki. Vigyázni kell azonban azzal, hogy ne félkész munkákat adj le: inkább legyen nálad hosszabb ideig, de tényleg dolgozz rajta annyit, amennyit a feladat megkíván.

+ 1: Öltözz fel rendesen!: Ez is a PR Daily tippje, és egyet tudunk érteni vele. A túlöltözöttség viszont nem igazán javasolt.

Megkértem a kollegákat, hogy írják meg, mi lenne a legfontosabb szerintük, illetve ha van valamilyen saját történetünk. A válaszok összesítése alapján ezek voltak a leggyakoribb jótanácsok: 

-         Úgy végezd a munkád, mintha már itt dolgoznál

-         Kérdezz bátran, de jegyzetelj

-         Köszönj!

-         Legyél proaktív

A legjobb sztori pedig a következő:

„Volt itt egy gyakornok, akitől annyi lett volna a kérés, hogy egy kb 10 perces hangfelvételt gépeljen be. Először azt mondta, hogy elküldte mailben, az nem ért ide. Akkor mondta, hogy az otthoni gépén van, hazamegy és elküldi. Utána azt, hogy még kicsit dolgoznia kell rajta, de küldi. Aztán két héttel később, amikor már nem dolgozott itt, azt mondta, hogy sajnos egy olyan laptopon volt, amit vissza kellett adnia/elromlott, és már nem tudja előszedni belőle az anyagot.”

Kinek milyen gyakornoki élményei vannak? :)

2 komment

Mostanában hatalmas a mozgás a Facebook háza táján (mind felhasználói, mind fejlesztői oldalon), de a legnagyobb bejelentést idén eddig a tegnapi sajtóeseményre tartogatták. Ez pedig a Facebook Home, ami nem más, mint egy Android launcher alkalmazás. A launcher lényegében az Android felhasználói felülete, a grafikus interfész. Ezen keresztül indíthatunk el további alkalmazásokat, telefonálhatunk és így tovább. A készülékgyártók ilyen launcherek fejlesztésével teszik megkülönböztethetővé a készülékeket. A Google Play áruházból jelenleg is többféle launchert tudunk letölteni telefonunkra, ha meg akarunk szabadulni a gyári felülettől. 

A Facebook Home ezekkel szemben természetesen a közösségi oldal integráltsági szintjében különbözik radikálisan, de erről máshol már olvashattatok részletesen is. Ami érdekes lehet még, és egyelőre kevesen említik meg, pedig Mark Zuckerberg, kérdésre válaszolva, megerősítette: bár jelenleg nem jelenít meg a Home hirdetéseket, azok feltétlen részét fogják képezni annak a jövőben.

A Home egy új élményt ígér a felhasználóknak az eszközhasználat tekintetében, azonban ez kimerül abban, hogy akár hova nyúlunk majd a telefonunkon a Facebook ismerőseink legfrissebb tartalmai fogadnak majd bennünket. Ezzel a Facebook jelentősen tudja növelni a nála töltött időt, de ami még fontosabb: adatokat szerezhetnek így a felhasználókról - ami eddig launcher szinten vagy a gyártók, vagy a Google privilégiuma volt. Azonban a mobil hirdetési piacot egyelőre nem látható módon alakíthatja át a Facebook a Home-mal. Egyrészt akár a Home-mal összekötött hirdetések is megjelenhetnek majd az alkalmazásokban, másrészt jelenleg nem elképzelhető, nem megszokott felületeket is értékesíthet a Facebook a Google-tól függetlenül.

A Home-mal egyértelműen a leginkább elkötelezett, Facebook-függő felhasználókat célozza meg a vállalat, akik viszont hajlamosak lesznek hirdetésekre kattintani, jelenleg is ezt teszik. Nagy kockázat tehát nincs a fejlesztésben. A Google viszont nem fogja tétlenül szemlélni, ahogy komolyan és több ponton veszélyezteti piaci részesedését - ismételten - a Facebook. A kérdés csak az, hogy a korábbi sikertelen próbálkozások után képesek lesznek-e előállni valamivel, amit használni is fognak az emberek. 

Szólj hozzá!

Tegnap a Facebook az előzetes várakozásoknak megfelelően bejelentette, hogy milyen változásokon fog átmenni a közösségi oldal központi eleme, a Hírfolyam. Egyelőre csak várólistára jelentkezhetünk, ha ki akarjuk próbálni a sok újdonságot hozó változtatást. (Mint mindig, most is azok a felhasználók kaphatják meg elsőként, akik az English (US) nyelvi beállítást használják.)

A változások felsorolásával nem is foglalkoznánk, azt mind a bemutató videó, mint több magyar portál is részletesen ismertette már. 

Ami így látatlanban kifejezetten hasznosnak tűnik tartalomfejlesztőként, az a Google+-hoz hasonló tematizált folyamok bevezetése. Persze különböző beállítások révén akár korábban is megoldható volt, hogy ennyire elválasszuk a tartalmakat típus, megosztók alapján a hírfolyamunkban. De ez most automatikusan így lesz és ez bizakodásra adhat okot.

Korábban már itt a Trendlaboron többször hangsúlyoztuk mennyire fontos, hogy minél változatosabb legyen a megosztott tartalmunk típusa: a fotók, videók, kérdések (és mostmár az offerek is!) megosztása a külső linkek és státuszok mellett azért nagyon fontos, mert ezzel növelhettük az oldalunk által elért felhasználók számát.

Az új hírfolyamokkal ez a szempont csak még nagyobb hangsúlyt kap, mivel ahhoz, hogy oldalunk minden tematikába bekerüljön, akár naponta szükséges lesz minden típus használata. Ezáltal az oldalak számára előállított tartalom mennyiségét nagy mértékben növelni kell majd. Akár azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ugyanannak a tartalomnak a különböző mutációit is elő kell majd állítani. Például, ha egy eseményt akarunk beharangozni a rajongóknak, akkor azt nem elég megosztani linkként a létrehozást követően, hanem kell készíteni beharangozó videót, előzetes képgalériát is és így tovább - és nem csak az utókommunikáció során kell felhasználni az színesebb tartalmat. 

Persze nem tudjuk még, hogy a rajongói oldalak esetleges önálló feedje és a hirdetések mennyire fogják ezt módosítani, de az meggyőződésem, hogy nem jelentősen, mert a Facebooknak továbbra is érdeke, hogy az ezekből a forrásokból származó bevételeit növelje. Ezért pedig a márkaoldalaknak tehát az összes folyamban biztosítani kell a megjelenési lehetőséget.

1 komment

A vimeo videómegosztó portál egyik legnagyobb slágere már évek óta az Everything is a Remix sorozat. Ezekben a videókban a szerzők időről időre témák szerint vizsgálják az online és offline kulturális javak újrahasznosításának körülményeit. Érdekes feldolgozásoktól a színtiszta lopásokig, a popzenétől a kreatív munkafolyamatokon át, a tudományos ismeretanyagok bővüléséig sok mindenre gondoltak már, amikor valami korábban létező újrahasznosításáról, felhasználásáról van szó. Ezekben a videókban a közismert remix kifejezést értelmezve általában oda lyukadnak ki, hogy ez az emberiség egyik alapvető tevékenysége, amely végig kíséri fejlődésünket. Annak csupán formái újulnak meg.

Az MSZP által jegyzet, de nyilvánvalóan egy alvállalkozó által, megrendelésre készített, 20 perces filmmel kapcsolatban, annak megjelenése óta folyamatosan merülnek fel szerzői jogi aggályok. A RTL Klub, a Terror Elhárítási Központ, a Blikk és természetesen a Hír TV is közleményben tudatta, hogy a tulajdonukban lévő kép- és hanganyagok felhasználására semmilyen engedélyt nem adtak meg a Magyar Szocialista Pártnak. Ezzel párhuzamosan Török Zsolt a Magyar Televízió Ma Reggel című műsorában (a videón 4:45 másodpercnél látható) annak az álláspontjának adott hangot, hogy a videómegosztó portálokon elhelyezett videókat, így a YouTube-on találhatóakat is, bárki szabadon felhasználhatja, amennyiben azok forrását megjelöli. Mert így szólnak a szerzői jog szabályai, mondta. A videó nézettsége azóta az egyik leggyorsabban növekvő Magyarországon, amire ez a hírverés nyilvánvalóan jelentős mértékben ráerősített.

A probléma ott van, hogy Török Zsolt egészen nyilvánvalóan téved. A YouTube közösségi irányelvei, amelyek - hála a Google lokalizáció melletti elkötelezettségének -, magyarul is elérhetőek, egyértelműen fogalmaznak arról, hogy milyen jogok vagy engedélyek birtokában használható fel harmadik fél tulajdona:

„Tartsd tiszteletben a szerzői jogokat. Csak olyan videót tölts fel, amelyet Te készítettél, vagy amelynek használatára engedélyed van. Ez azt jelenti, hogy ne tölts fel olyan videót, amelyet nem Te készítettél, illetve videóidban ne használj fel olyan részleteket, amelyeknek szerzői joga másé - például zenét, a szerzői jog által védett programrészletet, illetve mások által készített videót -, anélkül, hogy rendelkeznél az ehhez szükséges engedélyekkel. További információért olvasd el a Szerzői jogi tanácsokat.” Sőt, a magyarul már nem elérhető Szerzői jogi tanácsok között első helyen szerepel, hogy TV műsorok esetében külön figyeljenek a felhasználók arra, hogy a szükséges engedélyeket a jogtulajdonosoktól megkérjék. 

A tévedés jelentős része azonban nem egyedül Török Zsoltté, vagy az MSZP-é, hanem azé az alvállalkozóé, aki elkészítette a videót - tudván annak jövőbeli felhasználásáról. Ráadásul a felhasznált videók jelentős része nem érhető el a YouTube-on, mivel a kereskedelmi televíziók és hírcsatornák saját platformon osztják meg azokat, részben az efféle visszaélések megelőzésének érdekében, részben pedig azért, hogy azok megtekintésével nézőik ne a Google árbevételeit növeljék. A médiumok követelése a videó módosítására, akár eltávolítására vonatkozóan tehát teljesen jogos és nincs kétségem afelől, hogy ezt a Google a megfelelő feljelentéseket követően meg is fogja tenni, ahogy azt számtalanszor meg is teszik nap mint nap. A jogi felelősség azonban a videót feltöltő felhasználót terheli, amennyiben ilyet érvényesíteni kíván valaki. A Hír TV szerintem nem hagyja majd annyiban a dolgot. 

Az online tartalomfejlesztés egy szakma, amelyet a piaci körülményeket ismerő szereplők hazánkban is magas színvonalon képesek űzni. A szabályok ismerete azonban legalább olyan fontos, mint a kommunikációs felkészültség, vagy a technikai tudás. Ezek nélkül ügyfeleink reputációját veszélyeztetjük, ami egy politikai párt esetében szinte mindent jelent.

Persze jogos észrevétel, hogy több országban nem általános ehhez hasonló kérelmet megfogalmazni, ha egy TV műsor részletét egy hír kapcsán felhasználja egy politikai párt (persze volt már rá példa, nem is egy). Igaz, azt se tudjuk, hogy azokhoz kérnek-e engedélyt a pártok – élnék a gyanúperrel, hogy igen. A (jog)szabályokat azonban egy demokratikus politikai pártnak illene tiszteletben tartania, ezért erre külön oda kellett volna figyelnie az alvállalkozónak, hogy ügyfelét megóvja ettől az akár komoly jogi következményeket is jelenthető felfordulástól.

Utóirat:

Anarchista, reakcionista és nem rendpárti olvasóinknak ajánlom az Everything is a Remix 4. részét, melyben egyenesen odáig jutnak az alkotók, hogy a szerzői jogok, a jelenlegi rendszerükben, már önmagukban is gátolják a fejlődést és a kulturális javakhoz való egyetemes hozzáférést. Nem tartom valószínűnek, hogy erre az esetre is érvényes ez a gondolatuk.

2 komment

Folytatva klisésorozatunkat, most a leginkább agyonhasznált kommunikációs eszközöket vesszük sorra. Félreértés ne essék, ezek a megoldások azért kerültek elő olyan gyakran az elmúlt években, mert sokoldalúan, számos területen alkalmazhatóak, viszont épp emiatt mára olyanok lettek, mint karácsonykor a Last Christmas a rádióban – észre se vesszük, ha újra előkerülnek, vagy legfeljebb egy „jaj ne, már megint" reakció kiváltására alkalmasak. Aki ezeket mégis szeretné újra bedobni, ügyeljen arra, hogy

• nem érdemes arra számítani, hogy bármelyikük alkalmas lesz a szervezet megkülönböztetésére, az egyediség erősítésére,
• sem arra, hogy bármelyikre ráharap a média
• bedobásuk egy ötletelésen ma már simán trollkodásnak számít.
  
  

Nézzük hát, mely eszközök lettek a befutók!

1. Faültetés
Több oka is van, hogy népszerűsége máig töretlen: kifejezetten látványos aktivitás a szabad ég alatt, elegáns öltönyben ásót ragadni, facsemetét ültetni, majd az egészet egy szépen csillogó acélkancsóból meglocsolni. Jól fotózható, ráadásul üzenete többrétű, mégis egyértelmű: a jövőről való gondoskodásról éppúgy szól ez, mint a környezetvédelemről és a fenntarthatóságról. Fákat ültetni természetesen hasznos dolog, tegyék is meg minél többen, de inkább ne próbáljunk ebből hírt kovácsolni, cserébe öltöny helyett elég lesz hozzá tréningruhát felvenni.

2. Óriáscsekk
Legyen szó akár adományozásról, akár díjak átadásáról, egy gigantikus csekk hálás téma lesz a fotósoknak, messziről is el lehet olvasni, ki adja és miért, legfőképp pedig hogy mennyit. Emellett csoportképek készítésére is alkalmas, akár 8-10 ember is elfér mögötte, körülötte. Ha azonban beírjuk bármelyik nyelven a képkeresőbe az „óriáscsekk" szót, a találatok száma már önmagában igazolja, hogy ez az egyik leginkább elkoptatott megoldás.

3. Gyermekrajz-pályázat
A számunkra fontos, komoly téma gyermekek által, rajzos formában feldolgozva egyszerűen vidámmá és könnyebben elfogadhatóvá tehető: az aranyos, ákombákom gyerekrajzokon még egy veszélyes vegyianyag-gyár vagy hulladékégető is kedves, szerethető kis házikóvá szelídül. A kész művekből ráadásul kiállítás is szervezhető. A probléma csak az, hogy sok egyéb szervezet gondolta ugyanezt, és hirdetett hasonló pályázatot ezzel egyidőben.

4. Flashmob
Olyannyira beette magát a mindennapjainkba, hogy már magyarították is: villámcsődület! Nem sokan kapják már fel a fejüket, ha egy bevásárlóközpontban vagy egy pályaudvaron hirtelen mindenki azonos koreográfia szerint táncra perdül, és azok az idők is már elmúltak, amikor ez volt a kis színes az esti tévéhíradóban.

5. QR-kód
Az elmúlt években szinte kötelező lett, rákerül a mustárostubustól az autópálya melletti óriásplakátig mindenre. Ha kérdőre vonják a szakértőt, miért is jó ez, a válasz „rengeteg marketing és információs lehetőséget rejt magában" vagy „villámgyors elérést biztosít", vagy valami hasonló lesz. Aktuális kedvencem a borosüvegen elhelyezett QR-kód, melyet megnyitva online olvashatjuk el ugyanazt a rövid ismertetőt, amit a kód mellett a címkére is rányomtattak (de a vonatablakból, 1/10 másodpercig látható QR-kód is legalább ilyen praktikus). Természetesen ezt az eszközt is lehet hatékonyan alkalmazni, napjainkban mégis gyakrabban találkozunk teljesen ésszerűtlen és használhatatlan megoldásokkal, s mindez a kliséjellegű, önmagáért való felhasználásra vezethető vissza.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Ha szeretnéd magad pozicionálni a szakmádban és egy helyre gyűjtenéd az érdemeidet, kézenfekvőnek tűnik egy saját honlap készítése. Ez azonban leginkább a kontentgyárosok számára releváns lehetőség, a többieknek bőven megfelel egy hely, ahova ki tudják tenni a legfontosabb elérhetőségeiket és egy-egy linket a fényképük kíséretében. Ilyen például a Flavors.me vagy az About.me. Viszont ha komolyan veszed magad és inkább a szakmai aspektusra helyeznéd a hangsúlyt, akkor érdemes lehet inkább a CV-det kidomborítani.

Kérdés viszont, hogy érdemes-e online CV-vel próbálkozni? Annak idején még nagy szám volt többek között a Visual CV, ami még mindig az egyik legjobb a kategóriában, viszont sorra nézve ezeket a site-okat, az látszik, hogy elfogyott körülöttük a levegő.

Egy LinkedIn profillal nemcsak az online CV-építés lehetősége van meg, hanem a kapcsolatteremtésé is, amiben ráadásul egyre jobb funkciókkal van segítségre az oldal. Igaz, hogy nem lehet elmyspace-esíteni saját háttérrel és más fontokkal, de éppen a MySpace-Facebook profilok történeti tapasztalata mutatja, hogy ez a legjobb, ami a profilokkal történhet a felhasználók érdekében. Ráadásul a HR-esekre is gondoltak: a profile organizerrel egyszerűen kezelhetik a jelöltek CV-inek kezelését.

Ha tehát nem feltétlenül fontos számodra, hogy a kedvenc bézs árnyalatod fölött lebegjenek a közösségimédia-jelenléted ikonjai, akkor ne vesztegesd az idődet saját site létrehozására és semmiképp ne foglalkozz az online CV-kkel. A LinkedIn a te barátod.

A napokban Pollner is írt erről a témáról, kifejezetten az újságíróknak szánt eszközöket sorra véve.

2 komment

Korábban már előfordult, hogy munkamódszerrel kapcsolatos témával foglalkoztunk, most sem teszünk másként: a fájlsokszorozásról lesz ma szó. Vegyünk egy egyszerű esetet: Mária elkészít egy dokumentumot, amit lelkiismeretesen elnevez a cég előírásai szerint, majd továbbküldi a főnökének jóváhagyásra. Aztán a főnöke még visszaküldi neki egy-két módosítással, és szépen hozzábiggyeszti a monogramját, így: mariaverzioja_sp. Szuper.

Mária megfogja, és elmenti ezt a mappájába a korábbi verzió mellé, majd visszaküldi, mondjuk úgy, hogy a végére tesz valami verziójelzés-szerűséget, így: mariaverzioja_sp_uj. Ez egyre csinosabb! Már három file van lementve, legalább egy számítógépre.

Utána következik, hogy elküldi Mária a belsőleg elfogadott file-t az ügyfélnek, persze már lecsupaszítva az egészet. Újra bonyolódik viszont a helyzet, mert az ügyfél, sőt annak a kollegája is jó eséllyel javít és bütyköl, és általában ő is odatesz egy jelzést a file nevébe.

Mária lelkiismeretes, minden verzió le van neki mentve, viszont egy idő után megőrül, és nem talál semmit (arra ne is gondoljunk, hogy rossz verziót ment le véglegesnek, vagy küld tovább), a számítógép memóriája pedig fogy. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen mappa ronda.

Mi a megoldás? A verziók őrizgetését hagyjuk meg a levelezőprogramnak, az éppen legutolsó változatot pedig a mi kis első lementett dokumentumunk helyére mentsük le, mindig a véglegesnek szánt file-névvel. Ne sirassuk meg, jó eséllyel soha az életben nem fogjuk mégegyszer kinyitni, ezért semmit nem veszítünk, ha elengedjük. Az elküldött levelek között úgyis ott lesz, ha valamilyen okból mégis szükség lenne rá. Az eredmény megnyugtatóan átlátható mappa, gyors munkavégzés, boldogabb munkanapok!

2 komment