15/01/15 A tizenévesek számára a Facebook halott - így látják a fiatalok a 11 legfontosabb közösségi oldalt

Sajti Botond

Számtalan kutatás, felmérés jelent már meg arról, hogy az egyes közösségi csatornákat milyen arányban használják a tizenévesek, de a korosztály tagjaitól származó vélemények, meglátások alapján alkothatunk igazán átfogó képet arról, mi áll ezeknek az adatsoroknak a hátterében, és mi határozza meg az ő esetükben a különböző felületekkel kapcsolatos preferenciákat. Az alábbiakban a 19 éves, texasi Andrew Watts összefoglalójából idézünk, aki sorra vette napjaink legnépszerűbb közösségi oldalait, és mindegyiket a tizenévesek szemszögéből értékelte.

socialmedia2.jpg

Facebook
A legnagyobb közösségi oldal Watts szerint gyakorlatilag halott a korosztálya számára. Kisiskolás korában még menőnek számított, de ma már saját szavai szerint „olyan, mint egy béna családi ebéd, ahonnan nem tudsz lelépni.” A tizenévesek számára a családtagok jelenléte mellett az is idegesítő a Facebook-ban, hogy minden hátránya ellenére egyszerűen muszáj itt fenntartani egy account-ot, különben mindenki azt kérdezgeti, hogy „miért nem vagy fent, hiszen mindenki ott van!” Mindemellett a három alábbi funkció kifejezetten népszerű a korosztály tagjai körében:

  1. Csoportok: sokan csak azért mennek fel rendszeresen az oldalra, hogy csekkolják azon csoportok státuszfrissítéseit, amelyben tagok. Kifejezetten olyan tartalmakkal találkozhatnak így, amelyek érdeklik őket, és nem kell végiggörgetni a hírfolyam túlzsúfolt, bonyolult algoritmusok alapján megszűrt posztjait.
  2. Messenger: egyszerűsége miatt közkedvelt, ugyanis így nem kell elkérni a telefonszámát azoknak, akikkel szeretnének kommunikálni, elég ismerősnek jelölni az illetőt, és máris kezdődhet a csevegés.
  3. Új ismerősök felkutatása: ha egy fiatal megismerkedik valakivel egy buliban, elsőként nem az Instagram- vagy Twitter-accountjára fog rákeresni, hanem a Facebook-on néz utána annak, ki is az illető, mit lehet róla tudni. Ennek oka, hogy itt működik legjobban a keresőfunkció.

Instagram
Ez egyértelműen a leggyakrabban használt közösségi felület a tizenévesek körében Watts tapasztalatai alapján, és ennek számos oka van:

  • több pozitív visszajelzés: Watts egyik barátjának 1500 ismerőse van a Facebook-on, de ha ott kitesz egy fotót, akkor kb. 25 lájkot kap, míg az Instagramon egy-egy képét tízszer ennyien belájkolják, holott ott csak 800 követője van.
  • a Facebook-kal szemben itt nem kell amiatt aggódniuk, hogy ha egy-egy képet belájkolnak vagy kommentelnek, akkor erről mindenki értesül a hírfolyamon keresztül.
  • minőségi tartalom: az esetek többségében a felhasználók jobban megválogatják, mit tesznek közzé az Instragramon, időt és energiát szánnak képeik feljavítására a különböző szűrőkkel és egyéb beállításokkal. 
  • még nem árasztották el az idősebb generáció tagjai
  • nem spammelik őket ugyanazokkal az idegesítő hirdetésekkel (és itt megint a Facebook a negatív ellenpélda), nem jelennek meg folyton irritáló bulvárhírek vagy a Buzzfeedről származó értelmetlen cikkek.

Az Instagram tehát még nincs annyira elüzletiesedve a fiatalok szerint, mint a Facebok, ezért is hajlamosabbak inkább a fotómegosztó oldal gyakoribb használatára.

Twitter
Watts saját bevallása szerint nem igazán látja értelmét a Twitter használatának, és korosztályának számos tagja osztja ezt a nézetét. A legtöbb iskolában van ugyan egy-egy szűk közösség, amely ragaszkodik a Twitterhez, de a többség nem szereti: nem olyan egyszerű megtalálni itt az ismerősöket.

Snapchat
Az Instagram mellett ez is nagyon népszerű, de más funkciót tölt be a tizenévesek életében: míg az Instagramra mindenki csak a legszebb, legkedvesebb pillanatait tölti fel, addig a Snapchat-re jöhet minden, az előző éjszaka legkínosabb pillanatait is beleértve. Mivel a tartalmak megtekintés után törlődnek, nem kell attól tartani, hogy a jövőben egy-egy kínos kép vagy videó kellemetlenségeket okoz majd pár évvel később, például álláskeresésnél.

Tumblr
A Tumblr-t továbbra is szeretik a fiatalok nemcsak azért, mert az idősebb generáció még mindig elkerüli, hanem mert itt olyan emberekkel vehetik körül magukat, akiknek hasonló az érdeklődési körük, és mivel itt Watts tapasztalatai szerint a legtöbb felhasználó nem fedi fel tényleges kilétét, sokkal szabadabban kommunikálnak, nem tartva attól, hogyan fogják őket posztjaik, véleményeik alapján megítélni.

Yik Yak
A pofonegyszerű alkalmazás lényege, hogy a névtelen felhasználók posztjai egy 10 mérföldes körön belül láthatóak azok számára, akik szintén letöltötték telefonjukra a Yik Yakot. Ennek megfelelően ez elsősorban az amerikai gimnáziumok területén közkedvelt – és mivel kiváló táptalaja a bullying néven ismert jelenségnek (amiről egyébként pár hete bemutattuk Bret Easton Ellis sarkos véleményét), jópár botrányt is okozott már az Egyesült Államokban.

YouTube
A tévézést a tizenévesek körében a YouTube-nézés váltotta fel Watts szerint. Ennek oka, hogy ma már a legtöbb számukra érdekes anyag kiváló minőségben érhető el itt, és a választék is bőséges. A tévék népszerű show-műsorai mellett a fiatalok itt néznek tutorial videókat, a számítógépes játékok legjobb pillanatairól készített felhasználói összeállításokat és persze videoklipeket.

Reddit
Nagyon sokan használják a korosztály tagjai közül napi szinten a legizgalmasabb webes tartalmak begyűjtésére. Watts a Reddit előnyei között említi a kommentelés jól kitalált rendszerét, amelynek köszönhetően mindig a legjobb hozzászólásokat láthatja. Megjegyzi ugyanakkor, hogy a legtöbb tizenéves itt inkább csak olvasgat, de nem tesz közzé tartalmakat.

Swarm
A geolokációs alkalmazás felett Watts szerint már eljárt az idő, fő funkcióját bőven átvették egyéb közösségi oldalak, például az Instagramon is megjelölhetik a tizenévesek a fotóik alatt, merre járnak, így a Swarmra már nincs szükségük.

Google+
Watts nem ismer senkit, aki aktívan használná a Google közösségi oldalát. Túlságosan bonyolultnak találják, senkinek nincs kedve a tizenévesek közül azzal babrálni, hogy az ismerőseit különféle körökbe rendezze, és nem is látják ennek túl sok értelmét.

Forrás




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

10 komment

14/10/01 Bret Easton Ellis és a Generation Wuss, avagy nyámnyila generáció

Sajti Botond

Az egyik legismertebb és legsikeresebb X generációs író, Bret Easton Ellis még idén februárban, a Vice magazinnak adott interjúban boncolgatta először hosszabb terjedelemben, hogy mit is jelent az általa kreált „Generation Wuss” kifejezés, amellyel az internet mellett felnőtt, 1989 után született, legfiatalabb generációt szokta jellemezni. A magyarra leginkább talán „nyámnyila generációként” fordítható (bár a Google Translate a „beszari” szót ajánlja fel) elnevezés használata szerinte azért indokolt, mert ezek a szuperérzékeny fiatalok a legenyhébb kritikát sem viselik el, és ha valaki kicsit is rossz véleménnyel van róluk vagy az általuk létrehozott tartalmakról, akkor simán összeomlanak, a kritikák megfogalmazóit pedig gyűlölködőnek, kötekedőnek vagy legalábbis trollnak nevezik.

bret_easton_ellis.jpg

Az író úgy látja, ez a generáció igyekszik magabiztosnak és minden esetben pozitívnak mutatkozni, de a legkisebb negatív impulzus is elég ahhoz, hogy lefagyjanak. Ellis ezzel együtt hangsúlyozza, hogy ő a legpesszimistább és legironikusabb generáció tagja, és így számára nehéz megérteni például a napjainkban sokszor emlegetett cyberbullying (elektronikus zaklatás) jelenséget, amelynek során a közösségi médiában közzétett csúfolódó, megalázó posztok hatására akár odáig is eljuthat a túlérzékeny fiatal, hogy öngyilkosságot követ el.

generationwuss2.jpg

Első alkalommal a lehető legjobb helyen járta körül az író a „Generation Wuss” témakört ahhoz, hogy a legtöbb támadást, legkeményebb ellenállást váltsa ki ezzel, hiszen a Vice olvasótábora – sőt, maga az interjút készítő fiatal is – nagyrészt az említett generáció tagja. Anélkül, hogy megpróbálnánk eldönteni, mennyiben van igaza Ellisnek ebben a kérdésben, azt leszögezhetjük, hogy ez a provokáció nagyon ügyes húzás volt: minél többen és minél vehemensebben támadta az internetes generáció az Amerikai pszicho szerzőjét a wuss-ozás miatt, annál inkább alátámasztották elmélete helytállóságát. Az interjút követően amúgy az írót leginkább azzal támadták, hogy egész egyszerűen megöregedett, és egy tipikus középkorú klisévé vált, aki az utána jövő generációt becsmérli. Az egyik legjobb példa az ilyen viszontválaszokra Theo Merz, a Telegraph fiatal újságírójának rövid publicisztikája. Szerinte az internet éppen hogy segített az ő generációjának a helyén kezelni a kritikus véleményeket.

bee-tw.jpg

Egy néhány napja megjelent írásában Bret Easton Ellis most a Vanity Fair-ben hosszabban is kifejtette véleményét a Generation Wuss-ról. A jelenség egyik oka szerinte az, hogy a kései baby-boom generációs, illetve X generációs szülők egyrészt a széltől is óvták gyermekeiket, mindig gondosan elrejtve előlük az élet árnyoldalalait. Az így felnőtt fiatalok aztán amikor először szembesülnek azzal, hogy az élet mégsem egy habostorta (vannak, akik nem szeretnek, akik elutasítanak; nem leszel mindig mindenben sikeres, nem vagy mindenben tehetséges, az emberek szenvednek, megöregednek és meghalnak), nagyon könnyen összeomlanak, a kritikákkal szemben pedig úgy védekeznek, hogy ilyen helyzetekben áldozatként tekintenek magukra.

generationwuss.jpg

A Facebook, a Twitter, az Instagram és a Tumblr Ellis szerint ráadásul tovább erősíti ezt a jelenséget, mert a Generation Wuss tagjai számára az a legfontosabb, első számú visszajelzés saját népszerűségükről, sikerességükről, hogy hány lájkot gyűjtenek be ezeken a felületeken posztolva, kétségbeesetten teperve az újabb és újabb pozitív visszajelzésekért. Az említett oldalak másik fontos hatása szerinte – egy, a Generation Wuss-hoz tartozó ismerőse megállapítására hivatkozva, hogy ebből a generációból már inkább tartalomkurátorok kerülnek ki igazi művészek helyett, és a felhasználókban nincs igazán igény saját, új alkotások előállítására, hanem inkább összelopkodnak ezt-azt innen-onnan, és saját magukra tekintenek műalkotásként.

Ellist aggodalommal tölti el az is, hogy az említett generáció kedvenc oldala, a Buzzfeed például bejelentette, már nem fog közölni negatív véleményeket, kritikákat, hanem kizárólag a pozitívumokra összpontosít. Az író felteszi a kérdést: a különböző vélemények ütköztetése hiányában, a kritikus attitűd tudatos háttérbe szorítása nyomán mi lesz majd a kultúrával, a párbeszéddel? Ezzel együtt fontosnak tartja kiemelni, hogy ő továbbra is szimpatizál az internetes generációval, és 9/11, az azt követő háborúk, meg az elmúlt évek kemény gazdasági recessziója után érthető, ha neurotikusak és nárcisztikusak. Szerinte ők ezért igénylik azt, hogy csak és kizárólag pozitív visszajelzéseket kapjanak a külvilágtól.




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

18 komment

10/09/27 Mit csinálnak a legkisebbek a neten?

FLOW PR

Talán már a köztudatban is benne van a pár éve alkotott elnevezés: digitális bennszülött. Így nevezik azokat a gyereket, aki beleszületettek abba a világba, aminek része az internet. A legidősebbek közülük most lépnek kamaszkorba, de összességében elmondható róluk: képviselőik, a legkisebbeket is beleértve, ismerik a web, e-mail, a mobileszközök, okos-kütyük fogalmát és használatuk mikéntjét.


Természetes tehát, hogy több oldalról igyekeznek kutatni a kérdést: melyik korosztály hogyan, mire használja az internetet. Sok kutatás foglalkozik azzal, mennyi időt töltenek a gyerekek a nettel kapcsolatos elfoglaltságokkal, és az eredmények rendre növekvő tendenciát mutatnak. Ez egyértelműen a szülők, nevelők felelőssége, a hosszú távú hatások között a pozitívak mellett biztosan számos negatív is található.
A legérdekesebbek azonban a gyerekekkel folyó vizsgálatok között azok, amelyek a használat minőségi jellemzőit igyekeznek megragadni. Az egyik kvalitatív kutatás fő megállapítása például az, hogy a gyerekek sokkal inkább használják a megszokott és kedvelt oldalaikat, főként kikapcsolódnak a neten, és minél kisebbek, annál kevésbé keresés-pártiak. Ennek persze a nagyon kézenfekvő oka az, hogy 6 éves kor alatt csak relatíve kevesen tudnak olvasni.


Aki körülnéz gyerek ismerősei, hozzátartozói között, az jól tudja, hogy a kicsik nem a netről, hanem külső forrásokból szereznek információt arról, hogy mit érdemes megnézni a neten. Leggyakrabban a szülők mutatnak nekik oldalakat, hogy lekössék őket, másodsorban pedig a kortársak ajánlanak nekik érdekességeket. Egyre nagyobb szerepe van az intézményeknek is, például az óvónőknek, és nem utolsósorban a gyerekcsatornán futó reklámoknak, amelyek egyrészt a csatornák weboldalát népszerűsítik, másrészt játékgyártók oldalait is hirdetik. A képlet tehát egyszerű: mivel a gyerek nem tud írni, megkér valakit, hogy varázsolja elő neki a kért oldalt. Ha tetszik, a kedvencek közé kerül, így a kicsiknek nem kell keresniük (nem is tudnak). Minél nagyobbak azonban, és együtt azzal, hogy bekerülnek az iskolarendszerbe, megtanulnak keresni is.
Szintén ez a kutatás egyértelműen kimutatta, hogy a gyerekek sokkal fogékonyabbak a hangokra, képekre és karakterekre, mint a felnőttek, ezek sokkal inkább keltik fel a figyelmüket. Erre jó tapasztalati példa, hogy a Youtube mellett egy pillanatra sem szabad magukra hagyni a gyerekeket, mert percek alatt a legvadabb 18+-os oldalakra navigálnak.
Az érintőképernyős eszközökkel kapcsolatban még kevés adat áll rendelkezésre, de az biztos, hogy az írni-olvasni nem tudók között hatalmas sikerre számíthatnak majd a tabletek, ezt mutatja egyébként az óvodás korúakra fejlesztett alkalmazások hatalmas száma is.


A legtöbb szülőnek persze nem kell kutatás ahhoz, hogy képet alkosson arról, milyen ismeretekkel rendelkezik egy gyerek a témában, és mi az, ami felkelti az érdeklődését. Az óvodások például a játékokon túl már intenzíven érdeklődnek minden olyan információ iránt, ami befolyásolhatja kedvenc időtöltéseiket. Ismerik a port.hu-t, a tévécsatornák műsorismertetőit. Van, aki megnézi reggelente az időjárás-jelentést a neten (értik az ábrákat és el tudják indítani a beágyazott videókat), mert érdekli, tud-e aznap focizni. Van, aki virtuális partnerként felnőttekkel sakkozik. És, bár ez inkább a kamaszok sajátja, az ovisok közül is megjelentek az első fecskék - persze szülői segítséggel - a közösségi oldalakon, saját tartalmakkal.

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

2 komment

10/07/02 A tinik mindent kitesznek a Facebookra?

BattaiEszter

Ismerősömtől hallottam, hogy egyik nap döbbenten látta: 12 éves kislánya 5 évvel idősebbnek adja ki magát a Facebookon, és kihívó, nőies fotókat tesz közzé magáról, melyeken szinte felnőttnek látszik. Kíváncsi lettem, mennyire gyakoriak a hasonló jelenségek, és hogy mit csinálnak a tinik a Facebookon.
Tizenkét-tizenöt éves fiatalok oldalait bögésztem. Nem volt nehéz dolgom, ugyanis nem használják az adatvédelmi beállításokat, minden aktivitásuk nyilvános a Facebookon. Ennek egy része talán szándékos magamutogatásból adódik, de valószínűnek tartom, hogy nem is ismerik az adataik védelmére vonatkozó lehetőségeket, és a teljes nyilvánosságból adódó veszélyeket sem.

Az általam ilyen módon megismert fiatalok számos alkalmazást használnak. A lányok ajándék szívet küldenek egymásnak, a fiúk Napi Viccet. Sokan használják az olyan jellegű alkalmazásokat, mint a „Ki utál téged legjobban az osztályból?”, „Ki csókol meg legközelebb?”, „Ki a kedvenc sztárod?” típusú kvízek. A kvízek vicces eredményein pedig kíméletlenül kigúnyolják egymást. A fiúk nézik és kommentálják a foci VB-t, a lányok boltokat ajánlanak egymásnak a bevásárló központokban. Mindannyian vicces videókat, zenéket küldenek egymásnak.

Érthető módon rengetegen tagjai a No school days on Friday csoportnak, mely hárommillió tagot számlál. Moziba, „Mekibe” és bevásárlóközpontba invitálják egymást. Néhányan már készülnek a Volt Fesztiválra, vagy a Szigetre, ahová ha csapatosan jelentkeznek, mivel kedvezményes jegyet kapnak. Vidám suli- és buliképeket is láthatunk nagy mennyiségben. Az említett kihívó stílus nem általános, de igenis jelen van. Néhány tizenéves lány kifejezetten erotikus képeket tesz fel magáról. A fiúk szemérmesebbek, kevesebb a fotójuk, az is visszafogott.

Kíváncsi lennék, hogy ez a kitárulkozás mennyire tudatos, milyen mértékben fakad abból, hogy nem ismerik az adatvédelmi beállításokat. A média egy-egy szélsőséges eset bemutatásával felhívja ugyan a figyelmet a közösségi méda veszélyeire és a tartalmak tudatos védelmének fontosságára, de itthon ez még kevésbé nyilvánvaló. Egyes külföldi site-okon pedig már van pánikgomb, amire klikkelve azonnal online segítséget kaphatnak a zaklatást elszenvedő gyerekek. Még Obama elnök is felhívta az amerikai diákok figyelmét: vigyázzanak, mit tesznek ki a Facebookra, hiszen annak következményei lehetnek nemcsak most, hanem későbbi életük során is.

Magyarországon is találunk már néhány helyet, ahol a túlzott nyilvánosság veszélyeire hívják fel a figyelmet. Például a Kék Vonal nyújt azonnali segítséget a bajbajutottaknak: a bármilyen telefonról hívható, hat számjegyű 116-111 számon érhetjük el őket, vagy a napokban megújuló interaktív honlapon. A Kamaszpanasz nevű portál pedig részletesen leírja, hogy milyen beállításokra van szükség a Facebookon ahhoz, hogy illetéktelenek ne lássák az általunk és a gyerekek által kitett információkat.

A tudatos szemléletformálás fontos lenne otthon is és az iskolában is, de gyanítom, hogy a szülők és nagyszülők egyre nagyobb arányú jelenléte a közösségi médiában mindennél gyorsabban megtanítja a gyerekeket arra, hogy hogyan védjék meg a magánéletüket a veszélyes és kevésbé veszélyes kukucskálóktól.
 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!



süti beállítások módosítása