Mindenki ismer olyan sztorikat, ahol a dokumentumba írt megjegyzések között ottmaradt egy az ügyfelet sértő beszólás, vagy rossz helyre lett elküldve egy negatív, szintén az ügyféllel kapcsolatos levél. Valószínűleg nem kell ecsetelni, milyen nehéz jól kikeveredni az ilyen helyzetekből (leginkább sehogy), az viszont megér egy rövidebb eszmefuttatást, hogyan kerülhetjük el őket.

A válasz nagyon egyszerű: nem kell ilyesmit csinálni. Azt gondolnánk, hogy ez alapvető, de az ilyen bakik nagyon kis figyelmetlenségekből kerekednek ki. Biztosan mindenkinek van például olyan kollegája, aki a megbízót a családnevén vagy rosszabb esetben becenevén emlegeti. Ebből lesz aztán a családnévvel elnevezett file, vagy csak családnévvel megnevezett ügyfél a tanácsadói dokumentumban, figyelmetlenebb olvasásnál pedig továbbküldés és kicsit rosszabb szájízű címzett. Apróság, de fontos. Azzal pedig nem érdemes áltatnunk magunkat, hogy könnyedén megy a hivatalos és a félhivatalos hangnem szétválasztása, mert egy olyan hajrás időszakban, mint amilyen az évvége is, lehet, hogy mégsem sikerül erre odafigyelnünk.

Éppen ezért a legjobb, ha még a munkatársakkal beszélve is úgy emlegetjük az ügyfelünket, mintha éppen ő is ott lenne velünk egy légtérben. Így nem fog előfordulni, hogy meeting után kihallatszik a liftből, hogy lecsaládnevezzük vagy megjegyzést teszünk rá, és nem mellesleg a megbízó részére végzett munkát sem mérgezi meg a kritikus hangvétel. Ez főleg akkor fontos, ha egy tapasztalatlan újonc kerül a csapatba, akit könnyen demotiválttá tehet, ha azt hallja, hogy egy elviselhetetlen, hozzá nem értő ügyfélnek dolgozik.

Karót nyelt, merev, szürke hangulatú megközelítés? Lehet, de biztonságos. Az alapvető viselkedési szabályok követése pedig egyébként sem ártott  meg még senkinek.

4 komment