Ha valaki már otthon van a vállalati kommunikációs nyelvezetben, valószínűleg nem tűnik számára ördöngösségnek a beszédírás, hiszen erre a műfajra általában protokolláris eseményeken van szükség, tehát elvileg nem kíván meg sok kreativitást a feladat. Mégis, a legtöbb beszéd leginkább arra alkalmas, hogy időt adjon a hallgatóságnak egy kis üveges tekintettel való elrévedésre, a házi feladatok és a bolti bevásárlólista sorra vételére. 

Az Edelman CEO-ja napi szinten hallgat meg beszédeket, és azt vallja, hogy az igazán hatásos, széles körben is tárgyalt beszédek megszületéséhez a következőkre van szükség (saját kommentárokkal):

 

1. Személyes történetek – közhelynek tűnik, de valóban fontos. Nemcsak azért, hogy figyeljenek a beszélőre, hanem azért is, hogy megértsék, miért fontos az adott ügy, miért vesz részt benne a kommunikátor.
2. Fontos téma – legalább a beszélő számára legyen fontos, amiről szó van. Ha valóban érintett, akkor az mindenképp meglátszik.
3. Kérdések megválaszolása a beszéd végén – érdekes, hogy ez ennyire előkelő helyen szerepel a listán. Külföldön valószínűleg többet kérdez a hallgatóság, az itthoni tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy legfeljebb a vérbeli szakmai közönség vehető rá arra, hogy kérdéseket tegyen fel. Ráadásul a gyakori rossz időbeosztás miatt a beszélő már csak futólag, gyorsan válaszol, hogy ne legyen még nagyobb a csúszás.
4. Fontos kijelentések – lényegi kérdésekben lényeges kijelentéseket kell tenni, úgy lesz igazán releváns egy beszéd, ezáltal válik idézhetővé.
5. Közösségi média használata – érdekes megoldást írt le Richard Edelman: a Fehér Házban használták azt a technikát, hogy olyan, idézhető mondatokat írtak a szövegekbe, melyeket egyszerűen lehetett kitenni a Twitterre. Ezeket ráadásul körbeküldték pár órával az adott eseményt megelőzően bloggereknek, majd szintén a belsős csapat elkezdett erőteljesen posztolni a Twitteren. Ezáltal gyorsan terjednek a fontosabb sorok, és a saját pr-csapat segítségével mederben tartható a Twitter-folyam.
6. A szerző involválódása – elengedhetetlen, hogy a beszédíró legalább egyszer találkozzon négyszemközt a kommunikátorral.
7. Előadásmód – van, aki nem tud jól beszélni egy pulpitus mögött, van, akit viszont éppen ez nyugtat meg. Ki kell tapasztalni, hogy a kommunikátor milyen körülmények között működik legjobban és lehetőleg ahhoz ragaszkodni az esemény előkészületei során.

A lényeg röviden ennyi: próbáld meg a napi favágáson túl értelmezni a szövegírói feladatot és lobbizz ki magadnak egy beszélgetést az ügyféllel. Richard Edelman plusz tipje pedig: olvass sok szépirodalmat!

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá! · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.