A korábbi évek arab felkeléseihez hasonlóan most az isztambuli eseményekről is elsősorban a közösségi médiából tájékozódhat a nagyvilág, mivel a helyi média igyekszik elhallgatni a halálesetekkel és személyi sérülésekkel is járó tüntetések részleteit. A demonstrálók viszont számos információt, képet és videót tesznek közzé a történtekről, amelyeket a nemzetközi hírcsatornák is átvesznek, és ez láthatóan nagyon fáj Recep Erdogan kormányfőnek, aki az elmúlt napokban több alkalommal is elátkozta a Twittert és az egyéb közösségi felületeket.

Szerinte ezeken a csatornákon csupa hazugság terjed, s ezt az állítást az teszi kifejezetten komikussá, hogy ő az egyik legnagyobb követőszámmal rendelkező török politikus mind a Facebookon, ahol 2 millióan lájkolták az oldalát, mind a Twitteren, ahol pedig 2,7 millióan olvassák rendszeresen a státuszfrissítéseit.

Recep Erdogan saját oldala az általa támadott Twitteren - most is folyamatosan frissül

A török kormányfő egy tegnapi, helyi interjúban úgy fogalmazott, hogy "ez az átkozott Twitter csupa hazugság", de aztán az is kiderült, hogy nemcsak a mikroblogról ilyen rossz a véleménye: "ez a közösségi médiának nevezett dolog napjaink társadalmának átka!" Az biztos, hogy a diktátorok és a tiltakozások tényét elhallgatni, kozmetikázni kívánó politikusok számára mindenképpen átok a nyilvánosság, ezt Kadhafi vagy Mubarak is készséggel alátámasztaná.

Forrás

42 komment

Sokan sokféle indokkal akarták temetni a rádiózást, ami nem csoda, hiszen mára, a 3D televíziók, az okostelefonok és az online közösségi oldalak korában nehezen megfogható, vajon mi igazolja egy több mint 100 éves technológián alapuló, több évtizede változatlan formátumú médiaszolgáltatás létét. Viszont elég csak arra gondolnunk, a reggeli dugóban, az unalmasabban telő munkaórák idején, utazáskor vagy éppen a hétvégi telken kertészkedés közben szinte az egyetlen szórakozást továbbra is a hangszórókból szóló zene, a rövid, tartalmas hírek és nem utolsó sorban a műsorvezetők többé-kevésbé szellemes dialógusai jelentik.

A XXI. században a rádiók komoly küzdelmet folytatnak a talponmaradásért. A digitális átállás viszonylagos sikertelensége után talán a saját online felületek és a közösségi szolgáltatások bővítésén keresztül vezethet vissza az út az elpártolt hallgatókhoz. Utóbbira remek példa a Svéd Rádió legújabb interaktív lejátszója, melyet a Viralblog mutatott be egy korábbi bejegyzésében.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a rádiók amúgy elég régóta támaszkodnak a közösségi élményszerzésre. Az első betelefonálós műsorok például a ’60-as években indultak el. Azóta a műsorvezetők a legkülönfélébb kommunikációs csatornákon – például SMS-ben, chaten vagy Facebook-kommentben is - fogadják a hallgatók kívánságait, megjegyzéseit és információit - játszanak, beszélgetnek velük.

SR Plus by Society 46 from Society 46 on Vimeo.

A Svéd Rádió Plus nevű programja, amely PC-ken, tableteken és az okostelefonokon is fut, egészen új alternatívákra nyit ajtót. Az alkalmazás lehetőséget biztosít arra, hogy a hallgatók interakcióba lépjenek kedvenc műsorukkal, mégpedig élőben, egy virtuális idővonal segítségével. Ha meghallják például a közlekedési hírekben, hogy baleset történt a környékükön, akkor akár fotót posztolhatnak vagy tudósíthatnak is a helyszínről. Az alkalmazás segítségével reagálhatunk a többiek bejegyzéseire vagy visszakereshetjük kedvenc műsorrészleteinket is, ha lemaradtunk valamiről. Az pedig, hogy a Plus funkcióit a legnagyobb közösségi oldalakkal is összekötötték, csaknem magától értetődő. Ti mit gondoltok: a hasonló fejlesztések új lendületet adhatnak a rádiózás fejlődésének? Használnátok az alkalmazást mondjuk a Petőfivel?

Szólj hozzá!

Éppen elkezdtem írni egy posztot a non-profit crowdfundingról, amikor rátaláltam a Nők Lapja Café 33 kívánság akciójára, ahol nehéz sorsú gyerekek vágyainak teljesítésében lehet segíteni felajánlásokkal. A kulcsszó az élmény, nem pedig az anyagi támogatás. Általában egyszerű vágyteljesítő projektek várnak gazdára, de van olyan fiú is - Kiss Tamás -, aki a szüleinek szeretne segíteni azzal, hogy épít egy kerítést a család által nevelt jószágoknak.

Régi gond, hogy a sajtó alapvetően elzárkózik a jótékonysági programokról való beszámolóktól, illetve hogy nincsenek saját akcióik – tisztelet a kivételnek. A Médiaunió erre tűnt frappáns válasznak, de a jól kitalált kampányok ellenére az egy-egy kiválasztott üzenet nem viszi át az ingerküszöböt. Az évi egy felvállalt CSR-célú program pedig azért elég karcsú vállalás egy médium részéről.

Ezért tetszik, hogy a Nők Lapja Café megvalósított egy saját ötletet, ami ráadásul jó is.

Szólj hozzá!

Januári bemutatása óta meghódította az iPhone-felhasználókat, és bármelyik pillanatban megjelenhet Androidra is a Twitter videómegosztó applikációja. A Vine áprilisban első helyre került a legnépszerűbb ingyenes alkalmazások listáján az AppStore-ban, és bár a szép eredményt egyelőre csak az amerikai felhasználók körében sikerült elérnie, az Androiddal folytatódhat a sikerszériája.

A népszerűség titka a szerkesztés lehetőségében és a 6 másodperces limitben keresendő. Hasonlóan a 140 karakteres tweetekhez, a Vine videók is tömörséget kívánnak, bárhová beilleszthetők, így bárki könnyen megnézheti őket akár mobillal is. A videó, különösen a vágásokkal már alkalmas a történetmesélésre, mely hosszú ideje a content marketing alapvető fogása, így nem csoda, hogy a Vine-ra számos márka is rákapott. Az egyik korai fecske, az Urban Outfitters például május elején a Converse-szel közösen szervezett versenyt követőinek, akiknek Converse cipőik egy napját kellett dokumentálniuk vine-jaikban.

Nem csak marketing szempontból érdekes azonban az app. A Twittert már régóta használják sportesemények közvetítésére, amit jól kiegészíthet a Vine, hiszen egy néhány másodperces videó meg tudja ragadni egy-egy meccs vagy verseny izgalmas pillanatait. Ennek egyik kiemelkedő példája, hogy két hete a New York Knicks és a Boston Celtics meccse alatt két játékos kakaskodását posztolta egy néző, mely felett a közvetítés elsiklott volna, így azonban beszédtémává vált az eset a tv-csatornán is, ahol az újságírók a vine videó alapján elemezték a helyzetet.

Mindezek mellett láthattuk már, ahogyan szemfüles művészek a Vine-on keresztül jutatták el üzenetüket a közönséghez, és népszerű amerikai komikusok is kihasználják a 6 másodperces hírnév lehetőségét. A rendkívül sűrű első 4 hónap után kíváncsian várjuk, milyen új lehetőségeket tartogat még a sokszínű alkalmazás, immár az Androidos felhasználóknak is. 

Szólj hozzá!

Úgy tűnik, a forgalomcsökkenés egyre extrémebb megoldásokra sarkallja a legnagyobb könyvkiadókat is, akik szinte bármit megtesznek, hogy eladásaikat szinten tartsák – különösen, ha jól bejáratott bestseller-szerzőikről van szó.

Nemrég járta be a hír a médiát, miszerint a Da Vinci-kód szerzője, Dan Brown új könyvét hat hét alatt fordították le egy olaszországi földalatti bunkerben, fegyveres őrök felügyelete mellett. A fordítóktól minden, személyes kommunikációra alkalmas eszközt is elvettek erre az időszakra. A rendkívül szigorú intézkedések célja a hír szerint az információk kiszivárgásának megakadályozása volt. Hm… Talán nem én vagyok az egyetlen, akiben felmerült, hogy az egyébként mértékadó médiumokban is megjelent információ akár egy „igaz vagy hamis” játék része is lehetne, de mindenesetre igencsak jól illik Dan Brown titokzatos, rejtélyekkel teli világához. Nos, akármit tartsunk is a műfordítók megbízhatósága felől, annyi bizonyos, hogy a megjelenést néhány nappal megelőző hírverés nem ártott meg az Inferno-nak.

A könyvet egyébként az egyik legnagyobb amerikai kiadó, a Doubleday jegyzi, amely szívesen használ kreatív eszközöket az olvasók elérésére. John Grisham legújabb könyve, a The Racketeer promója során is bevetették a nehéztüzérséget, és olyan Facebook-kampányt kreáltak a regénynek, amellyel 72 ezer (!) új rajongót szereztek a szerző Facebook-oldalának.

Első lépésként létrehoztak egy visszaszámlálót, amelyen a rajongók nemcsak azt követhették, hány nap van még hátra kedvencük új regényének megjelenéséig, de exkluzív ajánlókat is olvashattak a művel kapcsolatban. Mindeközben arra buzdították a követőket, hogy fotózzák le magukat John Grisham könyveivel, a beküldött fotókból pedig borítóképet készítettek.

A legnagyobb dobást a kampány során a geocaching ötletére épülő kincsvadászat jelentette. Mivel a könyvben az arany különleges szerepet játszik, ötezer, speciálisan erre a célra készített érmét rejtettek el országszerte: a játékban résztvevőknek ezeket kellett felkutatniuk és újra elrejteniük. Mindeközben egy térképen követhette mindenki figyelemmel, milyen messzire jutnak a „Grishman Geocoin”-ok az eredeti rejtekhelyüktől. A részvételt egy játékkal ösztönözték: az érmék megtalálói fotókat küldhettek be egy Facebook-applikáción keresztül, a legjobbnak ítélt fénykép beküldője pedig egy valódi aranyrudat nyert.

A célzott hirdetési kampányt a Facebookon csak 10 nappal a könyv megjelenése előtt indították el, ennek célja már egyértelműen az volt, hogy növeljék a rajongók és a könyv-előrendelések számát. Az eredmény a már említett rajongószám-növekedés mellett: a The Racketeer már megjelenésekor első helyet szerzett a The New York Times bestseller-listáján.

Szólj hozzá!

Végre megszerezted a gyakornoki helyet, minden sínen van, már csak pár kötelező kör és megvan a diplomád. Érdemes azonban a maximumot kihoznod a gyakorlati idődből. A dolog nehézségét ráadásul nem is a rád váró feladatok jelentik, hanem sokkal inkább a munka, mint olyan elsajátítása. Bár nem úgy tűnhet, de alapvetően rajtad áll, hogy mi történik az iroda falai között eltöltött idő során: unalmas, favágós feladatokat kapsz végig vagy esetleg még ötletelésben, egy-egy anyag megírásában is kérik a segítségedet? Hogy inkább az utóbbi legyen jellemző, fogadd meg a következő tanácsainkat:

1. Legyél pontos, megbízható: Az első pontossági vizsga az, amikor időben megjelensz az átmeneti munkahelyeden és legalább a munkaidő végéig ott is maradsz. Az is nagyon fontos, hogy ne tűnj el napokra vagy akár hetekre, hanem azonnal jelezd, ha valami miatt nem tudsz bemenni dolgozni vagy várhatóan késni fogsz. Hidd el, nem fogsz túlbuzgónak tűnni. A pontosság a munkád minőségére is vonatkozik. Ha valaminek utána kell nézned, vagy táblázatokat kell töltögetned, akkor is ügyelj rá, hogy az általad megadott információk pontosak legyenek. Nincs rosszabb annál, mint amikor mások munkájának ellenőrzésével és sűrű javítgatásával megy el az idő.

2. Mindig legyen nálad jegyzetfüzet: Ez akár az első helyre is kerülhetne, annyira fontos. A biztonság kedvéért mindent le kell jegyezni, amit mondanak neked, hogy ne legyenek félreértések és ne kelljen rákérdezned olyan dolgokra, amelyek elhangzottak ugyan, csak már nem emlékszel pontosan. 

3. Ne legyél flegma: Cégtől függően lehetsz akár laza is, de az sosem egyenlő a flegmasággal. Ha például süt rólad, hogy utálod a feladatot, amit kaptál (és ráadásul úgy is csinálod meg), garantáltan csak utálatos feladatokat fogsz kapni, ha egyáltalán. Egy-egy excel táblázat fölött mindig gondolj arra, hogy miért fontos az adott feladat: a jó adatbázis például esszenciális minden ügynökség számára, de ugyanez igaz a megjelenések pontos értékelésére is. A te kezedben van, hogy milyen alapokon folytatódik a munka. Ennek tudatában próbáld áttekinteni és értelmezni a feladatot.

4. Beilleszkedés  ≠ pletykálás: Biztosan nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a pletykálást semmilyen munkahely nem nézi jó szemmel, és ez méginkább igaz a gyakornokokra.

5. Tanulj a hibáidból – ez a PR Daily tippje, de nem lehet eléggé hangsúlyozni: hibázni lehet - hiszen arra való a gyakornoki idő -, viszont nem tanulni belőle nagy vétek. Csak annak van esélye jó ajánlólevélre vagy állásra, akin látszik, hogy megéri foglalkozni vele és érnek nála valamit a visszajelzések. 

6. Legyél proaktív – Nagyon pozitív, ha egy gyakornok nem várja meg, míg új feladatot kap, hanem jelzi, hogy jöhetnek újabbak is. Megoldási javaslatokat is szívesen vesz mindenki. Vigyázni kell azonban azzal, hogy ne félkész munkákat adj le: inkább legyen nálad hosszabb ideig, de tényleg dolgozz rajta annyit, amennyit a feladat megkíván.

+ 1: Öltözz fel rendesen!: Ez is a PR Daily tippje, és egyet tudunk érteni vele. A túlöltözöttség viszont nem igazán javasolt.

Megkértem a kollegákat, hogy írják meg, mi lenne a legfontosabb szerintük, illetve ha van valamilyen saját történetünk. A válaszok összesítése alapján ezek voltak a leggyakoribb jótanácsok: 

-         Úgy végezd a munkád, mintha már itt dolgoznál

-         Kérdezz bátran, de jegyzetelj

-         Köszönj!

-         Legyél proaktív

A legjobb sztori pedig a következő:

„Volt itt egy gyakornok, akitől annyi lett volna a kérés, hogy egy kb 10 perces hangfelvételt gépeljen be. Először azt mondta, hogy elküldte mailben, az nem ért ide. Akkor mondta, hogy az otthoni gépén van, hazamegy és elküldi. Utána azt, hogy még kicsit dolgoznia kell rajta, de küldi. Aztán két héttel később, amikor már nem dolgozott itt, azt mondta, hogy sajnos egy olyan laptopon volt, amit vissza kellett adnia/elromlott, és már nem tudja előszedni belőle az anyagot.”

Kinek milyen gyakornoki élményei vannak? :)

2 komment

Nem pr és nem digitális, mégis fontos: Spanyolországban indítottak egy kampányt, mely a gyerekeknek szól, és amit csak ők láthatnak. Az aktivitás során használt plakátok ugyanis a felnőttek magasságában csak egy szomorú arcú kisfiút mutatnak, azonban a tíz év alatti gyerekek magasságában már láthatók az arcán ejtett sebek és más sérülések is.

Ezenkívül egy mondat is megjelenik: "Ha valaki bánt, hívj fel minket és segítünk." Így titokban tudnak üzenni a bántalmazott gyerekeknek, némi eséllyel anélkül, hogy a valószínűleg éppen velük tartózkodó bántalmazójuk ezt észrevenné.

Nagyon okos kampány, ami bár ijesztő lehet a gyerekek számára, lehetőséget teremt a velük való beszélgetésre a családon belüli erőszakról, illetve más jellegű bántalmazásokról. Talán még az érintett gyerekeken is segít.

Szólj hozzá!

Míg a magyar kormány földhözragadt táncházzal igyekszik megoldani az egyedülálló fiatalok párválasztási gondjait, addig Amerikában szó szerint az egekbe emelik a mesterséges flörtölést.

A Richard Branson brit milliárdos nevével fémjelzett Virgin America nevű légitársaság, Los Angeles és Las Vegas között közlekedő járatain ugyanis elindítják az „üléstől ülésig” szolgáltatást. Ezzel a kalandra vágyók a repülőgép fedélzeti rendszerén keresztül, név nélkül küldhetnek koktélokat, nassolni valót vagy akár főtt ételt is a számukra szimpatikus idegeneknek - kezdeményezés gyanánt.

A módszert fényezve egy videóban maga Branson mutat rá példás magabiztossággal arra, hogy bár nem egy hazárdjátékos, szerinte így legalább 50 százalék az esélye annak, hogy párosan szálljunk le a repülőről. Persze: ilyen oddsra ki ne merne tenni…

A Virgin egyébként, az olcsó csajozási/pasizási trükk mellé, 39 dolláros (9 ezer forintos) olcsó jegyeket is kínál, hogy növelje húspiaca méretét.

Bár nem valószínű, hogy az új szolgáltatásnak köszönhetően perverz kéjencek és fiatal szeretőkre hajtó gazdag hölgyek hordái rohanják meg a Virgin irodáit, sokan kritizálják emiatt Bransonék ötletét.

A Gawker például azt jövendöli, a női utasok száma „legalább 100 százalékkal” fog csökkeni a Las Vegas-i járatokon, míg egyes kommentelők – némi túlzással - az utolsó olyan közeg elvesztésére panaszkodnak, ahol nyugodtan lehettek a nemkívánatos udvarlóktól.

Szólj hozzá!

Nemsokára legalább annyira különcnek fogják tartani azt, aki nincs fent Facebookon, mint azt, akinek anno nem volt mobiltelefon a zsebében. Lassan a dacos nonkonformisták sem zárkózhatnak el a közösségi média hívogató szavától, főleg, ha ismerőseik közül is egyre többen választják a kapcsolattartásnak ezt a formáját. Elég csak az okostelefonok rohamos terjedésének közepette megfigyelnünk, hogyan küldi nyugdíjba a Facebook Messenger az SMS-ezést, máris látjuk a megállíthatatlan folyamatot.

Felmerül azonban a kérdés: vajon a közösségi hálók világában kivel találkozik majd az újonnan belépő? Ugyanazokat a barátokat találja ott, mint a való életben, vagy eltérő személyiségeket? Vajon ők tudják magukról, hogyan viselkednek ebben a környezetben?

Az alábbi, First Direct Bank által készített infografika megpróbál választ adni a kérdésre azzal, hogy 12 személyiségi halmazba sorolja a felhasználókat: Ultrákra, Mártogatókra, Tagadókra, Szüzekre, Leskelődőkre, Pávákra, Szónokokra, Álruhásokra, Szellemekre, Besúgókra, Kvízjátékosokra és Igazolásra vágyókra. Ti mit hisztek: hová tartoztok?

Szólj hozzá!

Most, hogy megtelt a Facebook hírfolyama a Google Street View magyarországi indulásáról szóló hírekkel, eszembe jutott, először mire használtam ezt a szolgáltatást.

Két éve egy szerencsés kimenetelű baleset után egy isten háta mögötti román falu cseppet sem bizalomgerjesztő körforgalmában rekedtünk a barátaimmal. Volt pár óránk bejárni és fura mód megkedvelni a környéket.

Hónapokkal később, mikor kíváncsiságból megkerestem a települést Google Mapsen, örömmel fedeztem fel, hogy a cég autója is végighajtott rajta és remek fotókat készített a helyszínről.

Számomra a kedves emlékek felidézése az első indok volt arra, hogy virtuálisan is körbejárjak a magyarul Utcakép nevű szolgáltatás úttalan útjain. A nosztalgia tehát erős vonzerővel ruházza fel az alkalmazást, hiszen ki ne akarná megkeresni a szülői házat, a hétvégi telket vagy a régi iskoláját, főképp, ha mondjuk több ezer kilométerre él tőle!

De mire használhatjuk még a Street View-t? Erre szeretnék néhány praktikus és kevésbé gyakorlatias módszert bemutatni.

Fedezd fel a világot!

Mernék rá fogadni, hanem is akármiben, hogy legtöbben először saját lakókörnyezetüket keresik fel és járják körbe a Street View-n. Megnézik, minden rendben van-e a házuk körül, helyén van-e a kedvenc kisboltjuk, és ujjongva fedezik fel a kipixelezett szomszéd nénit kutyasétáltatás közben a járdán.

Pedig rengeteg olyan helyre navigálhatunk, ahová a valóságban nem ruccanhatunk csak úgy el bármikor. Tudtátok például, hogy a Google-autóit Anglia útjainak több mint a felén vezették már? És azt, hogy az Egyesült Államokban körbefényképezett városokat szinte képtelenség felsorolni?

Ami engem illet, egyik kedvenc tájamat ajánlom nektek megtekintésre: a Tekapo–tavat Új-Zélandon (ahol a Gyűrűk Ura utolsó csatajelenetének forgatási helyszíne fekszik), illetve egy nem hivatalos ranglistát a Street View legelképesztőbb helyeiről rajta az Antarktisszal.

Derítsd fel a terepet!

Mindenki érezte már magát reménytelenül elveszve egy külföldi nagyvárosban a megérkezése után. Az Utcaképpel viszont megelőzhetjük ezt a problémát. Megnézhetjük a leendő szállodánkat, a legközelebbi villamosmegállót, a kiszemelt éttermeket, kávézókat és a boltokat is. Belföldi utazásunk előtt mostantól a magyar városokat és falvakat is feltérképezhetjük Debrecentől Jászdózsáig, Szegedtől Tiszapüspökiig.

Google Street View Hyperlapse from Teehan+Lax Labs on Vimeo.

Baráti találkozók, randik, üzleti tárgyalások előtt sem árt tenni egy kört a Street View-val. Jó tudni például, hogyha kocsival vágunk neki az útnak, találunk-e parkolót a környéken vagy érdemesebb inkább taxit fognunk.

Nem ajánlom azonban a túlságosan hosszú felderítést: egy kis izgalmat azért hagyjunk meg magunknak!

Üzletelj, nyomozz!

A kereskedők is profitálhatnak a Street View nyújtotta előnyökből. Nyílászárócsere vagy házbővítés előtt például a mesterek felmérhetik az ügyfél házának állapotát anélkül, hogy kiszállnának a helyszínre. A sofőrök megkereshetik a bonyolultabban megközelíthető úti céljaikat. Az ingatlanügynökök, házvásárlók, építészek pedig úgy tanulmányozhatnak épületeket, hogy sohasem jártak a helyszínen.

Litvániában és Észtországban az adóellenőrök csalókra vadásznak a Street View-n illegális építkezések és gyanús vagyonosodások után kutatva. Kíváncsi vagyok, nálunk a NAV mikor fedezi fel az Utcaképben rejlő lehetőségeket!

Kutass, mókázz, szörnyülködj!

Végül kalandozhatunk is a Street View világosabb felén vagy elmerülhetünk a legsötétebb bugyraiban. A hazai userek meg is tették az első lépést: a start utáni órákban ugyanis megalakult a Magyar Street View Képek Facebook csoport, ahol már láthatók az első érdekes, illetve esetenként kevésbé érdekes képek. 

Hosszabb-rövidebb keresgéléssel ti is találhattok vicces, meghökkentő vagy éppen elborzasztó, virális fotókat. Ilyenekből nézhettek meg egy csokorra valót a Street View Fun nevű oldalon például. 

Ti mire fogjátok használni az Google Utcaképet? Írjátok meg hozzászólásként!

Szólj hozzá!

Nem új keletű jelenség, hogy a nagyobb vállalatok zsíros költségvetésből forgatott, tévébe szánt reklámfilmjüket a világhálón közösségi kampánnyal kötik össze. Ennek az egyik legújabb példája a Heineken, Road to the Final című, egzotikus tájakon játszódó, pörgős spotja, amelynek az ujjfocis jelenetéből egy élvezetes kis flipperjátékot fabrikáltak a fejlesztők.

Azon kívül, hogy remek időtöltés pötyögni vele pár percet, arra is lehetőséget ad, hogy a futball szerelmesei megosszák eredményeiket a Facebookon vagy a Twitteren, sőt ismerőseikkel is összemérhetik a tudásukat.

A gamifikáció révén ráadásul több időt fordítunk a kampány egyes elemeinek tanulmányozásával – mintha bárki is ne tudná, hogy a Wembley-ben lesz a labdarúgás egyik idei legnagyobb ünnepe, a Bajnokok Ligája döntő meccse.

Szponzorált Bejegyzés

Szólj hozzá!

A Wired nagyon jó és időszerű összefoglalót írt arról, hogyan érdemes kommunikálni katasztrófahelyzetben. Az alábbiakban összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat, mert bárki teljesen leblokkolhat, vagy a rossz beidegződések miatt nem a megfelelő módját választja a kapcsolatteremtésnek. A teljesség igénye nélkül, íme a legjobb tanácsok, hogyan kommunikáljunk vészhelyzetben:

• Ne indíts hívást! Hagyd szabadon a vonalat az elsőknek, akik életjelet adnak!

• Írj SMS-t! A mobiltársaságok az üzenetírást javasolják a hanghívás helyett a hálózati torlódások elkerülésére. A kisebb adatcsomagok gyakrabban átcsúsznak a rendszeren, míg a nagyobb pakkok beragadhatnak.

• Használj alkalmazásokat! A mobilhálózatok és a telefonvonalak korlátozottak, de az olyan applikációk, mint a GroupMe, a Twitter és Facebook Messenger több irányba is képesek kapcsolatot létrehozni.

Ha te vagy az, akit el akarnak érni:

• Keress vezetékes internetet! Ha katasztrófa által érintett területen vagy, a kábeles csatlakozás lehet a legjobb választásod. Ezek szélessávú csatornák, amelyek úgy készültek, hogy kezeljék nagyobb forgalomingadozásokat. Bizonyítottan ellenállnak a legrosszabb forgatókönyveknek is.

• Szólj hozzánk! Írj emailt anyukádnak, frissítsd a Facebook státuszod, tweetelj az állapotodról és a hollétedről! Akár sértetlen vagy, akár sürgős segítségre szorulsz, hagyd, hogy az internet virális természete érted dolgozzon! Meglepődnél, hány ember aggódik érted.

• Frissítsd a hangpostafiókodat! Ha mindössze egyetlen hívást indíthatsz, tárcsázd a hangpostádat és változtasd meg a kimenő üzeneted! Így hozzátartozóid akkor is képben lesznek a helyzetedről, ha hangpostára kapcsol a telefonod, amikor hívnak.

További tippek:

A mai mobilok nehezen bírják lemerülés nélkül egy teljes napig, ha folyamatosan hálózat után kutatnak. Használj külső akkumulátorokat, amelyekkel megduplázhatod vagy akár megháromszorozhatod az okostelefonod készenléti idejét! Ha nem tudod, mikor állnak helyre a stabil kommunikációs csatornák, a 4G-t és a Wifit kapcsold ki, hogy ezzel is energiát spórolj!

Legyen naprakész a vészhelyzetben hívható hozzátartozóid listája! Ha valami történik veled, a hatóságoknak vagy a munkahelyednek el kell érniük a családtagjaidat vagy a legjobb barátaidat. Jelöld a vész esetén tárcsázható kapcsolataid az ICE (in case of emergency) felirattal, így a mentésedre érkezők gyorsan kisegíthetnek, ha képtelen vagy használni a telefonod!

1 komment

A Nike ma már a világ egyik legismertebb brandje és sportszergyártója. De hogy tudott ilyen rövid idő alatt sikertörténetet írni a márka? A már az alapítás pillanatában híres atlétikaedző, Bill Bowerman „DIY” technikával készítette az első cipőket tanítványainak.

Bill rájött arra, hogy ha könnyebb a cipő talpa, akkor a futók jobb teljesítményt nyújtanak. A lábbelik felső részét ezért könnyebbé tette, 1967-ben már nylon anyagot használt. A következő lépésben kikísérletezett egy rugalmas, rücskös talpat, nem is akármilyen eljárással: folyékony gumi keveréket öntött felesége gofrisütőjébe. Ez a talpszerkezet örökre megváltoztatta a futócipők tervezését. A Nike 1974-ben piacra dobta a "gofritalpú" futócipőt, ami rövid idő alatt Amerika legnagyobb számban értékesített edzőcipője lett.

Eredet

Bizonyára sokan tudják, hogy a Nike márkanevet Niké, a győzelem görög istennője ihlette. A logó, vagyis a „Nike pipa” az ő szárnyait szimbolizálja, közvetítve ezzel a márka szellemiségét: a sport és a nemes küzdelem az első, a termék csak eszköz.  A love branddé váláshoz azért ennél több kellett. A Nike életében mindig nagyon fontos szerepet játszottak az afroamerikai közösségek, és a nagyvárosi fekete szubkultúra, ezért az új termékeit rendszerint a metropoliszok gettóiban lakó fiataloknak mutatja meg először.

Reklámozás, szponzorázió

A vállalat marketingtevékenysége már a kezdetektől nagy visszhangot váltott ki. Az idén 50 éves Michael Jordan karrierje nemcsak a kosárlabdát, a sportmarketinget is forradalmasította. Az 1985-ben piacra dobott Air Jordan 1 kosárcipőt a sportoló annak ellenére is viselte, hogy David Stern, az NBA első embere betiltotta a terméket. A tiltás és az arra adott reakció csak növelte az amúgy sem népszerűtlen márka értékét.  A cipőért - városi legendák szerint - fegyveres rablásokat követtek el, a későbbi modellek piacra dobását pedig hétvégére kellett időzíteni, hogy az amerikai kissrácok ne lógjanak miatta az iskolából. A Forbes szerint a modell egymilliárdos forgalmat generál a Nike-nak.

Az Air Jordan első reklámja, amit állítólag betiltottak:

A Nike nem állt meg Jordannél. Cristiano Ronaldo, a Real Madrid labdarúgója évi 6 millió euróért viseli 2014-ig a cég termékeit. A Los Angeles Lakers játékosa, Kobe Bryant évente 7,5 millió, míg a golfozó Tiger Woods 16 millió eurót kap a Nike-tól. Az edenvox összegyűjtötte a Nike legjobb futball reklámjait, itt.

A világvállalat bizony úttörőnek számít a reklámok terén, ezt az egyik legújabb gerilla aktivitásuk is bizonyítja, ahol egy Nike cipő táncol Amsterdam utcáin. A projekthez egy Holocube-ot állítottak fel, és hologramos technikával vetítették ki a Nike minden eddiginél rugalmasabb Free modelljét. 

Innováció

Nike első terméke a futócipő volt, de mára a legtöbb sportág számára gyárt eszközöket, legyen szó a labdarúgásról, a kosárlabdáról, a küzdősportokról, a teniszről, a baseballról, az amerikai fociról, vagy éppen az atlétikáról és a golfról. A márka méltán népszerű a fiatalok körében: a hip-hop kultúra közkedvelt brandjeként a városi divatban is nagy szerepet vállal. Többek között olyan sztárok is terveztek már utcai sneakereket a Nike-nak, mint Kanye West.

2009-ben került a boltokba a Nike és az Apple közös terméke, a Nike+. Az eszköz segítségével összeköthetjük iPodunkat futócipőnkkel, és nyomon követhetjük eredményeinket. A Nike+ legújabb innovációja a 2012-ben bemutatott Fuelband, egy különleges csuklópánt, amellyel minden mozgást mérhetünk. Az eszköz egy beépített usb-n keresztülcsatlakoztatható a számítógéphez, egy ingyenes app segítségével pedig iPhone-ra is átküldhetjük az információkat. 

1 komment

Mostanában hatalmas a mozgás a Facebook háza táján (mind felhasználói, mind fejlesztői oldalon), de a legnagyobb bejelentést idén eddig a tegnapi sajtóeseményre tartogatták. Ez pedig a Facebook Home, ami nem más, mint egy Android launcher alkalmazás. A launcher lényegében az Android felhasználói felülete, a grafikus interfész. Ezen keresztül indíthatunk el további alkalmazásokat, telefonálhatunk és így tovább. A készülékgyártók ilyen launcherek fejlesztésével teszik megkülönböztethetővé a készülékeket. A Google Play áruházból jelenleg is többféle launchert tudunk letölteni telefonunkra, ha meg akarunk szabadulni a gyári felülettől. 

A Facebook Home ezekkel szemben természetesen a közösségi oldal integráltsági szintjében különbözik radikálisan, de erről máshol már olvashattatok részletesen is. Ami érdekes lehet még, és egyelőre kevesen említik meg, pedig Mark Zuckerberg, kérdésre válaszolva, megerősítette: bár jelenleg nem jelenít meg a Home hirdetéseket, azok feltétlen részét fogják képezni annak a jövőben.

A Home egy új élményt ígér a felhasználóknak az eszközhasználat tekintetében, azonban ez kimerül abban, hogy akár hova nyúlunk majd a telefonunkon a Facebook ismerőseink legfrissebb tartalmai fogadnak majd bennünket. Ezzel a Facebook jelentősen tudja növelni a nála töltött időt, de ami még fontosabb: adatokat szerezhetnek így a felhasználókról - ami eddig launcher szinten vagy a gyártók, vagy a Google privilégiuma volt. Azonban a mobil hirdetési piacot egyelőre nem látható módon alakíthatja át a Facebook a Home-mal. Egyrészt akár a Home-mal összekötött hirdetések is megjelenhetnek majd az alkalmazásokban, másrészt jelenleg nem elképzelhető, nem megszokott felületeket is értékesíthet a Facebook a Google-tól függetlenül.

A Home-mal egyértelműen a leginkább elkötelezett, Facebook-függő felhasználókat célozza meg a vállalat, akik viszont hajlamosak lesznek hirdetésekre kattintani, jelenleg is ezt teszik. Nagy kockázat tehát nincs a fejlesztésben. A Google viszont nem fogja tétlenül szemlélni, ahogy komolyan és több ponton veszélyezteti piaci részesedését - ismételten - a Facebook. A kérdés csak az, hogy a korábbi sikertelen próbálkozások után képesek lesznek-e előállni valamivel, amit használni is fognak az emberek. 

Szólj hozzá!

Míg a régi webkettőzős időkben teljes képtelenségnek tartottuk, hogy rendesen ki tudjuk számolni a közösségimédia-tevékenység ROI-ját, addig mára egyértelműen elfogadottá vált a dolog. Bevallom, azért szkeptikus vagyok a mai napig ezzel kapcsolatban, de azt elismerem, hogy egyre okosabb módszerek vannak arra, hogy legalább megközelítőleg meg tudjuk mondani, hogy egyáltalán megérte-e egy kampánnyal annyit foglalkozni a közösségi médiában.

A dolgot már meglehetősen szofisztikáltan is kezelhetjük, erre példa a Marketingland egyik vendégszerzőjének írása. Ő arra hívja fel a figyelmet, hogy ne elemezgessünk csupán az elemzés kedvéért, hogy aztán senki ne olvassa el a riportjainkat és ne is elemezzük túl a kampányokat, mert akkor nem fogunk semmire választ kapni.

Nan Dawkins azt tanácsolja, hogy összpontosítsunk néhány alapvető elemre és ezeket rögzítsük is. A legfontosabbak: a funkció, a közönség és a kapcsolódó üzleti célok. Mit értünk ezalatt? A Twittert például többféle céllal használhatjuk, melyek néha egymást váltogatják. Lehet a csatornánk funkciója ügyfélszolgálat, de próbálhatunk víruskampányt is indítani (ha még van ilyen naiv lélek). A kettő sikerének értékeléséhez más és más adatokat kell felhasználnunk. Az ügyfélszolgálati funkciónál fontos a beérkező kérések, kérdések és a válaszok száma, míg a víruskampányban inkább a retweeteket kell figyelembe venni. Ezeket megfelelően kell kezelni az excel tábláinkban.

A második tipp, hogy határozzunk meg olyan eseteket, melyek kezelése azonnali reakciót kíván. Ilyen például, ha lemegy egy szint alá a követők aktivitási szintje vagy éppen valami nagyon sok megosztást kap – ilyenkor kell kicsit még ráerősíteni mondjuk egy poszt promóval vagy hirdetéssel.

A harmadik tipp, hogy össze kell kapcsolni a különböző eszközeinket. Nem kell túlbonyolítani, mert már a legkézenfekvőbb összehangolással is sokat egyszerűsíthetünk a munkánkon. Össze lehet például kötni a közösségimédia-figyelő rendszerünk adatait a webanalitikával, a CRM rendszerrel vagy az e-mail menedzsment eszközeinkkel.

Így már elég okos elemzéseket hozhatunk össze, igaz a megfelelő adatok meghatározása, kibányászása és az elemzések összeállításához szükséges munkafolyamatok kialakítása hatalmas munka elsőre, ráadásul ügyfelenként finomhangolni kell a módszereket. Utána viszont már könnyebben lehet boldogulni és lényegretörő elemzéseket tudunk készíteni.

Szólj hozzá!

Sokak tapasztalata, hogy végre megtalálják a legjobb illatot vagy a legfinomabb csokit és azok egyszer csak eltűnnek a polcokról. Régen az igazán kitartóak aláírást gyűjtögettek, leveleket írtak a gyártónak, manapság viszont már százával alakulnak a különböző termékeket, szolgáltatásokat visszakövetelő Facebook csoportok. Már egy like is elég ahhoz, hogy támogassunk egy ilyen kezdeményezést. És bizony nem egy példa van arra, hogy a közösség nyomására – ideiglenesen vagy véglegesen – újra kapható lett az adott termék.

Itt van például a brit Cadbury Wispa nevű tejcsoki szelete. Több mint 20 év után a gyártó 2007-ben úgy döntött megszünteti a terméket. Rövid idő alatt nem kevesebb, mint 93 Facebook csoport alakult, melyek keretében összesen 14 ezren tiltakoztak a döntés ellen, és akkor még a Myspace és Bebo csoportokról nem is beszéltünk. A gyártó végül egy rövid időre visszavezette, de olyan roham indult a csokikért, hogy 2008-ban ismét állandósította az édességet.

A Coca Cola sem gondolta volna, hogy amikor a különleges kiadású vaníliás ízesítésű italuk kifutott, több mint 100 ezren fogják visszakövetelni. A brit rajongók 3 évig harcoltak kitartóan, míg végül nem egészen egy hónappal ezelőtt a Coca-Cola beadta a derekát és ismét piacra dobta a vaníliás kólát.

Mindezek után nem csoda, hogy az ilyen elképesztő fogyasztói aktivitást látva több gyártó úgy döntött, elébe vág az eseményeknek és saját maga ajánlja fel, hogy visszahoz néhány leselejtezett kedvencet. A MAC tavaly egy nagyszabású Facebook kampány keretében 18 szájfényt, rúzst és szemhéjpúdert bocsátott szavazásra. A cég azt ígérte, hogy minden kategóriából a három befutó egy rövid ideig újra elérhető lesz az online áruházukban. A beérkezett 636 ezer szavazat után azonban végül mindegyik fajta termékből véglegesített egyet. Hasonló sikereket könyvelhetett el a Pantene vagy az Esteé Lauder által jegyzett Bobbi Brown Cosmetics kampánya is.

Az ehhez hasonló esetekben nem csak a fogyasztó jár jól, hanem a gyártó is, mert különösebb erőfeszítés nélkül a figyelem középpontjába tud kerülni, és a rajongók vágyainak teljesítésével erősíti azok márkaszeretetét és hűségét. Olyannyira, hogy már az is felvetődött, hogy érdemes egy népszerű terméket csak azért kivonni a forgalomból, hogy utána egy diadalmas kampány keretében visszahozhassák. (Ezt főleg a limitált kiadású termékekkel szokás eljátszani. Fontos viszont, hogy aki túlzásba esik, könnyen elveszítheti a vásárlók bizalmát.) Akárhogyan is, a nagyobb márkáknak érdemes meghirdetni egy ilyen akciót, mert úgy tűnik, igen nagy esélye van a sikerre. 

1 komment

Ha valaki már otthon van a vállalati kommunikációs nyelvezetben, valószínűleg nem tűnik számára ördöngösségnek a beszédírás, hiszen erre a műfajra általában protokolláris eseményeken van szükség, tehát elvileg nem kíván meg sok kreativitást a feladat. Mégis, a legtöbb beszéd leginkább arra alkalmas, hogy időt adjon a hallgatóságnak egy kis üveges tekintettel való elrévedésre, a házi feladatok és a bolti bevásárlólista sorra vételére. 

Az Edelman CEO-ja napi szinten hallgat meg beszédeket, és azt vallja, hogy az igazán hatásos, széles körben is tárgyalt beszédek megszületéséhez a következőkre van szükség (saját kommentárokkal):

1. Személyes történetek – közhelynek tűnik, de valóban fontos. Nemcsak azért, hogy figyeljenek a beszélőre, hanem azért is, hogy megértsék, miért fontos az adott ügy, miért vesz részt benne a kommunikátor.
2. Fontos téma – legalább a beszélő számára legyen fontos, amiről szó van. Ha valóban érintett, akkor az mindenképp meglátszik.
3. Kérdések megválaszolása a beszéd végén – érdekes, hogy ez ennyire előkelő helyen szerepel a listán. Külföldön valószínűleg többet kérdez a hallgatóság, az itthoni tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy legfeljebb a vérbeli szakmai közönség vehető rá arra, hogy kérdéseket tegyen fel. Ráadásul a gyakori rossz időbeosztás miatt a beszélő már csak futólag, gyorsan válaszol, hogy ne legyen még nagyobb a csúszás.
4. Fontos kijelentések – lényegi kérdésekben lényeges kijelentéseket kell tenni, úgy lesz igazán releváns egy beszéd, ezáltal válik idézhetővé.
5. Közösségi média használata – érdekes megoldást írt le Richard Edelman: a Fehér Házban használták azt a technikát, hogy olyan, idézhető mondatokat írtak a szövegekbe, melyeket egyszerűen lehetett kitenni a Twitterre. Ezeket ráadásul körbeküldték pár órával az adott eseményt megelőzően bloggereknek, majd szintén a belsős csapat elkezdett erőteljesen posztolni a Twitteren. Ezáltal gyorsan terjednek a fontosabb sorok, és a saját pr-csapat segítségével mederben tartható a Twitter-folyam.
6. A szerző involválódása – elengedhetetlen, hogy a beszédíró legalább egyszer találkozzon négyszemközt a kommunikátorral.
7. Előadásmód – van, aki nem tud jól beszélni egy pulpitus mögött, van, akit viszont éppen ez nyugtat meg. Ki kell tapasztalni, hogy a kommunikátor milyen körülmények között működik legjobban és lehetőleg ahhoz ragaszkodni az esemény előkészületei során.

A lényeg röviden ennyi: próbáld meg a napi favágáson túl értelmezni a szövegírói feladatot és lobbizz ki magadnak egy beszélgetést az ügyféllel. Richard Edelman plusz tipje pedig: olvass sok szépirodalmat!

Szólj hozzá! · 1 trackback

A Kellogg's és az E4 angol TV csatorna ezzel az integrált kampánnyal próbálkoztak, hogy rajongókat szerezzenek a márka új termékéhez készített, önálló Facebook oldalnak. Azon túl, hogy a TV-s tartalom és a Facebook játék funkciói ilyen nagy mértékben összekötésre kerültek, nem nagyon tud sikert felmutatni az ügynökség, és az általuk kommunikált számok is ezt támasztják alá.

A csatorna bevallottam a 15-35-ös korosztályt célozza meg műsoraival. A csokoládéval töltött müzli rajongói oldala a kampány kezdetén is 300 ezer körüli rajongóval rendelkezett. Az egy hétig tartó kampány alatt mindennap egyedi tartalmat kaptak a rajongók az alkalmazáson keresztül (kérdéseket a műsorokkal kapcsolatban). A csatornát az esti műsorsávban 1-2 millió néző szokta választani az Egyesült Királyságban, legnézettebb műsorai még 2010-re datálhatóak, akkor több mint 3,5 millióan választották az egyébként saját gyártású Inbetweeners sorozatot. Ehhez képest a kampány egy hete alatt mindösszesen 13 ezer megosztás, és alig 50 ezer interakció keletkezett, ami sem a Facebook oldal méretéhez képest, sem a TV nézettségéhez képest nem jelentős szám.

 A probléma egyértelműen ott van, hogy túl sok aktivitást és túl összetett feladatot várunk el a felhasználóktól. Nálunk egyértelműen az a tapasztalat, hogy minél egyszerűbb egy Facebook játék vagy aktivitás, annál több felhasználó kapcsolódik be. Jogos észrevétel lenne, hogy az összetettség csak mélyebb elkötelezettséget von maga után, ezért az így szerzett felhasználók értékesebbek, de ezt semmi nem támasztja alá, hiszen a bonyolultság, nem a termék iránti elkötelezettséggel kapcsolatos, csupán az adatok megadására és a csatorna műsorainak megtekintésére vonatkozott. Ráadásul a felhasználóknak maguknak kellett rákeresni az oldalra a Facebookon, semmilyen segítséget nem kaptak annak megtalálásához.

Mindezekből és abból, hogy a pontos felhasználók számát meg se osztják az utókommunikáció során, arra következtetek, hogy ők is a kudarcot próbálják elfedni valahogy. A tanulság pedig annyi, hogy mindig az egyszerűségre kell törekedni, ha maximalizálni akarjuk az elért és bevont felhasználók számát. Még akkor is, ha az ehhez hasonló alkalmazások tervezésekor nagy a kísértés, hogy valami forradalmi megalkotásával emeljük ki az adott iparág résztvevői közül ügyfelünket. 

Szólj hozzá!

A címben szereplő kérdés foglalkoztatja talán leginkább a Google Reader felhasználóit, így a szolgáltatás megszüntetésének elemezgetése helyett most inkább a praktikus megoldási javaslatokra koncentrálunk, hiszen az óra már ketyeg: július 1-jéig van időnk megtalálni a leginkább testhezálló helyettesítő oldalt.

Aki nem akar belemélyedni az előnyök / hátrányok sorra vételébe, és inkább a közönségtől kér segítséget a kérdés eldöntéséhez, az keresse fel a ReplaceReader oldalt, ahol a Twitter-felhasználók szavazatai alapján alakul folyamatosan a toplista a legjobb megoldásról. Itt a Feedly áll az első helyen, nem sokkal lemaradva pedig a NewsBlur követi, mindkettő életképes helyettesítő megoldás lehet, bár utóbbi ingyenesen csak bizonyos korlátozásokkal használható, az összes funkció korlátlanul csak évi 24 dollár ellenében érhető el.

Felmerülhet még alternatív megoldásként a Netvibes használata, ennek előnye, hogy a Google Readerben hosszú évek során összegyűjtött feedjeinket két kattintással át tudjuk ide hozni, továbbá plusz funkciókkal is rendelkezik. Hátránya viszont, hogy ezek egy része fizetős.

Gyönyörű felületével bárkit elkápráztat a Flipboard, amelynek a tetszetős dizájnon túl az is az előnyei közé tartozik, hogy a Google Readerből bekötött feedjeinket eltárolják, vagyis július elseje után is elérhetjük itt a megszűnő oldalon összegyűjtött hírforrásainkat. Hátránya viszont, hogy nem tudjuk olyan gyorsan átfutni a friss híreket, mint a Google Readerben.

A Digg bejelentése szerint ők is építenek egy readert, a blogjukon közzétett poszt szerint ebben igyekeznek majd a Google Reader minden előnyös tulajdonságát átmenteni, ennek fejleményeit kíváncsian várjuk.

4 komment

Ezúttal egy hazai, számunkra különösen kedves témával jelentkezik A hét infografikája rovatunk, melyből megismerhetitek napjaink tipikus okostelefon-felhasználóját, a mobinautát. A tipikus mobinauta olyan fiatal, magas státuszú és magas iskola végzettségű személy, aki gyakrabban olvas, sportol és hallgat zenét, mint a hagyományos telefonok tulajdonosai, valamint az átlagosnál nyitottabb az újdonságokra. Az okostelefon-használat a mobinauták egész napját végigkíséri. Legtöbbet reggel, mielőtt elindulnának otthonról, ebédszünetben, munkaidő végén és este interneteznek a telefonjukról. Az internetezés, böngészés mellett a telefonálás és a zenehallgatás is minden napszakban a legkedveltebb funkciók közé tartoznak. A reggeli órákban ezeken kívül még a hírolvasás és a játék, délben a Facebook és az emailezés, chat-elés, délután a Facebook és az SMS, este pedig a játék valamint a kapcsolattartást elősegítő funkciók, az email és a chat a legnépszerűbbek. A fenti tudnivalók, illetve az infografikában szereplő adatok az Ipsos és a Telenor közös kutatásából származnak.

Szólj hozzá!

Az elmúlt hetek sztárja a magyar internetezők körében egyértelműen a Fővárosi Állat- és Növénykert február 14-én született kiselefántja volt. Az első napokban egy ország aggódott a jövevényért, mert nem akart szopni, mesterséges táplálással pedig a tapasztalatok szerint rosszak az ázsiai elefántok túlélési esélyei. Mindannyian fellélegezhettünk azonban, mikor az Állatkert Facebook oldalán hírül adta, hogy a csöppség végre megtalálta anyja emlőjét.

Ezt követően az Állatkert egy héttel a kiselefánt születése után szavazást indított saját honlapján és néhány országos médium oldalán az állat nevének kiválasztására. Mintegy 200 ezer szavazat érkezett, a meghirdetett hat név (Asha, Anita, Angyal/ka, Amelie, Aishwarya, Aurora) közül a legtöbben az Ashára voksoltak (a szanszkrit eredetű név jelentése remény). 

Asha érkezése és a róla beszámoló hírözön hatalmas népszerűséget hozott az Állatkertnek a közösségi médiában: a kiselefántról készült első fotót mostanáig több mint 11 ezren lájkolták, több mint 13 ezerszer osztották meg, és közel 500 komment érkezett rá. Az első napok aggodalmai számos új követőt vonzottak az Állatkert Facebook oldalára, csak az elefántbébi születése utáni napon mintegy 2100 új rajongójuk lett. A számok jól mutatják, hogy egy ügyesen kommunikált cuki téma reklám nélkül is megmozgatja az internetezőket, és ennek eredményeként Ashát és anyukáját mintegy négyszáz látogató tekintette meg az Állatkertben a kiselefánt első nyilvános bemutatkozásakor. Asha népszerűsége ráadásul az intézmény több mint húsz éve indított örökbefogadási programjára is felhívta a figyelmet, az Állatkert beszámolója szerint a rajongók Asha születésétől fogva folyamatosan hívták az intézményt arról érdeklődve, hogy mikortól jelentkezhetnek nevelőszülőnek. 

Mindenki ismeri a mondást, amely szerint állatokkal és gyerekekkel mindent el lehet adni, nem véletlen, hogy a cuki tartalmak nagyon népszerűek az interneten. Jól mutatja ezt, hogy például a Cukiságok Tárháza nevű Facebook oldalnak több mint 35 ezer lájkolója van, és a TAT (talking about this) értéke több mint 165 ezer. (Ez körülbelül megegyezik például a SZTAKI Szótár, a Hunguest Hotels, vagy a Szegedi Ifjúsági Napok rajongóinak számával, és több például a Ludwig Múzeum, a Don Pepe vagy Aranyosi Péter lájkolóinál.) Ennél még népszerűbb az Állatbolondok társasága Facebook oldala, amely több mint 388 ezer követőjével és közel 120 ezres TAT mutatójával jelenleg a 34. a magyar Facebook oldalak toplistáján. 

Az elmúlt évek egyik legnépszerűbb állatcelebje volt Knut, a Berlini Állatkert jegesmedvéje. 2007-ben első nyilvános bemutatkozására a világ minden tájáról érkeztek tévéstábok, népszerűsége ezt követően is töretlen volt, az állatkertbe rengetegen látogattak el csak azért, hogy őt megtekinthessék. Knut Leonardo DiCaprióval szerepelt a Vanity Fair címlapján, a róla készült videókat milliók nézték meg a YouTube-on. 2011 tavaszán – négyéves korában – azonban váratlanul elpusztult. Bár a boncolás során kiderült, hogy a jegesmedve halálát korábban nem diagnosztizált agykárosodás okozta, abban sokak szerint szerepe volt a feléje irányuló hatalmas érdeklődésnek is, ennek következtében ugyanis az állat komoly stressznek volt kitéve. 

Az állatkás tartalmak népszerűségének oka, hogy mindenkiben felébreszt valami belső melegséget egy édes kiselefánt vagy egy álmos kiscica képe, és a ránk zúduló hírözönben néha jól esik egy kicsit megpihenni a cukiságban. Emellett – ahogy azt Asha vagy Knut példája is jól mutatja – egy offline eseményre épített jó közösségi média jelenlét kiválóan alkalmas az érdeklődés felkeltésére, és ez által a vásárlásösztönzésre is.      

Szólj hozzá!

Tegnap a Facebook az előzetes várakozásoknak megfelelően bejelentette, hogy milyen változásokon fog átmenni a közösségi oldal központi eleme, a Hírfolyam. Egyelőre csak várólistára jelentkezhetünk, ha ki akarjuk próbálni a sok újdonságot hozó változtatást. (Mint mindig, most is azok a felhasználók kaphatják meg elsőként, akik az English (US) nyelvi beállítást használják.)

A változások felsorolásával nem is foglalkoznánk, azt mind a bemutató videó, mint több magyar portál is részletesen ismertette már. 

Ami így látatlanban kifejezetten hasznosnak tűnik tartalomfejlesztőként, az a Google+-hoz hasonló tematizált folyamok bevezetése. Persze különböző beállítások révén akár korábban is megoldható volt, hogy ennyire elválasszuk a tartalmakat típus, megosztók alapján a hírfolyamunkban. De ez most automatikusan így lesz és ez bizakodásra adhat okot.

Korábban már itt a Trendlaboron többször hangsúlyoztuk mennyire fontos, hogy minél változatosabb legyen a megosztott tartalmunk típusa: a fotók, videók, kérdések (és mostmár az offerek is!) megosztása a külső linkek és státuszok mellett azért nagyon fontos, mert ezzel növelhettük az oldalunk által elért felhasználók számát.

Az új hírfolyamokkal ez a szempont csak még nagyobb hangsúlyt kap, mivel ahhoz, hogy oldalunk minden tematikába bekerüljön, akár naponta szükséges lesz minden típus használata. Ezáltal az oldalak számára előállított tartalom mennyiségét nagy mértékben növelni kell majd. Akár azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ugyanannak a tartalomnak a különböző mutációit is elő kell majd állítani. Például, ha egy eseményt akarunk beharangozni a rajongóknak, akkor azt nem elég megosztani linkként a létrehozást követően, hanem kell készíteni beharangozó videót, előzetes képgalériát is és így tovább - és nem csak az utókommunikáció során kell felhasználni az színesebb tartalmat. 

Persze nem tudjuk még, hogy a rajongói oldalak esetleges önálló feedje és a hirdetések mennyire fogják ezt módosítani, de az meggyőződésem, hogy nem jelentősen, mert a Facebooknak továbbra is érdeke, hogy az ezekből a forrásokból származó bevételeit növelje. Ezért pedig a márkaoldalaknak tehát az összes folyamban biztosítani kell a megjelenési lehetőséget.

1 komment

A vimeo videómegosztó portál egyik legnagyobb slágere már évek óta az Everything is a Remix sorozat. Ezekben a videókban a szerzők időről időre témák szerint vizsgálják az online és offline kulturális javak újrahasznosításának körülményeit. Érdekes feldolgozásoktól a színtiszta lopásokig, a popzenétől a kreatív munkafolyamatokon át, a tudományos ismeretanyagok bővüléséig sok mindenre gondoltak már, amikor valami korábban létező újrahasznosításáról, felhasználásáról van szó. Ezekben a videókban a közismert remix kifejezést értelmezve általában oda lyukadnak ki, hogy ez az emberiség egyik alapvető tevékenysége, amely végig kíséri fejlődésünket. Annak csupán formái újulnak meg.

Az MSZP által jegyzet, de nyilvánvalóan egy alvállalkozó által, megrendelésre készített, 20 perces filmmel kapcsolatban, annak megjelenése óta folyamatosan merülnek fel szerzői jogi aggályok. A RTL Klub, a Terror Elhárítási Központ, a Blikk és természetesen a Hír TV is közleményben tudatta, hogy a tulajdonukban lévő kép- és hanganyagok felhasználására semmilyen engedélyt nem adtak meg a Magyar Szocialista Pártnak. Ezzel párhuzamosan Török Zsolt a Magyar Televízió Ma Reggel című műsorában (a videón 4:45 másodpercnél látható) annak az álláspontjának adott hangot, hogy a videómegosztó portálokon elhelyezett videókat, így a YouTube-on találhatóakat is, bárki szabadon felhasználhatja, amennyiben azok forrását megjelöli. Mert így szólnak a szerzői jog szabályai, mondta. A videó nézettsége azóta az egyik leggyorsabban növekvő Magyarországon, amire ez a hírverés nyilvánvalóan jelentős mértékben ráerősített.

A probléma ott van, hogy Török Zsolt egészen nyilvánvalóan téved. A YouTube közösségi irányelvei, amelyek - hála a Google lokalizáció melletti elkötelezettségének -, magyarul is elérhetőek, egyértelműen fogalmaznak arról, hogy milyen jogok vagy engedélyek birtokában használható fel harmadik fél tulajdona:

„Tartsd tiszteletben a szerzői jogokat. Csak olyan videót tölts fel, amelyet Te készítettél, vagy amelynek használatára engedélyed van. Ez azt jelenti, hogy ne tölts fel olyan videót, amelyet nem Te készítettél, illetve videóidban ne használj fel olyan részleteket, amelyeknek szerzői joga másé - például zenét, a szerzői jog által védett programrészletet, illetve mások által készített videót -, anélkül, hogy rendelkeznél az ehhez szükséges engedélyekkel. További információért olvasd el a Szerzői jogi tanácsokat.” Sőt, a magyarul már nem elérhető Szerzői jogi tanácsok között első helyen szerepel, hogy TV műsorok esetében külön figyeljenek a felhasználók arra, hogy a szükséges engedélyeket a jogtulajdonosoktól megkérjék. 

A tévedés jelentős része azonban nem egyedül Török Zsoltté, vagy az MSZP-é, hanem azé az alvállalkozóé, aki elkészítette a videót - tudván annak jövőbeli felhasználásáról. Ráadásul a felhasznált videók jelentős része nem érhető el a YouTube-on, mivel a kereskedelmi televíziók és hírcsatornák saját platformon osztják meg azokat, részben az efféle visszaélések megelőzésének érdekében, részben pedig azért, hogy azok megtekintésével nézőik ne a Google árbevételeit növeljék. A médiumok követelése a videó módosítására, akár eltávolítására vonatkozóan tehát teljesen jogos és nincs kétségem afelől, hogy ezt a Google a megfelelő feljelentéseket követően meg is fogja tenni, ahogy azt számtalanszor meg is teszik nap mint nap. A jogi felelősség azonban a videót feltöltő felhasználót terheli, amennyiben ilyet érvényesíteni kíván valaki. A Hír TV szerintem nem hagyja majd annyiban a dolgot. 

Az online tartalomfejlesztés egy szakma, amelyet a piaci körülményeket ismerő szereplők hazánkban is magas színvonalon képesek űzni. A szabályok ismerete azonban legalább olyan fontos, mint a kommunikációs felkészültség, vagy a technikai tudás. Ezek nélkül ügyfeleink reputációját veszélyeztetjük, ami egy politikai párt esetében szinte mindent jelent.

Persze jogos észrevétel, hogy több országban nem általános ehhez hasonló kérelmet megfogalmazni, ha egy TV műsor részletét egy hír kapcsán felhasználja egy politikai párt (persze volt már rá példa, nem is egy). Igaz, azt se tudjuk, hogy azokhoz kérnek-e engedélyt a pártok – élnék a gyanúperrel, hogy igen. A (jog)szabályokat azonban egy demokratikus politikai pártnak illene tiszteletben tartania, ezért erre külön oda kellett volna figyelnie az alvállalkozónak, hogy ügyfelét megóvja ettől az akár komoly jogi következményeket is jelenthető felfordulástól.

Utóirat:

Anarchista, reakcionista és nem rendpárti olvasóinknak ajánlom az Everything is a Remix 4. részét, melyben egyenesen odáig jutnak az alkotók, hogy a szerzői jogok, a jelenlegi rendszerükben, már önmagukban is gátolják a fejlődést és a kulturális javakhoz való egyetemes hozzáférést. Nem tartom valószínűnek, hogy erre az esetre is érvényes ez a gondolatuk.

2 komment

Folytatva klisésorozatunkat, most a leginkább agyonhasznált kommunikációs eszközöket vesszük sorra. Félreértés ne essék, ezek a megoldások azért kerültek elő olyan gyakran az elmúlt években, mert sokoldalúan, számos területen alkalmazhatóak, viszont épp emiatt mára olyanok lettek, mint karácsonykor a Last Christmas a rádióban – észre se vesszük, ha újra előkerülnek, vagy legfeljebb egy „jaj ne, már megint" reakció kiváltására alkalmasak. Aki ezeket mégis szeretné újra bedobni, ügyeljen arra, hogy

• nem érdemes arra számítani, hogy bármelyikük alkalmas lesz a szervezet megkülönböztetésére, az egyediség erősítésére,
• sem arra, hogy bármelyikre ráharap a média
• bedobásuk egy ötletelésen ma már simán trollkodásnak számít.
  
  

Nézzük hát, mely eszközök lettek a befutók!

1. Faültetés
Több oka is van, hogy népszerűsége máig töretlen: kifejezetten látványos aktivitás a szabad ég alatt, elegáns öltönyben ásót ragadni, facsemetét ültetni, majd az egészet egy szépen csillogó acélkancsóból meglocsolni. Jól fotózható, ráadásul üzenete többrétű, mégis egyértelmű: a jövőről való gondoskodásról éppúgy szól ez, mint a környezetvédelemről és a fenntarthatóságról. Fákat ültetni természetesen hasznos dolog, tegyék is meg minél többen, de inkább ne próbáljunk ebből hírt kovácsolni, cserébe öltöny helyett elég lesz hozzá tréningruhát felvenni.

2. Óriáscsekk
Legyen szó akár adományozásról, akár díjak átadásáról, egy gigantikus csekk hálás téma lesz a fotósoknak, messziről is el lehet olvasni, ki adja és miért, legfőképp pedig hogy mennyit. Emellett csoportképek készítésére is alkalmas, akár 8-10 ember is elfér mögötte, körülötte. Ha azonban beírjuk bármelyik nyelven a képkeresőbe az „óriáscsekk" szót, a találatok száma már önmagában igazolja, hogy ez az egyik leginkább elkoptatott megoldás.

3. Gyermekrajz-pályázat
A számunkra fontos, komoly téma gyermekek által, rajzos formában feldolgozva egyszerűen vidámmá és könnyebben elfogadhatóvá tehető: az aranyos, ákombákom gyerekrajzokon még egy veszélyes vegyianyag-gyár vagy hulladékégető is kedves, szerethető kis házikóvá szelídül. A kész művekből ráadásul kiállítás is szervezhető. A probléma csak az, hogy sok egyéb szervezet gondolta ugyanezt, és hirdetett hasonló pályázatot ezzel egyidőben.

4. Flashmob
Olyannyira beette magát a mindennapjainkba, hogy már magyarították is: villámcsődület! Nem sokan kapják már fel a fejüket, ha egy bevásárlóközpontban vagy egy pályaudvaron hirtelen mindenki azonos koreográfia szerint táncra perdül, és azok az idők is már elmúltak, amikor ez volt a kis színes az esti tévéhíradóban.

5. QR-kód
Az elmúlt években szinte kötelező lett, rákerül a mustárostubustól az autópálya melletti óriásplakátig mindenre. Ha kérdőre vonják a szakértőt, miért is jó ez, a válasz „rengeteg marketing és információs lehetőséget rejt magában" vagy „villámgyors elérést biztosít", vagy valami hasonló lesz. Aktuális kedvencem a borosüvegen elhelyezett QR-kód, melyet megnyitva online olvashatjuk el ugyanazt a rövid ismertetőt, amit a kód mellett a címkére is rányomtattak (de a vonatablakból, 1/10 másodpercig látható QR-kód is legalább ilyen praktikus). Természetesen ezt az eszközt is lehet hatékonyan alkalmazni, napjainkban mégis gyakrabban találkozunk teljesen ésszerűtlen és használhatatlan megoldásokkal, s mindez a kliséjellegű, önmagáért való felhasználásra vezethető vissza.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Ha szeretnéd magad pozicionálni a szakmádban és egy helyre gyűjtenéd az érdemeidet, kézenfekvőnek tűnik egy saját honlap készítése. Ez azonban leginkább a kontentgyárosok számára releváns lehetőség, a többieknek bőven megfelel egy hely, ahova ki tudják tenni a legfontosabb elérhetőségeiket és egy-egy linket a fényképük kíséretében. Ilyen például a Flavors.me vagy az About.me. Viszont ha komolyan veszed magad és inkább a szakmai aspektusra helyeznéd a hangsúlyt, akkor érdemes lehet inkább a CV-det kidomborítani.

Kérdés viszont, hogy érdemes-e online CV-vel próbálkozni? Annak idején még nagy szám volt többek között a Visual CV, ami még mindig az egyik legjobb a kategóriában, viszont sorra nézve ezeket a site-okat, az látszik, hogy elfogyott körülöttük a levegő.

Egy LinkedIn profillal nemcsak az online CV-építés lehetősége van meg, hanem a kapcsolatteremtésé is, amiben ráadásul egyre jobb funkciókkal van segítségre az oldal. Igaz, hogy nem lehet elmyspace-esíteni saját háttérrel és más fontokkal, de éppen a MySpace-Facebook profilok történeti tapasztalata mutatja, hogy ez a legjobb, ami a profilokkal történhet a felhasználók érdekében. Ráadásul a HR-esekre is gondoltak: a profile organizerrel egyszerűen kezelhetik a jelöltek CV-inek kezelését.

Ha tehát nem feltétlenül fontos számodra, hogy a kedvenc bézs árnyalatod fölött lebegjenek a közösségimédia-jelenléted ikonjai, akkor ne vesztegesd az idődet saját site létrehozására és semmiképp ne foglalkozz az online CV-kkel. A LinkedIn a te barátod.

A napokban Pollner is írt erről a témáról, kifejezetten az újságíróknak szánt eszközöket sorra véve.

2 komment