A Fórumok megszüntetésével a Facebook bevallott célja az volt, hogy a Rajongói oldalak és a közösség tagjai közötti párbeszédeket és interakciókat az oldalak Üzenőfalára korlátozzák. De nyilvánvalóan érzékelték az interakciók számának visszaesését a változás óta, feltehetőleg ezért teszik elérhetővé a levelezést a Rajongói oldalak és a követők között. Ázsiában már elérhető az oldalak adminisztrátorai számára, hogy bármely felhasználónak, aki posztol vagy kommentel az oldalon, személyes üzenetet küldjenek, illetve, hogy ezt követően az oldal nevében levelezzenek a rajongóval. Az oldalak nem kezdeményezhetik a párbeszédet, csak reaktívan vehetnek abban részt, tehát felesleges hírlevelek és spam üzenetek áradata mentén távozó rajongókat vizionálni.

A Lenddo egy hong kong-i startup, mikrokölcsönök értékesítésével kívánnak foglalkozni, azonban ügyfélkapcsolataik nagy részét az online közösségi média-térben kívánják kezelni. A hitelbírálathoz hozzáférést kell adnunk a Facebook, Gmail, Twitter, Yahoo és Windows Live accountunk közül a lehető legtöbbhöz, hiszen az elsődleges elbírálási szempont az e csatornákon létező kapcsolataink Lenddo-pontszáma - amit szigorúan titkos algoritmussal állapítanak meg. A szolgáltatás egyenlőre csak a Fülöp-szigeteken érhető el, de egy ex-Google-ös nagyágyúval felszerelkezve az amerikai piacokra kívánnak betörni. Elégtelen törlesztés esetén pedig posztolnak a kölcsönzők falára és értesítik ismerőseiket is. Nem vagyunk benne biztosak, hogy Mark Zuckerberg erre gondolt, amikor azt mondta, hogy minden gazdasági terület kénytelen lesz adoptálni bizonyos közösségi elemeket a stratégiájába.

Már többen használják a Facebookot Androidon keresztül, mint iPhone-ról - ez derül ki az Appdata.com által közzétett elemzésből. A jelenség mögött feltehetően az iOS 5 Twitter iránti elkötelezettsége éppúgy állhat, mind az Egyesült Államokban az Android minden elképzelést felülmúló térnyerése.

A Google-nál több mindenható ember is dolgozik, így néha el lehet veszni az ígéretek erdejében. De ha Eric Schmidt mond valamit, arra a érdemes odafigyelni! És egy olasz újságnak adott interjújában azt találta mondani, hogy, a Nexus telefonokhoz hasonlóan, jövő nyáron érkeznek a hivatalos Google tabletek. Kíváncsian várjuk!

Meghackelték Lady Gaga, a Maroon 5 és a Blink-182 zenekar Facebook oldalát, és olyan hamis információkat helyeztek el rajta, amelyekben különleges kiadású iPad 2 modelleket ígértek a rajongóknak. Az érintettek mindent cáfoltak és arra kérték rajongóikat, hogy ne terjesszék a fals hírt, valamint, hogy a közösségi portál rendszerében jelentsenek minden ezzel összefüggő tartalmat, hogy azokat minél előbb eltávolíthassák.

Egy sokkal kevésbé humoros történet elterjesztését kísérelték meg a tegnapelőtt ismeretlenek. Az esti órákban röppent fel a hír Jon Bon Jovi haláláról. A zenész kellő higgadtsággal az alábbi képpel oszlatta el a pletykákat:

Szólj hozzá!

A Heineken kampányai az esetek döntő többségében tartalmaznak valami egészen megragadó és egyedi, mégis végtelenül egyszerű ötletet, amelyek miatt a kampányokra lezárulásuk után is emlékszünk. Akár évekkel később is emlegetjük őket.

Az idei karácsonyi szezonra egy több mint zseniális Facebook alkalmazással készültek. A Heineken Beertender terméke, az otthoni sörcsap, sok agglegény álma. Ilyet azonban kevesen fognak kapni, és ezt pontosan tudták az ügynökségnél is, ahol a kampány készült. A BeerFriender alkalmazás segítségével összekapcsolnak bennünket egy hozzánk hasonló sörbaráttal, így megvehetjük a terméket egymásnak. Ajándéknak látszó csomagot és üdvözlő kártyát is küldhetünk vadidegen sorstársunknak! (Érdemes szemügyre venni a Heineken Facebook oldalára fejlesztett egyedi tartalmak mennyiségét és minőségét is.) Az ötlet egyszerűen tökéletes, hiszen erősíti a vállalat iránti elkötelezettséget, a közösség tagjai között új kapcsolatokat hoz létre, termékértékesítést is kapcsol mindehhez, és aktuális, mert remekül illesztik az egészet a karácsonyi ajándékozáshoz is.

Egy, a magányos, idős emberek megajándékozására minden évben gyűjtő alapítvány is a közösségi médiához fordult idén. Az elmúlt években rendszeresen merült fel problémaként, hogy nem találtak kellő számú felajánlót: az elmúlt években összesen 60 ezer ajándékot tudtak szétosztani. Ezért találták ki a Be a Santa to a Senior online kampányt és a hozzá tartozó felületet, amelyen keresztül bárki adományozhat. Érdekes, hogy pusztán azzal, hogy online szervezték a gyűjtést, eddig több mint 1,2 millió ajándékot érkezett. Tehát most több nyugdíjasra van szükségük, mert nem tudják kinek adni az ajándékokat. Az ajándékok leadására rengeteg helyen van lehetőség, így is könnyítve a programban való részvételt. 

Az Old Spice ismét a biztos recepthez nyúlt: Isaiah Mustafa-val forgatták a karácsonyi reklámjukat is. A karácsonyi kampány részeként 7 milliárd - igen, milliárd - ajándékot fognak szétosztani karácsonyig.

Minden elképzelhető célcsoportnak készítettek filmet, amelyek megtekinthetőek a Youtube csatornájukon. Személyes üzenetek is vannak, például Jimmy Fallon komikusnak címzett, de az idős spanyol ajkú anyukák sem maradtak ki...Döbbenetes energiát fektetnek ezekbe az Old Spice kampányokba!

Nektek mi a kedvenc idei kampányotok?

Szólj hozzá!

Már csak az egyre borzalmasabb időjárás miatt is megnyugtató időtöltés a nyaralásról ábrándozni. Ezért is remek az Új-Zélandi Turisztikai Hivatal kampányának időzítése! Bárki nyerhet egy kéthetes utazást a szigetországba 20 ezer dollár értékben: egy nyári fesztiválra mehet el másodmagával, vagy egy hajós nyaralás részese lehet. Természetesen mind a két lehetőség rengeteg szolgáltatást és teljes ellátást tartalmaz. Ehhez mindösszesen csak pályázni kell: fel kell ajánlani valamit a kiválasztott útért cserébe.

A győzelemhez a felajánlott tárgyról vagy tárgyakról kell maximum egyperces videót vagy fényképet készíteni és feltölteni a kampány honlapjára. (Már a rendszerbe való regisztrációval önmagában nyerhetünk két repülőjegyet!) A győztesek által felajánlott tárgyakat pedig jótékony célokra fogják felhasználni. Jelenleg az egyik kategóriát egy használt zenekari póló, míg a másikat egy Playstation és egy laptop vezeti, szóval nagy jótékonykodásra nem kell számítani.

Természetesen szavazással döntik el, kik lesznek a győztesek, és a szavazók között is kisorsolnak egy utazást. Jól látjuk az online kampányok elmaradhatatlan kellékeit: felhasználói tartalom és szavazás a vírus-jellegű terjedés elősegítése érdekében. Jogosan állapíthatnánk meg, hogy ez a kampány tehát semmiben sem különbözik a többi, értékesebb nyereményt felkínáló, közösségi platformokat használó kampánytól. Azonban már az indulást követő pár napban hihetetlen mennyiségű videó és kép került feltöltésre, így egy átlagos magyar Facebook felhasználó a pár száz ismerősével (akiket rá tud venni a szavazásra első körben) még bőven labdába rúghat! Ha valamelyikőtöknek sikerül, akkor kérünk róla exkluzív beszámolót a Trendlaborra!

Kíváncsian várjuk majd a kampány végén a beszámolót a hihetetlen számokról, hogy hány embert értek el mindezzel. És ez itt a lényeg, hogy kétszer 20 ezer dollárból borítékolhatóan több százezer, vagy millió emberhez jutnak el világszerte, amit semmilyen más eszközzel nem tudnának megoldani. Többet ér egy ilyen kampány, mintha a CNN reklámblokkjába bevásárolták volna magukat dollármilliókért!

1 komment

Fenton, vagy Benton - ebben sajnos nem tud megállapodni az internetes közösség, kétség kívül az internet legmenőbb kutyája. Két héttel ezelőtt egy mobiltelefonról töltötték fel az alábbi videót a Youtube-ra:

A Richmond parkban történt eset főszereplője máris a videómegosztó nagy sztárja: videójából készült egy csomó mutáció. A memetika törvényeit mindig öröm megfigyelni működés közben! Természetesen vannak a filmes mashupok: A rettenthetetlenes, az ezúttal annyira nem jó, és már nem igazán eredeti Bukásos, és talán a legjobb Jurassic Parkos és az Alienes. De a félprofi gag filmek készítőjét is hamar megihlette a Benton futása a szarvasokkal:

Ezek a videók tökéletes példái annak, amit soha nem szabad elfelejteni internetes tartalom előállításakor: amit egyszer online megosztunk az bizony önálló életre kel, és igen korlátozottak a lehetőségeink a diskurzus befolyásolására. 

forrás: The Guardian

Szólj hozzá!

A Trendlaboron rendszeresen nyomon követjük a hírgenerálás és a médiafogyasztás aktuális trendjeit. Már csak emiatt sem állhatjuk meg szó nélkül, hogy a Ted Turner által 1980-ban alapított CNN online kiadása lényegében egy közösségi oldallá alakítja az évek óta üzemelő iReport felületét.

Az iReport segítségével bárki tölthetett fel híreket a CNN.com-ra és nem egy alkalommal vált hivatalos CNN-hírré az, amit először egy felhasználó tett közzé. Azonban a havi átlag 2,5 millió egyedi látogatóval rendelkező oldalon a hírek előállítása után megállt az élet és sem az online közvéleményre, sem a hagyományos sajtóra nem tudott olyan hatást gyakorolni, mint ami elvárható lenne a világ vezető hírcsatornájának egy szolgáltatásától. A felhasználói profilba fel lehetett tölteni híreket - lényegében tehát egy CNN brandelt blogfelületről volt szó. 

Feltehetőleg ez volt az oka a fejlesztéseknek, amik kétségkívül követik az uralkodó trendeket, de az eddigi tapasztalat alapján azt kellene mondanunk, hogy igen messze visznek a CNN által mindig is képviselt és hangoztatott értékektől, nevezetesen a megbízhatóságtól és a minőségtől. Az új rendszer szinte pontos mása (nem feltétlenül másolata, hiszen nyilván hónapok óta tesztelik és finomítják a rendszert a programozók, illetve egyértelmű, hogy ilyen jelentős változásokat hónapok előkészítő munkája után lehet csak bevezetni) a digg.com Newsroomjának. De lássuk, hogy mik is ezek az újítások! 

1. A felhasználók érdeklődési köröket jelölhetnek meg, és ezek alapján csoportokba kerülnek beosztásra. Ezekbe a kategóriákba tölthetnek fel híreket, illetve ilyen jellegű híreket ajánl nekik a rendszer, továbbá a csoporton belül külön közösségi funkciók is elérhetőek.
2. Nem csak a megadott témák szerint ajánl híreket a rendszer: a mobil alkalmazás helymeghatározás segítségével is súlyozza azokat.
3. A felhasználói profilokon nem pusztán a saját, előállított tartalmunk jelenik meg, hanem interakcióink is pontosan nyomon követhetővé válnak - ezzel leginkább a Facebook Timeline-ra hajaz a rendszer egyébként. 
4. Természetesen a csoportok és kapcsolataink alapján szerkesztett hírfolyam is a rendelkezésünkre áll az iReport-ban.
5. A profilokon Badge-eket gyűjthetnek a felhasználók, amelyeket a közzétett tartalom, az interakciók és más falhasználók visszajelzései alapján oszt az automatizált rendszer.

Csaknem 1 millió regisztrált felhasználója van az iReportnak, amit 2006-ban indítottak útjára és azóta csak két esetben használta a CNN szerkesztősége látványosan a rengeteg rendelkezésre álló hírt: az Occupy Wall Street mozgalomról több alkalommal így tudósítottak, míg a japán földrengést követő eseményekről is az egyéni hírek segítségével számoltak be. Van egy hivatalos csapat, akik folyamatosan böngészik a beérkező híreket, de eddig csupán 7%-át találták érdemesnek arra, hogy foglalkozzanak vele - a legtöbb esetben saját, részletes hírt gyártanak az online felületre. 

Az újítások bevezetésének célja, hogy megadják a lehetőséget, hogy az értékes tartalmat szolgáltató felhasználók csoporton belüli kiemelésével növeljék a használható és felszínre kerülő hírek számát. Nem lenne igazán jogos, ha kiosztanánk a CNN-t, de eddig tapasztalataink nem azt mutatják, hogy a közösségi szempont az értéket szelektálja ki a nagy halmazokból, a végeredményre pedig semmiképp sem használnánk sem a minőségi, sem a megbízható jelzőket. Ennek ellenére nem lehet leírni azt a szereplőjét a világ sajtójának, amelyik kitalálta, hogy az embereket érdekelné egy 24 órában csak híreket sugárzó csatorna. 

Szólj hozzá!

A közösségi médiával foglalkozó hazai blogok, a Trendlabort is beleértve, általában nemzetközi statisztikák elemzésével próbálják a hazai folyamatokat bemutatni, a közösségi média használatának relevanciáját megfelelően alátámasztani. Korábban már tettünk rá kísérletet, hogy a nemzeti sajátosságainkat felvázoljuk a témában, amikor elkészítettük a Trendlabor Médiaindexet, melyben az újságírók közösségi média preferenciáit vizsgáltuk. 

Az online kommunikációval 1994 (!) óta foglalkozó Jay Baer blogján pár napja tett közzé egy nagyon érdekes infografikát, mely saját előadásán alapul, és a kereskedelmi célú Facebook Rajongói Oldalak tartalmának optimalizálásával foglalkozik. Néhány állításával ellentétes statisztikák állnak rendelkezésünkre, ezért foglalkozunk a témával. Egy lokális sajátosságra bukkantunk? Vagy a különbség abból adódik, hogy jóval kisebb mennyiségű adat áll a mi rendelkezésünkre?

Lássuk először Jay infografikáját és annak állításait. A B2C posztok, vagyis a vállalati profilok és az ügyfelek kommunikációjának időzítése az, amit most górcső alá vennénk. Nem meglepő, hogy az általuk vizsgált legtöbb oldal hétköznapokon és a napközbeni órákban, kvázi munkaidőben posztol. 

Ezután adatokkal támasztja azt alá az előadás, mely a Slideshare-en megtekinthető, hogy hétvégén, azon belül is vasárnap, illetve hétköznap az esti órákban jóval nagyobb mértékű elkötelezettséget mértek a rajongóknál. Ezt egyébként a felhasználói interakciók alapján állapították meg. 

Az általunk kezelt, több tízezer fős követőtáborral rendelkező rajongói oldalak elmúlt fél éves statisztikáit elemezve az alábbi hasonlóságokat és különbségeket állapíthatjuk meg: 

1. Az esti órákban semmiképpen sem beszélhetünk jelentősebb mértékű interakciókról. A felhasználói aktivitás döntő többsége reggel 7 és délután 2 óra között zajlik, míg egy további, pörgős időszakra délután 3 és este 7 között kerül sor, azonban ezt követően a csak látogató és a kapcsolatot létesítő felhasználók száma is elhanyagolható szintre csökken. Ezt egyébként mi nem csak ennél az oldalnál tapasztaltuk.
2. Az elmúlt fél évben ugyan a szombat ennek a csoportnak az életében is a legaktívabb nap volt, ugyanakkor a vasárnap már csak az 5. nap, ha az elkötelezettség alapján állítjuk sorba őket. Ennek ellenére semmiképpen sem jelentenénk ki, hogy a hétvége erősebb, mint a hétköznapok, mivel az elmúlt 6 hónapban minden hónapban más nap mutatja a legnagyobb felhasználói elkötelezettséget. 

Az infografika záró gondolataival azonban feltétel nélkül egyet kell értenünk, hiszen a legfontosabb valóban az, hogy az adott vállalkozást ismerve állítsunk fel egy hipotézist a lokális felhasználói szokások alapján, ehhez egy előre meghatározott ideig tartsuk magunkat és a rendelkezésre álló adatok segítségével vizsgáljuk felül azt a kísérleti időszak leteltével. Nekünk egyetlen csoportunk sincs, ami pontosan visszaigazolná Jay állításait, de ezek ugyanakkor nem állnak össze egy egységes elméletté, amivel cáfolhatnánk állításait. Ez vajon azt jelenti, hogy kiforratlanok még a hazai Facebook felhasználói szokások? Nektek mi a tapasztalatotok?

Szólj hozzá!

 Egy amerikai lakos átlagosan napi 6 percet szentel gondolatban az energiafelhasználás csökkentésének, a fenntarthatóbb életvitelnek. Ugyanakkor nincs nap ( nincs óra?), hogy ne néznénk órákon át, mi zajlik a facebookon, ki hol volt, mit csinált – ő vagy a macskája. Ugye.

Állítólag mindenféle helyi versenyek is lesznek (ilyeneket mi magunk is létrehozhatunk), pl. települések között, és a díjak sem maradnak el, ha a kitűzött célt eléri egy közösség.

A poszt eredetileg a GreenPolis blogon jelent meg. 

Szólj hozzá!

Öt hónappal elindítása és a várakozásoknak megfelelően rendkívül gyors felfutása után a Google+ a kimúlás jeleit mutatja – megismétlődni látszik, amit a Wave és a Buzz esetén már megfigyelhettünk. Bár a regisztrált felhasználók száma a 43 milliót is elérte, az oldal iránti érdeklődés épp olyan meredeken zuhan most, mint ahogy néhány hete emelkedni kezdett.

Az ok feltárásához nincs szükség a Google+ felépítésének és funkcióinak bonyolult elemzésére: klasszikus pozicionálási hibáról van szó: a cég ezzel a kezdeményezésével nem volt képes olyan űrt találni a közösségi szolgáltatások piacán, amelyet sikerrel betölthetett volna. Ehelyett olyan stratégiát alkalmazott, amellyel már sok nagyvállalat próbálkozott – legtöbbször eredménytelenül: olyan kategóriában indult, ahol már foglalt volt az abszolút piacvezető szerep, azzal az ambícióval, hogy a sok kis finomság és fejlesztés, amivel az alapkoncepciót feldúsítja, nagyobb piaci súlyával együtt majd biztosítani fogja a felhasználók tartós átpártolását az általa fejlesztett szolgáltatásra.

Képek forrása: buzzom.com

Szólj hozzá!

A múlt héten publikussá vált a Digg közösségi hírportál új szolgáltatása, a Newsroom, melyről aktuálisan állítják azt, hogy meg fogja változtatni a hírfogyasztási szokásainkat. Amiért minden - feltehetően jogos - fenntartásunk ellenére mégis foglalkozunk az újabb "forradalommal", az nem más, minthogy a Digg 2004-es alapítását követően ezt már egyszer minden kétséget kizáróan megtette. 

A Newsroom funkcionalitásában két oldalról is kiegészíti az eddigi hírgenerálási folyamatot. Korábban a felhasználók beküldhettek híreket, majd a közösség tagjainak szavazatai alapján a portál rangsorolta azokat. A témák szerinti rangsorok böngészése eddig is nagymértékben megkönnyítette a feldolgozhatatlan méretű online tartalom fogyasztását. A Newsroomban természetesen szintén kategorizálva olvashatjuk a híreket, azonban ezek szelektálásának módja a valódi újdonság. (Jelenleg adott számú kategória áll rendelkezésre, azonban az adminisztrátorok várják javaslatainkat az újabb témák bevezetésére, míg a későbbiekben feltehetően bárki nyithat majd önálló Newsroomot is!)

Nézzük akkor, hogy is működik az új rendszer! Egyrészt minden kategóriához rendelkezésre áll egy valós időben frissülő hírfolyam, amelyet a Digg saját algoritmusa állít össze, és amelyet a Top News-zal ellentétben a szavazatok valós időben módosítanak. A Digg rendszeresen hangsúlyozza, hogy a népszerűség nem minden, gondoljunk csak például Rebecca Black slágerére. Éppen ezért az így begyűjtött híreket az algoritmus tovább szűri és olyan szempontok alapján értékeli, mint a Facebookon Like-ok és a Tweetek száma, vagy az azokban szereplő szavak jellege, illetve a LinkedIn-en való megosztások száma, de persze minden kulisszatitkot nem árultak el a fejlesztők. 

A Digg korábban már megszokott felületein a regisztrált felhasználók szavazata alapján rangsorolták a híreket, míg a Newswire folyamból a Newsroom-ba átkerülő hírek esetében csak a közösségben legbefolyásosabb felhasználók voksa számít. Hogy ki számít ilyennek, azt a kommentek és beküldött hírek alapján állapítja meg egy algoritmus, illetve a Newsroomban fel- illetve leszavazott hírek után mindenki pontokat gyűjt, és díjakat kap.

A közösségi híroldalak nem elsődlegesen a nagyközönségre vannak optimalizálva: dizájnjuk általában a valódi funkcionalitásnak van alárendelve, a legfontosabb szempont pedig, hogy semmi ne vonja el a figyelmünket a tartalomtól. Ezért alapvetően az újságírók és tartalomszolgáltatók tájékozódására és forrásgyűjtésére alkalmasak, és ez igaz a Diggre és a Redditre is.

Mindez nem jelenti azt, hogy kevesen és keveset használnák ezeket a felületeket, hiszen például a Reddit idén februárban átlépte a havi 1 milliárd oldalletöltést, ami elképesztően magas szám. A két konkurens régóta hadakozik egymással, azonban a Newsroom bevezetésével feltehetően vissza fog előzni a korábban alapított Digg.

Szólj hozzá!

A PR News Online kiosztotta a Digital PR Awards 2011 díjat, és a díjazottak között találunk egy-két érdekes megoldást, amelyekről mindenképp célszerű szólnunk pár szóban itt, a Trendlaboron is.

CSR kategóriában például az AT&T, Amerika legnagyobb múltú telekommunikációs vállalata, nyert díjat. Kampányukkal a vezetés közbeni SMS-ezés veszélyeire kívánták felhívni a figyelmet. Készítettek egy 10 perces dokumentumfilmet, amelyben valódi tragédiákat dolgoznak fel. A kampányhoz diákok csatlakoztak, hogy elmondják saját történeteiket.

A verseny/játék kategóriában a Nikon Festivalt díjazták, amely teljes egészében a közösségi média szereplői által előállított videótartalomra épített. A fesztivál ideje alatt az oldalt több mint fél millióan keresték fel és több mint 2200 pályázatot nyújtottak be, míg a vonatkozó Twitter-megjelenések száma meghaladta a 62 milliót! Nem mintha a vállalat termékeit be kellene mutatni az online videós tartalmat előállító felhasználóknak...

A Nikon Festival győztes filmje.

A 2011-es japán földrengésben megsérült atomerőmű kapcsán szükséges volt, hogy az amerikai közvélemény számára az atomenergia ügynökség bizonyítani tudja, hogy a technológia biztonságos. Ezért létrehoztak egy kvázi online hírszobát a Twitteren, ami a krízis kapcsán felmerülő híreket és szakértői anyagokat közvetítette az újságírók felé, valamint egy blogot és egy Youtube csatornát is a részletes tájékoztatásért. A díjat a krízis kommunikáció kategóriában osztották ki. 

Digitális marketing kategóriában több részkategóriát is létrehoztak, a kampányok költségei szerint. A 100 ezer és 300 ezer dollár közötti, középső kategória díjazottja a Cheerios gabonapehely gyártója lett, amely Facebook-kampányával érdemelte ki a díjat. A reggelizés közbeni partikhoz küldtek eszközöket a rajongóknak, akik ezeket az eseményeket dokumentálták és megosztották a vállalattal. 

Érdemes végigböngészni a teljes listát, hiszen a világ legmenőbb ügynökségei legnagyobb idei kampányait gyűjti össze, és minden kategóriában további kiemelt pályázókat is megemlítenek. Az, hogy mindez ilyen mértékben kerül feldolgozásra, az online PR kommunikáció relevanciáját és, 2011-ben kijelenthetjük, nélkülözhetetlenségét mutatja. 

Szólj hozzá!

A Facebook magyar felhasználóinak száma már több mint 50 ezer fővel meghaladta a 3,5 milliót, nem csoda tehát, ha egyre több és több (üzleti) rajongói oldal szervez valamilyen nyereményjátékot. Az efféle kampányok nem titkolt célja a rajongók számának gyors növelése, azonban néhány oldal nem tartja be a Facebook promóciókra vonatkozó szabályzatát. 

A szabályszegés ráadásul csak az egyik probléma ezekkel az akciókkal. Ha tüzetesebben megnézzük ezen oldalak kampány alatt aktivizált rajongóit, akkor láthatjuk, hogy az esetek többségében ugyanazok a felhasználók jelennek meg tömegével ezeken az oldalakon.

Nézzünk most meg pár hazai Facebook-kampányt, amelyek nem egy esetben a Facebooktól független, hagyományos ATL kampánnyal is hirdetésre kerültek. Mondanunk sem kell, hogy ezeknek a költsége egyáltalán nem áll arányban eredményességükkel! 

Elsőként a Frixion tollak kampányát vennék górcső alá, amivel valószínűleg már többen találkoztatok. A játékot, melyhez csupán az oldalt kell like-olnunk, az ország több pontján tömegközlekedési eszközökön is reklámozzák. Az oldalt like-olók között 1000 rajongónként kisorsolnak, egy igen nagy értékű, de a tollakhoz nem igazán kötődő, iPad 2-t. Ehhez képest az oldal most fogja összegyűjteni 600. rajongóját, ami nem túl sok. Persze nem is a rajongók száma a lényeg, hanem az elkötelezettségük. De az egy ilyen versennyel kétséges.

Rubint Réka Facebook oldala is belefutott egy szabálytalan nyereményjátékba, ahol a szallodak.hu oldal like-olásáért Rubint Réka által dedikált fitness dvd-t nyerhettek a felhasználók. A játékot ez esetben nem Réka szervezte, tehát a felelősség sem az övé lenne egy esetleges feljelentést követően. 

A HelloTrend Nyereményjáték szintén szabálytalan, mivel oldal like-oláshoz köti a részvételt, bár ezen felül még egy eventet is meg kell osztanunk, de a szabály szerint a Facebook semelyik alapfunkciója nem használható sorsolás alapjául, és ezek mind azok. Alkalmazást kell fejleszteni, másképp nem működhet szabályosan. Játékszabályt sem írt minden oldal, de például a Frixion játékának van, kár hogy nincs benne a kötelező rész, ami a kinyilvánítaná, hogy a szervezőknek semmi köze a Facebookhoz és hogy harmadik félnek adják meg adataikat. Azaz csak adnák, hiszen ezek a játékok is a Facebookon keresztül fogják értesíteni a nyerteseket, ami szintén szabálytalan.

A sort sokáig folytathatnánk, mert továbbra is sok olyan hazai céget találni, akik a szabályokat figyelmen kívül hagyó kampányt szerveznek a Facebookon. A rendszert és a felhasználói attitűdöket szemmel láthatóan többen értik, érzik, de a veszélyeket, amit a szabályszegés magában rejt még kevesen. Ez persze nem csak nálunk van így, egy angol ékszerész egy 1500 font értékű gyémánt gyűrűt sorsolt ki a like-olói között...

Azt is jól gondoljuk meg, hogy a Facebook szabályzatának megszegése az oldal és az adminisztrátorok profiljának törlésével járhat. Tehát nem csak drágán szerzett rajongóinkat veszíthetjük el, hanem munkaeszközünket, a Facebook hozzáférésünket is. Erre pedig pusztán néhány feljelentést követően sor is kerülhet...

Végezetül talán a legfontosabb: hiába növeljük követőink számát, ha nem elkötelezettek márkánk, vállalkozásunk vagy (civil szervezetek esetében) ügyünk iránt, motivációjuk egyetlen forrása a nyeremény megszerzése vagy a jótékonysági akció támogatása. A nyereményjátékokat követő időszakra előre terveznünk kell rendszeres tartalmunkat, ezt nem tudjuk kellőképpen hangsúlyozni! Átfogó gondolkodásra van szükség, és ebbe illeszkednie kell a jelenlétünket megalapozó kampánynak is, ami a Facebookon kézenfekvő módon egy játék. Ez azért is nagyon fontos, mert a későbbiek folyamán olyan összetételű közösség válhat előnyünkre, amely a saját, őszinte tartalmunk iránt érdeklődik - és ez a like-olgató, csak a nyereményekre vadászó, (esetenként nem is valódi) felhasználók köréből bajosan áll majd össze.

Szólj hozzá!

Kínos incidensbe, majd nyilatkozatháborúba torkollt és végül cikkek sokaságát is eredményezte az a pr-akció, amit a ConAgra élelmiszergyártó megbízásából szervezett egy nagyhírű ügynökség, a Ketchum. Az esetet követően pedig a The New York Times egyenesen pr-guruk sorát kérte fel, hogy kommentálják az esetet. Aminek a kommentálásához nem is kell pr-gurunak lenni.

Az ügynökség gasztrobloggereket és partnerüket hívott meg vacsorára, egy hangulatos olasz étterembe, New Yorkban. A vacsora házigazdája egy sztárséf volt. Egy dolgot tartottak gondos titokban: mégpedig a menüt, ami mirelit pizzából és desszertből állt. Ahogyan a vacsora során végül fény derült az akcióra, a bloggerek felháborodtak, letiltották minden híranyag, kommentár és videó felhasználását, amely összefüggésbe hozhatta őket a fagyasztott termékekkel. A cég ugyanis szerette volna felhasználni a vacsorán készült felvételeket a további kommunikációban.

Persze, amint várható és érthető is volt, a bloggerek ellenhadjáratba kezdtek: terjesztették az igét, posztoltak az átverésről, volt, aki nyílt levelet is megfogalmazott a cég és az akcióhoz arcát adó, „hazug” séf ellen.

Az ügynökség egészen nyilvánvalóan elszámította magát. Nem ismerte sem a bloggereket, sem a célcsoportjaikat. Nem gondoljuk, hogy nálunk lenne olyan blogger, aki leveskockával főzne és erre még eseményt is lehetne szervezni. Az akció kiötlői nem ismerték továbbá a blogszférát, beleértve a gasztrobloggerek közösségét, a köztük lévő kapcsolati hálót is lazán figyelmen kívül hagyták. És nem tudták (?) azt sem, hogy a meghívott bloggerek hasonló „buzz”-t képesek kelteni, mint a mainstream média, ami eleve borítékolta a botrányt.

Persze semmi sem lehetetlen: a gasztrobloggerek és a junkfood társítására pozitív példák is vannak, még nálunk is. A McDonalds Mcgourmet szakácsversenyét például végigette az egyik legismertebb magyar blogger, Péter Anna.

A Ketchum ügynökséget azzal próbálták menteni a kommentárok, hogy járatlan a social media területén.

Mi sem gondoljuk, hogy a pr-esek számítottak erre a kimenetelre. Vagy szerintetek igen?

3 komment

Az AOL az internet születésétől kezdve az egyik meghatározó szereplője volt a virtuális térnek. Olyan hihetetlenül innovatív és előremutató alkalmazásokat köszönhetünk nekik, mint az első instant üzenetküldő, az AIM, ami az IRC korszaknak vetett véget. Tulajdonképpen a mai napig minden üzenetküldő, videó chatelést is lehetővé tevő alkalmazás az AIM által lefektetett alapokra épül. A Google szolgáltatásai még sehol sem voltak (1998-ban alapították), amikor 1997-ben már volt AIM és a kor hipstereinek már mind @aol.com-os emailcíme volt. 

Az ezredfordulót követő folyamatokat, a közösségi média berobbanását közvetlen megelőző időszakot, az AOL már a partvonalról szemlélte: folyamatosan vesztett felhasználóinak számából és bevételéből is. 

Mindezt a legkülönbözőbb szolgáltatások bevezetésével probálták ellensúlyozni, ami egy borzalmasan széles kínálati palettát eredményezett. Ezek között van egy jó néhány, ami pár évvel megelőzte más szolgáltatók hasonló szolgáltatásait, de érdemi javulást nem hozott a vállalat számára.

Amit viszont mindenki másnál jobban tudnak, az a hírportálok szerkesztése. Az Engadget és a Techcrunch minden kétséget kizáróan a legjobb technológiai hírportálok top 5-ös képzeletbeli listájának előkelő helyein szerepelne. 

Természetesen a médiafogyasztás forradalmi változásaira ők is felfigyeltek és megalkották az Editions-t.

Ez az iPad applikáció lényegében ötvözi a már több kiadó által megjelentetett iPad újság-appok, az RSS readerek és hírolvasók, valamint a felhasználói szokásokon alapuló tartalom generálás (gondoljunk a Gmail-ben megjelenő hirdetésekre!) vívmányait. 

Kezdetben manuálisan adhatunk hozzá oldalakat az alkalmazáshoz, amelyek tartalmát témák, kulcsszavak alapján a program tovább szűri nekünk, majd egy idő után magától is javasol számunkra feltehetően releváns és érdekes híreket - és ebben áll a valódi innováció. Mindezt a jobb iPad appoktól megszokott hihetetlenül szép és innovatív felhasználói környezetben.  

Korábban foglalkoztunk itt a trendlaboron az újságírás jövőjeként aposztrofált Storify-jal, és elmondtunk aggályainkat ezzel kapcsolatban: a médiafogyasztás szerintünk egyértelműen a teljes perszonalizáció irányába fejlődik, így az AOL appja jóval nagyobb várakozásokkal tekinthet a jövőbe, mint az egész kérdést a másik oldalról megközelítő Storify, ami készen, szájba rágva adná az olvasónak a tartalmat.  Ennek ellenére nem vagyunk meggyőződve arról, hogy az app bármit is valóban megújítana és forradalmasítana, ahhoz tömegnek kellene használnia nap mint nap és az AOL ezzel évek óta hadilábon áll.

Szólj hozzá!

Az Index cikke a héten mutatta be a storify.com nyújtotta szolgáltatást, amely idén április óta érhető el a nagyközönség számára - bár már egy éve, hogy életre keltette Burt Herman, az Associated Press munkatársa. 

Az, hogy a világ egyik vezető hírügynökségének egy munkatársa találta ki az egészet nem kevés nyomott hagyott a kínált szolgáltatáson. Herman megállapította, hogy a közösségi média-platformok terjedésével alapvetően megváltozott az információ, a hírek fogyasztásának és terjedésének módja. Ugyanakkor szerinte ennek ellenére mindnyájunkban megmaradt az igény az áttekintő jellegű, szerkesztett anyagok iránt. 

A Storify cikkeket szerkesztők lényegében nem tesznek mást, mint összeszedik a Youtube-tól kezdve, a Flickr-n át a Twitterig minden elképzelhető felületről a számukra releváns tartalmakat és ezek közé megjegyzéseket fűzve szerkesztik azokat "cikké". 

A keletkező, felfoghatatlan mennyiségű tartalom fogyasztását ez a rendszer valóban megkönnyítené, hiszen témák szerint, többszörös szűrőn keresztül, csak a valóban érdekes információkat mások válogatják ki nekünk.

A probléma máshol jelentkezik és szerintünk így cáfolható az, hogy a Storify lenne az újságírás jövője. A 700 millió Facebook felhasználónak átlagosan 130 ismerőse van (forrás: yahoo research) - míg az átlagos Twitter felhasználót 126-an követik. Mindez azt jelenti, hogy az emberek többsége nem használja ezeket a csatornákat a legszűkebb társaságán kívül senki mással való kommunikációra - ez nyilván a Twitter esetében egy jóval összetettebb kérdés. Innentől kezdve az azokon előállított tartalom semmiképpen sem a széles társadalmi rétegek számára, vagy tömeges fogyasztásra lett előállítva. Ennek ellenére, nagy mennyisége miatt statisztikai feldolgozásra és elemzésre tökéletesen alkalmas, ugyanakkor mindezt visszaforgatni egyéni tartalomfogyasztásra alkalmas formába veszélyes vállalkozás. Mert ha egy londoni ismerősünk (vagy általunk szeretett zenész) tweetel a zavargásokról az érdekes számunkra, de ha egy vadidegen tottenham-i tinédzser, az nem kifejezetten. 

Nem azt állítjuk, hogy ez teljesen érdektelen tartalom, nagyon is fontos és valóban alapvetően formálják át ezek a csatornák az újságírók információszerzésének módját, azonban a klasszikus értelemben vett újságírás - ami bizonyos szempontból a blogok reneszánszával újra virágkorát éli - fel is dolgozza a forrásokat és nem csak összefoglaló módon közli azokat.

A Storify ötlete nem rossz, de félő, hogy a platformok gyors megújulása és változása, cserélődése hamar ki fogja üresíteni azt. Ráadásul, szerintünk, hibásan határozták meg azt, hogy kiktől, kiknek lehet érdekes ez a fajta forrás-gyűjtés - és itt látszik nagyon is, hogy egy hírügynökségi ember találta ezt ki. De az se véletlen, hogy az átlagember csak megjelölt forrásként találkozik sajtótermékek fogyasztásakor ezekkel a szervezetekkel.

(karikatúra forrása)

Szólj hozzá!

„Fejlesztünk erre egy appot, de előbb mindenképp bannoljuk a trollkodó usereket. Aztán csinálunk hozzá még egy vírusvideót, hogy majd legyen körülötte jó nagy buzz, és persze megnyomjuk egy adwords-zel is, de bannerekre ugyebár ma már nem érdemes költeni. Ha viszont a SEO-ra is odafigyelünk, akkor biztosak lehettek benne, hogy nagyon jó lesz a kampányunk ROI-ja.” Az ilyen monológokat hallva ma már két okból is felmehet a pumpa az emberben: vagy azért, mert egy szót sem ért az egészből, és ráadásul úgy érzi, beszélgetőpartnere mindent el is követ ennek érdekében, vagy pedig azért, mert már sokadszor találkozik az unásig ismert és egy-egy mondaton belül is gátlástalanul halmozott, modoros kifejezésekkel. Ezekből gyűjtöttünk most össze negyvenet itt a Trendlaboron.

A rengeteg idegen szó természetesen alapvetően a közösségi média gyors berobbanásának és felfutásának eredménye, amelyhez a nyelv még nem tudott kellő tempóban alkalmazkodni (nem véletlen, hogy a listán szereplő legtöbb szóval itt is találkozhattatok a Trendlaboron), de épp itt az ideje változtatni ezen, és visszafogni ezeknek a kifejezéseknek a zsargonjellegű, vagy éppen modoros használatát! A lista összeállítását nem titkoltan a The Independent „Banned list”-je inspirálta, ahol a brit politikában használt legirritálóbb kliséket gyűjtötték össze. Annyi különbség persze van a két lista között, hogy a mi gyűjtésünkben szereplők egy része jobb híján továbbra sem megkerülhető.

Biztos van még jó néhány olyan kifejezés, ami egyelőre hiányzik a felsorolásból, úgyhogy várjuk kommentben a további javaslatokat: jöhet bármilyen szó, amit gyakran hallani a közösségi médiával kapcsolatban, és már nagyon unjátok!

1. App, applikáció
2. Adwords
3. Banner
4. Bannol és a szó összes egyéb képzett formája
5. Blogger
6. Blogoszféra
7. Buzz, buzzword, buzzgenerálás
8. Content
9. Crowdsourcing és a szó összes képzett formája
10. Evangelista
11. Feed
12. Feature
13. Geek
14. Geotagging
15. Gerillavideó
16. Hashtag
17. Hosztol
18. Lájk és a szó összes képzett formája
19. Mashup
20. Meetup
21. Meta tag
22. Multitasking
23. Networking, network-öl
24. Open source
25. PageRank
26. Permalink
27. ROI
28. Státusz, státuszfrissítés
29. SEO
30. Startup
31. Tag
32. Targetál
33. Troll és a szó összes képzett formája
34. Tumblr szó használatával bármilyen szóképzés
35. Usability
36. User
37. Vírus előtag használatával bármilyen összetett szó
38. Webinárium
39. Widget
40. Wiki

29 komment

1. Saját tartalmunk legyen! Ha üzleti profilt kezelünk, kerüljünk a retweetelést. Követőink nem azért érdeklődnek irántunk, hogy más forrásokból is hozzáférhető információt közöljünk velük. A közösségi média-részvétel általános érvényű szabálya, hogy akkor lehetünk sikeresek, ha képesek vagyunk releváns és egyedi tartalmat kínálni az internetezőknek. A Twitter egy nagyszerű eszköz arra, hogy a legfontosabb üzeneteinket eljuttassuk a felhasználóknak, illetve, hogy nyilvánosan is meghallgassuk véleményüket és arra reagáljunk. Ugye, hogy ebben nincs helye egy harmadik félnek?

2. Legyünk egyediek! Ne csak tartalmunkban, megjelenésünkben is szabjuk saját képünkre a Twitter felületét. Készítsünk egyedi avatart és háttérképet is.

3. Mindenkinek válaszoljunk! Tweet nem maradhat megválaszolatlanul. Remélhetőleg azért vagyunk jelen a csatornán, mert tudjuk, hogy csak előnyünkre válhat a kétirányú kommunikáció. Egy meg nem válaszolatlan Tweet a belénk vetett bizalom elvesztéséhez vezethet. Az is előfordulhat, hogy ügyfeleink a haragosainkká válnak, aminél nagyobb veszély nem létezik az online térben.

4. Ne éljünk a számok bűvöletében! Ne a követőszám maximalizálására törekedjünk, hanem az elkötelezettség növelésére. Tudják a követőink, hogy ezen a csatornán hozzánk bátran fordulhatnak - ha így járunk el számuk szépen növekedni fog. Ennek a fordítottja is igaz: ne kövessünk mi se mindenkit, csak azokat, akiknek a tartalma valóban releváns a számunkra.

5. Ne tweeteljünk túl sokat! Ahogy keveset se. Ki kell tapasztalnunk, hogy milyen gyakorisággal létrehozott tweetek eredményesek. Ez mindenki esetében más és más, de üzleti profil esetében tudnunk kell, hogy a nap mely szakában és maximum hány tweetet közölhetünk. (A Fehér Ház több tízezer követőt vesztett egyetlen nap alatt, mivel a költségvetési plafon emeléséről szóló szavazáskor úgy gondolták, jó ötlet, ha sokkolják a követőket...Nem volt az.)

6. Tömören jobb! Ne használjunk olyan alkalmazásokat, melyekkel megnövelhető a 140 karakteres limit egy-egy tweet esetében. Nem véletlenül találták ezt így ki, és nem ok nélkül egyre népszerűbb úgy, ahogy van! 

7. Vigyázzunk a hashtagekkel! A hashtagek kötik össze a végtelen mennyiségű tweetet: ezek mentén bonyolódhatunk vadidegenekkel párbeszédbe. Egy tweetben kettőnél több hashtag használata már követhetetlenné teszi a párbeszéd alakulását, míg egy hashtag forgalmat és ismertséget generálhat profilunknak. 

Szólj hozzá!

A buszmegállóban egy ötvenes hölgy próbálta meggyőzni hasonszőrű barátnőjét, mennyivel könnyebb dolguk volt a fiataloknak húsz-harminc évvel ezelőtt: amikor külföldre készültek, egy útikalauzzal fedezték fel az adott várost, micsoda izgalmat jelentett, hogy nem látták előre a szállást, a környéket, a látnivalókat stb.; bezzeg ma az internet korában...

Gondoltuk így a nyár közepén nekünk is ideje kicsit körbenézi a lehetőségek között (a teljesség igénye nélkül!).

A legtöbb előrelátó európai nagyváros régen elkészítette már saját honlapját, facebook és/vagy twitter oldalát, melyek segítségével minden turisztikai információ birtokába juthatunk a szállástól elkezdve a programokon át egészen a látnivalókig. Bécs városa például különösen aktív a közösségi portálon, elég pár esőcsepp, és azonnal értesítenek minket a lehetséges zárt téri programokról facebook oldalukon.  Ugyanakkor érdemes ismerni pár olyan oldalt is, mint a camvista.com vagy eurocitycam.com, melyekkel webkamerán keresztül nyerhetünk egy kis ízelítőt az adott városról (az earthtv.com-nak köszönhettük korábban a köztévé híradója előtti képsorokat). Érdemes rápillantani Los Angelesre vagy Berlinre, esetleg a honvággyal küzdőknek Budapestre.

A nagyobb múzeumok, kastélyok, turistákat vonzó intézmények a városi oldalaktól függetlenül saját honlappal is rendelkeznek, azokat pedig olyan funkcióval látták el, amelyekkel virtuálisan járhatjuk be az épületet, lásd például a Smithsonian Múzeum, a Louvre vagy a Van Gogh Múzeum. De például Izrael főbb látnivalóit városonként csoportosítva – lásd például Jeruzsálemét – ismerhetjük meg.

A Google ezen a téren is aktív. A Street View szolgáltatással – biztos emlékeztek az utcákat fotózó google autóra – előzetesen felmérhetjük a terepet, körbejárhatjuk a látnivalókat, ld. például a Louvre esetében. De a googleartproject.com-mal ezt a megoldást már a múzeumokba is bevitték: 17 intézménnyel szerződtek le, így ezekben már nemcsak a tereket járhatjuk be virtuálisan, de megtekinthetjük a körülbelüli kínálatot is, ld. például a Van Gogh Múzeum.

Természetesen a közösség véleménye is számít, ezért utazás előtt a legtöbbünk biztos, hogy felkeres egy-két vélemény/fórum oldalt a kiszemelt desztinációval kapcsolatban, talán az egyik legjobb ilyen oldal a tripadvisor.com, de számos más oldalt is belinkelhetnénk ide.

Mielőtt elvesznénk a lehetőségek útvesztőjében, meg kell még említenünk a legújabb mobilapplikációkat, amelyek segítségével már útikönyv nélkül is felfedezhetjük a nagyvárosokat, sőt a látnivalókról is többet tudhatunk meg, és ha megszomjaztunk, megéheztünk, éttermet is talál nekünk a közelben. Hadd említsek itt egy magyar fejlesztést, a Pocket Guide-ot.

Várható, hogy aki ennyire rákészül az utazásra, szállást sem közvetítőn keresztül foglal majd, hanem inkább egy olyan oldalt választ, mint például a booking.com, ahol online elintézhet mindent, miközben előzetesen megnézheti a lefoglalásra váró szobát, szállodát/hotelt/hostelt stb., és átfuthatja a szállásról adott véleményeket, értékeléseket is.

Mindezek után mindenki maga döntse el, hogy hasznos-e számára az internet kínálta számtalan lehetőség, sok információ vagy sem, - az biztos, hogy minket a legutóbbi külföldi körutazásunk során nem tudtak eladni. 

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Kevés vállalat számára jelent ma már újdonságot, hogy lehetőségük van Facebookon keresztül is a célcsoportjaikba tartozókkal kommunikálni. A Facebookon folyó kommunikáció folyamatosan fejlődik, érik, formálják a benne résztvevők, nem csak az adott közösséget, hanem a social media egészét is. Láthattunk már sok sikeres közösségépítést, és nagy égéseket is, bár ilyenből egyre kevesebb van. Bőven van azonban még mit tanulniuk a vállalatoknak. Most 10 pontban összegyűjtöttük a leggyakoribb hibákat.

1. Facebook=ingyen reklám. Nagyon ciki a közösségépítést direkt salesnek felfogni és erre alapozni. Talán még mindig a leggyakoribb tévedés, ha a Facebookra úgy tekintünk, mint ingyen reklámra, ahol a termékeket/szolgáltatásokat lehet állandóan hirdetni és közvetlen vásárlásra buzdítani. 

2. Enyém az oldal, én vagyok a főnök. Ha érezhetően hierarchikusan és nem vertikálisan viszonyulunk a közösségünkhöz, akkor jobb, ha el sem kezdjük az egészet. Különféle megnyilvánulásait láthattuk már ennek az attitűdnek és az oldal gazdája rendszerint a rajongók haragjával találta magát szemben. Volt, aki nem bánt tisztelettel a rajongókkal, sőt be/visszaszólt nekik, vagy kritikai megjegyzéseket törölt, sőt posztban panaszkodott, hogy nem váltotta be a Facebook a hozzá fűzött reményeket, mivel nem adtak el több terméket. 

3. Gazdátlan eb effektus. Több szempontból lehet gazdátlan egy oldal, egyik sem vet jó fényt a vállalatra. Láthatunk olyat, amely létrejött, majd magára hagyta formálódó közösségét, vagy olyat, amelynél kampányszerű posztolás zajlik. Azt is lehet érezni, ha a posztolási feladatot dobálják, nincs gazdája, aki a közösséggel együtt alakítja ki hangnemét (lehetőleg a social media stratégia alapján), ismeri a rajongókat és következetesen viselkedik posztolásnál, érzi mi volt sikeres és mi nem. 

4. Az automata posztol. Érthetetlen, ha a Facebook jelenlét annyit takar, hogy a vállalat honlapján vagy bármely más felületén megjelent hírek automatikusan itt is megjelennek. A Facebook tartalmat tanácsos teljesen külön kezelni minden más csatornánktól, amin kapcsolatot tartunk ügyfeleinkkel. Az igénybe vett platformok (online és hagyományos egyaránt) használata legyen összehangolva, de ez soha nem jelentheti a tartalom automatikus importálását. 

5. Dömpingposztolás. Idegesítő üzenőfal dekorálásnak hat, ellenben az üzenetek eljuttatása szempontjából teljesen sikertelen, ha egy nap egymás után több poszt kerül ki, pár perces eltéréssel. Eljött a facebookozás ideje, a posztoló rázúdítja a közösségre a poszttömeget, majd lelép és újra visszatér a következő adaggal? Pontosan tudjuk mennyire idegesítő, amikor a nap végén egy követett oldal posztjai egymás után elárasztják a falunkat. Idegesíteni akarjuk követőinket? Nem jó ötlet!

6. Egy vállalat, több elkezdett oldal. Kisebb cégekre jellemző inkább, hogy újra és újra nekifutnak a témának, de olyankor elölről kezdik. Új oldalt hoznak létre, a korábbit meghagyják, nem számolják fel a párhuzamosságot. Lehet, hanyagságból, vagy a korábbi felelős már nincs a cégnél és vitte magával a jelszavakat, ki tudja. (Reméljük nem dühösen távozott, mert akkor egy „saját” oldalon futó lejárató kampánnyal is szembetalálhatjuk magunkat.) Az biztos, hogy ilyen formában a pachwork stílus a Facebook-on nem menő. Mindebből az is levonandó tanulság, hogy mindig több ember legyen az adminja minden oldalnak. 

7. Self-like. Szánalmas benyomást tesz, ha egy vállalat saját bejegyzéseit lájkolja. Mit szeretne ezzel kifejezni? Minél több legyen a lájk? Fél, hogy egy lájk sem lesz? Elégedett önmagával? Persze lehet, hogy személyes profillal szeretnék ilyenkor a lájkot, de azt a profilban külön be kell állítani. Bármi legyen is az oka, a self-like ciki. 

8. Szabályszegés. Nem csak ciki, de veszélyes is szabályszerűtlenül posztolgatni, mivel a Facebook törölheti a profilunkat és mindent adatunkat, rajongónkat elveszíthetjük. A Facebook szabályzatát érdemes alaposan és folyamatosan tanulmányozni, a változásokról külön értesítést ne várjunk. Az egyik legjellemzőbb szabályszegés az álprofil létrehozása, azaz a vállalati helyett személyes profilt használni. Tömeges szabályszegést lehet látni a nyereményjátékok esetében is, ezek háromnegyede ugyanis szabálytalan. Ajánljuk a témárólezt a cikket, amely ugyan jó fél évvel elnézte az „új” szabályokat, de jó összefoglaló legalább.

9. Megtévesztés. Hosszú távon még egyetlen vállalat sem járt jól, ha megtévesztően viselkedett. Az egyik újnak számító fogás, amely sajnos ragadós különösen a szállodaiparban, az eseményeknek álcázott akciók. Ez nem olyan mintha egy barátunk, ismerősünk elhívna egy buliba, aztán ki is fizettetné velünk az egész buli költségét? Ide sorolnánk még a jótékonyságba bújtatott követővásárlást is (ahány lájk annyi csoki a gyerekeknek), bár szerencsére ez az ízléstelen húzás már kikopni látszik.

10. Szépséghibák. Gyakran látni technikai, formai hibákat is, például link beírását, beágyazás helyett, ami elég amatőr megoldás. Nagyon csúnya a címismétlés, amikor a posztolásnál kétszer látszik a cím, hiszen a felület már magától bemásolja. Ha több nyelven kerülnek ki a posztok, felesleges minden rajongónak az összes nyelven megkapnia, elég csak azon, amelyen használja a Facebookot, ez egy egyszerű beállítással megoldható.

Sokan úgy vélik, már önmagában az ciki, ha valaki nincs fent a Facebook-on. Ebben nem értünk maradéktalanul egyet. De úgy gondoljuk, hogy rossz stratégiával, helytelen magatartással, sorozatos ciki viselkedéssel rosszabb fent lenni, mint egyáltalán nem. Nem csak egy kitűnő lehetőséget puskáz el a vállalat, hanem kifejezetten árthat is magának, ráadásul egy fontos csoport körében.

2 komment

Izgalmas bejelentést tett a közelmúltban a Foursquare: túllépte a tízmilliót az alkalmazás felhasználóinak száma, vagyis világszerte már többen csekkolnak be különböző helyekre, küzdenek meg a kedvenc éttermük vagy kocsmájuk mayor címének megszerzéséért és gyűjtögetik a színes badge-eket, mint Magyarország teljes lakossága.

A gyors növekedésben - a láthatóan kiválóan és gyakorlatilag máig változatlanul működő alapkoncepción túl - központi szerepet játszik az alkalmazás folyamatos fejlesztése, apró újdonságok és finomítások, amelyre a kezdetektől kiemelt hangsúlyt fektetnek. Ennek is köszönhető, hogy a Foursquare-felhasználók jóval aktívabbak az átlagnál. Természetesen a lelkes és aktív fejlesztőcsapaton túl az ilyen tempójú expanzióhoz pénz is kell: alig egy hónapja jelentették be a cég tőkeemelését, vagyis nemcsak a felhasználók, de a befektetők is intenzíven támogatják fejlődésüket.

A Foursquare előretörése olyan szempontból is érdekes, hogy a Facebook Places bevezetésével sokan sötét jövőt jósoltak a start-upnak, mondván a jóval nagyobb közösségi oldal a geolokációs alkalmazások versenyébe beszállva hamar lenyomja majd jóval kisebb vetélytársát. Csakhogy a Foursquare-en keresztül becsekkolni valahová továbbra is sokkal izgalmasabb játékot jelent a felhasználók számára (két alapvető emberi ösztönre: a felfedezés és a birtoklás vágyára építve), mint a Facebook Places, ahol egy check-in szinte csak informatív funkcióval bír. Meg kell még említeni az üzleti célú felhasználásból adódó pozitívumokat: Magyarországon például sokkal több helyen számíthatunk különböző kedvezményekre vagy ajándékokra egy Foursquare becsekkolást követően, mint a Facebook Places esetében.

S hogy mit hoz a jövő? Ha megnézzük, milyen ütemben növekszik világszerte az okostelefonnal rendelkezők száma, s ebben a növekedésben még mekkora potenciál van, ez alapján könnyen belátható, hogy a felhasználók száma jó eséllyel most fog még csak felpörögni igazán. Ha ráadásul a Foursquare fejlesztői továbbra is ilyen aktívak maradnak, akkor minden feltétel adott a további gyors növekedéshez.

Kép forrása

Szólj hozzá!

Legalábbis ami az online forgalom vizualizációját jelenti. A napokban biztosan többen belefutottatok a képbe, amin Manhattan szigetén küldött tweetek vannak fénylő pontokként ábrázolva. Ebből nem is írnánk önállóan posztot, hiszen amerikai nagyvárosokat vagy államokat már láttunk hasonlóan felizzva többször. Azonban a figura, aki a vizualizációs megoldás mögött áll, kezd egy elég szép gyűjteményt felhalmozni a Flickr-en.

Eric Fischer már régóta a térképek bűvöletében alkot. Flickr Photostreamjében már többféle képpen is feldolgozta a világ különböző pontjain a közösségi média aktivitásokat. Ezeken a képeken a piros pontok a Flickr képfelöltéseket jelzik, a kékek a tweeteket, míg a fehér jelzi azokat a helyeket a Föld golyón, amelyekről mind a kettőt posztoltak.

Sokféle következtetés levonható a képek nézegetéséből, például a kontinensek közötti fejlettségbeli különbségek is jól leolvashatóak. Azonban nem ez a legérdekesebb. Ha a nagyvárosokat kezdjük el nézegetni, csupán a felhasználók aktivitásából egy sor információ kinyerhető. Vegyük szemügyre például az alábbi képet Barcelónáról: 

Csupán az információ keletkezésének helyéből és gyakoriságából már megismerhető a város. Kirajzólódik a La Rambla, remekül felismerhető a rengeteg piros pontról merre van a Güel park - és ha összehasonlítjuk egy térképpel szépen vissza is adja a város szerkezetét.

A közösségi médiában előállított tartalom nem csak a tartalom miatt önmagában érdekes. A hihetetlen mennyiségű adat mennyiség szempontú elemzése sokkal messzebbre vihet bennünket, mint gondolnánk. Képzeljük el, hogy a közösségi közlekedésben a menetrendeket a tweetek száma alapján igazítják egy városrész lakóinak igényeihez. A lehetőségek határtalanok és hogy mit hozunk ki a rendelkezésre álló adatokból az jelenleg csak az olyan emberektől függ, mint Eric Fischer. 

2 komment

Az autósok életét már számos mobilalkalmazás segíti a különböző navigációs appoktól a forgalmi dugók elkerülését segítő megoldásokig. De mi a helyzet a bringásokkal? Az év minden szakában évről évre folyamatosan nő a kerékpárosok száma, ráadásul a nyár beköszöntével most még többen használják a biciklit közlekedési eszközként a városokban és hétvégi kirándulások alkalmával. Míg az autóban már megszokott helye van a mobiloknak, a kerékpár kormányára erősítve eddig csak ritkán láthattunk telefonokat, holott menetközben a bicikliseknek éppúgy hasznos segítséget jelenthet egy-egy hatékony alkalmazás, mint a sofőröknek. Végre ez a helyzet megváltozik, már a hazai bringások számára is elérhető egy kifejezetten a hazai viszonyokhoz igazított, magyar fejlesztésű kerékpáros app.

Az alkalmazás az útvonaltervezésen túl számos egyéb funkcióval is rendelkezik. Több mint 18 ezer érdeklődésre számot tartó hely (POI) áll rendelkezésünkre a célállomás meghatározásában. A megtett útvonalakat rögzíthetjük és meg is oszthatjuk a többi felhasználóval. A közösségi funkciók integrálásának révén az alkalmazás által használt adatbázisokat a felhasználók közössége szabadon egészítheti ki. Ezen felül választhatunk térképes és műholdas megjelenítés között, van benne iránytű és sebességmérő is, tehát valóban minden elképzelhető funkció adott, amire a kerékpárosoknak szükségük lehet, igaz a defektes belsőt nem cserélhetjük ki vele.

Az alkalmazás egyébként közkívánatra készült el: még decemberben indította útjára a Telenor az Androideák ötletpályázatát, melynek során bárki beküldhette ötleteit, s ezek közül közönségszavazás során választották ki a legjobbakat. Az így kiválasztott, győztes alkalmazásötleteket végül meg is valósították: a Magyar Alkalmazások és az S.O.S. Help után, már elérhető a szavazás második helyén végzett Kétkerék app is.  

Az alkalmazást a Flow PR alkalmazás fejlesztő partnere, a Stereobold készítette, együttműködésben a Magyar Kerékpárosklubbal. 

Szólj hozzá!

A Perrier ásványvíz reklámozásakor korábban is bátran nyúltak szokatlan vagy provokatív megoldásokhoz az cég által szerződtetett ügynökségek. A mostani azonban azért különleges, mert nem áll meg a korábban mindenhatónak kikiáltott, átfűtött erotikus hangulat nem mindennapos ábrázolásánál.

Sajnos a korábbi kampányok pontos netes nézettségi adatait megbecsülni sem lehet több évvel a kampány után. Ennek ellenére biztosak lehetünk benne, hogy ez a mostani rendkívül eredményes lesz, hiszen még éppen nem ért fel a hype a csúcspontjára, a kampányból pedig még ki tudja mennyi van hátra. 

Az egész a Perrier saját youtube csatornáján folyik, melyen a korábbi videók böngészését és a szokványos Youtube funkciókat átmenetileg letiltották. Ehhez képest azt látjuk, hogy több mint 6 millióan tekintették meg a videókat - minden bizonnyal ez a szám nem az épp aktuálisan legutolsó videó nézettsége, hanem minden videó össznézettsége a kampány kezdete óta. 

Hiszen pont az a lényege az egésznek, hogy akkor válik megtekinthetővé az egyre forróbb hangulatú bulit bemutató új videó, ha a látogatók száma meghalad egy előre meghatározott mértéket. Minél többen néznek, annál durvább a buli! 

Érdekes koncepció, de a számok azt mutatják, hogy rendkívül eredményes. A több mint 6 millió látogató egy része ráadásul minden bizonnyal visszatérő néző, ami igen magas szintű elkötelezettséget feltételez. Ráadásul minden online kampány legfontosabb eleme, a folyamatosan előállított tartalom, esszenciája a kampánynak, erre épül az egész, így ez nem egy plusz feladat az ügynökség számára. 

Szólj hozzá!

A Steve Jobs a prezentáció mestere c. könyv abból a szempontból furcsa, hogy szerzője abból a – mondjuk ki, alapvetően hibás – feltételezésből indult ki, hogy az Apple-vezért utánozva válhatunk hozzá hasonlóan briliáns és sikeres előadóvá, ahogy ezt a könyv elején ki is fejti: „megismerhetjük és követhetjük Jobs minden egyes módszerét, hogy olyan hatást érjünk el, mint ő. Ha utánozzuk és felhasználjuk, amit ő kitalált, mi is tudunk olyan előadásokat tartani, ami a székhez láncolja a közönséget.”  Vélhetően az alábbi előadó is ilyesmivel próbálkozott, mindenki döntse el, mennyire lehet minden esetben hatékony ez a módszer.

A képregény mestersége c. könyv Scott McCloud-tól nem prezentációkészítők, hanem képregényrajzolók számára készült, mégis sokat tanulhatunk belőle, ha már Prezi.com-ban dolgozunk. A PowerPoint után ezt az eszközt használva ugyanis kiszakadunk a jó öreg diaoldalak kényelméből (vagy inkább szorításából), és ha hatásos vetítést szeretnénk tartani, a zoomolásos technikára alapozva úgy kell felépítenünk az anyagot, mintha képregényt rajzolnánk: megfelelően kell adagolni a közeli képeket, a kis részletek megmutatását, illetve a tág perspektívákat bemutató képeket, és olyan egyedülálló, saját világot kell teremteni, ami valósággal beszippantja a közönséget. Persze nincs szó arról hogy rajzolnunk is kéne, de a különböző képek és szövegek megfelelő bemutatásába, ennek alapvető szabályaiba egy hasznos bevezetést kaphatunk. Ebben a legnagyobb segítséget szerintem a jelenleg elérhető könyvek közül ez a képregényes útmutató adja, s az innen átvett vizuális mesterfogásokon túl már csak a fantáziánkon múlik, mennyire lesz egyedi, és hatásos a végeredmény.

Szólj hozzá!

Nicolas Negroponte 1995-ben megjelent könyvében, sok más mellett, egy már a 70-es évek óta őt foglalkoztató gondolatot fejt ki: a telekommunikáció fejlődésével mindennapjaink egyre jelentősebb mértékben válnak majd digitálissá. Akkor még csak prognosztizálni lehetett a fejlődés további felgyorsulását, azonban az internethasználat rohamos terjedésével Negroponte jóslatai közül egyre több válik valósággá. 

Azt is felvetette például, hogy amennyiben a digitális hálózat terjedése elér egy szintet, a felhasználókban meg fog jelenni egy természetes igény a perszonalizációra. Ma már a tartalom személyre szabásának rengeteg módja van. Egy sor szolgáltatás használatával van lehetőségünk saját igényeinket, érdeklődési köreinket szűrőként használva szemezgetni az internetes tartalmakból, sőt az automatizált perszonalizáció is realitássá vált. A Google ugyanazon keresőszavak esetén is más találatokat ad ki két regisztrált felhasználónak – a böngészési szokásaikat és Google kapcsolataik ajánlásait is figyelembe véve.

A közösségi elven működő oldalak átütő elterjedésével a személyes tartalom fogyasztása természetessé vált mindenki számára. A követett ismerősök és márkák csak addig számíthatnak érdeklődésre, amíg az általuk közölt tartalom releváns az ismerősök, követők számára. Minden statisztika és felmérés azt mutatja, hogy a perszonalizáció iránti igény, ha nem is tudatosan, de nagyon is felmerül minden felhasználó esetében.

Az internetes tartalomfogyasztás jellege újabb átalakuláson ment tehát keresztül az utóbbi időben és ezt Negroponte hajszálpontosan látta előre. Ennek a folyamatnak rengeteg előnye van, és valóban megkönnyíti a tájékozódást a gyakorlatilag végtelen rendelkezésre álló tartalom erdejében. 

Azonban a perszonalicáziónak vannak jelentős hátrányai is, és ezeket próbálja meg valahogy feldolgozni Eli Pariser új könyve (What the internet is hiding from you). Hisz gondoljunk csak bele: magunk szabhatjuk meg, hogy milyen tartalom jut el hozzánk, milyen oldalakról, hírportálokról olvassa be az RSS-t a hírolvasónk. Ismerőseink közül is azokat nem „hide-oljuk” a Facebookon, akik általában olyan tartalmat osztanak meg, ami bennünket is érdekel. Az egyoldalú médiafogyasztással persze nem csak a civil szférának kell kezdenie valamit, hanem minden szereplőnek, aki eredményes kommunikációs eszközként tekint az internetre. 

Ennek megfelelően szerveződnek a közösségi oldalakon a különböző csoportok is. Valamilyen ügy mellett kiálló emberek csoportosulnak egy-egy Facebook rajongói oldal köré. Eli Pariser arra hívja fel a figyelmet, hogy míg a 20. század jelentős és sikeres civil mozgalmainak élére hamar egy emblematikus és provokatív vezető állt, aki az ügyet az azzal egyet nem értők felé is képviselni tudta, és aki mögé fel tudott sorakozni a közösség, addig ez a közösségi oldalakkal nagyjából véget ért. Hiszen csak azok fogják követni a Greenpeace oldalát a Facebookon, akik egyébként egyet értenek az ismert környezetvédő szervezettel. Azok, akikkel vitázni lehetne, vagy meg lehetne győzni őket, hogy álljanak ki az ügy mellett, nyilvánvalóan nem fogják felkeresni a Facebook oldalukat, ott nem fognak tartalmat generálni, nem lesznek se ellenfelei a tagoknak, sem aktív részesei a közösségnek.

A könyv alapján kijelenthetnénk, hogy a civil szféra egyértelmű válságban van az online térben. És talán valami hasonlót láthatunk Magyarországon is, ha az elmúlt egy év Facebook-politikai mozgalmainak online jelenlétét elemezzünk, hiszen azon túl, hogy hamar, jelentős tábort tudtak maguk mögé toborozni, valódi eredményt, társadalmi hatást semmilyen szinten nem tudtak elérni – és valódi vitának sem nevezhető az, ami például a Milla falán folyik.

Ami pedig a harmadik világot illeti: itt azért tudnak mégis átütően sikeresek lenni a civil szféra megszervezésében az új technológiákon alapuló közösségi oldalak (gondoljunk csak az észak-afrikai arab országokban szervezett tüntetésekre), mert lényegében nem volt korábban közösségi élménye ennek generációnak sem. (A vezető hiánya pedig ezekben az esetekben is egyértelműen megállapítható.)

A civilmozgalmak közösségi média-menedzsereire hatalmas kihívások várnak. Egy jól működő önkéntesekből álló csapatot tudnak toborozni, ahogy például arra a közösségi média sztár amerikai elnök, Barack Obama ismét készül. Azt azonban látni kell, hogy a kampány fő terepe nem a közösségi media lesz, azt a harcot hagyományos módszerekkel kell megnyerni.

1 komment