11/09/02 Médiafogyasztás 3.0 vagy egy újabb bukta az AOL-től?

Berkes Ákos

Az AOL az internet születésétől kezdve az egyik meghatározó szereplője volt a virtuális térnek. Olyan hihetetlenül innovatív és előremutató alkalmazásokat köszönhetünk nekik, mint az első instant üzenetküldő, az AIM, ami az IRC korszaknak vetett véget. Tulajdonképpen a mai napig minden üzenetküldő, videó chatelést is lehetővé tevő alkalmazás az AIM által lefektetett alapokra épül. A Google szolgáltatásai még sehol sem voltak (1998-ban alapították), amikor 1997-ben már volt AIM és a kor hipstereinek már mind @aol.com-os emailcíme volt. 

Az ezredfordulót követő folyamatokat, a közösségi média berobbanását közvetlen megelőző időszakot, az AOL már a partvonalról szemlélte: folyamatosan vesztett felhasználóinak számából és bevételéből is. 

Mindezt a legkülönbözőbb szolgáltatások bevezetésével probálták ellensúlyozni, ami egy borzalmasan széles kínálati palettát eredményezett. Ezek között van egy jó néhány, ami pár évvel megelőzte más szolgáltatók hasonló szolgáltatásait, de érdemi javulást nem hozott a vállalat számára.

Amit viszont mindenki másnál jobban tudnak, az a hírportálok szerkesztése. Az Engadget és a Techcrunch minden kétséget kizáróan a legjobb technológiai hírportálok top 5-ös képzeletbeli listájának előkelő helyein szerepelne. 

Természetesen a médiafogyasztás forradalmi változásaira ők is felfigyeltek és megalkották az Editions-t.

 

Ez az iPad applikáció lényegében ötvözi a már több kiadó által megjelentetett iPad újság-appok, az RSS readerek és hírolvasók, valamint a felhasználói szokásokon alapuló tartalom generálás (gondoljunk a Gmail-ben megjelenő hirdetésekre!) vívmányait. 

Kezdetben manuálisan adhatunk hozzá oldalakat az alkalmazáshoz, amelyek tartalmát témák, kulcsszavak alapján a program tovább szűri nekünk, majd egy idő után magától is javasol számunkra feltehetően releváns és érdekes híreket - és ebben áll a valódi innováció. Mindezt a jobb iPad appoktól megszokott hihetetlenül szép és innovatív felhasználói környezetben.  

Korábban foglalkoztunk itt a trendlaboron az újságírás jövőjeként aposztrofált Storify-jal, és elmondtunk aggályainkat ezzel kapcsolatban: a médiafogyasztás szerintünk egyértelműen a teljes perszonalizáció irányába fejlődik, így az AOL appja jóval nagyobb várakozásokkal tekinthet a jövőbe, mint az egész kérdést a másik oldalról megközelítő Storify, ami készen, szájba rágva adná az olvasónak a tartalmat.  Ennek ellenére nem vagyunk meggyőződve arról, hogy az app bármit is valóban megújítana és forradalmasítana, ahhoz tömegnek kellene használnia nap mint nap és az AOL ezzel évek óta hadilábon áll.




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

11/08/19 Az újságírás jövőjét nem egy linkgyűjtemény jelenti!

Berkes Ákos

Az Index cikke a héten mutatta be a storify.com nyújtotta szolgáltatást, amely idén április óta érhető el a nagyközönség számára - bár már egy éve, hogy életre keltette Burt Herman, az Associated Press munkatársa. 

Az, hogy a világ egyik vezető hírügynökségének egy munkatársa találta ki az egészet nem kevés nyomott hagyott a kínált szolgáltatáson. Herman megállapította, hogy a közösségi média-platformok terjedésével alapvetően megváltozott az információ, a hírek fogyasztásának és terjedésének módja. Ugyanakkor szerinte ennek ellenére mindnyájunkban megmaradt az igény az áttekintő jellegű, szerkesztett anyagok iránt. 

A Storify cikkeket szerkesztők lényegében nem tesznek mást, mint összeszedik a Youtube-tól kezdve, a Flickr-n át a Twitterig minden elképzelhető felületről a számukra releváns tartalmakat és ezek közé megjegyzéseket fűzve szerkesztik azokat "cikké". 

A keletkező, felfoghatatlan mennyiségű tartalom fogyasztását ez a rendszer valóban megkönnyítené, hiszen témák szerint, többszörös szűrőn keresztül, csak a valóban érdekes információkat mások válogatják ki nekünk.

A probléma máshol jelentkezik és szerintünk így cáfolható az, hogy a Storify lenne az újságírás jövője. A 700 millió Facebook felhasználónak átlagosan 130 ismerőse van (forrás: yahoo research) - míg az átlagos Twitter felhasználót 126-an követik. Mindez azt jelenti, hogy az emberek többsége nem használja ezeket a csatornákat a legszűkebb társaságán kívül senki mással való kommunikációra - ez nyilván a Twitter esetében egy jóval összetettebb kérdés. Innentől kezdve az azokon előállított tartalom semmiképpen sem a széles társadalmi rétegek számára, vagy tömeges fogyasztásra lett előállítva. Ennek ellenére, nagy mennyisége miatt statisztikai feldolgozásra és elemzésre tökéletesen alkalmas, ugyanakkor mindezt visszaforgatni egyéni tartalomfogyasztásra alkalmas formába veszélyes vállalkozás. Mert ha egy londoni ismerősünk (vagy általunk szeretett zenész) tweetel a zavargásokról az érdekes számunkra, de ha egy vadidegen tottenham-i tinédzser, az nem kifejezetten. 

Nem azt állítjuk, hogy ez teljesen érdektelen tartalom, nagyon is fontos és valóban alapvetően formálják át ezek a csatornák az újságírók információszerzésének módját, azonban a klasszikus értelemben vett újságírás - ami bizonyos szempontból a blogok reneszánszával újra virágkorát éli - fel is dolgozza a forrásokat és nem csak összefoglaló módon közli azokat.

A Storify ötlete nem rossz, de félő, hogy a platformok gyors megújulása és változása, cserélődése hamar ki fogja üresíteni azt. Ráadásul, szerintünk, hibásan határozták meg azt, hogy kiktől, kiknek lehet érdekes ez a fajta forrás-gyűjtés - és itt látszik nagyon is, hogy egy hírügynökségi ember találta ezt ki. De az se véletlen, hogy az átlagember csak megjelölt forrásként találkozik sajtótermékek fogyasztásakor ezekkel a szervezetekkel.

(karikatúra forrása)

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!



süti beállítások módosítása