Az Index cikke a héten mutatta be a storify.com nyújtotta szolgáltatást, amely idén április óta érhető el a nagyközönség számára - bár már egy éve, hogy életre keltette Burt Herman, az Associated Press munkatársa. 

Az, hogy a világ egyik vezető hírügynökségének egy munkatársa találta ki az egészet nem kevés nyomott hagyott a kínált szolgáltatáson. Herman megállapította, hogy a közösségi média-platformok terjedésével alapvetően megváltozott az információ, a hírek fogyasztásának és terjedésének módja. Ugyanakkor szerinte ennek ellenére mindnyájunkban megmaradt az igény az áttekintő jellegű, szerkesztett anyagok iránt. 

A Storify cikkeket szerkesztők lényegében nem tesznek mást, mint összeszedik a Youtube-tól kezdve, a Flickr-n át a Twitterig minden elképzelhető felületről a számukra releváns tartalmakat és ezek közé megjegyzéseket fűzve szerkesztik azokat "cikké". 

A keletkező, felfoghatatlan mennyiségű tartalom fogyasztását ez a rendszer valóban megkönnyítené, hiszen témák szerint, többszörös szűrőn keresztül, csak a valóban érdekes információkat mások válogatják ki nekünk.

A probléma máshol jelentkezik és szerintünk így cáfolható az, hogy a Storify lenne az újságírás jövője. A 700 millió Facebook felhasználónak átlagosan 130 ismerőse van (forrás: yahoo research) - míg az átlagos Twitter felhasználót 126-an követik. Mindez azt jelenti, hogy az emberek többsége nem használja ezeket a csatornákat a legszűkebb társaságán kívül senki mással való kommunikációra - ez nyilván a Twitter esetében egy jóval összetettebb kérdés. Innentől kezdve az azokon előállított tartalom semmiképpen sem a széles társadalmi rétegek számára, vagy tömeges fogyasztásra lett előállítva. Ennek ellenére, nagy mennyisége miatt statisztikai feldolgozásra és elemzésre tökéletesen alkalmas, ugyanakkor mindezt visszaforgatni egyéni tartalomfogyasztásra alkalmas formába veszélyes vállalkozás. Mert ha egy londoni ismerősünk (vagy általunk szeretett zenész) tweetel a zavargásokról az érdekes számunkra, de ha egy vadidegen tottenham-i tinédzser, az nem kifejezetten. 

Nem azt állítjuk, hogy ez teljesen érdektelen tartalom, nagyon is fontos és valóban alapvetően formálják át ezek a csatornák az újságírók információszerzésének módját, azonban a klasszikus értelemben vett újságírás - ami bizonyos szempontból a blogok reneszánszával újra virágkorát éli - fel is dolgozza a forrásokat és nem csak összefoglaló módon közli azokat.

A Storify ötlete nem rossz, de félő, hogy a platformok gyors megújulása és változása, cserélődése hamar ki fogja üresíteni azt. Ráadásul, szerintünk, hibásan határozták meg azt, hogy kiktől, kiknek lehet érdekes ez a fajta forrás-gyűjtés - és itt látszik nagyon is, hogy egy hírügynökségi ember találta ezt ki. De az se véletlen, hogy az átlagember csak megjelölt forrásként találkozik sajtótermékek fogyasztásakor ezekkel a szervezetekkel.

(karikatúra forrása)

Szólj hozzá!