Meg kellene duplázni a tweetek jelenleg 140 karakterben limitált terjedelmét – ez Farhad Manjoo felvetése a Slate-en nemrég megjelent cikkében. A szerző szerint a jelenlegi limit nagyon megnehezíti a párbeszédek, viták kialakulását; álláspontját a TwitLonger és egyéb hasonló, hosszabb üzenetek közzétételére szolgáló alkalmazások népszerűségével, illetve a Facebook-on és ma már Google+-on megjelenő teljes posztokra továbbirányító linkek gyakoriságával is alátámasztja. Manjoo legfőbb kifogása ezeken túl, hogy az üzenetek kigondolása a megadott karakterszámon belül (a szavak rövidítgetése, keresgélés rövidebb kifejezések után, stb.) túlságosan megerőltető a felhasználók számára, és szerinte ez a korlát egyáltalán nem hat serkentőleg a kreativitásra, mivel „nem vagyunk mindannyian költők, és nem is kellene annak lennünk ahhoz, hogy használhassunk egy mainstream közösségi oldalt.” Minderre a cikk írója szerint a 280 karakteres határ bevezetése lenne az optimális megoldás.

 

 

A Twitter lényege és máig tartó sikerének titka szerintünk ezzel szemben épp az üzenetek rövidsége: bár a terjedelem korlátozásának eredeti célja (a felhasználók sms-küldéssel tehessék közzé a neten üzeneteiket) mára a mobilinternet terjedésével lassan végképp okafogyottá válik, ezzel együtt egyre kevesebb időnk jut az információk begyűjtésére, így ebben a Twitter máig verhetetlen. Pár perc alatt át lehet futni rengeteg hírt, véleményt, státuszt. Ezt pedig az teszi lehetővé, hogy az üzenetek írói plusz időt és energiát fordítottak a megfelelő rövid kifejezések megkeresésével, a mondat rövidítésével, valamint a linkrövidítők használatával arra, hogy tweetjeik beleférjenek a 140 karakteres limitbe. Ezzel nekünk, olvasóknak spóroltak értékes (másod)perceket, amelyeket aztán mi is visszaadunk a közösbe saját üzeneteink megszerkesztésekor.

 

Az üzenetek hosszának megduplázásával azok olvasására is dupla annyi időt kellene fordítani, s ezzel a Twitter lényegét és fő előnyét veszítené el: nem lenne több, mint egy a sok blogszolgáltatás közül.