A közösségi médiával foglalkozó hazai blogok, a Trendlabort is beleértve, általában nemzetközi statisztikák elemzésével próbálják a hazai folyamatokat bemutatni, a közösségi média használatának relevanciáját megfelelően alátámasztani. Korábban már tettünk rá kísérletet, hogy a nemzeti sajátosságainkat felvázoljuk a témában, amikor elkészítettük a Trendlabor Médiaindexet, melyben az újságírók közösségi média preferenciáit vizsgáltuk. 

Az online kommunikációval 1994 (!) óta foglalkozó Jay Baer blogján pár napja tett közzé egy nagyon érdekes infografikát, mely saját előadásán alapul, és a kereskedelmi célú Facebook Rajongói Oldalak tartalmának optimalizálásával foglalkozik. Néhány állításával ellentétes statisztikák állnak rendelkezésünkre, ezért foglalkozunk a témával. Egy lokális sajátosságra bukkantunk? Vagy a különbség abból adódik, hogy jóval kisebb mennyiségű adat áll a mi rendelkezésünkre?

Lássuk először Jay infografikáját és annak állításait. A B2C posztok, vagyis a vállalati profilok és az ügyfelek kommunikációjának időzítése az, amit most górcső alá vennénk. Nem meglepő, hogy az általuk vizsgált legtöbb oldal hétköznapokon és a napközbeni órákban, kvázi munkaidőben posztol. 

Ezután adatokkal támasztja azt alá az előadás, mely a Slideshare-en megtekinthető, hogy hétvégén, azon belül is vasárnap, illetve hétköznap az esti órákban jóval nagyobb mértékű elkötelezettséget mértek a rajongóknál. Ezt egyébként a felhasználói interakciók alapján állapították meg. 

Az általunk kezelt, több tízezer fős követőtáborral rendelkező rajongói oldalak elmúlt fél éves statisztikáit elemezve az alábbi hasonlóságokat és különbségeket állapíthatjuk meg: 

1. Az esti órákban semmiképpen sem beszélhetünk jelentősebb mértékű interakciókról. A felhasználói aktivitás döntő többsége reggel 7 és délután 2 óra között zajlik, míg egy további, pörgős időszakra délután 3 és este 7 között kerül sor, azonban ezt követően a csak látogató és a kapcsolatot létesítő felhasználók száma is elhanyagolható szintre csökken. Ezt egyébként mi nem csak ennél az oldalnál tapasztaltuk.
2. Az elmúlt fél évben ugyan a szombat ennek a csoportnak az életében is a legaktívabb nap volt, ugyanakkor a vasárnap már csak az 5. nap, ha az elkötelezettség alapján állítjuk sorba őket. Ennek ellenére semmiképpen sem jelentenénk ki, hogy a hétvége erősebb, mint a hétköznapok, mivel az elmúlt 6 hónapban minden hónapban más nap mutatja a legnagyobb felhasználói elkötelezettséget. 

Az infografika záró gondolataival azonban feltétel nélkül egyet kell értenünk, hiszen a legfontosabb valóban az, hogy az adott vállalkozást ismerve állítsunk fel egy hipotézist a lokális felhasználói szokások alapján, ehhez egy előre meghatározott ideig tartsuk magunkat és a rendelkezésre álló adatok segítségével vizsgáljuk felül azt a kísérleti időszak leteltével. Nekünk egyetlen csoportunk sincs, ami pontosan visszaigazolná Jay állításait, de ezek ugyanakkor nem állnak össze egy egységes elméletté, amivel cáfolhatnánk állításait. Ez vajon azt jelenti, hogy kiforratlanok még a hazai Facebook felhasználói szokások? Nektek mi a tapasztalatotok?

Szólj hozzá!

A Steve Jobs a prezentáció mestere c. könyv abból a szempontból furcsa, hogy szerzője abból a – mondjuk ki, alapvetően hibás – feltételezésből indult ki, hogy az Apple-vezért utánozva válhatunk hozzá hasonlóan briliáns és sikeres előadóvá, ahogy ezt a könyv elején ki is fejti: „megismerhetjük és követhetjük Jobs minden egyes módszerét, hogy olyan hatást érjünk el, mint ő. Ha utánozzuk és felhasználjuk, amit ő kitalált, mi is tudunk olyan előadásokat tartani, ami a székhez láncolja a közönséget.”  Vélhetően az alábbi előadó is ilyesmivel próbálkozott, mindenki döntse el, mennyire lehet minden esetben hatékony ez a módszer.

A képregény mestersége c. könyv Scott McCloud-tól nem prezentációkészítők, hanem képregényrajzolók számára készült, mégis sokat tanulhatunk belőle, ha már Prezi.com-ban dolgozunk. A PowerPoint után ezt az eszközt használva ugyanis kiszakadunk a jó öreg diaoldalak kényelméből (vagy inkább szorításából), és ha hatásos vetítést szeretnénk tartani, a zoomolásos technikára alapozva úgy kell felépítenünk az anyagot, mintha képregényt rajzolnánk: megfelelően kell adagolni a közeli képeket, a kis részletek megmutatását, illetve a tág perspektívákat bemutató képeket, és olyan egyedülálló, saját világot kell teremteni, ami valósággal beszippantja a közönséget. Persze nincs szó arról hogy rajzolnunk is kéne, de a különböző képek és szövegek megfelelő bemutatásába, ennek alapvető szabályaiba egy hasznos bevezetést kaphatunk. Ebben a legnagyobb segítséget szerintem a jelenleg elérhető könyvek közül ez a képregényes útmutató adja, s az innen átvett vizuális mesterfogásokon túl már csak a fantáziánkon múlik, mennyire lesz egyedi, és hatásos a végeredmény.

Szólj hozzá!