Számtalan kutatás, felmérés jelent már meg arról, hogy az egyes közösségi csatornákat milyen arányban használják a tizenévesek, de a korosztály tagjaitól származó vélemények, meglátások alapján alkothatunk igazán átfogó képet arról, mi áll ezeknek az adatsoroknak a hátterében, és mi határozza meg az ő esetükben a különböző felületekkel kapcsolatos preferenciákat. Az alábbiakban a 19 éves, texasi Andrew Watts összefoglalójából idézünk, aki sorra vette napjaink legnépszerűbb közösségi oldalait, és mindegyiket a tizenévesek szemszögéből értékelte.

Facebook
A legnagyobb közösségi oldal Watts szerint gyakorlatilag halott a korosztálya számára. Kisiskolás korában még menőnek számított, de ma már saját szavai szerint „olyan, mint egy béna családi ebéd, ahonnan nem tudsz lelépni.” A tizenévesek számára a családtagok jelenléte mellett az is idegesítő a Facebook-ban, hogy minden hátránya ellenére egyszerűen muszáj itt fenntartani egy account-ot, különben mindenki azt kérdezgeti, hogy „miért nem vagy fent, hiszen mindenki ott van!” Mindemellett a három alábbi funkció kifejezetten népszerű a korosztály tagjai körében:

1. Csoportok: sokan csak azért mennek fel rendszeresen az oldalra, hogy csekkolják azon csoportok státuszfrissítéseit, amelyben tagok. Kifejezetten olyan tartalmakkal találkozhatnak így, amelyek érdeklik őket, és nem kell végiggörgetni a hírfolyam túlzsúfolt, bonyolult algoritmusok alapján megszűrt posztjait.
2. Messenger: egyszerűsége miatt közkedvelt, ugyanis így nem kell elkérni a telefonszámát azoknak, akikkel szeretnének kommunikálni, elég ismerősnek jelölni az illetőt, és máris kezdődhet a csevegés.
3. Új ismerősök felkutatása: ha egy fiatal megismerkedik valakivel egy buliban, elsőként nem az Instagram- vagy Twitter-accountjára fog rákeresni, hanem a Facebook-on néz utána annak, ki is az illető, mit lehet róla tudni. Ennek oka, hogy itt működik legjobban a keresőfunkció.

Instagram
Ez egyértelműen a leggyakrabban használt közösségi felület a tizenévesek körében Watts tapasztalatai alapján, és ennek számos oka van:

• több pozitív visszajelzés: Watts egyik barátjának 1500 ismerőse van a Facebook-on, de ha ott kitesz egy fotót, akkor kb. 25 lájkot kap, míg az Instagramon egy-egy képét tízszer ennyien belájkolják, holott ott csak 800 követője van.
• a Facebook-kal szemben itt nem kell amiatt aggódniuk, hogy ha egy-egy képet belájkolnak vagy kommentelnek, akkor erről mindenki értesül a hírfolyamon keresztül.
• minőségi tartalom: az esetek többségében a felhasználók jobban megválogatják, mit tesznek közzé az Instragramon, időt és energiát szánnak képeik feljavítására a különböző szűrőkkel és egyéb beállításokkal. 
• még nem árasztották el az idősebb generáció tagjai
• nem spammelik őket ugyanazokkal az idegesítő hirdetésekkel (és itt megint a Facebook a negatív ellenpélda), nem jelennek meg folyton irritáló bulvárhírek vagy a Buzzfeedről származó értelmetlen cikkek.

Az Instagram tehát még nincs annyira elüzletiesedve a fiatalok szerint, mint a Facebok, ezért is hajlamosabbak inkább a fotómegosztó oldal gyakoribb használatára.

Twitter
Watts saját bevallása szerint nem igazán látja értelmét a Twitter használatának, és korosztályának számos tagja osztja ezt a nézetét. A legtöbb iskolában van ugyan egy-egy szűk közösség, amely ragaszkodik a Twitterhez, de a többség nem szereti: nem olyan egyszerű megtalálni itt az ismerősöket.

Snapchat
Az Instagram mellett ez is nagyon népszerű, de más funkciót tölt be a tizenévesek életében: míg az Instagramra mindenki csak a legszebb, legkedvesebb pillanatait tölti fel, addig a Snapchat-re jöhet minden, az előző éjszaka legkínosabb pillanatait is beleértve. Mivel a tartalmak megtekintés után törlődnek, nem kell attól tartani, hogy a jövőben egy-egy kínos kép vagy videó kellemetlenségeket okoz majd pár évvel később, például álláskeresésnél.

Tumblr
A Tumblr-t továbbra is szeretik a fiatalok nemcsak azért, mert az idősebb generáció még mindig elkerüli, hanem mert itt olyan emberekkel vehetik körül magukat, akiknek hasonló az érdeklődési körük, és mivel itt Watts tapasztalatai szerint a legtöbb felhasználó nem fedi fel tényleges kilétét, sokkal szabadabban kommunikálnak, nem tartva attól, hogyan fogják őket posztjaik, véleményeik alapján megítélni.

Yik Yak
A pofonegyszerű alkalmazás lényege, hogy a névtelen felhasználók posztjai egy 10 mérföldes körön belül láthatóak azok számára, akik szintén letöltötték telefonjukra a Yik Yakot. Ennek megfelelően ez elsősorban az amerikai gimnáziumok területén közkedvelt – és mivel kiváló táptalaja a bullying néven ismert jelenségnek (amiről egyébként pár hete bemutattuk Bret Easton Ellis sarkos véleményét), jópár botrányt is okozott már az Egyesült Államokban.

YouTube
A tévézést a tizenévesek körében a YouTube-nézés váltotta fel Watts szerint. Ennek oka, hogy ma már a legtöbb számukra érdekes anyag kiváló minőségben érhető el itt, és a választék is bőséges. A tévék népszerű show-műsorai mellett a fiatalok itt néznek tutorial videókat, a számítógépes játékok legjobb pillanatairól készített felhasználói összeállításokat és persze videoklipeket.

Reddit
Nagyon sokan használják a korosztály tagjai közül napi szinten a legizgalmasabb webes tartalmak begyűjtésére. Watts a Reddit előnyei között említi a kommentelés jól kitalált rendszerét, amelynek köszönhetően mindig a legjobb hozzászólásokat láthatja. Megjegyzi ugyanakkor, hogy a legtöbb tizenéves itt inkább csak olvasgat, de nem tesz közzé tartalmakat.

Swarm
A geolokációs alkalmazás felett Watts szerint már eljárt az idő, fő funkcióját bőven átvették egyéb közösségi oldalak, például az Instagramon is megjelölhetik a tizenévesek a fotóik alatt, merre járnak, így a Swarmra már nincs szükségük.

Google+
Watts nem ismer senkit, aki aktívan használná a Google közösségi oldalát. Túlságosan bonyolultnak találják, senkinek nincs kedve a tizenévesek közül azzal babrálni, hogy az ismerőseit különféle körökbe rendezze, és nem is látják ennek túl sok értelmét.

Forrás

10 komment

Az egyik legismertebb és legsikeresebb X generációs író, Bret Easton Ellis még idén februárban, a Vice magazinnak adott interjúban boncolgatta először hosszabb terjedelemben, hogy mit is jelent az általa kreált „Generation Wuss” kifejezés, amellyel az internet mellett felnőtt, 1989 után született, legfiatalabb generációt szokta jellemezni. A magyarra leginkább talán „nyámnyila generációként” fordítható (bár a Google Translate a „beszari” szót ajánlja fel) elnevezés használata szerinte azért indokolt, mert ezek a szuperérzékeny fiatalok a legenyhébb kritikát sem viselik el, és ha valaki kicsit is rossz véleménnyel van róluk vagy az általuk létrehozott tartalmakról, akkor simán összeomlanak, a kritikák megfogalmazóit pedig gyűlölködőnek, kötekedőnek vagy legalábbis trollnak nevezik.

Az író úgy látja, ez a generáció igyekszik magabiztosnak és minden esetben pozitívnak mutatkozni, de a legkisebb negatív impulzus is elég ahhoz, hogy lefagyjanak. Ellis ezzel együtt hangsúlyozza, hogy ő a legpesszimistább és legironikusabb generáció tagja, és így számára nehéz megérteni például a napjainkban sokszor emlegetett cyberbullying (elektronikus zaklatás) jelenséget, amelynek során a közösségi médiában közzétett csúfolódó, megalázó posztok hatására akár odáig is eljuthat a túlérzékeny fiatal, hogy öngyilkosságot követ el.

Első alkalommal a lehető legjobb helyen járta körül az író a „Generation Wuss” témakört ahhoz, hogy a legtöbb támadást, legkeményebb ellenállást váltsa ki ezzel, hiszen a Vice olvasótábora – sőt, maga az interjút készítő fiatal is – nagyrészt az említett generáció tagja. Anélkül, hogy megpróbálnánk eldönteni, mennyiben van igaza Ellisnek ebben a kérdésben, azt leszögezhetjük, hogy ez a provokáció nagyon ügyes húzás volt: minél többen és minél vehemensebben támadta az internetes generáció az Amerikai pszicho szerzőjét a wuss-ozás miatt, annál inkább alátámasztották elmélete helytállóságát. Az interjút követően amúgy az írót leginkább azzal támadták, hogy egész egyszerűen megöregedett, és egy tipikus középkorú klisévé vált, aki az utána jövő generációt becsmérli. Az egyik legjobb példa az ilyen viszontválaszokra Theo Merz, a Telegraph fiatal újságírójának rövid publicisztikája. Szerinte az internet éppen hogy segített az ő generációjának a helyén kezelni a kritikus véleményeket.

Egy néhány napja megjelent írásában Bret Easton Ellis most a Vanity Fair-ben hosszabban is kifejtette véleményét a Generation Wuss-ról. A jelenség egyik oka szerinte az, hogy a kései baby-boom generációs, illetve X generációs szülők egyrészt a széltől is óvták gyermekeiket, mindig gondosan elrejtve előlük az élet árnyoldalalait. Az így felnőtt fiatalok aztán amikor először szembesülnek azzal, hogy az élet mégsem egy habostorta (vannak, akik nem szeretnek, akik elutasítanak; nem leszel mindig mindenben sikeres, nem vagy mindenben tehetséges, az emberek szenvednek, megöregednek és meghalnak), nagyon könnyen összeomlanak, a kritikákkal szemben pedig úgy védekeznek, hogy ilyen helyzetekben áldozatként tekintenek magukra.

A Facebook, a Twitter, az Instagram és a Tumblr Ellis szerint ráadásul tovább erősíti ezt a jelenséget, mert a Generation Wuss tagjai számára az a legfontosabb, első számú visszajelzés saját népszerűségükről, sikerességükről, hogy hány lájkot gyűjtenek be ezeken a felületeken posztolva, kétségbeesetten teperve az újabb és újabb pozitív visszajelzésekért. Az említett oldalak másik fontos hatása szerinte – egy, a Generation Wuss-hoz tartozó ismerőse megállapítására hivatkozva, hogy ebből a generációból már inkább tartalomkurátorok kerülnek ki igazi művészek helyett, és a felhasználókban nincs igazán igény saját, új alkotások előállítására, hanem inkább összelopkodnak ezt-azt innen-onnan, és saját magukra tekintenek műalkotásként.

Ellist aggodalommal tölti el az is, hogy az említett generáció kedvenc oldala, a Buzzfeed például bejelentette, már nem fog közölni negatív véleményeket, kritikákat, hanem kizárólag a pozitívumokra összpontosít. Az író felteszi a kérdést: a különböző vélemények ütköztetése hiányában, a kritikus attitűd tudatos háttérbe szorítása nyomán mi lesz majd a kultúrával, a párbeszéddel? Ezzel együtt fontosnak tartja kiemelni, hogy ő továbbra is szimpatizál az internetes generációval, és 9/11, az azt követő háborúk, meg az elmúlt évek kemény gazdasági recessziója után érthető, ha neurotikusak és nárcisztikusak. Szerinte ők ezért igénylik azt, hogy csak és kizárólag pozitív visszajelzéseket kapjanak a külvilágtól.

18 komment

Világszerte nagy vihart kavart múlt hét végén a Facebook kísérlete, melynek során több mint 600 ezer felhasználó üzenőfalán módosították a pozitív, negatív tartalmak arányát. Ezzel azt szerették volna kideríteni, hogyan hat a közösségi oldal a tagok hangulatára. A legnagyobb közösségi oldal azóta már magyarázkodott az ügyben, de úgy tűnik, az etikailag megkérdőjelezhető kutatásnak további következményei lesznek, az Egyesült Királyságban ugyanis a britek információs jogokkal foglalkozó hatósága, az ICO (Information Commissioner's Office), Írországban pedig az Ír Adatvédelmi Hivatal indított vizsgálatot az ügyben.

A vizsgálat célja annak megállapítása, mennyiben felel meg a jogi előírásoknak az említett kísérlet. Ha esetleg arra a következtetésre jutnak, hogy a kutatás nem sértette meg a jelenleg érvényben lévő szabályokat, akkor könnyen lehet, hogy módosítani fogják a vonatkozó törvényeket, mivel egy brit politikus nyilatkozata szerint "ha még nincs erre vonatkozó megfelelő rendelkezés, akkor mindenképp szükség van ilyenre."

Források: hír, kép

Szólj hozzá!

New York városában idén szokatlan tojásvadászat veszi kezdetét. 200 darab, közel egy méter magas, híres dizájnerek (Tommy Hilfiger, Jeff Koons, Martin Handford) munkáival díszített Fabergé tojásokat rejtettek el a város különböző pontjain. Ezekre vadászhatnak a városlakók okostelefonjaik segítségével április 1. és 17. között. Amikor valaki megtalál egy tojást, egy ingyenes applikáció segítségével be tud csekkolni a helyszínen. Ha 10 felhasználó megerősíti a tojás lelőhelyét, nyilvánossá válik és felkerül egy interaktív térképre. A leggyorsabb tojásvadász egy 30 000 $ értékű Fabergé medált kap ajándékba.

A Nagy Tojásvadászat - amelyet először 2012-ben Londonban rendeztek meg - a Guinness Világrekordok között is szerepel, mint a legtöbb embert (>7 millió fő) megmozgató és a legtöbb adományt gyűjtő (>1 millió font) közösségi játék. Az esemény jól ábrázolja azt a látható tendenciát, hogy a közösségi applikációk segítségével egyre több embert lehet megmozgatni, és nem csak a négy fal között lehet alkalmazni ezeket a megoldásokat, hanem a városi és szabadtéri felhasználás is egyre hatékonyabbá válik. A jövőben is egyre több olyan alkalmazás várható, amelyek segítségével interaktív és izgalmas platformokra helyezik a hangsúlyt az okostelefonokra tervezett applikációk használatában.     

Szólj hozzá!

Négy évvel az újságírás és a közösségi média kapcsolatát vizsgáló első kutatásunk után most megismételtük a felmérést, mivel kíváncsiak voltunk, hogyan változott a digitális felületek használata az újságírók körében, illetve mennyiben tekintenek másként most ezekre a felületekre, mint 2010-ben. Akkor az eredmények azt mutatták, hogy a megkérdezettek csak egy része ismerte és használta aktívan ezeket az oldalakat, és ők is inkább személyes célokra. A felmérés idei ismételt elvégzéséből ezzel szemben kiderült, hogy az újságírók ma már fontos munkaeszköznek tartják a közösségi felületeket: többségük mostanra nemcsak hasznos forrásként tekint ezekre az oldalakra (bár továbbra is vannak fenntartásaik a közösségi felületekről szerzett információk hitelességgel kapcsolatban), de jelentős hányaduk maga is részt vesz a közösségi tartalmak előállításában.

A legszembetűnőbb változás a négy évvel ezelőtti adatokhoz képest, hogy a médiában dolgozó szakemberek körében megduplázódott a blogokat használók aránya. Jelentős mértékben nőtt továbbá a videómegosztók népszerűsége, ellenben a többi közösségi csatornát továbbra is kevesen használják.

A közösségi oldalak közül értelemszerűen a Facebook a legismertebb és egyben legaktívabban használt a hazai újságírók körében. A regisztráltak aránya tovább nőtt az elmúlt négy évben, így mára gyakorlatilag minden újságíró (97%) megtalálható az oldalon, amely – a magáncélú felhasználás mellett – mára egyértelműen munkaeszközzé vált: közel 90% a munkavégzés során (is) használja az oldalt. Jelentősen, 93%-ra nőtt emellett a YouTube-felhasználók aránya. A LinkedInt csak az újságírók negyede ismeri jól, illetve használja aktívan, holott körükben a regisztrált felhasználók aránya meghaladja a 40%-ot.

A Trendlabor Médiaindex a FLOW PR idén második alkalommal elvégzett kutatása, melynek célja annak vizsgálata, hogyan használják az újságírók a közösségi médiát a munkájuk során és szabadidejükben. Az első felmérés 2010 őszén készült. 

Letölthető infografika - Trendlabor Médiaindex 2014

Mindent a kutatásról ITT

Szólj hozzá!

Fizikai valójukban jeleníti meg a Facebook like-okat a francia Smiirl nevű cég Fliike nevű számlálója. A kereskedők így nemcsak online büszkélkedhetnek el rajongóik számával, hanem a reptéri kijelzőkre hajazó szerkentyűvel akár üzletük kirakatában is megmutathatják, hányan követik a Facebook oldalukat – írja a Viralblog.

A Facebook rajongó (vagy „like”) számlálót elsősorban a kisebb vállalkozásoknak és közösségi tereknek tervezte a Smiirl, a hosszabb távú céljuk pedig az, hogy minél több üzletet „digitalizáljanak”.

A Fliike 100,000 like-ig képes számolni a követőket, e felett már csak külön megrendelésre gyártanak majd le berendezést.

Az eszköz beüzemelése egyáltalán nem nehéz. Először is elhelyezhetjük például a bárpultunkon, a boltunk bejárata fölött vagy a kirakatunkban. Ezután a számlálóra bármilyen hordozható eszközzel felcsatlakozhatunk wifin keresztül, majd a Facebook fiókunkat - a Smiirl weboldalának iránymutatásait követve - összeköthetjük a fizikai kijelzővel.

A Facebook legutóbbi adatai szerint eddig 16 millió vállalkozás nyitott saját oldalt a legnépszerűbb közösségi hálón. Ezzel itt gyakorlatilag megduplázódott a kereskedelmi profilok száma tavaly óta.

A hasonló típusú online szolgáltatásokkal az a legnagyobb probléma, hogy a digitális megjelenést bonyolult összekötni  a mindennapi, valós tevékenységgel – mutat rá a Viralblog szerzője. Ezt a zavaró tényezőt hivatott áthidalni a Smiirl terméke azzal, hogy közelebb hozza a fizikai kijelzőt a virtuális falhoz.

A terméket a cég 2013 novemberében dobja piacra.

Szólj hozzá!

Míg a régi webkettőzős időkben teljes képtelenségnek tartottuk, hogy rendesen ki tudjuk számolni a közösségimédia-tevékenység ROI-ját, addig mára egyértelműen elfogadottá vált a dolog. Bevallom, azért szkeptikus vagyok a mai napig ezzel kapcsolatban, de azt elismerem, hogy egyre okosabb módszerek vannak arra, hogy legalább megközelítőleg meg tudjuk mondani, hogy egyáltalán megérte-e egy kampánnyal annyit foglalkozni a közösségi médiában.

A dolgot már meglehetősen szofisztikáltan is kezelhetjük, erre példa a Marketingland egyik vendégszerzőjének írása. Ő arra hívja fel a figyelmet, hogy ne elemezgessünk csupán az elemzés kedvéért, hogy aztán senki ne olvassa el a riportjainkat és ne is elemezzük túl a kampányokat, mert akkor nem fogunk semmire választ kapni.

Nan Dawkins azt tanácsolja, hogy összpontosítsunk néhány alapvető elemre és ezeket rögzítsük is. A legfontosabbak: a funkció, a közönség és a kapcsolódó üzleti célok. Mit értünk ezalatt? A Twittert például többféle céllal használhatjuk, melyek néha egymást váltogatják. Lehet a csatornánk funkciója ügyfélszolgálat, de próbálhatunk víruskampányt is indítani (ha még van ilyen naiv lélek). A kettő sikerének értékeléséhez más és más adatokat kell felhasználnunk. Az ügyfélszolgálati funkciónál fontos a beérkező kérések, kérdések és a válaszok száma, míg a víruskampányban inkább a retweeteket kell figyelembe venni. Ezeket megfelelően kell kezelni az excel tábláinkban.

A második tipp, hogy határozzunk meg olyan eseteket, melyek kezelése azonnali reakciót kíván. Ilyen például, ha lemegy egy szint alá a követők aktivitási szintje vagy éppen valami nagyon sok megosztást kap – ilyenkor kell kicsit még ráerősíteni mondjuk egy poszt promóval vagy hirdetéssel.

A harmadik tipp, hogy össze kell kapcsolni a különböző eszközeinket. Nem kell túlbonyolítani, mert már a legkézenfekvőbb összehangolással is sokat egyszerűsíthetünk a munkánkon. Össze lehet például kötni a közösségimédia-figyelő rendszerünk adatait a webanalitikával, a CRM rendszerrel vagy az e-mail menedzsment eszközeinkkel.

Így már elég okos elemzéseket hozhatunk össze, igaz a megfelelő adatok meghatározása, kibányászása és az elemzések összeállításához szükséges munkafolyamatok kialakítása hatalmas munka elsőre, ráadásul ügyfelenként finomhangolni kell a módszereket. Utána viszont már könnyebben lehet boldogulni és lényegretörő elemzéseket tudunk készíteni.

Szólj hozzá!

A Facebook épp egy hete jelentette be, hogy továbbfejleszti saját keresőrendszerét, mely a jövőben egy sor közösségi funkciót is magában foglal majd. Magyarul több kiváló összefoglalót lehetett olvasni arról, hogy pontosan milyen lehetőségeket kínál majd a Graph Search, azonban ezek leginkább a külföldi portálok cikkeit foglalják össze, hiszen az új kereső jelenleg a béta tesztelés fázisában van és bár lehet jelentkezni, de élőben egyelőre elég kevesen használhatták azt.

Kézenfekvőnek tűnik a Google keresőmotorjával összevetni a Graph Search jelentette változásokat. De szerintem már elvi szinten több érdekes különbség is megállapítható. A Google rendszeresen alakít a motor algoritmusain. Erre azért van szükség, mert a SEO-val foglalkozó szakemberek állandóan találnak olyan kiskapukat, amellyel a meghatározott tartalmat akkor is előnyösebb helyen tudják szerepeltetni, ha az a felhasználók keresési feltételeinek adott esetben kevésbé felelne meg, mint a találati listán hátrébb sorolt, nem SEO-zott oldalak. A Google számára az is már régen egyértelmű volt, hogy a közösségi oldalak átütő népszerűségével az ismerősök vagy csak követett hírességek, szakértők ajánlásai is relevánsan tudják módosítani a találati listát. A felismerést követően nem csak azért volt szükség egy saját közösségi platform létrehozására, mert a Facebook például a Google számára nagyjából egy fekete lyukhoz hasonlítható (korábban is kezdték el fejleszteni saját rendszerük alapjait), hanem azért is, mert a bejelentkezett felhasználókról rendelkezésre álló adatokat a hirdetési rendszerükben is fel tudják használni. Az online reputáció managerek számára azonban a találati listában való jó helyezés alapja a továbbiakban is a SEO marad - hiszen a Google-t jelentős mennyiségben kizárólag keresőként használják a felhasználók, illetve bárki számára elérhető a kereső-szolgáltatás kijelentkezett állapotban, amikor semmilyen közösségi forrás alapján nem tudja módosítani a találati listát a rendszer. 

A Facebook esetében ez egészen nyilvánvalóan nem lesz így, a felhasználókról minden keresés alkalmával minden adat rendelkezésre áll majd - ha az adott user úgy dönt, hogy Graph Search alapú keresést akar indítani.  A Google célja a Google+ integrálásával egyértelműen a keresési folyamat személyesebbé tétele volt, míg a Facebook a közösségek a böngészését teszi elérhetővé egy érdekesnek ígérkező keresési mechanizmus által (akár az egyéni akár a lokális közösségeket). A Google-nek régóta fel lehet tenni kérdéseket egész mondatban és nagy mértékben növelhető is a keresés eredményessége, ha valaki képes értelmes angol mondatokat alkotni. Azonban ezzel nem tudjuk böngészni ismerőseink kedvenc éttermeit, kedvenc zenéit vagy soha nem fogjuk vele megtalálni azt a kiállítást, amire a legtöbb barátunk kíváncsi. Vagy azt pártot, amit a legtöbben like-olnak. Ezzel az egésszel szerintem a hihetetlen mennyiségű rendelkezésre álló adatot teszi kezelhetőbbé és összefüggéseiben értelmezhetővé a Facebook minden felhasználójának a számára. Tehát a Facebook a közösségit teszi kereshetőbbé, míg a Google a keresést tette (személyesebbé majd) közösségibbé. 

Na de mit jelent ez a márka oldalak kezelői számára? Ha megértjük ezt a hozzáállásbeli különbséget, akkor - jelenlegi ismereteink birtokában - lesz-e valaha Facebook SEO? És miben különbözik ez a Google SEO-tól? A Google SEO-ról sok szó esett már, ezért csak a különbségekre mutatok rá. Állításom az, hogy a Google SEO alapja továbbra is a hagyományos tartalom-optimalizálás, mely révén az interneten elérhető tartalmunkat a Google motorja számára felismerhetővé, és az ismert algoritmusok értékelési struktúrájában  konkurenciánál fontosabbá, használhatóbbá, relevánsabbá tesszük. Az, hogy egyébként a +1-ezések révén az adott felhasználónak majd torzítja a találati listát a rendszer a megállapításon túl semmire nem jó nekünk. A Graph Search ezzel szemben nem csak ismerőseink, hanem minden felhasználó publikus adataiban keres, de ettől egyáltalán nem kell megijedni a privacy-huszárok szorongásait olvasgatva. Mert teszem azt, ha a személyes profilommal like-olom a kedvenc éttermem oldalát és ott a kirakott fotókat is előszeretettel kommentelem, majd valaki indít egy keresést, azzal, hogy mi a legnépszerűbb étterem Budapesten, akkor valaki megtalál majd egy jó helyet, de az én intim szférámba senki nem tudott kutakodni. 

A Facebook SEO tehát szintén a tartalom optimalizálásra épül, azzal a különbséggel, hogy itt az interaktivitás mértéke az elsődleges, amit mesterségesen, hivatkozásokkal, linkcserével, nem tudok torzítani. Tehát a tartalom előállítására, annak minőségére, és a rajongóink számára a való relevanciájára kell a hangsúlyt és az erőforrást csoportosítani a jövőben - ez a Facebook SEO. Mark Zuckerberg elmondta, hogy a Graph Search-csel elkészült a Facebook-élmény harmadik meghatározó pillére, ez tehát nem csupán egy olyan fejlesztés, mint a Bing-gel való korábbi együttműködés, sokkal több annál. El lehet mondani, hogy ilyen keresést helyek tekintetében például a Foursquare-n régóta indíthatunk (Explore funkció), de ott is csak limitált a forrás, amire épít és nehezen optimalizálható kínálati oldalról. 

Azt gondolom, hogy a felhasználók csak nyerhetnek a Graph Search használatával a jövőben, mert nem csak a Hírfolyamukon keresztül böngészhetik ismerőseik tartalmát, illetve a márkák rá lesznek kényszerítve, hogy további exkluzív tartalommal rávegyék a rajongókat, hogy még többször lépjenek interakcióra velük. Ehhez pedig a minőségen és a színvonalon kell javítani, amivel szintén a felhasználók járnak jól, hiszen nekik tetszőbb tartalmat láthatnak majd. A Graph Search összességében nem fogja leváltani a Google-t, mint az első számú keresőt, de szerintem egyértelműen bebetonozza a Facebook helyét a legtöbbet böngészett oldalak toplistájának elején.  

Szólj hozzá!

Ezen a héten az infografikák jelenlegi helyzetét bemutató infografikát bogarászhattok. Lehetne jobb is, de érdekes a legnépszerűbb témák felsorolása. A második helyen szerepel például az az anyag, ami arról szólt, hogy mennyire bízhatunk meg a szakállas emberekben. 

Image compliments of Top Marketing Schools

Szólj hozzá!

Egészen szörnyű vizuális katyvasz tud létrejönni a Pinteresten, leginkább a szövegek túlburjánzása miatt. Sokan figyelmen kívül hagyják, hogy ez egy vizuális csatorna és rettenetesen néz ki ettől a felület egy-egy óvatlanabb keresés után. Ami jelen esetben egyébként a "business women" kifejezésre történt. Ha nagyon bulváros akarnék lenni, akkor azt írhatnám a poszt címének is, hogy "Elmyspace-esedik a Pinterest?"

Szólj hozzá!

Nagyon jó kis infografikában foglalták össze, hogy mire használják amerikai egyetemek és diákjaik a Pinterestet. Az oktatási célú tartalmak egyre nagyobb számban találhatók meg az oldalon, de más, egyetemi élettel kapcsolatos képek is helyet kapnak itt. A Mississippi Egyetem például koliszobákról posztol előtte-utána képeket, és biztosan jól jönnek az egyetemistákra szabott receptek is, amikor a semmiből kell valami ehetőt varázsolni.

Szólj hozzá!

A beágyazható megosztási gombokat kínáló AddThis platform készített saját adatai alapján egy izgalmas infografikát arról, milyen tartalmakat milyen csatornákon osztottunk meg a leggyakrabban az idei évben. 

Nem meglepő, hogy idén is a Facebook felé irányult a legtöbb megosztás (gyakorlatilag minden második), s mögötte a Twitter ugyan még jócskán le van maradva, de számottevő, 55%-os növekedést könyvelhetett el 2012-ben. Érdekes viszont, hogy 32%-kal többen használták nyomtatásra az AddThis gombokat az előző évekhez képest. Szeptemberig töretlen volt a Pinterestre irányuló megosztások számának növekedése, s a lendület csak októberben csökkent, a képmegosztó oldal növekedése így is kiemelkedő, több mint 379%-os. Az AddThis üzemeltetői a Facebook óta nem tapasztaltak ilyen mértékű bővülést. 

A könnyűzenében Dél-Korea büszkesége végzett az élen a megosztások gyakoriságát tekintve (de ígérjük, hogy ahogy eddig sem, úgy ez alkalommal sem foglalkozunk a blogon ezzel a jelenséggel).

A várakozásoknak megfelelően tech témában az iPhone 5 volt a legnépszerűbb, az eseményekkel kapcsolatban pedig érdekesség, hogy az amerikai elnökválasztás nemcsak a Sandy hurrikánt, de még a londoni olimpiát is magasan lekörözte.

Forrás: Venturebeat.com

Szólj hozzá!

A Social Media Today szerzője szerint a SEO-val foglalkozó tanácsadók nagy része régi fogásokkal operál, és elsősorban a rankingre koncentrálnak, nem pedig az abból következő eredményekre. Felhozott egy példát is, ahol az egyik ügyfelük öt kulcsszóra keresve is első helyen szerepelt a találati listákon, viszont közelebbről megvizsgálva a találatok forrásait kiderült, hogy egyik kulcsszó sem hozott látogatókat a site-jukra.

Ezért azt javasolja, hogy inkább a közösségi médiára csoportosítsunk át büdzsét, mert a jó tartalom vonzza a látogatókat, és azokat is osztják meg, így generálva forgalmat az oldalra. Ebből pedig a keresési listákon való jobb helyezés következik.

Van ezzel egy kis gond, például ha egy néha frissített, de egyébként változatlan vállalati oldal helyezéseit kell javítani, mert ebben az esetben a közösségi média sokkal kevésbé vethető be. Az a rész is erős, ahol a szerző a közösségi médiával kapcsolatban ROI-t emleget, de arra valóban helyesen hívja fel a figyelmet, hogy annak ereje nem csupán a használt csatornákon nyilvánul meg. Ezenkívül bár fontos a SEO, kicsit módosítani kell a korábban felhasznált eszköztárat - viszont ahogy mindent, úgy ezt is ésszel kell csinálni.

Szólj hozzá!

Kevés olyan site van jelenleg a neten, melyet akkora buzz kísér, mint a Pinterestet. Kezdetben még inkább csak Etsy-fanok csatlakoztak az akkor még meghívásos rendszerrel működő honlap közönségéhez, utána viszont hirtelen mindenkit érdekelni kezdett, vélhetően a hihetetlen növekedési statisztikákról szóló hírek miatt.

A siker teljesen megalapozott és érthető. A közösségi média egyik fő vonzereje, hogy anélkül tudjuk kifejezni magunkat és megmutatni személyiségünket, hogy irtózatos költségekbe kellene vernünk magunkat. Elég, ha lájkoljuk vagy megosztjuk annak a táskának a képét, amit szeretnénk vagy azt a ruhát, amiben el tudnánk képzelni magunkat. Ez lényegében a Flickr megjelenése óta így van, csak mindig újabb csatornákat talál magának ez a virtuális fogyasztás. Ezt a Pinterest tökéletesen egyszerűen nyújtja, ráadásul egy másik elementáris igényt is kielégít: a gyűjtögetést. A tábláknak köszönhetően kategorizálhatjuk is, amit találtunk és kirakatba rendezhetjük azokat, méginkább fokozva ízlésünk megcsillantásának lehetőségét.

Most éppen a Pinterestet érzi erre a legmegfelelőbbnek a felhasználók egyre nagyobb tömege, mert egyrészt felhasználóbarát a kialakítása, másrészt egyértelműen megfelel annak a trendnek, hogy a szöveges tartalmakkal szemben egyre nagyobb teret nyernek a képek és videók. Nem írunk már hosszú blogposztokat a gondolatainkról – nem egy poszthoz keresünk illusztrációként fotót, hanem éppen fordítva: egy-egy fotóhoz rendelünk (esetleg) egy-két mondatot, kifejezve mondanivalónk lényegét.

Nagyrészt ezért tűnik már porosnak a Flickr, amit azért citálok ide már másodjára, mert szerintem a Pinterest az új Flickr. Annyi a különbség, hogy itt nem képmániások, hanem tárgymániások találkoznak többnyire, ezt a differenciát viszont el lehet fedni a választott fotók ízléses vizualitásával. Természetesen meg kell említeni a Tumblr-t is, ami sokkal korábban hozta lényegében ugyanazt, amit a Pinterest: csupán az az eltérés, hogy az itt található tartalmak inkább harsányak és erőteljesek, kevés a tabutéma, ezenkívül a nem regisztrált felhasználók számára kevésbé követhető. A Pinterest a tömegek szelíd Tumblr-je. Itt az amerikai háziasszonyok kis eséllyel találkoznak pornográfiába hajló tartalmakkal, nyugodtan gyűjtögethetik az esküvői fotókat és a recepteket, oda-vissza lájkolhatják egymást.

Hogyan érdemes ebben a közegben vállalatként megjelenni? Kik számíthatnak figyelemre? Mivel az itt megjeleníthető tartalmak köre nagyon behatárolt, sokak számára nem megfelelő ez a csatorna. Számos vállalat esetében legfeljebb a saját honlapon vagy a Flickr-en található fotótár, galéria helyettesítéseként lehet megfelelő, viszont közösségi aktivitást hiba lenne elvárni. (Már csak azért sem, mert a magyar Pinterest felhasználók köre meglehetősen szűkös.)

Gyakran láthatunk kreatív felhasználási megoldásokat még olyan – a Pinteresttől távolinak tűnő – szereplőktől, mint például egyes egyetemek vagy nyomtatott napilapok, azonban fontos szem előtt tartani, hogy itt leginkább az olyan tartalmak működnek, melyeknek nagyon erős a vizualitásuk – színesek, vibrálóak, ízlésesek. Ha tehát nem rendelkezünk olyan fotóarchívummal, mint mondjuk egy National Geographic vagy az IKEA, inkább ne használjuk ezt a csatornát. 

Szólj hozzá!

Az eheti infografikán azt láthatjuk, hogy a mai amerikai tinédzserek (és valószínűleg a magyarok is) nagy közösségimédia-felhasználók, de a személyes találkozást és az SMS-ezést még mindig inkább preferálják a közösségi csatornákkal szemben. Fárasztja is őket és legszívesebben visszamennének a Facebook előtti időkre - már ha tudnák, milyen is volt az. :D

by chandagohrani. Learn about infographic design.

Szólj hozzá!

Az eheti infografikában a női blogokat gyűjtő Blogher tagjai körében végzett felmérés eredményeit foglalják össze. Eszerint például a nők a leginkább a blogoknak és a Pinteresten látottaknak hisznek, de a Twitter is megelőzi ebben a tekintetben a Facebookot – igaz, nem sokkal. A vásárlásra való ösztönzésben is a blogok és a Pinterest vezetnek, de például szórakozásra és érthető módon a barátaikkal, szélesebb körben vett családjukkal való kapcsolattartásra leginkább a Facebookot használják.

Szólj hozzá!

Ma jelentette be a Google, szokás szerint saját blogján, hogy újabb 13 nyelven teszi elérhetővé a hangalapú keresés funkcióját. Ezzel már 42 nyelven és nyelvjárásban, összesen 46 országban beszélhetnek a felhasználók Androidos telefonjukhoz. Magyarország is benne van ebben a 13 országban, ráadásul a Google azt ígéri, hogy a kereső folyamatosan kommunikálni fog a központi adatbankkal, így minél többen és minél többet használjuk ezt a lehetőséget, annál pontosabb lesz a beszédfelismerő algoritmus.  

Aki még nem látja a Google kereső mellett mikrofon jelet az Androidos telefonján, az az alábbi linkről le is töltheti magának a hivatalos appot, vagy keressen rá a Google Play alkalmazásban. 

A most bevezetett a nyelvek, a magyar mellett, a következőek: baszk, bolgár, katalán, európai portugál, finn, gall, izlandi, norvég, román, szerb, szlovák, svéd.

Ráadásul a hangfelismerő funkció nem csak a keresőben használható, diktálhatunk a telefonnak jegyzetet, smst vagy emailt is. 

7 komment

A Lonely Planet megjelenése és gyors elterjedése korszakváltást jelentett az utazásban: megnyitotta az utat az irodák által szervezett programoknál jóval nagyobb szabadságot és kalandot jelentő hátizsákos turizmus előtt. Egyre többen cserélték le a kockás bőröndöket hátizsákokra, a városnéző sportcipőket kétéltű Teva-szandálokra. A jelenség az ezredfordulót követő első években élte virágkorát, ekkorra a Lonely Planet-turisták egyfajta világméretű közösséget alkottak: kb. ugyanott szálltak meg, és ugyanazokat az éttermeket próbálták ki, a könyv útmutatásait követve. Ennek tudatában nyugodtan nekiindulhattak akár egyedül is: ha például valaki Bangkokba utazott, elég volt a LP által ajánlott Khao San Road-on szállást keresnie, s egyből kapott a szobájához barátokat is. Vagyis a Lonely Planetnek már a mai értelemben vett közösségi média elterjedése előtt volt világszerte egy erős közösségi jellege.

Az utazási tippek, látnivalók, útvonalak és szálláshelyek véleményezése és értékelése mindig is erőteljesen megmozgatta és folyamatosan pörgette az online közösségeket, 10-12 éve még elsősorban a témával foglalkozó fórumokon, ma pedig erre épül a legnépszerűbb utazással foglalkozó közösségi oldala, a Tripadvisor. A Lonely Planet pedig eközben bár továbbra is szorgalmasan bővítette és fejlesztette könyvsorozatát, az online jelenlétet illetően kicsit elaludt. Fórumokat ugyan már a kezdetektől üzemeltetett, de olyan közösségi alapú, jól kereshető, az utazáshoz minden téren - a szálláshelyek előzetes kiválasztásától az aznap esti vacsora helyszínének megválasztásáig - hatékony és főleg naprakész segítséget nyújtó felületet nem hozott létre, mint a Tripadvisor.

Ezen az sem változtat, hogy a mobileszközök penetrációját már időben észlelte, és valóban kiváló, a geolokációt is a lehető legjobban kiaknázó alkalmazásokat készített, amelyek egyfajta mobilos idegenvezetőként működnek. Komolyabb közösségi funkciókkal ugyanis ezek sem rendelkeznek.

Innentől pedig az a veszély fenyegeti a Lonely Planetet, hogy hosszú távon úgy jár majd, mint az Encyclopedia Britannica a Wikipédiával szemben. Félreértések elkerülése végett: a LP-könyvek ma is nagyon jók, és kiváló tempóban fogynak, de az információk frissességét tekintve még a legújabb kiadások sem tudják felvenni a versenyt a Tripadvisorral. Az Egyesült Államokban például rendkívül gyorsan jelennek meg és tűnnek el a vendéglátóhelyek, így az utazók gyakran találnak üres bolthelyiségeket a könyv által ajánlott étterem vagy kávézó helyén. A másik egyre növekvő hátránya a Lonely Planetnek a hitelesség kérdése. Kezdetben ez volt az egyik nagy előnye a régi típusú útikönyvekkel szemben: a szerzők arccal, névvel, személyes hangvételű bemutatkozás mellett tették közzé ajánlóikat. Mára azonban - a LP erejéből fakadóan - egyre többekben merül fel a gyanú, hogy az étterem- és szállásajánlók nem teljesen függetlenek, hiszen bekerülni egy ilyen könyvbe többet ér bármilyen reklámnál, vagyis ez sok pénzt megérhet a vendéglátósoknak. A Tripadvisoron ezzel szemben értékelések százai, ezrei alapján alakul ki az a rangsor, amelyből a szállást vagy éttermet keresők kiválaszthatják, hová menjenek. Csak összehasonlításul: a Lonely Planet könyveken kb. 200-an dolgoznak világszerte, a Tripadvisorra ezzel szemben több mint 20 millióan írnak ajánlókat. 

A szálláshelyeken sok országban már mindenhol kiteszik a közösségi oldaltól kapott kis zöld táblákat, amelyen fel van tüntetve, hány pontot kaptak az eddigi vendégektől. A távozó vendégek pedig kis emlékeztető kártyát kapnak, amelyen arra kérik őket, értékeljék az oldalon a helyet. Más utazókkal beszélgetve is az derült ki, hogy csak a Tripadvisor alapján választanak. Nemcsak a húszévesek, de a nyugdíjasok is! Persze ennek is megvannak a maga hibái (pl. az egyik város fő nevezetessége az ajánlások alapján a helyi stadion volt, mert ott olyan jók a meccsek), de ezek a felhasználók számának növekedésével egyre inkább kisimulnak. Végül a könyvben tartalmi korlátok miatt nem lehet akármennyi étterem- és szállásajánlót feltüntetni egy-egy városhoz, míg a Tripadvisoron szinte mindenről találhatunk felhasználói véleményeket.

Természetesen a Tripadvisor továbbra sem alkalmas a LP-könyvek kiváltására, hosszabb utak megtervezésében ezek máig verhetetlenek, de sok olyan fontos funkciót már átvett a közösségi oldal a kiadóóriástól, amelyeket az amúgy megtarthatott volna saját portfoliójában, ha időben nyit ebbe az irányba.

Szólj hozzá!

Az elmúlt héten a fenti témában adtunk elő a Barcamp Budapest Konferencián, egyrészt röviden áttekintve a mobilalkalmazások vállalati kommunikációs felhasználásának jelenlegi elterjedtségét, másrészt amellett érvelve, hogy ezek kialakítása során az egyirányú tartalomszolgáltatás helyett aktivitásalapú kommunikációban érdemes gondolkozni. Fontosnak tartjuk ezt a kérdést, mivel bár rohamosan nő az alkalmazásfejlesztési kedv a vállalatok körében is, ezzel együtt egyre nagyobb a letöltés után csak egyszer kipróbált, és aztán örökre elfelejtett alkalmazások aránya is. Ez pedig azt jelenti, hogy a hibás koncepciók következtében egyre több idő, pénz és energia vész kárba ezen a területen, előrevetítve a várt eredmények elmaradásából fakadó kiábrándulás lehetőségét.

A legnagyobb márkák döntő hányada mára a közösségi médiában is sikeresen kommunikál: a Fortune Top 50 márkák listája és az Alterian Top 50 márkák a közösségi médiában rangsorának közös metszete egyre nagyobb. Ezek a márkák már több közösségi felületen vannak egyszerre jelen, jellemző rájuk a tudatos csatornaválasztás és kommunikációjukra a közösségi szemlélet. Érdekes viszont megfigyelni, milyen hasonlóságokat fedezhetünk fel a közösségi oldalakon néhány évvel ezelőtt megtett kezdeti, márkaépítésre irányuló lépések hibái, illetve a mobilplatformban rejlő lehetőségek kiaknázása során mostanában felmerülő buktatók között. Ahogy az első vállalati Facebook-oldalakon gyakoriak voltak (de sajnos még ma sem példa nélküliek) az egyirányú közlések, híradások, úgy manapság is sok olyan alkalmazással találkozunk, amely nem több egy mobilra optimalizált termékkatalógusnál, vagy a vállalati honlapon található információk mobilos feldolgozásánál. Holott a felhasználói szokásokat vizsgáló kutatások szerint mobilon az első helyen állnak a legkedveltebb tevékenységek listáján az olyan aktivitások, mint a social networking, és csak utolsó helyen szerepel a tartalomfogyasztás vagy éppen a termékinformációk begyűjtése. A másik gyakori hiba, hogy a mobilalkalmazás nem a márkaépítés integrált elemeként funkcionál, nem kapcsolódik egyéb vállalati kommunikációs aktivitásokhoz.

Ezekből a típushibákból okulva érdemes tehát az aktivitást erősítő, ösztönző és a közösségépítés irányába mutató megoldásokban gondolkozni, mivel ez nemcsak a felhasználók bevonását, aktivizálását és az alkalmazásunk terjedését segíti, de a márkaépítés egészét is támogatja. Érdemes emellett hosszú távra tervezni, például egy kampányhoz kapcsolódó alkalmazás esetén a kifutást követően annak magára hagyása helyett új funkciókat hozzárendelni. Kiemelten fontos továbbá ezeket az alkalmazásokat a vállalati kommunikáció szerves részeként kezelni, azokat az egyéb eszközökkel és aktivitásokkal összekötni. Alább megtekinthető az előadás során bemutatott prezentáció, a végén néhány konkrét példával, amelyek esetén ezeket az alapelveket sikerült jó eredménnyel érvényesíteni.

1 komment · 1 trackback

Angliában már a hatvanas évek óta népszerűek az úgynevezett közösségi kertek. Néhány hónapja már nálunk is tele van a Facebook a témával, bízunk benne, hogy hamarosan a városaink is tele leszek közösségi kerttel. Egyelőre még nem így van.

A közösségi kert (community garden) ötlete Angliából származik, általában városszéli területeken, vagy foghíjtelkeken kialakított kertekről van szó, ahol a tulajdonosok saját maguk számára nevelnek zöldséget, gyümölcsöt. Magyarországon az első közösségi kertet Budapest 3. kerületében a Földkelte mozgalom hozta létre. Nagyjából 15-20 ember műveli a területet szigorúan a biológiai szemlélet jegyében, vegyszermentesen. Szerveznek rendezvényeket, táborokat, lehet hozzájuk csatlakozni a honlapon, de Facebook oldaluk egyelőre nincs.
A közösségi médiát használták fel viszont a mozgalom népszerűsítésére a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) tagjai. Első közösségi kertjük, a Lecsós Kert, a budapesti Millenáris Parkban jön létre hamarosan. Facebook oldaluk 2011 szeptemberében alakult, jelenleg majdnem 1000 látogatója van, és a tavasz közeledtével várható, hogy még jobban felfut majd. Januárban Magunkat adjuk címmel előadásokat hallgathattak az érdeklődők a városi kertekről, az organikus kertészkedésről, és volt magbörze is. Jelenleg éppen a parcellákra való jelentkezés folyik a Lecsós Kert Facebook oldalán. A parcellaosztásra vonatkozó felhívást háromszázan lájkolták, és több mint 150-en osztották meg. Reméljük, hogy ez a lelkesedés tovább gyűrűzik majd, és számos követőre talál a mozgalom.

Kertészkedési ismereteket még nem találunk sem a honlapon, sem a Facebook oldalon, pedig már érdemes elkezdeni a vetőmagok beszerzését, hogy márciusban elkezdhessék az ültetést a parcella tulajdonosok. Nyilván erre is sor kerül majd, és a Lecsós Kert ötletgazdái nem hagyják majd magukra a kevésbé tapasztalt városi kertészkedőket.
Aki közösségi kert létrehozásában gondolkodik, annak a KÉK összegyűjtötte a legfontosabb tudnivalókat a Közösségi Kertek honlap tudástárában .  Ebből kiderül az is, hogy a közösségi kerthez szükséges közösséget leginkább a lakókörnyezetünkben, személyesen érdemes toborozni, nem feltétlenül a Facebook-on, hiszen az is lényeges, hogy a kert tulajdonosok jól kijöjjenek egymással, és minél közelebb legyenek a kerthez. Az eszme terjesztésére persze továbbra is kiválóan alkalmas ez a módszer.
 

Szólj hozzá!

A Trendlaboron rendszeresen nyomon követjük a hírgenerálás és a médiafogyasztás aktuális trendjeit. Már csak emiatt sem állhatjuk meg szó nélkül, hogy a Ted Turner által 1980-ban alapított CNN online kiadása lényegében egy közösségi oldallá alakítja az évek óta üzemelő iReport felületét.

Az iReport segítségével bárki tölthetett fel híreket a CNN.com-ra és nem egy alkalommal vált hivatalos CNN-hírré az, amit először egy felhasználó tett közzé. Azonban a havi átlag 2,5 millió egyedi látogatóval rendelkező oldalon a hírek előállítása után megállt az élet és sem az online közvéleményre, sem a hagyományos sajtóra nem tudott olyan hatást gyakorolni, mint ami elvárható lenne a világ vezető hírcsatornájának egy szolgáltatásától. A felhasználói profilba fel lehetett tölteni híreket - lényegében tehát egy CNN brandelt blogfelületről volt szó. 

Feltehetőleg ez volt az oka a fejlesztéseknek, amik kétségkívül követik az uralkodó trendeket, de az eddigi tapasztalat alapján azt kellene mondanunk, hogy igen messze visznek a CNN által mindig is képviselt és hangoztatott értékektől, nevezetesen a megbízhatóságtól és a minőségtől. Az új rendszer szinte pontos mása (nem feltétlenül másolata, hiszen nyilván hónapok óta tesztelik és finomítják a rendszert a programozók, illetve egyértelmű, hogy ilyen jelentős változásokat hónapok előkészítő munkája után lehet csak bevezetni) a digg.com Newsroomjának. De lássuk, hogy mik is ezek az újítások! 

1. A felhasználók érdeklődési köröket jelölhetnek meg, és ezek alapján csoportokba kerülnek beosztásra. Ezekbe a kategóriákba tölthetnek fel híreket, illetve ilyen jellegű híreket ajánl nekik a rendszer, továbbá a csoporton belül külön közösségi funkciók is elérhetőek.
2. Nem csak a megadott témák szerint ajánl híreket a rendszer: a mobil alkalmazás helymeghatározás segítségével is súlyozza azokat.
3. A felhasználói profilokon nem pusztán a saját, előállított tartalmunk jelenik meg, hanem interakcióink is pontosan nyomon követhetővé válnak - ezzel leginkább a Facebook Timeline-ra hajaz a rendszer egyébként. 
4. Természetesen a csoportok és kapcsolataink alapján szerkesztett hírfolyam is a rendelkezésünkre áll az iReport-ban.
5. A profilokon Badge-eket gyűjthetnek a felhasználók, amelyeket a közzétett tartalom, az interakciók és más falhasználók visszajelzései alapján oszt az automatizált rendszer.

Csaknem 1 millió regisztrált felhasználója van az iReportnak, amit 2006-ban indítottak útjára és azóta csak két esetben használta a CNN szerkesztősége látványosan a rengeteg rendelkezésre álló hírt: az Occupy Wall Street mozgalomról több alkalommal így tudósítottak, míg a japán földrengést követő eseményekről is az egyéni hírek segítségével számoltak be. Van egy hivatalos csapat, akik folyamatosan böngészik a beérkező híreket, de eddig csupán 7%-át találták érdemesnek arra, hogy foglalkozzanak vele - a legtöbb esetben saját, részletes hírt gyártanak az online felületre. 

Az újítások bevezetésének célja, hogy megadják a lehetőséget, hogy az értékes tartalmat szolgáltató felhasználók csoporton belüli kiemelésével növeljék a használható és felszínre kerülő hírek számát. Nem lenne igazán jogos, ha kiosztanánk a CNN-t, de eddig tapasztalataink nem azt mutatják, hogy a közösségi szempont az értéket szelektálja ki a nagy halmazokból, a végeredményre pedig semmiképp sem használnánk sem a minőségi, sem a megbízható jelzőket. Ennek ellenére nem lehet leírni azt a szereplőjét a világ sajtójának, amelyik kitalálta, hogy az embereket érdekelné egy 24 órában csak híreket sugárzó csatorna. 

Szólj hozzá!

Sokszor sok helyen leírták már, hogy a közösségi média nem kezelhető pusztán a vállalati kommunikáció egy újabb csatornájaként, hanem mára központi szerep illeti meg a márkaépítésben, imázsépítésben. Ebben az esetben tehát az alábbi ábra első három sorában szereplő tevékenységek szerves része, központi eleme a közösségi média, az online közösségépítés.

A vállalati, szervezeti evolúció egy következő lépcsőfoka, amikor a klasszikus kommunikációs feladatokon túl egyéb működési területek életében is szerepet kap az online közösség. Már egyre több olyan példával találkozhatunk, amikor a közösségi média az ügyfélszolgálat, a termékfejlesztés, de már a logisztika eredményes működéséhez is hozzájárul, ezek közül gyűjtöttünk össze néhány tanulságos esetet.

Hewlett Packard – több mint száz szakértő segíti a közösségi ügyfélszolgálatot

A HP vállalati működésébe az online közösséget több területen is integrálták: az általános imázsépítésen túl az ügyfélszolgálatban és a termékfejlesztésben is fontos helye van a közösségi médiának: gondoskodtak arról, hogy az ügyfelektől a Facebook-on, Twitteren keresztül érkező, a termékekkel kapcsolatos visszajelzések eljussanak a fejlesztéssel foglalkozó megfelelő csapatokhoz. Az ügyfélszolgálati tevékenységet több mint 100, HP-nagykövetként működő szakértő is segíti az ügyfelek kérdéseinek megválaszolásával. További terveik között szerepel a különböző közösségimédia-csatornákon beérkező kérdések, megkeresések integrált kezelése: ezek kivétel nélkül eljutnak majd a HP Support Forum szakértőihez.

Vitamin Water – a Facebook követők találták ki az egyik terméket – az ízektől a címkéig 

Az USÁ-ban és Ázsia néhány országában közkedvelt, többféle ízű frissítőket gyártó Vitamin Water egyik termékének kifejlesztését teljesen a Facebook-követőkre bízta az ízesítések kiválasztásától kezdve egészen a külső dizájn meghatározásáig egy e célból létrehozott alkalmazás segítségével. A szavazásra bocsátott ízek körét először az említések száma alapján szűkítették, majd a 10 leggyakrabban említett gyümölcsre lehetett leadni a szavazatokat. Az ízesítés eldöntése után az app segítségével a rajongók terveket készíthettek a címkére vonatkozóan, végül a névre is javaslatokat tehettek. Így jött létre a Vitamin Water feketecseresznye-lime ízesítésű kiadása, mely a beszédes „Connect” nevet viseli azóta is.

Con-Way – Twitter kamionsofőröknek, a logisztika szolgálatában

A logisztikával foglalkozó Con-Way egy kislétszámú, de annál intenzívebben működő, a munkavégzés alapját jelentő közösséget hozott létre a Twitter segítségével, kamionsofőrök körében. A külső szemlélő számára nehezen értelmezhető üzenetekből a sofőrök számára kiderül, hol van éppen szállítmányozásra váró áru, milyen határidők tartoznak ahhoz, s a megadott linkre kattintva vállalhatják el a munkát. (Érdemes a követők profiljait is megnézni, akik tényleg kamionsofőrök - és aktív Twitter-felhasználók is egyben :)). A friss szállítmányozási megbízásokról szóló tweetek 15 percenként frissülnek. A sofőrök jellemzően smartphone-juk segítségével használják az oldalt.

5 komment

Jelentős változás előtt áll a magyar újságírás – ez derül ki abból a széleskörű, a közösségi média és az újságírók kapcsolatát feltérképező kutatásból, amelyet a FLOW PR és a Capital Research végzett 2010 nyarán. A most először kiadott Trendlabor Médiaindex a médiával és az online kommunikációval kapcsolatos legújabb trendeket, változásokat vizsgálja.

A Trendlabor Médiaindex eredményei azt mutatják, hogy a válaszadó újságírók többsége ismeri és használja a közösségi médiát, de azt még leginkább magáncélra teszik. Ugyanakkor abban szinte mindenki egyetért, hogy a közösségi médiában „jelen kell lenni”.
 

„A Trendlabor Médiaindex 2010 eredményei azt jelzik, hogy a magyar újságírás is követi a nyugat-európai trendet, és egyfajta forradalom előtti állapotban van: a közösségi média adta lehetőségek ismertek az újságírók előtt, bár még elsősorban magáncélra használják. De csak idő – rövid idő - kérdése, hogy ezeket a mindennapi munkájuk során is igénybe vegyék.” – állítja Szabados Krisztián, a FLOW PR ügyvezető igazgatója.

letölthető infografika - Trendlabor Médiaindex 2010
mindent a kutatásról: ITT!

6 komment

Éttermek számára a Facebook-on megjelenni hálás feladatnak számít: ki ne lájkolná szívesen a gusztusos ételfotókat, ígéretes menüsorokat akár egy borongós hétköznapon, akár az étterem meglátogatása után? Nem csoda, hogy egyre többen jelennek meg itt is, és építenek – hol interaktív, hol inkább egyoldalú – kapcsolatokat az ínyencekkel, úgyhogy megvizsgáltuk, szerintünk most kik ebben a legjobbak. A listázás során fontos szempont volt a rendszeresen frissülő tartalom és a felületből adódó lehetőségek kiaknázása, de emellett azt is figyelembe vettük, összességében mennyire illeszkedik a Facebook-on folytatott kommunikáció stílusa az étterem imázsához.

1. Kistücsök – a legszerethetőbb
A Kistücsök oldala épp olyan, mint maga az étterem: kedves, sokszínű, szerethető. A követők, mintha egy sorozatot néznének a tévében, szép lassan nemcsak az ételekkel, de a személyzettel is megismerkedhetnek: már jól tudjuk, ki a séf, ki mit csinál a konyhán, de néha még az is kiderül, ki kinek a barátja, barátnője. Kiemelt figyelmet fordítanak a borkínálat bemutatására, borok ajánlására is: van külön Sommelier tab az oldalon aktuális ajánlatokkal, és megismerhetjük, mely környékbeli pincészetekkel ápolnak jó kapcsolatot. Gyakran kerülnek fel étvágygerjesztő képek az étteremben elkészített fogásokról, menüsorokról – ezek összeválogatásakor és a kísérőszövegek megírásakor helyesen elsősorban a látogatók mozgósítására koncentrálnak: e fotókat látva, aki csak teheti, Balatonszemes felé veszi az irányt, hogy egyen egy jót a Kistücsökben! Plusz pontot érdemel a menüsort igényes formában megjelenítő fül. A közösségépítés további ösztönzése érdekében kisebb figyelmességekkel is rendszeresen megajándékozzák az új követőket.

2. NOBU Budapest – a legprofibb
Budapest legújabb japán éttermével már hónapokkal azelőtt megismerkedhettek az érdeklődők a Facebook-on, hogy ténylegesen kinyitott volna: itt toboroztak munkatársakat, hírt adtak NOBU San első látogatásáról, de a felvezető médiakampány legfontosabb riportjait, interjúit is közzétették itt. Ezt követően szeptembertől a tesztüzem különböző fázisairól is feltöltöttek videókat, de különböző hírességek meghívásával is készítettek 1-2 perces kisfilmeket. Nem csoda, hogy a megnyitás pillanatában már jóval ezer felett volt a követők száma. A NOBU azóta is aktív: legutóbb pályázatot hirdettek a NOBU BUDAPEST koktél receptjének megalkotására, de új videók is felkerültek az oldalra.

3. MÁK Bistro – a legminimálabb
A MÁK Bistro bejegyzéseit lényegretörő, szikár minimalizmus jellemzi: csábító fogások felsorolása gyors egymásutánban vesszőkkel ellátva, mindenféle jelző, állítmány vagy egyéb körítés nélkül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy oldaluk a Facebook-on egyhangú lenne, olyan rendhagyó ötleteket is bemutatnak itt, mint például a napi menüsor „offline” változatára ütött Tetszik / Like pecsét, de találkozhatunk az erdei gombák forrásául szolgáló Gizike nénivel vagy a konyhában elkapott pillanatképekkel is. A személyzet bemutatása itt sem marad el. Játékokat és hasonló aktivitásokat nem indítanak, de ettől függetlenül rajongótáboruk széles, ami nem is csoda: az oldal kiválóan illeszkedik az étterem stílusához és az ide látogatók ízlésvilágához.

3 komment

A leszakadt közösség az átmeneti helyen várja meg, hogy mi lesz, azaz tiltakozó akciójuk eléri-e az eredményét és visszaáll-e az eredeti állapot. A korábbi Poronty „lelke” Tünde az átmeneti oldalon vett búcsút a közösségtől, amelyből kiderült, hogy az új helyre költözött Porontyát otthagyta és más munka után néz.

183 komment