Kicsit meglepődtem, amikor láttam, hogy Chris Brogan tud gépírni, mégpedig azért, mert amikor tinédzser volt, a szülei ragaszkodtak hozzá, hogy tanfolyamra járjon. Nagyon becsülendő hozzáállás, aminek az eredményét gondolom, nem is igazán kell ecsetelni: ha valaki gépelni tud, az nemcsak azt jelenti, hogy sokkal gyorsabban készül el a feladataival, hanem azt is, hogy sokkal kevesebb energiaráfordítással tudja kifejezni magát, továbbadni a gondolatait, kapcsolatot tartani, és még folytathatnánk.
Ez pedig egy pr-es és természetesen minden más kommunikációs szakma képviselője számára elengedhetetlenül fontos - lenne.
Nem tudom, hogy a jelenlegi oktatási rendszer mennyire van felkészülve a számítógép-, és internethasználat mértékének növekedéséből fakadó változásokra, de amikor még én voltam tinédzser, csak egyes szakközépiskolákban volt lehetőség a tízujjas gépírás megtanulására. (Igen, én is ilyen helyre jártam). Pedig nagyon fontos lenne ezt is alapvető tantárggyá tenni, a felnőtteknek pedig utólag elsajátítania ezt a készséget, mert máskülönben sokkal nehezebb tartani a munka által diktált iramot.
Vannak ilyen tanfolyamok, de lehet online gépírásoktató tanfolyamokat is keresni, bár magyar verzióban viszonylag kevés van. Szóval rajta, soha sem késő!
Szerintetek is alapvető készség a tízujjas gépírás?
Nemcsak az újonnan a közösségi média színterére érkező vállalatok, de esetenként a „régi nagy öregek” számára is nagy kihívást jelenthet a követők számának növelése. Egy Facebook-oldal látogatottsága részben a brand általános ismertségén alapul, ám jelentős lökést ad a népszerűségnek a közösségi médiára optimalizált kommunikációs aktivitás is – erre utal legalábbis annak a friss összesítésnek az eredménye, amely a Facebook legtöbb követővel büszkélkedő oldalait veszi sorra.
Egy Egyesült Államok-beli social media ügynökség június végén tette közzé (amúgy második) TOP50 listáját, amelyben a vállalati márkák Facebook-oldalait rangsorolja, természetesen a követők száma alapján. Annyi bizonyosan kiderül belőle: ahhoz, hogy a – politikusok, színészek, zenészek, sportolók stb. oldalait érthető okokból nem jegyző – toplistára felkerüljünk, jelen pillanatban legalább 1,3 millió követőt kell oldalunkra csábítanunk. (Pontos rajongói számokat meg sem próbálunk írni, hiszen azok pillanatról pillanatra változnak – az aktuális „like-toplistára” amúgy itt érdemes egy pillantást vetni.)
Hogy minek köszönhetik ezen oldalak a kiugró eredményeket? Nos, badarság lenne figyelmen kívül hagyni a világmárkák több évtizedes, kemény brandépítő tevékenységét, azonban egy-két fogást érdemes lehet tőlük is ellesni.
Ügyintézés a Facebookon
A június 28-án a második legtöbb Facebook-követővel büszkélkedő Starbucks oldalát megnyitva rögtön a Starbucks Card box nyílik meg: a Starbucks a törzsvásárlói kártyákon található információk menedzselésére kínál lehetőséget a Facebook-on keresztül.
Rajongói szám növelése nemzeti „aloldalak” indításával
Emellett – szintén a Starbucks – gondot fordított arra is, hogy minden olyan ország, ahol nyitottak Starbucks-kávézót, rendelkezzen saját Facebook-oldallal (ezzel megnő a lehetősége annak, hogy például egy német Starbucks fan egyszerre két Starbucks-oldalt is „lájkoljon”: az eredeti amerikait, illetve a német page-et is).
Hosszabb távú figyelemfenntartás
A Coca-Cola az Expedition 206 fedőnevű akcióban három fiatal 365 napos expedícióját követi nyomon. A „Boldogság Nagykövetek” küldetésének a célja nem más, mint „boldogságot gyűjteni” a világ 206 országában. A folyamatosan frissülő beszámolók, a videó- és fotómegosztások teszik színessé ezt a blogot.
„Nem hoax! Ez most tényleg igaz!”
A toplista ötödik helyét egy nálunk még kevésbé ismert édesipari termék, a Skittles oldala foglalta el. Ők a Mob the Rainbow elnevezésű vicces ötletükkel igyekeznek minél több like-ot gyűjteni, ehhez ügyesen fordították ki a hoax-ok legkedveltebb témáját: „minden egyes továbbküldés … dollárt ér”. A legújabb „kampányukkal” (Scholarship the Rainbow) 100.000 lájkolás után egy előzetesen kiválasztott „rászoruló” fiatal kaphat ösztöndíjat a Bowling Főiskolára…
Ennél komolyabban vette a témát a már említett Coca-Cola: Live Positively CSR-kampányának keretében minden, profilképét a megfelelő alkalmazás segítségével víz alatti fotóra cserélő usernek köszönhetően 1-1 dollárral nő az Ocean Conservancy szervezet számára fenntartott számla összege.
Kultkérdések
Ha a termék/szolgáltatás jellege úgy adja, érdemes a Facebookon is meglovagolni az ahhoz köthető „kultkérdéseket”, így tett például az Oreo is: arra kereste a választ, a Cakesters nevű krémes kekszét az ínyencek vajon tejbe mártogatva vagy szigorúan szárazon kedvelik jobban (Dunk or Don’t Dunk – eddig nagyjából ötvenezren kattintottak valamelyik lehetőségre). Örömmel tudatjuk, a Cakesters (a mai napi állás alapján) tejbe mártva finomabb!
Nyilván nem várhatjuk el, hogy egy kisebb hazai márka egy jól megtervezett, végletekig kiaknázott Facebook-kampány keretében egy éven belül a Coca-Cola ismertségével vetekedjék. Ám megfelelően célzott (tudd, kik a felhasználók!), ötletes (ne félj szórakoztatóra venni a figurát!), a kétoldalú kommunikáció minden előnyét kihasználó (bátran keverd a régit az újjal!) rajongógyűjtő akció a magyar piac kereteihez mérten is kiemelkedő eredményeket érhet el.
Ismerősömtől hallottam, hogy egyik nap döbbenten látta: 12 éves kislánya 5 évvel idősebbnek adja ki magát a Facebookon, és kihívó, nőies fotókat tesz közzé magáról, melyeken szinte felnőttnek látszik. Kíváncsi lettem, mennyire gyakoriak a hasonló jelenségek, és hogy mit csinálnak a tinik a Facebookon. Tizenkét-tizenöt éves fiatalok oldalait bögésztem. Nem volt nehéz dolgom, ugyanis nem használják az adatvédelmi beállításokat, minden aktivitásuk nyilvános a Facebookon. Ennek egy része talán szándékos magamutogatásból adódik, de valószínűnek tartom, hogy nem is ismerik az adataik védelmére vonatkozó lehetőségeket, és a teljes nyilvánosságból adódó veszélyeket sem.
Az általam ilyen módon megismert fiatalok számos alkalmazást használnak. A lányok ajándék szívet küldenek egymásnak, a fiúk Napi Viccet. Sokan használják az olyan jellegű alkalmazásokat, mint a „Ki utál téged legjobban az osztályból?”, „Ki csókol meg legközelebb?”, „Ki a kedvenc sztárod?” típusú kvízek. A kvízek vicces eredményein pedig kíméletlenül kigúnyolják egymást. A fiúk nézik és kommentálják a foci VB-t, a lányok boltokat ajánlanak egymásnak a bevásárló központokban. Mindannyian vicces videókat, zenéket küldenek egymásnak.
Érthető módon rengetegen tagjai a No school days on Friday csoportnak, mely hárommillió tagot számlál. Moziba, „Mekibe” és bevásárlóközpontba invitálják egymást. Néhányan már készülnek a Volt Fesztiválra, vagy a Szigetre, ahová ha csapatosan jelentkeznek, mivel kedvezményes jegyet kapnak. Vidám suli- és buliképeket is láthatunk nagy mennyiségben. Az említett kihívó stílus nem általános, de igenis jelen van. Néhány tizenéves lány kifejezetten erotikus képeket tesz fel magáról. A fiúk szemérmesebbek, kevesebb a fotójuk, az is visszafogott.
Kíváncsi lennék, hogy ez a kitárulkozás mennyire tudatos, milyen mértékben fakad abból, hogy nem ismerik az adatvédelmi beállításokat. A média egy-egy szélsőséges eset bemutatásával felhívja ugyan a figyelmet a közösségi méda veszélyeire és a tartalmak tudatos védelmének fontosságára, de itthon ez még kevésbé nyilvánvaló. Egyes külföldi site-okon pedig már van pánikgomb, amire klikkelve azonnal online segítséget kaphatnak a zaklatást elszenvedő gyerekek. Még Obama elnök is felhívta az amerikai diákok figyelmét: vigyázzanak, mit tesznek ki a Facebookra, hiszen annak következményei lehetnek nemcsak most, hanem későbbi életük során is.
Magyarországon is találunk már néhány helyet, ahol a túlzott nyilvánosság veszélyeire hívják fel a figyelmet. Például a Kék Vonal nyújt azonnali segítséget a bajbajutottaknak: a bármilyen telefonról hívható, hat számjegyű 116-111 számon érhetjük el őket, vagy a napokban megújuló interaktív honlapon. A Kamaszpanasz nevű portál pedig részletesen leírja, hogy milyen beállításokra van szükség a Facebookon ahhoz, hogy illetéktelenek ne lássák az általunk és a gyerekek által kitett információkat.
A tudatos szemléletformálás fontos lenne otthon is és az iskolában is, de gyanítom, hogy a szülők és nagyszülők egyre nagyobb arányú jelenléte a közösségi médiában mindennél gyorsabban megtanítja a gyerekeket arra, hogy hogyan védjék meg a magánéletüket a veszélyes és kevésbé veszélyes kukucskálóktól.
A Facebook operatív vezetője, Sheryl Sandberg egy konferencián arra hegyezte ki az előadását, hogy az e-mail halott. Az indoklás röviden úgy hangzik, hogy ha a jövő trendjeit szeretnénk megjósolni, csak a tinédzsereket kell figyelnünk.
Ők pedig nem használnak e-mailt a kapcsolattartásra, legalábbis egy kutatás szerint csak 11 % sorolható közéjük. A többiek SMS-t írnak vagy a közösségi site-okon tartják a kapcsolatot. Itt mondjuk nincs kiemelve, hogy kommentek, like-ok vagy akár az ilyen felületeken elérhető levelezésen keresztül történik-e mindez, ezenkívül a csetet sem említik.
Több blogger rögtön arra mutatott rá, hogy ez a megállapítás már csak azért is megmosolyogtató, mert még a Facebook-regisztrációhoz is e-mail címre van szükség. Ez kicsit szőrszálhasogató, de alapvetően igaz.
Távolabbról tekintve a helyzetre viszont továbbra is képtelenségnek tűnik a felvetés, hogy eltűnjön az e-mail a napi kommunikációból - a munkában és a munkán kívül egyaránt. Az utóbbi esetben valóban van arra esély, hogy méginkább eltolódjanak a hangsúlyok a kommentek, like-ok, cset felé, azonban a munka során továbbra is nélkülözhetetlen eszköz lesz. Eleve, ahogy a Next Web szerzője is rámutatott: csak azért, mert a tinédzserek utálják az öltönyt és a nyakkendőt, attól még az az érvényes üzleti öltözék a felnőttek világában.
Elég merész módszer volt ez a témaválasztás a Facebook célcsoportelérésének népszerűsítésére. Csak most nem jött be.
A legújabb iPhone egyik legimpresszívebb funkciója a Facetime-nak elnevezett videotelefonálási lehetőség azoknak, akik soha nem tudnak elszakadni szeretteiktől, illetve állandó tárgyalási kényszerben töltik napjaikat.
Viszont amíg a szerencsés tulajdonosok tényleg csak egy szűkebb körbe tartoznak, nem igazán tudnak örülni ennek az újításnak, hiszen nincs kivel használniuk.
Erre gondolt az Apple és várhatóan csak középtávra, de elindított egy olyan szolgáltatást, mely a Facetime tesztelését teszi lehetővé.
Csak fel kell hívni az ügyfélszolgálat erre szakosodott csapatát, és máris lehet örülni a csodálatos új technológiának és a csúcskategóriás telefonunknak.
Egy ideig még rá lesznek kényszerülve az iPhone tulajdonosok az ügyfélszolgálat hívására, ha ezt a fajta elégedettséget szeretnék érezni, dehát ez egy ilyen kemény világ. :)
A Nielsen kutatóintézet legfrissebb, globális közösségi média kutatásából az derül ki, hogy az emberek egyre több időt töltenek a közösségi média felületeken, a tavalyi adatokhoz képest 66 százalékos növekedést mutattak ki. A vizsgált országok közül is kiemelkedik Ausztrália és Brazília.
A kutatócég 10 országban (Japán, Svájc, Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Olaszország, Németország, Brazília, Ausztrália, Franciaország, Spanyolország) végzett felmérése azt mutatja, hogy a netet használók ¾-e a látogat közösségi média site-okat, illetve blogokat.
A legtöbb időt az ausztrálok töltik közösségi médiafelületeken (7 óra 19 percet havonta). A legkevesebbet pedig, meglepő módon a japánok (2 óra 24 perc).
Ami pedig a netezők közötti közösségi médiafogyasztást illeti, Brazília áll az élen, ahol az interneten használók 86 százaléka használja a közösségi médiát és a blogokat.
A kutatás kommentálói megjegyzik, hogy talán együttjárás lehet a jó éghajlat, az abból következő életérzés és a social media-használat gyakorisága között. Mi ezt kevésbé tartjuk valószínűnek.
Az viszont érdekes lenne, ha ezeket az eredményeket Japánon kívül más ázsiai országokkal is összevetnénk, hiszen Dél-Korea vagy Kína már igencsak elhúzott a legtöbb ország mellett, ami az internethasználat mennyiségét és minőségét jelenti. Talán majd a következő kutatásban erre is választ kapunk.
Legtöbbünknek még nem kell attól tartani, hogy egyik reggel ilyen értesítést kap, de az Egyesült Államokban ez már egyre gyakrabban előfordul: az ötven feletti amerikaiak több mint negyede, 27%-a használja a közösségi médiát a Mashable! cikke szerint. Kedvencük a Facebook, amit elsősorban a családtagokkal való rendszeres kapcsolattartásra használnak. Az oldalról és annak használatáról minden második időskorú felhasználó valamelyik családtagjától hallott. Leggyakrabban a gyermekek és az unokák hívják fel a szülők, nagyszülők figyelmét a közösségi médiára. Az újdonságok iránti nyitottságukat jól mutatja, hogy 83%-uk hallott már az iPad-ről, és 11-14%-uk tervezi, hogy be is fog szerezni egy táblagépet.
De mi a helyzet idehaza? Nem meglepetés, hogy az Egyesült Államokhoz képest a magyar nagyszülők le vannak maradva az NRC májusban közzétett adatai szerint. Az ötven felettiek körében nálunk már az internethasználat is mindössze 15% (a 60. életév jelent komoly vízválasztót: az 50-59 közöttieknek még harmada használja a netet, de ez az arány 60 felett 8%-ra esik vissza).
Érdekes különbség a hazai felmérés alapján, hogy míg az idős férfiak jellemző módon inkább maguktól tanulták meg az internetet használni, addig a nők szívesebben szerezték meg ezeket az ismereteket egy tanfolyam keretében vagy családtagjaik segítségével. Az amerikai adatokhoz képest fontos különbség, hogy nálunk az időskorúak inkább hírek olvasására és információszerzésre használják az internetet, jellemzően nem kapcsolattartásra, tehát a közösségi médiában is jóval kisebb arányban vannak jelen: saját bloggal például az ötven feletti felhasználók alig 10%-a rendelkezik, de heti rendszerességgel közülük is csak minden második frissíti azt.
Most kivételesen viszonylag távol kerülünk a blog témájától, de szerintem nem fogtok haragudni. Számtalan helyről lehet hallani, hogy segélyakciók indulnak az árvízkárosultakért, így viszonylag sok opció nyitott. Hogy kicsit könnyebb legyen tájékozódni a lehetőségekről, összegyűjtöttünk néhány információt azoknak, akik valamilyen formában segíteni szeretnének.
Ha pénzbeli adományt szeretnétek küldeni, leginkább két megoldás javasolt: egyrészt a minden hálózatból eredményesen hívható 1749-es szám felhívásával, illetve az érintett intézmények, szervezetek számára folyósított összeggel tudjátok támogatni az ügyet. A számlaszámok folyamatosan bővülő listáját az Üzleti etika site-ján találjátok.
Adománygyűjtés vásárlással: a Magyar Narancs minden, reklámajándékként elérhető ruhadarab után a teljes összeget átutalja egy sátoraljaújhelyi szervezetnek. A WWF pedig minden megvásárolt takaró mellé egy pár gumicsizmát ad, és elküldi a rászotultaknak.
Ha tárgybeli adományokkal segítenétek, érdemes figyelembe venni, hogy amellett, hogy tényleg bármi jól jöhet, most aktuálisan leginkább a következőkre van a helyieknek szüksége:
- tartós élelmiszer
- ivóvíz
- fertőtlenítőszerek
- szúnyogirtó
- naptej
- elemlámpa, elemek
- matrac
- takaró
- tisztítószerek
Több módon lehet eljuttatni az összegyűjtött adományokat: a Vöröskereszt honlapján lehet megnézni, Budapesten hol vannak a gyüjtőpontok, de nagyon jó kezdeményezés a 6x6 Taxié is, mely a telephelyén (1116. Budapest Kondori út 2/a) gyűjti az adományokat. A legjobb, hogy ezeket bármelyik várakozó taxisnak is oda lehet adni.
Van több magánakció is, például az Autózz című blog vitt a napokban egy nagy rakományt, de aktív Facebook csoportok is alakultak ebből a célból. Érdemes csatlakozni itt, itt és itt. Felajánlásokat lehet tenni a Juventus, a Neo és a Class FM rádióknál (06 30 645 0000), vagy a Katasztrófavédelemnél is, de az Újpest szurkolók is nagyon aktívan segítenek. Kifejezetten kisgyermekes szülőknek ezen a site-on keresztül lehet adományokat küldeni.
Sok lehetőség van tehát, így ha valaki nem tud odamenni a gátakra, attól még jelentős segítséget nyújthat.
Ha valamilyen nagyon lényeges, jól működő szervezetről lenne információtok, ne tartsátok vissza!
Már biztosan valamennyien olvastátok-hallottátok, hogy a Privy Council Communications nevet váltott, és a mai naptól FLOW PR néven működik tovább. Ez egy tavaly ősszel megkezdett üzletfejlesztési stratégia része, melynek fő eleme, hogy a pr-szakma változásai elébe megyünk és folyamatosan új megoldásokkal jelentkezünk – ezek egyike volt a Trendlabor elindítása is. E stratégiánk eddigi megvalósításának már több jól látható eredménye van.
Úgy gondoljuk, hogy ezt a lendületet és szellemiséget sokkal jobban kifejezi az új név, és biztosak vagyunk benne, hogy valamennyi partnerünknek, ügyfelünknek tetszeni fog, és érzékelni fogják a mindennapi közös munka során is a változást.
Bízunk benne, hogy új stratégiánk megvalósítása jelentősen fogja erősíteni meglévő vezető pozíciónkat a piacon, és új területeken is sikeresen fogunk megjelenni fejlesztéseinkkel.
Addig is lazításképpen hallgassunk meg egy lehetséges flow-értelmezést. :)
A pr-ügynökségeknek gyakran vannak CSR-tevékenységhez kötődő feladatai, hiszen a legtöbb ügyfél figyel arra, hogy felelősen működjön, illetve társadalmilag hasznos projekteket indítson. Ezt pedig kommunikálni kell. (Hogy miért, azt egy későbbi posztomban szívesen leírom. :))
A munkánk során gyakran kerülünk kapcsolatba non-profit szervezetekkel is, melyek között egyre több meglehetősen profin működőt és kommunikálót látunk. E tevékenység egyik kulcsterülete a támogatókkal való kapcsolattartás, illetve a támogatások bejelentésének ténye - mégis viszonylag mostohán kezelik még a legjobb alapítványok is. Pedig nagyon egyszerű módon lehetne látványos köszönetnyilvánítást tenni, például a szervezetek honlapjain, a támogatókat felsoroló menüpontban.
A leggyakrabban csak kiteszik ide a támogatók logóját, esetleg felsorolják a nevüket, de ebben nincs igazán hozzáadott érték. Gesztusértékű és egyben informatív lenne, ha a támogató nevén túl annak tevékenységéről, valamint a közös munka természetéről, tapasztalatairól is lenne itt pár szó.
Évente egyszer kell dolgozni vele, ráadásul a támogatók keresése során is lehet hivatkozni rá, mégis - egyelőre - nem láttam olyan szervezetet, mely ezt a lehetőséget kiaknázta volna.
Az utóbbi években jelentősen megnőtt a vállalkozói kedv a fiatalokban, és egyre több izgalmas start-up indul. A legtöbben talán az online üzletben próbálnak érvényesülni, és sokan nagyon sikeresen kommunikálnak, legalábbis a közösségi site-okon.
Számukra lehet hasznos a Next Web egyik vendégszerzőjének írása, melynek egy-egy kijelentésével azért természetesen érdemes kicsit vitatkozni. Lássuk, miket ajánl a minimális büdzsével rendelkező start-upoknak (belekeverve a saját véleményemet is):
1. SEO
Figyelj oda arra, hogy a honlapodat megtalálják a keresőkben.
2. Usability
Az sem elhanyagolható, hogy mennyire használható a site-od és mik az erősségeid.
3. Legyen jó a terméked
Érdekes egy jótanács, mindenesetre azzal a kijelentéssel tényleg nem lehet vitatkozni, hogy inkább kicsit többet érdemes költeni a termékfejlesztésre, mint rögtön a marketinggel foglalkozni, mert ha igazán jó a terméked, azzal a marketingköltségeken is spórolhatsz. Persze mondani könnyű.
4. Használd a közösségi médiát
Facebook-Twitter basics: tedd könnyűvé a terméked hírének terjesztését, legyen ragályos.
5. Próbálkozz, tesztelj
Nem mindenki számára olyan jó ötlet a közösségi média használata, körül kell nézni, mi az, ami a leginkább illik a cégedhez és a termékedhez. Lehet, hogy éppen kis keretessel fogsz sok ügyfelet szerezni, ki tudja?
6. Vírusvideó
Őszintén szólva engem már a szótól is kiráz a hideg (az esetek nagy többségében), de természetesen van olyan cég és van olyan kommunikációs cél, amihez megéri ezt felvetni és kivitelezni. Mindenesetre ezen a ponton érdemes a legtöbbet elidőzni, mert jó termékkel, artikulált, átgondolt üzenetekkel és gondosan kiválasztott eszközökkel messzebb lehet eljutni. Nem hiszem ugyanis, hogy a vírusvideók elindítása utáni csúcsok olyan tartósak, mint ahogyan a cikk szerzője írja.
A közösségi oldalak – elsősorban a Facebook és a Twitter - népszerűségének növekedésével a vállalatok számára többé már nem az a kérdés, hogy vajon ők is belépjenek-e a social media világába, hanem az, hogy miképpen tudják mérni webkettes kommunikációjuk sikerességét. Jelenleg még nincs olyan képlet, melynek segítségével pontosan kiszámíthatnánk Facebook és Twitter-követőink „értékét”, de már léteznek olyan módszerek, melyek segítségével tisztább képet kaphatunk online jelenlétünk eredményességéről. A Buzz Marketing Daily blog szerzői összegyűjtöttek pár trükköt, melyek segíthetnek online eredményességünk mérésében.
1. Speciális kedvezmények, kuponok Talán ez a legnépszerűbb és legegyszerűbb módja a közösségi médiába fektetett tőke megtérülése (ROI) ellenőrzésének. A módszer lényege, hogy oldalunkra olyan speciális kódot illetve kupont töltünk fel, melyet ha ügyfeleink vásárláskor bemutatnak, kedvezményben részesülhetnek. Ezzel pontos számot kaphatunk arról, hogy hányan éltek ezzel a lehetőséggel, mennyivel növekedett az értékesítésünk online kommunikációnknak köszönhetően.
2. Visszakövethető linkek Ha nem vagyunk abban a helyzetben, hogy speciális kedvezményeket nyújtsunk Facebook- vagy Twitter-követőink számára, akkor a visszakövethető linkek használata a legjobb módszer online jelenétünk sikerének méréséhez. A link segítségével könnyen összevethetjük, hogy kik töltötték a legtöbb időt honlapunkon azok közül, akik Facebook vagy Twitter oldalunkon, esetleg hírlevelünkben kapták meg a linket, így az is világossá válik, melyik csoport fogékonyabb üzeneteinkre.
3. Facebook hirdetés Ha Facebook hirdetést készítünk, érdemes két külön kampányt indítani. Egyet a követőink, illetve egyet azok között, akik még nem csatlakoztak oldalunkhoz. Így ha az előbbieket megcélzó hirdetésre jóval többen kattintanak, biztosak lehetünk abban, hogy oldalunk követői valóban nyitottabbak akcióinkra, híreinkre.
4. A felhasználók visszajelzésének és az oldalunkon olvasható párbeszédek ellenőrzése A közösségi médiában való jelenlétünk sikerességének egyik legfontosabb mutatója, hogy milyen visszajelzéseket kapunk ezeken az oldalakon. Ha nyomon követjük ezeket a bejegyzéseket, megközelítő képet kaphatunk a „szóbeszéd” és az ingyenes publicitás értékéről és tartalmáról.
A fenti példák jól mutatják, hogy bár egyelőre nem áll rendelkezésre olyan kvantitatív módszer, mellyel pontos számot kaphatnánk social media jelenlétünk eredményességéről, egy kis kreativitással, odafigyeléssel egészen pontos képet kaphatunk arról, jó úton járunk-e.
A piaci őstermelők az utolsó célcsoport, amellyel kapcsolatban azt gondolnánk, hogy lázasan használják a közösségi médiát. És mekkorát tévedünk! Több sikeres akció is bizonyítja, hogy a közösségi médiában való jelenlét segíti mind a húsáruk, mind a szezonális termények értékesítését.
A chicago-i Green City Market saját facebook-oldallal rendelkezik (mintegy 5000 rajongóval), a piac vezetősége az oldalon keresztül is igyekszik a náluk árusító termelőket segíteni abban, hogyan fejlesszék közösségi média-használatukat. Igazi, élő közösségi támogatást nyújtanak. Idén tavasszal a spárga-szezon kezdetét jelentették be az oldalon keresztül, a megadott időpontban több százan rohamozták meg a piacot, fél órán belül az összes spárga elfogyott. A saját aktivitáson túl megpróbálnak minél több termelőt rávenni arra, hogy használják mind a twittert, mind a Facebook-ot.
Egy marhatenyésztő család, amely szintén a Green City Market-en árul, egy éve twitterezik, aktuális ajánlatait számos Chicago-i séf figyeli árgus szemekkel, és pillanatok alatt, nagy tételben vásárolnak tőle.
A piac a termelők blogjait is népszerűsíti közösségi felületein keresztül.
A régi igazság tehát továbbra is érvényes, de kiegészül: nem árt jóban lenni a hentessel és a zöldségessel, valamint nem árt képben lenni arról, mit is posztolt legutóbb. Például: szombaton, az évben először, a chicago-iak vásárolhatnak a piacon idei mézet, jövő héten pedig kezdődik a rebarbara-szezon.
A tabudöntögetés egyidős a médiával: a ki nem mondható dolgok kimondása, az írott és íratlan szabályok megszegése a legtöbb embert izgalommal tölti el. Ez persze nemcsak pozitív érdeklődést, de gyakran megbotránkozást is jelenthet, az viszont biztos, hogy mindenképp figyelemfelkeltéssel jár.
Még tilos, de már nem tabu
Az olyan alapvető, társadalmi normákkal kapcsolatos tabuk megtörésén, mint hogy a médiában nem káromkodunk, nem sértjük meg mások vallási-, nemzeti / nemzetiségi hovatartozással összefüggő érzékenységét, és csak óvatosan beszélünk a szexről, már régóta túlestünk. E téren az egyik legjelentősebb úttörő Howard Stern és az ő első botrányos rádióműsorai a nyolcvanas években, napjainkban pedig a South Park a legszorgalmasabb és talán világszerte leghangosabb tabudöntögető.
A hazai kereskedelmi televíziózás történetében fordulópontként említik még az ezredforduló első éveiben felkapott valóságshow-k bizonyos – leginkább rosszemlékű – pillanatait. Egy tabu életképességének egyik fontos ismérve, milyen következményekkel jár annak megsértése. Ezek a tabuk a médiában ugyan jelenleg is élnek, de megsértésüket a különböző hatóságok legfeljebb olyan kisebb-nagyobb pénzbüntetésekkel, elsötétítésekkel szankcionálják, melyek visszatartó ereje láthatóan nem elégséges. Az online híroldalak tovább gyengítették, a közösségi média elterjedése pedig végképp padlóra küldi ezeket. Bár az ORTT már tervbe vette a „hivatalos” online médiumok megregulázását, a közösségi oldalakat egy friss bejelentés szerint a jövőben sem fogják piszkálni.
Amikor a tabudöntés zsebre megy
Vannak olyan tabuk, amelyek a fentieknél sokkal erősebben befolyásolják ma is, mi és hogyan jelenik meg a médiában, s ezek nem tartoznak a különböző szabályozói testületek fennhatósága alá. Betartatásukat egy jóval hatásosabb erő garantálja – az egyes médiumok saját, jól felfogott érdeke. Az ilyen tabukhoz tartoznak azok a vélemények, hírek, melyek az adott médium számára fontos hirdetőket, szponzorokat, erős embereket, vagy akár magát a kiadót, tulajdonosi kört negatívan érinthetik. A következményeket vizsgálva a tabutörőknek itt már komolyabb következményekkel kell számolniuk. Persze nemcsak nagy horderejű ügyek sorolhatók ide, hanem jóval nagyobb számban az olyan kisebb negatívumok említése, mint egy-egy termék, szolgáltatás hátrányai, hiányosságai. Nem valószínű például, hogy egy print magazin egyik rovatában olyan termékekről jelenne meg lesújtó értékelés, melyek gyártója az adott rovat szponzora. Ezekben az esetekben tehát már el sem jutunk a tabutörésig.
Nem lesznek szent tehenek?
Milyen hatást gyakorol ezekre az „érdektabukra” a közösségi média elterjedése? Sokan sok helyen írtak már arról, hogy ez bizony kontrollvesztéssel jár a vállalatok számára. A blogok megjelenése idehaza a kezdeti nagy várakozások ellenére csak kis repedéseket ejtett e tabuk falán, mivel bár valóban bárki írhat bármiről a saját oldalán, ennek csak akkor van jelentősége, ha lesz is, aki elolvassa. A nagy olvasótáborral rendelkező blogok száma – különösen egy-egy speciális témában – máig korlátozott, s a vállalatok nem egy esetben úgy döntöttek, hogy megveszik kilóra szponzorálni fogják a számukra fontos bloggert (a fontosabb blogszponzorációs esetekről itt olvasható egy kimerítő, rendszeresen frissülő lista).
A Facebook esetén már nyilván más a helyzet: itt szinte bárkitől villámgyorsan szétterjedhet olyan értesülés vagy akár kezdeményezés (bojkott, stb.), amely amúgy nem feltétlen kapna nagy nyilvánosságot, s így hamar elhalna, vagy teljesen hatástalan maradna. Nem véletlen, hogy egyre többen kezdjük a napot a hírportálok helyett a saját közösségi felületeink átböngészésével, s így a különböző érdekkörökhöz kapcsolódó klasszikus tabuk is veszítenek valamennyit jelentőségükből.
Mindez nem jelenti azt, hogy a tabuk eltűnnének; újak veszik át a korábbiak helyét. Ezzel és a vállalati / szervezeti kommunikáció lehetséges válaszreakcióival egy következő bejegyzésben fogunk foglalkozni.
Egy szakmabeli ismerősöm szerint most mindenki a magáénak érzi a közösségi médiát. Legyen szó média-, reklám-, online-, vagy pr-ügynökségről, egytől egyig azt gondoljuk magunkról, hogy jobb helyen nem is lehetne a kezelése, mint nálunk. Hogy kinek van igaza, az talán mindegy is, hiszen a közösségi média több kommunikációs szakma találkozási pontjánál helyezkedik el, ezért nincs egyértelmű átmenet. Ezenkívül jól sejthető, hogy a jövőben mindenkinek a munkaköri kötelessége lesz a közösségi média – vagy ahogyan majd hívni fogják – ismerete.
Kérdés, hogy ez mikor fog bekövetkezni? Azt mindannyian érzékeljük, hogy a közösségi média kiteljesedésével egyre többeknek válik napi feladatává az egyes csatornák, eszközök kezelése és az ezzel kapcsolatos stratégiai munka. Cégtől függően ez történhet önálló digitális divíziók alapításán keresztül, de úgy is, hogy valamennyi munkatárs beleássa magát a területbe. Ez utóbbi kicsit hosszadalmasabb és nehezebb folyamat, viszont hosszú távon elkerülhetetlen, hogy az ügynökségek szakértőinek tudása kiterjedjen erre is.
Mi is emellett tettük le a voksunkat, mert úgy látjuk, hogy nem korszerű az olyan pr-es tudása, aki nem tudja, mire jó a Twitter és mire a Facebook, hogyan érdemes kommunikálni az egyiken és a másikon, mit lehet javasolni az ügyfélnek, ha el akar indulni ezen a területen. Az ugyanis elkerülhetetlen, hogy felmerüljön egy meetingen, hogy ugyan nincs-e valami a pr-ügynökség tarsolyában ezzel kapcsolatban? Ilyenkor persze lehet azt mondani, hogy majd megkérdezzük a digitális divíziót, de ez elég kevésnek tűnik, hosszú távon legalábbis. Természetesen a személyi állománytól, a munkatársak hozzáállásától és felkészültségétől is függ, milyen tempóban lehet haladni, de az egyértelműen látszik, hogy már a közeljövőben alapelvárás lesz az ügynökségekkel és kollegáival szemben a klasszikus pr-feladatok mellett a közösségi médiával kapcsolatos stratégia és gyakorlati kivitelezés.
Ma még nem késett el (nagyon) az, aki most regisztrál a Twitterre, Facebookra és társaira, a legfontosabb, hogy ezt meg kell tenni és meg kell ismerni ezeket a csatornákat, mert a jó pr-es napi szinten használja, és érti az itt érvényes mechanizmusokat. Ez már csak azért is alapvető, mert úgy látom, hogy leginkább a pr-esek tudják, hogyan működik a hosszú távú imázsépítés, és milyen szabályszerűségek mentén érdemes kommunikálni a közösségi site-okon.
Ettől függetlenül is valamennyi szektorban érdemes arra törekedni, hogy felsővezetőtől az asszisztensekig mindenkinek legyen fogalma arról, mit ad el éppen az ügyfeleinek. Már csak azért is, hogy ne hagyja erodálódni a közösségi média és az ezzel foglalkozó cégek hírnevét.
Egy chicago-i kis üzlet, túllépve a hasonló boltok közösségi aktivitásait - melyek sokszor kimerülnek a rajongók gyűjtögetésében – egy időigényesebb, de igazán érdekes kezdeményezésbe fogott. A bolt kirakatában tölti mindennapjai nagy részét a tulajdonos bánatos képű kis kutyája, akit a járókelők előszeretettel fotóznak le. Csakhogy, amíg a fotó készül, a tulajdonos szintén készít egy fotót bentről, és megörökíti a fotózó járókelőket.A képek felkerülnek blogjára, mely „fotók azokról, akik a kutyámat fotózzák” címen fut. A kirakatban felhívják a figyelmet arra, hogy fotó készült, mely megtekinthető az üzletben.
Kívülről:
Belülről:
Az ötlet spontán jött: a tulajdonos észrevette, hogy az emberek fotózzák a kutyáját, akinek a kirakat a kedvenc helye. Érdekelte, mi történik a fotókkal, ezért megpróbált kapcsolatba kerülni a járókelőkkel. Így gyorsan kialakult a hagyomány: akiket lefotóz, azokat be is invitálja az üzletbe, ahol egyébként műtárgyakat, design-tárgyakat értékesítenek.
A lényeg az egészben nem a blog és látogatottságának fokozása, hanem a ráépülés arra, hogy az emberek szeretik megmutatni másoknak, amit láttak - szeretnek történeteket mesélni, fotókat és egyáltalán azokat a dolgokat megosztani, amelyekben valamilyen módon ők vagy ismerőseik involválódtak.
A boltról a fotózásnak és a blognak köszönhetően sztorik kezdenek keringeni, egyre többen lesznek kíváncsiak rá, akár helyben, akár a neten keresztül. Utóbbi esetben péládul a képeket az emberek megosztják a Facebookon, így, mivel egy kutyának nem lehet ellenállni, a boltnak valódi rajongói lesznek.
Az utóbbi hónapok kemény munkája után végre bemutathatjuk, min is dolgoztunk annyit: tegnap Joana Amendoeira fado-énekesnő koncertjének beharangozójával elindítottuk SMR-szolgáltatásunkat.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ügyfeleink közleményeit a jövőben közösségmédia-közlemény formájában fogjuk kiadni, melyeket a Hírlabor nevű új site-unkon fogunk gyűjteni.
Fontosnak tartottuk az új szolgáltatás elindítását, mert úgy látjuk, hogy a sajtóközlemény még mindig lényeges eszköz az egyes vállalatok, kezdeményezések híreinek hatékony terjesztésére. Csupán a formátum az, ami kissé megkopott már, és természetesen kiterjedtebb sajtókommunikációs eszköztárat kell mellé párosítani.
Visszatérve azonban a sajtóanyagokra: az SMR jóval többet ad egy egyszerű közleménynél, hiszen itt az újságírók, a bloggerek vagy a közösségi site-ok felhasználói egy olyan információgyűjteményt kapnak egy felületre gyűjtve, ami áttekinthető, könnyen használható és megtalálható rajta minden, ami az adott témával és a közlemény kibocsátójával kapcsolatban a legaktuálisabb.
A kulcsinformációk megkönnyítik a téma lényegének áttekintését, a fotók nyomdai minőségben is letölthetők és nem kell csatolmányokkal bajlódni, a videók pedig leginkább az online sajtó, és a bloggerek számára hasznosak, hiszen egyszerűen beágyazhatók a cikkekbe, illetve posztokba.
Fontos elemet képeznek az idézetek, melyek nemcsak a lényegre világítanak rá a kommunikátorok saját szavaival, hanem olyan új szempontokat is felvillantanak, melyek már lehet, hogy túlfeszítették volna az eredeti sajtóközlemény kereteit. Egyes újságírók viszont lehet, hogy éppen ezek nyomán indulnak majd el egy téma feltérképezésében.
A különböző webkettes modulok nem csak díszítésként szolgálnak: a videók a Youtube-ról, a képek a Flickr-ről vannak beágyazva, az anyagokat bármelyik közösségi site-on könnyen meg lehet osztani vagy linkként elmenteni, a korábbi híreket a delicious-ről integráljuk be a felületre, és itt találhatók meg az adott ügyfél webkettes csatornái is. Az egyes ügyfelek híreire RSS-ben lehet feliratkozni, a címkék pedig a keresést könnyítik meg. Ezenkívül az egyes híreknél a kapcsolattartók is megjelennek arccal, névvel, titulussal, e-mail és Skype elérhetőséggel.
A konzervatívabb, illetve az átmeneti időzavarral küszködő újságírók :) számára természetesen továbbra is elérhető az eredeti sajtóközlemény, melyet szintén nem csatolunk, hanem egy linkről lehet lementeni.
Az SMR kiváló felületet ad arra, hogy az igényes újságírók további információkat találjanak egy témáról és könnyen felhasználhassák azokat saját, többrétű újságcikkek, híradások készítése érdekében.
Természetesen ezen felül is minden segítséget megadunk, ha valaki jó cikket szeretne írni. :)
Egy amerikai kutatócég felmérést készített a Twitter ismertségéről, felhasználóiról és a használati szokásokról, ezeket foglaljuk össze abszolút olvasóbarát módon nagyon röviden:
Az eredmények azt mutatják, hogy két év alatt lényegesen megnőtt azok száma, akik ismerik a Twittert. 2008-ban csupán 5 százalék tudta, hogy mi ez, míg idén már az emberek 87 százaléka hallott róla.
Az emberek mindössze 7 százaléka használja, ez ugyan 17 millió amerikait jelent, azonban a Facebook-felhasználók még mindig hatszor ennyien vannak.
A használók 25 százaléka afro-amerikai, amiről elmondható, hogy a népesség ezen csoportja felülreprezentált népességbeli arányához képest, mintegy kétszeresen. Ennek megfelelően minden negyedik twitterező afro-amerikai az USA-ban.
A Twitter-használók többsége csak mások követésére használja a szolgáltatást, 53 százalék sosem ír.
A social mediát használók közül kiemelkednek a twitterezők a brandek követésének magas arányával: háromszor annyian követnek valamilyen márkát vagy céget, mint a többi social network használói. Érdekes emellett, hogy a Twitter használói a magasabb jövedelmű háztartások közül kerülnek ki.
A Twitter természetes közvetítője a breaking news típusú híreknek, melyek elsősorban a televízió közvetítésével kerülnek át a közösségi médiába, jellemzően a Twitteren keresztül. Így a twitterezők körében a televízió továbbra is népszerű hírforrás.
A Twitter arat az iPhone és egyéb okostelefonok használói között, minden ötödik twitterező napi több alkalommal ezeken keresztül használja a Twittert, míg minden harmadik legalább egyszer.
A felmérés készítői javaslatokat is megfogalmaztak a Twitter népszerűsítésére vonatkozóan:
Még mindig szükséges a szolgáltatás pozicionálása, hiszen sokak számára nem egyértelmű, hogy mire lehet a Twittert használni és mik az előnyei.
Mivel az amerikaiak 70 százaléka használja az sms-t, a Twitterrel való megbarátkozás módja a kutatók szerint az is lehet, hogy a kommunikációban az sms-ezés és a twitterezés közötti hasonlóságot mutatják be.
Egy másik lehetséges út az lehetne a használók körének növelésére, ha a Twitter is népszerűsítené a saját oldal létrehozásának lehetőségét, mert itt a Facebookhoz hasonlóan megteremtődik a kapcsolatépítés lehetősége.
Nem túlzás azt állítani, hogy az egész szakma várta, milyen eredmények fognak kijönni a Kreatív által meghirdetett, és a Next Wave által készített, a hazai ügynökségek webkettes aktivitásait felmérő térképen. Elsőként volt némi bizonytalanság a még nem ismert módszertan miatt, viszont a Next Wave részletes értékelő posztja utólag mindenki számára megmutatta, hogy a szakmai háttér és az átgondolt szempontrendszer megvolt a térkép elkészítéséhez.
Éppen ezért nagyon örültünk, amikor megtudtuk, hogy a pr-ügynökségek között az első, de a valamennyi kommunikációs szektorban dolgozó ügynökségek összesített listáján is a második helyet foglaljuk el.
Fontos számunkra ez a visszajelzés, mert igazolja az elkezdett munkát és azt, hogy kiemelt helyen kezeljük a közösségi médiát szolgáltatásaink között és saját kommunikációnkban is.
Ez utóbbi keretein belül nem törekedtünk arra, hogy minél több csatornán jelen legyünk, inkább az volt a fontos, hogy a céljainknak leginkább megfelelő, és meglévő erőforrásainkkal menedzselhető közösségi site-okon kommunikáljunk.
Elsőként a Twitteren jelentünk meg online és pr-szakmai híreket szemlézve, majd elindítottuk szakmai blogunkat, a Trendlabort és ezzel egyidőben a Facebook oldalunkat is. Ezek számunkra a legfontosabb csatornák, leginkább ezek frissítésére, fenntartására fókuszálunk.
Mindemellett ügyfeleink eseményeit és más, sajtóba szánt képeit a Flickr-en gyűjtjük és tesszük elérhetővé, de természetesen a delicious-ön, a LinkedInen, és - egyelőre csak kisebb erőkkel - a Scribden is jelen vagyunk.
A közösségi médiával kapcsolatos aktivitásainkat– ahogyan a Nextwave is említette - egy erre dedikált munkatársunk, Madalina Rita irányítja, viszont nagyon fontos, hogy nem korlátozzuk a tevékenységet specialistákra. A koncepciónk az, hogy a közösségi médiát valamennyi munkatársunknak ismernie és értenie kell, mert egy pr-es munkájához ez elengedhetetlen.
Ennek szellemében folytatjuk tovább a munkát, és fejlesztjük közösségi jelenlétünket. Ebben már nem lesz megállás, azt előre megígérhetjük.
Pollnernél találtam ezt a prezentációt, amelyben a közösségi médiába való belépés és az egyes aktivitások indításának néhány aranyszabályát gyűjtötték össze. Az általánosságokon túl néhány esettanulmányon keresztül mutatják be, hogy egy-egy kampány miért működött, illetve épp ellenkezőleg, miért lett totális katasztrófa.
Én csak két dolgot emelnék ki, amit tényleg nagyon fontos lenne mindig szem előtt tartani: az egyik, hogy "be willing to invest", azaz legyél hajlandó költeni a közösségi médiára is, a másik pedig, hogy "content is, and will always be, king" - akármennyire is elcsépelt.
Nemrég új, digitális magazin jelent meg LIST néven, mely divatra, designra és művészetre fókuszál, és amelynek teljes anyaga letölthető, de itt a poszt alján is megnézhetitek. Az indulás kapcsán kérdeztem Varga G. Andrást, az egyik alapítót.
A List megjelenését beharangozó közleményben írjátok, hogy alternatívát szeretnétek kínálni a magazin piacon. Mihez képest?
A LIST magazin egy digitális kiadvány, ezért több oldalról is alternatívát kínál a divatmagazinok között. Egyrészt a nyomtatott periodikákhoz képest az online formátum nyújt választási opciót, másrészt pedig például tartalmában a kereskedelmi vonal egy művészibb alternatíváját mutatja, hiszen az anyagok más logika szerint épülnek fel és a végeredmény teljesen különbözik. A hazai divatkiadványok természetesen többféle szempont szerint csoportosíthatók, attól függően, hogy a finanszírozás, a tulajdonjogi háttér, a médium csatornája, célcsoport vagy egyéb ismérv szerint kategorizálunk. Bármelyik osztályozást is végezzük, mindig más lesz a magazin definíciója és megítélése. Ilyenformán nehéz általános véleményt mondani a divatkiadványokról, de az elmondható, hogy óvatosan kell összehasonlításokat végezni, hiszen egy nagy példányszámú női magazin teljesen más, mint egy szűkebb csoportnak szóló művészeti kiadvány. Alapvetően a LIST magazinnak a maga kategóriájában jelenleg nincs összehasonlítási alapja Magyarországon, mivel egy negyedéves kiadású digitális divat és művészeti magazin.
A Facebookon egy követőtök azt írta, hogy kár, hogy nem lehet kézbe venni a lapot. Mennyiben látjátok gátnak és lehetőségnek a digitális formátumot? Nem érzitek úgy, hogy egy ilyen típusú magazinnal szemben általában az az elvárás, hogy papírlapokon materializálódjon? Terveztek ilyesmit?
Nagyon örülünk a pozitív és lelkes visszajelzéseknek. Természetesen a papír alapú magazinnak megvan a maga varázsa, hangulata és a digitális magazin sosem fogja ezt a "kézbevehető" érzést helyettesíteni egyáltalán, de nem is célja, ez egy másik műfaj. A digitális magazinnak megvannak a saját előnyei, hiszen környezetbarát és pénzkímélő, ha nem nyomtatjuk ki, szabadon és gyorsan tud terjedni, de ugyanakkor mégis birtokolható egy virtuális mappába letöltve. Hozzáteszem, mi is szeretjük a nyomtatott magazint, ezért sosem zárkózunk el azelől, hogy random határátlépésekkel egy-egy materializálódó speciális kiadványt tervezzünk, de egyelőre a digitális világra koncentrálunk.
Többen említették veletek kapcsolatban a Room magazint, ami valamelyest érthető, mivel kevés ilyen vállalás van Magyarországon. Miben látjátok a fő különbséget hozzájuk képest? Egyáltalán ugyanabba a kategóriába szeretnétek sorolódni?
Nagyon megtisztelő, ha a LIST magazint a The Room-mal hasonlítja össze valaki, azonban ez valóban csak a kevés ilyen hazai kezdeményezésnek köszönhető. Lényegében a The Room és a LIST egyaránt a divat művészeti oldalát reprezenálja, valamint mint magazin, különböző életérzést közvetít, azonban a nyomtatott-digitális szakadékon túl a legfőbb különbség a stílusban, a szellemiségben és a tapasztalatban rejlik. Mi még csak most kezdtük el a magazin publikálást, ezért nem megalapozott, ha egy tapasztalt és magas presztízsű kiadványhoz hasonlítanak bennünket.
Én úgy látom, hogy a List egy sokkal elérhetőbb, közvetlenebb világot, attitűdöt jelenít meg. Ez szándékosan így van?
Egyértelműen! A mi célunk, hogy egy olyan platformmá váljunk, ahol párbeszédek alakulnak ki, tehetséges fiatalok mutatkoznak be, vagy ismert és elismert kevésbé fiatal alkotók mutatják meg új arcukat. A LIST egy játékosan kísérletező, bohém, néha jóindulatúan őrült hangulatvilágot jelenít meg, illetve bensőségesebb, őszinte hangvétellel szól az olvasóhoz. Ezek mentén egy olyan inspirációs forrássá szeretnénk válni, ami beindítja az emberek kreativitását a bátor és szenvedélyes alkotói munkához.
Több helyről hallottam, hogy nehéz színvonalas anyagokat, alkotókat találni, nektek mi volt a benyomásotok? Milyen szempontok szerint válogattátok a jelenlegi számhoz az anyagokat, és elsősorban azok készítőit? Hogyan kutatjátok fel a résztvevőket?
Tehetséges designereket, képzőművészeket nem volt nehéz találni, hiszen jópár olyan magyar és külföldi alkotóról van tudomásunk, akik elismertek a szakmájukban. Érthető módon a hozzáférés sokkal nehezebb ezekhez az alkotókhoz és alkotásokhoz, de kellő alázattal, nyitottsággal és türelemmel össze tudtuk hangolni az elképzeléseket, és ki tudtunk alakítani gyümölcsöző kooperációkat.
A nulladik szám címe Generáció, ehhez a tág témakörhöz kapcsoltuk azokat az anyagokat és alkotókat, akik a bemutatkozó és egyben öndefiniáló lapszámban a magazin hangulatvilágát a lehető legjobban lefedték. Ez fontos volt a magazin identitása szempontjából, ugyanakkor a jövőben is olyan tehetségekre fókuszálunk, akikben látjuk a kreativitást, a tehetséget, a szorgalmat és a nyitottságot, hogy együttdolgozzunk. A magazin megalakulása jellemzi a legjobban a hozzáálláásunkat, hiszen egymást is aktív keresés során találtuk meg, előtte csak hírből ismertük egymást. Természetesen saját magunknak is referenciát jelent egy ilyen kezdeményezés, de azt gondolom, hogy a nyitott mentalitás jelenti az alapját a továbbiaknak is, számunkra az jelenti az örömet, ha új alkotásokat, embereket ismerhetünk meg, illetve ha ők is megismerhetnek minket.
A finanszírozást hogyan oldottátok meg eddig, és vannak-e ezt illetően elképzeléseitek hosszú távon? Befogadtok majd hirdetéseket is?
A magazint a divat és a művészet szeretete miatt hoztuk létre a semmiből és nem anyagi megfontolásból. A nulladik számnál mi finanszíroztunk minden fenntartási, szervezési, szállítási, utazási és egyéb költséget mintegy befektetésként. Minden közreműködőnek hálásak vagyunk, hiszen elhivatottságból, referenciaként, vagy lelkesedésből vett részt a munkában. A hosszú távú tervünk azonban egy olyan fenntartható modell kialakítása, amely alapján képes a magazin folyamatosan továbbfejlődni, stabillá válni és a partnereinknek kölcsönös előnyöket biztosítani. A magazin célcsoportjának megfelelő hirdetők is egy hosszú távú terv részei, de egyelőre a reakciókat elemezzük és a fejlesztéseken dolgozunk. A pozitív visszajelzéseknek, érdeklődéseknek és megkereséseknek köszönhetően ez a hosszú távú folyamat úgy tűnik felgyorsulhat, de azt tudjuk, hogy még az elején tartunk a terveink megvalósításának.
Mi a véleményed a hazai divatkiadványokról és a divatszcéna állapotáról?
Általánosságban az a véleményem, hogy mind a hazai kiadványok piaca, mind a divatszcéna, mind a célközönség változóban, meredeken fejlődőben van, ami nem utolsósorban az internet hatásának is tulajdonítható. Mi bizakodva tekintünk erre a fejlődésre és igyekszünk megtalálni a saját utunkat.
A magazin Facebook oldalához itt lehet csatlakozni, és az alábbi felületre kattintva bele is lapozhattok.
Az iPhone vs. Android konferencián írt élő közvetítésemben elégedetlenkedtem, hogy a játékfejlesztők részvételével szervezett panelbeszélgetésen sok kérdésre nem születtek kielégítő válaszok. Pedig a téma izgalmas, és a moderátor, Kőszegi András által feltett kérdéseknek köszönhetően a program egy jó kis bevezetés is lehetett volna a témába.Most lehetőségem nyílt rá, hogy utólag újra feltegyem a legfontosabb kérdéseket az egyik résztvevőnek, Trencsényi Józsefnek az Artex Studiostól.
Milyen játéktípusokra koncentráltok?
A hardcore és casual játékosok számára is készítünk játékokat, de az utóbbi időben elsősorban a második csoport a célközönségünk. Elsősorban logikai és ügyességi játékokat készítünk, mert ezzel egy szélesebb játékos réteget tudunk kiszolgálni.
Valóban megnőtt a játékok iránti érdeklődés az utóbbi másfél évben?
Ez a folyamat úgy 2006 óta tart, de mobilon valóban az elmúlt másfél-két évben indult meg ez a tendencia, az iPhone AppStore-nak köszönhetően, amihez mostanában próbál csatlakozni a többi gyártó is. A játékletöltések hogyan alakulnak?
Sajnos pontos számokat nem mondhatok, de jól jellemzi a dolgot, hogy egyre kevesebb gondunk van a játékaink eljuttatásával a játékosokhoz. Korábban ez volt az eladásokat gátló egyik legkomolyabb tényező. Azonban a gyártók által központosított online boltok nagyban megkönnyítik a mi munkánkat is. A verseny azonban egyre nagyobb.
Mekkora a piac itthon és nemzetközi viszonylatban?
Azt már a konferencián is említettem, hogy sajnos jelenleg Magyarország gyakorlatilag egy nem létező piac. Jól jellemzi a helyzetet, hogy míg az USÁ-ban egy játékból napi 15e-20e darabot kell eladni ahhoz, hogy valaki vezesse az iPhone eladási listákat, addig ez Magyarországon bizonyos esetekben 10-15 eladással már abszolválható. Az Android AppStore ettől nagyságrendekkel kisebb piac egyelőre.
Egyetértesz a panelbeszélgetés moderátorának, Kőszegi Andrásnak a felvetésével, miszerint a zseniális ötlet csak egy százalékot számít a sikerben? Milyen fontos tényezőket emelnél még ki?
Sokan lehurrogtak és "legarázscégeztek" twitteren bennünket, amikor azt mondtam, hogy a szerencsének óriási szerepe van. Egy jó részük marketing szakember volt. :) Azt azonban sokan nem tudják, hogy az iPhone - és úgy általában a mobil - esetén nem működnek a hagyományos online marketing stratégiák. Nem működik az, hogyha valami nem fogy, akkor hirdessük, vegyünk bannereket, nyomjuk a terméket az AdSense-en keresztül. Mobilon az egyetlen igazán működő marketingmódszer, hogy ügyes árstratégiával, frissítések kiadásával a top 100-ban kell tartani a terméket az után is, miután lekerült a friss megjelenések listájáról. Amint valaki elveszti ezt a fajta "láthatóságát" (kikerül a listákról), nagyon nehéz dolga lesz, ha vissza akar kerülni. Tehát továbbra is fenntartom azt az álláspontomat, hogy a nagyon jó ötlet, annak 100%-os kivitelezése és a tökéletes időzítés mellett nagyon fontos szerepe van a véletlennek is, hogy hogyan fogadja a közönség, mennyire működik éppen akkor a "word of mouth" marketing.
Kifulladóban az aranyláz?
iPhone-on? Egyértelműen. Számos olyan fejlesztő van, aki óriási sikereket ért el az AppStore indulásakor és ma már nem tudja kiaknázni úgy a lehetőségeket, mint anno. Jó példa az első nagy sikerjátékot, a Trism-et készítő Steve Demeter esete. Az első játékával közel egy millió amerikai dollárt keresett, aminek még csak a közelébe sem tudott jutni azóta. De számos példát és ellenpéldát lehetne még mondani. Az aranyláz azonban egyértelműen kifulladóban van.
Milyen életgörbéje van ezeknek a játékoknak?
Ez sok mindentől függ. Ha egy sikeres játékról beszélünk, akkor hirtelen felfutás figyelhető meg a kiadás környékén, ami relatív gyorsan visszaesik és beáll egy bizonyos szintre (napi 30-50 eladás), ami akár hónapokon át is stagnál. Ha a fejlesztő ügyes és rendszeresen frissítéseket és plusz tartalmat ad ki, akkor újabb "eladási hegyet építhet" a görbére és akár napi 200-500 darabra is feltornázható a stagnáló eladási darabszám. Jellemző, hogy a megjelenő játékok nagy száma miatt ezek a ciklusok egyre rövidebbek, de még mindig inkább hónapokban, mint hetekben mérhetők.
Milyen játékok a legnépszerűbbek általában?
Vegyük az éppen aktuális heti eladásokat! Ha csak az eladási darabszámot nézzük, akkor jól látható, hogy főleg az olcsó ($0.99-os) casual game-ek fogynak jól. Azonban ha a sokkal fontosabb bevételi oldalról közelítjük a dolgot, akkor jól látszik, hogy a nagy kiadók (Electronic Arts, Gameloft, Activision, stb.), más platformokról már jól ismert játékai viszik el a bevétel nagy részét.
Valakitől elhangzott, hogy az Androidra kell figyelni. Hogy látod, tényleg akkora benne a potenciál?
Figyelni kell rá, de egyre inkább úgy gondolom, hogy nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeinket. Mégpedig azért, mert ugyan a felhasználói bázis robbanásszerűen nő, a felhasználók vásárlási kedve azonban nem. Ez pedig távol tartja a kereskedelmi terméket fejlesztőket a platformtól. Ez persze változhat, de amíg iPhone-on egy-egy játék 3-5 millió dollárt hoz a fejlesztők konyhájára, addig a hasonlóan sikeres Androidos társaik 30e-70e dolláros bevételt produkálnak.
Mi kell ahhoz, hogy valaki bejusson a Top 50-be?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Kell egy remek termék. Jó árstratégia, némi marketing és közösségépítés a termék köré jó időzítés, valamint egy adag szerencse.
Csak az öröm kedvéért szoktál még játszani?
Mostanában egyre ritkábban. Még ma is lekötnek a játékok, de már sokkal rövidebb ideig, mint régebben. Elég sokat játszom csak azért, mert ismernem kell a konkurens termékeket és keresnem, hogy hol van piaci rés, hol lehetne többet, jobbat biztosítani a játékosaink számára.
Az előző heti iPhone vs. Android konferencián az egyik kerekasztal beszélgetésen a nagyobb tartalomszolgáltatók: Origo (Novák Péter), RTL Klub (Kolosi Péter), Sanoma Budapest (Szépvölgyi Tamás) vezetői beszéltek a mobilplatform lehetőségeiről és jövőjéről, ezt foglalom össze röviden.
A mobilplatform még nem olyan elsöprő itthon, mint külföldön, az alkalmazások használata is viszonylag alacsony még. Kolosi Péter szerint ezen lendíthet a helyi tartalom, mert ennek hiánya az részben, ami egyelőre megnehezíti az új eszközök felfedezését.
Ami az üzleti modellt illeti: az interneten mindenki megszokta, hogy ingyenes a tartalom, és a fizetési hajlandóságot csak nem olyan régen kezdték el tesztelgetni a tartalomszolgáltatók. A mobilon elég egyértelmű a helyzet: itt fizetnek az emberek a tartalomért, ami nagyon jó a médiavállalatok számára, csak ki kell találni, hogyan működjön a dolog. Kolosi Péter szerint egyébként még nincs eldöntve a neten sem, hogy az ingyenes vagy a fizetős modell fog érvényesülni.
Felmerült a kérdés, hogy ez a mobildolog - és itt főként a különböző alkalmazások és egyebek fejlesztésére gondoltak - nem csak egy hype-e? Novák Péter szerint ezt nem hype-nak kellene felfogni, hanem útkeresésnek, amit elkerülhetetlenül meg kell tennie mindenkinek, aki üzletet fejleszt. Szerinte lassan beérkeznek a fogyasztók, a technológia és a hirdetők is - ez a három dolog kell, hogy összhangban legyen ahhoz, hogy sikeres lehessen egy tartalomtípus. Novák Péter azt is elmondta, hogy a weben sikeres márkák előnyben vannak a mobil platformon, ezt ki kell használniuk. Szépvölgyi Tamás azt emelte ki, hogy a Google is a "mobile first" mottóval jelölte ki az irányt a maga számára.
Arra a kérdésre válaszul, hogy ki mióta foglalkozik a mobillal, Kolosi Péter elmondta, hogy már a webizódok és mobizódok idején is ott volt már az RTL Klub, de végül egyik sem lett olyan nagy siker. Ennek ellenére minden lehetséges platformon minél gyorsabban ott szeretnének lenni, de természetesen eközben értékelik az erőforrásokat, hogy megéri-e a befektetést egy-egy új megoldás. Mindez jobban menne, ha nem ütött volna be a válság - hangsúlyozta.
Novák Péter is kiemelte, hogy ők is benne vannak már a mobilplatformra való fejlesztésben, sőt újat léptek előre és beintegrálják az M-Factory-t az Origóba, és más márkáknak is tudnak majd segíteni. Folyamatosan fognak applikációkat is fejleszteni.
Ezzel így van a Sanoma is, bevallottan a kísérletezés fázisában vannak. Szépvölgyi Tamás elmondta, hogy arra törekszenek, hogy könnyen, intuitív és kézvezérelt módon jussanak el a tartalmak a felhasználókhoz. Ez rímel arra, amit a konferencia második prezentációjában emelt ki Menno Biesiot, a holland Sanoma mobil üzletfejlesztési igazgatója. Ő azt mondta, hogy teljesen mindegy, hogy iPhone vagy Android, őket nem az érdekli. Ami fontos, az a multitouch technológia, erre koncentrálnak.
A héten még lesz egy poszt erről: az egyik játékfejlesztő, az Artex Studios vezetője, Trencsényi József fogja megválaszolni azokat a kérdéseket, amikre úgy láttam, hogy ott helyben nem válaszoltak a meghívott vendégek. :)
A PR Week és a PR Newswire egy közös kutatást végzett, amelyben az USÁ-ban és Kanadában dolgozó újságírók, bloggerek és pr-esek munkájukhoz való viszonyára kérdeztek rá. Ennek tapasztalatai többek között a következők:
- A print média zsugorodása és egyre bizonytalanabb helyzete, az elbocsátások miatt érzett aggodalom az előző évekhez képest csökkent, valószínűleg az online területen jelentkező újabb lehetőségek miatt.
- Többségük megnövekedett munkamennyiségről számolt be, részben éppen azért, mert az online kiadványba, illetve a cég blogjába kellett írnia.
- A megkérdezettek nagy része úgy ítélte meg, hogy munkáját nagyban meghatározzák az elbocsátások és a költségcsökkentés, és ez így is marad a következő három évben. Viszont a médiaipar elsődleges motorját sokan az online újságírásban látják.
- Hogy mi számukra a legfontosabb? A tömegek edukálása és tájékoztatása, valamint sztorik elsőként történő kirobbantása. Új kérdés volt, melyre sokan igencsak helyeslően válaszoltak, hogy fontos-e a személyes brand építése.
- És most jöjjön egy nagyon érdekes rész: a bloggerek nagy része (52 %) újságíróként tekint önmagára annak ellenére, hogy nem profik, azaz csak 20 százalékuk számára nyújt ez állandó bevételt.
- A bloggereknek 91, az online újságíróknak pedig 68 százaléka kutakodik blogokban, míg a napilapok és folyóiratok munkatársai csak 35, illetve 38 százalékban támaszkodnak rájuk. (Valószínűleg a témakeresést is ideértették).
- Összességében a közösségi site-okat viszont már csak 33 százalék használja. Legkevésbé a Twitter népszerű forrás.
- Ami a pr-eseket illeti: még mindig az e-mail a legfontosabb eszközük a témák ajánlására, azonban az újságírók 43 százaléka arról számolt be, hogy kapott már közösségimédia-csatornákon keresztül javaslatokat egy-egy pr-estől. Ez magasabb az előző évben regisztrált 31 százaléknál, aminek az lehet az oka, hogy hatékonyabbnak bizonyul ez a módszer: a pr-esek arról számoltak be, hogy a közösségi site-okon történő témajavaslat 70 százalékban sikeres.
- És mégegy nagyon fontos megállapítás: a pr-esek úgy látták (szemben az újságírókkal), hogy a szerkesztőségi tartalom és a fizetett megjelenések közötti határ nem elég éles. Az előzőt egyre jobban befolyásolja az utóbbi - 40 százalékukkal megtörtént már, hogy lényegében egy megvásárolt hirdetésért foglalkoztak ügyfelükkel egy cikk erejéig.
Kíváncsi lennék, hogy itthon milyenek a tapasztalatok.
Viszont amíg a szerencsés tulajdonosok tényleg csak egy szűkebb körbe tartoznak, nem igazán tudnak örülni ennek az újításnak, hiszen nincs kivel használniuk.
A kutatócég 10 országban (Japán, Svájc, Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Olaszország, Németország, Brazília, Ausztrália, Franciaország, Spanyolország) végzett felmérése azt mutatja, hogy a netet használók ¾-e a látogat közösségi média site-okat, illetve blogokat.
1. SEO
A chicago-i 
Milyen hatást gyakorol ezekre az „érdektabukra” a közösségi média elterjedése? Sokan sok helyen írtak már arról, hogy ez bizony kontrollvesztéssel jár a vállalatok számára. A blogok megjelenése idehaza a kezdeti nagy várakozások ellenére csak kis repedéseket ejtett e tabuk falán, mivel bár valóban bárki írhat bármiről a saját oldalán, ennek csak akkor van jelentősége, ha lesz is, aki elolvassa. A nagy olvasótáborral rendelkező blogok száma – különösen egy-egy speciális témában – máig korlátozott, s a vállalatok nem egy esetben úgy döntöttek, hogy 
Többen említették veletek kapcsolatban a Room magazint, ami valamelyest érthető, mivel kevés ilyen vállalás van Magyarországon. Miben látjátok a fő különbséget hozzájuk képest? Egyáltalán ugyanabba a kategóriába szeretnétek sorolódni? 