Ügyvezetőnk, Szabados Krisztián írt egy publicisztikát a rebrandingről, ebből mutatunk meg egy rövid részletet:

"Idehaza sajnos sokan összetévesztik a rebrandinget a névváltással. (Sok helyen így is fordítják magyarra – tévesen.) Az arculatváltás ennél sokkal több. A névváltáson túl együtt jár a vállalatnak vagy termékeinek újrapozicionálásával, a vállalatról kialakult imázs átformálásával és az ügyfelek edukációjával. Ha ezek közül bármelyiket is kifelejtjük, kidobjuk a pénzt az ablakon. A rebranding lényege tehát nem az, hogy a Pannon átcseréljük Telenorra, hanem az, hogy ezzel valamilyen új gondolatot, érzést, üzenetet ültetünk el meglévő és potenciális vásárlóink fejében." 

A teljes cikket itt olvashatjátok el.

2 komment

Az elmúlt napokban ismét fellángolt az újságírók és pr-esek közötti vita, most éppen egy nemrég publikált kutatás eredményei kapcsán. Az előzmények közé tartoznak a tavaly nyáron a témában megjelent cikkek: először az újságírók osztották ki a pr-eseket, melyet egy hasonló hangvételű riposzt követett utóbbiak részéről. A témáról a múlt héten szervezett konferencia összefoglalója alapján a frontvonalak nem változtak: az újságírók túl sok felesleges e-mailt és telefonhívást kapnak; a pr-esek szerint pedig egyre inkább bulvárosodik a hírszerkesztés, a pozitív hír már nem hír, ráadásul a médiamunkások egyre gyakrabban hibáznak, nem azt írják le, amit a nyilatkozó elmondott.

Kép innen 

Ha tehát az újságírók kritikus véleményt fogalmaznak a pr-esek munkájáról, arra durcás reakciók helyett az észrevételek konstruktív értékelésével és a szükséges pontokon a sajtókommunikáció újragondolásával érdemes válaszolni.

Szólj hozzá!

A Next Web szerzője, Alex Wilhelm egy nagyon jellemző trendre hívta fel a figyelmet az előző héten egy posztjában. Úgy látja, hogy az újabb alkalmazásokban, site-okban egyre jobban ráerősítenek a játékjellegre - legalábbis sok esetben ez a helyzet.

Ez teljesen érthető, hiszen ahogy Doransky is többször hangsúlyozta, ez biztosítja azt, hogy a felhasználók és a márka között kapcsolat alakul ki, ráadásul visszatérésre, újbóli használatra ösztönöznek a különböző, játékhoz hasonló elemek. Ezt Mike Butcher, a TechChrunch brit bloggere is kiemelte a Barcamp Budapesten a hónap elején, sőt a Carnation is ilyesmikre utalt előadásában az engagement előidézését biztosító megoldások felsorolásakor.

A gond csak az Alex Wilhelm szerint, hogy rövid távon ugyan tényleg bejön a játékok, illetve a játékos alkalmazások fejlesztése, azonban a legtöbb játék nagyon rövid ideig köti le a felhasználókat. A jó alkalmazások viszont sokáig a használt eszközök között maradhatnak, így érdemes lenne inkább arra fordítani a sok energiát, hogy időtálló, kiválóan működő dolgokat kapjanak az emberek a kezükbe.

Ugyan ő egy feltupírozott jelenségről írt, mégis nehéz lenne vitatkozni azzal, hogy bár jó, ha vannak további megoldások, amik behúzzák a felhasználókat, mégsem szabad elfeledkezni az alapokról.

Ez egy kicsit régimódi felfogás, mert mostanában mindenki hangosan felnevet például a "content is king" alapelven, pedig bár ez önmagában tényleg nem elég, mégis elengedhetetlen alapfeltétele annak, hogy a felhasználók kapcsolatba akarjanak kerülni velünk és/vagy a márkánkkal.

Szólj hozzá!

A pánik kétségbeesett rémület, amiben a menekülési kényszer felülbírálja a józan észt - szól a tömör definíció a Wikipedián, és a jelenséget ennél részletesebben talán nem is kell bemutatni senkinek.

Áltathatjuk magunkat azzal tehát, hogy az ember némi életbölcsességgel megtanul bánni a pánikhoz vezető kritikus helyzetekkel, mégsem kell pánikkutatónak lenni ahhoz, hogy valaki megértse: a tömeghisztéria józan gondolatot (és a másik embert is) elsöprő erejét nem szabad alábecsülni, játszani vele pedig több mint felelőtlenség.

Szólj hozzá!

Aki RSS-feedben követi a Gawker Media egyes site-jait, a napokban észrevehette, hogy már nem a teljes szöveget lehet elolvasni, hanem csak egy rövid bekezdést, valamint a képek is kisebbek lettek.

Én a Jezebelt olvasom Google Readeren keresztül, és azért kezdtem el követni, mert egyrészt ezt ajánlotta fel a Reader, másrészt meglehetősen szélesnek tűnt a tartalmi paletta, harmadrészt pedig teljes tartalommal jelentek meg a feedek.

Most, hogy ezt elvették tőlünk, kicsit elszomorodtam ugyan, viszont meg is könnyebbültem, mert érdekes módon valamelyest gyorsabban lehet pörgetni a tengernyi cikket. Talán azért, mert így nem feltétlenül olvasok el olyan írásokat, amik nem igazán érdekelnek (például a celebek magánéletéről).

Az mindenképpen érthető, hogy a Gawker növelni szeretné az átkattintások számát a feed tartalmának csökkentésével, hiszen a feedekben elhelyezhető hirdetések kevesebbet hoznak, mint a site-okra kitett bannerek.

Mint régi, a teljes feednek köszönhetően már odaszokott felhasználó én nem is igazán méltatlankodok. Kérdés viszont, hogy hogyan fogják bevonni az újoncokat, és milyen ütemben fog nőni a számuk.

Attól tartok azonban, hogy az átkattintások arányának növekedése miatt ez Nick Dentont nem igazán fogja érdekelni.
 

Szólj hozzá!

A közösségi média párbeszédteremtő képességének egyik legjellemzőbb és legsikeresebb felhasználási módja a hazánkban még kevésbé ismert és használt crowdsourcing. Nevezetesen olyan platformok létrehozása, melyek a felhasználói kezdeményezésre építenek. Magyarul talán tömegek bölcsességének fordíthatnánk a szakkifejezést, hiszen arról van szó, hogy az adott felületen a felhasználók megoszthatják ötleteiket az adott szervezet/vállalat működésével kapcsolatban, legyen szó akár arról, hogy mit kellene tenni a vállalatnak a társadalmi felelősségvállalás területén vagy például arról, milyen termékfejlesztéseket javasolnak az ügyfelek.
Nem véletlen, hogy a Starbucks kezdeményezését hoztam fel példaként: a MyStarbucksIdea.com az egyik legsikeresebb és legnépszerűbb brainstorming közösségi oldal, a kezdeményezés elindítását követő első évben a kávézólánc oldalára mintegy 17 ezer ötletet küldtek.

Természetesen mint valamennyi webkettes alkalmazásnak, a crowdsourcingnak is csak akkor van értelme, és csak akkor éri el célját, ha a lelkes felhasználók ötletei meghallgatásra találnak, és folyamatos visszajelzést kapnak a vállalattól. Ha párbeszéd alakul ki a felhasználó és a vállalat/szervezet között, mint például a Starbucks Ideas in Action blogján, ahol a fogyasztók folyamatosan informálódhatnak, mely ötletek és hogyan valósultak meg a beérkezett javaslatok közül.

Magyarországon egyelőre nem igazán ismert és/vagy népszerű ez a megoldás, annak ellenére, hogy ha belegondolunk, ezzel a vállalatok duplán nyernek: amellett, hogy erősítik pozíciójukat és imázsukat a piacon, illetve a közösségi médiában, felmérhetik az ügyfelek/fogyasztók igényeit, és számos olyan ötlettel gazdagodhatnak ingyen, melyekért egy-egy tanácsadó cég szakemberei akár vagyonokat is elkérnének.

A Starbucks mellett a közösségi médiával foglalkozó szakemberek a Dell Idea Storm és a Lego Mindstormját, valamint a Pepsi Refresh Projectjét emelik ki mint sikeres crowdsourcing platform kezdeményezéseket. Nem véletlen, hogy ezek a cégek - a Starbucks után - a legerősebbek a közösségi médiában (erről már adatbázis és ranglista is készült).

Nagy valószínűséggel itthon sem kell sokat várni arra, hogy egy-egy szervezet bevállalja, kipróbálja a webkettes kommunikáció ezen formáját, és ismerve a magyar vállalatok közösségi média stratégiáját - egy sikeres kezdeményezés után mindenki előrukkol majd valami hasonlóval -, hamarosan mi is összeállíthatjuk a magunk kis rangsorát.  

Kíváncsian várjuk a fejleményeket!

Bővebben a crowdsourcingról:
http://crowdsourcing.typepad.com/
http://www.businessweek.com/innovate/content/jun2009/id20090615_946326.htm

és a crowdsourcing oldalakról:
http://www.gottaquirk.com/2008/12/19/crowdsourcing-websites/

Szólj hozzá!

Néhány munkatársunk eljött a Barcampre, és a nap folyamán megpróbálnak majd  folyamatosan tudósítani az előadásokról. Köszönjük, internet!

2 komment

Találtam egy site-ot, a Fiverrt, ahol öt dollárért, azaz majdnem ezer forintért lehet a legkülönbözőbb szolgáltatásokat igénybe venni és természetesen árulni. Az alacsony ár miatt ez olyan, mint egy szívességbolt, viszont mivel mégiscsak fizetni kell valamennyit, így biztos, hogy ez a megoldás életképesebb, hiszen ha egy adott feladatért valaki pénzt kap, azt lelkiismeretesebben végzi és a másik oldalon is hasonlóan alakul a dolog: ha már fizettem valamiért, akkor használni is fogom azt.

Hogy miket lehet venni az ezer forintos boltban? Távsegítséget különböző szoftverproblémák megoldására, rövidebb szövegek lefordítását, oktatást, döntési segítséget telefon vagy számítógépválasztásban, de akár azt is eldönti nekünk egy kedves ismeretlen, hogy egy vitában kinek van igaza, vagy éppen képeslapot küld nekünk egy egzotikus helyről.

A site a szabadúszók mekkája, hiszen kisebb feladatok tömegét lehet felvinni a rendszerbe, amiből a globális piacon megfelelő szolgáltatások esetén nagy számú megrendelés, azaz sokszor ezer forint folyhat be. A fizetés ráadásul könnyű, mert Paypalen keresztül történik, így tényleg másodpercek kérdése a számla kiegyenlítése.

A megrendelők számára főként az olyan feladatok elvégeztetése lehet vonzó, amit gyorsan kellene megoldani, illetve látható, hogy a felmerült probléma nagysága és a megoldására fordítandó idő nem állnak szerencsés arányban egymással.

Kérdés, hogy egy lokalizált verzió vagy egy teljesen magyar fejlesztés mennyire lehetne életképes, hiszen elég kicsi ez a piac és talán még mindig idegen számunkra ez a célratörő, pragmatikus pénzkeresési megoldás. Egy site-portfolió tagjaként viszont érdemes lehet kísérletezni vele.

Szólj hozzá!

Már több posztban foglalkoztunk a tinédzserek médiafogyasztási szokásaival, ami eléggé eltér az USÁ-ban és Európában. Most a felnőttekről jött ki egy kutatás, ami ugyan sokmindenre nem enged következteni Magyarországot illetően, mégis érdekes áttekinteni, mik voltak a tapasztalatok, hiszen némi késéssel és különbséggel ugyan, de nálunk is bekövetkeznek a regisztrált változások.

Természetesen a TV a legnépszerűbb hírforrás (78 százalék számára, ráadásul a helyi kiadások), az internet  második helyen van (61 százalék), ezt követi a rádió és az újságok. 

Szólj hozzá!

Nem volt hosszú élettartamú kísérlet, mégis tanulságos volt figyelemmel kísérni az Erste Bank vergődését a blogoszférában. Az összesen három posztot jegyző Pénzügyi Ismeretek Fiataloknak kiötlői szerint vélhetően sem az oktatáshoz, sem a közösségi médiához nem szükséges különösebb szakértelem. A blogolás vajon mindenkié?

Kezdjük azzal, hogy alapvetően nagyon fontos kezdeményezés lehet egy ilyen oktató oldal létrehozása, sőt, egyenesen az Erste javára írható, hogy bár nem feltétlenül az ő dolga, legalább megpróbál valamit tenni a magyar fiatalok pénzügyi tudatosságának fejlesztéséért. A megvalósítás módja viszont kérdések egész sorát veti föl.

Az interneten garmadával találhatunk vállalati- és reklámblogokat. Érdekeseket, informatívakat, amelyeket szívesen olvasunk akár nap mint nap, és olyanokat is, amelyekről néhány bejegyzés után lesír, hogy nem húzzák sokáig. Ma már kellő mennyiségű szakirodalom is rendelkezésre áll a vállalatok által indított/támogatott blogokról, amelyek összefoglalják, hogyan érdemes csinálni, mik a kockázatai a blogolásnak, és hogyan NEM szabad elindítani egy ilyen típusú közösségi oldalt.
Nem árt végigböngészni ezeket a jó tanácsokat és néhány ajánlott illetve elrettentésként felhozott példát, mielőtt hasonló fába vágjuk a fejszénket, nehogy végül a worst practice-ek között találjuk magunkat.

Az idézett blog esetén a célcsoport elérésének eszköztára hagyja a legtöbb kívánnivalót maga után. A kommentelők többsége már felvetette a nyelvezeti problémákat a bloggal kapcsolatban, ezért inkább egy legalább ennyire fontos, ugyanezen problémakörhöz kapcsolódó kérdést tennék fel, még pedig a blog elhelyezésével kapcsolatban: valóban a legjobb ötlet volt egy tizenéveseknek szóló site-ot az Indexre bevásárolni? Bár kétségkívül mutatós eszköz az egyik leglátogatottabb magyar weboldalon megjelenni, kétlem, hogy a blog ötletgazdáinak előzetes kutatásai azt igazolnák, hogy a célközönséget alkotó tinédzserek ezen az oldalon fordulnának meg leggyakrabban.

A kivitelezés talán szintén megért volna némi többletráfordítást. Érthetetlen, hogy az interaktív technikai megoldások korában az oldal létrehozói komolyan gondolhatták, hogy az Indexre, majd onnan a blogra tévedő fiatalok közül bárki is fél percnél tovább időzzön a már design-jával is poros unalmat árasztó oldalon, nemhogy elolvasná „humorbankár” erőltetett, enyhén lekezelő stílusban megírt, érdektelen posztjait.

A blog készítői némi böngészéssel hamar ráébredhettek volna, hogy az általuk megcélzott korosztály egyszerűbben elérhető interaktív, játékos eszközökkel, amelyek a legkevésbé sem emlékeztetnek tankönyvre. Hogyan csinálják mások? A Visa által készített „pénzügyi foci” pl. futballmérkőzésen vizsgáztatja pénzügyi felkészültségünket, a CentsCity gyönyörűen kidolgozott, ingyenes játékával akár letöltésekre beváltható pontokat is szerezhetünk, míg a Budget Hero-val egy egész nagyváros pénzügyeit irányíthatjuk, és a sort folytathatnánk további példákkal, amelyek valóban vonzzák a fiatalokat, és vélhetően tényleg hasznukra válnak.

A világ nagyvállalatai szinte kivétel nélkül kísérleteznek már valamiféle webkettes jelenléttel. Bár a vállalati blogok körében végzett felmérések azt mutatják, hogy ezek többnyire „buták, unalmasak, és nem ösztönözik a párbeszédet”, azért találhatunk üdítő kivételeket is, ahol az olvasókkal értékes tartalmakat osztanak meg, és ahol a fogyasztókkal, ügyfelekkel valódi, érdemi párbeszéd zajlik. Bízunk benne, hogy a hazai vállalatok inkább az ilyen példákat tartják majd szem előtt – és hogy a fentihez hasonlók nem veszik el a kedvüket a webkettővel való kísérletezéstől.

17 komment

Pár éve már az olvasható az Apple-termékeken, hogy “Designed by Apple in California Assembled in China”, így értelemszerűen elég sok kínai céggel dolgoznak együtt. Már többször lehetett hallani, hogy problémák vannak az egyes gyárakban, az előző héten például hatvankét munkás n-hexán mérgezést kapott.

Most bevallotta a vállalat, hogy több szerződéses partnerénél gyermekmunkásokat foglalkoztattak, legalább tizenegyet. Ma már elvileg nem dolgoznak a gyárakban, illetve lehet, hogy már elég idősek ahhoz, hogy ez ne ütközzön a jogszabályokba. 

Az Apple mindezt az éves beszállítói jelentésében írta le, számos más ténnyel együtt. Például a százkét gyárból ötvenötben dolgoztatták az embereket nemcsak a kínai munkajogi előírásokban foglalt heti negyvenkilenc, hanem az Apple szabályzatában meghatározott hatvan óránál is tovább, ráadásul heti hét napban.

Ezenkívül csak hatvanöt százalékuk fizetett korrekt munkabért, huszonnégynél például a minimálbért sem fizették ki. A vizsgálatok további eredménye volt, hogy kiderült, hatvanegy százalékuk tartotta be a biztonsági előírásokat, és csupán ötvenhét százalékuknak volt meg a környezetvédelmi engedélye. Találtak olyan gyárakat is, ahol meg kell oldani a szennyezett víz kezelését is.

A Nextweb, ahol a hírt találtam, nagyon szigorúan bánik az Apple-lel, amire meg is van az oka, viszont azt nem is méltányolja, hogy minderről neki azért van tudomása, mert a vállalat példásan transzparens módon kezeli a kérdést, és évről évre beszámol arról, mit tapasztalt a neki dolgozó beszállítóknál. A feltárt problémákat kezelni kell, ez nem kérdés. Viszont önmagában nagyon sokat jelent, ha egy cég utánajár annak, hogy a szabályokat betartva készülnek-e a termékei.

Szólj hozzá!

Lehet, hogy erős túlzás a címbéli állítás, azonban kétségtelen, hogy kevés olyan honlap van, ami ilyen színvonalas tartalommal és megjelenéssel bírna, mint a Good. A site profilja a nevéből is adódóan a jó, hasznos dolgok gyűjtése, azok átgondolása.

Rovatai a legfontosabb társadalmi témák köré csoportosulnak, így szót ejtenek az üzleti életről, a városokról, kultúráról, designról, oktatásról, környezetről, egészségről, politikáról vagy akár a közlekedésről is.

A tartalom előállításába bárki becsatlakozhat, ennek köszönhető az a nagyon gazdag anyag, ami nap mint nap születik.

A legszebb és leghasznosabb tartalmak a különböző infografikák, amik egy pillantásra megérthetőek és látványosan összefoglalják az adott téma lényegét. Itt például az látható, hogy mely USA-államokban milyen arányban utaznak kerékpárral az emberek:

Itt pedig azt gyűjtötték össze, melyek voltak a legnagyobb vállalati bukások a történelem során.

Azt hiszem, nehéz lenne vitatkozni azzal a kijelentéssel, hogy érdemes követni ezt a site-ot, mert szép, okos és nagyon inspiráló.

Szólj hozzá!

Korábban arról írtunk, hogy a költséghatékonyság miatt mennyire hasznos lehetne a kisebb üzletek, vállalkozások jelenléte a közösségi médiában. Ha ügyesen használnák azt, jó ötletekkel, szélesebb körben megismertethetnék magukat és új ügyfeleket is szerezhetnének. Magyar kisvállalkozásokat is kerestünk a Facebookon, és azt találtuk, hogy csupán kevesen használják, és még kevesebben használják jól a lehetőségeket.

Egy egyesült államok-beli kutatás szerint az ottani kisvállalkozások közösségi média-használata 2009-re megduplázódott, 12 százalékról 24 százalékra emelkedett. A kutatók által kidolgozott Small Business Succes  Index-ből (SSBI) kiderül: a kisvállalkozók egyre inkább a blogok, a Facebook és a LinkedIn felé fordulnak. Az SSBI eredményei szerint ezeknek a vállalkozásoknak a fő elvárása, hogy hogy új ügyfeleket szerezzenek, márkát építsenek, növeljék az ügyfélhűsége és több csatornán legyenek jelen. 

Legfőbb jellemzők:

Szólj hozzá!

Mivel egyre kevesebben tudnak huzamosabb ideig otthon a tévé előtt ülni, s így az elmúlt tíz évben az Egyesült Államokban negyedével csökkent a nézők száma, egyre több amerikai csatorna kezdi meg mostanában a mobil eszközökre optimalizált műsorszórást – írja a New York Times. A műsorszórók helyi szövetségének (NAB) szóvivője szerint ez a lépés országszerte elhozza majd a földfelszíni műsorszórás reneszánszát, s a mobiltelefonon, laptopon, autóban és egyéb hordozható készüléken tévét nézők számának emelkedésével együtt növekednek majd a helyi adók reklámbevételei is. (A hagyományos hordozható tévék használata korábban, az analóg műsorszórás idején még nem volt probléma, azonban a digitális átállást követően ezek a lehetőségek beszűkültek, mivel a digitális műsorszórás jelenlegi formáját az otthoni tévézésre találták ki.)

A fejlesztések bevezetésével párhuzamosan tavasszal fokozzák az újfajta műsorsugárzás vételére alkalmas mobiltévék, illetve az iPhone-hoz, iPodhoz, Blackberry-hez és egyéb eszközökhöz használható jelátalakítók forgalmazását. Ha a mobil eszközökre optimalizált műsorszórás – mely nem összetévesztendő a 3G vagy 3G/HSDPA hálózaton keresztül elérhető mobilTV-vel – kezdeti bevezetése sikeres lesz, a televíziók tematikus csatornákat (sport, időjárás, stb.) is elérhetővé tesznek majd ebben a formában. Mivel a digitális televíziózás segítségével a kommunikáció kétirányú lehet, a nézők egy gombnyomással véleményt nyilváníthatnak vagy szavazásokon vehetnek részt.

Kérdés, hogy ez az újdonság önmagában elegendő-e a nézők visszanyerésére? Az amerikai műsorszolgáltatók bizakodása ugyanis láthatóan azon az előfeltevésen alapul, hogy a nézőszám visszaesésének fő oka az otthoni tévézésre fordítható idő csökkenése, azaz ha megoldják, hogy az autóban vagy bárhol máshol is nézhetőek legyenek a műsorok, máris megoldották a lankadó tévézési kedv problémáját. A baj csak az, hogy nem a helyhez kötöttség a jelenleg elterjedt televíziózás legfőbb gyengesége, hanem a nézők passzivitásra ítélése – ezen pedig a tévézés mobilitásának fokozása önmagában nem fog változtatni.

Szólj hozzá!

Egy amerikai kutatásban több mint 9000 újságírót kérdeztek meg arról, milyen mértékben és milyen formában használják a közösségi médiát információgyűjtésre. Az eredményekből kiderült, hogy majdnem 90 százalékuk használja a blogokat témakereséshez, 65 százalékuk az olyan közösségi site-okat, mint amilyen például a Facebook vagy a LinkedIn, 52 százalékuk pedig a Twittert és egyéb microblog-szolgáltatásokat keresi fel ebből a célból. 61 százalékuk a Wikipédiát is előszeretettel használja.

Az itt fellelt információk hitelességével szemben azonban kétségeik vannak, így a közösségi médiát inkább alapanyagnak használják, majd a szokásos módon felkeresik az elsődleges információforrásokat és leellenőrzik az egyes adatokat. Ebben továbbra is leginkább a pr-ügynökségek segítségére hagyatkoznak: 44 százalékuk rajtuk keresztül kér interjút, illetve próbál meg eljutni szakértőkhöz, 23 százalékuk tesz fel kérdéseket, és 17 százalék kér háttér-információt.

A kutatást végző szakemberek szerint ahogyan egyre nagyobb szerepet vállalnak a pr-ügynökségek a közösségi média tartalmainak előállításában és ügyfeleik jelenlétének menedzselésében, úgy egyre nagyobb a felelősségük is. Gondoskodniuk kell arról, hogy időben megérkezzenek a válaszok, hozzáférést tudjanak biztosítani az általuk tálalt hírek elsődleges forrásához, és jól informáltak legyenek a megbízóik ügyeivel kapcsolatban.

Az itt kiemelt szempontok eddig is alapvetőek voltak a pr-szakemberek munkájában, az időfaktor viszont valóban jelentősen megváltozott, illetve meg fog változni, mert sokkal gyorsabban kell reagálni és válaszokkal szolgálni. Ez a közösségi médiában várhatóan egyre aktívabb újságírók megfelelő informálását meg fogja nehezíteni, ezért erre a kihívásra érdemes lesz minél hamarabb felkészülni.

Szólj hozzá!

RT @hh Friss Webisztán: Ismét Meetup vs. Pecha Kucha party! http://bit.ly/91Ee2Z

Már itt is vannak a várva várt privacy problémák a Google Buzzban. http://tcrn.ch/awY0jj

(egyre több - szerencsére a visszajelzések alapján már javítják is a hibákat)

A fotókat most már slideshow-ban is lehet nézegetni a Facebookon. http://tcrn.ch/8Xhkam

A nem is olyan rég kinevezett Owen Van Natta elhagyja a MySpace-t. http://tcrn.ch/98uUO4

(és még sokan mások, ráadásul kulcsemberek)

Nézzétek meg videón, mit mond Sergey Bin a Zümmről, Kínáról és a Googleről. http://tcrn.ch/cRc01S

Szólj hozzá!

Az egyszerű szolgáltatások általában a legjobbak. A Flavors.me például csak annyit tud, hogy viszonylag kezdetleges módszerekkel barkácsoln lehet vele egy-egy online bemutatkozó felületet, amibe az alapfunkciókon túl (fotófeltöltés, fő adatok, linkek elhelyezése) beköthetjük az online aktivitásaink feedjeit.

Szóval ha nincs honlapunk, vagy több online csatornán is jelen vagyunk és mindezt egy szép felületen összefoglalva szeretnénk prezentálni, online névjegykártyaként is elküldhetjük a linket.

Itt találtok jópár példát arra, hogyan alakíthatók ki gyönyörű site-ok.

Ebbben a videóban pedig az látható, hogyan működik:

Flavors.me from Jack Zerby on Vimeo.

Ha ti is szeretnétek ilyet, a meghívó kód a "hőség", csak angolul.

3 komment

A valódi és a számítógép által generált világok határán meghökkentő technológiai megoldások születnek, az egyik legnépszerűbb ilyen újdonság az Augmented Reality, azaz Kiterjesztett Valóság (AR). Az utóbbi bő két év során több érdekes kísérlet valósult meg a témában, ugrásszerűen azonban az elmúlt egy évben nőtt meg az érdekesebbnél érdekesebb termékek és technológiák száma.

A marketingkommunikációra fókuszálva az egyik első, széleskörű kísérlet emblematikus módon egy nyomtatott médiumot ötvözött a technológiával: 2008 szeptemberében, az Esquire magazin a 75. születésnapján e-képernyővel a címoldalán és további AR-kódokkal jelent meg, ahol többek között Robert Downey Jr. fotója elevenedett meg.

Tavaly már számos kampány indult, mely általános sémája szerint egy nyomtatott, speciálisan kódolt papír és egy webkamera segítségével teremt virtuális világokat. A kódot a kamerához kell tartani, a képernyőn pedig megelevenedik az üzenet. Tavaly láthattunk autóreklámot és környezetvédelmi hirdetést egyaránt ebben a formában, utóbbit például a GE készítette, és az alternatív energiákat volt hivatott népszerűsíteni.

Valentin-nap közeledtével idén született meg a webcam greeting is, mely a hagyományos e-cardokkal nem is említhető egy lapon. Az e-card az internet hajnalán született, és manapság egyáltalán nem nevezhető korszerű online kommunikációs eszköznek. Most azonban az e-cardokra a fiatalabb generációk is felfigyelhetnek, egy új, 3D képeslap kapcsán. A Valentin-nap apropóján mutatta be nemrég a Hallmark új üdvözlőlapját. Az eszköz egyszerre egy szép print képeslap és egy animált meglepetés. Ára három dollártól kezdődik, a zenélős verziók pedig dupla árról indulnak. A Hallmark oldalán ingyenesen is tesztelhető a fejlesztés.

Itt lehet megnézni egy lelkes anyuka beszámolóját az élményről. Ebből egyértelműen látható, hogy a gyerekek számára ez egy tökéletes ajándék.

Szintén a fiatalokra fókuszál az idén indított legújabb MuscleMilk-kampányelem. Az energiaitalok kupakját webkamera felé tartva Shaquille O’Neal kezd el énekelni és táncolni, de van már ilyen technológiával játszó baseball-kártya is.

Felvetődik ezekkel az újdonságokkal kapcsolatban, hogy bár a kezdeti érdeklődés irántuk igen intenzív, a wow-faktor igen rövid életűnek bizonyulhat, és elképzelhető, hogy a fogyasztók hamar ráunnak majd ezekre, legalábbis jelenlegi formájukban. Hogy ez így van-e, várhatóan a közeljövőben, a további próbálkozások során eldől. 

Végül lazításként egy utolsó videó, amiben jókora túlzással élve megmutatják, milyen lenne, ha az összes gyártó ilyesmiket fejlesztene. Szerencse, hogy ez sosem jön el.

(via miamiAdVice)

Szólj hozzá!

A Pew Internet fiatal felnőttek és tinédzserek körében végzett kutatása néhány alapvetést alátámasztott, másokat viszont cáfolt, legalábbis az európai tinédzserekkel kapcsolatos eredményektől egy-egy ponton nagyon eltér.

A kutatásból megtudhattuk, hogy az amerikai tinédzserek 63 százaléka naponta többször is internetezik, 66 százalékban szélessávon. A harminc év alattiak körében pedig például már több laptopot használó van, mint asztali géptulajdonos.

A tinédzserek nagy többsége, 73 százalék jelen van a közösségi site-okon (szemben az európaiaknál mért 41 százalékkal), a legnépszerűbb természetesen a Facebook. Meglepő viszont, hogy a 2006-ban mért 28 százalékos blogírási arány lecsökkent 14 százalékra.

A Twitter használatával kapcsolatban a kutatás ráadásul a Morgan Stanley gyakornokának ad igazat: elvileg a tinédzsereknek csak 8 százaléka használja.

Nem írnak blogot a tinik és nem is Twittereznek?! Hogyan lehetséges ez?

A válasz elég egyszerű: a Facebook státuszüzeneteiben naponta többször lehet énblogolni, ráadásul a barátok örömmel kommentálják is, amiket beírtunk. Sőt elég egy-egy képet, linket, zenét vagy fotót is feltenni a személyes üzenőfalra bármilyen szöveg, megjegyzés nélkül, ezzel pedig már közelítjük a Tumblr lehetőségeit, és egyre távolodunk a Twitter végletekig lecsupaszított funkcionalitásától. 

Egy blog nem frissíthető olyan egyszerűen és gyorsan, többet kell vele foglalkozni. A Twitter a kötöttségek miatt nehezen tölthető meg személyességgel. A Facebook éppen félúton van a kettő között, ráadásul a kapcsolatok ápolása mellett elintézhető egy helyben az önkifejezés is.

Már csak az a kérdés, hogy ezt a státuszüzenet-frissítős szokásukat megtartják-e a tinédzserek vagy mégis keresnek maguknak egy másik platformot a kapcsolattartás mellé, ahogy idősebbek lesznek? Az alacsonyabb blogírási hajlandóság szerintem meg fog maradni, bár a növekvő életkorral azért nagyobb számban fognak belekezdeni. Viszont könnyen elképzelhető, hogy számukra egy a Tumblr-höz hasonló felület lesz majd az, ami nekünk például a Blog.hu.

A két kutatást természetesen nem lehet valóban szembeállítani egymással, hiszen egyértelmű, hogy az amerikai tinédzsereket csak az internetezési szokásaikról kérdezték meg, míg az európaiakat a teljes médiafogyasztást illetően. Ennek ellenére látható, hogy van különbség az internethasználat intenzitásában és céljában - az amerikaiak sokkal inkább szeretik a közösségi site-okat, vagy legalábbis a Facebookot.

3 komment

Nem célunk ráülni a hatalmas iPad-hullámra, viszont a korábbi, Time Tabletről szóló bejegyzésünk kapcsán érdemes egy pillanatra visszatekinteni erre az első pillanattól elvetélt ötletnek tűnő alternatív eszközre. (Vicces arra gondolni, hogy ez és az ehhez hasonló fejlesztések már az iPad megjelenése előtt is alternatívnak számítottak - legalábbis számunkra -, hiszen mindenki sejtette, hogy az Apple le fogja őket söpörni a porondról.)

Nos, azt mondtuk, hogy olyan eszközre - számítógépre - van szükség, amelyben egybe van csomagolva az e-reader, az alkalmazások, a telefon, stb. Az iPadnek ugyan sok hiányossága van, de rögtön dollárszázezrek, ha nem milliók elköltését tette feleslegessé - ennyi pénzből lényeges fejlesztéseket is véghez lehetett volna vinni a Times-nál és társainál.

De nemcsak a Times Tablet van veszélyben: a Kindle is azonnal hátrányba került, hiszen már ha csak egymás mellé tesszük a két eszközt, óriási a különbség - és az lesz az eladásokban is. A Kindle bár olvashatóbb, nem tud annyit, ránézni sem annyira jó, ráadásul csak tíz dollárral olcsóbb az iPadnél.

Próbálkozni persze lehet: mostanában az Apple elég szűkmarkúan osztogatja a feature-öket, így egy kicsit nagyvonalúbb, vagy legalább több funkciót gond nélkül egyesítő eszközt még fel lehet futtatni.

Itt olvasható például egy gyűjtés a lehetséges iPad-versenytársak számára javasolt fejlesztésekről. Reméljük, meglépi ezeket valaki.

Szólj hozzá!

Az Európai Bizottság új törvényeket kíván életbe léptetni többek között a fiatalok védelme érdekében, a közösségi site-okra vonatkozóan. A Twitter, a Facebook és a MySpace támogatja a kezdeményezést, február 9-dikén, a Biztonságosabb Internet Napján állapodnak meg a részletekben. Itt olyan elvekre kell gondolni, mint hogy a 18 év alattiak profilja az alapbeállítás szerint zárt lenne, és nem lenne kereshető.

Remélhetőleg majd az olyan problémákra is megoldást találnak, hogy míg a 13 éven aluliaknak nem lehet profilja a Facebookon, addig például a Baby Book nevű alkalmazás éppen ezt teszi lehetővé, legalábbis a szülők itt kialakított profiloldalakon büszkélkedhetnek gyermekeikkel.

Mindez egy nagyobb, a magánszféra és a személyes információk védelme érdekében tett intézkedéssorozat része lesz. Viviane Reding adatvédelmi biztos ugyanis az olyan, viszonylag újonnan elterjedt dolgokat, mint az RFID és a profilalkotáson alapuló reklámozási gyakorlat, valamint a reptereken bevezetendő testszkennerek is problémásnak ítéli meg, ezért tervei szerint arra fog törekedni, hogy a közösségi média mellett kidolgozzák az ezekre vonatkozó fő szabályokat és irányelveket is.

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

Egy korábbi sikertelen próbálkozás után, ahol a lap neves publicistáinak írásait lehetett pénzért elolvasni egy TimeSelect nevű szekcióban (2005-től 2007-ig működött, és csupán 210.000 előfizetőre tett szert), újra a fizetős modell bevezetését tervezi a New York Times.

Azt egyelőre nem határozták meg pontosan, milyen formában történne mindez, de valószínűleg a Financial Times állítólag jól bevált módszerét vetnék be 2011-től, miszerint bizonyos számú (mondjuk havi tíz) látogatás után már fizetni kell majd.

A TechCrunch bloggerének kalkulációja szerint ha ezt vesszük alapul, és mondjuk 10 dollárt kérnek havonta a korlátlan hozzáférésért, akkor 9 millió dollár folyhatna be a jelenlegi olvasói bázist alapul véve. Ez annak fényében, hogy a hirdetési bevételek 39 millió dollárt tettek ki a teljes portfolióban, viszonylag nagy összeg. Azonban a válság miatt szinte éppen ugyanennyivel csökkentek a bevételek, tehát annyit érnének el vele, ha ma vezetnék be, hogy ki tudnák egyensúlyozni a veszteségeket.

Kérdés, hogy megéri-e megkockáztatni az olvasótábor csökkenését egy kis pluszbevételért? Vajon valóban olyan lojálisak az olvasók, ahogyan a bejelentő sajtótájékoztatón a vezetőség kiemelte? Ezt illetően sokaknak vannak kétségei: inkább az a valószínűbb, hogy addig látogatják majd az olvasók az oldalt, ameddig ingyenesen tehetik. Ebből következik, hogy csökkenni fog az olvasottság, és természetesen a hirdetési bevételek is.

A saját tapasztalataim is azt diktálják, hogy kicsi az esély arra, hogy valóban számottevő bevételt tudnak majd generálni: egyrészt annak ellenére, hogy a New York Times a mai napig az egyik legjelentősebb lap, megkerülhetetlen viszonyulási pont, az utóbbi években számos olyan, főként a fiatal értelmiséget megszólító online site jött létre (pl. Huffington Post, Slate, Salon), melyek mellett már nem akkora létszükséglet a New York Times véleményének, sztorijainak megismerése.

Nem utolsósorban pedig a fontosabb, például a Gawker mediához tartozó blogok előreláthatólag továbbra is szemezgetni fognak a lap tartalmaiból, ráadásul rövidebb, szórakoztatóbb formában, hozzátéve újabb szempontokat és véleményeket az alapanyaghoz. Aki tehát nem szeretne fizetni, megkapja a New York Times anyagait más forrásokból.

Szerintetek mikor fog megbukni a modell? Adnak neki három évet, mint a korábbi próbálkozásnak, vagy már egy év után leállítják?

2 komment

Már Magyarországon is egyértelműen érződik az igény a megbízók részéről, hogy megjelenjenek a közösségi médiában, vagy legalább tanácsokat kapjanak arról, hogyan lenne érdemes megtenni az első lépéseket. A munka során az alapoktól kezdve egészen a szükséges szemléletváltásig sok témát érinteni kell, de a Mashable vendégbloggere, B.L. Ochman szerint három szempontot kevésbé emelnek ki a tanácsadók még a sok social media megoldást látott USÁ-ban is.

Az egyik, hogy mindenkinek együtt kell dolgoznia. A vállalaton belül valamennyi osztálynak, divíziónak hozzá kell járulnia a projektek sikeréhez, és hozzátenném, hogy értenie, látnia kell az elérendő célokat is. A poszt szerzője kiemelt például egy olyan esetet, ahol az IT osztály nem volt hajlandó egy kampány microsite-jára mutató linket elhelyezni a vállalati site-on, mert a microsite-ot külső cég készítette. Így tényleg nehéz.

A második fontos szempont, hogy a felső vezetésnek is támogatnia kell a munkát - sőt, a legjobb, ha belőlük indul ki a kezdeményezés, bár kevés ilyen van sajnos. Ha a középvezetők nem érzékelik a támogatást, határozatlanok lesznek, inkább ragaszkodnak majd a korábbi megoldásokhoz. Kell tehát egy egyértelmű zöldjelzés ahhoz, hogy mindenki fel merje vállalni, hogy a közösségi médiába időt és pénzt fektet.

A harmadik - és talán a legfontosabb - dolog, hogy nincs gyors siker. Ez az a szempont, amit minden alkalommal hangsúlyozottan elmondunk az ügyfeleinknek, mert még mindig előfordul, hogy a közösségi médiát csodaszerként értelmezik. Ochman példaként a Fiskars site-ját, az immár hatéves Fiskateers.com-ot emelte ki, ahol a fogyasztók maguk válnak a márka követeivé. Ráadásul a tőlük kapott tippeket felhasználják a termékfejlesztés során, ami még tovább növeli a márka iránti lojalitást.

Nagyon fontos, hogy a megbízók tudatában legyenek annak, hogy a közösségi média alapos szemléletváltást kíván meg tőlük, az említett szempontokon túl ráadásul egyáltalán nincs ingyen. Ezt még talán az eredeti posztban is ki lehetett volna emelni, mert viszonylag gyakori félreértés. Lehetne még sorolni az alapfeltételeket, de a fenti szempontokat valóban nem szeretik hallani a megbízók. Mivel azonban fontosak, sajnos nem lehet elégszer hangsúlyozni őket.

Szólj hozzá!