Hetente egyszer érdemes áttekinteni, mik voltak a legfontosabb hírek, melyekről a Twitteren tudósítottunk:

A MySpace integrálja a Facebook Connectet. Érdekes, de jónak tűnő döntés. http://bit.ly/7KIgl2

A Nexus One-ból csak húszezret adtak el az első héten. Ez azért váratlan volt. Elképzelhető, hogy már minden early adopter bevásárolt okostelefonokból? http://bit.ly/6QVR2W

Elkezdték gyártani az első, kartonpapírból készült számítógépeket. Egyes részei műanyagból lesznek, de még így is sokkal környezetbarátabb lesz, mint a hagyományos gépek. http://bit.ly/6UuTQG

Rupert Murdoch akcióba lendült. Letiltatott egy kisebb hírkeresőt a site-jairól. Mivel ez egy kisebb kereső, egyértelmű, hogy teszteli a lehetőségeit. http://bit.ly/5Xsc1K

Vint Cerf arra hívta fel a figyelmet, hogy alig van átjárhatóság a cloud-ok között, ez pedig még sok kellemetlenséget okozhat.http://bit.ly/4pXNQc

Szólj hozzá!

„Újságíró ne járjon sajtótájékoztatóra! Ha megtudom egy kollégáról, hogy sajtótájékoztatóra ment munka helyett, kirúgom." Pallagi Ferenc, a Bors főszerkesztője (In: Első HÍRes Könyv)

A vállalati kommunikáció megújítására vonatkozó, az újmédia eszközeit és technikai megoldásait előtérbe helyező kommunikációs javaslatok fogadtatása a kezdeti bizalmatlanság után ma már kedvező: az ügyfelek érdeklődőek, sőt lelkesek, ha ezek bevezetéséről esik szó. Csak egy kivétel akad, ez pedig a sajtótájékoztatók online közvetítése.  

7 komment

Brian Solis szokásához híven egy elképesztő hosszú bejegyzést írt nemrég, ezúttal a közösségi médiában végzett B2B kommunikációról. A Business.com ugyanis készített egy felmérést, mely kifejezetten azt vizsgálta, hogy milyen eszközöket hogyan használnak a vállalatok, ha éppen nem margarint szeretnének eladni.

Szólj hozzá!

Még mindig előfordul, hogy egy honlapon nem érhető el nyomtatóbarát verzió a szövegekből. Ilyenkor lehet segítségünkre egy külsejében is megnyerő site, a PrintFriendly, mely kifejezetten arra jött létre, hogy bármilyen tartalomból nyomtatható szöveget generáljon, ráadásul az eredményt .pdf-ben is elmenthetővé és tweetelhetővé, e-mailben elküldhetővé teszi.

Azoknak, akiknek gyakran van szüksége a nyomtatásra, egy gomb is a rendelkezésére áll, amit egyszerűen csak át kell húzni a böngésző eszköztárába. Ráadásul saját site-unkba is integrálhatjuk.

A funkció sajnos nem teljesen tökéletes, de amikor nagyon gyors megoldásra van szükségünk, reális opció lehet.

Érdemes kipróbálni.

Szólj hozzá!

Facebook Page-et általában nagyobb, egyébként is látható cégek, brandek hoznak létre, de a kisebb szolgáltatók, mint például a fodrászok, kozmetikusok, autókereskedők, fitness-edzők szintén nagyon sikeresen szerepelhetnek ezen a téren.

Vegyünk például egy fodrászt: az oldalán mindig elérhetővé teheti a beosztását, megmutathatja a foglaltságot, sőt a Facebookon keresztül is lefoglalhatóvá tehet időpontokat. Kialakíthat egy kérdezz-felelek rovatot, amihez az ügyfelek minden bizonnyal folyamatosan szolgáltatják az alapanyagot, ezenkívül saját tanácsadói írásokat is közzé tehet a hajápolásról, az ezzel kapcsolatos linkek megosztásáról nem is beszélve.

Egy működő példát találtam eddig, a Hair Line Kft-t, csak ők sajnos nem Page-ként, hanem Groupként vannak jelen, ami miatt kevésbé látható a vállalkozás. (Ez egyébként az utóbbi napokban nagyon gyakori hiba volt a Facebookon) Egész ügyesen használják azért a site-ot, de még érdemes kicsit bővíteni a tematikát. 

Más szakmákra is rákerestem: autószerelő nincs, autókereskedés sincs, kozmetika van egy-kettő, de félreértelmezték a dolgot, és cipőjavítást sem találtam.

Fontos eszköz lehet pedig a Facebook az ilyen jellegű szolgáltatók, kisvállalkozások számára is, mert ezen keresztül nagyon hatékonyan építhetik saját brandjüket akár csak ezen az egy csatornán keresztül is.
 

Szólj hozzá!

A Twitteren már korábban megírtuk, hogy a Time Tablet szerintünk egy totális félreértés, és pozitív meglepetésünkre a Slate szerzője is hasonlóképpen gondolkozik. Ő egy olyan könyvre hagyatkozik véleményének alátámasztásához, amelyben végigvették a nyomtatott média igen költséges, de sikertelen próbálkozását a tartalmaik digitalizálására. A címe: Digitizing the News: Innovation in Online Newspapers.

Az egyik ilyen próbálkozás a Newsweek CD Rom-on való kiadása volt 1992-ben, Newsweek Interactive néven. Volt ebben minden: felvett interjúk, videók, grafikák, és sztorik a testvérlapból, a Washington Postból. Mivel akkoriban még nem igazán volt elfogadott technológiai standard, a Newsweek új kiadványát csak egy 999 dolláros Sony multimédia lejátszóval lehetett csak használni. Nem csoda, hogy ez a formátum végül nem váltotta be a reményeket és nem indult el a versengés a kiadók között ennek felfuttatására.

Több lap, például a New York Times, a People, a Wired, a USA Today vagy a Washington Post is próbálkozott televíziós, illetve rádiós jelenléttel, a Time Warner pedig lapjainak online verzióitól várta a csodát úgy, hogy egyetlen site-ba, az azóta megszűnt pathfinder.com-ba sűrítette őket.

A nyomtatott lapok már 1996-tól keresik a megoldást a digitális verziók nyereségessé tételére, de egyelőre nem jártak sikerrel. Sokan a táblaeszközöktől várják ezt, de ezzel kapcsolatban kétségeink vannak.

A Time Tablet és társai azzal próbálkoznak, hogy digitális formában, kicsit más és bővített tartalommal juttassák el cikkeiket az olvasókhoz, akik ugyan meglehetősen látványos eszközön fogyaszthatják azokat, ezen felül azonban nem kapnak semmit. Ha már digitális a tartalom és elektronikus az eszköz, óhatatlanul is eljön az igény a linkekre, továbbkattintásra, céltalan szörfölésre, akár az adott médiumon belül.

Éppen ezért meglehetősen nagy erőforráspazarlás olyasmivel foglalkozni, ami félúton van a nyomtatott és az online tartalmak között. A jelenleg kísérleti stádiumban levő tabletek fejlesztése a mesterséges létrehozása egy olyan formátumnak, melyen már régen túlléptünk, legalábbis a hírek fogyasztása terén.

Az igazi megoldás egy olyan tablet lesz, ami számítógépként működik, egybecsomagolva e-readert, alkalmazásokat, akár telefont is. Külön-külön is lehet fejleszteni ezeket a kütyüket, de az emberek egyre kevésbé lesznek hajlandók géplerakatot hurcolni nap mint nap a táskájukban.

A jelek szerint még várnunk arra, hogy ez létrejöjjön, addig is marad a próbaverziók és drága kütyük elindítása és gyors mennybe menetele.
 

Szólj hozzá!

A médiavállalatok nagy részének fogalma sincs a tinédzserek médiafogyasztási szokásairól, és egyáltalán a tartalmi preferenciáikról.

Talán ezért nem meglepő, hogy amikor nyáron a londoni Morgan Stanley kiadta az egyik 15 éves gyakornokának anyagát, nagyon sokan rávetették magukat a benne fellelhető információkra, és aztán komolyan elgondolkoztak azon, jó ötlet volt-e elindulni a Twitteren. A főbb kijelentések között ugyanis az is szerepelt, hogy a fiatalok számára ez a site nem jelent semmit.

Nemrég a Forrester is készített egy felmérést több európai ország (Egyesült Királyság, Spanyolország, Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia és Svédország) fiataljainak megkérdezésével, és a következőkre jutott:

- A tinédzserek még mindig több időt töltenek tévézéssel, mint internetezéssel.

- Ez főleg a 12-17 évesekre igaz, akik a 18 évnél idősebbekhez képest jóval kevesebbet interneteznek.

- Csupán a 41 százalékuk használja legalább hetente a közösségi site-okat (tehát számukra az igazi barátságok fontosak).

- Ahogy a Morgan Stanley gyakornoka is megállapította, a tinédzserek körében nagyon népszerűek a videójátékok. Azonban nem a konzolon, hanem a számítógépen játszanak többségében.

- Egy ponton tökéletes az egyetértés a Forrester és a gyakornok között: a tinédzserek egyáltalán nem olvasnak újságot.

Mindezek alapján elmondható, hogy a tinédzserek médiafogyasztási szokásaiban nincs sok váratlan elem, kivéve talán azt, hogy még mindig sokat tévéznek, és annyira még nem elvakult felhasználói a közösségi site-oknak.

De azok lesznek.

Szólj hozzá!

A Financial Times nagyon hosszú cikkben járja körül a MySpace villámgyors letörlődését a térképről. Persze nem temetnénk még, de egyelőre úgy néz ki, hogy új utakat kell keresnie, ha túl akarja élni a Facebooktól kapott hatalmas csapást.

De kezdjük az elején: Rupert Murdoch 2005-ben úgy döntött, hogy az internetre fókuszál, és erősíti a kiadványainak online jelenlétét is. Az új elképzelés megvalósítására akkoriban mi sem lehetett alkalmasabb, mint a MySpace, aminek felhasználói közössége hihetetlen mértékben növekedett nap mint nap.

Minden ígéretesen is alakult egy darabig, mert ráadásul a Google-lel aláírt 900 millió dollár értékű hirdetési szerződés tényleg úgy tűnt, hogy beváltja a reményeket. Azonban 2008-ban azzal kellett a vezetésnek szembesülnie, hogy az éves kitűzött célokat nem tudják elérni.

Egyre csökkent a felhasználók száma, míg az oldal tele lett hirdetésekkel, melyek ráadásul nem feltétlenül illettek abba a környezetbe. A fejlesztéseket, például a Facebook esetében nagyon bevált Ajax-használatot azzal utasították vissza az új tulajdonosnál, hogy a kevesebb oldalletöltés kevesebb bevételt hoz. A felhasználói élményt tehát beáldozták a hirdetésekért.

Sok-sok vád repked a MySpace bukásával kapcsolatban, többen a tulajdonos és az eredeti gárda vállalati kultúrájának összeférhetetlenségét említették, így például, hogy a News Corp, azaz Murdoch csapata bürokratikus és lassú. A MySpace-t illetően pedig az esetlegességet, kapkodást említették a másik oldalról.

Most egy új vezérigazgatóval, Owen Van Nattával és az online piac kiemelkedő szereplőivel próbálják meg kitalálni, hogyan tovább. A vezér nyilatkozata szerint mostmár nem a Facebookkal való versengésre fognak összpontosítani, hanem a zenére és a filmre. Ennek egyik első, és a Facebook hasonló akciójánál sikeresebb akciója volt az Alkonyat premierje, amit közel hárommillióan láttak.

Én nem látom az újdonságot a koncepcióban, hiszen eddig is elsősorban a zenészek és a zeneszeretők használták az oldalt. Újdonság legfeljebb a mozgóképes tartalom beemelése lehetne. Mindenesetre felfoghatjuk úgy is az "új irányt", hogy végül fejet hajtottak a felhasználói igények előtt. Kár, hogy nem tették ezt meg korábban.

Szólj hozzá!

A Startup School rendezvényén Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója is részt vett egy beszélgetésen, amit a TechCrunch le is jegyzett. Ebből fogunk most szemezgetni:

A Facebook eleinte csak arra volt képes, hogy a felhasználók meg tudták nézni egymás profilját és megbökhették egymást. Mindent további funkciót ezt követően építettek be a site-ba.

Elmondása szerint sok hibát követtek el, mert fogalmuk sem volt sem az üzletről, sem arról a környezetről, amiben a Facebookot fejlesztették. Például olyan egyetemeket céloztak meg eleinte, melyek nem igazán érdeklődtek a szolgáltatás iránt, mert már megvoltak a saját közösségi site-jaik. Ilyen volt a Stanford, a Columbia, vagy a Yale. De aztán mégis megtérült az energiabefektetés, mert egy idő után mégis elkezdték használni a Facebookot az egyetemek hallgatói.

A felhasználók számának a növekedését a saját kontatktok importálásának lehetősége dobta fel, majd az, hogy olyan helyeken tették elérhetővé a Facebookot, ahol nagy volt rá az igény. Így például Dartmouthban a hallgatók fele egy éjszaka alatt regisztrált.

Hogy mit csinálna másképp? Mark Zuckerberg azt emelte ki, hogy a megfelelő domain nevet regisztrálta volna, ugyanis eleinte a cím TheFacebook volt, és a facebook.com-ot már csak dollárezrekért tudták megszerezni.

A Facebook, mint cég sikere pedig abban rejlik szerinte, hogy meglehetősen technológiaorientált emberek alkotják. Ez a Google-nél is hasonlóan alakult, ott viszont tudományos jellegű vállalati kultúra a jellemző: elegáns megoldásokat szállítanak komplex problémákra. A Facebook ezzel szemben erősen táplálkozik a hacker kultúrából.

Egy kérdésre válaszolva említette még, hogy eleinte problémát jelentett a Facebook gyors növekedése, mert nem volt pénzük szerverekre. Ezt követően főleg a fotók kezelése jelentett gondot, két hónapon keresztül mindenki őrülten dolgozott a cégnél a helyzet megoldására.

A beszélgetésből egyértelműen látszik, hogy sok akadállyal kellett megküzdenie az alapító csapatnak, hiszen fogalmuk sem volt a dolog üzleti részéről, de alapvetően az a legfontosabb a cég fellendítése szempontjából, amit Mark Zuckerberg a beszélgetés egy pontján is említett: egyszerűen ő volt a legelkötelezettebb, ő hitt a leginkább a projektben, és volt bátorsága változtatni, amikor szükségesnek látta.

2 komment

Sokan követték Hírbehozó és Doransky vitáját az SMO-ról, főként annak hevessége miatt. Kezdődött azzal, hogy Doransky viszonylag kevés magyarázattal kitett a blogjára egy prezentációt, ami az SMO potenciálját emelte ki, kevésbé ügyelve arra, hogy esetleg az egyes pontok magyarázatra szorulnak.

Valószínűleg emiatt született meg Hírbehozó hosszú posztja, melyben az SMO-t egyértelműen egy értéktelen buzzword-nek titulálta, mondván, hogy ez csak egy marketinges irányultságú manipuláció, és kevésbé hatékony. Kiemelte, hogy a közösségi médiában csak a vírusmarketing lehet hatásos, a Vaterát említve sikeres példaként. Bejegyzésének az utolsó bekezdésében van viszont a lényeg: „A jó online marketing a közösségi térben is a hiteles, érdekes és releváns tartalmak rendszeres publikálása, és az arra fogékony internetezőkkel való kapcsolattartás.”

A történet következő lépése egy miniinterjú volt Doranskyval a Médiainfón, ahol érintették az SMO-nak a pr-hez való kapcsolatát. Mivel utólag ő maga is bevallotta, hogy nem igazán foglalkozott a kérdésnek ezzel a vetületével behatóan, ezért nem állítjuk pellengérre, pedig a pr és a klasszikus sajtókapcsolatok közé egyenlőségjelet tenni elég nagy hiba.

Érdekes kérdés viszont, hogy hol a helye az SMO-nak a kommunikációs eszköztárban, és hogy indokolt-e Doransky optimizmusa?

Mióta a vállalatok elkezdtek érdeklődni a közösségi médiában való megjelenés iránt, megnőtt a pontos mérésekre, a kiszámítható ROI-ra való igény is. Az online felületeknek valóban megvan az az előnye, hogy pontosan mérhetők a kattintások, követhetők a felhasználói reakciók (ha vannak), tehát viszonylag sokminden leszűrhető abból, amit ma az egyes site-okon a userek tesznek.

Doransky ezt a helyzetet úgy értékeli, hogy már a meglévő eszközök is megfelelő mennyiségű és minőségű adatot tudnak szállítani, és ezek hozzárendelhetők a marketing osztályok céljaihoz, és meggyőzhetők általuk a szkeptikus menedzsmentek. Szerinte optimalizálással direkt, szabad szemmel is észrevehető módon hozzá lehet járulni az eladásösztönzéshez – mi legalábbis ezt szűrtük le az általa írottakból.

Az SMO vitában mindkét félnek igaza van bizonyos szempontból: hh jól látja, hogy a közösségi médiát nem lehet erőszakosan és egy az egyben marketingcélokra használni, és egyetértünk abban is, hogy talán túlzott doransky optimizmusa és túlbecsüli az így kinyerhető információkat. Az utóbbi viszont jól látja, hogy mérésekre szükség van, és a már most meglévő adatok is hasznosíthatók a közösségi médiában megjelenő cégek számára.Sokat azonban ettől (egyelőre) nem érdemes várni: a kinyerhető adatok fontosak az egyes eszközök súlyozásában, az erőforrások elosztásában, azonban nem szabad abba az illúzióba ringatni magunkat, illetve a vállalatokat, hogy ezek a marketing osztályok életében megszokott egzakt, „hard” adatok, melyekből messzemenő következtetéseket lehet levonni.

Az SMO fontos kiegészítő funkció lehet, kellő pr-es és marketinges támogatás nélkül viszont nem érdemes használni.

Szólj hozzá!

A közel 28 millió embert elérő amerikai közszolgálati médiavállalat, az NPR október 15-én kiadta saját közösségi média irányelveit az újságírói számára. Míg alapvetően a többi, hétköznapi vállalatnál szokásos előírások érvényesek itt is, a helyzetet speciálissá teszi, hogy ebben az esetben a munkatársak újságírók. Így a szabályok valamelyest módosulnak, hiszen egy újságíró gyakran kerülhet olyan helyzetbe, hogy keverednek a szerepei egy közösségi site-on felmerült szituációban - akár egy “like” gomb bekattintása is állásfoglalás lehet, vagy éppen a munkája szempontjából fontos információra bukkanhat egy hétköznapi közösségi eszmecsere közben. Ráadásul egy kötetlenebb, befogadó közegben bárki könnyen megfeledkezhet a máskor oly természetes óvintézkedésekről, és előfordulhat, hogy ő maga oszt meg akaratlanul is titkokat.

Ennek megelőzése érdekében állította össze az NPR is irányelveit, hiszen a legtöbb újságíró számára – témától függően – kincsesbányát jelentenek a különböző közösségi site-ok, ezért egyre gyakrabban használják őket téma- és anyaggyűjtésre. Nézzük a legfontosabb előírásokat:

- Az újságíróknak mindig szem előtt kell tartaniuk, hogy a cselekedeteiknek a vállalat szempontjából is védhetőnek kell lenniük.

- Nem linkelhetnek be jogvédett tartalmat, illetve nem másolhatnak be teljes szövegeket a munkaadójuktól.

- Az újságíróknak mindig egyértelművé kell tenniük, hogy kik ők, ha éppen dolgoznak, azaz anyagot gyűjtenek.

- Minden esetben el kell mondani, pontosan milyen formában lesznek felhasználva a kapott információk, illetve anyagok.

- Az online begyűjtött információk forrását telefonon, illetve személyesen is le kell ellenőrizni.

- Nem foglalhatnak állást politikai, illetve erőteljesen megosztó témákban, akár olyan formában sem, hogy a Facebook-on belépnek egy-egy kapcsolódó ügy csoportjába. Ezt legfeljebb anyaggyűjtési céllal tehetik.

- A vállalati eseményekről csak engedéllyel tudósíthatnak.

Alapvetően tehát az az elvárás, hogy az újságírók ne viselkedjenek másként az online közegben, mint ahogyan a mindennapi munkájuk során tennék, valamint hogy maradjanak neutrálisak és mindig legyenek annak tudatában, hogy a közösségi médiában a legegyszerűbb megosztásaikon, hozzászólásaikon keresztül ők (is) tartalmat generálnak, ami bárki által felhasználható akár nem kívánatos formában is.

Látható, hogy az újságíróknak kicsit elővigyázatosabbnak kell lenniük az átlagfelhasználóknál, ráadásul mindig szem előtt kell tartaniuk az újságírói etikát, ami tovább nehezíti a helyzetüket. Mindenesetre érthető, hogy az NPR is kiadta az irányelveit, hiszen a közösségi média kincsesbánya a témát, és alanyt vadászó újságírók számára. Viszont mivel a legtöbb aktivitás valamilyen módon nyomot hagy ezeken a site-okon, valóban fokozottan kell vigyázniuk, hogy ne keveredjen a munkájuk és a magánéletük.

Ez az olyan, politikailag túlfűtött sajtó esetében, mint amilyen a magyar, méginkább igaz. Érdekes lenne megtudni, hogy a magyar médiumok már készítettek-e a munkatársaik számára ilyen jellegű útmutatókat, illetve hogyan viszonyulnak/viszonyulnának az ilyen irányelvekhez a magyar újságírók.

Szólj hozzá!

A Harvard Business Journal blogján jelent meg egy érdekes írás, amelyben a szerző, Umair Haque arról ír, hogy a jelenleg használatos innováció fogalmának is innovációra lenne szüksége. Hogy mi is lenne az? A klasszság. Mielőtt elszörnyülködnénk, hogyan lehet egy lapon említeni ezt a két fogalmat, hallgassuk meg a szerzőt:

Az innováció abban a formában, ahogy általában beszélünk róla, egy indusztriális korszak maradványa, amit meg kellene újítani. Ennek három oka van:

   1. Az innováció az elavuláson alapszik. Az eredeti innováció koncepció atyjának, Joseph Schumpeternek a kreatív rombolásra vonatkozó elméletét elfogadva a tegnap termékei és szolgáltatásai feleslegessé válnak az innováció által, tehát az innováció ára a recesszió és a hanyatlás. Ez a ciklus pedig minden alkalommal egyre nehezebb. Umair Haque szerint mára az elavulás vált elavulttá.

   2. Az innováció felszárítja a kreativitást (az eredetiben költőibben van megfogalmazva: our seedcorn) – nagyon kevés, fundamentálisan új dolgot alkotunk, ugyanazt adjuk el, csak ügyesebben. A szerző szerint a kihívás ma már nem vállalkozói, üzleti jellegű, hanem a kreativitással függ össze –fundamentálisan jobb dolgokat kellene létrehoznunk.

   3. Az innováció gyakran nem az, amit annak mondunk. A mai gyakorlatban azt nevezik innovációnak, ami kereskedelmi szempontból új. A válság azonban arra mutatott rá, hogy amit ma innovatívnak neveznek, gyakran romboló hatású, és társadalmilag is káros.

A szerző szerint tehát felmerül a kérdés, hogy az innováció hátrányai nem szárnyalják-e túl annak előnyeit? A válasza erre, hogy a klasszság egy jobb innováció-koncepció kulcsa.

Hogy mi kell a klasszsághoz?:

Etikus gyártás – ez elengedhetetlen.

Elképesztően jó termékek –kreativitással a középpontban. Teljesen új, váratlan kialakítás, a megszokottnál sokkal jobb működés: ez a varázsa az Apple termékeinek is.

Szeretet – a cikk szerzője szerint igazi értéket csakis úgy teremthetünk, ha szeretjük, amit csinálunk.


Összegezve: klasszságról (azaz innovációról) akkor beszélhetünk, ha valódi értéket teremtenek olyan emberek, akik szeretik, amit csinálnak, elképesztő jó termékeken dolgoznak, melyeknek olyan közösségek viszik hírét, akiket mindez inspirál, mert hiteles. Ez az innováció jobb, korszerűbb formája.

A cikk szerzője bevallottan nem vitte teljesen végig a klasszság koncepcióját, inkább gondolatébresztőnek szánta ezt a manifesztót. Bár alapvetően nem mond mást, mint amit a közösségi média hívei már a kezdetektől skandálnak a szerethető, közvetlen és kollaboratív módon alakított márkákról, valóban fontosnak tűnik, hogy ez a szemlélet ne csupán a közösségi web, hanem az üzleti működés és az innováció koncepciójában is megjelenjen.

Mindenképp érdemes átgondolni, hogy egy-egy vállalat hogyan, milyen formában és milyen elképzelések mentén alakítja ki innovációs tevékenységét – komoly erőfeszítéseket tesz-e, végiggondoltan, a fenntarthatóság szempontjait is figyelembe véve viszi-e véghez céljait, és mindeközben valódi kapcsolatot épít-e ki a fogyasztókkal.

Az olyan cégek, mint az Apple töretlen sikere, sőt a jelenlegi helyzet ellenére javuló eredménye is azt mutatja, hogy csak így érdemes fejlesztésekbe invesztálni – és kommunikálni.

Szólj hozzá!