- Az egyik tankhajónk elsüllyedt a tengeren, a természeti kár felmérhetetlen, tennünk kell valamit!
- Ugyan már, pár kacsa megdöglik, kit érdekel!
Ez a párbeszéd még a Dallas sorozat egyik epizódjában hangzott el Bobby és Jockey Ewing között, és elsőre ez a hozzáállás jutott eszembe a vörösiszap-katasztrófa után közel egynapos késéssel napvilágot látott cégvezetői nyilatkozatot olvasva. Miközben a halálos áldozatok száma már elérte a négyet, a MAL Zrt. vezetője arról beszélt, hogy „a vörösiszaptól nem kell félni, nem okoz sérülést” és „semmilyen tekintetben nem veszélyes, és nem ártalmas anyagról van szó, nem okoz maradandó károsodást.” Ahogy ilyen esetekben ez lenni szokott, a szokottnál is feszítettebb tempójú újságírói munka nyomán jelentek meg túlzó, téves állítások is a veszélyes anyag hatásait illetően, ám a vezető totális, a tényekkel és a szakértői véleményekkel is szembemenő tagadása az első pillanattól teljesen hiteltelenné tette megszólalásait. (Arról nem is beszélve, hogy a tragédia nyomán kialakult felfokozott közhangulatot figyelembe véve már rég nem csak a vállalat imázsát, hanem saját testi épségét veszélyezteti ezekkel a kijelentésekkel).
Természetesen elsőként mindenki a tározót kezelő cégre gondol, ha felelősöket keres, de a cégvezető néhány órával később ezt egy olyan érveléstechnikai megoldással utasította el, amely inkább hatott a tűzre locsolt benzinként a médiavisszhangra, mint csillapítólag: „hasonló eset soha nem történt, így arra nem is lehetett felkészülni, mint ahogy Felsőzsolca sem gondolta volna, hogy elönti az ár.” Sokat nem segített a helyzeten a vállalat által később kiadott közlemény sem. Ebben már megjelentek ugyan olyan válságkezelést szolgáló elemek, mint a bocsánatkérés és a részvétnyilvánítás, majd a kárelhárításra utaló üzenetek, de mindezt szinte semmissé tették egy következő bekezdésben azzal, hogy „a cégvezetés mai helyzetelemzése szerint a technológiai eljárás gondos betartása mellett sem észlelhette a természeti katasztrófa jeleit, vagy tehetett volna annak elhárítása érdekében.” Ez lefordítva annyit jelent, hogy még csak fel sem merül bennük a cég felelősségének lehetősége, és ez az egyetlen üzenet, melyet a média a sajtóanyag közzétételét követően átvett. További tájékoztatást amúgy „néhány nap múlva” ígérnek – egy olyan helyzetben, amikor percenként jelennek meg újabb cikkek, hírek már nemcsak a hazai, de a nemzetközi médiában is az esetről.
Mit tehet ebben a helyzetben a vállalat?
A válságkezelés eredményességét az első néhány órában kifejtett aktivitások alapvetően meghatározzák. Ezeket a lehetőségeket a MAL Zrt. már nemhogy elmulasztotta, de az első 24 órában csak kifejezetten rontott a helyzetén. Nem jelentek meg az elsők között a helyszínen és a médiavisszhang alapján vélhetően nem vettek részt a károk elhárításában, illetve nem működtek együtt a katasztrófavédelemmel és a kormánnyal (de az biztos, hogy nem kommunikálták ezt megfelelően), ehelyett a már említett nyilatkozatokkal borzolták tovább a kedélyeket.
A válsághelyzet már az első pillanatban túlnőtt a vállalaton, hiszen tevékenységéből adódóan nyilván nem rendelkezett kommunikációért felelős munkatársakkal, a vezetőknek pedig – első reakcióik, de az azt követő közlemény alapján is – fogalmuk sincs arról, mihez kezdjenek ebben a helyzetben a médiával. Ezt nem is várhatja el tőlük senki (ezzel együtt, ha egy cég több millió köbméter veszélyes anyagot tárol lakott terület fölött egy hegyen, egy válságkezelési forgatókönyvvel már rendelkeznie kellene).
A válság kezelésére a jelenlegi felállásban esélyük sincs: a következő hetekben folyamatosan szembetalálják majd magukat a hazai és a nemzetközi média kérdéseivel, és jó eséllyel hasonló válaszokat fognak adni, min mostanáig. Komoly kommunikációs apparátussal rendelkező nagyvállalatok is kerültek már viszont olyan helyzetbe, amikor egyedül nem voltak képesek egy válság kommunikációs kezelésére. Ezt felismerve utólag vettek igénybe külső segítséget, s így képesek voltak – ha nem is az imázskárok helyreállítására, de legalább azok enyhítésére (sőt, egy esetben ennek eredménye olyan sikersztori lett, amelyet azóta a válságkommunikáció tantárgy kihagyhatatlan elemeként tanítanak az egyetemeken).
A MAL Zrt. számára tehát a jelenlegi helyzetben egyetlen logikus lépés ajánlható: szakmai segítség igénybevétele az eddigi legsúlyosabb hazai vállalati kommunikációs válsághelyzet kezeléséhez, mielőtt az teljesen maga alá temeti nemcsak a vállalatot, de annak vezetőit is.
Kép forrása: AP
Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!
A leszakadt közösség az átmeneti helyen várja meg, hogy mi lesz, azaz tiltakozó akciójuk eléri-e az eredményét és visszaáll-e az eredeti állapot. A korábbi Poronty „lelke” Tünde az átmeneti oldalon vett 
Nagy lehetőségekkel kecsegtet India, ahol hatvanmilllióan rendelkeznek internetkapcsolattal, viszont hatszázmillió mobiltelefon-tulajdonos van. Ez persze a jövő, de már a jelenre vonatkozóan is vannak olyan adatok, melyek arra engednek következtetni, hogy ebbe az irányba fognak elmozdulni a fogyasztói szokások és egyúttal ez az a terület, ahol majd profitálhatnak a távközlési vállalatok. A kínai polgárok 38 százaléka ugyanis már most a mobiltelefonját használja elsődlegesen az internetezésre.
Szeptember 12-én tele volt az ország magyar dallal, reméljük, ti is jártatok valamelyik koncerten vagy néztétek, hallgattátok a tévés, rádiós közvetítéseket, olvastátok a beszámolókat. Mi ott voltunk…
Eredet 
Az utóbbi időben egyre több mozgolódás tapasztalható a Vimeo háza táján, ami (azon a negatív tényen túl, hogy az alapverzióban csupán a legalapvetőbb látogatási statisztikákat mutatják meg a videókhoz kapcsolódóan) sok, és a korábbinál gyakoribb fejlesztést jelent.
A feltöltést követően több lehetőség közül választhatunk. A lustábbak kattintsanak az Auto-fix gombra és a program beállítja a fotóik optimális paramétereit. A vagányabbak egyenként is nekiláthatnak a kép buherálásához. Lehet kivágni, átméretezni, beállítani az élességet, szaturációt, színtelítetséget, sőt, még red-eye funkció is van.
A Trendlabort tavaly szeptemberben indítottuk, tehát még nincs egy év mögöttünk. Ez idő alatt viszont sokat dolgoztunk azért, hogy egy élő, és releváns blogot készítsünk, melyben olyan kérdéseket vetünk fel, amik aktuálisan foglalkoztatnak minket és a szakma képviselőit, illetve az online trendek és a pr-szakma kérdései iránt érdeklődő olvasókat.
A párkapcsolatokról ugorjunk át a közösségi kapcsolatokra. Egy nagyon érdekes és hasznos oldalra bukkantunk a minap. A 
amelyeket nem hivatásos tévés stábok, újságírók, hanem laikusok készítenek és osztanak meg egymással. Sőt, ma már egyre többen vannak, akik ezt a tevékenységet tudatosan, bár nem hivatásszerűen végzik. Ezt nevezzük 
a közösségünk éppen mely tagjai vannak éppen akkor, éppen azon az oldalon. Továbbá megoszthatjuk a világgal, hogy éppen merre szörfölünk, miket nézünk, és ha más tagokkal összefutunk, akkor kicsrélhetjük egymással az adott weboldallal kapcsolatos véleményünket, vagy kommentelhetjük az ott látottakat. Mint sok hasonló közösségi média eszköz, a ToolMeet is akkor működik jól igazán, ha jó sokan használják. Ugyanakkor a közösség tagját túlságosan kiszolgáltatja a kiváncsiskodóknak, hiszen folyamatosan nyomon követi és világgá kürtöli, hogy miket néz a weben. Magánnyomozók és észak-koreai titkosügynökök számára ideális információforrás tehát az oldal, így aztán a használatát nem ajánljuk pornónézegető politikusoknak, vagy bombagyáros amatőr terroristáknak. 
