Az év két időszakára különösen jellemző, hogy teli van jóslatokkal: a legelejére és a legvégére. Szinte minden szakértő, aki él és mozog, feltételezéseket gyárt, és természetesen megosztja közönségével biztos vagy kevésbé biztos sejtéseit. A rosszmájúak aztán ezeket előszedik egy év múlva, és szétszedik őket. A legrosszabb kekeckedők pedig még ennél is tovább mennek: típusokba sorolják a haszontalan jóslatokat. A legcsúnyább vád szerint a jóslatok egy része igazából üzleti érdekből születik.

Most akkor ne is olvasgassunk ilyeneket? Szerintünk igen, és válasszunk egy különösen kötekedő és a jóslatok iránt szkeptikus szerzőt, mint amilyen például a Mobilopportunity blog gazdája. Ő talán kisebb valószínűséggel ír önbeteljesítő jóslatokat vagy nyilvánvaló, magától értetődő következtetéseket.

Nézzük az állításait, a magyar valóságra vonatkozó apró kiegészítésekkel!

1.    A mobil adatforgalmi piac telítődik.
Az időpontot mindenki messzire teszi, tekintve, hogy egyelőre Európában az emberek csupán harmada rendelkezik okostelefonnal. Viszont kérdés az, hogy ha a fennmaradó kétharmad is bevásárol, fogja-e használni a telefont adatforgalmazásra, miután meglátta az első számlát. A blogger áttekintett egy fogyasztási kutatást, amely azt mutatta, hogy az emberek 40 %-a fizetne pluszban az okos telefonos szolgáltatásokért, illetve a piacot 75 %-os telítettségűnek tartja. Az eladások alapján arra következtet, hogy a piac 2011 végére telítődik.
 

Érdekes az adatforgalommal kapcsolatos felvetés, mikor külföldön már tényleg nagyon kedvező csomagok érhetők el. Magyarországon pedig ettől függetlenül is a piac telítődéséről idén még nem, talán két, de inkább három év múlva elmélkedhetünk.

2.    A Facebook meghaladottá válik.
Természetesen nem hal meg a legvalószínűbb forgatókönyv szerint, sőt, növekedni is fog, azonban egyértelmű véleményvezér- és viszonyítási pont szerepe gyengül. Ebben a szerző nem lát semmi meglepőt: mindenkit letaszítanak ugyanis a tróntól, az IBM-et 25 év alatt, a Microsoftot 15 év alatt, míg a Google-t kevesebb, mint 10 év alatt sikerült. A „Tech Overlord”-ok királysága tehát mind rövidebb és rövidebb. Izgalmas ugyanakkor, hogy nem látni, a Facebook mellett mely szereplők erősödnek majd. A szerző a tizenévesek közösségi média, és ezen belül facebook-használati szokásaiból következtet arra, hogy a kamaszok számára a Facebook már most nem a leg-leg, csupán egy a számos felület között. Szerinte azok között, akik információk, ötletek helyett többet/mást: érzelmeket, személyes dolgokat posztolnának döntően, és az identitásukat mutatnák meg, a Facebook-nál máris kedveltebb lehet a Tumblr. És egyáltalán: a szerző szerint minden olyan dolog menő lesz, ami egyes társadalmi igényeket jobban kiszolgál, mint a Facebook. A jövőben ezen igények felmérésében, azonosításában látja a siker kulcsát sokkal inkább, mint a Facebook-kal való versengésben.
 

Bár bizonyos körökben a Tumblr már most hihetetlen népszerűségre tett szert, a Facebook szerintünk továbbra is megőrzi vezető pozícióját. Talán annyi változással, hogy az emberek kevésbé szívesen és kevésbé kritikátlanul követnek majd márkákat. Ez még itthon is jellemző lesz várhatóan.

3.    A könyvkiadás haldoklik.
A szerző korábbi kutatásaira hivatkozva azt állítja, hogy amint az e-book olvasók és tabletek együttes penetrációja eléri a 20 százalékot, a befutott szerzőknek megéri váltani a nyomtatottról a kizárólag elektronikus kiadásra. 2011-re várhatóan nem lesz meg a 20 százalék, de 2012-13-ra biztosan. Elismeri azonban, hogy ebben a kérdésben elég nagy a bizonytalansági tényező.
 

Nemzetközi tekintetben a nyomtatott könyvek csökkenő eladási számai valószínűsíthetők. Itthon azonban még jó darabig nem várható, hogy tömegesen terjednek el az e-bookok és a tabletek.

4.    A tablet-lufi kipukkanása.
A 2010-ben piacra dobott tabletek jelentős része eltűnik a süllyesztőben, mert nem kínálnak többet-jobbat, mint az elsőként megjelentek.
 

Véleményünk szerint a tablet-lufi valóban kipukkanhat, viszont nem feltétlenül a versenytársak iránti érdektelenség miatt. A kérdés leginkább az, hogy a konkurensek valóban tudnak-e olyan árszinten kínálni egy megközelítő minőséget, ami miatt sokan vásárolnak majd ilyen eszközöket. Szerintünk nagy felvevőpiaca van a tableteknek, csak az emberek még kivárnak.

Kedves Olvasók! Ti mit jósoltok 2011-re?

Szólj hozzá!

Sokszor sok helyen leírták már, hogy a közösségi média nem kezelhető pusztán a vállalati kommunikáció egy újabb csatornájaként, hanem mára központi szerep illeti meg a márkaépítésben, imázsépítésben. Ebben az esetben tehát az alábbi ábra első három sorában szereplő tevékenységek szerves része, központi eleme a közösségi média, az online közösségépítés.

A vállalati, szervezeti evolúció egy következő lépcsőfoka, amikor a klasszikus kommunikációs feladatokon túl egyéb működési területek életében is szerepet kap az online közösség. Már egyre több olyan példával találkozhatunk, amikor a közösségi média az ügyfélszolgálat, a termékfejlesztés, de már a logisztika eredményes működéséhez is hozzájárul, ezek közül gyűjtöttünk össze néhány tanulságos esetet.

Hewlett Packard – több mint száz szakértő segíti a közösségi ügyfélszolgálatot

A HP vállalati működésébe az online közösséget több területen is integrálták: az általános imázsépítésen túl az ügyfélszolgálatban és a termékfejlesztésben is fontos helye van a közösségi médiának: gondoskodtak arról, hogy az ügyfelektől a Facebook-on, Twitteren keresztül érkező, a termékekkel kapcsolatos visszajelzések eljussanak a fejlesztéssel foglalkozó megfelelő csapatokhoz. Az ügyfélszolgálati tevékenységet több mint 100, HP-nagykövetként működő szakértő is segíti az ügyfelek kérdéseinek megválaszolásával. További terveik között szerepel a különböző közösségimédia-csatornákon beérkező kérdések, megkeresések integrált kezelése: ezek kivétel nélkül eljutnak majd a HP Support Forum szakértőihez.

Vitamin Water – a Facebook követők találták ki az egyik terméket – az ízektől a címkéig 

Az USÁ-ban és Ázsia néhány országában közkedvelt, többféle ízű frissítőket gyártó Vitamin Water egyik termékének kifejlesztését teljesen a Facebook-követőkre bízta az ízesítések kiválasztásától kezdve egészen a külső dizájn meghatározásáig egy e célból létrehozott alkalmazás segítségével. A szavazásra bocsátott ízek körét először az említések száma alapján szűkítették, majd a 10 leggyakrabban említett gyümölcsre lehetett leadni a szavazatokat. Az ízesítés eldöntése után az app segítségével a rajongók terveket készíthettek a címkére vonatkozóan, végül a névre is javaslatokat tehettek. Így jött létre a Vitamin Water feketecseresznye-lime ízesítésű kiadása, mely a beszédes „Connect” nevet viseli azóta is.

Con-Way – Twitter kamionsofőröknek, a logisztika szolgálatában

A logisztikával foglalkozó Con-Way egy kislétszámú, de annál intenzívebben működő, a munkavégzés alapját jelentő közösséget hozott létre a Twitter segítségével, kamionsofőrök körében. A külső szemlélő számára nehezen értelmezhető üzenetekből a sofőrök számára kiderül, hol van éppen szállítmányozásra váró áru, milyen határidők tartoznak ahhoz, s a megadott linkre kattintva vállalhatják el a munkát. (Érdemes a követők profiljait is megnézni, akik tényleg kamionsofőrök - és aktív Twitter-felhasználók is egyben :)). A friss szállítmányozási megbízásokról szóló tweetek 15 percenként frissülnek. A sofőrök jellemzően smartphone-juk segítségével használják az oldalt.

5 komment

A szakmabeliek számára nem újdonság, hogy időről időre felmerül az ügyfelek részéről az igény valamilyen grafika véleményezésére, megrendelésére vagy akár elkészítésére is, de az mindenképpen, hogy kapacitások híján az ügynökséget kérik meg, hogy kicsit javítsák fel az egyes eseményeken készült fotókat a sajtó által felhasználható minőségűre.

Ha valaki nem ismeri a nyomdatechnikai és szoftveres alapokat, egyrészt bajban van, másrészt még fontosabb, hogy tanácsadóból könnyedén egyszerű (és igencsak botladozó) kivitelezővé válhat. Ilyenkor gyakran előfordulhat, hogy borul minden, és nem tudni, hogy miért. Például amikor valaki nem ismeri a Photoshop lehetőségeit és korlátait, könnyen bevállalhat olyan ügyfélkéréseket, amiket képtelenség teljesíteni. Miután pedig elvállaltunk valamit, nagyon kínos visszakozni.

2 komment

Minden év végén különleges ajándékkal igyekszünk meglepni ügyfeleinket, partnereinket és a média képviselőit, így például az elmúlt években olyan, a cégcsoportunk munkatársai által írt, saját kiadású szakmai könyveket adtunk át számukra, mint a Válság? Kommunikáció vagy az Első híres könyv. Ebben az évben viszont úgy döntöttünk, hogy még hasznosabb módon ünnepeljük velük a karácsonyt, és az ajándékokra szánt összeget jótékony célokra fordítjuk.  

Facebook követőink már láthatták, hogy titkos akcióba kezdtünk nemrég, és ajándékcsomagoló partit szerveztünk a munkatársaink részvételével. Most már elmondhatjuk, hogy a Hűvösvölgyi Gyermekotthon számára vásároltunk háztartási- és sporteszközöket, ezeket csomagoltuk be és adtuk át az intézmény vezetőjének, Bozsoki Róbertnek.

Mivel ügyfeleink között számos, komoly társadalmi felelősségvállalási programmal rendelkező vállalat van, örömmel fogadták kezdeményezésünket. Hadd mutassunk pár képet az ajándékok csomagolásáról:

Szólj hozzá!

Megint új munkatársakra van szükségünk: pr-tanácsadók és alkamazásfejlesztők, valamint flashprogramozók jelentkezését várjuk. Mivel az utóbbiak elég speciálisak, részletesen is leírjuk a feltételeket.

Digitális csapatunkba keresünk Facebook-alkalmazás fejlesztőt és flashprogramozót. Tiéd az állás, ha a legjobb vagy ebben és kész vagy betartani a határidőket.

Olyan munkatársat keresünk, akinek napi legalább 4 órában számíthatunk a segítségére. Skype-on legyél elérhető a napi csúcsban, de legalább délután 14:00 17:00 között. Távmunkás is lehetsz, akár más városokból, csak légy elérhető Skype-on, akár webcamerás csetelésre is, tehát valós időben, nem csak email-en. 

Alkalmazásfejlesztő

Amit mindenképpen tudnod/birtokolnod kell:

- PHP OOP szemléletmód (2 év tapasztalat legalább)

- MySQL adatbázisok (1 év tapasztalat legalább)

Flash programozó

- Flash actionscript (2 és 3) programozási és animálás (több éves

tapasztalat)

- XML és RPC alapú flash kommunikáció programozásában szerzett jártasság

Előny a szerveroldali ismeretek megléte (apache2,unix) LAMP környezet és az AMF-PHP, valamint jquery keretendszerek ismerete.

CV-teket a hr@flowpr.hu címre küldjétek.

Szólj hozzá!

Karácsony előtt körülnéztünk a Facebook-on, arra keresve a választ, vajon hogyan és milyen súllyal van jelen az oldalon adományozás témája. Áttekintve a nemzetközi jótékonysági kezdeményezéseket, számos jobbnál-jobb ötlet született a facebook-felhasználók mozgósítására. Közös elem ezekben, hogy a felhasználóknak nem csak az aktivitására (lájk-gyűjtés), hanem az aktív adományozási hajlandóságára is építenek.

Csak egy friss példa: az AIDS világnapján számos híresség lelépett a Facebook-ról, ezzel buzdítva rajongóikat, hogy adakozzanak. Visszalépésüket ugyanis egy konkrét összeg összegyűlésétől tették függővé. A mintegy 25 millió rajongót számláló Lady Gaga oldal például hat napig volt halott, ezalatt csak az sms-alapú adományozásra buzdító szövegek jelentek meg rajta.

Számtalan adomány-szerző alkalmazást is találhatunk a Facebook-on, ezek különböző aktivitásokért cserébe lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy eldönthessék: az alkalmazást fejlesztők milyen célra fordítsák a munkájuk, kattintásuk, network-jük értékét. A Good Samaritan-on keresztül például a felhasználó kitölt egy kérdőívet, cserébe választhat, mely szervezetnek juttassanak ezért adományt. A Social Vibe összeköti a felhasználó facebook-közösségét és social vibe-accountját. A felhasználó által kiválasztott támogatandó szervezet annak fejében kap pénzt, amennyi látogatást generált a felhasználó közössége a Social Vibe oldalán.

A legegyszerűbb és legdirektebb módja a gyűjtésnek persze az, ha egyenesen, mindenféle feladat és köztes lépés nélkül, a felhasználók pénzt tudnak adni. Erre lehetőség nyílik a Facebook-creditek által, legyenek azok vásároltak vagy ingyenesek. Ezt a módszert használják jótékonysági szervezetek, például a rák ellen küzdők, de a módszerben rejlő lehetőséget felfedezték a piaci szereplők is. A CNN például szintén a creditekre építve jótékonysággal próbálja népszerűsíteni a Hősök legújabb évadát. Kiválasztottak tíz „hőst”, akiket a Facebook-on, illetve reklámokban mutatnak be. Van köztük szociális munkás, egészségügyi dolgozó, gyermekmentő. Akinek a céljai a legszimpatikusabbak, annak adhatnak creditet a felhasználók.

Hasonló, magyar megoldásokat, alkalmazásokat még nem láttunk, de jó kezdeményezések már vannak. Lássuk akkor, hogyan igyekeznek kommunikációs szakemberek, szervezetek lehetőséget találni közösségük mozgósítására.

CSR=Lájk-vásárlás. A vállalat lájkokért cserébe ad valamit a támogatott szervezetnek (minden lájk adott összeget ér, minden lájkért cserébe kap valamit a támogatott szervezet). Vagyis a vállalat virtuálisan megveszi a lájkokat. Az akció egyrészt jó kommunikációs téma, másrészt támogatók szerzésére is alkalmas. Jellemző ezekben az esetekben még a kapcsolt támogatás: a lájkok által összegyűlt összeget a kezdeményező kiegészíti/megduplázza. Ezek a kezdeményezések nem ösztönöznek adakozásra, de szemléletet formálnak, és már ez sem elhanyagolható szempont magyar viszonylatban.

Híradás. A civilek inkább híradásra használják az üzenőfalat: tudósítanak az aktuális gyűjtések helyszínéről, időpontjától. Mintegy 3000 embernek tetszik például a Baptista Szeretetszolgálat Cipősboboz akciója, ami saját, folyamatosan frissülő oldallal rendelkezik.

Ismert közéleti személyiség szerepvállalása. A Tartsd a szintet! Facebook-kezdeményezés mellé Erős Antónia állt védnökként, segítve, hogy ezen a közösségi csatornán is nagy nyilvánosságot kapjon a cukorbetegség ügye. 

Adományközvetítés. Egyes szerveződések azért nyitnak oldalt, hogy azon segítsenek összehozni az adományozókat és a rászorulókat. Erre nem találtam bejáratott, igazán működő magyar példát, kezdeményezések vannak, például állatmentéssel foglalkozó szervezetek vállalnak fel ilyen missziót.

2 komment

A Huffington Poston találtunk egy nagyon érdekes írást arról, hogy a legújabb kommunikációs és többségében online csatornák ugyan rengeteg állampolgári kezdeményezésnek adnak utat, azonban olyan mennyiségben zúdulnak az illetékesekre, hogy lehetetlen kezelni őket. Ez pedig komoly következményekkel jár, hiszen fontos ügyek nem találnak el a megfelelő helyre.

A parlamentáris demokrácia alapvetése, hogy a képviselők tisztában legyenek a választók akaratával, problémáival, kérdéseikkel és kéréseikkel. A kommunikációs lehetőségek kiszélesedésével a legkülönfélébb csatornákon üzenetek áradata érkezik, átláthatatlan és hosszú távon fenntarthatatlan állapot okozva az illetékeseknek. Napi 3000 ezer e-mailt, ellenőrizetlen beadványokat, Facebook és Twitter bejegyzések sokaságát címzik nekik.

Összesen 135 millió ember lépett kapcsolatba az Egyesül Államok Kongresszusával levélben, telefonon, vagy online petíció formájában az utóbbi években. Jogosan merül fel a kérdés, vajon hogyan lehet ebből az üzenetáradatból kiszűrni a valóban értékes információt? Sajnos könnyen megtörténhet, bármilyen jó is a kezdeményezés, mégis elkerüli a Kongresszus figyelmét.

A tragikus helyzet részben pont azoknak a modernkori vívmányoknak a számlájára irható, melyek emberek százmillióinak teszik lehetővé, hogy véleményt nyilvánítsanak és információt osszanak meg. A probléma forrása, hogy a megkeresések számának drasztikus növekedésére a hivatali szervek nincsenek felkészülve, kevés a szakember, így könnyen előfordulhat, hogy fontos ügyek nem jutnak el a megfelelő szintre. Egyes becslések szerint nagyságrendileg 2610 embernek kell meghallgatnia 307 millió amerikai panaszait, ami azt jelenti, hogy egy munkatársra 118 ezer lakos problémája jut. Az Egyesült Államokban a polgári akciók mintegy 82 százaléka olyan külső szervezeteken keresztül érkezik a Kongresszus irodáihoz, mint az AARP, a Greenpeace vagy a Focus on the Family.

A téma fontossággát jelzi az Egyesült Államokban egyre nagyobb hangsúllyal megjelenő lobbitevékenység, ami éves szinten mintegy 3,5 milliárd dolláros büdzsével rendelkező iparággá nőtte ki magát. El kell fogadni, hogy a kialakult helyzetben szükség van a rettegett lobbistákra, akiket ugyan nagyon szeretünk utálni, mégis gyakran támaszkodnak rájuk a Kongresszus alkalmazottai, hogy segítsenek kiszűrni az értékes jelet a keletkezett zajból.

A valódi megoldást egy releváns, nyilvánosan és átláthatóan működő, elszámoltatható érdekképviseleti rendszer jelentené, megtámogatva olyan intézkedésekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy a petíciók közvetlenül jussanak el a Kongresszus irodáiba. Nagy reményeket fűznek az olyan kezdeményezésekhez, mint a Popvox névre keresztelt oldal, amely mögött valódi lobbisták, volt Kongresszusi munkatársak állnak, ami garantálja, hogy az itt véleményt formálók hangja valóban a meghallgattatik.

Az online aktivizmussal egyre több cikk foglalkozik, hiszen a jelenség szembetűnő, viszont még nem igazán tudjuk, mi lesz a kifutása a klikk-akcióknak. A fentiek alapján nem biztos, hogy ezeket ilyen formában erőltetni kell, de szofisztikáltabb, koncentráltabb megoldásoknak mindenképp fontos szerepe lesz a jövőben. 

  

Szólj hozzá!

A Wall Street Journal utánajárt az Angry Bird és társai sikerének. Ez a szög-egyszerűségű játék ugyanis több mint 12 milliós letöltést produkált, és tavaly év vége óta szerepel az eladási listák élén. Hogy mi is ez? Itt egy trailer:

A casual game kategóriába sorolt mobiljáték tipikusan arra való, hogy a szabad ötpercekben foglalkozzanak velük a felhasználók, akiknek az életkora egyébként 45 év, és hasonló arányban található meg közöttük nő és férfi. Fontos személyiségek is Angry Birds-hívők lettek: így például David Cameron angol miniszterelnök, Salman Rushdie vagy Conan O'Brien.

Az Angry Birds, a Bejeweled Blitz, és más hasonló játékok közös eleme az egyszerűségen és a bármikor folytathatóságon túl (legalábbis a cikk írója szerint), hogy a sikert mindig hangos dícséret vagy hurrá kíséri, amit imádnak a játékosok. További jellemző, hogy az átlagos játékidő 15 perc, az érdeklődés pedig akkor múlik el általában, ha már minden szintet megugrott a user.

Természetesen már készült kutatás is ezekről a játékokról, ami azt mutatta, hogy meglehetősen pozitívan hatnak a szervezetre, mert elterelik a figyelmet a napi gondokról, csökkentik a stresszt.

Személy szerint nem vagyok a játékok nagy híve, mert haszontalanságnak tartom az ilyesmit. Az viszont látható, hogy teljesen elfogadott a drága szabadidő ilyen formában történő elvesztegetése. Hát egészségükre!

Szólj hozzá!

Az előző sikeres kollegakeresést most egy újabb követi: pr-tanácsadóra vadászunk, szóval elő a CV-kkel!

Szólj hozzá!

Nemrég kaptam egy levelet arról, hogy nagyon izgalmas új dolog történt: elindult a MySpace-Facebook mashup, mert ha nem tudtunk volna róla, ők ketten barátok.

A dolog annyit jelent, hogy a Facebook like-jainkat és kommentjeinket áthúzhatják a MySpace-re, vagy új logója szerint My____-re(???) és viszont.  Nem láttam sokat a dologból, csak például annyit, hogy egyébként a Twitterre is lehet innen posztolni. A körbekattintgatáskor pedig még azt is, hogy a barátok státuszüzenetei opciónál két ismerősöm április végi és egy januári posztja jelent meg. Azaz teljesen kiürült a MySpace. Forever alone - hogy egy mémmel éljek.

Jó látni, hogy még mindig próbálkoznak, nem adják fel a reményt a NewsCorpnál - a hit mindig lenyűgöző -, de az a valószínű, hogy ebben az esetben ezt nem feltétlenül kellene erőltetni.

Szólj hozzá!

Ahogyan arról a Kreatív Online már beszámolt, felkerültünk a Kreatív PRizma Díj shortlistjére SMR-szolgáltatásunkkal. Ma este nyolctól lesz a díjátadó, majd fél kilenctől a publikus buli, ahova bárki eljöhet. Az Ötkertben rendezik meg az eseményt, amire természetesen mi is elmegyünk.

Tavaly Public Affairs kategóriában elsők lettünk, és elhozhattuk az Év pr-megoldása díjat is. Kíváncsiak vagyunk, hogy a ma este mit tartogat számunkra. Gondoljatok ránk, szorítsatok nekünk!

Update: Végül shortlistesek maradtunk a közösségimédia-megoldások kategóriában, de nagyon örülünk az elismerésnek. Fontos számunkra a Hírlabor, és továbbra is hiszünk benne. A Trendlabor Médiaindex című kutatásunk is azt mutatja, hogy az újságírókban egyre nagyobb a nyitottság az újszerű, a munkájukat megkönnyítő online megoldások irányában. Köszönjük mégegyszer!

Szólj hozzá!

Egy amerikai kutatás keretein belül (melyet a SmartBrief készített) 6500 üzleti döntéshozót kérdeztek meg arról, mennyire hasznos a közösségi média az üzleti életben, illetve, hogy mennyire alkalmazzák annak csatornáit. Mint a készítők hozzáteszik: a kutatásban való részvétel jelentkezés alapján történt, így valószínűleg a tudatosabb, aktívabb felhasználók felülreprezentáltak voltak. Ezt mutatja az is, hogy a válaszadók 60%-a használja a közösségi médiát. Az eredmények mindenesetre így is beszédesek.

A közölt számok alátámasztják, hogy a közösségi média, mint új üzleti kommunikációs csatorna gyerekcipőben jár, ugyanis a vállalkozások mintegy fele maximum egy éve kezdte használni ezeket a lehetőségeket, a kétharmad (66,5 százalék) 18 hónapon belül kezdte.  Azok közül is pedig, akik már legalább két éve használják a közösségi médiát, csak minden második adatközlő nyilatkozta, hogy vállalata rendelkezik teljes körű és teljesen kidolgozott közösségi média stratégiával. A megkérdezettek 15 százaléka tartja vállalata stratégiáját hatékonynak, és csak 7 százalék bevételszerzésre kifejezetten alkalmasnak. A vezető közösségi média használók közé - nem meglepő módon - a kommunikációs-, reklám- és marketingügynökségek tartoznak.

A megkérdezettek körében az aktivitást legtöbbször a top menedzsment fogja vissza. A vállalatoknak csak kevesebb, mint harmada nyilatkozott úgy, hogy a felső vezetés számára fontos a közösségi média kommunikáció, és ugyanennyien mondták azt, hogy pont a felső vezetés ellenállása miatt nincs a cégnél ilyen irány.

Ami a népszerűséget illeti, a csatornák között a Facebook vezet (49%), azt követi a twitter (40%),  de sokan írnak blogot (35%), említették továbbá a LinkedIn-t (28%) és a youtube-ot (24%) is.

A legtöbb vállalkozás célja (94%) a brandépítés, vagyis hogy ezeken a felületeken is növeljék termékeik, szolgáltatásaik ismertségét. 76 százalék direkt kapcsolatot szeretne építeni a célcsoportjaihoz ezeken a csatornákon. 55 százalék számára elsődleges cél még, hogy így generáljon forgalmat a weboldalára. Ami biztató szám: a válaszadók fele azért is tartja fontosnak ezeket a csatornákat, mert így megismerheti ügyfelei igényeit, illetve tud is reagálni azokra. Szintén ennyien új üzleti lehetőségek szempontjából is fontosnak tartják a közösségi médiában való jelenlétet.

Az ódzkodás okai nem meglepőek: legtöbben üzlet-biztonsági okok miatt fogják vissza magukat (33%), a válaszadók egyötöde pedig úgy nyilatkozott: nincs megfelelő csapata a feladatra.

Ami pedig a megtérülésről szóló információkat illeti: viszonylag sokakat érdekel a hatékonyság (46%), de egyelőre kevesen mérik azt megfelelő módon (15%).

Szólj hozzá!

Új blogot indítottunk CSRLabor néven, melyen minden ezzel kapcsolatos vállalati hírt szeretettel fogadunk. Nagyon fontosnak tartjuk ezt a témát, ezért hoztuk létre ezt a platformot. Ennek oka részben az is volt, hogy egyre inkább azt érzékeljük, hogy a különböző médiumok nem nyitottak a jó ügyekről szóló hírek publikálására, mert mindent, ami CSR, egyszerű reklámfogásnak tartanak - tisztelet a kivételnek.

Olvassátok és kövessétek!

Szólj hozzá!

Aki valaha indult már tenderen, biztosan találkozott egy-két furcsasággal, legyen az az utolsónak hitt kör utáni kör, a versenytársak által kínált irreálisan alacsony árak, vagy csak az egyszerű koncepciótlanság a tendereztetők részéről. Mégis a sok, már előre várható kellemetlen meglepetés ellenére, erőforrást nem kímélve harcolnak az ügynökségek az új ügyfelek megszerzéséért, hiszen nincs más választásuk.

A MAKSZ összeállított egy anyagot, melyet sorvezetőnek szánt, ez alapján haladhat ügynökség és tenderkiíró, átlátható és követhető folyamatokat teremtve. Ha mindenki tartja magát az itt leírtakhoz, akkor az ügynökségek már a tender kiírásakor, illetve a legelején el tudják dönteni, hogy megéri-e nekik a gyakran milliós nagyságrendben kifejezhető ráfordítás, vagy inkább visszalépnek. A vállalati oldalon dolgozó kommunikációs szakember pedig iránymutatást kap arra, hogyan érdemes tendert kiírni, milyen szempontok szerint kell haladni. Ez a MAKSZ háttérbeszélgetésén elhangzottak szerint már csak azért is fontos, mert gyakori tapasztalat, hogy a marketing osztályok munkatársai nem feltétlenül vannak tisztában a tenderkiírás alapvetéseivel, és mivel nekik pénzbe nem kerül, egyszerűen meghívnak féltucat neves ügynökséget, hogy szállítsák az ötleteket.

Szólj hozzá!

Végre a hazai mozikba is bekerül a héten a Facebook film, azaz A közösségi háló. Ott voltunk a premier előtti vetítésen, így a nagy várakozások után az elsők között számolhatunk be a világon több mint 550 millió felhasználót számláló FB történetét feldolgozó David Fincher filmről.

A közösségi hálót az a Fincher rendezte, akinek a Hetediket vagy a Harcosok Klubját is köszönhetjük. Ennek ellenére a film kicsit ambivalens érzéseket vált ki az emberből, mivel nem tudhatjuk, mi is az igazság valójában. A rendező és a forgatókönyvíró (Aaron Sorkin) ugyanis nem vásárolta meg Zuckerberg életének megfilmesítési jogait (mivel a sajtóban így is elég információ áll rendelkezésre a jogi perekről, nem beszélve a The Accidental Billionaires című könyvről), és Mark is ahol teheti, elmondja, hogy a kerettörténet kitaláció, túl sok részlet fikció.

Mikor a Stanfordi Egyetemen arról érdeklődnek tőle, hogy mi a legnagyobb különbség a film és a valóság között, csak annyit kérdez nevetve: „Hol is kezdjem?” Bár humorosan megjegyzi, hogy az ingek és a kapucnis pólók, amelyekben a filmben őt ábrázolják, tényleg olyanok, mint amiket ő hordott, kifejezetten kiakad azon, hogy a Facebook kitalálását, alapítását egy barátnővel történő szakításhoz kötik, mintha ezzel akarta volna pótolni a lányokkal való ismerkedést vagy az elit körhöz való csatlakozást. Zuckerberg a témát végül azzal zárja, ők Silicon Valley-ben azért hoznak létre dolgokat, mert egyszerűen szeretnek dolgokat létrehozni. Habár az is biztos, hogy erre nem lehetett volna felépíteni egy Oscar gyanús filmet.



Ami mindezek ellenére jó a The Social Network-ben (mégha az FB rajongók meg is tépnek érte), hogy a Facebook alapítót nem tudjuk jó vagy rossz fiúként beskatulyázni, mint ahogy a Zuckerberget beperlő Winklevoss testvérek sem tetszelegnek a gonosz szerepében, sőt a Zuckerberggel szemben ugyancsak jogi útra lépő társalapító Eduardo Saverin egészen szerethető figura, akit a végén kicsit még meg is sajnálunk. Ugyancsak a film értékét növeli, hogy ugrálunk az időben és így bontakozik ki a történet, arról nem is beszélve, hogy nem a szokásos hollywoodi sztori (szerelmi szállal és happyend-del). A szereposztás is erősíti ezt az irányt, a főszerepét Jesse Eisenberg játsza és korábbi filmjeitől (Kalandpark, Zombieland) függetlenítve nem is rosszul, de Justin Timberlake is feltűnik a Napster feltalálója, Sean Parker szerepében, aki a közösségi hálót bevezette a Silicon Valley-be.

A filmet mindenképpen érdemes megnézni akár FB rajongók vagyunk, akár nem, mert megkerülhetetlen lesz – mindennapos téma – akár a közösségi háló, amiről szól.

Szólj hozzá!

Itt a Trendlaboron gyakran tudósítunk az internethasználattal és médiafogyasztással kapcsolatos kutatásokról. Most egy nagyon széleskörű anyagot néztünk át, melynek címe "EU Kids Online" és 25 ország bevonásával készült. Célja, hogy nemzetközi viszonylatban is hiteles, összehasonlítható információval rendelkezzünk a 9 és 16 év közötti fiatalok netezési szokásaival kapcsolatban, megértsük a gyermekekre és a családokra leselkedő kockázatok komplex természetét.

A korosztály 85 százaléka otthon internetezik, 65 százalék az iskolában, 48 százalék rendelkezik a saját szobájában hozzáféréssel, 31 százalék pedig valamilyen mobil eszköz segítségével csatlakozik a világhálóhoz. Átlagosan 9 évesen kezdenek internetezni, és naponta 86 percet töltenek el szörfözéssel, több mint felük rendelkezik profillal valamilyen közösségi oldalon, az életkor előrehaladtával ez az arány folyamatosan nő. Általánosságban megállapítható, hogy országonként jelentős eltérések figyelhetők meg a feltett kérdésekkel kapcsolatban. Érdemes kiemelni, hogy azok a válaszadók, akik már találkoztak valamely kockázati tényezővel, általában gyakrabban történt ez offline, mint online körülmények között. Az életkor előrehaladtával a kockázatok összes típusa növekszik. 

Szólj hozzá!

Itt forgat a szomszédunkban Angelina Jolie és remélhetőleg Brad Pitt is megjelenik majd. Ezért mára kicsit elbulvárosodunk, és folyamatosan tudósítunk az eseményekről Facebook oldalunkon és itt.

9.30: Az első fotók: készülődik a stáb

... és készülődnek a fotósok is - de mi jobb helyről fotóztunk :)

9.45: Aaaand action! Végre előkerült a főszereplő is - az első fotók Angelina Jolie-ról

10.03: Az első mosoly 

10.12: Valaki vérző fejjel fekszik, előtte Angelina egy kávéval a kezében álldogál

Aki meg akarja nézni, hogy rendezi új filmjét Angelina Jolie, alább megteheti. A videót reggel készítettük az irodaházunk tetőteraszáról.

Fontos! A posztunkban szereplő fotók és videók a FlowPR szellemi tulajdonát képezik. Azok átvétele, letöltése, másodközlése, manipulálása kizárólag a FlowPR írásos engedélyével történhet. Kérelmeiket juttassák el az info@flowpr.hu e-mailcímre. A FlowPR a fotókat és a videókat ingyen rendelkezésre bocsátja azon amatőr bloggereknek, akik a FlowPR Facebook oldalán írásban jelzik igényüket. Copyright FlowPR 2010. Minden jog fenntartva! 

2 komment

Több mítosz él az Internet Hungary-ről, így például az, hogy általában az első nap jobb, és hogy hihetetlenül hatalmas partik vannak este. Az első mítoszra egyértelműen rácáfoltak a második nap előadásai, köztük is Carlo Campos spanyol futurológus prezentációja, amire még Uj Péter, az Index főszerkesztője is beült.

Carlo Campos arról beszélt előadásában, hogy a tabletek szerinte új életet lehelhetnek a médiába. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha az egyes médiumok újraalkotják a tartalmakat. Ha ugyanis csak újrahasznosítják, azaz a más platformokon már elérhető híreket tabletre optimalizálják, nem járnak majd sikerrel.

Itt hangzott el az a mondat, amit a Kreatív Online is kiemelt: “You cannot pour old wine into new bottles.” Újjá kell alkotni a sztorimesélést, a túlélés és fellendülés kulcsa tehát az újságírásban és nem a platformban van. Dekonstruálni kell a híreket és élményt kell teremteni – ez szinte fontosabb, mint a brand. Ehhez pedig infografikákat, egyedi videókat, képgalériákat, karikatúrákat kell nyújtani az egyes témákhoz kapcsolódóan.

Abban, amit egy médium nyújthat, el kell különíteni egymástól az információt, a szolgáltatásokat és az ügyeket, szenvedélyeket, és ezek mindegyikére megfelelő tartalmat, illetve formát kell találni. Pozitív példaként említette a Boston Globe-ot, ami egyébként tényleg jó lap. Indítottak egy Ted Kennedy projektet, amiben videók, fotók, archív anyagok, interaktív grafikák, könyv és e-könyv, közösségi médiával való összekötés állt rendelkezésre tabletkész módon – tényleg minden, amit egy témából ki lehet hozni, teljesen kibontottak egy érdeklődési kört.

Az ilyesmihez mondjuk nagyon sok belsős és külsős fejlesztő kell, egy fejlesztő jut öt újságíróra. A futurológus (és csapata) elég szépen lemodellezte, hogy hogyan épülhetne fel a jövő hírszobája. Legyen elég annyi, hogy hatalmas. Bemutatott három új állandó munkakört is: hírfolyam-technikus, grafikai fejlesztő, iPad szerkesztő.

A munkamegosztás az egyes platformok között pedig így alakul:

• Papír – hosszú narratívák
• Tablet – mélység és élmény
• Mobil – azonnali hírek
• Internet – bréking hírek, szörfölés, archívumok, híraggregálás, linkelés

Ami a tartalmat illeti, Carlo Campos attól is óvta a túlélni kívánó médiumokat, hogy túl általános tartalmat nyújtsanak, mint amilyenek például az egyre sikertelenebb hétvégi lapok. Az sem jó azért, ha túlságosan “gettósak”, azaz túl szűk kört szólítanak meg.

A nyomtatott lapoknak ezenkívül egyedinek kell lenniük, olyan kialakítással, hogy szívesen gyűjtsék őket az olvasók. Erre jó példa a National Geographic, ami tényleg sok háztartásban gyűlik évről évre.

Hogy hogyan lehet profitábilis a sajtó? Elsőosztályú tartalommal és a kihasználatlan szerkesztőségi erőforrások hatékonyabb csatasorba állításával.

Carlo Campos kiemelte még a tartalom ritkaságának, a hirdetések kontextushoz és a felhasználók profiljához igazodásának (ilyen megoldásokról beszélt egyébként az Aderticumtól Szutor Ferenc), valamint a márkaépítés fontosságát valódi, személyes élményeken alapuló programokon keresztül, pl. hajókázás, ahogyan a Globe and Mail teszi rendszeresen.

Az előadásban még számos érdekes gondolat elhangzott, és váltig állította az előadó, hogy ez a felvázolt modell megvalósítható lesz. Kétlem, hogy tényleg profitábilissá tehető, ha például levéltárként kezd el működni egy szerkesztőség. Azzal viszont teljesen egyetértek, hogy ahogyan az a nyomtatott tartalmak online felületre való adaptációja esetében, úgy a tableten való megjelenítésnél is igaz, hogy nem elegendő az egy az egyben történő átemelés – kifejezetten a platformnak megfelelő tartalmat és formát kell kialakítani.

Szintén lényeges, amit a Pécsi Ferenc vezetésével zajlott panelbeszélgetésen is kiemeltünk, hogy fontos szerep jut a márkaépítésnek, a személyes, illetve ahhoz közelítő jellegű kapcsolat kialakításának is.


 

Szólj hozzá!

Már korábban hírt adtunk az újságírók és a közösségi média viszonyát vizsgáló kutatásunkról, melyhez készítettünk egy infografikát annak érdekében, hogy egyszerűen át tudjátok tekinteni a legfontosabb adatokat. Ha valaki esetleg nem találkozott volna vele, most itt helyben megnézheti:

Trendlabor Médiaindex 2010

Szólj hozzá!

Ma és holnap mi is ott leszünk az Internet Hungary-n és lehetőségeink szerint élőben közvetítünk az eseményekről. Madalina Rita és Dávid Sándor kollegáink tudósítanak majd, Rita ráadásul részt vesz egy panelbeszélgetésen is, ahol Bitter Brúnóval, Barczi Imrével és Koleszár Péterrel vitatják meg a hagyományos sajtó és a közösségi média viszonyát és jövőjét Pécsi Ferenc vezetésével. Szurkoljatok neki ti is!

Szólj hozzá!

Jelentős változás előtt áll a magyar újságírás – ez derül ki abból a széleskörű, a közösségi média és az újságírók kapcsolatát feltérképező kutatásból, amelyet a FLOW PR és a Capital Research végzett 2010 nyarán. A most először kiadott Trendlabor Médiaindex a médiával és az online kommunikációval kapcsolatos legújabb trendeket, változásokat vizsgálja.

A Trendlabor Médiaindex eredményei azt mutatják, hogy a válaszadó újságírók többsége ismeri és használja a közösségi médiát, de azt még leginkább magáncélra teszik. Ugyanakkor abban szinte mindenki egyetért, hogy a közösségi médiában „jelen kell lenni”.
 

„A Trendlabor Médiaindex 2010 eredményei azt jelzik, hogy a magyar újságírás is követi a nyugat-európai trendet, és egyfajta forradalom előtti állapotban van: a közösségi média adta lehetőségek ismertek az újságírók előtt, bár még elsősorban magáncélra használják. De csak idő – rövid idő - kérdése, hogy ezeket a mindennapi munkájuk során is igénybe vegyék.” – állítja Szabados Krisztián, a FLOW PR ügyvezető igazgatója.

letölthető infografika - Trendlabor Médiaindex 2010
mindent a kutatásról: ITT!

6 komment

Az Egyesült Királyságban a Greater Manchester Police a közösségi médiát, azon belül is a Twittert hívta segítségül annak bizonyítására, hogy mennyi munkájuk akad - egy tervezett költségcsökkentés miatt fordultak ehhez a csatornához. Mint elmondták a Twitteren: a rendőrség munkáját az észlelt és felvett bűncselekmények száma alapján értékelik, pedig az messze nem csak erről szól. Így 24 órán keresztül minden, a sürgősségi számukra (999) érkező hívást kitwitteltek.

Óránként több mint 100 tweet született, a nap mérlege 3205 megnyilvánulás. A Twitter napi limitje miatt több fiókot is nyitottak, a legnépszerűbb fő accountnak több mint 11 ezer követője lett. A média is felfigyelt a sztorira, a többi között a közszolgálati rádió is feldolgozta azt.

A kísérlet tweetjeinek átfésülése után többen megjegyezték: az élet néha viccesebb, mint a legjobb komédia. A valóban sürgősséginek bizonyuló hívások mellett ugyanis szép számmal akadtak olyanok, amelyek mulatságos esetekről, félreértésekről számoltak be, vagyis mindarról, ami nem kerül be a statiszikákba. Egy ízben színházi vécében alvó férfit jelentettek, máskor egy kutyáját ölbe vivő férfiről hitték azt, hogy egy gyereket akar ledobni a hídról. Előfordult, hogy kétéves gyerek telefonált és az is, hogy valaki házhoz szállíttatott egy rakás ételt valaki másnak a nevében.

Maguk a rendőrök is jó pr-eseknek bizonyultak: két ál-accountot is indítottak (az egyiket hivatalos logó alatt!), ahová vicces tweeteket tettek fel, melyek nagyban hozzájárultak a követők számának növeléséhez. Egy példa: „Bejelentés érkezett, hogy néhány ház tetején nincs hó. Cannabist nevelhetnek odafent.”. Ugyanakkor az a kérdés is felmerül bennünk: ha erre volt idejük, akkor talán mégsincsenek annyira elhavazva.

Szólj hozzá!

Éttermek számára a Facebook-on megjelenni hálás feladatnak számít: ki ne lájkolná szívesen a gusztusos ételfotókat, ígéretes menüsorokat akár egy borongós hétköznapon, akár az étterem meglátogatása után? Nem csoda, hogy egyre többen jelennek meg itt is, és építenek – hol interaktív, hol inkább egyoldalú – kapcsolatokat az ínyencekkel, úgyhogy megvizsgáltuk, szerintünk most kik ebben a legjobbak. A listázás során fontos szempont volt a rendszeresen frissülő tartalom és a felületből adódó lehetőségek kiaknázása, de emellett azt is figyelembe vettük, összességében mennyire illeszkedik a Facebook-on folytatott kommunikáció stílusa az étterem imázsához.

1. Kistücsök – a legszerethetőbb
A Kistücsök oldala épp olyan, mint maga az étterem: kedves, sokszínű, szerethető. A követők, mintha egy sorozatot néznének a tévében, szép lassan nemcsak az ételekkel, de a személyzettel is megismerkedhetnek: már jól tudjuk, ki a séf, ki mit csinál a konyhán, de néha még az is kiderül, ki kinek a barátja, barátnője. Kiemelt figyelmet fordítanak a borkínálat bemutatására, borok ajánlására is: van külön Sommelier tab az oldalon aktuális ajánlatokkal, és megismerhetjük, mely környékbeli pincészetekkel ápolnak jó kapcsolatot. Gyakran kerülnek fel étvágygerjesztő képek az étteremben elkészített fogásokról, menüsorokról – ezek összeválogatásakor és a kísérőszövegek megírásakor helyesen elsősorban a látogatók mozgósítására koncentrálnak: e fotókat látva, aki csak teheti, Balatonszemes felé veszi az irányt, hogy egyen egy jót a Kistücsökben! Plusz pontot érdemel a menüsort igényes formában megjelenítő fül. A közösségépítés további ösztönzése érdekében kisebb figyelmességekkel is rendszeresen megajándékozzák az új követőket.

2. NOBU Budapest – a legprofibb
Budapest legújabb japán éttermével már hónapokkal azelőtt megismerkedhettek az érdeklődők a Facebook-on, hogy ténylegesen kinyitott volna: itt toboroztak munkatársakat, hírt adtak NOBU San első látogatásáról, de a felvezető médiakampány legfontosabb riportjait, interjúit is közzétették itt. Ezt követően szeptembertől a tesztüzem különböző fázisairól is feltöltöttek videókat, de különböző hírességek meghívásával is készítettek 1-2 perces kisfilmeket. Nem csoda, hogy a megnyitás pillanatában már jóval ezer felett volt a követők száma. A NOBU azóta is aktív: legutóbb pályázatot hirdettek a NOBU BUDAPEST koktél receptjének megalkotására, de új videók is felkerültek az oldalra.

3. MÁK Bistro – a legminimálabb
A MÁK Bistro bejegyzéseit lényegretörő, szikár minimalizmus jellemzi: csábító fogások felsorolása gyors egymásutánban vesszőkkel ellátva, mindenféle jelző, állítmány vagy egyéb körítés nélkül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy oldaluk a Facebook-on egyhangú lenne, olyan rendhagyó ötleteket is bemutatnak itt, mint például a napi menüsor „offline” változatára ütött Tetszik / Like pecsét, de találkozhatunk az erdei gombák forrásául szolgáló Gizike nénivel vagy a konyhában elkapott pillanatképekkel is. A személyzet bemutatása itt sem marad el. Játékokat és hasonló aktivitásokat nem indítanak, de ettől függetlenül rajongótáboruk széles, ami nem is csoda: az oldal kiválóan illeszkedik az étterem stílusához és az ide látogatók ízlésvilágához.

3 komment

Közhely, hogy a digitális média térnyerése és számos egyéb, komplex ok miatt a gyerekek kevesebbet olvasnak. 6-8 éves kor között a legmagasabb azoknak az aránya, akik az olvasás öröme miatt vesznek kézbe könyveket (minden második gyerek), aztán az életkorral egyre csökken ez a motiváció. Az olvasás kutatói és a tanárok természetesen nagyon fontosnak tartják, hogy az olvasás szeretete egyre több embernél tartósan megmaradjon. Ez fontos is, hiszen egy most készült olvasáskutatás szerint (a Harrison Group és a Scholastic Corporation készítette) a gyerekek 88 százaléka büszkeséget érez, ha elolvasott egy könyvet, valamint mind a szülők, mind a gyerekek majdnem fele úgy gondolja, hogy az olvasás legfontosabb hozadéka a képzelőerő fejlődése.

A szülők 71 százaléka szeretné, ha gyereke többet olvasna az olvasás öröme miatt, és a gyerekek háromnegyede is úgy érzi, többet kellene olvasnia. A szülők életkoruktól függően más taktikával igyekeznek olvasásra bírni a gyerekeket. Míg a kisebbeket egyszerűen tiltják a digitális világtól, a nagyobbak esetében odafigyelnek arra is, hogy érdekes könyvek legyenek otthon és maguk is ajánlanak könyveket gyerekeiknek. Mind a szülők (8 százalék), mind a gyerekek (25 százalék) csak kisebb hányada gondolja úgy, hogy a social media networking tevékenységek (például üzenetváltás) is az olvasás részét képezik.

Érdekes módon éppen egy digitális eszköz is segítségre lehet az olvasás népszerűsítésében: az e-book olvasó. A friss kutatás szerint (1045 fő gyerek, 1045 fő felnőtt megkérdezésén alapult) ugyanis a gyerekek 57 százaléka érdeklődik iránta, hogy ilyen módon olvasson. Érdekes azonban, hogy eközben az amerikai családoknak csak mintegy hat százaléka rendelkezik digitális olvasóval, és csak 16 százalék tervezi a beszerzést egy éven belül, míg 78 százalék egyáltalán nem. Ennek az elutasításnak a digitális technológiáktól való félelmen kívül kézenfekvő oka lehet az is, hogy maguk a szülők sem olvasnak olyan szívesen. Pedig a 9-17 évesek harmada szerint nagyobb élmény az olvasás és bevallásuk szerint többet is olvasnának, ha az adott könyv e-book formájában is elérhető lenne. A 6-17 évesek negyede legalább egy könyvet elolvasott már digitálisan (legtöbb esetben számítógépen/laptopon). A kutatók megjegyzik: a szülői ellenérzések is érthetőek a digitális tartalmak iránt, mivel a kutatás szerint a gyerekek (9-17 évesek) 39 százaléka egyetértett azzal az állítással, hogy a neten található információk mindig igazak. Ez nagyon súlyos szám, nem gondoljuk azonban, hogy a kritikus gondolkodás és a források közötti szelekció készségének elsajátítását éppen az e-book terjedése vagy akár maga az internet gátolná.

Jelenleg ennek a fejlődő szereplőnek 5-10 százalékra teszik a piaci részesedését, ami nagyon jó arány, tekintve, hogy számos sikerkönyv az író döntése miatt nem is érhető el digitális formában (például a Harry Potter-sorozat). És bár az eszköznek egyelőre magas az ára (egyre több az ingyenes verzió is) és még azt sem tudhatjuk, milyen formában lesz igazán sikeres, a kiadók kezében fontos eszköz lehet az olvasás megszerettetésében és a gyerekek olvasáshoz való visszacsábításában.

1 komment

Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani – tartja az ismert mondás. Napjainkban ugyanez igaz a környezettudatos, zöld imázsra – ám egy vállalatnak itt mindkét téren nehéz dolga van. Nehéz VALÓBAN zöldnek lenni, és egyelőre ma Magyarországon még nehezebb hitelesen és főleg HATÉKONYAN annak is látszani. A próbálkozásokat látva és a nemzetközi trendet figyelve elérkezettnek láttuk az időt, hogy a Trendlaboron a zöld-PR fontosságáról és kihívásairól indítsunk sorozatot. Az első posztban górcső alá vesszük: hol tart a világ, és van-e egyáltalán erre igény a magyar fogyasztók részéről.

Zöldnek lenni lassan nem csupán trendi, de kötelező. A trendet egyszerűen leírva: a punk rock nem lenne többé „punkos”, ha mindenki azt hallgatná, a fenntartható hozzáállás pedig éppen ellenkezően működik. Akkor indul be (majd) igazán, ha mindenki beszáll a játékba.

Látszólag tehát a világban mindenki zöldül, nagy a nyomás, így egyre több márka esik az ún. „greenwashing” csapdába. Azaz olyanok, mint egy jó érett görögdinnye: kívülről zöldek, de belülről… Egy 2009-es kutatás szerint az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, valamint Nagy-Britanniában forgalmazott, magukat zöldnek beállító, zölden kommunikáló márkák közül 2% (!) felelt meg valóban a szükséges kritériumoknak, 98%-uk csupán zöld képet igyekezett festeni magáról – megtévesztve így a fogyasztókat.

Nos, ez a veszély egyelőre Magyarországon nem fenyeget. A (nagyobb) vállalatok jelentős része már bele-bele kap a kérdéskörbe, készítgetnek fenntarthatósági jelentéseket, itt-ott fel is tűnik a honlapok CSR-rovatában a „tudatos/felelős/környezetbarát működés”, látunk sok-sok marketing-ízű akciót, ám az Amerika –és Európa-szerte látható melldöngetés egyelőre még várat magára. Ahogy a valóban átfogó, a kollégáktól a fogyasztóig elérő zöld-működés is (tisztelet a kivételnek, akiket most a részrehajlás vádjától óvakodva nem emelnénk ki).

A hazai vállalatok zöldülése – s nem utolsó sorban ennek kommunikálása – nem csupán rajtuk múlik. Vegyük először górcső alá a magyar médiát, amelynek fogadókészsége egyelőre messze elmarad a nemzetközi szinttől. A trend már elindult, ez kétségtelen, azonban amíg a brit, a német vagy az amerikai sajtó „zabálja” a zöld sztorikat, itthon a legtöbb orgánum ma is gyakran „egyszerű CSR-eseményként” kezeli a zöld történéseket, az önálló zöld rovatok is csak nemrég kezdtek teret nyerni.

A harmadik szereplő – vagy inkább „A főszereplő” - pedig a fogyasztó, és itt jön a meglepetés. Valamiért elterjedt az nézet, hogy a magyar lakosságnak fontosabb a pénztárcája, mint pl. a beszívott levegő minősége, s a válság erre csak rátett egy lapáttal.

A National Geographic és a GlobScan évente kiadja fogyasztói zöld index kutatását, a „Greendexet”, amely rácáfol erre.

A térképen jól látható: szabályos sötétzöld szigetként világít hazánk Európában, hasonló kategóriába kerültünk pl. Svédországgal, ami nem rossz, valljuk be. A 2010-es eredmények szerint a szegényebb országok lakossága – és ide sorolták Magyarországot is – számos téren felelősebbnek érzi magát környezetéért, mint néhány fejlettebb állam. A 2010-es jelentés szerint ráadásul India, Mexikó, Oroszország, Japán és Kanada mellett Magyarországon is növekedett a zöld témák és márkák iránt fogékony lakosság aránya a 2008-as kutatáshoz képest. Tehát a válság nem tette be a kaput a felelős viselkedésnek/fogyasztásnak. Sőt. Magyarországot külön kiemelik, mint a háztartások energiatakarékossága terén nagy fejlődést mutató országot.

Minél zöldebb egy ország a fenti térképen, lakosai annál szívesebben ülnek kerékpárra, annál szívesebben vesznek zöld termékeket – ha megtehetik -, könnyebben spórolnak az energiával, ha tudják, hogyan kell.  A „trendiség” mellett ráadásul a legtöbb zöld lépéssel, beruházással, jelentős összegeket takaríthat meg nem csak egy vállalat, egy város, de egy átlagos család is.

Tiszta sor: a hazai vállalatok, magyar márkák, sőt, városok előtt sincs más út, mint rátérni a zöld ösvényre. Ez a lépés egy cég külső és belső szempontjait figyelembe véve is fontos:

• a zöld imázs vonzó, trendi, szerethető;
• a zöld működés pedig – túl saját környezetünk megóvásán – kifizetődő. Ha más nem, ez minden cégvezető fejében felkapcsolhatja az (energiatakarékos) égőt.

A következő részben néhány olyat esetet veszünk górcső alá, ahol egy márka valamint nagyon elszúrt a zöld-imázs építgetése során, valamint a legfőbb „greenwashing” hibákat nézzük meg tüzetesebben. 

Szólj hozzá!