A parlamentáris demokrácia alapvetése, hogy a képviselők tisztában legyenek a választók akaratával, problémáival, kérdéseikkel és kéréseikkel. A kommunikációs lehetőségek kiszélesedésével a legkülönfélébb csatornákon üzenetek áradata érkezik, átláthatatlan és hosszú távon fenntarthatatlan állapot okozva az illetékeseknek. Napi 3000 ezer e-mailt, ellenőrizetlen beadványokat, Facebook és Twitter bejegyzések sokaságát címzik nekik.

Összesen 135 millió ember lépett kapcsolatba az Egyesül Államok Kongresszusával levélben, telefonon, vagy online petíció formájában az utóbbi években. Jogosan merül fel a kérdés, vajon hogyan lehet ebből az üzenetáradatból kiszűrni a valóban értékes információt? Sajnos könnyen megtörténhet, bármilyen jó is a kezdeményezés, mégis elkerüli a Kongresszus figyelmét.

A tragikus helyzet részben pont azoknak a modernkori vívmányoknak a számlájára irható, melyek emberek százmillióinak teszik lehetővé, hogy véleményt nyilvánítsanak és információt osszanak meg. A probléma forrása, hogy a megkeresések számának drasztikus növekedésére a hivatali szervek nincsenek felkészülve, kevés a szakember, így könnyen előfordulhat, hogy fontos ügyek nem jutnak el a megfelelő szintre. Egyes becslések szerint nagyságrendileg 2610 embernek kell meghallgatnia 307 millió amerikai panaszait, ami azt jelenti, hogy egy munkatársra 118 ezer lakos problémája jut. Az Egyesült Államokban a polgári akciók mintegy 82 százaléka olyan külső szervezeteken keresztül érkezik a Kongresszus irodáihoz, mint az AARP, a Greenpeace vagy a Focus on the Family.

A téma fontossággát jelzi az Egyesült Államokban egyre nagyobb hangsúllyal megjelenő lobbitevékenység, ami éves szinten mintegy 3,5 milliárd dolláros büdzsével rendelkező iparággá nőtte ki magát. El kell fogadni, hogy a kialakult helyzetben szükség van a rettegett lobbistákra, akiket ugyan nagyon szeretünk utálni, mégis gyakran támaszkodnak rájuk a Kongresszus alkalmazottai, hogy segítsenek kiszűrni az értékes jelet a keletkezett zajból.

A valódi megoldást egy releváns, nyilvánosan és átláthatóan működő, elszámoltatható érdekképviseleti rendszer jelentené, megtámogatva olyan intézkedésekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy a petíciók közvetlenül jussanak el a Kongresszus irodáiba. Nagy reményeket fűznek az olyan kezdeményezésekhez, mint a Popvox névre keresztelt oldal, amely mögött valódi lobbisták, volt Kongresszusi munkatársak állnak, ami garantálja, hogy az itt véleményt formálók hangja valóban a meghallgattatik.

Az online aktivizmussal egyre több cikk foglalkozik, hiszen a jelenség szembetűnő, viszont még nem igazán tudjuk, mi lesz a kifutása a klikk-akcióknak. A fentiek alapján nem biztos, hogy ezeket ilyen formában erőltetni kell, de szofisztikáltabb, koncentráltabb megoldásoknak mindenképp fontos szerepe lesz a jövőben.