Minden szakmában számtalan konferencia és más, hasonló jellegű esemény szerveződik évről-évre, sőt úgy tűnik, hogy egyre több van belőlük. Az ilyen rendezvények támogatása - okosan kihasználva - jó eszköz lehet a B2B kommunikációban, viszonylag jól targetált célcsoportot lehet elérni vele. Sokféle megjelenési módot biztosítanak a szervezők, ezek közül az egyik leggyakoribb az események végeztével a szóróajándékokkal megtömött táskák osztogatása.

Sokunk tapasztalata azonban, hogy ha meg is nézzük a táskák tartalmát, nagy részük a kukában vagy egy elhagyatottabb sarokban végzi. Ez pedig egyértelműen a támogatók pénzének kidobása az ablakon. Mivel érdemes akkor próbálkozni? A Mashable vendégszerzője írt néhány tippet ezzel kapcsolatban.

Azzal az alapintelemmel kezd, hogy olyasmit adjunk, amit az emberek tényleg szeretnének birtokolni. Másrészt ez egy olyan dolog kell, hogy legyen, amiből nincs már tíz másik az illető lakásában. Tehát kiesik a bögre, a baseball sapka és társai, de egy diszkréten márkázott névjegykártyatartó például jó ötlet lehet - én legalábbis egyetlen egyet kaptam 4-5 éve, és azóta sem találkoztam ezzel az ajándéktípussal újra.

Lehetséges megoldás az ajándékok digitalizálása - viszont ha nem egyértelműen szexi a csomag, valószínűleg nem keresik fel a site-ot, amire feltöltötték. Így még azt az esélyt sem adtuk meg magunknak, amit egyébként egy konferencia unalmasabb perceiben megkaptunk volna a látogatóktól. Kivétel lehet persze, ha egy kifejezetten technológia-orientált rendezvényről van szó.

Érdemes lehet zöld ajándékokat adni, azaz minimum újrafelhasználható vagy újrafelhasznált alapanyagok felhasználásával készült dolgokat, amiket a későbbiekben, a mindennapok során is elővehetnek a vendégek. Ilyen lehet például egy jó nagy táska, amit bevásárláshoz lehet majd használni, kurblis telefontöltő vagy elemlámpa, fából készült töltőtoll, újrapapírból készült jegyzetfüzet - ha már muszáj papír alapú tárgyakat említeni.

Jó ötlet még a cikk szerzője szerint a vicces, popkulturális utalásokat tartalmazó dolgok, például stickerek terjesztése, bár én ezzel óvatosan bánnék. Igaz, ha egy cég mondjuk egy New Tech meetupot támogat, lehet ilyesmire kereslet.

A tapasztalatok alapján a leggyakoribb szóróajándékok a következők:

- jegyzetfüzet

- toll

- nyakpánt

- brosúrák

- magazinok és egyéb kiadványok

- pendrive (ez egyébként mindig jól jön, és zöldebb, mint a sok nyomtatvány)

- naptár

Kétségtelenül unalmas lista, ezért ha emlékezetessé szeretnénk tenni a rendezvényünket, illetve annak támogatását szeretnénk a meghívottak agyába vésni, érdemes kicsit túllépni a megszokott kereteken. Én például egy tollas-szettet őrizgetek jó ideje, és tökéletesen emlékszem arra, hogy hol, melyik cégtől kaptam. :) 

1 komment

Ma a lehetőségekhez mérten tudósítunk a Kreatív konferenciájáról, ha a WiFi is úgy akarja. Olvassátok, kérdezzetek bátran!

Szólj hozzá!

Egy Beyond nevű cég készített egy kutatást a lokalizációs appok régi és új felhasználói körében, és pár érdekes megállapításra jutottak, amiket mindenáron pozitívan szeretnének értelmezni. (Ez érthető is, mert egy éppen erre a témára építő konferenciát szerveztek.)

Érdemes végigböngészni, itt csak néhány adatot emelnénk ki: az amerikai userek döntő részben a Facebook Placest használják (90 %), a Foursquare csak 22 százalékos arányt ért el. A megkérdezettek 49 százaléka nem érez késztetést a becsekkolásra, 48 százalék pedig a magánszférával kapcsolatos aggályokat említette akadályként. Hozzá kell viszont tenni, hogy 50 százalékuknak nincs okostelefonja.

Mind az első fecskék, mind a tömegfelhasználók leginkább a kedvezmények miatt használják ezeket a szolgáltatásokat, de sokan a helyről szeretnének többet megtudni, ahol éppen vannak. Érdekesség, hogy a felhasználók 99 százalékát nem motiválja különösebben a badge-ek és a mayorség megszerzése. Igaz, szerintem ezt érdemes szkeptikusan értelmezni, mert itt valószínűleg arról van szó, hogy míg az emberek nagy része bevallása szerint soha nem néz reklámokat, addig gyakran kívülről fújja a szlogeneket.

Fontos még, hogy másra használják az emberek ezeket a szolgáltatásokat, mint amikről később online eszmét cserélnek, ebből kifolyólag például a Foursquare jelentősége nagyobbnak tűnik, mint a Facebook Places-é, ami nem fedi a valóságot.

A legfontosabb eredmény talán ezzel a kutatással kapcsolatban, hogy még mindig nagyon kevesen csekkolnak be Amerikában is, amit persze kiváló lehetőségként is fel lehet fogni. Ezenkívül a Facebook Places valószínűleg le fogja tarolni a konkurenciát és itthon is ez hozhatja el a tömegessé válást. Viszont csak akkor, ha lesz elég vállalkozó szellemű cég, akik belefektetik a szükséges erőforrásokat a dolog fellendítésébe. Hogy ez meg fog-e valósulni, kérdéses.

Szólj hozzá!

A pr-asszisztenseknek és gyakornokoknak számos nehézséggel kell megküzdeniük szakmai pályájuk elején, és a napi, adminisztratívabb jellegű feladatok mellett kapacitás és gyakran vonatkozó feladatok hiányában nehéz fejlődniük olyan kulcsterületeken, mint amilyen a tanácsadás vagy a szövegírás. 

Van viszont egy jó hírünk: ha a főnököd látja, hogy jól írsz, akkor biztosan adni fog erre lehetőséget és időt. Ezért érdemes ezen a területen (jól) teljesíteni vagy legalább érzékelhető fejlődést felmutatni, lehetőleg már az első hónapokban.

Hogy a monitorozás és a follow-upok között hogyan lehetne erre időt szakítani és egyáltalán hogyan kellene gyakorolni, ha alig van rá lehetőség? Íme néhány tipp:

1. Az a legfontosabb, hogy hallgasd meg a főnököd visszajelzéseit és mindig igyekezz követni a tanácsait.

2. Figyelj oda az ügyfélre! Ismerd meg kívülről-belülről, még ha te nem is voltál ott a briefingeken - a levelezésekből sok lényeges dolog kiderül.

3. Ne hagyd abba az olvasást! Lehetőleg ne csak online szövegeket fogyassz, hanem erőltesd meg magad regényekkel vagy akár szakkönyvekkel - a lényeg a strukturált, igényes anyagokban való rendszeres elmélyülés. 

4. Írj blogot! - A blogírás koncentrációt, egy adott témában való jobb elmélyülést kíván meg és gyakorolhatod nemcsak az érvelést, hanem a mondatok és gondolatok csiszolását is - még akkor is így van ez, ha egyébként a blogformához igazodva kicsit nyeglébb megfogalmazást használsz (mint most én). Ha rendszeresen posztolsz sokat, egy idő után azt fogod észrevenni, hogy sokkal gyorsabban haladsz a szövegírásban, jobban ki tudod emelni a lényeget és könnyebben észreveszed a hiányzó vagy rosszul megformált részleteket. Az eredmény nem fog gyorsan jelentkezni, de fél-egy év alatt drámai változás érhető el. Ezért érdemes olyan tematikát kitalálni, ami kellően változatos és úgy érzed, hogy van vele kapcsolatban mondanivalód.

+1: Az üreslap-szindróma legegyszerűbb leküzdési módja, ha egyszerűen elkezdesz írni. Ne foglalkozz azzal, hogy nem jó, a lényeg, hogy rátalálj a mondanivalód útjára. Utána ha már haladtál valamennyit, lehet folytatni a következő gondolattal. Majd amikor elkészült a váz, elkezdheted az érdemi javítást, csiszolgatást.

Van még valakinek extra módszere vagy olyan tapasztalata, aminek köszönhetően sokat fejlődött az íráskészsége?

A kezdő pr-eseknek, gyakornokoknak rengeteg jótanáccsal tudunk szolgálni, ezért még sok ilyen jellegű poszt fog születni a témában. Ha van olyan kérdés, ami kifejezetten érdekelne titeket ezzel kapcsolatban, nyugodtan vessétek fel itt vagy az info@flowpr.hu címen.  

Szólj hozzá!

A közösségi média egyik sikerének, használata tömegessé válásának egyik fő oka, hogy az itt megjelenő vállalatok a követőszám növekedése és a visszajelzések generálása érdekében folyamatosan különböző ajándékokkal, kedvezményekkel és nyereményekkel jelentkeznek. 

A felhasználók nagy százaléka (egyes kutatások szerint 77% is lehet ez az arány) csak ezek miatt kezd el követni egy-egy brandet. Ez már tapasztalati alapon is elég nyilvánvaló a legtöbb community manager számára. 

Ennek a bejáratott viszonyrendszernek megvan az a veszélye, hogy csupa olyan követővel tömjük tele a közösségimédia-jelenlétünket, akik igazán nem irántunk érdeklődnek, csak jól szeretnének járni. Ez egy bizonyos szintig elkerülhetetlen és tudomásul kell vennünk, viszont nem szabad teljesen elengedni a gyeplőt: a szociálpszichológiából is ismerős az az alaptétel, miszerint ha valakitől kérünk valamit - és lehetőleg egy megerőltetőbb dolgot -, akkor jobban meg fog kedvelni minket, illetve segít nekünk. Még sikeresebbek lehetünk, ha nem ígérünk a segítségért a hálán kívül semmit.

Ehhez hasonlóan cselekedett nemrég az IKEA, amikor a Family klub tagoknak egyszerűen elküldött egy kérdőívet, hogy legyenek már olyan kedvesek és töltsék ki. Ennyi. Nem lehetett nyerni, nem kaptak ajándékot, nem történt semmi, csupán ha úgy gondolták, egy kérdőív kitöltésén keresztül segíthettek a vállalatnak.

Valószínűleg kevesebben válaszoltak a kérdésekre, mintha felajánlottak volna valamit cserébe, de azt gondolnám, hogy alapjában véve értékesebb visszajelzéseket kaptak és maga az interakció is értékesebb volt, mint egy ajándékkal felhigított CRM-kampány.

A közösségi médiára átültetve  a gondolatot: néha érdemes egy nagyobb, már bejáratott közösségen belül mindenféle ígéretek, nyeremények nélkül kérni valamit a követőktől. Ezáltal ha csak kicsit is, de erősödhet a kapcsolat közöttük és a követett brand között.

15 komment

Egy holland cég, a Marvia, mely eddig alapvetően online nyomtatási szolgáltatásokat nyújtott, elindította a Marvia.ads-et, ami elsősorban kis- és középvállalatoknak teszi lehetővé, hogy teljesen egyszerűen, online készíthessenek és helyezhessenek el hirdetéseket nyomtatott lapokban. 

Később ezt ki fogják terjeszteni más platformokra, így online felületekre is, de egyelőre megmaradnak a napilapoknál, folyóiratoknál, magazinoknál. 

Nem nehéz belátni, hogy mennyivel egyszerűbbé teszi a hirdetések elhelyezését főként a kisvállalatok számára, hogy nem kell ügynökséget megbízni, tárgyalni, de még designert sem kell alkalmazni. Jogos ellenvetés lehetne viszont, hogy így valószínűleg nem tudnának olyan jó árat kialkudni maguknak, mint amit az ügynökségek kapnak, illetve a lapok sales-eseinek kiiktatásával is valószínűleg kevesebb kedvezmény érhető el.

Nem beszélve arról, hogy kevesebb információ is jut el a hirdetőhöz, nem kap tippeket például arról, hogy épp a tervezett kampány utáni hétre tervez a lap kiadni egy tematikus válogatást a potenciális hirdető szakterületéhez kapcsolódóan, tehát esetleg érdemes még arra is félretenni egy kis pénzt a büdzséből.

Ezek a finomságok nem minden esetben hiányoznak, gondoljunk csak egy tetőcserép-forgalmazóra, aki egyetlen akcióját szeretné szélesebb körben megismertetni a legegyszerűbb módon. Ezenkívül az is elképzelhető, hogy valamilyen formában már beleépítették a rendszerbe a választ a bizonytalanabb kérdésekre, csak jelenleg nem sok részlet ismert. 

A kiadók számára az lehet aggasztó, hogy kevésbé tudják kontrollálni a folyamatot, de ettől eltekintve valószínűleg jó bevételnövelő lehetőség egy ilyen megoldás - erre pedig minden nyomtatott lapnak és persze az online kiadványoknak is nagy-nagy szüksége van. 

Egyelőre meghívós a rendszer, csak tegnap mutatták be a szolgáltatást, ezért nem lehet túl sokat tudni róla. Mindenesetre egy ilyen rendszer itthon is megbolygatná a viszonyokat.

(via The Next Web)

Szólj hozzá!

A Next Web szerzője egy elsőre érdekesen nosztalgikus felvetéssel élt mai posztjában: szerinte a Facebooknak lehetővé kellene tennie, hogy a felhasználók bizonyos korlátok között egyénire szabhassák a profiljukat. 

Azt mondja, hogy természetesen nem szeretne a MySpace-en megszokott ronda oldalakat látni, de szerinte élni lehetne olyan lehetőségekkel, mint például a fejléc átszínezése vagy kisebb lay-out változtatások. 

Én ezzel nem értek egyet, mert bár lehet unalmasnak nevezni a Facebook egyenvilágát, ez éppenhogy használ neki - egyenletesen, megrázkódtatás-mentesen élvezhetővé teszi. Egy dolog viszont valóban hiányzik, bár annak idején én üdvözöltem a változást: ez pedig a saját kis boxok kialakítása a legbugyutább tartalmakkal, mint például a kedvenc, éppen olvasott könyvek, vagy a milyen országokban jártam már, melyik Friends karakter vagyok, stb. Bevallom, eleinte sokat rendezgettem ezeket a boxokat a profilomban.

Ezek az önkifejezési lehetőségek részben megmaradtak, de lecsordogálnak a felhasználók falán és aztán örökre eltűnnek, senki nem emlékszik rájuk többé. Jó lenne tehát egy olyan tab, amit kedvükre alakíthatnak a userek. Ti mit gondoltok?

Szólj hozzá!

A Mashable egy rövid összeállításban kiemelte az öt leggyakoribb hibát, amit a KKV-k és akár még nagyobb cégek is elkövetnek a site-jaikon. Érdemes ezeket áttekinteni, mert bár teljesen alapvető intelmek fogalmazódnak meg, mégis sok példát lehet látni arra, hogy a gyakorlat nem követi az elméletet. Az egyes pontokhoz saját véleményünket fűzzük hozzá.

1. Rossz navigáció

Ennek egyik leggyakoribb oka a rossz fókusz. Nincs egyensúlyban az eladás és a bemutatkozás, illetve a cégek gyakran kreatívnak gondolt megoldások használatával próbálják egyediségükre felhívni a figyelmüket. Pedig a usability tesztek azt mutatják, hogy a felhasználók általában a már jól bevált, ismert helyeken keresik az egyes elemeket és funkciókat. 

2. Nincs egyértelmű call to action

Sokan csak leírásokat használnak minden menüpontban anélkül, hogy felszólítanák az oldal látogatóit a cselekvésre. Nem elég, ha azt írjuk: "Kattints ide", hanem azt kell megmondanunk, mi történik a kattintással. Vásárolunk? Feliratkozunk egy hírlevélre? Kérdést teszünk fel? Fontos azonban, hogy ezeket ne halmozzuk túlságosan.

3. A színek és a kontraszt nem megfelelő

Nagyon fontos, hogy jól olvasható legyen a site-unk, elég kontrasztos legyen ahhoz, hogy megfelelően elkülönüljön a szöveg a háttértől, ne fárassza a szemet. Éppen ezért nem javasolt például a fekete alapon fehér fontok használata. A megfelelő színharmónia kiválasztása is nagyon lényeges, bár jó esetben már egy kisarculat is tartalmaz erre vonatkozóan mintákat. Más kérdés, hogy a kisebb cégek nem feltétlenül készíttetnek kisarculatot, legfeljebb egy logót.

4. Nem elég jó a tartalom

Általános hiba, hogy túlterhelik az oldalak látogatóit információkkal, a tartalmak nem megfelelően vannak hierarchizálva és tagolva. Ezt vizuálisan is meg kell oldani különböző grafikai elemekkel, illetve éppen a fehér tér használatával.

5. Rendetlenség

Sok-sok elem, túl sok kép és cím egymás hegyén-hátán, priorizálás nélkül. Röviden így lehetne leírni ezt az állapotot. :) Át kell gondolni, hogy valóban mindenre szükség van-e, amit fel akarunk használni a site-on. 

A kommentekben még további alaphibákat emeltek ki, melyekkel nem tudunk nem egyetérteni:

- flash intro és általában véve az intro használata

- zenélő site-ok

- scrollozást, egeret követő ikonok

- az ügyfélszolgálat elérése helyett elsőként a GYIK feltüntetése

Rövid, tömör szövegek, átlátható felépítés és korszerű, de a tartalom befogadásában is segítő vizualitás - ezek a legfontosabb alapelvek, melyeket figyelembe kell venni. Egyszerűnek tűnik, mégis keveseknek sikerül a jó megoldás megtalálása.

Szólj hozzá!

Szokásunkhoz híven élőben közvetítünk a Web 2.0 Symposiumról, ami most új helyszínen, a Boscolo Hotel New York Palace-ben lesz. Kollegáink közül Madalina Rita és Sajti Botond osztja meg veletek a hallott információkat itt a blogon, az esemény elejétől a végéig.

 

Szólj hozzá!

A héten többen is beszámoltak arról, hogy az illetékes amerikai bíróság nem hagyta jóvá a legnagyobb könyvkiadók és a Google Inc. megállapodását. Ezzel egy több éves huzavona eredményeképp megszületett, elkerülhetetlen kompromisszumot hiúsított meg a joghatóság. A Google online könyvtárára így várnunk kell még pár évet az egészen biztos.

Szólj hozzá!

Az egyik legjobb amerikai közéleti site, a Slate készített egy áttekintést azokról az appokról, amik jól jöhetnek vészhelyzet esetén. Természetesen a Japánban történtekre reflektálva született a cikk, de érdemes sorra venni, miket találtak.Ezek mind iPhone alkalmazások, ezért mi utánanéztünk, hogy az Android Marketen milyen hasonló dolgok érhetők el, ingyenesen:

2 komment

A Google rendszeresen tesz elérhetővé még fejlesztés alatt álló megoldásokat azoknak a felhasználóknak, akik ezt Google Accountjukban jóváhagyják. Ez egyfelől kiváló kommunikációs megoldás, mivel a netes véleményformálók még a publikus start előtt elkezdik terjeszteni az újítások hírét, másfelől pedig további technikai javítások, kiigazítások foganatosítására is lehetőséget ad a vállalatnak. Ezen felül ráadásul egy egyedi, bennfentes érzést is kivált a legelkötelezettebb felhasználókban, ami az imázsépítés egyik meghatározó eleme.

Korábban a Google Wave, a Buzz (magyarul a kissé furcsán csengő Zümm nevet kapta) is ezzel a módszerrel robbant be a köztudatba, és bár utólag mind a kettő komoly kudarcnak bizonyult, a szolgáltatásokban használt technikai megoldások szép lassan beszivárognak a mindennapjainkba. A Google Labs funkció engedélyezésével például már egy jó ideje akár a Gmail-be integrálhatunk egy Youtube-videók megtekintésére szolgáló widgetet, vagy az email-küldés visszavonásának funkcióját (ami kétségkívül az egyik legjobb újítás, amit valaha láttunk online e-mail szolgáltatótól).

Most a Dokumentumok szerkesztésébe integrálták a Google Wave-ben bevezetett közösségi szerkesztési lehetőségeket. A szolgáltatás csak az újonnan létrehozott dokumentumokban, és első körben csak az újdonságok használatának tesztelésére feliratkozott felhasználók számára érhető el:

A vállalat saját blogjában közzétett bemutatóanyag részletes tájékoztatást ad az új változások lényegéről. Összefoglalva annyit kell megállapítanunk, hogy a dokumentumok közös szerkesztésében rejlő lehetőségeket bővítik a kommentelés, a megosztás egyszerűsítésével.

A Wave és a Buzz egyebek mellett azért buktak el, mert a felhasználóknak egyszerűen nem volt szükségük még egy felületre, ahol megoszthattak egymással tartalmat, illetve kommunikálhattak. A dokumentumok szerkesztését viszont az ezekhez kifejlesztett funkciók remekül ki tudják egészíteni, így ezek jövendőbeli népszerűségében nem kételkedünk. Aki használja a Google Dokumentumokat több felhasználóval való közös munkára, az biztosan ki is fogja használni ezeket az új feature-öket!

Szólj hozzá!

Egy hétköznapi srác 2006-ban feltöltött magáról egy képet a Flickr-e, amin épp ordított. Egyik munkatársa egy napon jelezte, hogy látta a képét New Yorkban egy aluljáróban árult pólón. Természetesen fogalma sem volt arról, hogy a fotót a Yahoo! által üzemeltetett képmegosztó oldalról már több ezren letöltötték, és a képe azóta az iráni tüntetések jelképe is volt, megjelent házfalakon, pólókon, flyereken, könyvborítón, hirdetésekhez használták több mint 40 országban – legalábbis ezekről a szerteágazó felhasználásokról tud eddig Noam Galai, a képet készítő és azon szereplő izraeli születésű, de New Yorkban élő és dolgozó fiatalember.

A történet egyik eleme sem példanélküli:

• Teljesen átlagos internet felhasználók képesek olyan tartalmat előállítani, ami kereskedelmi értékkel is bír. (Andy Warhol óta talán az sem ördögtől való, hogy elgondolkozzunk a kulturális értéken is, amit a popkultúrához hozzátett ez a mára már valóban közismert fotó.)
• Amit egyszer megosztunk egy közösségi oldalon, és bárki számára hozzáférhetővé tesszük, annak felhasználását szinte semmilyen szinten sem tudjuk nyomon követni, ellenőrizni.
• Tömegével vannak a világon internetfelhasználók, akik úgy tesznek szert komoly haszonra, hogy az online, ingyenesen hozzáférhető tartalmat használják fel termékek előállítására, és nincsenek tekintettel a szerzői jogokra és azok tulajdonosára.

Az alábbi videóban Noam saját szavaival meséli el a történetét, mely során egyetlen alkalommal fizettek is neki a kép használatáért: a National Geographic, mint amerikai kiadó, által megjelentetett, politikai témájú magazin borítóját díszítette képe az amerikai elnökválasztás évében.

A történet azért lehet érdekes számunkra, mert egyfelől megmutatja azt, amit mindenki jól tud, aki az interneten éli életének egy részét: a szerzői jog betartására esély sincs azok részéről, akik az online „talált” tartalomra alapoznak üzletileg is racionalizálható nyereséget. De egyúttal benne van a videóban az is, hogy a neten keresztül egy fotó is korábban soha nem látott mértékben tud elterjedni. A popkultúra elemei a szemünk előtt születnek abból, amit feltöltünk.

Egy ellentétes hozzáállást tükröző példa az a videó, melyben a Central Parkban talált filmtekercs megtalálói és készítői végre találkoznak. Valószínűleg a legtöbben emlékszünk a videóra, amiben egy szintén New Yorkban élő felhasználó osztja meg a YouTube közönségével, hogy talált egy tekercs filmet a Central Parkban amit a hóvihart követően készítettek feltehetően turisták. Azért készítette a videót, mert meg akarta találni a filmtekercs gazdáit (illetve mert minden bizonnyal azt követően, hogy több mint 1,6 millióan nézték meg filmjét, könnyedén kap majd állást egy web-es cégnél Amerikában). Nos, a találkozó létrejött, hála az internetnek:

Nem szabad tehát általánosítani a netre feltöltött tartalmak felhasználását illetően sem: pontosan ugyanúgy megjelennek itt is az egyéni attitűdök, mint az élet bármely más területén. Néhány erre vonatkozó felméréssel a közeljövőben foglalkozunk majd még itt, a Trendlaboron.

Szólj hozzá!

A turista és az utazó között hatalmas különbség van, én legalábbis nagyon utálom, ha egy városból csak annyit kapok meg, amit séta és nézelődés közben tapasztalok meg. (Nem beszélve az állandósuló derékfájásról). Az évek során rájöttem, hogy akkor élvezek igazán egy utat, ha van valaki, aki megmutatja, hogyan zajlanak a mindennapok, hova érdemes elmenni, és beszél az életéről, saját magáról. Mindig ezek az utazások sikerülnek a legjobban, ezért ha van esély egy helyi ismerőssel vagy ismerős barátjával találkozni, kapva kapok az alkalmon.

Nem feltétlenül kell azonban előzetesen ismerni az alkalmi idegenvezetőnket, ezt végül is a Couchsurfing és más hasonló oldalak létezése óta tudjuk. Sokan viszolyognak azonban attól, hogy egy ismeretlen kanapéján vagy padlóján aludjanak egy külföldi nyaralás során, nem szívesen mondanának le viszont a vendéglátók tippjeiről, ismereteiről. Nekik szól a Guided by a Local nevű site, ami az önkéntes idegenvezetőket gyűjti. 

Ide olyan emberek jelentkeznek, akik szeretnék bemutatni a várost, ahol élnek, és közben szívesen ismerkednének meg kedves külföldi utazókkal. Csak regisztrálniuk kell, elmondani, hogy kik ők, mik ők, és hogy elsősorban milyen oldalát mutatnák meg a városnak. Az egyes userek pontot is kapnak, ez hivatott némi minőségbiztosítást belevinni a dologba.

Valószínűleg ki fogom próbálni a dolgot, tényleg akár csak egy közös kávézás erejéig, hogy egy-két óra beszélgetés során képet kapjak arról, mi zajlik éppen a meglátogatott városban. Site elmentve!

Szólj hozzá!

     2.    eBay Green Team (erről később bővebben is írunk majd, mert érdekes kezdeményezés): A 2010 őszén elindított program egy új, instant formája annak, hogyan lehet csökkenteni a környezeti terhelést, gyorsan pénzzé téve elektronikai hulladékainkat.

Szólj hozzá!

A legtöbb kommunikációs szakmában alapvető elvárás a legújabb trendek ismerete, legyen szó technológiákról, művészetről vagy popkultúráról. Leginkább a reklámszakma esetében tarthatnánk fontosnak mindezt, de egy jó pr-es számára szintén alapvető, hogy legalább félig hipszter legyen, azaz olyan fiatal, aki ismeri és érti, mi zajlik az undergroundban vagy mi éppen a felkapott.

Nem nehéz belátni ennek a szükségességét: a legtöbb megbízó újszerű ötleteket vár el, és ezek leginkább akkor működnek, ha közük van ahhoz, ami ma a fogyasztókat éri, azaz részét képezik valamilyen formában a kultúránknak. Elég azonban, ha csak a legegyszerűbb eshetőségekre gondolunk: az ügyfél unja már az eddig használt sajtókonferencia-helyszíneket, újat kell keresni. Mennyivel könnyebb dolga van annak, aki rendszeresen felfedez új helyeket, és nem csak hírből hallott a menüről! Vagy éppen tud előadásokat javasolni az ügyfél évfordulójának, partnereseményének megünneplésére, mert jár színházba, koncertrekre.

A sort a végtelenségig lehet folytatni. Persze a jó pr-esnek a Google is a barátja, ahogy ezt korábban írtuk, és egyébként is otthon van a közösségi médiában, de itt az is kell, hogy a kulturális témák is átmenjenek a barátok és RSS-feedek szűrőjén.

A legideálisabb persze az, ha egyszer-egyszer a pr-es is megengedi magának, hogy elmenjen vacsorázni egy jobb helyre, vagy megnézzen néhány tánc- zene- vagy színházi előadást és ne csak a hírekből tájékozódjon az aktuális kulturális történésekről.

Ezek a szituációk nemcsak az információgyűjtéshez, hanem az inspirálódáshoz, networkingeléshez és természetesen a kikapcsolódáshoz is fontosak. Érdemes élni velük!

Szólj hozzá!

Korábban már tudósítottunk olyan site-ról, ahol kisebb szolgáltatásokat lehet nagyon olcsón igénybe venni a legkülönbözőbb emberektől. Ezt a koncepciót fordította meg a TaskRabbit mögött álló házaspár: itt nem a potenciális ügyfelek keresgélnek, hanem a szolgáltatók böngésznek az ügyfelek és a kiadandó feladatok között.

Ez sokkal kényelmesebb és előnyösebb pozíció, mint amikor egy kisebb munka elvégeztetéséért végig kell keresgélni egy egyre duzzadó listát. 

Olyan dolgokról van itt szó, mint mondjuk a függönyök kimosása, szövegek begépelése, Ikeás bútorok összeszerelése, stb. Jó marketinges érzékkel ráadásul a visszatérő ügyfelek két deal után a harmadikat ingyen megkapják. Zseniális és csodálatos. 

Vannak hasonló példák, ilyenek az önzetlenebb szívességbankok, de ha őszinték vagyunk, könnyű belátni, hogy a pénz azért igazi motivációt teremt, és az ilyen site-ok motorja.

Kár, hogy várhatóan nem ez lesz a következő Groupon, de hátha itthon is lesz egy hasonló site. Öt-tíz éven belül biztosan. :)

Szólj hozzá!

Már több posztban is foglalkoztunk a kisvállalkozások és a közösségi média kapcsolatával és emeltük ki, hogy olyan eszközt kaptak a kezükbe, mely nemcsak, hogy költséghatékony módon tudja jelentősen megnövelni ismertségüket, hanem egyértelműen bővülhet ügyfélkörük is.

Az USÁ-ban ezt már senkinek nem kell bizonygatni, egyesek szerint ezen a színtéren várható a legnagyobb növekedés az online marketing költések terén ebben az évben. Egy rájuk szakosodott közösségimédia-kommunikációs cég megvizsgálta a felhasználói körének szokásait, ez alapján készített a Mashable egy összefoglalást. Érdemes megnézni, mert van benne egy-két tanulság, bár ha az itthoni viszonylatokra akarjuk vonatkoztatni az adatokat, akkor látható, hogy nálunk mindezek inkább a nagyvállalatok közösségimédia-használatáról mondhatók el egy-két kivétellel. 

Ilyen kivétel például, hogy az amerikai kisvállalatok nagyobb arányban vannak jelen a Twitteren, mint a Facebookon, ezt követi a LinkedIn, majd a Wordpress és a Flickr. Nálunk valószínűleg inkább a Facebook vezet, ha már közösségi médiáról van szó.

Jellemző és érdekes tapasztalat, hogy a felhasználókkal való interakció a Twitteren erősebb, viszont a Facebook generál több átkattintást a vállalkozások honlapjára. 

A cégek nagy része már rájött az alapigazságra, miszerint rendszeresen, tehát minimum naponta érdemes posztolni, ami ráadásul több visszajelzést is generál, mint a ritkábban elejtett bejegyzések.

Látható, hogy az amerikai piacon még a legkissebb sufnicég is mindent megtesz, hogy kitűnjön a tömegből, mindeközben azonban céltudatosan használják a lehetőségeiket, nem aprózzák el teljesen energiáikat. Várhatóan ez Magyarországon is jellemző lesz, bár nem ilyen mértékben, és arra is lehet számítani, hogy elsőként a hajnövesztő csodaszerek és hasonló termékek forgalmazói fognak túlburjánzani ezeken a csatornákon. Egy idő után viszont ez konszolidálódni fog, és végre a Facebookon is tudunk majd jó burkolót találni.

3 komment

Kenneth Cole amerikai divattervező egy kevesebb mint 140 karakteres üzenettel helyet biztosított márkájának a legnagyobb közösségimédia-baklövések listáján, s egyben pár napra világszerte felkerült a híroldalakra is - elrettentő példaként. A dizájner szerette volna Twitter-oldalán kicsit megfuttatni a nevét viselő márka tavaszi kollekcióját az egyiptomi események farvizére felülve. A kairói demonstrációkkal kapcsolatos tweetek hashtagjének - #Cairo – használatával tett közzé egy humorosnak szánt, ám a twitteres közösség szerint inkább ízléstelenre sikerült bejegyzést: „Millions are in uproar in #Cairo. Rumor is they heard our new spring collection is now available online” (azaz a kairói események oka, hogy az egyiptomiakhoz már eljutott a hír: elérhető online az új tavaszi Kenneth Cole-kollekció).

Ezzel egyből két íratlan szabályt is megszegett: egyrészt egy bejegyzés erejéig lenyúlta azt a hashtaget, mely a kairói történésekkel kapcsolatos információk megosztására szolgál – így üzenete bekerülhetett azok hírfolyamába, akik amúgy az egyiptomi eseményekről akartak tájékozódni. Másrészt új tavaszi kollekciójának reklámozására próbálta használni a halálos áldozatokkal is járó tüntetéseket, poénkodós stílusban, a téma iránti kiemelt figyelemre építve. Az üzenet közzétételét követően nagyon gyorsan kiderült, hogy a téma iránti érzékenység legalább olyan nagy, mint az érdeklődés: nemcsak rengeteg tiltakozó, dühödt reakció érkezett a Twitteren keresztül, de a média is felkapta a témát, és azóta is folyamatosan jelennek meg az újabb és újabb hírek az ügy fejleményeiről.

Az online közösség pedig gondoskodott arról, hogy legyenek újabb fejlemények: valaki létrehozott egy új Twitter-oldalt KennethColePR néven, ahol a divattervező eredeti bejegyzését parodizáló és társadalmi érzéketlenségét eltúlzó üzeneteket tesz közzé; ez 1-2 nap alatt több mint 7400 követőre tett szert. Ezt követte egy hoax, mely szerint a promóció részeként a Kenneth Cole márkaüzletek kirakatára is kiragasztották az eredeti Twitter-bejegyzést. Ez volt, aki szerint ügyes Photoshop trükk, de más hírek azt is elképzelhetőnek tartották, hogy a fotó kedvéért valaki tényleg készített egy ilyen matricát (a márka tulajdonosai természetesen tagadták, hogy ők raktak volna ki ilyen reklámokat).

A helyzetet súlyosbította, hogy a Kenneth Cole márka Twitterén a divattervező az üzenetek végére beszúrt monogramjával különböztette meg a saját közléseit – és a KC jelzés bizony az említett bejegyzés végén is ott volt, így a közösségi média manager látványos kirúgásával (ahogy ezt ilyen helyzetekben a válságkezelés első, kétségbeesett lépéseként gyakran megteszik) sem tudták enyhíteni a helyzetet. A válságkommunikációt ezzel együtt még aznap megkezdték: eltávolították a problémás tweetet, és minden lehetséges felületen közzétették a bocsánatkérést, de ez már akkor kevésnek bizonyult.

Kenneth Cole azóta biztosan levonta már azt a tanulságot, hogy bár a közösségi médiában sokkal lazább, közvetlenebb stílusban szólíthatja meg közönségét, de ez nem jelenti azt, hogy akár egy rövid poén erejéig is megfeledkezhet arról a felelős magatartásról, amelyet az online közösség a nagy márkáktól még a Twitteren közzétett, rövid üzenetek esetén is megkövetel.

Szólj hozzá!

Aki tumblrezik, gyakran szembesül a leállással, ami olyan sokáig volt jellemző a Twitterre vagy éppen az iWiW-re is. A szolgáltatás népszerűsége ugyanis egyszerűen túlnőtt a stábon. Igazi startuphoz méltóan egy kis, lelkes csapat dolgozik a háttérben, köztük az alapító-ötletgazdával, David Karppal. Ebből következik, hogy valószínűleg jelenleg kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy profi kommunikációs munkatársat vagy csapatot alkalmazzanak, pedig úgy tűnik, hogy már régen eljött az a pont, amikor erre is gondolni kellene.

Steve Jobs rendszeresen meglepi azzal a felhasználókat, hogy személyesen válaszol a neki küldött levelekre, így van ez David Karp esetében is. Viszont míg az Apple vezére egy született kommunikátor, addig a fiatal, és ennélfogva ezen a téren tapasztalatlan David még nem veszi olyan profin az akadályokat.

(A képen David Karp)

Így történhetett, hogy egy valószínűleg sokadik elégedetlen levélre válaszolva az utolsó szavai ezek voltak: "Please go away". A levélben részletesen leírja, mennyit dolgoznak az emberei azon, hogy a Tumblr jobb legyen, és hogy mennyire demotiválja őket, ha kritikus hangvételű e-maileket kapnak.

A tumbli atyjának kiborulása teljesen érthető, mert az elkeseredett felhasználók tényleg úgy viselkednek gyakran, mint az elkényeztetett óvodások. Azonban bármennyire is rosszul esik és személyes sértésként tűnik fel a sok panasz, nagy hiba ezeket mellreszívni, még nagyobb mindezt a kommunikációban is megjeleníteni. Egyetlen járható út van ezekben az esetekben: bocsánatkérés, kedvesség sőt vidámság, a kritika megköszönése. Ennél sosem kevesebb. Mindezt meg lehet még támogatni a munkáról folyó publikus háttérinformációkkal.

Nehéz látni, mi az a pillanat, amikor egy startup vezetőjének és munkatársainak inkább a saját munkájuk ellátására kell összpontosítaniuk és ki kell engedniük a kezükből a felhasználókkal való kommunikációt. Olyan lépés lehet ez, amit megtéve úgy érezhetik, hogy már nem is igazi startupok, eltűnik a garázscég-hangulat és megkezdődik a vállalattá válás. Ettől azonban nem kell félni, hiszen épp a jól átgondolt és profin kezelt kommunikáció segítségével tudnak megőrizni valamit abból, amit a termékük és a szolgáltatásaik kulcsértékeiként azonosítanak. 

2 komment

Egy Lab42 nevű cég kutatást végzett a Facebookon és a MySpace-en, melynek keretein belül a közösségimédia-felhasználók tévénézési szokásait szándékoztak vizsgálni. Négyszáz ember válaszolt a kérdésekre, melyeket összegezve például kiderült, hogy többségük több televíziós tartalmat néz, mint korábban, és egyre nagyobb mértékben inkább online. 

Prémium kábel előfizetésük van, set top box-szal veszik fel a műsorokat és annak ellenére, hogy ma már tényleg csak nagyon kevesen vannak, akik nem torrentezik le az őket érdeklő műsorokat, a megkérdezettek 56 százaléka tett így a megelőző hónapban.

A legtöbben sorozatokat néznek a legkülönfélébb fajtákból, és a fő online videóforrás természetesen a Youtube.

Mindez infografikában elmesélve:

Ez teljesen reálisnak tűnik, bár ha a saját példámat nézem, én inkább az IPTV-nél maradok, ha mozgóképről van szó. Valamiért még mindig nem tudtam rávenni magamat, hogy az internetet rávarázsoljam a TV képernyőjére. Talán ha torrenteznék...

Ti is ilyen konzervatívak vagytok, vagy vígan fogyasztjátok a sorozatokat online?

1 komment

Nagyon jó és izgalmas hírünk van: AppFlow néven elindítottunk egy önálló alkalmazásfejlesztő divíziót, mely elsősorban Android-, iPhone-, és iPad-alkalmazások, valamint Augmented Reality megoldások, továbbá Facebook- és Twitter-applikációk fejlesztésével foglalkozik majd.

Azért tettük meg ezt a lépést, mert az utóbbi időben egyre több ilyen jellegű feladatot láttunk el az olyan sikeres közösségimédia-kampányok menedzselése mellett, mint amilyen a Magyar Dal Napja tavalyi aktivitásai vagy a jelenleg is futó Tartsd a szintet! kezdeményezés a cukorbetegekért.

Kiszervezhettük volna ezt a tevékenységet külön cégbe is, de az integráció hívei vagyunk, ha az újmédia és a pr kapcsolatáról van szó. Ezért a grafikusokból és fejlesztőkből álló divízió szerves részét fogja képezni a FLOW PR-nek és a megbízói igényektől függően fog együtt dolgozni a csapatokkal.

További tervünk, hogy saját brand alatt futó alkalmazásokat, megoldásokat is elindítunk a magyar és a nemzetközi piacon egyaránt. 

Szólj hozzá!

Nagyon jó Twitterkampány esettanulmányára találtunk rá nemrég. Az Edelman Digital gondozásában egy borotválkozó gél, az Edge kezdett twittelni szeptemberben egy nagyobb, anti-irritációs kampány részeként.

A fő gondolat ehhez illeszkedve az irritáció megszüntetése, jelen esetben a Twitterezők életében. Ugyanis nagyon okosan belátták, hogy az emberek imádnak panaszkodni, ha nem elég meleg a kávéjuk vagy lekésték a buszt, nem süt a Nap... a végtelenségig lehetne sorolni. A kampányon teljes munkaidőben (!) dolgozó kreatív és a pr-tanácsadó olyan üzeneteket keres, amik ezeknek a nyafogásoknak egy kicsit érdekesebb, eredetibb változatai, vagy legalábbis lehet róluk beszélni.

Ha pedig találnak egy igazi nagy mérgelődést, megpróbálnak segíteni. Így történt, hogy amikor egy user az elfogyott müzlin sajnálkozott, küldtek neki pár kilóval. Vagy amikor elromlott egy iPad, szintén küldtek egyet. (A mázlista!) De nem feltétlenül a drága dolgokkal való "lekenyerezésről" van szó. Amikor egy nő azon háborgott, hogy a férje sosem veszi fel a hallókészülékét, küldtek neki egy megafont, amiről a nő egyébként rögtön posztolta is a képet a Twitterre. Az is előfordul, hogy egy vicces videóval próbálják jókedvre deríteni az elkeseredett felhasználót. A vicces és kreatív segítség miatt ma már nagyon sokan használják a #soirritating taget, reménykedve, hogy eljön a megoldás vagy legalább lesz, aki meghallgatja őket.

A kezdeményezés a nagy sikerre való tekintettel egész évben fut, ami azt mutatja, hogy nagyon jó ROI-t kalkulálhattak az Edge marketingesei a minden bizonnyal magas költségek ellenére is. Hiszen két ember csak a Twitterrel foglalkozik, és gyakran drága megoldást szállítanak az irritációk megszüntetésére. Kíváncsi vagyok, hogy az irritációs kampány után mi fog történni, de bizakodó vagyok: valószínűleg folytatni fogják a munkát és bár más fókusszal, továbbra is aktívak lesznek. 

Szólj hozzá!

Újra a Huffington Poston találtunk rá egy érdekes írásra, ráadásul éppen az alapító, Arianna Huffington tollából. Cikkében arról ír, hogy annak ellenére, hogy az újmédia egyértelmű evangalistájának tartja magát, a múzeumok vonatkozásában már kicsit más a hozzáállása.

Szerinte ugyanis (röviden és egyszerűen elmondva) a múzeumok éppen az elmélyüléshez, rácsodálkozáshoz adnak teret, a különböző appok és a megszerzett élmény vagy éppen nézett kép kiposztolása a Facebookra vagy Twitterre ebből elvesznek.

Úgy érzi, hogy gyakran olyan fejlesztéseket készítenek a különböző intézmények, melyek inkább l'art pour l'art alapon működnek, tehát a kapcsolat a kapcsolat kedvéért és nem egy valódi célért jön létre.

Mindezzel nagyon könnyű egyetérteni, főként, hogy olyan jól van megírva a cikk. A kommentelők viszont nagyon sok egyéb szempontra mutatnak rá, amiket szintén nem szabad szem elől téveszteni. Többen azt emelik ki, hogy a szerző egy korai huszadik századi eszme szerint értelmezi a múzeumok funkcióját, egyfajta templomként, szakrális helyként kívánja látni őket. Ráadásul elsősorban a művészeti profilú helyekről ír, ezzel szemben nem nehéz belátni, hogy mondjuk egy tudományos jellegű múzeumnál kifejezetten megkönnyítheti a befogadást, illetve a látottak megértését egy kapcsolódó videó vagy infografika. Ezenkívül már az audiotúrák esetében is csorbul Arianna Huffington eszméje, hiszen már az is kicsit eltávolít az éppen tapasztalt élménytől.

Az ellenérveket még tovább lehetne sorolni, de persze nem nehéz belátni, hogy van igazság az eredeti felvetésben: könnyen előfordulhat, hogy nem igazi, releváns fejlesztést tesznek elérhetővé a múzeumok, hanem épp csak egy újabb marketingfogást alkalmaznak, felülnek egy hype hullámára. Ezeket viszont könnyű megkülönböztetni a valós eredményektől, és egyébként is: annyira talán nem nagy baj, hogy egy app nem olyan magas színvonalú, ha ezzel több látogatót sikerült bevonzani a kiállítótermekbe, illetve ha a látogatók örömüket lelik a használatában.

Szólj hozzá! · 1 trackback

A Kreatív legújabb számában több más szakértő mellett újmédia stratégánk, Madalina Rita is elmondta véleményét a Facebook like potenciális hatásairól. Valamennyi megkérdezett más és más szemszögből közelítette meg a kérdést, ami abból is következik, hogy a szerkesztők nem szűkítették le teljesen a témakört. 

Ajánljuk figyelmetekbe, mert nagyon érdekes. Itt olvashatjátok.

Szólj hozzá!