Egy hétköznapi srác 2006-ban feltöltött magáról egy képet a Flickr-e, amin épp ordított. Egyik munkatársa egy napon jelezte, hogy látta a képét New Yorkban egy aluljáróban árult pólón. Természetesen fogalma sem volt arról, hogy a fotót a Yahoo! által üzemeltetett képmegosztó oldalról már több ezren letöltötték, és a képe azóta az iráni tüntetések jelképe is volt, megjelent házfalakon, pólókon, flyereken, könyvborítón, hirdetésekhez használták több mint 40 országban – legalábbis ezekről a szerteágazó felhasználásokról tud eddig Noam Galai, a képet készítő és azon szereplő izraeli születésű, de New Yorkban élő és dolgozó fiatalember.

A történet egyik eleme sem példanélküli:

• Teljesen átlagos internet felhasználók képesek olyan tartalmat előállítani, ami kereskedelmi értékkel is bír. (Andy Warhol óta talán az sem ördögtől való, hogy elgondolkozzunk a kulturális értéken is, amit a popkultúrához hozzátett ez a mára már valóban közismert fotó.)
• Amit egyszer megosztunk egy közösségi oldalon, és bárki számára hozzáférhetővé tesszük, annak felhasználását szinte semmilyen szinten sem tudjuk nyomon követni, ellenőrizni.
• Tömegével vannak a világon internetfelhasználók, akik úgy tesznek szert komoly haszonra, hogy az online, ingyenesen hozzáférhető tartalmat használják fel termékek előállítására, és nincsenek tekintettel a szerzői jogokra és azok tulajdonosára.

Az alábbi videóban Noam saját szavaival meséli el a történetét, mely során egyetlen alkalommal fizettek is neki a kép használatáért: a National Geographic, mint amerikai kiadó, által megjelentetett, politikai témájú magazin borítóját díszítette képe az amerikai elnökválasztás évében.

A történet azért lehet érdekes számunkra, mert egyfelől megmutatja azt, amit mindenki jól tud, aki az interneten éli életének egy részét: a szerzői jog betartására esély sincs azok részéről, akik az online „talált” tartalomra alapoznak üzletileg is racionalizálható nyereséget. De egyúttal benne van a videóban az is, hogy a neten keresztül egy fotó is korábban soha nem látott mértékben tud elterjedni. A popkultúra elemei a szemünk előtt születnek abból, amit feltöltünk.

Egy ellentétes hozzáállást tükröző példa az a videó, melyben a Central Parkban talált filmtekercs megtalálói és készítői végre találkoznak. Valószínűleg a legtöbben emlékszünk a videóra, amiben egy szintén New Yorkban élő felhasználó osztja meg a YouTube közönségével, hogy talált egy tekercs filmet a Central Parkban amit a hóvihart követően készítettek feltehetően turisták. Azért készítette a videót, mert meg akarta találni a filmtekercs gazdáit (illetve mert minden bizonnyal azt követően, hogy több mint 1,6 millióan nézték meg filmjét, könnyedén kap majd állást egy web-es cégnél Amerikában). Nos, a találkozó létrejött, hála az internetnek:

Nem szabad tehát általánosítani a netre feltöltött tartalmak felhasználását illetően sem: pontosan ugyanúgy megjelennek itt is az egyéni attitűdök, mint az élet bármely más területén. Néhány erre vonatkozó felméréssel a közeljövőben foglalkozunk majd még itt, a Trendlaboron.

Szólj hozzá!

Vége a Youtube-diszkós házibuliknak?
Érezhetően bekeményítettek a szerzői jogok érvényesítése terén a Youtube-on az elmúlt hónapokban: viharos gyorsasággal váltak elérhetetlenné évek óta népszerű és nagy nézettségű zenék, videoklipek és filmrészletek (a nem jogtiszta zenék törlése a videók alól egy per hatására már 2009-ben megkezdődött). 

Ezeknek a legyalulására a legnagyobb videomegosztó oldalnak persze minden joga megvan, sőt ez olyan kötelessége is, amelynek a nagy zenei kiadók perekkel és egyéb eszközökkel próbálnak – úgy tűnik, egyre eredményesebben – érvényt szerezni. Csakhogy a Youtube sikerének, népszerűségének egyik alapja épp az volt, hogy ha a felhasználóknak bármilyen zenés vagy filmes videorészletre szüksége volt, azt jó eséllyel megtalálták itt. Így vált a Youtube nemcsak a blogok, a Facebook és egyéb közösségi oldalak bejegyzéseit színesítő videók legfontosabb forrásává, de például a házibulik központi elemévé is (apa hifiszettjét leváltva). A saját videós alkotások készítőit szintén érzékenyen érinti ez a szigorítás, mivel sok esetben nem tölthetik fel a jogvédett zenékkel színesített összeállításaikat, így kénytelenek saját vagy a Youtube által felajánlott hanganyagokat használni.

A szigorítás más alkalmazásokat is érzékenyen érint
Olyan népszerű alkalmazások is részben a Youtube-on elérhető tartalmakra épülnek, mint a blip.fm, ahol amellett, hogy saját kedvenc számainkat közzétehetjük, a többiek összeállításaiba is belehallgathatunk, így egy olyan személyre szabott rádióadónk lesz, ahol a zenei szerkesztőket mi magunk válogatjuk össze. Épp a blip.fm-en levő régebbi bejegyzésekre visszagörgetve tűnt fel, milyen sok Youtube-os forrásból származó bejegyzés vált elérhetetlenné – mindez az elmúlt 4-5 hét fejleménye. Rákerestem pár olyan nagy kedvenc filmrészletre is, amelyeket korábban újra meg újra elővettem, de ezek jó része is eltűnt. Persze a blip.fm már azelőtt is nagyon népszerű volt, hogy a Youtube-videókat ide is bekötötték, de azóta összehasonlíthatatlanul bővebb lett a kínálat.

Megoldási kísérletek
Ha a Youtube-on elérhető tartalmakat ilyen tempóban ritkítják tovább, jobb híján nagyon sokan máshol fogják majd keresgélni a legnagyobb videómegosztóról már törölt zenés videókat és filmrészleteket. A szerzői jogok védelme és a tartalmak szabad megosztása és felhasználása közötti érdekellentét megoldása felé a zeneletöltések terén már láthatóak az előrelépés jelei (e téren a Radiohead nyitott új korszakot még 2007 októberében, amikor a felhasználókra bízta, mennyit fizetnek az új album letöltéséért). A videómegosztók esetén egy széles körben alkalmazható megoldás továbbra is várat magára. Ami azért is furcsa, mert ez az oldalak népszerűsége alapján óriási üzleti lehetőséget is rejt magában.

Apróbb pozitív kezdeményezéseket persze már e téren is találunk: Moby például már nyitott az amatőr és a nonprofit videósok felé: bizonyos alkotásait erre a célra létrehozott oldalán ingyen a rendelkezésükre bocsátja. Több kisebb-nagyobb kiadóvállalat pedig saját csatornáján teszi elérhetővé a különböző tartalmakat, esetenként a beágyazhatóságot is engedélyezve. 

Ahogy arról az Index is beszámolt, a Friendly Music oldal segítségével pedig 2 dolláros áron jogtisztán használhatunk különböző zenéket saját videóinkhoz, de a kezdeményezés értékét egyelőre csökkenti, hogy épp a nagy kiadók nem csatlakoztak még, csak a függetlenek. Pedig ezen ők is kereshetnének – aki sok időt és energiát öl egy saját videó készítésébe, az nem fog sajnálni 2 dollárt a megfelelő zenei aláfestésért sem.

Hasonló megoldás elképzelhető a népszerű filmjelenetek megosztására is – a tízperces részletekben feltöltött teljes filmek törlése ugyan logikus lépés, de önmagában egy kisebb epizód nem okoz veszteséget a forgalmazóknak, sőt akár kedvet is csinálhat a teljes film megnézéséhez. Az biztos, hogy a különböző tartalmak törlése érdekében indított perek önmagukban már nem elegendőek a kérdés megnyugtató rendezésére, és hosszú távon saját üzleti eredményességüket is veszélyeztetik a nagy kiadóvállalatok, ha a szerzői jogok érvényesítését nem párosítják a megváltozott környezethez igazodó új felhasználói lehetőségek bevezetésével.

2 komment