Négyszeresére nőtt az Instagramot rendszeresen használó újságírók száma 2014 óta a legfrissebb Trendlabor Médiaindex felmérés eredményei alapján, így mostanra a sajtó munkatársainak közel fele megtalálható a legnépszerűbb fotómegosztón. A Facebook-felhasználók arányának növekedése is folytatódott, mostanra gyakorlatilag szinte mindannyian naponta felkeresik az oldalt. Csökkent viszont a blogok népszerűsége, az újságírók blogolási kedve a 2010. évi szint alá, 23%-ra esett vissza, és már csak harmaduk olvas napi rendszerességgel ilyen típusú tartalmakat.

Immár harmadszor mértük fel az újságírók közösségimédia-használatát. A 2010 óta négyévente elvégzett Trendlabor Médiaindex kutatásunk keretében egyaránt vizsgáltuk az egyes csatornák ismertségét, használatuk rendszerességét, illetve a közösségi média megítélésének alakulását. Az eredmények összehasonlításából kiderül, hogy míg 2014-ig a Facebook munkacélú használata terjedt a leggyorsabban a sajtó munkatársai körében, addig az elmúlt négy évet már az Instagram térhódítása jellemezte.

A különböző közösségi felületeket jól ismerők, illetve rendszeresen használók aránya egyaránt az Instagram esetén nőtt a legdinamikusabban: a korábbi 25%-kal szemben jelenleg már az újságírók közel kétharmada nyilatkozott úgy, hogy tisztában van a fotómegosztó funkcióival, működésével. Ennél is látványosabban, négyszeresére nőtt azok száma 2014 óta, akik hetente több alkalommal instagramoznak, így mostanra a médiában dolgozó szakemberek közel fele a csatorna rendszeres felhasználójává vált. Ennek hatása az olyan sajtómegjelenések esetén is megfigyelhető, amelyek elsődleges forrásául az Instagramon közzétett posztok vagy story-k szolgáltak. Ilyen anyagokkal az online híroldalak mellett már a legnagyobb elérésű televíziós esti híradásokban is egyre gyakrabban találkozhatunk. A fotómegosztó felhasználóinak száma tehát látványosan nőtt a sajtó munkatársai körében az elmúlt négy év során, és várakozásaink szerint ez a trend a következő időszakban is folytatódni fog.

Folytatódott a Facebook-ot naponta felkereső újságírók arányának növekedése, ami a korábbi 87%-hoz képest mára meghaladta a 95%-ot. A Facebook és a Youtube ismertsége, illetve a regisztrált felhasználók száma érdemben nem változott, mivel mindkét érték már 2014-ben elérte lehetséges maximumát. Növekedésnek indult a LinkedIn-t rendszeresen felkeresők száma, de még mindig csak a sajtó munkatársainak mindössze ötöde lép be erre a felületre legalább hetente néhány alkalommal.

Fordulat állt be a blogok iránti újságírói érdeklődés alakulásában, a 2010 és 2014 közötti jelentős növekedést az elmúlt négy évben visszaesés követte. Feléről harmadára csökkent a blogokat naponta olvasók aránya, a válaszadók ötöde pedig már egyáltalán nem olvas ilyen tartalmakat. Míg 2014-ben az újságírók harmada írt egy vagy akár több blogot, mostanra ez alig 23%-ukról mondható el, ami a 2010. évi szintet is alulmúlja. Nincs változás ugyanakkor a kommentelés terén: a megkérdezettek négyötöde továbbra is csak ritkán vagy egyáltalán nem ír hozzászólásokat a blogposztokhoz.

Továbbra is kifejezetten aktívak az újságírók a különböző tartalmak megosztásában: tízből kilencen osztanak meg linkeket, képeket, videókat és dokumentumokat ismerőseikkel a közösségi felületeken vagy emailben.

A klasszikus média és a közösségi média viszonyának megítélése nem változott számottevő mértékben 2014-hez képest: továbbra is minden második újságíró úgy látja, hogy a közösségi és a hagyományos média szerepe egyaránt fontos a tömegtájékoztatásban.

A Trendlabor Médiaindex felmérésről

A FLOW PR harmadik alkalommal elvégzett kutatásának célja annak vizsgálata, hogyan használják az újságírók a közösségi médiát a munkájuk során és szabadidejükben. Az első felmérés 2010-ben, a második 2014-ben készült. Az adatfelvételt 2018. október 2. és 29. között végeztük el, online kérdőív segítségével. A felmérés elkészítéséhez a közéleti, gazdasági, bulvár és életmód médiumok, valamint a tematikus média (ingatlan, egészségügy, IT, stb.) szélesebb kört elérő szerkesztőségeiből közel 200 újságíró járult hozzá válaszaival.

Szólj hozzá!

Brad felesége 11 éve dolgozott egy népszerű amerikai étteremláncnál, a Cracker Barrelnél, amikor egy szép napon minden különösebb indok nélkül kirúgták. Brad nem hagyta annyiban a dolgot, és egy rövid, de lényegre törő kérdést posztolt az étteremlánc Facebook-oldalára: "miért rúgtátok ki a feleségemet?"

Ekkor még ő sem sejtette, hogy rövidesen kommentelők ezrei állnak majd mögé, a választ követelve a Crackel Barreltől, az elmúlt idők egyik legszórakoztatóbb trollhadjáratát elindítva ezzel. Azóta az étteremlánc minden egyes posztja alá jut a trollkodó kommentekből, s a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a Crackel Barrel nem vesz tudomást a történtekről, és nem reagál a kérdésekre. A kommentelők egyébként erre a feltűnő csendre is kifejezetten viccesen reagálnak: "bárki is itt a közösségimédia-felelős, mondjon fel, és adja át a munkáját Brad feleségének. Nem válaszoltok a tömegeknek... Brad felesége válaszolna."

Azóta már saját hashtagje is van a mozgalomnak: #JusticeforBradsWife - amelyre kattintva csak az elmúlt órákból is rengeteg poszt bukkan fel a Facebook-on. Ezek a legváltozatosabb trollkodások: jöttek a szokásos mémek, sőt még dalokat is írtak Brad feleségének igazáért:

A kommentekben kifejezett felháborodás akkora méreteket öltött, hogy az már a média figyelmét is felkeltette, így azóta számos hírportál is foglalkozik az üggyel:

Az étterem amúgy az ételeivel, szolgáltatásaival kapcsolatban kifejezetten pozitív felhasználói visszajelzéseket kapott és kap még most is (tényleg nagyon jó ott a kaja), de a kommentelők ezeket a posztokat sem kímélik:

Az eset egy érdekes kísérletnek is felfogható arra vonatkozóan, hogy mi történik, ha egy közel 3 milliós követőbázisú oldalon hagyják elszabadulni az eseményeket - otthon azért ezt senki ne próbálja ki!

Szólj hozzá!

Számtalan kutatás, felmérés jelent már meg arról, hogy az egyes közösségi csatornákat milyen arányban használják a tizenévesek, de a korosztály tagjaitól származó vélemények, meglátások alapján alkothatunk igazán átfogó képet arról, mi áll ezeknek az adatsoroknak a hátterében, és mi határozza meg az ő esetükben a különböző felületekkel kapcsolatos preferenciákat. Az alábbiakban a 19 éves, texasi Andrew Watts összefoglalójából idézünk, aki sorra vette napjaink legnépszerűbb közösségi oldalait, és mindegyiket a tizenévesek szemszögéből értékelte.

Facebook
A legnagyobb közösségi oldal Watts szerint gyakorlatilag halott a korosztálya számára. Kisiskolás korában még menőnek számított, de ma már saját szavai szerint „olyan, mint egy béna családi ebéd, ahonnan nem tudsz lelépni.” A tizenévesek számára a családtagok jelenléte mellett az is idegesítő a Facebook-ban, hogy minden hátránya ellenére egyszerűen muszáj itt fenntartani egy account-ot, különben mindenki azt kérdezgeti, hogy „miért nem vagy fent, hiszen mindenki ott van!” Mindemellett a három alábbi funkció kifejezetten népszerű a korosztály tagjai körében:

1. Csoportok: sokan csak azért mennek fel rendszeresen az oldalra, hogy csekkolják azon csoportok státuszfrissítéseit, amelyben tagok. Kifejezetten olyan tartalmakkal találkozhatnak így, amelyek érdeklik őket, és nem kell végiggörgetni a hírfolyam túlzsúfolt, bonyolult algoritmusok alapján megszűrt posztjait.
2. Messenger: egyszerűsége miatt közkedvelt, ugyanis így nem kell elkérni a telefonszámát azoknak, akikkel szeretnének kommunikálni, elég ismerősnek jelölni az illetőt, és máris kezdődhet a csevegés.
3. Új ismerősök felkutatása: ha egy fiatal megismerkedik valakivel egy buliban, elsőként nem az Instagram- vagy Twitter-accountjára fog rákeresni, hanem a Facebook-on néz utána annak, ki is az illető, mit lehet róla tudni. Ennek oka, hogy itt működik legjobban a keresőfunkció.

Instagram
Ez egyértelműen a leggyakrabban használt közösségi felület a tizenévesek körében Watts tapasztalatai alapján, és ennek számos oka van:

• több pozitív visszajelzés: Watts egyik barátjának 1500 ismerőse van a Facebook-on, de ha ott kitesz egy fotót, akkor kb. 25 lájkot kap, míg az Instagramon egy-egy képét tízszer ennyien belájkolják, holott ott csak 800 követője van.
• a Facebook-kal szemben itt nem kell amiatt aggódniuk, hogy ha egy-egy képet belájkolnak vagy kommentelnek, akkor erről mindenki értesül a hírfolyamon keresztül.
• minőségi tartalom: az esetek többségében a felhasználók jobban megválogatják, mit tesznek közzé az Instragramon, időt és energiát szánnak képeik feljavítására a különböző szűrőkkel és egyéb beállításokkal. 
• még nem árasztották el az idősebb generáció tagjai
• nem spammelik őket ugyanazokkal az idegesítő hirdetésekkel (és itt megint a Facebook a negatív ellenpélda), nem jelennek meg folyton irritáló bulvárhírek vagy a Buzzfeedről származó értelmetlen cikkek.

Az Instagram tehát még nincs annyira elüzletiesedve a fiatalok szerint, mint a Facebok, ezért is hajlamosabbak inkább a fotómegosztó oldal gyakoribb használatára.

Twitter
Watts saját bevallása szerint nem igazán látja értelmét a Twitter használatának, és korosztályának számos tagja osztja ezt a nézetét. A legtöbb iskolában van ugyan egy-egy szűk közösség, amely ragaszkodik a Twitterhez, de a többség nem szereti: nem olyan egyszerű megtalálni itt az ismerősöket.

Snapchat
Az Instagram mellett ez is nagyon népszerű, de más funkciót tölt be a tizenévesek életében: míg az Instagramra mindenki csak a legszebb, legkedvesebb pillanatait tölti fel, addig a Snapchat-re jöhet minden, az előző éjszaka legkínosabb pillanatait is beleértve. Mivel a tartalmak megtekintés után törlődnek, nem kell attól tartani, hogy a jövőben egy-egy kínos kép vagy videó kellemetlenségeket okoz majd pár évvel később, például álláskeresésnél.

Tumblr
A Tumblr-t továbbra is szeretik a fiatalok nemcsak azért, mert az idősebb generáció még mindig elkerüli, hanem mert itt olyan emberekkel vehetik körül magukat, akiknek hasonló az érdeklődési körük, és mivel itt Watts tapasztalatai szerint a legtöbb felhasználó nem fedi fel tényleges kilétét, sokkal szabadabban kommunikálnak, nem tartva attól, hogyan fogják őket posztjaik, véleményeik alapján megítélni.

Yik Yak
A pofonegyszerű alkalmazás lényege, hogy a névtelen felhasználók posztjai egy 10 mérföldes körön belül láthatóak azok számára, akik szintén letöltötték telefonjukra a Yik Yakot. Ennek megfelelően ez elsősorban az amerikai gimnáziumok területén közkedvelt – és mivel kiváló táptalaja a bullying néven ismert jelenségnek (amiről egyébként pár hete bemutattuk Bret Easton Ellis sarkos véleményét), jópár botrányt is okozott már az Egyesült Államokban.

YouTube
A tévézést a tizenévesek körében a YouTube-nézés váltotta fel Watts szerint. Ennek oka, hogy ma már a legtöbb számukra érdekes anyag kiváló minőségben érhető el itt, és a választék is bőséges. A tévék népszerű show-műsorai mellett a fiatalok itt néznek tutorial videókat, a számítógépes játékok legjobb pillanatairól készített felhasználói összeállításokat és persze videoklipeket.

Reddit
Nagyon sokan használják a korosztály tagjai közül napi szinten a legizgalmasabb webes tartalmak begyűjtésére. Watts a Reddit előnyei között említi a kommentelés jól kitalált rendszerét, amelynek köszönhetően mindig a legjobb hozzászólásokat láthatja. Megjegyzi ugyanakkor, hogy a legtöbb tizenéves itt inkább csak olvasgat, de nem tesz közzé tartalmakat.

Swarm
A geolokációs alkalmazás felett Watts szerint már eljárt az idő, fő funkcióját bőven átvették egyéb közösségi oldalak, például az Instagramon is megjelölhetik a tizenévesek a fotóik alatt, merre járnak, így a Swarmra már nincs szükségük.

Google+
Watts nem ismer senkit, aki aktívan használná a Google közösségi oldalát. Túlságosan bonyolultnak találják, senkinek nincs kedve a tizenévesek közül azzal babrálni, hogy az ismerőseit különféle körökbe rendezze, és nem is látják ennek túl sok értelmét.

Forrás

10 komment

Közzétettek a napokban egy, a hazai lakosság körében készített kutatást a közösségi platformok használatáról, amelynek egyik nem meglepő megállapítása, hogy a felhasználók leginkább ismerőseikkel szeretnek kapcsolatot tartani e felületek segítségével. Erre nyilván senki nem kapja fel a fejét, hiszen a legnépszerűbb közösségi oldalt, a Facebookot tulajdonképpen eredetileg erre találták ki. A kutatást bemutató cikkekben ugyanakkor felhívják a figyelmet arra is, hogy „a hazai felhasználók nem igazán aknázzák ki a közösségi média rejtette lehetőségeket”, utalva ezután például a munkakeresésre, de megemlítik azt is, hogy az eredmények alapján a megkérdezettek fele nem kíváncsi a cégek, szervezetek megnyilvánulásaira, s ezért „a marketingesek számára sem Kánaán már ez az oldal.”

Érdemes itt elgondolkozni az ok-okozati összefüggéseken: biztos, hogy felhasználókkal van a baj, nem pedig a közösségi médiában kevésbé sikeres céges oldalakkal?

 Egyrészt problémás ez a kérdésfeltevés: a felhasználókban elsősorban a közösségi élmény megélésére alkalmas tartalmak iránt van igény, tehát ha arról érdeklődünk, kíváncsi-e valaki a cégek, szervezetek közléseire, akkor a pozitív válaszok alacsony aránya borítékolható. A külföldön készített felmérések hasonló kérdéseire is ilyen vagy még negatívabb eredményt hoznak, így ebben nincs számottevő különbség a hazai lakosság és az egyéb országokban élők között.

Másrészt számos céges, szervezeti közösségi felületen találkozhatunk a mai napig a következő, alapvető hibákkal:

• Már az oldal alapkoncepciója rossz
  Lehet, hogy egy vásárló évek óta kitart például egy jól bevált wc-papírmárka mellett, de kicsi rá az esély, hogy elköteleződését a márka Facebook-oldalának lájkolásával is ki szeretné fejezni
  
  
• Egyoldalú, reklámjellegű közlések
  Gyakran még mindig az óriásplakáttal és az újsághirdetéssel van egy polcon a cégek fejében a közösségi média, így a Facebook-oldalon sorakozó posztok is az egyoldalú, felhasználói visszajelzéseket nélkülöző tartalmakra korlátozódnak
  
  
• Unalmas, érdektelen tartalom
  Többen ugyan megtanulták már, hogy párbeszédet kell kezdeményezni a követőkkel, de nagyon sokan nem találták még meg az ehhez szükséges hangot. Közben a buzzjellegű tartalmak terjedésével a verseny e téren csak egyre erősödik
  
  
• Ritka, rendszertelen frissítés
  A legizgalmasabb posztok sem érnek sokat, ha egy oldal csak eseti jelleggel frissül, elérésszáma drasztikusan visszaesik – ez olyan, mint a testedzés: egy többhetes kihagyás után lehet kezdeni mindent elölről

Ha csak a fenti problémák egyike érvényes egy szervezeti Facebook-oldalra, akkor azt az aktív felhasználók jó eséllyel elkerülik. Érdemes tehát inkább ezek kiküszöbölésére törekedni ahelyett, hogy a céges oldalakkal szembeni közönyt adottságként kezelnénk!

Szólj hozzá!

Világszerte nagy vihart kavart múlt hét végén a Facebook kísérlete, melynek során több mint 600 ezer felhasználó üzenőfalán módosították a pozitív, negatív tartalmak arányát. Ezzel azt szerették volna kideríteni, hogyan hat a közösségi oldal a tagok hangulatára. A legnagyobb közösségi oldal azóta már magyarázkodott az ügyben, de úgy tűnik, az etikailag megkérdőjelezhető kutatásnak további következményei lesznek, az Egyesült Királyságban ugyanis a britek információs jogokkal foglalkozó hatósága, az ICO (Information Commissioner's Office), Írországban pedig az Ír Adatvédelmi Hivatal indított vizsgálatot az ügyben.

A vizsgálat célja annak megállapítása, mennyiben felel meg a jogi előírásoknak az említett kísérlet. Ha esetleg arra a következtetésre jutnak, hogy a kutatás nem sértette meg a jelenleg érvényben lévő szabályokat, akkor könnyen lehet, hogy módosítani fogják a vonatkozó törvényeket, mivel egy brit politikus nyilatkozata szerint "ha még nincs erre vonatkozó megfelelő rendelkezés, akkor mindenképp szükség van ilyenre."

Források: hír, kép

Szólj hozzá!

A legjobb reklámfogás mindig az, ami két egymástól távolinak tűnő dolgot kapcsol össze egyszerű, de nagyszerű módon. Legyen szó egy csésze kávéról és az on-off gombról, az úttestre festett zebra fehér csíkjának a mosószerrel való szimbiózisáról és még sorolhatnám. Az alább ecsetelt gerillakampányban nem csak hogy két egymástól mérföldekre álló dolgot hoznak össze, hanem a közösségi oldalak legelcsépeltebb jelenségeivel apellálnak. És milyen jól teszik!

Magam is nagy állatbarát vagyok és lelkesen osztom meg hétről hétre a „fogadj örökbe” tekintetű kiskutyák és macskák fotóit, mélyen magamba nézve azonban be kell vallanom, engem is idegesít néha, ha a huszadik szomorú tekintetű kisállat köszön rám a Facebook falamról. De megosztom. És reménykedem.

A másik jelenség, a számomra érthetetlen szelfi, natúr szelfi, winter szelfi és társai, amiket egy éve még szinte senki nem ismert, ma azonban már Obamától kezdve Ferenc pápáig, mindenki használja. Sőt a hogyan csinálj olyan szelfit amivel kitűnhetsz a többi szelfi közül című történet is kezdetét vette nemrégiben.

Mindezt kihasználva indított zseniális kampányt a Dallas Pets Alive nevű csoportosulás, akik a helyiek Instagram szelfijére montírozzák rá a gazdira váró kiskutyákat, majd megosztják a képeket saját oldalukon. Hihetetlenül ötletes és kedves megmozdulás ez, ami szerethető módon lovagolja meg a szelfi-dömping hullámait.

A fotókban pedig a non plus ultra, hogy a kisállatok nemcsak megjelennek, hanem kommentben meg is indokolják, hogy miért érdemes őket örökbe fogadni. Végre nem a szokásos bűntudatkeltő szöveg megy, hanem humorral és szimpátiával próbálnak az emberekre hatni. Az alábbi kis fülesnek például kiválóan passzol a nyakörve a leendő gazdi fülbevalóihoz. Egyszóval önportré ide vagy oda: engem megvettek kilóra. Reméljük másokat is.

Szólj hozzá!

Ez a hét a Facebook személyre szabott "Look back" videóiról szólt, nem is kellett sokat várni az első paródia elkészültére: Stephen Parkhurst alkotása arra mutat rá, hogy az automatikus válogatáson alapuló összeállítás láttán sokan inkább elborzadtak, nem pedig elérzékenyültek.

Az alábbi paródiában ennek megfelelően a Look back videó nem a legtöbbet, hanem a legkevesebbet lájkolt posztokat idézi fel, emlékeztet arra a napra is, amikor a család legkellemetlenebb tagja regisztrált a Facebook-ra, és elkezdett üzengetni, előkerülnek az utólag kínos politikai viták, aztán jön egy válogatás a mások profilján suttyomban megtekintett fotókból illetve a saját részeg képekből. Vagyis megnézhetjük, milyen volt valójában az átlagos felhasználó elmúlt néhány éve.

A lényeg viszont, hogy nem kell izgulni, állítólag hamarosan szerkeszthetővé válnak a véletlen folytán kínosra sikerült videók is!

Forrás: Business Insider

Szólj hozzá!

A Facebook-robbanás és szinte ezzel egyidőben a válság elmélyülése óta szórakoztató számomra annak megfigyelése, hogy milyen nagy mértékben tevődött át a fogyasztás a virtualitásba. Az embereknek hirtelen nem volt pénze, volt viszont egyre több olyan platformja, ahol azonban pénz nélkül is, csupán like-ok és megosztások, esetleg blogposztok segítségével továbbra is (sőt növekvő mértékben) meg tudták mutatni a világnak, hogy kik ők.

 Pontosabban, hogy mit szeretnek, mi tetszik nekik, illetve hogy hogyan élnének, ha egy bizonyos életszínvonalat meg tudnának engedni maguknak. Ha mutatok egy képet egy dizájnos táskáról, már majdnem olyan, mintha az én kezemben látnád, nem? A közösségi média egy hatalmas frusztrációs szeleppé vált, mert általa nem kell igazi költekezésnek kapcsolódnia a rólunk kialakított képhez, ezáltal kicsit enyhítheti a valóság fölött érzett elégedetlenségünket.

A Mashable szerint ráadásul az állásvadászatban is segíthet a tartalomfogyasztás, illetve ha erről látható bizonysággal tudunk szolgálni megosztások formájában. A content curation-nek köszönhetően elhitetheted magadról, hogy ismered az iparágat, innovatív vagy (hiszen ismered a menő csatornákat, forrásokat), szívesen segítesz másoknak, tudod, ki számít, és akár még el is tudod érni őket.

Ma tehát már nem kell blogot sem írni ahhoz, hogy kompetensnek tűnj. Persze azért ebben is sok munka van, mert mindig képben kell lenni. Egy kétnapos link megosztása ciki. :)

Szóval megosztásra fel, ha nem csak azt szeretnétek megmutatni, hogy jó az ízlésetek, hanem hogy még okosak is vagytok.

Szólj hozzá!

Nagyon jó sztorit dobott be a köztudatba a Facebook: még a kezdetek kezdetén, amikor üzletfejlesztési vezetőt kerestek, összekeverték a jelentkezőt 50 Centtel. A Facebook ugyanis akkoriban csak egyetlen profilkép feltöltését tette lehetővé, és Mark Zuckerberg azt hitte, hogy a kép főszereplője, a számára ismeretlen kemény fekete fickó lesz Eduardo Saverin, akivel majd találkozni fog a megbeszélésen.

A találkozó elvileg nem is sikerült annyira jól, mert egyszerűen nem erre számított Zuckerberg. Aztán persze később már túltette magát rajta, sőt azt is megtudta, hogy ki is az a 50 Cent.

Az mindenesetre nagyon vicces, hogy ennyire nem volt képben a Facebook akkori „vezetősége” a populáris kultúrát illetően, másrészt pedig fényes bizonyítéka annak, hogy ők tényleg nyitottak és nem gondolkoznak előítéletesen.

50 Cent egyébként tud a dologról, és elvileg azt mondta, hogy „A fenébe, el kellett volna vállalnom az állást!”

4 komment

Fizikai valójukban jeleníti meg a Facebook like-okat a francia Smiirl nevű cég Fliike nevű számlálója. A kereskedők így nemcsak online büszkélkedhetnek el rajongóik számával, hanem a reptéri kijelzőkre hajazó szerkentyűvel akár üzletük kirakatában is megmutathatják, hányan követik a Facebook oldalukat – írja a Viralblog.

A Facebook rajongó (vagy „like”) számlálót elsősorban a kisebb vállalkozásoknak és közösségi tereknek tervezte a Smiirl, a hosszabb távú céljuk pedig az, hogy minél több üzletet „digitalizáljanak”.

A Fliike 100,000 like-ig képes számolni a követőket, e felett már csak külön megrendelésre gyártanak majd le berendezést.

Az eszköz beüzemelése egyáltalán nem nehéz. Először is elhelyezhetjük például a bárpultunkon, a boltunk bejárata fölött vagy a kirakatunkban. Ezután a számlálóra bármilyen hordozható eszközzel felcsatlakozhatunk wifin keresztül, majd a Facebook fiókunkat - a Smiirl weboldalának iránymutatásait követve - összeköthetjük a fizikai kijelzővel.

A Facebook legutóbbi adatai szerint eddig 16 millió vállalkozás nyitott saját oldalt a legnépszerűbb közösségi hálón. Ezzel itt gyakorlatilag megduplázódott a kereskedelmi profilok száma tavaly óta.

A hasonló típusú online szolgáltatásokkal az a legnagyobb probléma, hogy a digitális megjelenést bonyolult összekötni  a mindennapi, valós tevékenységgel – mutat rá a Viralblog szerzője. Ezt a zavaró tényezőt hivatott áthidalni a Smiirl terméke azzal, hogy közelebb hozza a fizikai kijelzőt a virtuális falhoz.

A terméket a cég 2013 novemberében dobja piacra.

Szólj hozzá!

Ki sem merem számolni, hogy hány millió forintnak megfelelő összegért vásárolt az amerikai külügyminisztérium lájkokat. 630 ezer dollár mindenesetre nagyon sok pénz, és a nagy költekezésnek mindössze annyi lett az eredménye, hogy a követők száma kétmillió, illetve egy másik oldal esetében 450 ezer lett. A valódi, aktív követők viszont csak két százalékot tesznek ki. 

Ez egyébként a többi, nagyra duzzadt követőtáborral rendelkező Facebook oldal esetében is hasonlóan alakul. Mégis jobb lett volna, ha inkább hagyják, hogy organikusan nőjön a követőszám, mert úgy sokkal magasabb lehetne a bevonódás mértéke.

A fejetlenség egyébként nem csak a lájkvásárlásban mutatkozik meg a hírek szerint: a különböző állami szerveknek 150 közösségimédia-csatornája van, melyek gyakran átfedésben vannak egymással. Kellene oda egy tanácsadó...

A lájkvásárlás mindig rossz ötlet, ahogyan a mesterséges seedelés is. Szerencsére minket ezek egyelőre elkerültek. Mindenesetre ha esetleg lesz olyan ügyfelünk, aki lájkokat szeretne vásárolni, meg fogom mutatni neki ezt a cikket, hogy lebeszéljem róla.

Szólj hozzá!

Mostanában hatalmas a mozgás a Facebook háza táján (mind felhasználói, mind fejlesztői oldalon), de a legnagyobb bejelentést idén eddig a tegnapi sajtóeseményre tartogatták. Ez pedig a Facebook Home, ami nem más, mint egy Android launcher alkalmazás. A launcher lényegében az Android felhasználói felülete, a grafikus interfész. Ezen keresztül indíthatunk el további alkalmazásokat, telefonálhatunk és így tovább. A készülékgyártók ilyen launcherek fejlesztésével teszik megkülönböztethetővé a készülékeket. A Google Play áruházból jelenleg is többféle launchert tudunk letölteni telefonunkra, ha meg akarunk szabadulni a gyári felülettől. 

A Facebook Home ezekkel szemben természetesen a közösségi oldal integráltsági szintjében különbözik radikálisan, de erről máshol már olvashattatok részletesen is. Ami érdekes lehet még, és egyelőre kevesen említik meg, pedig Mark Zuckerberg, kérdésre válaszolva, megerősítette: bár jelenleg nem jelenít meg a Home hirdetéseket, azok feltétlen részét fogják képezni annak a jövőben.

A Home egy új élményt ígér a felhasználóknak az eszközhasználat tekintetében, azonban ez kimerül abban, hogy akár hova nyúlunk majd a telefonunkon a Facebook ismerőseink legfrissebb tartalmai fogadnak majd bennünket. Ezzel a Facebook jelentősen tudja növelni a nála töltött időt, de ami még fontosabb: adatokat szerezhetnek így a felhasználókról - ami eddig launcher szinten vagy a gyártók, vagy a Google privilégiuma volt. Azonban a mobil hirdetési piacot egyelőre nem látható módon alakíthatja át a Facebook a Home-mal. Egyrészt akár a Home-mal összekötött hirdetések is megjelenhetnek majd az alkalmazásokban, másrészt jelenleg nem elképzelhető, nem megszokott felületeket is értékesíthet a Facebook a Google-tól függetlenül.

A Home-mal egyértelműen a leginkább elkötelezett, Facebook-függő felhasználókat célozza meg a vállalat, akik viszont hajlamosak lesznek hirdetésekre kattintani, jelenleg is ezt teszik. Nagy kockázat tehát nincs a fejlesztésben. A Google viszont nem fogja tétlenül szemlélni, ahogy komolyan és több ponton veszélyezteti piaci részesedését - ismételten - a Facebook. A kérdés csak az, hogy a korábbi sikertelen próbálkozások után képesek lesznek-e előállni valamivel, amit használni is fognak az emberek. 

Szólj hozzá!

Tegnap a Facebook az előzetes várakozásoknak megfelelően bejelentette, hogy milyen változásokon fog átmenni a közösségi oldal központi eleme, a Hírfolyam. Egyelőre csak várólistára jelentkezhetünk, ha ki akarjuk próbálni a sok újdonságot hozó változtatást. (Mint mindig, most is azok a felhasználók kaphatják meg elsőként, akik az English (US) nyelvi beállítást használják.)

A változások felsorolásával nem is foglalkoznánk, azt mind a bemutató videó, mint több magyar portál is részletesen ismertette már. 

Ami így látatlanban kifejezetten hasznosnak tűnik tartalomfejlesztőként, az a Google+-hoz hasonló tematizált folyamok bevezetése. Persze különböző beállítások révén akár korábban is megoldható volt, hogy ennyire elválasszuk a tartalmakat típus, megosztók alapján a hírfolyamunkban. De ez most automatikusan így lesz és ez bizakodásra adhat okot.

Korábban már itt a Trendlaboron többször hangsúlyoztuk mennyire fontos, hogy minél változatosabb legyen a megosztott tartalmunk típusa: a fotók, videók, kérdések (és mostmár az offerek is!) megosztása a külső linkek és státuszok mellett azért nagyon fontos, mert ezzel növelhettük az oldalunk által elért felhasználók számát.

Az új hírfolyamokkal ez a szempont csak még nagyobb hangsúlyt kap, mivel ahhoz, hogy oldalunk minden tematikába bekerüljön, akár naponta szükséges lesz minden típus használata. Ezáltal az oldalak számára előállított tartalom mennyiségét nagy mértékben növelni kell majd. Akár azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ugyanannak a tartalomnak a különböző mutációit is elő kell majd állítani. Például, ha egy eseményt akarunk beharangozni a rajongóknak, akkor azt nem elég megosztani linkként a létrehozást követően, hanem kell készíteni beharangozó videót, előzetes képgalériát is és így tovább - és nem csak az utókommunikáció során kell felhasználni az színesebb tartalmat. 

Persze nem tudjuk még, hogy a rajongói oldalak esetleges önálló feedje és a hirdetések mennyire fogják ezt módosítani, de az meggyőződésem, hogy nem jelentősen, mert a Facebooknak továbbra is érdeke, hogy az ezekből a forrásokból származó bevételeit növelje. Ezért pedig a márkaoldalaknak tehát az összes folyamban biztosítani kell a megjelenési lehetőséget.

1 komment

Eheti infografikánk érdekes visszajelzéseket gyűjt össze a közösségi oldalak felhasználóitól. Nagy részük például szívesebben kér ügyfélszolgálati jellegű segítséget itt, mint a hivatalosabbnak ható csatornákon. A választ ráadásul döntő részben fél órán, de legfeljebb egy napon belül várják - ez a Twitter esetében még kiélezettebb. Az is kitűnik a grafikából, hogy a közösségi oldalakon egy-egy vállalatot követő felhasználók sokkal öntudatosabbak: a pozitív tapasztalatokat is megosztják a környezetükkel, ahogyan a negatívat is, ez utóbbi esetében ráadásul nagyon nehéz őket visszaédesgetni, mert nem terveznek újabb vásárlást. 

Szólj hozzá!

A Facebook épp egy hete jelentette be, hogy továbbfejleszti saját keresőrendszerét, mely a jövőben egy sor közösségi funkciót is magában foglal majd. Magyarul több kiváló összefoglalót lehetett olvasni arról, hogy pontosan milyen lehetőségeket kínál majd a Graph Search, azonban ezek leginkább a külföldi portálok cikkeit foglalják össze, hiszen az új kereső jelenleg a béta tesztelés fázisában van és bár lehet jelentkezni, de élőben egyelőre elég kevesen használhatták azt.

Kézenfekvőnek tűnik a Google keresőmotorjával összevetni a Graph Search jelentette változásokat. De szerintem már elvi szinten több érdekes különbség is megállapítható. A Google rendszeresen alakít a motor algoritmusain. Erre azért van szükség, mert a SEO-val foglalkozó szakemberek állandóan találnak olyan kiskapukat, amellyel a meghatározott tartalmat akkor is előnyösebb helyen tudják szerepeltetni, ha az a felhasználók keresési feltételeinek adott esetben kevésbé felelne meg, mint a találati listán hátrébb sorolt, nem SEO-zott oldalak. A Google számára az is már régen egyértelmű volt, hogy a közösségi oldalak átütő népszerűségével az ismerősök vagy csak követett hírességek, szakértők ajánlásai is relevánsan tudják módosítani a találati listát. A felismerést követően nem csak azért volt szükség egy saját közösségi platform létrehozására, mert a Facebook például a Google számára nagyjából egy fekete lyukhoz hasonlítható (korábban is kezdték el fejleszteni saját rendszerük alapjait), hanem azért is, mert a bejelentkezett felhasználókról rendelkezésre álló adatokat a hirdetési rendszerükben is fel tudják használni. Az online reputáció managerek számára azonban a találati listában való jó helyezés alapja a továbbiakban is a SEO marad - hiszen a Google-t jelentős mennyiségben kizárólag keresőként használják a felhasználók, illetve bárki számára elérhető a kereső-szolgáltatás kijelentkezett állapotban, amikor semmilyen közösségi forrás alapján nem tudja módosítani a találati listát a rendszer. 

A Facebook esetében ez egészen nyilvánvalóan nem lesz így, a felhasználókról minden keresés alkalmával minden adat rendelkezésre áll majd - ha az adott user úgy dönt, hogy Graph Search alapú keresést akar indítani.  A Google célja a Google+ integrálásával egyértelműen a keresési folyamat személyesebbé tétele volt, míg a Facebook a közösségek a böngészését teszi elérhetővé egy érdekesnek ígérkező keresési mechanizmus által (akár az egyéni akár a lokális közösségeket). A Google-nek régóta fel lehet tenni kérdéseket egész mondatban és nagy mértékben növelhető is a keresés eredményessége, ha valaki képes értelmes angol mondatokat alkotni. Azonban ezzel nem tudjuk böngészni ismerőseink kedvenc éttermeit, kedvenc zenéit vagy soha nem fogjuk vele megtalálni azt a kiállítást, amire a legtöbb barátunk kíváncsi. Vagy azt pártot, amit a legtöbben like-olnak. Ezzel az egésszel szerintem a hihetetlen mennyiségű rendelkezésre álló adatot teszi kezelhetőbbé és összefüggéseiben értelmezhetővé a Facebook minden felhasználójának a számára. Tehát a Facebook a közösségit teszi kereshetőbbé, míg a Google a keresést tette (személyesebbé majd) közösségibbé. 

Na de mit jelent ez a márka oldalak kezelői számára? Ha megértjük ezt a hozzáállásbeli különbséget, akkor - jelenlegi ismereteink birtokában - lesz-e valaha Facebook SEO? És miben különbözik ez a Google SEO-tól? A Google SEO-ról sok szó esett már, ezért csak a különbségekre mutatok rá. Állításom az, hogy a Google SEO alapja továbbra is a hagyományos tartalom-optimalizálás, mely révén az interneten elérhető tartalmunkat a Google motorja számára felismerhetővé, és az ismert algoritmusok értékelési struktúrájában  konkurenciánál fontosabbá, használhatóbbá, relevánsabbá tesszük. Az, hogy egyébként a +1-ezések révén az adott felhasználónak majd torzítja a találati listát a rendszer a megállapításon túl semmire nem jó nekünk. A Graph Search ezzel szemben nem csak ismerőseink, hanem minden felhasználó publikus adataiban keres, de ettől egyáltalán nem kell megijedni a privacy-huszárok szorongásait olvasgatva. Mert teszem azt, ha a személyes profilommal like-olom a kedvenc éttermem oldalát és ott a kirakott fotókat is előszeretettel kommentelem, majd valaki indít egy keresést, azzal, hogy mi a legnépszerűbb étterem Budapesten, akkor valaki megtalál majd egy jó helyet, de az én intim szférámba senki nem tudott kutakodni. 

A Facebook SEO tehát szintén a tartalom optimalizálásra épül, azzal a különbséggel, hogy itt az interaktivitás mértéke az elsődleges, amit mesterségesen, hivatkozásokkal, linkcserével, nem tudok torzítani. Tehát a tartalom előállítására, annak minőségére, és a rajongóink számára a való relevanciájára kell a hangsúlyt és az erőforrást csoportosítani a jövőben - ez a Facebook SEO. Mark Zuckerberg elmondta, hogy a Graph Search-csel elkészült a Facebook-élmény harmadik meghatározó pillére, ez tehát nem csupán egy olyan fejlesztés, mint a Bing-gel való korábbi együttműködés, sokkal több annál. El lehet mondani, hogy ilyen keresést helyek tekintetében például a Foursquare-n régóta indíthatunk (Explore funkció), de ott is csak limitált a forrás, amire épít és nehezen optimalizálható kínálati oldalról. 

Azt gondolom, hogy a felhasználók csak nyerhetnek a Graph Search használatával a jövőben, mert nem csak a Hírfolyamukon keresztül böngészhetik ismerőseik tartalmát, illetve a márkák rá lesznek kényszerítve, hogy további exkluzív tartalommal rávegyék a rajongókat, hogy még többször lépjenek interakcióra velük. Ehhez pedig a minőségen és a színvonalon kell javítani, amivel szintén a felhasználók járnak jól, hiszen nekik tetszőbb tartalmat láthatnak majd. A Graph Search összességében nem fogja leváltani a Google-t, mint az első számú keresőt, de szerintem egyértelműen bebetonozza a Facebook helyét a legtöbbet böngészett oldalak toplistájának elején.  

Szólj hozzá!

Erősen USA-centrikus infografikát mutatunk ma be, de mégis érdekes lehet számunkra, mert többek között megmutatja, hogy az egyes csatornákon mely témák a legnépszerűbbek. Így kicsit képbe kerülhetünk, hogy milyen típusú termékekkel, illetve brandekkel lehet a legszebb eredményeket elérni. Persze nem fog senki meglepődni, hogy az olyan cégeket találjuk az élen, melyek a legnagyobb kereskedők, illetve akik ruházattal, játékokkal/hobbival, szépségápolással, számítógépekkel foglalkoznak. A Facebook-Youtube-Twitter rangsorok hasonlóan alakulnak, míg érdekes változás áll be a Google +-nál, ahol bejön a képbe a lakásfelújítás. Ez folytatódik a Pinteresten, ahol előkelő helyet foglal el a lakberendezés is.

Szólj hozzá!

Sajnos a legutóbbi elnökválasztás alkalmával jócskán elkoptatták azokat a kifejezéseket, amivel az amerikai elnökválasztási kampány online eszközeit és csatornáit illethetnénk. Pedig ezúttal még jelentősebb aktivitást produkáltak a jelöltek, a kampánycsapatok igazán kitettek magukért. Ez több mint kényszer volt számukra ezúttal, ha figyelembe vesszük, hogy 2008-ban, az előző kampány idején, a Facebooknak mindösszesen 120 millió regisztrált felhasználója volt az egész világon, miközben a 2006-ban alapított Twittert alig több, mint 6 millió egyedi látogató kereste fel naponta. 2012-ben ezzel szemben a Facebookon több mint 167 millió regisztrált amerikai felhasználó érhető el (ez a teljes népesség több mint 54%-a!), miközben 140 milliónál is többre becsülik a Twitter accounttal rendelkező amerikaik számát. (forrás: socialbakers)

A közösségi média ezúttal tehát nem csupán a forrásbevonás és a kampánycsapatokkal, önkéntesekkel való kapcsolattartás eszköze volt, hanem akár hagyományos kommunikációs csatornáknál is értékesebb felület. A kampány végeztével (bár az utolsó órákig folyó kampány a mai napon is sok érdekességet tartogat) vajon megállapítható-e, ki nyerte az online versenyt? Ki költött többet és ez kinek lesz inkább kifizetődő? Az online közvélemény hasonlóan megosztott, mint a közvélemény kutatások alapján a regisztrált választók? Ki mire használta a csatornákat és milyen tartalommal? Ez mennyiben volt integrált a hagyományos kommunikációjukba? Választási összefoglalónk következik. 

Elsőször is, egy egyértelműnek tűnő, de mindenképpen szükséges megállapítást kell tennünk. A közösségi médiában és az online térben való kommunikáláskor, azok karakterisztikájából fakadóan, az ilyen kampányoknak  is fel kell készülniük arra, hogy nem csak a saját felületeiken keletkező aktivitásokra kell reagálniuk. Ilyen volt például, amikor a republikánus konvención Clint Eastwood egy üres székkel készített elképzelt interjút, mintha ott ülne Barack Obama. (Be kell vallanom, hogy ez az egyik legmenőbb belépő, amit konvención valaha láttam.)

A fiatal, iróniára és humorra éhes online felhasználók számára az alábbi tartalmak azok, amik a megfelelő formáját jelentik a reakcióknak és nem egy beszédben egy frappáns beszólás, amit az esti híradóba be lehet vágni, hogy egy közleményről már ne is beszéljünk. Obamaék a Facebook és Youtube tartalom tekintetében is jobb érzékkel alakították ki a tartalom hangnemét. Ilyen például Will Farrel személyes üzenete:

Jogosan vethető fel, hogy minden felmérés alapján Obama a színes bőrű és alacsonyabb átlagkeresetű szavazók mellett a fiatal választók között kiemelkedően népszerű, tehát számukra az efféle tartalom előállítása nem feltétlen az online tér megértéséből, hanem (várható) szavazóik igényeinek valós és helyes értékeléséből ered. De Mitt Romney videói szemmel láthatólag nem voltak képesek túllépni a jól megszokott televíziós kliséken. Döntő többségében kizárólag az érzelmeinkre próbálnak, egyébként nem sikertelenül, hatni. Azonban a napi motivációt elhanyagolható esetben várja bárki egy politikai hirdetéstől, míg egy jót derülni azért bárki ráér 3 percben, munkaidőben is.

Teljesen felesleges a brandelt felületek elemzésére, akár szakmailag is, kitérni, nyilván mind a két jelölt sok pénzt ölt a grafikai elemek kidolgozásába, szépek és igényesek, tartalmasak is lettek. A Youtube csatorna szépen kialakított és áttekinthető mind a két esetben. (Itt kell azonban megjegyezni, hogy az elnök a saját csatornáját használja és nem az elnökit, ami mondjuk nálunk biztosan nem ilyen kizárólagossággal történne bármilyen választás esetén.) Mind a ketten rengeteg képpel kommunikálnak Facebookon, napi szintű tartalmaikat mini-infografikák és egyszerű üzeneteket hordozó képek teszik ki. Természetesen mind a ketten vendégeskedtek a Google főhadiszálláson legalább egy-egy Google Hangout erejéig, bár állítólag Romney-é kicsit rosszul sikerült. 

Mégis a Pew Research kutatásai szerint az Obama kampány 4-szer hatékonyabb az online kommunikációban, sokkal több embert értek el az elmúlt hónapokban. Míg az Obama stáb átlagosan 29 tweetet közölt naponta, addig Romney-é egyet például - korábban már említettük a reagálás szükségességét. Mégis, a Romney stáb sokat tett a lemaradás behozására, a 4 évvel ezelőtti Obama kampány elemei mind megtalálhatóak. Így mobil appok a támogatásra, önkéntesek szervezésére és a legfrissebb információk azonnali kézhezvételére mind a két jelölt esetében rendelkezésre állnak már. Azonban a technológiai fölény egyértelműen Obamánál állapítható meg, ahogy 4 évvel ezelőtt is. Egészen elképesztő rendezvényeket tartott például a Tech4Obama nevű, természetesen szilikonvölgyi kezdeményezés, amelyek eredménye képpen a mindennapi felhasználói tapasztalatokat sikeresen ültették át a sokat látott geekek a politika területére. Ilyen az egyszerű felhasználó interfészek szükségessége például (és persze az adathalászat szükségessége, de erről talán majd máskor.)

De vajon mennyi pénzt költöttek minderre a jelöltek? Természetesen erre is készített valaki egy kiváló infografikát. Bár sajnos az nem derül ki belőle, mennyit költöttek a tartalom előállítására, de az mindenképp érdekes, hogy mennyit fordítottak hirdetésekre, amivel a forgalmat generálták ezeken a csatornákon. Természetesen Obama viszi a prímet.

Mindezek alapján annyit állapíthatunk meg nagy bizonyossággal, hogy a 4 évvel ezelőtti kampánnyal ellentétben, már közvetlenül a választókkal is kommunikáltak a jelöltek, rendkívül sokat költöttek az online tartalomfejlesztésre és saját választói célcsoportjaiknak megfelelően alakították jelenlétüket. A kérdés persze az, hogy a hagyományos célcsoportigények az online térben vajon változnak-e, ha erre egyértelműen válaszolhatnánk igennel és csak ezen múlna a választás, akkor Obama simán nyeri 2012-t.

1 komment · 1 trackback

Karácsonyhoz közeledve nem csak a hagyományos kiskereskedelmi forgalomban tapasztalható élénkülés. Az alábbi infografika az amerikai online boltok számai mellett bemutatja, hogy a közösségi média és a mobileszközök használata milyen hatással vannak a vásárlási szokásokra. Ezen felül megtudhatjuk, hogy a vásárlásokat leginkább milyen tevékenységek előzik meg, illetve, hogy mi motiválja a leginkább az online költéseket.

forrás

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

A mostani hétindító infografika a Facebook mobilos felhasználóiról mutat be érdekes információkat: számuk mára elérte a 488 milliót, vagyis már nagyságrendileg minden második tag mobilon böngészi a közösségi oldalt, és egyben ezzel ez a legnépszerűbb mobilalkalmazás a világon.

Learn about infographics software.

Forrás: Socialbakers

 

Szólj hozzá!

A jövő héten kezdődnek az ötkarikás játékok Londonban. Alig 9 nap múlva az emberiség döntő többsége az összes elképzelhető forrásból és minél gyorsabban szeretne majd hozzáférni a lehető legmegbízhatóbb információkhoz. Nem kell nagy tisztánlátás ehhez a megállapításhoz: 1936-ban az első élő televíziós közvetítés tárgya éppen a berlini játékok nyitóeseménye volt. (Ha máshonnan nem is, de a Robert Zemeckis 1997-es, Kapcsolat című filmjéből is tudhatjuk mindezt.) Azóta pedig minden egyes olimpia egyúttal forradalom a kommunikáció területén is: ha mást nem, legalább a nézettségi rekordot illik megdönteni.  

Az idei Olimpiát például már a Danny Boyle által rendezett nyitó eseménytől kezdődően 3D-ben nézhetjük, teljesen ingyenesen akár Magyarországon is, mivel a Magyar Televízió, követve hagyományait, úttörőként adaptálja az új technikai megoldásokat és digitális földfelszíni frekvencián sugározza a kísérleti M3D csatornát. 

A támogatók is nagy erőkkel készülnek brandelt tartalommal. A VISA például egy kiváló infografikát készített az Olimpia brit nemzetgazdaságra gyakorolt hatásairól. 

Azonban nem csak a televíziós közvetítésekben hoz újdonságot ez az olimpia. A mobil alkalmazások és közösségi csatornák területén is egy sor, a sportközvetítésekkel kapcsolatos újdonsággal készülnek világszerte. (Az appok döntő többsége egyaránt elérhető iOS-re és Android-ra.)

Mobil alkalmazások

Az angol BBC és az amerikai NBC televíziós csatornák, felismerve, hogy nézőik jelentős része akár a TV készülékek előtt, akár útközben igényli a hozzáférést az azonnali információkhoz, elkészítették a leginkább statikus és (szövegesen) informatív tartalomra építő alkalmazásukat. A BBC-alkalmazás esetében a világ legpatinásabb sajtóorgánumának újságírói által vezetett élő kommentár jelenti a többletet. Az NBC esetében, feltehetően a piaci igényekhez idomulva, az on-demand videós tartalmak vannak túlsúlyban. Az NBC emellett egy önálló appban az élő videóképet is elérhetővé tette, természetesen kizárólag kábeles vagy műholdas előfizetői számára, exkluzív tartalomként. (Az MTVA a Foci EB-re készült hasonló, kiválóan működő alkalmazással!)

Az Amerikai Olimpiai Csapat is hivatalos applikációval készül, melyben az előzőekhez hasonlóan elérhető a teljes versenynaptár, az eredmények és azok újságírói kommentálása, és videós tartalom is, melyhez szintén valamely közvetítő csatorna előfizetése szükséges. Ezen felül természetesen teljeskörűen integrálásra került a Facebook és a Twitter is: a szurkolás funkcióval egy gombnyomással küldhetünk szurkolói üzenetet kedvenc sportolóinknak. 

A Lonely Planet a londoni appját frissítette az Olimpiára az események és helyszínek teljes tárházával. Tehát ők továbbra is ragaszkodnak a korábban a Trendlaboron már tárgyalt módszerükhöz, mely szerint szorosan szerkesztik saját tartalmukat és limitálják a felhasználói hozzájárulást. 

A hivatalos olimpiai alkalmazás is a fent felsorolt funkciókat tudja, csak nemzetközi felhasználásra tervezték. Elérhető benne a versenynaptár (amiből saját magunknak összeállítást is tudunk készíteni), videók, eredmények, beszámolók, de mindezt a saját időzónánkban, ami nem elhanyagolható mértékben segíti a nemzetközi használatot. Ezen felül pedig egy külön, csak az eredményeket közlő appot is készítettek a rendezők megrendelésére.

Facebook 

Érdemes arról vitázni, hogy milyen hatással van a Facebook használat a hírfogyasztási szokásokra általában, és hogy ez egy jó vagy káros folyamat-e, azonban egy dolgot kár lenne vitatni, mégpedig azt, hogy jelentős látogatottság érhető el az ismerősök ajánlásai és a saját oldal optimális üzemeltetése révén egyaránt. 

Az NBC hivatalosan is együttműködést kötött a Facebookkal az elérés maximalizálása és a minőségi tartalomszolgáltatás érdekében. Egyrészt kizárólagos hozzáférést kapnak a Facebook Talk Meter szolgáltatásához, mely révén a legnépszerűbb sportolók és versenyek buzz szintjét tudják majd mérni. Ez megmutatja, hogy a felhasználók milyen mértékben beszélnek vagy lépnek interakcióba egy-egy szó vagy kifejezés kapcsán, mennyire használják azokat a kommunikáció során. Ezen felül az NBC Olympics oldalon exkluzív tudósítások és tartalmak is elérhetőek lesznek. Az NBC a műsoraiba is minden korábbinál jelentősebb mértékben fogja integrálni az így szerzett információkat és véleményeket egyaránt, ehhez a sajnos hazánkban még nem teljesen elérhető Facebook App Centre egy appja is hozzájárul majd.

A hivatalos olimpiai Facebook oldal profin felépített, teljes Timeline-nal, játékokkal, videós és fényképes nyereményjátékkal, Flash-alapú közösségi játékkal gyúrt rá a rajongószámra. Tartalmát tekintve az olimpiai helyszíneket és azok hangulatát próbálják megragadni majd. Az Olympic Hub pedig a versenyzők közösségi média felületeit gyűjti össze egy helyen, toplisták, országok, sportágak szerint teszi böngészhetővé a több ezer sportoló saját csatornáját.

A hazai helyzet sajnos nem ilyen érdekes. A Magyar Olimpiai Bizottság Facebook oldalát alig 400-an likeolták, és a tartalma is kimerül a hivatalos oldal híreinek újraposztolásában. Az MTVA sem készül hasonló alkalmazással, mint az EB idején - legalábbis egyelőre ennek nyoma sincs. Pedig az Olimpia esetén sokkal nagyobb érdeklődésre tarthatnának számot, ez szinte borítékolható. 

Mindebből csak a mára már szokásosnak nevezhető következtetést lehet levonni: tömegek számára alakult át a hír- és tartalomfogyasztás mikéntje. Már nem csak azért érdemes jelen lenni saját, brandelt felülettel, mert modernitást és innovációt sugall, hanem szükséges, mert valóban növelhető az elért felhasználók száma. Vagy csak az internethasználat előretörésével elvesztett nézőket lehetséges visszacsábítani? Újakat nem szerezhetünk? Ezt a következő évek előtt már az olimpiai számokból is megtudhatjuk!

Szólj hozzá!

Mára szinte mindenki, aki vállalati kommunikációval foglalkozik, megismerkedett valamilyen szinten a közösségi médiával. Ez a sokak esetében gyors és néha kényszer szülte tanulási folyamat azonban azzal járt, hogy egyre többen hajlamosak kizárólag a Facebook-kal azonosítani az online közösségi kommunikációt, s így csak ennek használatára összpontosítják erőforrásaikat. Nem csoda, hogy a legnagyobb vállalatoktól a sarki lángossütödéig mindenki Lájkolj minket a Facebook-on! üzenettel árasztja el környezetét – sokan ennyivel le is tudják a közösségi jelenlétet. Összegyűjtöttünk öt érvet, ami amellett szól, hogy érdemes kitörni a kék dobozból, és a Facebook-on túl további közösségi felületeket is használni.

1. Óriási kommunikációs zaj

Ma már szinte mindenki a Facebook-ban látja az üzenetei továbbítására legalkalmasabb platformot, így a kommunikációs zaj óriási lett. Nem csoda, hogy ezek az üzenetek egyre kisebb arányban jutnak célba: egy átlagos felhasználó 80 oldalt követ, ráadásul egy posztot az adott oldal követőinek mindössze 16%-a látja. Nem véletlen, hogy a korábban oly népszerű „mikor a leghatékonyabb posztolni?" aranyszabályok sem működnek már olyan jól: mindenki próbál optimálisan időzíteni, így épp a „leghatékonyabb" idősávokban pörögnek a leggyorsabban a különböző posztok az üzenőfalakon.

2. Már nem olcsó
Szeretnéd, hogy tényleg minden követőd lássa az oldalad posztját? Akkor kattints a „Promote" gombra, és fizess! Különben elégedj meg a 16%-kal. Ez csak egy a Facebook új bevételi forrásai közül, és jó eséllyel számíthatunk még további pluszköltségekre a jövőben is. Ezzel együtt a hirdetési rendszer átalakítása is abba az irányba mutat, hogy egyre költségigényesebb lesz a Facebook-on a közösségépítés.

3. A véleményvezérek már továbbálltak
Ha a véleményirányítókat szeretnéd megszólítani, őket már nem nagyon fogod megtalálni a Facebook-on. Az újdonságokra éhes innovátorok körében a Facebook jó ideje nagyon nem menő, úgyhogy ők már rég nem itt kommunikálnak. Túl sokan lettek itt mostanra körülöttük, és belefáradtak abba, hogy az üzenőfaluk tele van az új ismerősök által huszadszor is kiposztolt olyan vírusvideókkal, amit ők már több mint tíz éve láttak, a távoli rokonok által posztolt születésnapi üdvözletekről nem is beszélve.

4. Nem mobilbarát, viszont egyre többen azon használják
A mobilinternet-felhasználók száma évről évre megduplázódik, és mára a Facebook minden második regisztrált tagja mobilon használja az oldalt (de pl. Japánban már a felhasználók 80%-a!). Ezzel együtt viszont a Facebook láthatóan nem fektet túl nagy hangsúlyt mobilalkalmazása fejlesztésre: a webes használathoz képest a lehetőségek korlátozottak, és az oldal a funkciók fejlesztésében sem tűnik aktívnak. A mobilnetezők megszólításának tehát nem ez a leghatékonyabb eszköze.

5. A gyors növekedés ideje lejárt
Bár a Facebook továbbra is képes növekedni, a bővülés üteme már az elmúlt évben és idén látványosan csökkent: míg 2010-ben még 189%-kal nőtt a Facebook-on töltött idő, addig ez a szám 2011-ben már alig haladta meg az 50, idén pedig a 20%-ot. Ez az oldal életciklusának jelenlegi fázisában nem meglepő – az internet-felhasználók jó részét már a tagjaik között tudhatják. Ez helyi szinten is együtt jár azzal, hogy megjelenik az a plafon, amit a saját követőbázis, közösség építésében el lehet érni. Az még a jövő zenéje, hogy a nagy hype-ot követően a Facebook mennyire lesz sikeres a felhasználók megőrzésében és aktivitásuk fenntartásában (ami a tapasztalatok alapján a növekedésnél jóval nehezebb feladat). Törvényszerű viszont, hogy a véleményvezéreket követve egyre többen lesznek azok, akik a későbbiekben más felületeken lesznek aktívabban jelen.

1 komment

Magyaroszág Facebook-függő lett. 3,9 millió honfitársunk regisztrált a közösségi oldalon, és ha levonjuk ebből a fake account-ok becsült számát, akkor is a teljes lakosság több mint egyharmada van fenn a Facebook-on, ami hatalmas szám. Zuckerberg médiájának dominanciáját semmi sem veszélyezteti idehaza, hiszen a Twitter, a Foursquare vagy a Tumblr mindössze néhány tízezres – igaz, igen lelkes és befolyásos – rajongói táborral rendelkezik.

A Facebook véleményformáló képessége az országos televíziós csatornákéval vetekszik. Ez  értelemszerűen a marketingesek figyelmét sem kerülte el, hiszen rendkívül alacsony költséggel lehet tömegeket elérni. Mára a Facebook vált az egyik leghatékonyabb hirdetési csatornává.

A Facebook-on megjelenő reklámok minősége természetesen felemás. Ebben a cikkben szeretném bemutatni a szerintem – és itt hangsúlyoznám a szubjektivitást! – legcikibb magyar Facebook-kampányokat.

Lájkold a halálod

Néhány hónapja futótűzként terjedt egy alkalmazás a magyar Facebook-on, amely indián nevet adott a felhasználónak. Ehhez lájkolni kellett egy gyulai kisvállalkozás oldalát, amely a kampánynak köszönhetően közel 1 millió követőt gyűjtött be pár nap leforgása alatt. A kampány éles vitát generált az online marketinges szakmán belül: etikátlansággal, sőt, adathalászattal vádolták egyesek, míg mások zseniálisnak minősítették. A vitát a felhasználók döntötték el: a gyulai kisvállalkozás oldalán továbbra is közel egymilliónyian vannak, nem történt tömeges elvándorlás, nem érezték becsapva magukat az emberek, és az oldal buzz rating-je is megközelíti a 30%-kal kevesebb rajongót magáénak tudható Túró Rudi oldalát.

Hamar megjelentek persze az indiánneves alkalmazás mutációi, ezek közül a legszörnyűbb az volt, amelyik azt ígérte a felhasználónak, hogy elárulja, hogyan fog meghalni. Aki lájkolta, kapott egy fotót például egy kidőlt fáról, alatta a szöveggel, „Te így fogsz meghalni.” A kampány történetesen egy turisztikai honlap számára gyűjtött lájkokat. Míg az indiánneves kampány csak a spamgyanú miatt volt kérdéses, addig a „halálos” kampány marketinghatékonysági szempontból is vitatható. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a turisztikai honlapon megjelenő hotelek menedzserei túlzottan örültek annak, hogy szállodájuk neve a halál fogalmával kapcsolódott össze.

Nagyon lerészegedtél? Egyél egy sajtburgert!

A ciki kampányok másik típusa, amikor egy vállalat nagyon laza akar lenni, de a lazaságból csak erőltetett poénkodásra futja. Ennek példája a McDonald’s közelmúltbeli kampánya.

Ez a kampány azért meglepő, mert az amerikai McDonald’s egyébként számos, példaértékű kampányt bonyolított le, és a marketingesek előszeretettel emlegetik a pozitív esettanulmányok között. A magyar McDonald’s célja itt nyilvánvalóan az volt, hogy azokat a fiatalokat célozza meg, akik egy átmulatott éjszaka után, égő belekkel betérnek valamelyik éjjel-nappali éttermükbe, hogy a maradék három százasukat sajtburgerre költsék. A probléma az ezzel a hirdetéssel, hogy vagánynak akar látszani, de nem mer vagánynak lenni. A szövegezés kicsit óvatos lett, emiatt a lazasága erőltetett. A játék kedvéért megcsináltam a hirdetés őszinte verzióját:
 

A gusztustalan lájk

Számomra kétségkívül a legcikibb kategóriába azok a lájkgyűjtő kampányok tartoznak, amelyek a lájkért cserébe pénzadományt ígérnek jótékonysági célra. Egy lájk 1 forint – például. Az ilyen típusú kampányok is megosztják a szakmát. Egyesek szerint a lényeg az, hogy a civil szervezetek pénzhez jutnak, a pénzszerzés mikéntje már másodlagos. Mások viszont úgy vélik, hogy egy vállalat jóhírét az etikailag megkérdőjelezhetetlen CSR-kampányok növelik, a gátlástalanság viszont visszaüt. Én ez utóbbi véleményt osztom. Amerikában egyébként a magukra valamit adó vállalatok használják a jótékonysági elemet a kampányaikban, de a direkt lájkgyűjtés pénzadományért cserébe odaát már kifejezetten kínos. Egy pozitív példa a Walmart áruházlánc legutóbbi kampánya, ahol 100,000 dollárt ajánlott fel jótékonysági célra, és a felhasználók 10 kijelölt közösségi projekt közül szavazással dönthették el, melyik kapja az adományt.

Idehaza a legcikibb példa Schobert Norbiék kampánya, amely pár hete futott a Facebook-on. Az egész hirdetés úgy kínos, ahogy van. A képen az update termékcsalád logója látható, a szövegben meg arról van szó, hogy Norbi minden lájk után 100 forint adományt ad rákos (!) gyerekek gyógyítására. Tetszik? – zárul a hirdetés. Nem, Norbi, a rákbetegség nem tetszik semmilyen szövegkörnyezetben.

Norbi egyébként viszonylag jól építette eddig a közösségi média jelenlétét, és CSR-tevékenysége is példamutató volt. Ezzel a kampánnyal azonban nagyon mellé lőtt, rossz tanácsadókra hallgatott.

A fenti példák azt jelzik, hogy Magyarországon a vállalatok egy része még mindig nem érti a közösségi média lényegét. Még mindig a lájkok számában méricskélik a közösségi médiajelenlétük sikerét, pedig már a Facebook fejlesztései (Talking about adat publikálása, az Insight vagy a Timeline bevezetése) is azt üzenik, hogy nem a követők száma, hanem a brand iránti elkötelezettségük számít. Lehet valakinek egymillió követője a Facebook-on, ha közülük egy sem válik vásárlóvá/ügyféllé. Előbb utóbb ezek a vállalatok rádöbbennek, hogy nem térül meg a befektetésük, és szkeptikusak lesznek a közösségi médiát illetően. Pedig ha jól csinálnák, megérné.

41 komment · 1 trackback

A Facebook Timeline hamarosan nemcsak egy választható lehetőség, hanem kötelező megjelenési forma lesz minden rajongói oldal számára. Persze ez nem újdonság, hiszen már nagyon sokan átálltak az új rendszerre, az utolsó pillanatig kiváróknak pedig biztosan szerepel a naptárában a március 30-i határidő.

Van egy kiváló példa, ami a Timeline egyik érdekes funkciójának használatára vonatkozik, ez pedig a címben is szereplő mérföldkő, vagy eredeti elnevezésén a Milestone. Ezzel biztosítanak lehetőséget az oldalak tartalmát kezelők és előállítók számára, hogy az adott vállalat történelmét is megjeleníthessék a Facebookon. Visszamenőleg, tetszőlegesen megadott időpontokra vihetünk fel posztokat, akár a közösségi oldal alakulását évtizedekkel megelőző időpontokra is. Aki foglalkozik vállalati kommunikációval, pontosan tudja, mennyire szeretik a vezetők azt, ha a vállalkozás múltját össze lehet kötni az aktuális üzenetekkel és tevékenységgel.

Az Old Spiceonline kampányai évek óta a best practice gyűjtemények állandó szereplői, teljes joggal, hiszen akcióik átütő sikerűek, és ezt az eredményt időről időre meg is tudják ismételni. Az egyetlen jogos kifogás csupán az lehet, hogy nem mernek radikálisan változtatni egy bevált koncepción. Egy másik, ennél jogosabb kifogás az lehet, hogy miért kellett az európai piacra egy fehér karakterrel helyettesíteni Isaiah Mustafa-t, de ez már egy másik témakör lenne.)

Szerencsés helyzetben van a Procter & Gamble(akik fordíthatnának kicsit több energiát Wikipédia szócikkük karbantartására), mert szinte semmilyen modoros vagy mesterkélt hangnemhez nem köti őket egyik márkájuk vagy termék célcsoportjuk sem. Ez nyilván nem mondható el minden vállalatról. Azonban amilyen mérföldköveket feltöltöttek, az több mint szórakoztató, és biztos vagyok benne, hogy nagy mértékben növelte a felhasználók által az oldalon eltöltött idő mennyiségét.

Elsőként rögtön itt van az alapítás idejére helyezett poszt. Minden bizonnyal nem egy ninja leopárd volt az egyik alapítója a márkának, de csupán azzal, hogy nem veszik magukat komolyan, az online térben már közelebb kerültek a természetesnek ható kommunikációhoz.

Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy ezt a stílust nem lehet korlátlanul használni, de jóval szélesebb körben alkalmazhatnák a vállalatok idehaza is, mint jelenleg.

Egy másik tényleg humoros poszt, ami ugyanennek a leopárdnak és partnerének köszönhető, hogy 18 évvel később vált elérhetővé a fogyasztók számára házi mozgóképrögzítés (VCR) technológiája, mivel elsüllyesztették az azt szállító hajót. Még szerencse, hogy a hollywoodi sztárok anyukáit túlnyomó részben sikerült megmenteni, az 5 legvonzóbb hölgy személyében. Még a teljesen komolytalan tartalomba is beleviszik az imázs formáló szempontokat. Tulajdonképpen hagyományt hamisítanak jelenlegi kommunikációjukhoz.

Így folytatják hosszan és sok poszton keresztül. Mint például a háború utáni, úgynevezett Nagy Generáció elnevezéséhez is kitaláltak valamit. Ezeknek mind-mind jelentősége van. Növelik az oldalon eltöltött időt és az interakciók számát is. Nem egy esetben ezeken a mérföldköveken nagyobb a felhasználói aktivitás mértéke, mint a mindennapos tartalmon. Azonban ezt nem szabad lebecsülni, hiszen ezen interakciók révén a mindennapos posztok nagyobb valószínűséggel jelennek meg a felhasználók hírfolyamában, amivel az oldal természetes elérésének mértéke növelhető.

Csak gratulálni lehet a kreatív ügynökségnek, mert egy hasznos funkciót megint sikeresen alkalmaztak az Old Spice márka imázsára.

forrás 

Szólj hozzá!

A 2008-as amerikai elnökválasztási kampány utána számos elemzés és tanulmány vizsgálta, hogy Barack Obama közösségi média jelenléte mennyivel járult hozzá választási sikeréhez. Korábbi cikkünkben már mi is foglalkoztunk az elnökválasztás és a Facebook kapcsolatával, most pedig körbenéztünk az elnökjelöltségért küzdő négy republikánus politikus social media platformjain, hogy megtudjuk, képesek-e Obama nyomába lépni.

A konzervatív párt elnökjelöltségéért küzdők közül ez idáig Mitt Romney stábja végezte a legalaposabb munkát a social media kampány területén, melyet többek között az is kiválóan bizonyít, hogy a négy politikus közül március 19-ig egyedül az ő Facebook oldalát váltották át Timeline-ra. Romney oldalán számos egyedi alkalmazást vehet igénybe a több mint másfél millió rajongó: a ’’Stand With Mitt’’ appon keresztül például bárki feltöltheti magáról azt a fotót, melyen az általa aláírt, korábban a Facebookról kinyomtatott táblával pózol, büszkén vállalva, hogy Mitt mellett áll.  Továbbá az alkalmazáson keresztül egy webkamera segítségével a rajongó videó üzenetben is megoszthatja a világgal, hogy miért tartja az egykori massachusettsi kormányzót ideális jelöltnek az elnöki címre. 

Az oldal szerkesztői ügyesen kihasználják a Demokraták egy nemrég elkövetett bakiját – kiszivárgott ugyanis Obama egyik kampánymenedzserének egy március 13-i e-mail-je, melyben arra hívja fel a demokrata-pártiak figyelmét, hogy egy friss közvélemény kutatás szerint ha Romney és Obama között most kéne dönteni, a jelenlegi elnök veszítene. Romney Facebook oldalán egy petícióhoz csatlakozhatnak azok a rajongók, akik egyetértenek a fenti állítással és úgy gondolják, hogy konzervatív elnökjelölt-aspiráns ki tudná ütni Obamát. A petíció aláírását megkönnyítendő az oldal a Facebook-on megadott adatok alapján automatikusan kitölti a szükséges mezőket, így csak egyet kell klikkelnie a felhasználónak ahhoz, hogy támogatását ily módon kifejezze. Rendszeres, napi aktuálpolitikai eseményekre reagáló Twitter posztjai és naponta olykor több tucatnyi fényképpel bővülő Flickr oldala mellett figyelemre méltó Romney YouTube csatornája is, ahol külön csoportba gyűjtik többek között a vele készített interjúkat, az Obamát támadó videókat (’’Obama Isn’t Working’’) és azokat, amelyek Newt Gingrich vezetői képességeit kritizálják (’’Unreliable Leader’’). 

A mindössze 182 480 Facebook rajongóval rendelkező Rick Santorum Romney-hoz hasonlóan szintén petíció aláírására buzdítja a Facebook felhasználókat, ám ő egy konkrét ügy kapcsán, a Kanadától a Mexikói-öbölig húzódó Keystone XL olajvezeték kiépítéséért kezdett akcióba. Egy másik alkalmazás révén a bankkártyaadatokat megadva, közvetlenül a Facebookon keresztül támogatható Santorum kampánya. Hivatalos YouTube csatornáján a videók száma meghaladja Romney feltöltéseinek számát, ám a felület kialakítása közel sem olyan igényes, mint vetélytársa esetében, hisz Santorum videó ömlesztve, kategorizálás nélkül kerültek fel. A volt pennsylvaniai szenátor Twitteren igen aktív, ám így is csak fele annyi tweet-et publikált, mint Newt Gingrich, akinek ez idáig összesen 3438-szor csiripelt. A kiemelkedő Twitter jelenlétnek (nem ritka, hogy tíznél is többször posztol egy nap) meg is van az eredménye: 1,448,574 követővel ő áll a konzervatív jelöltségért küzdők élén a Twitter tekintetében (bár még így is csak alig több mint tizedannyi követője van, mint Obamának). Érdekes módon Gingrich Facebook rajongói mindössze ötödannyian vannak, mint Twitter követői, noha hivatalos Facebook oldalán több petícióhoz is lehet csatlakozni, bár kicsit zavaró, hogy azok formátuma nem egyezik meg.

A közvélemény kutatások szerint népszerűségben jelenleg a másik három jelölt után kullogó Ron Paul a YouTube videók számát nézve is csak hátulról az első, ám figyelemre méltó, hogy még mindig rendszeresen frissítik az előző kampányhoz készített ’’ronpaul2008dotcom’’ csatornát, melyen jelenleg több mint 1200 videó található. A Tea Party-közeli politikus Facebook oldalán a szokásos tartalom mellett az egyetlen egyedi app az az alkalmazás, mely segítségével Paul által aláírt pólókat és bögréket lehet nyerni.

Természetesen nem lehet szó nélkül hagyni Barack Obama közösségi média jelenlétét sem, ám a jelenlegi elnök többszörös testhossznyi előnye nyilvánvalóan annak tudható be elsősorban, hogy ő az előző kampány óta folyamatosan építi social media bázisát. 2008. november 4. óta az elnök Facebook rajongóinak száma több mint a tízszeresére nőtt, most már a 26 millió felé tart, mely minden bizonnyal a rendszeres tartalomposztolásnak is köszönhető. A Timeline bevezetése után nem sokkal a szerkesztők Obama gyakorlatilag minden fontosabb életeseményét feltüntették az oldalon, sőt a legtöbb neves napot képpel is illusztrálták. A regnáló elnök oldaláról is tudunk közvetlenül utalni, ha támogatni szeretnénk a kampányát és persze számtalan kép és videó is elérhető, ám kis csalódást kelthet, hogy semmilyen egyedi alkalmazás nem áll rendelkezésre. Bátor lépésnek tekinthető azonban az, hogy 2011 novemberében a stáb elindította Obama Tumblr. oldalát, vállalva annak a kockázatát, hogy azon keresztül többen támadó vagy irreleváns tartalmat fognak generálni.  Obama több mint 13 millió Twitter követője is irigylésre méltó lehet konzervatív vetélytársainak, és a 2,129 YouTube videó miatt sem kell szégyenkeznie az elnöknek, főleg, ha hozzátesszük, hogy a videómegtekintések száma meghaladja a 175 milliót.

Összegzésképp elmondhatjuk tehát, hogy habár social media tekintetében a számokat nézve jócskán le vannak maradva a republikánusok Obamához képest, ötletekből, aktivitásokból és igényességből nincs hiány a konzervatív elnökjelölt-aspiránsoknál sem. Amint kiderül, hogy melyikük száll ringbe az ősszel az elnökkel szemben, várhatóan koncentrálódni fog a szavazók figyelme a közösségi médiában is, így feltehetőleg az aktivitások terén is lesznek változások, újítások. Kíváncsian várjuk őket! 

Szólj hozzá!