A közösségi oldalak – elsősorban a Facebook és a Twitter - népszerűségének növekedésével a vállalatok számára többé már nem az a kérdés, hogy vajon ők is belépjenek-e a social media világába, hanem az, hogy miképpen tudják mérni webkettes kommunikációjuk sikerességét. Jelenleg még nincs olyan képlet, melynek segítségével pontosan kiszámíthatnánk Facebook és Twitter-követőink „értékét”, de már léteznek olyan módszerek, melyek segítségével tisztább képet kaphatunk online jelenlétünk eredményességéről. A Buzz Marketing Daily blog szerzői összegyűjtöttek pár trükköt, melyek segíthetnek online eredményességünk mérésében.

1.    Speciális kedvezmények, kuponok
Talán ez a legnépszerűbb és legegyszerűbb módja a közösségi médiába fektetett tőke megtérülése (ROI) ellenőrzésének. A módszer lényege, hogy oldalunkra olyan speciális kódot illetve kupont töltünk fel, melyet ha ügyfeleink vásárláskor bemutatnak, kedvezményben részesülhetnek. Ezzel pontos számot kaphatunk arról, hogy hányan éltek ezzel a lehetőséggel, mennyivel növekedett az értékesítésünk online kommunikációnknak köszönhetően.

2.    Visszakövethető linkek
Ha nem vagyunk abban a helyzetben, hogy speciális kedvezményeket nyújtsunk Facebook- vagy Twitter-követőink számára, akkor a visszakövethető linkek használata a legjobb módszer online jelenétünk sikerének méréséhez.  A link segítségével könnyen összevethetjük, hogy kik töltötték a legtöbb időt honlapunkon azok közül, akik Facebook vagy Twitter oldalunkon, esetleg hírlevelünkben kapták meg a linket, így az is világossá válik, melyik csoport fogékonyabb üzeneteinkre.

3.    Facebook hirdetés
Ha Facebook hirdetést készítünk, érdemes két külön kampányt indítani. Egyet a követőink, illetve egyet azok között, akik még nem csatlakoztak oldalunkhoz. Így ha az előbbieket megcélzó hirdetésre jóval többen kattintanak, biztosak lehetünk abban, hogy oldalunk követői valóban nyitottabbak akcióinkra, híreinkre.

4.    A felhasználók visszajelzésének és az oldalunkon olvasható párbeszédek ellenőrzése
A közösségi médiában való jelenlétünk sikerességének egyik legfontosabb mutatója, hogy milyen visszajelzéseket kapunk ezeken az oldalakon. Ha nyomon követjük ezeket a bejegyzéseket, megközelítő képet kaphatunk a „szóbeszéd” és az ingyenes publicitás értékéről és tartalmáról.

A fenti példák jól mutatják, hogy bár egyelőre nem áll rendelkezésre olyan kvantitatív módszer, mellyel pontos számot kaphatnánk social media jelenlétünk eredményességéről, egy kis kreativitással, odafigyeléssel  egészen pontos képet kaphatunk arról, jó úton járunk-e. 

Szólj hozzá!

A piaci őstermelők az utolsó célcsoport, amellyel kapcsolatban azt gondolnánk, hogy lázasan használják a közösségi médiát. És mekkorát tévedünk! Több sikeres akció is bizonyítja, hogy a közösségi médiában való jelenlét segíti mind a húsáruk, mind a szezonális termények értékesítését.

A chicago-i Green City Market saját facebook-oldallal rendelkezik (mintegy 5000 rajongóval), a piac vezetősége az oldalon keresztül is igyekszik a náluk árusító termelőket segíteni abban, hogyan fejlesszék közösségi média-használatukat. Igazi, élő közösségi támogatást nyújtanak. Idén tavasszal a spárga-szezon kezdetét jelentették be az oldalon keresztül, a megadott időpontban több százan rohamozták meg a piacot, fél órán belül az összes spárga elfogyott. A saját aktivitáson túl megpróbálnak minél több termelőt rávenni arra, hogy használják mind a twittert, mind a Facebook-ot.

Egy marhatenyésztő család, amely szintén a Green City Market-en árul, egy éve twitterezik, aktuális ajánlatait számos Chicago-i séf figyeli árgus szemekkel, és pillanatok alatt, nagy tételben vásárolnak tőle.

A piac a termelők blogjait is népszerűsíti közösségi felületein keresztül.

A régi igazság tehát továbbra is érvényes, de kiegészül: nem árt jóban lenni a hentessel és a zöldségessel, valamint nem árt képben lenni arról, mit is posztolt legutóbb. Például: szombaton, az évben először, a chicago-iak vásárolhatnak a piacon idei mézet, jövő héten pedig kezdődik a rebarbara-szezon.

Szólj hozzá!

A tabudöntögetés egyidős a médiával: a ki nem mondható dolgok kimondása, az írott és íratlan szabályok megszegése a legtöbb embert izgalommal tölti el. Ez persze nemcsak pozitív érdeklődést, de gyakran megbotránkozást is jelenthet, az viszont biztos, hogy mindenképp figyelemfelkeltéssel jár.

Még tilos, de már nem tabu

Az olyan alapvető, társadalmi normákkal kapcsolatos tabuk megtörésén, mint hogy a médiában nem káromkodunk, nem sértjük meg mások vallási-, nemzeti / nemzetiségi hovatartozással összefüggő érzékenységét, és csak óvatosan beszélünk a szexről, már régóta túlestünk. E téren az egyik legjelentősebb úttörő Howard Stern és az ő első botrányos rádióműsorai a nyolcvanas években, napjainkban pedig a South Park a legszorgalmasabb és talán világszerte leghangosabb tabudöntögető.

A hazai kereskedelmi televíziózás történetében fordulópontként említik még az ezredforduló első éveiben felkapott valóságshow-k bizonyos – leginkább rosszemlékű – pillanatait. Egy tabu életképességének egyik fontos ismérve, milyen következményekkel jár annak megsértése. Ezek a tabuk a médiában ugyan jelenleg is élnek, de megsértésüket a különböző hatóságok legfeljebb olyan kisebb-nagyobb pénzbüntetésekkel, elsötétítésekkel szankcionálják, melyek visszatartó ereje láthatóan nem elégséges. Az online híroldalak tovább gyengítették, a közösségi média elterjedése pedig végképp padlóra küldi ezeket. Bár az ORTT már tervbe vette a „hivatalos” online médiumok megregulázását, a közösségi oldalakat egy friss bejelentés szerint a jövőben sem fogják piszkálni.

Amikor a tabudöntés zsebre megy

Vannak olyan tabuk, amelyek a fentieknél sokkal erősebben befolyásolják ma is, mi és hogyan jelenik meg a médiában, s ezek nem tartoznak a különböző szabályozói testületek fennhatósága alá. Betartatásukat egy jóval hatásosabb erő garantálja – az egyes médiumok saját, jól felfogott érdeke. Az ilyen tabukhoz tartoznak azok a vélemények, hírek, melyek az adott médium számára fontos hirdetőket, szponzorokat, erős embereket, vagy akár magát a kiadót, tulajdonosi kört negatívan érinthetik. A következményeket vizsgálva a tabutörőknek itt már komolyabb következményekkel kell számolniuk. Persze nemcsak nagy horderejű ügyek sorolhatók ide, hanem jóval nagyobb számban az olyan kisebb negatívumok említése, mint egy-egy termék, szolgáltatás hátrányai, hiányosságai. Nem valószínű például, hogy egy print magazin egyik rovatában olyan termékekről jelenne meg lesújtó értékelés, melyek gyártója az adott rovat szponzora. Ezekben az esetekben tehát már el sem jutunk a tabutörésig.

Nem lesznek szent tehenek?

Milyen hatást gyakorol ezekre az „érdektabukra” a közösségi média elterjedése? Sokan sok helyen írtak már arról, hogy ez bizony kontrollvesztéssel jár a vállalatok számára. A blogok megjelenése idehaza a kezdeti nagy várakozások ellenére csak kis repedéseket ejtett e tabuk falán, mivel bár valóban bárki írhat bármiről a saját oldalán, ennek csak akkor van jelentősége, ha lesz is, aki elolvassa. A nagy olvasótáborral rendelkező blogok száma – különösen egy-egy speciális témában – máig korlátozott, s a vállalatok nem egy esetben úgy döntöttek, hogy megveszik kilóra szponzorálni fogják a számukra fontos bloggert (a fontosabb blogszponzorációs esetekről itt olvasható egy kimerítő, rendszeresen frissülő lista). 

Mindez nem jelenti azt, hogy a tabuk eltűnnének; újak veszik át a korábbiak helyét. Ezzel és a vállalati / szervezeti kommunikáció lehetséges válaszreakcióival egy következő bejegyzésben fogunk foglalkozni.

Szólj hozzá!

Kérdés, hogy ez mikor fog bekövetkezni? Azt mindannyian érzékeljük, hogy a közösségi média kiteljesedésével egyre többeknek válik napi feladatává az egyes csatornák, eszközök kezelése és az ezzel kapcsolatos stratégiai munka. Cégtől függően ez történhet önálló digitális divíziók alapításán keresztül, de úgy is, hogy valamennyi munkatárs beleássa magát a területbe. Ez utóbbi kicsit hosszadalmasabb és nehezebb folyamat, viszont hosszú távon elkerülhetetlen, hogy az ügynökségek szakértőinek tudása kiterjedjen erre is.

Szólj hozzá!

Az utóbbi hónapok kemény munkája után végre bemutathatjuk, min is dolgoztunk annyit: tegnap Joana Amendoeira fado-énekesnő koncertjének beharangozójával elindítottuk SMR-szolgáltatásunkat.

Szólj hozzá!

Egy amerikai kutatócég felmérést készített a Twitter ismertségéről, felhasználóiról és a használati szokásokról, ezeket foglaljuk össze abszolút olvasóbarát módon nagyon röviden:

• Az eredmények azt mutatják, hogy két év alatt lényegesen megnőtt azok száma, akik ismerik a Twittert. 2008-ban csupán 5 százalék tudta, hogy mi ez, míg idén már az emberek 87 százaléka hallott róla.
• Az emberek mindössze 7 százaléka használja, ez ugyan 17 millió amerikait jelent, azonban a Facebook-felhasználók még mindig hatszor ennyien vannak.
• A használók 25 százaléka afro-amerikai, amiről elmondható, hogy a népesség ezen csoportja felülreprezentált népességbeli arányához képest, mintegy kétszeresen. Ennek megfelelően minden negyedik twitterező afro-amerikai az USA-ban.
• A Twitter-használók többsége csak mások követésére használja a szolgáltatást, 53 százalék sosem ír.
• A social mediát használók közül kiemelkednek a twitterezők a brandek követésének magas arányával: háromszor annyian követnek valamilyen márkát vagy céget, mint a többi social network használói. Érdekes emellett, hogy a Twitter használói a magasabb jövedelmű háztartások közül kerülnek ki.
• A Twitter természetes közvetítője a breaking news típusú híreknek, melyek elsősorban a televízió közvetítésével kerülnek át a közösségi médiába, jellemzően a Twitteren keresztül. Így a twitterezők körében a televízió továbbra is népszerű hírforrás.
• A Twitter arat az iPhone és egyéb okostelefonok használói között, minden ötödik twitterező napi több alkalommal ezeken keresztül használja a Twittert, míg minden harmadik legalább egyszer.

A felmérés készítői javaslatokat is megfogalmaztak a Twitter népszerűsítésére vonatkozóan:

• Még mindig szükséges a szolgáltatás pozicionálása, hiszen sokak számára nem egyértelmű, hogy mire lehet a Twittert használni és mik az előnyei.
• Mivel az amerikaiak 70 százaléka használja az sms-t, a Twitterrel való megbarátkozás módja a kutatók szerint az is lehet, hogy a kommunikációban az sms-ezés és a twitterezés közötti hasonlóságot mutatják be.
• Egy másik lehetséges út az lehetne a használók körének növelésére, ha a Twitter is népszerűsítené a saját oldal létrehozásának lehetőségét, mert itt a Facebookhoz hasonlóan megteremtődik a kapcsolatépítés lehetősége. 

Szólj hozzá!

Nem túlzás azt állítani, hogy az egész szakma várta, milyen eredmények fognak kijönni a Kreatív által meghirdetett, és a Next Wave által készített, a hazai ügynökségek webkettes aktivitásait felmérő térképen. Elsőként volt némi bizonytalanság a még nem ismert módszertan miatt, viszont a Next Wave részletes értékelő posztja utólag mindenki számára megmutatta, hogy a szakmai háttér és az átgondolt szempontrendszer megvolt a térkép elkészítéséhez.

 

Szólj hozzá!

Pollnernél találtam ezt a prezentációt, amelyben a közösségi médiába való belépés és az egyes aktivitások indításának néhány aranyszabályát gyűjtötték össze. Az általánosságokon túl néhány esettanulmányon keresztül mutatják be, hogy egy-egy kampány miért működött, illetve épp ellenkezőleg, miért lett totális katasztrófa.

Én csak két dolgot emelnék ki, amit tényleg nagyon fontos lenne mindig szem előtt tartani: az egyik, hogy "be willing to invest", azaz legyél hajlandó költeni a közösségi médiára is, a másik pedig, hogy "content is, and will always be, king" - akármennyire is elcsépelt.

Szólj hozzá!

A PR Week és a PR Newswire egy közös kutatást végzett, amelyben az USÁ-ban és Kanadában dolgozó újságírók, bloggerek és pr-esek munkájukhoz való viszonyára kérdeztek rá. Ennek tapasztalatai többek között a következők:

- A print média zsugorodása és egyre bizonytalanabb helyzete, az elbocsátások miatt érzett aggodalom az előző évekhez képest csökkent, valószínűleg az online területen jelentkező újabb lehetőségek miatt.

- Többségük megnövekedett munkamennyiségről számolt be, részben éppen azért, mert az online kiadványba, illetve a cég blogjába kellett írnia.

- A megkérdezettek nagy része úgy ítélte meg, hogy munkáját nagyban meghatározzák az elbocsátások és a költségcsökkentés, és ez így is marad a következő három évben. Viszont a médiaipar elsődleges motorját sokan az online újságírásban látják.

- Hogy mi számukra a legfontosabb? A tömegek edukálása és tájékoztatása, valamint sztorik elsőként történő kirobbantása. Új kérdés volt, melyre sokan igencsak helyeslően válaszoltak, hogy fontos-e a személyes brand építése.

- És most jöjjön egy nagyon érdekes rész: a bloggerek nagy része (52 %) újságíróként tekint önmagára annak ellenére, hogy nem profik, azaz csak 20 százalékuk számára nyújt ez állandó bevételt.

- A bloggereknek 91, az online újságíróknak pedig 68 százaléka kutakodik blogokban, míg a napilapok és folyóiratok munkatársai csak 35, illetve 38 százalékban támaszkodnak rájuk. (Valószínűleg a témakeresést is ideértették).

- Összességében a közösségi site-okat viszont már csak 33 százalék használja. Legkevésbé a Twitter népszerű forrás.

- Ami a pr-eseket illeti: még mindig az e-mail a legfontosabb eszközük a témák ajánlására, azonban az újságírók 43 százaléka arról számolt be, hogy kapott már közösségimédia-csatornákon keresztül javaslatokat egy-egy pr-estől. Ez magasabb az előző évben regisztrált 31 százaléknál, aminek az lehet az oka, hogy hatékonyabbnak bizonyul ez a módszer: a pr-esek arról számoltak be, hogy a közösségi site-okon történő témajavaslat 70 százalékban sikeres.

- És mégegy nagyon fontos megállapítás: a pr-esek úgy látták (szemben az újságírókkal), hogy a szerkesztőségi tartalom és a fizetett megjelenések közötti határ nem elég éles. Az előzőt egyre jobban befolyásolja az utóbbi - 40 százalékukkal megtörtént már, hogy lényegében egy megvásárolt hirdetésért foglalkoztak ügyfelükkel egy cikk erejéig.

Kíváncsi lennék, hogy itthon milyenek a tapasztalatok.

Szólj hozzá!

A Next Web szerzője, Alex Wilhelm egy nagyon jellemző trendre hívta fel a figyelmet az előző héten egy posztjában. Úgy látja, hogy az újabb alkalmazásokban, site-okban egyre jobban ráerősítenek a játékjellegre - legalábbis sok esetben ez a helyzet.

Ez teljesen érthető, hiszen ahogy Doransky is többször hangsúlyozta, ez biztosítja azt, hogy a felhasználók és a márka között kapcsolat alakul ki, ráadásul visszatérésre, újbóli használatra ösztönöznek a különböző, játékhoz hasonló elemek. Ezt Mike Butcher, a TechChrunch brit bloggere is kiemelte a Barcamp Budapesten a hónap elején, sőt a Carnation is ilyesmikre utalt előadásában az engagement előidézését biztosító megoldások felsorolásakor.

A gond csak az Alex Wilhelm szerint, hogy rövid távon ugyan tényleg bejön a játékok, illetve a játékos alkalmazások fejlesztése, azonban a legtöbb játék nagyon rövid ideig köti le a felhasználókat. A jó alkalmazások viszont sokáig a használt eszközök között maradhatnak, így érdemes lenne inkább arra fordítani a sok energiát, hogy időtálló, kiválóan működő dolgokat kapjanak az emberek a kezükbe.

Ugyan ő egy feltupírozott jelenségről írt, mégis nehéz lenne vitatkozni azzal, hogy bár jó, ha vannak további megoldások, amik behúzzák a felhasználókat, mégsem szabad elfeledkezni az alapokról.

Ez egy kicsit régimódi felfogás, mert mostanában mindenki hangosan felnevet például a "content is king" alapelven, pedig bár ez önmagában tényleg nem elég, mégis elengedhetetlen alapfeltétele annak, hogy a felhasználók kapcsolatba akarjanak kerülni velünk és/vagy a márkánkkal.

Szólj hozzá!

A közösségi média párbeszédteremtő képességének egyik legjellemzőbb és legsikeresebb felhasználási módja a hazánkban még kevésbé ismert és használt crowdsourcing. Nevezetesen olyan platformok létrehozása, melyek a felhasználói kezdeményezésre építenek. Magyarul talán tömegek bölcsességének fordíthatnánk a szakkifejezést, hiszen arról van szó, hogy az adott felületen a felhasználók megoszthatják ötleteiket az adott szervezet/vállalat működésével kapcsolatban, legyen szó akár arról, hogy mit kellene tenni a vállalatnak a társadalmi felelősségvállalás területén vagy például arról, milyen termékfejlesztéseket javasolnak az ügyfelek.
Nem véletlen, hogy a Starbucks kezdeményezését hoztam fel példaként: a MyStarbucksIdea.com az egyik legsikeresebb és legnépszerűbb brainstorming közösségi oldal, a kezdeményezés elindítását követő első évben a kávézólánc oldalára mintegy 17 ezer ötletet küldtek.

Természetesen mint valamennyi webkettes alkalmazásnak, a crowdsourcingnak is csak akkor van értelme, és csak akkor éri el célját, ha a lelkes felhasználók ötletei meghallgatásra találnak, és folyamatos visszajelzést kapnak a vállalattól. Ha párbeszéd alakul ki a felhasználó és a vállalat/szervezet között, mint például a Starbucks Ideas in Action blogján, ahol a fogyasztók folyamatosan informálódhatnak, mely ötletek és hogyan valósultak meg a beérkezett javaslatok közül.

Magyarországon egyelőre nem igazán ismert és/vagy népszerű ez a megoldás, annak ellenére, hogy ha belegondolunk, ezzel a vállalatok duplán nyernek: amellett, hogy erősítik pozíciójukat és imázsukat a piacon, illetve a közösségi médiában, felmérhetik az ügyfelek/fogyasztók igényeit, és számos olyan ötlettel gazdagodhatnak ingyen, melyekért egy-egy tanácsadó cég szakemberei akár vagyonokat is elkérnének.

A Starbucks mellett a közösségi médiával foglalkozó szakemberek a Dell Idea Storm és a Lego Mindstormját, valamint a Pepsi Refresh Projectjét emelik ki mint sikeres crowdsourcing platform kezdeményezéseket. Nem véletlen, hogy ezek a cégek - a Starbucks után - a legerősebbek a közösségi médiában (erről már adatbázis és ranglista is készült).

Nagy valószínűséggel itthon sem kell sokat várni arra, hogy egy-egy szervezet bevállalja, kipróbálja a webkettes kommunikáció ezen formáját, és ismerve a magyar vállalatok közösségi média stratégiáját - egy sikeres kezdeményezés után mindenki előrukkol majd valami hasonlóval -, hamarosan mi is összeállíthatjuk a magunk kis rangsorát.  

Kíváncsian várjuk a fejleményeket!

Bővebben a crowdsourcingról:
http://crowdsourcing.typepad.com/
http://www.businessweek.com/innovate/content/jun2009/id20090615_946326.htm

és a crowdsourcing oldalakról:
http://www.gottaquirk.com/2008/12/19/crowdsourcing-websites/

Szólj hozzá!

Nem volt hosszú élettartamú kísérlet, mégis tanulságos volt figyelemmel kísérni az Erste Bank vergődését a blogoszférában. Az összesen három posztot jegyző Pénzügyi Ismeretek Fiataloknak kiötlői szerint vélhetően sem az oktatáshoz, sem a közösségi médiához nem szükséges különösebb szakértelem. A blogolás vajon mindenkié?

Kezdjük azzal, hogy alapvetően nagyon fontos kezdeményezés lehet egy ilyen oktató oldal létrehozása, sőt, egyenesen az Erste javára írható, hogy bár nem feltétlenül az ő dolga, legalább megpróbál valamit tenni a magyar fiatalok pénzügyi tudatosságának fejlesztéséért. A megvalósítás módja viszont kérdések egész sorát veti föl.

Az interneten garmadával találhatunk vállalati- és reklámblogokat. Érdekeseket, informatívakat, amelyeket szívesen olvasunk akár nap mint nap, és olyanokat is, amelyekről néhány bejegyzés után lesír, hogy nem húzzák sokáig. Ma már kellő mennyiségű szakirodalom is rendelkezésre áll a vállalatok által indított/támogatott blogokról, amelyek összefoglalják, hogyan érdemes csinálni, mik a kockázatai a blogolásnak, és hogyan NEM szabad elindítani egy ilyen típusú közösségi oldalt.
Nem árt végigböngészni ezeket a jó tanácsokat és néhány ajánlott illetve elrettentésként felhozott példát, mielőtt hasonló fába vágjuk a fejszénket, nehogy végül a worst practice-ek között találjuk magunkat.

Az idézett blog esetén a célcsoport elérésének eszköztára hagyja a legtöbb kívánnivalót maga után. A kommentelők többsége már felvetette a nyelvezeti problémákat a bloggal kapcsolatban, ezért inkább egy legalább ennyire fontos, ugyanezen problémakörhöz kapcsolódó kérdést tennék fel, még pedig a blog elhelyezésével kapcsolatban: valóban a legjobb ötlet volt egy tizenéveseknek szóló site-ot az Indexre bevásárolni? Bár kétségkívül mutatós eszköz az egyik leglátogatottabb magyar weboldalon megjelenni, kétlem, hogy a blog ötletgazdáinak előzetes kutatásai azt igazolnák, hogy a célközönséget alkotó tinédzserek ezen az oldalon fordulnának meg leggyakrabban.

A kivitelezés talán szintén megért volna némi többletráfordítást. Érthetetlen, hogy az interaktív technikai megoldások korában az oldal létrehozói komolyan gondolhatták, hogy az Indexre, majd onnan a blogra tévedő fiatalok közül bárki is fél percnél tovább időzzön a már design-jával is poros unalmat árasztó oldalon, nemhogy elolvasná „humorbankár” erőltetett, enyhén lekezelő stílusban megírt, érdektelen posztjait.

A blog készítői némi böngészéssel hamar ráébredhettek volna, hogy az általuk megcélzott korosztály egyszerűbben elérhető interaktív, játékos eszközökkel, amelyek a legkevésbé sem emlékeztetnek tankönyvre. Hogyan csinálják mások? A Visa által készített „pénzügyi foci” pl. futballmérkőzésen vizsgáztatja pénzügyi felkészültségünket, a CentsCity gyönyörűen kidolgozott, ingyenes játékával akár letöltésekre beváltható pontokat is szerezhetünk, míg a Budget Hero-val egy egész nagyváros pénzügyeit irányíthatjuk, és a sort folytathatnánk további példákkal, amelyek valóban vonzzák a fiatalokat, és vélhetően tényleg hasznukra válnak.

A világ nagyvállalatai szinte kivétel nélkül kísérleteznek már valamiféle webkettes jelenléttel. Bár a vállalati blogok körében végzett felmérések azt mutatják, hogy ezek többnyire „buták, unalmasak, és nem ösztönözik a párbeszédet”, azért találhatunk üdítő kivételeket is, ahol az olvasókkal értékes tartalmakat osztanak meg, és ahol a fogyasztókkal, ügyfelekkel valódi, érdemi párbeszéd zajlik. Bízunk benne, hogy a hazai vállalatok inkább az ilyen példákat tartják majd szem előtt – és hogy a fentihez hasonlók nem veszik el a kedvüket a webkettővel való kísérletezéstől.

17 komment

Korábban arról írtunk, hogy a költséghatékonyság miatt mennyire hasznos lehetne a kisebb üzletek, vállalkozások jelenléte a közösségi médiában. Ha ügyesen használnák azt, jó ötletekkel, szélesebb körben megismertethetnék magukat és új ügyfeleket is szerezhetnének. Magyar kisvállalkozásokat is kerestünk a Facebookon, és azt találtuk, hogy csupán kevesen használják, és még kevesebben használják jól a lehetőségeket.

Egy egyesült államok-beli kutatás szerint az ottani kisvállalkozások közösségi média-használata 2009-re megduplázódott, 12 százalékról 24 százalékra emelkedett. A kutatók által kidolgozott Small Business Succes  Index-ből (SSBI) kiderül: a kisvállalkozók egyre inkább a blogok, a Facebook és a LinkedIn felé fordulnak. Az SSBI eredményei szerint ezeknek a vállalkozásoknak a fő elvárása, hogy hogy új ügyfeleket szerezzenek, márkát építsenek, növeljék az ügyfélhűsége és több csatornán legyenek jelen. 

Legfőbb jellemzők:

Szólj hozzá!

Egy amerikai kutatásban több mint 9000 újságírót kérdeztek meg arról, milyen mértékben és milyen formában használják a közösségi médiát információgyűjtésre. Az eredményekből kiderült, hogy majdnem 90 százalékuk használja a blogokat témakereséshez, 65 százalékuk az olyan közösségi site-okat, mint amilyen például a Facebook vagy a LinkedIn, 52 százalékuk pedig a Twittert és egyéb microblog-szolgáltatásokat keresi fel ebből a célból. 61 százalékuk a Wikipédiát is előszeretettel használja.

Az itt fellelt információk hitelességével szemben azonban kétségeik vannak, így a közösségi médiát inkább alapanyagnak használják, majd a szokásos módon felkeresik az elsődleges információforrásokat és leellenőrzik az egyes adatokat. Ebben továbbra is leginkább a pr-ügynökségek segítségére hagyatkoznak: 44 százalékuk rajtuk keresztül kér interjút, illetve próbál meg eljutni szakértőkhöz, 23 százalékuk tesz fel kérdéseket, és 17 százalék kér háttér-információt.

A kutatást végző szakemberek szerint ahogyan egyre nagyobb szerepet vállalnak a pr-ügynökségek a közösségi média tartalmainak előállításában és ügyfeleik jelenlétének menedzselésében, úgy egyre nagyobb a felelősségük is. Gondoskodniuk kell arról, hogy időben megérkezzenek a válaszok, hozzáférést tudjanak biztosítani az általuk tálalt hírek elsődleges forrásához, és jól informáltak legyenek a megbízóik ügyeivel kapcsolatban.

Az itt kiemelt szempontok eddig is alapvetőek voltak a pr-szakemberek munkájában, az időfaktor viszont valóban jelentősen megváltozott, illetve meg fog változni, mert sokkal gyorsabban kell reagálni és válaszokkal szolgálni. Ez a közösségi médiában várhatóan egyre aktívabb újságírók megfelelő informálását meg fogja nehezíteni, ezért erre a kihívásra érdemes lesz minél hamarabb felkészülni.

Szólj hozzá!

A Pew Internet fiatal felnőttek és tinédzserek körében végzett kutatása néhány alapvetést alátámasztott, másokat viszont cáfolt, legalábbis az európai tinédzserekkel kapcsolatos eredményektől egy-egy ponton nagyon eltér.

A kutatásból megtudhattuk, hogy az amerikai tinédzserek 63 százaléka naponta többször is internetezik, 66 százalékban szélessávon. A harminc év alattiak körében pedig például már több laptopot használó van, mint asztali géptulajdonos.

A tinédzserek nagy többsége, 73 százalék jelen van a közösségi site-okon (szemben az európaiaknál mért 41 százalékkal), a legnépszerűbb természetesen a Facebook. Meglepő viszont, hogy a 2006-ban mért 28 százalékos blogírási arány lecsökkent 14 százalékra.

A Twitter használatával kapcsolatban a kutatás ráadásul a Morgan Stanley gyakornokának ad igazat: elvileg a tinédzsereknek csak 8 százaléka használja.

Nem írnak blogot a tinik és nem is Twittereznek?! Hogyan lehetséges ez?

A válasz elég egyszerű: a Facebook státuszüzeneteiben naponta többször lehet énblogolni, ráadásul a barátok örömmel kommentálják is, amiket beírtunk. Sőt elég egy-egy képet, linket, zenét vagy fotót is feltenni a személyes üzenőfalra bármilyen szöveg, megjegyzés nélkül, ezzel pedig már közelítjük a Tumblr lehetőségeit, és egyre távolodunk a Twitter végletekig lecsupaszított funkcionalitásától. 

Egy blog nem frissíthető olyan egyszerűen és gyorsan, többet kell vele foglalkozni. A Twitter a kötöttségek miatt nehezen tölthető meg személyességgel. A Facebook éppen félúton van a kettő között, ráadásul a kapcsolatok ápolása mellett elintézhető egy helyben az önkifejezés is.

Már csak az a kérdés, hogy ezt a státuszüzenet-frissítős szokásukat megtartják-e a tinédzserek vagy mégis keresnek maguknak egy másik platformot a kapcsolattartás mellé, ahogy idősebbek lesznek? Az alacsonyabb blogírási hajlandóság szerintem meg fog maradni, bár a növekvő életkorral azért nagyobb számban fognak belekezdeni. Viszont könnyen elképzelhető, hogy számukra egy a Tumblr-höz hasonló felület lesz majd az, ami nekünk például a Blog.hu.

A két kutatást természetesen nem lehet valóban szembeállítani egymással, hiszen egyértelmű, hogy az amerikai tinédzsereket csak az internetezési szokásaikról kérdezték meg, míg az európaiakat a teljes médiafogyasztást illetően. Ennek ellenére látható, hogy van különbség az internethasználat intenzitásában és céljában - az amerikaiak sokkal inkább szeretik a közösségi site-okat, vagy legalábbis a Facebookot.

3 komment

Az Európai Bizottság új törvényeket kíván életbe léptetni többek között a fiatalok védelme érdekében, a közösségi site-okra vonatkozóan. A Twitter, a Facebook és a MySpace támogatja a kezdeményezést, február 9-dikén, a Biztonságosabb Internet Napján állapodnak meg a részletekben. Itt olyan elvekre kell gondolni, mint hogy a 18 év alattiak profilja az alapbeállítás szerint zárt lenne, és nem lenne kereshető.

Remélhetőleg majd az olyan problémákra is megoldást találnak, hogy míg a 13 éven aluliaknak nem lehet profilja a Facebookon, addig például a Baby Book nevű alkalmazás éppen ezt teszi lehetővé, legalábbis a szülők itt kialakított profiloldalakon büszkélkedhetnek gyermekeikkel.

Mindez egy nagyobb, a magánszféra és a személyes információk védelme érdekében tett intézkedéssorozat része lesz. Viviane Reding adatvédelmi biztos ugyanis az olyan, viszonylag újonnan elterjedt dolgokat, mint az RFID és a profilalkotáson alapuló reklámozási gyakorlat, valamint a reptereken bevezetendő testszkennerek is problémásnak ítéli meg, ezért tervei szerint arra fog törekedni, hogy a közösségi média mellett kidolgozzák az ezekre vonatkozó fő szabályokat és irányelveket is.

Szólj hozzá!

Már Magyarországon is egyértelműen érződik az igény a megbízók részéről, hogy megjelenjenek a közösségi médiában, vagy legalább tanácsokat kapjanak arról, hogyan lenne érdemes megtenni az első lépéseket. A munka során az alapoktól kezdve egészen a szükséges szemléletváltásig sok témát érinteni kell, de a Mashable vendégbloggere, B.L. Ochman szerint három szempontot kevésbé emelnek ki a tanácsadók még a sok social media megoldást látott USÁ-ban is.

Az egyik, hogy mindenkinek együtt kell dolgoznia. A vállalaton belül valamennyi osztálynak, divíziónak hozzá kell járulnia a projektek sikeréhez, és hozzátenném, hogy értenie, látnia kell az elérendő célokat is. A poszt szerzője kiemelt például egy olyan esetet, ahol az IT osztály nem volt hajlandó egy kampány microsite-jára mutató linket elhelyezni a vállalati site-on, mert a microsite-ot külső cég készítette. Így tényleg nehéz.

A második fontos szempont, hogy a felső vezetésnek is támogatnia kell a munkát - sőt, a legjobb, ha belőlük indul ki a kezdeményezés, bár kevés ilyen van sajnos. Ha a középvezetők nem érzékelik a támogatást, határozatlanok lesznek, inkább ragaszkodnak majd a korábbi megoldásokhoz. Kell tehát egy egyértelmű zöldjelzés ahhoz, hogy mindenki fel merje vállalni, hogy a közösségi médiába időt és pénzt fektet.

A harmadik - és talán a legfontosabb - dolog, hogy nincs gyors siker. Ez az a szempont, amit minden alkalommal hangsúlyozottan elmondunk az ügyfeleinknek, mert még mindig előfordul, hogy a közösségi médiát csodaszerként értelmezik. Ochman példaként a Fiskars site-ját, az immár hatéves Fiskateers.com-ot emelte ki, ahol a fogyasztók maguk válnak a márka követeivé. Ráadásul a tőlük kapott tippeket felhasználják a termékfejlesztés során, ami még tovább növeli a márka iránti lojalitást.

Nagyon fontos, hogy a megbízók tudatában legyenek annak, hogy a közösségi média alapos szemléletváltást kíván meg tőlük, az említett szempontokon túl ráadásul egyáltalán nincs ingyen. Ezt még talán az eredeti posztban is ki lehetett volna emelni, mert viszonylag gyakori félreértés. Lehetne még sorolni az alapfeltételeket, de a fenti szempontokat valóban nem szeretik hallani a megbízók. Mivel azonban fontosak, sajnos nem lehet elégszer hangsúlyozni őket.

Szólj hozzá!

Brian Solis szokásához híven egy elképesztő hosszú bejegyzést írt nemrég, ezúttal a közösségi médiában végzett B2B kommunikációról. A Business.com ugyanis készített egy felmérést, mely kifejezetten azt vizsgálta, hogy milyen eszközöket hogyan használnak a vállalatok, ha éppen nem margarint szeretnének eladni.

Szólj hozzá!

Facebook Page-et általában nagyobb, egyébként is látható cégek, brandek hoznak létre, de a kisebb szolgáltatók, mint például a fodrászok, kozmetikusok, autókereskedők, fitness-edzők szintén nagyon sikeresen szerepelhetnek ezen a téren.

Vegyünk például egy fodrászt: az oldalán mindig elérhetővé teheti a beosztását, megmutathatja a foglaltságot, sőt a Facebookon keresztül is lefoglalhatóvá tehet időpontokat. Kialakíthat egy kérdezz-felelek rovatot, amihez az ügyfelek minden bizonnyal folyamatosan szolgáltatják az alapanyagot, ezenkívül saját tanácsadói írásokat is közzé tehet a hajápolásról, az ezzel kapcsolatos linkek megosztásáról nem is beszélve.

Egy működő példát találtam eddig, a Hair Line Kft-t, csak ők sajnos nem Page-ként, hanem Groupként vannak jelen, ami miatt kevésbé látható a vállalkozás. (Ez egyébként az utóbbi napokban nagyon gyakori hiba volt a Facebookon) Egész ügyesen használják azért a site-ot, de még érdemes kicsit bővíteni a tematikát. 

Más szakmákra is rákerestem: autószerelő nincs, autókereskedés sincs, kozmetika van egy-kettő, de félreértelmezték a dolgot, és cipőjavítást sem találtam.

Fontos eszköz lehet pedig a Facebook az ilyen jellegű szolgáltatók, kisvállalkozások számára is, mert ezen keresztül nagyon hatékonyan építhetik saját brandjüket akár csak ezen az egy csatornán keresztül is.
 

Szólj hozzá!

A Financial Times nagyon hosszú cikkben járja körül a MySpace villámgyors letörlődését a térképről. Persze nem temetnénk még, de egyelőre úgy néz ki, hogy új utakat kell keresnie, ha túl akarja élni a Facebooktól kapott hatalmas csapást.

De kezdjük az elején: Rupert Murdoch 2005-ben úgy döntött, hogy az internetre fókuszál, és erősíti a kiadványainak online jelenlétét is. Az új elképzelés megvalósítására akkoriban mi sem lehetett alkalmasabb, mint a MySpace, aminek felhasználói közössége hihetetlen mértékben növekedett nap mint nap.

Minden ígéretesen is alakult egy darabig, mert ráadásul a Google-lel aláírt 900 millió dollár értékű hirdetési szerződés tényleg úgy tűnt, hogy beváltja a reményeket. Azonban 2008-ban azzal kellett a vezetésnek szembesülnie, hogy az éves kitűzött célokat nem tudják elérni.

Egyre csökkent a felhasználók száma, míg az oldal tele lett hirdetésekkel, melyek ráadásul nem feltétlenül illettek abba a környezetbe. A fejlesztéseket, például a Facebook esetében nagyon bevált Ajax-használatot azzal utasították vissza az új tulajdonosnál, hogy a kevesebb oldalletöltés kevesebb bevételt hoz. A felhasználói élményt tehát beáldozták a hirdetésekért.

Sok-sok vád repked a MySpace bukásával kapcsolatban, többen a tulajdonos és az eredeti gárda vállalati kultúrájának összeférhetetlenségét említették, így például, hogy a News Corp, azaz Murdoch csapata bürokratikus és lassú. A MySpace-t illetően pedig az esetlegességet, kapkodást említették a másik oldalról.

Most egy új vezérigazgatóval, Owen Van Nattával és az online piac kiemelkedő szereplőivel próbálják meg kitalálni, hogyan tovább. A vezér nyilatkozata szerint mostmár nem a Facebookkal való versengésre fognak összpontosítani, hanem a zenére és a filmre. Ennek egyik első, és a Facebook hasonló akciójánál sikeresebb akciója volt az Alkonyat premierje, amit közel hárommillióan láttak.

Én nem látom az újdonságot a koncepcióban, hiszen eddig is elsősorban a zenészek és a zeneszeretők használták az oldalt. Újdonság legfeljebb a mozgóképes tartalom beemelése lehetne. Mindenesetre felfoghatjuk úgy is az "új irányt", hogy végül fejet hajtottak a felhasználói igények előtt. Kár, hogy nem tették ezt meg korábban.

Szólj hozzá!