A leszakadt közösség az átmeneti helyen várja meg, hogy mi lesz, azaz tiltakozó akciójuk eléri-e az eredményét és visszaáll-e az eredeti állapot. A korábbi Poronty „lelke” Tünde az átmeneti oldalon vett búcsút a közösségtől, amelyből kiderült, hogy az új helyre költözött Porontyát otthagyta és más munka után néz.

183 komment

Szeptember 12-én tele volt az ország magyar dallal, reméljük, ti is jártatok valamelyik koncerten vagy néztétek, hallgattátok a tévés, rádiós közvetítéseket, olvastátok a beszámolókat. Mi ott voltunk…

A Magyar Dal Napja szervezői július közepe táján kerestek meg bennünket, hogy segítsünk nekik az egynapos országos zenei fesztivál közösségimédia-csatornáinak elindításában és menedzselésében. Örömmel rugaszkodtunk neki a feladatnak, hiszen egy ilyen eseményt mindig nagyon jó érzés támogatni. 

Szólj hozzá!

A tabudöntögetés egyidős a médiával: a ki nem mondható dolgok kimondása, az írott és íratlan szabályok megszegése a legtöbb embert izgalommal tölti el. Ez persze nemcsak pozitív érdeklődést, de gyakran megbotránkozást is jelenthet, az viszont biztos, hogy mindenképp figyelemfelkeltéssel jár.

Még tilos, de már nem tabu

Az olyan alapvető, társadalmi normákkal kapcsolatos tabuk megtörésén, mint hogy a médiában nem káromkodunk, nem sértjük meg mások vallási-, nemzeti / nemzetiségi hovatartozással összefüggő érzékenységét, és csak óvatosan beszélünk a szexről, már régóta túlestünk. E téren az egyik legjelentősebb úttörő Howard Stern és az ő első botrányos rádióműsorai a nyolcvanas években, napjainkban pedig a South Park a legszorgalmasabb és talán világszerte leghangosabb tabudöntögető.

A hazai kereskedelmi televíziózás történetében fordulópontként említik még az ezredforduló első éveiben felkapott valóságshow-k bizonyos – leginkább rosszemlékű – pillanatait. Egy tabu életképességének egyik fontos ismérve, milyen következményekkel jár annak megsértése. Ezek a tabuk a médiában ugyan jelenleg is élnek, de megsértésüket a különböző hatóságok legfeljebb olyan kisebb-nagyobb pénzbüntetésekkel, elsötétítésekkel szankcionálják, melyek visszatartó ereje láthatóan nem elégséges. Az online híroldalak tovább gyengítették, a közösségi média elterjedése pedig végképp padlóra küldi ezeket. Bár az ORTT már tervbe vette a „hivatalos” online médiumok megregulázását, a közösségi oldalakat egy friss bejelentés szerint a jövőben sem fogják piszkálni.

Amikor a tabudöntés zsebre megy

Vannak olyan tabuk, amelyek a fentieknél sokkal erősebben befolyásolják ma is, mi és hogyan jelenik meg a médiában, s ezek nem tartoznak a különböző szabályozói testületek fennhatósága alá. Betartatásukat egy jóval hatásosabb erő garantálja – az egyes médiumok saját, jól felfogott érdeke. Az ilyen tabukhoz tartoznak azok a vélemények, hírek, melyek az adott médium számára fontos hirdetőket, szponzorokat, erős embereket, vagy akár magát a kiadót, tulajdonosi kört negatívan érinthetik. A következményeket vizsgálva a tabutörőknek itt már komolyabb következményekkel kell számolniuk. Persze nemcsak nagy horderejű ügyek sorolhatók ide, hanem jóval nagyobb számban az olyan kisebb negatívumok említése, mint egy-egy termék, szolgáltatás hátrányai, hiányosságai. Nem valószínű például, hogy egy print magazin egyik rovatában olyan termékekről jelenne meg lesújtó értékelés, melyek gyártója az adott rovat szponzora. Ezekben az esetekben tehát már el sem jutunk a tabutörésig.

Nem lesznek szent tehenek?

Milyen hatást gyakorol ezekre az „érdektabukra” a közösségi média elterjedése? Sokan sok helyen írtak már arról, hogy ez bizony kontrollvesztéssel jár a vállalatok számára. A blogok megjelenése idehaza a kezdeti nagy várakozások ellenére csak kis repedéseket ejtett e tabuk falán, mivel bár valóban bárki írhat bármiről a saját oldalán, ennek csak akkor van jelentősége, ha lesz is, aki elolvassa. A nagy olvasótáborral rendelkező blogok száma – különösen egy-egy speciális témában – máig korlátozott, s a vállalatok nem egy esetben úgy döntöttek, hogy megveszik kilóra szponzorálni fogják a számukra fontos bloggert (a fontosabb blogszponzorációs esetekről itt olvasható egy kimerítő, rendszeresen frissülő lista). 

Mindez nem jelenti azt, hogy a tabuk eltűnnének; újak veszik át a korábbiak helyét. Ezzel és a vállalati / szervezeti kommunikáció lehetséges válaszreakcióival egy következő bejegyzésben fogunk foglalkozni.

Szólj hozzá!

Az előző heti iPhone vs. Android konferencián az egyik kerekasztal beszélgetésen a nagyobb tartalomszolgáltatók: Origo (Novák Péter), RTL Klub (Kolosi Péter), Sanoma Budapest (Szépvölgyi Tamás) vezetői beszéltek a mobilplatform lehetőségeiről és jövőjéről, ezt foglalom össze röviden.

A mobilplatform még nem olyan elsöprő itthon, mint külföldön, az alkalmazások használata is viszonylag alacsony még. Kolosi Péter szerint ezen lendíthet a helyi tartalom, mert ennek hiánya az részben, ami egyelőre megnehezíti az új eszközök felfedezését.

Ami az üzleti modellt illeti: az interneten mindenki megszokta, hogy ingyenes a tartalom, és a fizetési hajlandóságot csak nem olyan régen kezdték el tesztelgetni a tartalomszolgáltatók. A mobilon elég egyértelmű a helyzet: itt fizetnek az emberek a tartalomért, ami nagyon jó a médiavállalatok számára, csak ki kell találni, hogyan működjön a dolog. Kolosi Péter szerint egyébként még nincs eldöntve a neten sem, hogy az ingyenes vagy a fizetős modell fog érvényesülni. 

Felmerült a kérdés, hogy ez a mobildolog - és itt főként a különböző alkalmazások és egyebek fejlesztésére gondoltak - nem csak egy hype-e? Novák Péter szerint ezt nem hype-nak kellene felfogni, hanem útkeresésnek, amit elkerülhetetlenül meg kell tennie mindenkinek, aki üzletet fejleszt. Szerinte lassan beérkeznek a fogyasztók, a technológia és a hirdetők is - ez a három dolog kell, hogy összhangban legyen ahhoz, hogy sikeres lehessen egy tartalomtípus. Novák Péter azt is elmondta, hogy a weben sikeres márkák előnyben vannak a mobil platformon, ezt ki kell használniuk. Szépvölgyi Tamás azt emelte ki, hogy a Google is a "mobile first" mottóval jelölte ki az irányt a maga számára.

Arra a kérdésre válaszul, hogy ki mióta foglalkozik a mobillal, Kolosi Péter elmondta, hogy már a webizódok és mobizódok idején is ott volt már az RTL Klub, de végül egyik sem lett olyan nagy siker. Ennek ellenére minden lehetséges platformon minél gyorsabban ott szeretnének lenni, de természetesen eközben értékelik az erőforrásokat, hogy megéri-e a befektetést egy-egy új megoldás. Mindez jobban menne, ha nem ütött volna be a válság - hangsúlyozta.

Novák Péter is kiemelte, hogy ők is benne vannak már a mobilplatformra való fejlesztésben, sőt újat léptek előre és beintegrálják az M-Factory-t az Origóba, és más márkáknak is tudnak majd segíteni. Folyamatosan fognak applikációkat is fejleszteni.

Ezzel így van a Sanoma is, bevallottan a kísérletezés fázisában vannak. Szépvölgyi Tamás elmondta, hogy arra törekszenek, hogy könnyen, intuitív és kézvezérelt módon jussanak el a tartalmak a felhasználókhoz. Ez rímel arra, amit a konferencia második prezentációjában emelt ki Menno Biesiot, a holland Sanoma mobil üzletfejlesztési igazgatója. Ő azt mondta, hogy teljesen mindegy, hogy iPhone vagy Android, őket nem az érdekli. Ami fontos, az a multitouch technológia, erre koncentrálnak.

A héten még lesz egy poszt erről: az egyik játékfejlesztő, az Artex Studios vezetője, Trencsényi József fogja megválaszolni azokat a kérdéseket, amikre úgy láttam, hogy ott helyben nem válaszoltak a meghívott vendégek. :)

Szólj hozzá!

Mivel egyre kevesebben tudnak huzamosabb ideig otthon a tévé előtt ülni, s így az elmúlt tíz évben az Egyesült Államokban negyedével csökkent a nézők száma, egyre több amerikai csatorna kezdi meg mostanában a mobil eszközökre optimalizált műsorszórást – írja a New York Times. A műsorszórók helyi szövetségének (NAB) szóvivője szerint ez a lépés országszerte elhozza majd a földfelszíni műsorszórás reneszánszát, s a mobiltelefonon, laptopon, autóban és egyéb hordozható készüléken tévét nézők számának emelkedésével együtt növekednek majd a helyi adók reklámbevételei is. (A hagyományos hordozható tévék használata korábban, az analóg műsorszórás idején még nem volt probléma, azonban a digitális átállást követően ezek a lehetőségek beszűkültek, mivel a digitális műsorszórás jelenlegi formáját az otthoni tévézésre találták ki.)

A fejlesztések bevezetésével párhuzamosan tavasszal fokozzák az újfajta műsorsugárzás vételére alkalmas mobiltévék, illetve az iPhone-hoz, iPodhoz, Blackberry-hez és egyéb eszközökhöz használható jelátalakítók forgalmazását. Ha a mobil eszközökre optimalizált műsorszórás – mely nem összetévesztendő a 3G vagy 3G/HSDPA hálózaton keresztül elérhető mobilTV-vel – kezdeti bevezetése sikeres lesz, a televíziók tematikus csatornákat (sport, időjárás, stb.) is elérhetővé tesznek majd ebben a formában. Mivel a digitális televíziózás segítségével a kommunikáció kétirányú lehet, a nézők egy gombnyomással véleményt nyilváníthatnak vagy szavazásokon vehetnek részt.

Kérdés, hogy ez az újdonság önmagában elegendő-e a nézők visszanyerésére? Az amerikai műsorszolgáltatók bizakodása ugyanis láthatóan azon az előfeltevésen alapul, hogy a nézőszám visszaesésének fő oka az otthoni tévézésre fordítható idő csökkenése, azaz ha megoldják, hogy az autóban vagy bárhol máshol is nézhetőek legyenek a műsorok, máris megoldották a lankadó tévézési kedv problémáját. A baj csak az, hogy nem a helyhez kötöttség a jelenleg elterjedt televíziózás legfőbb gyengesége, hanem a nézők passzivitásra ítélése – ezen pedig a tévézés mobilitásának fokozása önmagában nem fog változtatni.

Szólj hozzá!

Egy korábbi sikertelen próbálkozás után, ahol a lap neves publicistáinak írásait lehetett pénzért elolvasni egy TimeSelect nevű szekcióban (2005-től 2007-ig működött, és csupán 210.000 előfizetőre tett szert), újra a fizetős modell bevezetését tervezi a New York Times.

Azt egyelőre nem határozták meg pontosan, milyen formában történne mindez, de valószínűleg a Financial Times állítólag jól bevált módszerét vetnék be 2011-től, miszerint bizonyos számú (mondjuk havi tíz) látogatás után már fizetni kell majd.

A TechCrunch bloggerének kalkulációja szerint ha ezt vesszük alapul, és mondjuk 10 dollárt kérnek havonta a korlátlan hozzáférésért, akkor 9 millió dollár folyhatna be a jelenlegi olvasói bázist alapul véve. Ez annak fényében, hogy a hirdetési bevételek 39 millió dollárt tettek ki a teljes portfolióban, viszonylag nagy összeg. Azonban a válság miatt szinte éppen ugyanennyivel csökkentek a bevételek, tehát annyit érnének el vele, ha ma vezetnék be, hogy ki tudnák egyensúlyozni a veszteségeket.

Kérdés, hogy megéri-e megkockáztatni az olvasótábor csökkenését egy kis pluszbevételért? Vajon valóban olyan lojálisak az olvasók, ahogyan a bejelentő sajtótájékoztatón a vezetőség kiemelte? Ezt illetően sokaknak vannak kétségei: inkább az a valószínűbb, hogy addig látogatják majd az olvasók az oldalt, ameddig ingyenesen tehetik. Ebből következik, hogy csökkenni fog az olvasottság, és természetesen a hirdetési bevételek is.

A saját tapasztalataim is azt diktálják, hogy kicsi az esély arra, hogy valóban számottevő bevételt tudnak majd generálni: egyrészt annak ellenére, hogy a New York Times a mai napig az egyik legjelentősebb lap, megkerülhetetlen viszonyulási pont, az utóbbi években számos olyan, főként a fiatal értelmiséget megszólító online site jött létre (pl. Huffington Post, Slate, Salon), melyek mellett már nem akkora létszükséglet a New York Times véleményének, sztorijainak megismerése.

Nem utolsósorban pedig a fontosabb, például a Gawker mediához tartozó blogok előreláthatólag továbbra is szemezgetni fognak a lap tartalmaiból, ráadásul rövidebb, szórakoztatóbb formában, hozzátéve újabb szempontokat és véleményeket az alapanyaghoz. Aki tehát nem szeretne fizetni, megkapja a New York Times anyagait más forrásokból.

Szerintetek mikor fog megbukni a modell? Adnak neki három évet, mint a korábbi próbálkozásnak, vagy már egy év után leállítják?

2 komment

„Újságíró ne járjon sajtótájékoztatóra! Ha megtudom egy kollégáról, hogy sajtótájékoztatóra ment munka helyett, kirúgom." Pallagi Ferenc, a Bors főszerkesztője (In: Első HÍRes Könyv)

A vállalati kommunikáció megújítására vonatkozó, az újmédia eszközeit és technikai megoldásait előtérbe helyező kommunikációs javaslatok fogadtatása a kezdeti bizalmatlanság után ma már kedvező: az ügyfelek érdeklődőek, sőt lelkesek, ha ezek bevezetéséről esik szó. Csak egy kivétel akad, ez pedig a sajtótájékoztatók online közvetítése.  

7 komment

A Twitteren már korábban megírtuk, hogy a Time Tablet szerintünk egy totális félreértés, és pozitív meglepetésünkre a Slate szerzője is hasonlóképpen gondolkozik. Ő egy olyan könyvre hagyatkozik véleményének alátámasztásához, amelyben végigvették a nyomtatott média igen költséges, de sikertelen próbálkozását a tartalmaik digitalizálására. A címe: Digitizing the News: Innovation in Online Newspapers.

Az egyik ilyen próbálkozás a Newsweek CD Rom-on való kiadása volt 1992-ben, Newsweek Interactive néven. Volt ebben minden: felvett interjúk, videók, grafikák, és sztorik a testvérlapból, a Washington Postból. Mivel akkoriban még nem igazán volt elfogadott technológiai standard, a Newsweek új kiadványát csak egy 999 dolláros Sony multimédia lejátszóval lehetett csak használni. Nem csoda, hogy ez a formátum végül nem váltotta be a reményeket és nem indult el a versengés a kiadók között ennek felfuttatására.

Több lap, például a New York Times, a People, a Wired, a USA Today vagy a Washington Post is próbálkozott televíziós, illetve rádiós jelenléttel, a Time Warner pedig lapjainak online verzióitól várta a csodát úgy, hogy egyetlen site-ba, az azóta megszűnt pathfinder.com-ba sűrítette őket.

A nyomtatott lapok már 1996-tól keresik a megoldást a digitális verziók nyereségessé tételére, de egyelőre nem jártak sikerrel. Sokan a táblaeszközöktől várják ezt, de ezzel kapcsolatban kétségeink vannak.

A Time Tablet és társai azzal próbálkoznak, hogy digitális formában, kicsit más és bővített tartalommal juttassák el cikkeiket az olvasókhoz, akik ugyan meglehetősen látványos eszközön fogyaszthatják azokat, ezen felül azonban nem kapnak semmit. Ha már digitális a tartalom és elektronikus az eszköz, óhatatlanul is eljön az igény a linkekre, továbbkattintásra, céltalan szörfölésre, akár az adott médiumon belül.

Éppen ezért meglehetősen nagy erőforráspazarlás olyasmivel foglalkozni, ami félúton van a nyomtatott és az online tartalmak között. A jelenleg kísérleti stádiumban levő tabletek fejlesztése a mesterséges létrehozása egy olyan formátumnak, melyen már régen túlléptünk, legalábbis a hírek fogyasztása terén.

Az igazi megoldás egy olyan tablet lesz, ami számítógépként működik, egybecsomagolva e-readert, alkalmazásokat, akár telefont is. Külön-külön is lehet fejleszteni ezeket a kütyüket, de az emberek egyre kevésbé lesznek hajlandók géplerakatot hurcolni nap mint nap a táskájukban.

A jelek szerint még várnunk arra, hogy ez létrejöjjön, addig is marad a próbaverziók és drága kütyük elindítása és gyors mennybe menetele.
 

Szólj hozzá!

A médiavállalatok nagy részének fogalma sincs a tinédzserek médiafogyasztási szokásairól, és egyáltalán a tartalmi preferenciáikról.

Talán ezért nem meglepő, hogy amikor nyáron a londoni Morgan Stanley kiadta az egyik 15 éves gyakornokának anyagát, nagyon sokan rávetették magukat a benne fellelhető információkra, és aztán komolyan elgondolkoztak azon, jó ötlet volt-e elindulni a Twitteren. A főbb kijelentések között ugyanis az is szerepelt, hogy a fiatalok számára ez a site nem jelent semmit.

Nemrég a Forrester is készített egy felmérést több európai ország (Egyesült Királyság, Spanyolország, Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia és Svédország) fiataljainak megkérdezésével, és a következőkre jutott:

- A tinédzserek még mindig több időt töltenek tévézéssel, mint internetezéssel.

- Ez főleg a 12-17 évesekre igaz, akik a 18 évnél idősebbekhez képest jóval kevesebbet interneteznek.

- Csupán a 41 százalékuk használja legalább hetente a közösségi site-okat (tehát számukra az igazi barátságok fontosak).

- Ahogy a Morgan Stanley gyakornoka is megállapította, a tinédzserek körében nagyon népszerűek a videójátékok. Azonban nem a konzolon, hanem a számítógépen játszanak többségében.

- Egy ponton tökéletes az egyetértés a Forrester és a gyakornok között: a tinédzserek egyáltalán nem olvasnak újságot.

Mindezek alapján elmondható, hogy a tinédzserek médiafogyasztási szokásaiban nincs sok váratlan elem, kivéve talán azt, hogy még mindig sokat tévéznek, és annyira még nem elvakult felhasználói a közösségi site-oknak.

De azok lesznek.

Szólj hozzá!

A közel 28 millió embert elérő amerikai közszolgálati médiavállalat, az NPR október 15-én kiadta saját közösségi média irányelveit az újságírói számára. Míg alapvetően a többi, hétköznapi vállalatnál szokásos előírások érvényesek itt is, a helyzetet speciálissá teszi, hogy ebben az esetben a munkatársak újságírók. Így a szabályok valamelyest módosulnak, hiszen egy újságíró gyakran kerülhet olyan helyzetbe, hogy keverednek a szerepei egy közösségi site-on felmerült szituációban - akár egy “like” gomb bekattintása is állásfoglalás lehet, vagy éppen a munkája szempontjából fontos információra bukkanhat egy hétköznapi közösségi eszmecsere közben. Ráadásul egy kötetlenebb, befogadó közegben bárki könnyen megfeledkezhet a máskor oly természetes óvintézkedésekről, és előfordulhat, hogy ő maga oszt meg akaratlanul is titkokat.

Ennek megelőzése érdekében állította össze az NPR is irányelveit, hiszen a legtöbb újságíró számára – témától függően – kincsesbányát jelentenek a különböző közösségi site-ok, ezért egyre gyakrabban használják őket téma- és anyaggyűjtésre. Nézzük a legfontosabb előírásokat:

- Az újságíróknak mindig szem előtt kell tartaniuk, hogy a cselekedeteiknek a vállalat szempontjából is védhetőnek kell lenniük.

- Nem linkelhetnek be jogvédett tartalmat, illetve nem másolhatnak be teljes szövegeket a munkaadójuktól.

- Az újságíróknak mindig egyértelművé kell tenniük, hogy kik ők, ha éppen dolgoznak, azaz anyagot gyűjtenek.

- Minden esetben el kell mondani, pontosan milyen formában lesznek felhasználva a kapott információk, illetve anyagok.

- Az online begyűjtött információk forrását telefonon, illetve személyesen is le kell ellenőrizni.

- Nem foglalhatnak állást politikai, illetve erőteljesen megosztó témákban, akár olyan formában sem, hogy a Facebook-on belépnek egy-egy kapcsolódó ügy csoportjába. Ezt legfeljebb anyaggyűjtési céllal tehetik.

- A vállalati eseményekről csak engedéllyel tudósíthatnak.

Alapvetően tehát az az elvárás, hogy az újságírók ne viselkedjenek másként az online közegben, mint ahogyan a mindennapi munkájuk során tennék, valamint hogy maradjanak neutrálisak és mindig legyenek annak tudatában, hogy a közösségi médiában a legegyszerűbb megosztásaikon, hozzászólásaikon keresztül ők (is) tartalmat generálnak, ami bárki által felhasználható akár nem kívánatos formában is.

Látható, hogy az újságíróknak kicsit elővigyázatosabbnak kell lenniük az átlagfelhasználóknál, ráadásul mindig szem előtt kell tartaniuk az újságírói etikát, ami tovább nehezíti a helyzetüket. Mindenesetre érthető, hogy az NPR is kiadta az irányelveit, hiszen a közösségi média kincsesbánya a témát, és alanyt vadászó újságírók számára. Viszont mivel a legtöbb aktivitás valamilyen módon nyomot hagy ezeken a site-okon, valóban fokozottan kell vigyázniuk, hogy ne keveredjen a munkájuk és a magánéletük.

Ez az olyan, politikailag túlfűtött sajtó esetében, mint amilyen a magyar, méginkább igaz. Érdekes lenne megtudni, hogy a magyar médiumok már készítettek-e a munkatársaik számára ilyen jellegű útmutatókat, illetve hogyan viszonyulnak/viszonyulnának az ilyen irányelvekhez a magyar újságírók.

Szólj hozzá!