Most történik Phenjanban: Dennis Rodman észak-koreai kosarasokat készít fel Kim Dzsongun születésnapi meccsére. A kiválasztott játékosok január 8-án NBA veteránok ellen léphetnek pályára.

Rodman nem először jár a kommunista diktatúrában. Számos sajtófotó látott már napvilágot Kim és a kosárlabda csillag barátságáról, közös meccsnézéseikről. Mindezt sokan a nyitás politikájaként és egyfajta „kosárlabda-diplomáciaként” értékelték, vagy legalábbis ezt szerették volna belelátni. Az biztos, hogy nem nevezhető mindennapos eseménynek, ha a világtól hermetikusan elzárt kommunista ország vezetője nyilvánosan mutatkozik egy amerikai sportolóval. Ugyanakkor a Dél-Koreával 60 éve kötött fegyverszünet felmondása, Kim Dzsongun nagybátyjának váratlan kivégzése és az egykor Kim Dzsongilhez közel álló politikusok körében végzett tisztogatás után nehezen értékelhető fordulatként Rodman látogatása.

Az NBA veteránok kevésbé rajonganak az ötletért, néhányan nem is titkolják félelmüket. Nem csoda, hiszen ez az ország – ahol a mai napig százezrek sínylődnek kényszermunkatáborokban – finoman szólva sem tartozik a biztonságos úti célok közé. Dennist saját bevallása szerint nem érdekli a politika, ő másképp látja a dolgokat: „Tudjátok, még mindig félnek attól, hogy idejöjjenek, de én azt mondom nekik: ne féljetek emberek, itt minden a szeretetről szól.” 

A történet valószínűleg egyszerűbb, mint gondolnánk: a világlátott, korábban Svájcban is tanulmányokat folytató Kim Dzsongun nagy kosárlabda-rajongó, és folytatja a diktatúrára amúgy is jellemző „húzd meg, ereszd meg” politikát. Egyik nap egy újabb atomkísérlet, másik nap önfeledt parolázás az imperialista Egyesül Államok gyermekével. A kiszámíthatatlanság a régi, de az eszközök újak: Kim Dzsongun látványosan bulvárosabbra vette a formát. Apjával ellentétben - akinek a nőügyeit teljes hírzárlat övezte - még a feleségét is magával hurcolja a reprezentatív eseményekre, a gondosan felépített „first lady” pedig igazi trendszetter: hajviseletével máris divatot teremtett.

Észak-Korea teljesen kizárja a külvilágot, de látszólag egyre többet hajlandó megmutatni önmagából. Saját intranet hálózata (Kwangmyong) és mobilszolgáltatója van (a javarészt egyiptomi tulajdonú Koryolink), a számítógépek pedig egy speciális, Linux-alapú operációs rendszert futtatnak (Red Star OS). A lakosok továbbra is szigorúan csak az állami propagandagépezet által kitermelt tartalmakat böngészhetik, de a külföldi turisták februártól saját mobiljaikon is használhatják az internetet. Ez a „példátlan szabadság” tette lehetővé David Guttenfelder számára is, hogy Instagram oldalán eddig soha nem látott észak-koreai életképeket osszon meg, köztük Dennis Rodman csütörtök óta tartó látogatásának pillanatait is. 

1 komment

Beyoncé nagyon nagyot dobott az új albumával, ami sok szempontból az alapokhoz való visszatérés: nem lehet dalonként megvásárolni, nem előzte meg hónapokkal korábban kezdődő teaser-kampány (ld Daft Punk és még sokan mások), nem szellőztették meg, stb.

A "no marketing" megközelítés nagyon jól működött: a meglepetésfaktor a gigantikus celebfaktorral párosítva természetesen legalább annyira hatékony kampányt eredményezett, mintha teleszórták volna a világot hirdetésekkel. 

Természetesen Beyoncé segítségére voltak azért nagyon hasznos eszközök a hírnéven és a zenén kívül: sajtóközlemény, kiemelt megjelenés az iTunes store-ban, menő, update-elt honlap.

Utána pedig tovább erősítette a hatást a profi gépezet, főként a közösségi médiában: a Twitteren bombaként robbant a hír, a dalokhoz kapcsolódó klipekből készült gifek pedig szintén nagyon hálás közönségre leltek főként a Tumblren.

A marketingmentes albumkiadással már több nagy név is próbálkozott, igaz egyikük sem volt olyan mainstream sztár, mint Beyonce. Gondoljunk csak a Radiohead 2007-es kezdeményezésére, amikor az In Rainbow albumot teljesen tetszőleges összegért lehetett letölteni a honlapjukról, megkerülve a szokásos értékesítési csatornákat. A kampány pedig lényegében az erről való tudósításban merült ki.

A teljesség kedvéért azért hozzá kell tenni a marketingmentességhez, hogy a 14 számot tartalmazó albumhoz 17 klip készült, tehát nem bízta a véletlenre az énekesnő stábja az anyag népszerűsítését. A klipek a legjobb reklámok - ha nélkülük dobták volna piacra az albumot, sokkal kisebb lett volna a dolog hatása.

Vajon lesznek naiv követői ennek a gyakorlatnak? Szerintünk hozhatnak a próbálkozások érdekes megoldásokat, de valószínűleg ekkorát sokáig senki nem fog tudni alakítani. 

4 komment

Mindenki meglepődött, amikor az Evernote úgy döntött, hogy kézzel fogható termékeket fog árusítani az alkalmazásán kívül. Úgy tűnik, hogy nagyon okos lépés volt: három hónappal az indulást követően már ott tartunk, hogy a bevételek harminc százaléka érkezik az offline termékekből. Már az első hónapban elérték az egymilliós bevételt a hátizsákjaiknak köszönhetően, és ez csak egyre jobb lesz. (A vállalat bevételeinek 61 százaléka egyébként a prémium előfizetésből adódik, az üzleti kiadás pedig 9 százalékot hoz.) 

Érdekes, de érthető ez a folyamat: az Evernote egy nagyon megbízható, szeretett márkának számít, lényegében vezető a jegyzetelő appok között. Ezt a márkát terjesztették ki a való világba, sokak számára lehetőséget teremtve arra, hogy kedvenc brandjüket kézbe foghassák és használhassák. 

Fordítva nem biztos, hogy ilyen jól működött volna a dolog: bár egyértelmű volt az igény például a digitális Moleskine-re, a funkcionalitások puritánsága miatt nem vált elsőszámú kedvenccé a felhasználók között.

Hogy még pazarabb legyen a világok összefonódása: az Evernote egyik offline terméke éppen egy Moleskine jegyzetfüzet. A népszerűségéről egyelőre nincsenek pontos információink.

Szólj hozzá!