Egy korábbi sikertelen próbálkozás után, ahol a lap neves publicistáinak írásait lehetett pénzért elolvasni egy TimeSelect nevű szekcióban (2005-től 2007-ig működött, és csupán 210.000 előfizetőre tett szert), újra a fizetős modell bevezetését tervezi a New York Times.

Azt egyelőre nem határozták meg pontosan, milyen formában történne mindez, de valószínűleg a Financial Times állítólag jól bevált módszerét vetnék be 2011-től, miszerint bizonyos számú (mondjuk havi tíz) látogatás után már fizetni kell majd.

A TechCrunch bloggerének kalkulációja szerint ha ezt vesszük alapul, és mondjuk 10 dollárt kérnek havonta a korlátlan hozzáférésért, akkor 9 millió dollár folyhatna be a jelenlegi olvasói bázist alapul véve. Ez annak fényében, hogy a hirdetési bevételek 39 millió dollárt tettek ki a teljes portfolióban, viszonylag nagy összeg. Azonban a válság miatt szinte éppen ugyanennyivel csökkentek a bevételek, tehát annyit érnének el vele, ha ma vezetnék be, hogy ki tudnák egyensúlyozni a veszteségeket.

Kérdés, hogy megéri-e megkockáztatni az olvasótábor csökkenését egy kis pluszbevételért? Vajon valóban olyan lojálisak az olvasók, ahogyan a bejelentő sajtótájékoztatón a vezetőség kiemelte? Ezt illetően sokaknak vannak kétségei: inkább az a valószínűbb, hogy addig látogatják majd az olvasók az oldalt, ameddig ingyenesen tehetik. Ebből következik, hogy csökkenni fog az olvasottság, és természetesen a hirdetési bevételek is.

A saját tapasztalataim is azt diktálják, hogy kicsi az esély arra, hogy valóban számottevő bevételt tudnak majd generálni: egyrészt annak ellenére, hogy a New York Times a mai napig az egyik legjelentősebb lap, megkerülhetetlen viszonyulási pont, az utóbbi években számos olyan, főként a fiatal értelmiséget megszólító online site jött létre (pl. Huffington Post, Slate, Salon), melyek mellett már nem akkora létszükséglet a New York Times véleményének, sztorijainak megismerése.

Nem utolsósorban pedig a fontosabb, például a Gawker mediához tartozó blogok előreláthatólag továbbra is szemezgetni fognak a lap tartalmaiból, ráadásul rövidebb, szórakoztatóbb formában, hozzátéve újabb szempontokat és véleményeket az alapanyaghoz. Aki tehát nem szeretne fizetni, megkapja a New York Times anyagait más forrásokból.

Szerintetek mikor fog megbukni a modell? Adnak neki három évet, mint a korábbi próbálkozásnak, vagy már egy év után leállítják?

2 komment

Facebook Page-et általában nagyobb, egyébként is látható cégek, brandek hoznak létre, de a kisebb szolgáltatók, mint például a fodrászok, kozmetikusok, autókereskedők, fitness-edzők szintén nagyon sikeresen szerepelhetnek ezen a téren.

Vegyünk például egy fodrászt: az oldalán mindig elérhetővé teheti a beosztását, megmutathatja a foglaltságot, sőt a Facebookon keresztül is lefoglalhatóvá tehet időpontokat. Kialakíthat egy kérdezz-felelek rovatot, amihez az ügyfelek minden bizonnyal folyamatosan szolgáltatják az alapanyagot, ezenkívül saját tanácsadói írásokat is közzé tehet a hajápolásról, az ezzel kapcsolatos linkek megosztásáról nem is beszélve.

Egy működő példát találtam eddig, a Hair Line Kft-t, csak ők sajnos nem Page-ként, hanem Groupként vannak jelen, ami miatt kevésbé látható a vállalkozás. (Ez egyébként az utóbbi napokban nagyon gyakori hiba volt a Facebookon) Egész ügyesen használják azért a site-ot, de még érdemes kicsit bővíteni a tematikát. 

Más szakmákra is rákerestem: autószerelő nincs, autókereskedés sincs, kozmetika van egy-kettő, de félreértelmezték a dolgot, és cipőjavítást sem találtam.

Fontos eszköz lehet pedig a Facebook az ilyen jellegű szolgáltatók, kisvállalkozások számára is, mert ezen keresztül nagyon hatékonyan építhetik saját brandjüket akár csak ezen az egy csatornán keresztül is.
 

Szólj hozzá!