A Startup School rendezvényén Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója is részt vett egy beszélgetésen, amit a TechCrunch le is jegyzett. Ebből fogunk most szemezgetni:

A Facebook eleinte csak arra volt képes, hogy a felhasználók meg tudták nézni egymás profilját és megbökhették egymást. Mindent további funkciót ezt követően építettek be a site-ba.

Elmondása szerint sok hibát követtek el, mert fogalmuk sem volt sem az üzletről, sem arról a környezetről, amiben a Facebookot fejlesztették. Például olyan egyetemeket céloztak meg eleinte, melyek nem igazán érdeklődtek a szolgáltatás iránt, mert már megvoltak a saját közösségi site-jaik. Ilyen volt a Stanford, a Columbia, vagy a Yale. De aztán mégis megtérült az energiabefektetés, mert egy idő után mégis elkezdték használni a Facebookot az egyetemek hallgatói.

A felhasználók számának a növekedését a saját kontatktok importálásának lehetősége dobta fel, majd az, hogy olyan helyeken tették elérhetővé a Facebookot, ahol nagy volt rá az igény. Így például Dartmouthban a hallgatók fele egy éjszaka alatt regisztrált.

Hogy mit csinálna másképp? Mark Zuckerberg azt emelte ki, hogy a megfelelő domain nevet regisztrálta volna, ugyanis eleinte a cím TheFacebook volt, és a facebook.com-ot már csak dollárezrekért tudták megszerezni.

A Facebook, mint cég sikere pedig abban rejlik szerinte, hogy meglehetősen technológiaorientált emberek alkotják. Ez a Google-nél is hasonlóan alakult, ott viszont tudományos jellegű vállalati kultúra a jellemző: elegáns megoldásokat szállítanak komplex problémákra. A Facebook ezzel szemben erősen táplálkozik a hacker kultúrából.

Egy kérdésre válaszolva említette még, hogy eleinte problémát jelentett a Facebook gyors növekedése, mert nem volt pénzük szerverekre. Ezt követően főleg a fotók kezelése jelentett gondot, két hónapon keresztül mindenki őrülten dolgozott a cégnél a helyzet megoldására.

A beszélgetésből egyértelműen látszik, hogy sok akadállyal kellett megküzdenie az alapító csapatnak, hiszen fogalmuk sem volt a dolog üzleti részéről, de alapvetően az a legfontosabb a cég fellendítése szempontjából, amit Mark Zuckerberg a beszélgetés egy pontján is említett: egyszerűen ő volt a legelkötelezettebb, ő hitt a leginkább a projektben, és volt bátorsága változtatni, amikor szükségesnek látta.

2 komment

Sokan követték Hírbehozó és Doransky vitáját az SMO-ról, főként annak hevessége miatt. Kezdődött azzal, hogy Doransky viszonylag kevés magyarázattal kitett a blogjára egy prezentációt, ami az SMO potenciálját emelte ki, kevésbé ügyelve arra, hogy esetleg az egyes pontok magyarázatra szorulnak.

Valószínűleg emiatt született meg Hírbehozó hosszú posztja, melyben az SMO-t egyértelműen egy értéktelen buzzword-nek titulálta, mondván, hogy ez csak egy marketinges irányultságú manipuláció, és kevésbé hatékony. Kiemelte, hogy a közösségi médiában csak a vírusmarketing lehet hatásos, a Vaterát említve sikeres példaként. Bejegyzésének az utolsó bekezdésében van viszont a lényeg: „A jó online marketing a közösségi térben is a hiteles, érdekes és releváns tartalmak rendszeres publikálása, és az arra fogékony internetezőkkel való kapcsolattartás.”

A történet következő lépése egy miniinterjú volt Doranskyval a Médiainfón, ahol érintették az SMO-nak a pr-hez való kapcsolatát. Mivel utólag ő maga is bevallotta, hogy nem igazán foglalkozott a kérdésnek ezzel a vetületével behatóan, ezért nem állítjuk pellengérre, pedig a pr és a klasszikus sajtókapcsolatok közé egyenlőségjelet tenni elég nagy hiba.

Érdekes kérdés viszont, hogy hol a helye az SMO-nak a kommunikációs eszköztárban, és hogy indokolt-e Doransky optimizmusa?

Mióta a vállalatok elkezdtek érdeklődni a közösségi médiában való megjelenés iránt, megnőtt a pontos mérésekre, a kiszámítható ROI-ra való igény is. Az online felületeknek valóban megvan az az előnye, hogy pontosan mérhetők a kattintások, követhetők a felhasználói reakciók (ha vannak), tehát viszonylag sokminden leszűrhető abból, amit ma az egyes site-okon a userek tesznek.

Doransky ezt a helyzetet úgy értékeli, hogy már a meglévő eszközök is megfelelő mennyiségű és minőségű adatot tudnak szállítani, és ezek hozzárendelhetők a marketing osztályok céljaihoz, és meggyőzhetők általuk a szkeptikus menedzsmentek. Szerinte optimalizálással direkt, szabad szemmel is észrevehető módon hozzá lehet járulni az eladásösztönzéshez – mi legalábbis ezt szűrtük le az általa írottakból.

Az SMO vitában mindkét félnek igaza van bizonyos szempontból: hh jól látja, hogy a közösségi médiát nem lehet erőszakosan és egy az egyben marketingcélokra használni, és egyetértünk abban is, hogy talán túlzott doransky optimizmusa és túlbecsüli az így kinyerhető információkat. Az utóbbi viszont jól látja, hogy mérésekre szükség van, és a már most meglévő adatok is hasznosíthatók a közösségi médiában megjelenő cégek számára.Sokat azonban ettől (egyelőre) nem érdemes várni: a kinyerhető adatok fontosak az egyes eszközök súlyozásában, az erőforrások elosztásában, azonban nem szabad abba az illúzióba ringatni magunkat, illetve a vállalatokat, hogy ezek a marketing osztályok életében megszokott egzakt, „hard” adatok, melyekből messzemenő következtetéseket lehet levonni.

Az SMO fontos kiegészítő funkció lehet, kellő pr-es és marketinges támogatás nélkül viszont nem érdemes használni.

Szólj hozzá!