Egy hétköznapi srác 2006-ban feltöltött magáról egy képet a Flickr-e, amin épp ordított. Egyik munkatársa egy napon jelezte, hogy látta a képét New Yorkban egy aluljáróban árult pólón. Természetesen fogalma sem volt arról, hogy a fotót a Yahoo! által üzemeltetett képmegosztó oldalról már több ezren letöltötték, és a képe azóta az iráni tüntetések jelképe is volt, megjelent házfalakon, pólókon, flyereken, könyvborítón, hirdetésekhez használták több mint 40 országban – legalábbis ezekről a szerteágazó felhasználásokról tud eddig Noam Galai, a képet készítő és azon szereplő izraeli születésű, de New Yorkban élő és dolgozó fiatalember.

A történet egyik eleme sem példanélküli:

• Teljesen átlagos internet felhasználók képesek olyan tartalmat előállítani, ami kereskedelmi értékkel is bír. (Andy Warhol óta talán az sem ördögtől való, hogy elgondolkozzunk a kulturális értéken is, amit a popkultúrához hozzátett ez a mára már valóban közismert fotó.)
• Amit egyszer megosztunk egy közösségi oldalon, és bárki számára hozzáférhetővé tesszük, annak felhasználását szinte semmilyen szinten sem tudjuk nyomon követni, ellenőrizni.
• Tömegével vannak a világon internetfelhasználók, akik úgy tesznek szert komoly haszonra, hogy az online, ingyenesen hozzáférhető tartalmat használják fel termékek előállítására, és nincsenek tekintettel a szerzői jogokra és azok tulajdonosára.

Az alábbi videóban Noam saját szavaival meséli el a történetét, mely során egyetlen alkalommal fizettek is neki a kép használatáért: a National Geographic, mint amerikai kiadó, által megjelentetett, politikai témájú magazin borítóját díszítette képe az amerikai elnökválasztás évében.

A történet azért lehet érdekes számunkra, mert egyfelől megmutatja azt, amit mindenki jól tud, aki az interneten éli életének egy részét: a szerzői jog betartására esély sincs azok részéről, akik az online „talált” tartalomra alapoznak üzletileg is racionalizálható nyereséget. De egyúttal benne van a videóban az is, hogy a neten keresztül egy fotó is korábban soha nem látott mértékben tud elterjedni. A popkultúra elemei a szemünk előtt születnek abból, amit feltöltünk.

Egy ellentétes hozzáállást tükröző példa az a videó, melyben a Central Parkban talált filmtekercs megtalálói és készítői végre találkoznak. Valószínűleg a legtöbben emlékszünk a videóra, amiben egy szintén New Yorkban élő felhasználó osztja meg a YouTube közönségével, hogy talált egy tekercs filmet a Central Parkban amit a hóvihart követően készítettek feltehetően turisták. Azért készítette a videót, mert meg akarta találni a filmtekercs gazdáit (illetve mert minden bizonnyal azt követően, hogy több mint 1,6 millióan nézték meg filmjét, könnyedén kap majd állást egy web-es cégnél Amerikában). Nos, a találkozó létrejött, hála az internetnek:

Nem szabad tehát általánosítani a netre feltöltött tartalmak felhasználását illetően sem: pontosan ugyanúgy megjelennek itt is az egyéni attitűdök, mint az élet bármely más területén. Néhány erre vonatkozó felméréssel a közeljövőben foglalkozunk majd még itt, a Trendlaboron.

Szólj hozzá!

A turista és az utazó között hatalmas különbség van, én legalábbis nagyon utálom, ha egy városból csak annyit kapok meg, amit séta és nézelődés közben tapasztalok meg. (Nem beszélve az állandósuló derékfájásról). Az évek során rájöttem, hogy akkor élvezek igazán egy utat, ha van valaki, aki megmutatja, hogyan zajlanak a mindennapok, hova érdemes elmenni, és beszél az életéről, saját magáról. Mindig ezek az utazások sikerülnek a legjobban, ezért ha van esély egy helyi ismerőssel vagy ismerős barátjával találkozni, kapva kapok az alkalmon.

Nem feltétlenül kell azonban előzetesen ismerni az alkalmi idegenvezetőnket, ezt végül is a Couchsurfing és más hasonló oldalak létezése óta tudjuk. Sokan viszolyognak azonban attól, hogy egy ismeretlen kanapéján vagy padlóján aludjanak egy külföldi nyaralás során, nem szívesen mondanának le viszont a vendéglátók tippjeiről, ismereteiről. Nekik szól a Guided by a Local nevű site, ami az önkéntes idegenvezetőket gyűjti. 

Ide olyan emberek jelentkeznek, akik szeretnék bemutatni a várost, ahol élnek, és közben szívesen ismerkednének meg kedves külföldi utazókkal. Csak regisztrálniuk kell, elmondani, hogy kik ők, mik ők, és hogy elsősorban milyen oldalát mutatnák meg a városnak. Az egyes userek pontot is kapnak, ez hivatott némi minőségbiztosítást belevinni a dologba.

Valószínűleg ki fogom próbálni a dolgot, tényleg akár csak egy közös kávézás erejéig, hogy egy-két óra beszélgetés során képet kapjak arról, mi zajlik éppen a meglátogatott városban. Site elmentve!

Szólj hozzá!