Egy új sorozatot indítunk, melyben hétről hétre bemutatunk néhány, béta tesztszakaszban lévő újdonságot a közösségi média világából. Ki tudja, talán ezek között van a jövő Facebook-ja, vagy Twittere. Sorozatunkat laikusok számára készítjük, nem kell tehát megijedni attól, hogy valami köldöknézős, vagy csak kockásinges programozók számára érthető oldalra invitáljuk az olvasókat.

Az eheti első honlap, amelyet felfedezésre méltónak találtunk, a historypin. Ahogy a nevéből is látszik, ezt a honlapot a történelem kedvelőinek ajánljuk. Az oldalon a régmúltban készült fotókat tölthetünk fel, majd egy térképen bejelölhetjük a fotó készítésének helyét, illetve összehasonlíthatjuk az ugyanarról a helyszínről ugyanolyan szögből készült jelenkori fotóval.

Sőt, megírhatjuk az általunk feltöltött fénykép történetét is.

A profik most legyintenek, hogy hiszen ilyen a Google Earth-ben is van. Igenám, de a historypin sokkal professzionálisabb a Google-nál és sokkal érdekesebb is. Az oldal egyébként a We Are What We Do mozgalom keretében jött létre; célja, hogy összehozza a fiatalabb és idősebb generációkat. Hiszen egy-egy ilyen fotó felkutatásához, a hozzá kapcsolódó történet megértéséhez generációk közötti párbeszédre van szükség. Nem véletlen, hogy Nyugat-Európa és Ausztrália számos iskolájában a történelemtanítás része a historypin oldal használata. A gyerekek feltúrják nagyszüleik fotóalbumait, felkeresik az utcájukban lakó idős embereket vagy antikváriumokat, begyűjtik a történeteket és felteszik a webre. Így élvezetesebb a történelemtanulás, mint amikor csak évszámokat és hadvezérneveket kell bemagolni.

Kikapcsolódásképpen ugorjunk át a TwinkrBox csapat legújabb fejlesztésére, amely júniusban került béta állapotba, a TinkrRoulette - Video Jackpot oldalra. Az oldal nem jelent intellektuális kihívást sem az oda látogatónak, és a fejlesztőinek sem.

A weboldal véletlenszerűen kiválaszt négy vicces videót különböző videomegosztó-oldalakról és azt felajánlja megnézésre. Ha rákattintunk a Spin gombra, akkor mint a félkarú rablónál, újabb négy videotalálatot dob ki nekünk. De kapaszkodjunk! Ha a video helyén 2, 3 vagy 4 logoizé jelenik meg, akkor nyerhetünk! Na ettől Video Jackpot ez a dolog. Ha nagyon unjuk az életet, érdemes megnézni ezt is. Inkább, mint a Szomszédok ismétlését nézni.

Szólj hozzá!

A Nielsen kutatóintézet legfrissebb, globális közösségi média kutatásából az derül ki, hogy az emberek egyre több időt töltenek a közösségi média felületeken, a tavalyi adatokhoz képest 66 százalékos növekedést mutattak ki. A vizsgált országok közül is kiemelkedik Ausztrália és Brazília.

A kutatócég 10 országban (Japán, Svájc, Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Olaszország, Németország, Brazília, Ausztrália, Franciaország, Spanyolország) végzett felmérése azt mutatja, hogy a netet használók ¾-e a látogat közösségi média site-okat, illetve blogokat.

A legtöbb időt az ausztrálok töltik közösségi médiafelületeken (7 óra 19 percet havonta). A legkevesebbet pedig, meglepő módon a japánok (2 óra 24 perc).

Ami pedig a netezők közötti közösségi médiafogyasztást illeti, Brazília áll az élen, ahol az interneten használók 86 százaléka használja a közösségi médiát és a blogokat.

A kutatás kommentálói megjegyzik, hogy talán együttjárás lehet a jó éghajlat, az abból következő életérzés és a social media-használat gyakorisága között. Mi ezt kevésbé tartjuk valószínűnek.

Az viszont érdekes lenne, ha ezeket az eredményeket Japánon kívül más ázsiai országokkal is összevetnénk, hiszen Dél-Korea vagy Kína már igencsak elhúzott a legtöbb ország mellett, ami az internethasználat mennyiségét és minőségét jelenti. Talán majd a következő kutatásban erre is választ kapunk.

Szólj hozzá!

A piaci őstermelők az utolsó célcsoport, amellyel kapcsolatban azt gondolnánk, hogy lázasan használják a közösségi médiát. És mekkorát tévedünk! Több sikeres akció is bizonyítja, hogy a közösségi médiában való jelenlét segíti mind a húsáruk, mind a szezonális termények értékesítését.

A chicago-i Green City Market saját facebook-oldallal rendelkezik (mintegy 5000 rajongóval), a piac vezetősége az oldalon keresztül is igyekszik a náluk árusító termelőket segíteni abban, hogyan fejlesszék közösségi média-használatukat. Igazi, élő közösségi támogatást nyújtanak. Idén tavasszal a spárga-szezon kezdetét jelentették be az oldalon keresztül, a megadott időpontban több százan rohamozták meg a piacot, fél órán belül az összes spárga elfogyott. A saját aktivitáson túl megpróbálnak minél több termelőt rávenni arra, hogy használják mind a twittert, mind a Facebook-ot.

Egy marhatenyésztő család, amely szintén a Green City Market-en árul, egy éve twitterezik, aktuális ajánlatait számos Chicago-i séf figyeli árgus szemekkel, és pillanatok alatt, nagy tételben vásárolnak tőle.

A piac a termelők blogjait is népszerűsíti közösségi felületein keresztül.

A régi igazság tehát továbbra is érvényes, de kiegészül: nem árt jóban lenni a hentessel és a zöldségessel, valamint nem árt képben lenni arról, mit is posztolt legutóbb. Például: szombaton, az évben először, a chicago-iak vásárolhatnak a piacon idei mézet, jövő héten pedig kezdődik a rebarbara-szezon.

Szólj hozzá!

Kérdés, hogy ez mikor fog bekövetkezni? Azt mindannyian érzékeljük, hogy a közösségi média kiteljesedésével egyre többeknek válik napi feladatává az egyes csatornák, eszközök kezelése és az ezzel kapcsolatos stratégiai munka. Cégtől függően ez történhet önálló digitális divíziók alapításán keresztül, de úgy is, hogy valamennyi munkatárs beleássa magát a területbe. Ez utóbbi kicsit hosszadalmasabb és nehezebb folyamat, viszont hosszú távon elkerülhetetlen, hogy az ügynökségek szakértőinek tudása kiterjedjen erre is.

Szólj hozzá!

Aki RSS-feedben követi a Gawker Media egyes site-jait, a napokban észrevehette, hogy már nem a teljes szöveget lehet elolvasni, hanem csak egy rövid bekezdést, valamint a képek is kisebbek lettek.

Én a Jezebelt olvasom Google Readeren keresztül, és azért kezdtem el követni, mert egyrészt ezt ajánlotta fel a Reader, másrészt meglehetősen szélesnek tűnt a tartalmi paletta, harmadrészt pedig teljes tartalommal jelentek meg a feedek.

Most, hogy ezt elvették tőlünk, kicsit elszomorodtam ugyan, viszont meg is könnyebbültem, mert érdekes módon valamelyest gyorsabban lehet pörgetni a tengernyi cikket. Talán azért, mert így nem feltétlenül olvasok el olyan írásokat, amik nem igazán érdekelnek (például a celebek magánéletéről).

Az mindenképpen érthető, hogy a Gawker növelni szeretné az átkattintások számát a feed tartalmának csökkentésével, hiszen a feedekben elhelyezhető hirdetések kevesebbet hoznak, mint a site-okra kitett bannerek.

Mint régi, a teljes feednek köszönhetően már odaszokott felhasználó én nem is igazán méltatlankodok. Kérdés viszont, hogy hogyan fogják bevonni az újoncokat, és milyen ütemben fog nőni a számuk.

Attól tartok azonban, hogy az átkattintások arányának növekedése miatt ez Nick Dentont nem igazán fogja érdekelni.
 

Szólj hozzá!

A közösségi média párbeszédteremtő képességének egyik legjellemzőbb és legsikeresebb felhasználási módja a hazánkban még kevésbé ismert és használt crowdsourcing. Nevezetesen olyan platformok létrehozása, melyek a felhasználói kezdeményezésre építenek. Magyarul talán tömegek bölcsességének fordíthatnánk a szakkifejezést, hiszen arról van szó, hogy az adott felületen a felhasználók megoszthatják ötleteiket az adott szervezet/vállalat működésével kapcsolatban, legyen szó akár arról, hogy mit kellene tenni a vállalatnak a társadalmi felelősségvállalás területén vagy például arról, milyen termékfejlesztéseket javasolnak az ügyfelek.
Nem véletlen, hogy a Starbucks kezdeményezését hoztam fel példaként: a MyStarbucksIdea.com az egyik legsikeresebb és legnépszerűbb brainstorming közösségi oldal, a kezdeményezés elindítását követő első évben a kávézólánc oldalára mintegy 17 ezer ötletet küldtek.

Természetesen mint valamennyi webkettes alkalmazásnak, a crowdsourcingnak is csak akkor van értelme, és csak akkor éri el célját, ha a lelkes felhasználók ötletei meghallgatásra találnak, és folyamatos visszajelzést kapnak a vállalattól. Ha párbeszéd alakul ki a felhasználó és a vállalat/szervezet között, mint például a Starbucks Ideas in Action blogján, ahol a fogyasztók folyamatosan informálódhatnak, mely ötletek és hogyan valósultak meg a beérkezett javaslatok közül.

Magyarországon egyelőre nem igazán ismert és/vagy népszerű ez a megoldás, annak ellenére, hogy ha belegondolunk, ezzel a vállalatok duplán nyernek: amellett, hogy erősítik pozíciójukat és imázsukat a piacon, illetve a közösségi médiában, felmérhetik az ügyfelek/fogyasztók igényeit, és számos olyan ötlettel gazdagodhatnak ingyen, melyekért egy-egy tanácsadó cég szakemberei akár vagyonokat is elkérnének.

A Starbucks mellett a közösségi médiával foglalkozó szakemberek a Dell Idea Storm és a Lego Mindstormját, valamint a Pepsi Refresh Projectjét emelik ki mint sikeres crowdsourcing platform kezdeményezéseket. Nem véletlen, hogy ezek a cégek - a Starbucks után - a legerősebbek a közösségi médiában (erről már adatbázis és ranglista is készült).

Nagy valószínűséggel itthon sem kell sokat várni arra, hogy egy-egy szervezet bevállalja, kipróbálja a webkettes kommunikáció ezen formáját, és ismerve a magyar vállalatok közösségi média stratégiáját - egy sikeres kezdeményezés után mindenki előrukkol majd valami hasonlóval -, hamarosan mi is összeállíthatjuk a magunk kis rangsorát.  

Kíváncsian várjuk a fejleményeket!

Bővebben a crowdsourcingról:
http://crowdsourcing.typepad.com/
http://www.businessweek.com/innovate/content/jun2009/id20090615_946326.htm

és a crowdsourcing oldalakról:
http://www.gottaquirk.com/2008/12/19/crowdsourcing-websites/

Szólj hozzá!

Néhány munkatársunk eljött a Barcampre, és a nap folyamán megpróbálnak majd  folyamatosan tudósítani az előadásokról. Köszönjük, internet!

2 komment

Nem volt hosszú élettartamú kísérlet, mégis tanulságos volt figyelemmel kísérni az Erste Bank vergődését a blogoszférában. Az összesen három posztot jegyző Pénzügyi Ismeretek Fiataloknak kiötlői szerint vélhetően sem az oktatáshoz, sem a közösségi médiához nem szükséges különösebb szakértelem. A blogolás vajon mindenkié?

Kezdjük azzal, hogy alapvetően nagyon fontos kezdeményezés lehet egy ilyen oktató oldal létrehozása, sőt, egyenesen az Erste javára írható, hogy bár nem feltétlenül az ő dolga, legalább megpróbál valamit tenni a magyar fiatalok pénzügyi tudatosságának fejlesztéséért. A megvalósítás módja viszont kérdések egész sorát veti föl.

Az interneten garmadával találhatunk vállalati- és reklámblogokat. Érdekeseket, informatívakat, amelyeket szívesen olvasunk akár nap mint nap, és olyanokat is, amelyekről néhány bejegyzés után lesír, hogy nem húzzák sokáig. Ma már kellő mennyiségű szakirodalom is rendelkezésre áll a vállalatok által indított/támogatott blogokról, amelyek összefoglalják, hogyan érdemes csinálni, mik a kockázatai a blogolásnak, és hogyan NEM szabad elindítani egy ilyen típusú közösségi oldalt.
Nem árt végigböngészni ezeket a jó tanácsokat és néhány ajánlott illetve elrettentésként felhozott példát, mielőtt hasonló fába vágjuk a fejszénket, nehogy végül a worst practice-ek között találjuk magunkat.

Az idézett blog esetén a célcsoport elérésének eszköztára hagyja a legtöbb kívánnivalót maga után. A kommentelők többsége már felvetette a nyelvezeti problémákat a bloggal kapcsolatban, ezért inkább egy legalább ennyire fontos, ugyanezen problémakörhöz kapcsolódó kérdést tennék fel, még pedig a blog elhelyezésével kapcsolatban: valóban a legjobb ötlet volt egy tizenéveseknek szóló site-ot az Indexre bevásárolni? Bár kétségkívül mutatós eszköz az egyik leglátogatottabb magyar weboldalon megjelenni, kétlem, hogy a blog ötletgazdáinak előzetes kutatásai azt igazolnák, hogy a célközönséget alkotó tinédzserek ezen az oldalon fordulnának meg leggyakrabban.

A kivitelezés talán szintén megért volna némi többletráfordítást. Érthetetlen, hogy az interaktív technikai megoldások korában az oldal létrehozói komolyan gondolhatták, hogy az Indexre, majd onnan a blogra tévedő fiatalok közül bárki is fél percnél tovább időzzön a már design-jával is poros unalmat árasztó oldalon, nemhogy elolvasná „humorbankár” erőltetett, enyhén lekezelő stílusban megírt, érdektelen posztjait.

A blog készítői némi böngészéssel hamar ráébredhettek volna, hogy az általuk megcélzott korosztály egyszerűbben elérhető interaktív, játékos eszközökkel, amelyek a legkevésbé sem emlékeztetnek tankönyvre. Hogyan csinálják mások? A Visa által készített „pénzügyi foci” pl. futballmérkőzésen vizsgáztatja pénzügyi felkészültségünket, a CentsCity gyönyörűen kidolgozott, ingyenes játékával akár letöltésekre beváltható pontokat is szerezhetünk, míg a Budget Hero-val egy egész nagyváros pénzügyeit irányíthatjuk, és a sort folytathatnánk további példákkal, amelyek valóban vonzzák a fiatalokat, és vélhetően tényleg hasznukra válnak.

A világ nagyvállalatai szinte kivétel nélkül kísérleteznek már valamiféle webkettes jelenléttel. Bár a vállalati blogok körében végzett felmérések azt mutatják, hogy ezek többnyire „buták, unalmasak, és nem ösztönözik a párbeszédet”, azért találhatunk üdítő kivételeket is, ahol az olvasókkal értékes tartalmakat osztanak meg, és ahol a fogyasztókkal, ügyfelekkel valódi, érdemi párbeszéd zajlik. Bízunk benne, hogy a hazai vállalatok inkább az ilyen példákat tartják majd szem előtt – és hogy a fentihez hasonlók nem veszik el a kedvüket a webkettővel való kísérletezéstől.

17 komment

Korábban arról írtunk, hogy a költséghatékonyság miatt mennyire hasznos lehetne a kisebb üzletek, vállalkozások jelenléte a közösségi médiában. Ha ügyesen használnák azt, jó ötletekkel, szélesebb körben megismertethetnék magukat és új ügyfeleket is szerezhetnének. Magyar kisvállalkozásokat is kerestünk a Facebookon, és azt találtuk, hogy csupán kevesen használják, és még kevesebben használják jól a lehetőségeket.

Egy egyesült államok-beli kutatás szerint az ottani kisvállalkozások közösségi média-használata 2009-re megduplázódott, 12 százalékról 24 százalékra emelkedett. A kutatók által kidolgozott Small Business Succes  Index-ből (SSBI) kiderül: a kisvállalkozók egyre inkább a blogok, a Facebook és a LinkedIn felé fordulnak. Az SSBI eredményei szerint ezeknek a vállalkozásoknak a fő elvárása, hogy hogy új ügyfeleket szerezzenek, márkát építsenek, növeljék az ügyfélhűsége és több csatornán legyenek jelen. 

Legfőbb jellemzők:

Szólj hozzá!

A Pew Internet fiatal felnőttek és tinédzserek körében végzett kutatása néhány alapvetést alátámasztott, másokat viszont cáfolt, legalábbis az európai tinédzserekkel kapcsolatos eredményektől egy-egy ponton nagyon eltér.

A kutatásból megtudhattuk, hogy az amerikai tinédzserek 63 százaléka naponta többször is internetezik, 66 százalékban szélessávon. A harminc év alattiak körében pedig például már több laptopot használó van, mint asztali géptulajdonos.

A tinédzserek nagy többsége, 73 százalék jelen van a közösségi site-okon (szemben az európaiaknál mért 41 százalékkal), a legnépszerűbb természetesen a Facebook. Meglepő viszont, hogy a 2006-ban mért 28 százalékos blogírási arány lecsökkent 14 százalékra.

A Twitter használatával kapcsolatban a kutatás ráadásul a Morgan Stanley gyakornokának ad igazat: elvileg a tinédzsereknek csak 8 százaléka használja.

Nem írnak blogot a tinik és nem is Twittereznek?! Hogyan lehetséges ez?

A válasz elég egyszerű: a Facebook státuszüzeneteiben naponta többször lehet énblogolni, ráadásul a barátok örömmel kommentálják is, amiket beírtunk. Sőt elég egy-egy képet, linket, zenét vagy fotót is feltenni a személyes üzenőfalra bármilyen szöveg, megjegyzés nélkül, ezzel pedig már közelítjük a Tumblr lehetőségeit, és egyre távolodunk a Twitter végletekig lecsupaszított funkcionalitásától. 

Egy blog nem frissíthető olyan egyszerűen és gyorsan, többet kell vele foglalkozni. A Twitter a kötöttségek miatt nehezen tölthető meg személyességgel. A Facebook éppen félúton van a kettő között, ráadásul a kapcsolatok ápolása mellett elintézhető egy helyben az önkifejezés is.

Már csak az a kérdés, hogy ezt a státuszüzenet-frissítős szokásukat megtartják-e a tinédzserek vagy mégis keresnek maguknak egy másik platformot a kapcsolattartás mellé, ahogy idősebbek lesznek? Az alacsonyabb blogírási hajlandóság szerintem meg fog maradni, bár a növekvő életkorral azért nagyobb számban fognak belekezdeni. Viszont könnyen elképzelhető, hogy számukra egy a Tumblr-höz hasonló felület lesz majd az, ami nekünk például a Blog.hu.

A két kutatást természetesen nem lehet valóban szembeállítani egymással, hiszen egyértelmű, hogy az amerikai tinédzsereket csak az internetezési szokásaikról kérdezték meg, míg az európaiakat a teljes médiafogyasztást illetően. Ennek ellenére látható, hogy van különbség az internethasználat intenzitásában és céljában - az amerikaiak sokkal inkább szeretik a közösségi site-okat, vagy legalábbis a Facebookot.

3 komment

Már Magyarországon is egyértelműen érződik az igény a megbízók részéről, hogy megjelenjenek a közösségi médiában, vagy legalább tanácsokat kapjanak arról, hogyan lenne érdemes megtenni az első lépéseket. A munka során az alapoktól kezdve egészen a szükséges szemléletváltásig sok témát érinteni kell, de a Mashable vendégbloggere, B.L. Ochman szerint három szempontot kevésbé emelnek ki a tanácsadók még a sok social media megoldást látott USÁ-ban is.

Az egyik, hogy mindenkinek együtt kell dolgoznia. A vállalaton belül valamennyi osztálynak, divíziónak hozzá kell járulnia a projektek sikeréhez, és hozzátenném, hogy értenie, látnia kell az elérendő célokat is. A poszt szerzője kiemelt például egy olyan esetet, ahol az IT osztály nem volt hajlandó egy kampány microsite-jára mutató linket elhelyezni a vállalati site-on, mert a microsite-ot külső cég készítette. Így tényleg nehéz.

A második fontos szempont, hogy a felső vezetésnek is támogatnia kell a munkát - sőt, a legjobb, ha belőlük indul ki a kezdeményezés, bár kevés ilyen van sajnos. Ha a középvezetők nem érzékelik a támogatást, határozatlanok lesznek, inkább ragaszkodnak majd a korábbi megoldásokhoz. Kell tehát egy egyértelmű zöldjelzés ahhoz, hogy mindenki fel merje vállalni, hogy a közösségi médiába időt és pénzt fektet.

A harmadik - és talán a legfontosabb - dolog, hogy nincs gyors siker. Ez az a szempont, amit minden alkalommal hangsúlyozottan elmondunk az ügyfeleinknek, mert még mindig előfordul, hogy a közösségi médiát csodaszerként értelmezik. Ochman példaként a Fiskars site-ját, az immár hatéves Fiskateers.com-ot emelte ki, ahol a fogyasztók maguk válnak a márka követeivé. Ráadásul a tőlük kapott tippeket felhasználják a termékfejlesztés során, ami még tovább növeli a márka iránti lojalitást.

Nagyon fontos, hogy a megbízók tudatában legyenek annak, hogy a közösségi média alapos szemléletváltást kíván meg tőlük, az említett szempontokon túl ráadásul egyáltalán nincs ingyen. Ezt még talán az eredeti posztban is ki lehetett volna emelni, mert viszonylag gyakori félreértés. Lehetne még sorolni az alapfeltételeket, de a fenti szempontokat valóban nem szeretik hallani a megbízók. Mivel azonban fontosak, sajnos nem lehet elégszer hangsúlyozni őket.

Szólj hozzá!

Facebook Page-et általában nagyobb, egyébként is látható cégek, brandek hoznak létre, de a kisebb szolgáltatók, mint például a fodrászok, kozmetikusok, autókereskedők, fitness-edzők szintén nagyon sikeresen szerepelhetnek ezen a téren.

Vegyünk például egy fodrászt: az oldalán mindig elérhetővé teheti a beosztását, megmutathatja a foglaltságot, sőt a Facebookon keresztül is lefoglalhatóvá tehet időpontokat. Kialakíthat egy kérdezz-felelek rovatot, amihez az ügyfelek minden bizonnyal folyamatosan szolgáltatják az alapanyagot, ezenkívül saját tanácsadói írásokat is közzé tehet a hajápolásról, az ezzel kapcsolatos linkek megosztásáról nem is beszélve.

Egy működő példát találtam eddig, a Hair Line Kft-t, csak ők sajnos nem Page-ként, hanem Groupként vannak jelen, ami miatt kevésbé látható a vállalkozás. (Ez egyébként az utóbbi napokban nagyon gyakori hiba volt a Facebookon) Egész ügyesen használják azért a site-ot, de még érdemes kicsit bővíteni a tematikát. 

Más szakmákra is rákerestem: autószerelő nincs, autókereskedés sincs, kozmetika van egy-kettő, de félreértelmezték a dolgot, és cipőjavítást sem találtam.

Fontos eszköz lehet pedig a Facebook az ilyen jellegű szolgáltatók, kisvállalkozások számára is, mert ezen keresztül nagyon hatékonyan építhetik saját brandjüket akár csak ezen az egy csatornán keresztül is.
 

Szólj hozzá!

A Financial Times nagyon hosszú cikkben járja körül a MySpace villámgyors letörlődését a térképről. Persze nem temetnénk még, de egyelőre úgy néz ki, hogy új utakat kell keresnie, ha túl akarja élni a Facebooktól kapott hatalmas csapást.

De kezdjük az elején: Rupert Murdoch 2005-ben úgy döntött, hogy az internetre fókuszál, és erősíti a kiadványainak online jelenlétét is. Az új elképzelés megvalósítására akkoriban mi sem lehetett alkalmasabb, mint a MySpace, aminek felhasználói közössége hihetetlen mértékben növekedett nap mint nap.

Minden ígéretesen is alakult egy darabig, mert ráadásul a Google-lel aláírt 900 millió dollár értékű hirdetési szerződés tényleg úgy tűnt, hogy beváltja a reményeket. Azonban 2008-ban azzal kellett a vezetésnek szembesülnie, hogy az éves kitűzött célokat nem tudják elérni.

Egyre csökkent a felhasználók száma, míg az oldal tele lett hirdetésekkel, melyek ráadásul nem feltétlenül illettek abba a környezetbe. A fejlesztéseket, például a Facebook esetében nagyon bevált Ajax-használatot azzal utasították vissza az új tulajdonosnál, hogy a kevesebb oldalletöltés kevesebb bevételt hoz. A felhasználói élményt tehát beáldozták a hirdetésekért.

Sok-sok vád repked a MySpace bukásával kapcsolatban, többen a tulajdonos és az eredeti gárda vállalati kultúrájának összeférhetetlenségét említették, így például, hogy a News Corp, azaz Murdoch csapata bürokratikus és lassú. A MySpace-t illetően pedig az esetlegességet, kapkodást említették a másik oldalról.

Most egy új vezérigazgatóval, Owen Van Nattával és az online piac kiemelkedő szereplőivel próbálják meg kitalálni, hogyan tovább. A vezér nyilatkozata szerint mostmár nem a Facebookkal való versengésre fognak összpontosítani, hanem a zenére és a filmre. Ennek egyik első, és a Facebook hasonló akciójánál sikeresebb akciója volt az Alkonyat premierje, amit közel hárommillióan láttak.

Én nem látom az újdonságot a koncepcióban, hiszen eddig is elsősorban a zenészek és a zeneszeretők használták az oldalt. Újdonság legfeljebb a mozgóképes tartalom beemelése lehetne. Mindenesetre felfoghatjuk úgy is az "új irányt", hogy végül fejet hajtottak a felhasználói igények előtt. Kár, hogy nem tették ezt meg korábban.

Szólj hozzá!

A Startup School rendezvényén Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója is részt vett egy beszélgetésen, amit a TechCrunch le is jegyzett. Ebből fogunk most szemezgetni:

A Facebook eleinte csak arra volt képes, hogy a felhasználók meg tudták nézni egymás profilját és megbökhették egymást. Mindent további funkciót ezt követően építettek be a site-ba.

Elmondása szerint sok hibát követtek el, mert fogalmuk sem volt sem az üzletről, sem arról a környezetről, amiben a Facebookot fejlesztették. Például olyan egyetemeket céloztak meg eleinte, melyek nem igazán érdeklődtek a szolgáltatás iránt, mert már megvoltak a saját közösségi site-jaik. Ilyen volt a Stanford, a Columbia, vagy a Yale. De aztán mégis megtérült az energiabefektetés, mert egy idő után mégis elkezdték használni a Facebookot az egyetemek hallgatói.

A felhasználók számának a növekedését a saját kontatktok importálásának lehetősége dobta fel, majd az, hogy olyan helyeken tették elérhetővé a Facebookot, ahol nagy volt rá az igény. Így például Dartmouthban a hallgatók fele egy éjszaka alatt regisztrált.

Hogy mit csinálna másképp? Mark Zuckerberg azt emelte ki, hogy a megfelelő domain nevet regisztrálta volna, ugyanis eleinte a cím TheFacebook volt, és a facebook.com-ot már csak dollárezrekért tudták megszerezni.

A Facebook, mint cég sikere pedig abban rejlik szerinte, hogy meglehetősen technológiaorientált emberek alkotják. Ez a Google-nél is hasonlóan alakult, ott viszont tudományos jellegű vállalati kultúra a jellemző: elegáns megoldásokat szállítanak komplex problémákra. A Facebook ezzel szemben erősen táplálkozik a hacker kultúrából.

Egy kérdésre válaszolva említette még, hogy eleinte problémát jelentett a Facebook gyors növekedése, mert nem volt pénzük szerverekre. Ezt követően főleg a fotók kezelése jelentett gondot, két hónapon keresztül mindenki őrülten dolgozott a cégnél a helyzet megoldására.

A beszélgetésből egyértelműen látszik, hogy sok akadállyal kellett megküzdenie az alapító csapatnak, hiszen fogalmuk sem volt a dolog üzleti részéről, de alapvetően az a legfontosabb a cég fellendítése szempontjából, amit Mark Zuckerberg a beszélgetés egy pontján is említett: egyszerűen ő volt a legelkötelezettebb, ő hitt a leginkább a projektben, és volt bátorsága változtatni, amikor szükségesnek látta.

2 komment

Sokan követték Hírbehozó és Doransky vitáját az SMO-ról, főként annak hevessége miatt. Kezdődött azzal, hogy Doransky viszonylag kevés magyarázattal kitett a blogjára egy prezentációt, ami az SMO potenciálját emelte ki, kevésbé ügyelve arra, hogy esetleg az egyes pontok magyarázatra szorulnak.

Valószínűleg emiatt született meg Hírbehozó hosszú posztja, melyben az SMO-t egyértelműen egy értéktelen buzzword-nek titulálta, mondván, hogy ez csak egy marketinges irányultságú manipuláció, és kevésbé hatékony. Kiemelte, hogy a közösségi médiában csak a vírusmarketing lehet hatásos, a Vaterát említve sikeres példaként. Bejegyzésének az utolsó bekezdésében van viszont a lényeg: „A jó online marketing a közösségi térben is a hiteles, érdekes és releváns tartalmak rendszeres publikálása, és az arra fogékony internetezőkkel való kapcsolattartás.”

A történet következő lépése egy miniinterjú volt Doranskyval a Médiainfón, ahol érintették az SMO-nak a pr-hez való kapcsolatát. Mivel utólag ő maga is bevallotta, hogy nem igazán foglalkozott a kérdésnek ezzel a vetületével behatóan, ezért nem állítjuk pellengérre, pedig a pr és a klasszikus sajtókapcsolatok közé egyenlőségjelet tenni elég nagy hiba.

Érdekes kérdés viszont, hogy hol a helye az SMO-nak a kommunikációs eszköztárban, és hogy indokolt-e Doransky optimizmusa?

Mióta a vállalatok elkezdtek érdeklődni a közösségi médiában való megjelenés iránt, megnőtt a pontos mérésekre, a kiszámítható ROI-ra való igény is. Az online felületeknek valóban megvan az az előnye, hogy pontosan mérhetők a kattintások, követhetők a felhasználói reakciók (ha vannak), tehát viszonylag sokminden leszűrhető abból, amit ma az egyes site-okon a userek tesznek.

Doransky ezt a helyzetet úgy értékeli, hogy már a meglévő eszközök is megfelelő mennyiségű és minőségű adatot tudnak szállítani, és ezek hozzárendelhetők a marketing osztályok céljaihoz, és meggyőzhetők általuk a szkeptikus menedzsmentek. Szerinte optimalizálással direkt, szabad szemmel is észrevehető módon hozzá lehet járulni az eladásösztönzéshez – mi legalábbis ezt szűrtük le az általa írottakból.

Az SMO vitában mindkét félnek igaza van bizonyos szempontból: hh jól látja, hogy a közösségi médiát nem lehet erőszakosan és egy az egyben marketingcélokra használni, és egyetértünk abban is, hogy talán túlzott doransky optimizmusa és túlbecsüli az így kinyerhető információkat. Az utóbbi viszont jól látja, hogy mérésekre szükség van, és a már most meglévő adatok is hasznosíthatók a közösségi médiában megjelenő cégek számára.Sokat azonban ettől (egyelőre) nem érdemes várni: a kinyerhető adatok fontosak az egyes eszközök súlyozásában, az erőforrások elosztásában, azonban nem szabad abba az illúzióba ringatni magunkat, illetve a vállalatokat, hogy ezek a marketing osztályok életében megszokott egzakt, „hard” adatok, melyekből messzemenő következtetéseket lehet levonni.

Az SMO fontos kiegészítő funkció lehet, kellő pr-es és marketinges támogatás nélkül viszont nem érdemes használni.

Szólj hozzá!

A közel 28 millió embert elérő amerikai közszolgálati médiavállalat, az NPR október 15-én kiadta saját közösségi média irányelveit az újságírói számára. Míg alapvetően a többi, hétköznapi vállalatnál szokásos előírások érvényesek itt is, a helyzetet speciálissá teszi, hogy ebben az esetben a munkatársak újságírók. Így a szabályok valamelyest módosulnak, hiszen egy újságíró gyakran kerülhet olyan helyzetbe, hogy keverednek a szerepei egy közösségi site-on felmerült szituációban - akár egy “like” gomb bekattintása is állásfoglalás lehet, vagy éppen a munkája szempontjából fontos információra bukkanhat egy hétköznapi közösségi eszmecsere közben. Ráadásul egy kötetlenebb, befogadó közegben bárki könnyen megfeledkezhet a máskor oly természetes óvintézkedésekről, és előfordulhat, hogy ő maga oszt meg akaratlanul is titkokat.

Ennek megelőzése érdekében állította össze az NPR is irányelveit, hiszen a legtöbb újságíró számára – témától függően – kincsesbányát jelentenek a különböző közösségi site-ok, ezért egyre gyakrabban használják őket téma- és anyaggyűjtésre. Nézzük a legfontosabb előírásokat:

- Az újságíróknak mindig szem előtt kell tartaniuk, hogy a cselekedeteiknek a vállalat szempontjából is védhetőnek kell lenniük.

- Nem linkelhetnek be jogvédett tartalmat, illetve nem másolhatnak be teljes szövegeket a munkaadójuktól.

- Az újságíróknak mindig egyértelművé kell tenniük, hogy kik ők, ha éppen dolgoznak, azaz anyagot gyűjtenek.

- Minden esetben el kell mondani, pontosan milyen formában lesznek felhasználva a kapott információk, illetve anyagok.

- Az online begyűjtött információk forrását telefonon, illetve személyesen is le kell ellenőrizni.

- Nem foglalhatnak állást politikai, illetve erőteljesen megosztó témákban, akár olyan formában sem, hogy a Facebook-on belépnek egy-egy kapcsolódó ügy csoportjába. Ezt legfeljebb anyaggyűjtési céllal tehetik.

- A vállalati eseményekről csak engedéllyel tudósíthatnak.

Alapvetően tehát az az elvárás, hogy az újságírók ne viselkedjenek másként az online közegben, mint ahogyan a mindennapi munkájuk során tennék, valamint hogy maradjanak neutrálisak és mindig legyenek annak tudatában, hogy a közösségi médiában a legegyszerűbb megosztásaikon, hozzászólásaikon keresztül ők (is) tartalmat generálnak, ami bárki által felhasználható akár nem kívánatos formában is.

Látható, hogy az újságíróknak kicsit elővigyázatosabbnak kell lenniük az átlagfelhasználóknál, ráadásul mindig szem előtt kell tartaniuk az újságírói etikát, ami tovább nehezíti a helyzetüket. Mindenesetre érthető, hogy az NPR is kiadta az irányelveit, hiszen a közösségi média kincsesbánya a témát, és alanyt vadászó újságírók számára. Viszont mivel a legtöbb aktivitás valamilyen módon nyomot hagy ezeken a site-okon, valóban fokozottan kell vigyázniuk, hogy ne keveredjen a munkájuk és a magánéletük.

Ez az olyan, politikailag túlfűtött sajtó esetében, mint amilyen a magyar, méginkább igaz. Érdekes lenne megtudni, hogy a magyar médiumok már készítettek-e a munkatársaik számára ilyen jellegű útmutatókat, illetve hogyan viszonyulnak/viszonyulnának az ilyen irányelvekhez a magyar újságírók.

Szólj hozzá!