Facebook oldaldoboz

A napi.hu legfrisebb hírei


13/12/20 Kim Dzsongun, a könyörtelen bulvárdiktátor

Halász Ambrus

Most történik Phenjanban: Dennis Rodman észak-koreai kosarasokat készít fel Kim Dzsongun születésnapi meccsére. A kiválasztott játékosok január 8-án NBA veteránok ellen léphetnek pályára.

dennis2.jpg

Rodman nem először jár a kommunista diktatúrában. Számos sajtófotó látott már napvilágot Kim és a kosárlabda csillag barátságáról, közös meccsnézéseikről. Mindezt sokan a nyitás politikájaként és egyfajta „kosárlabda-diplomáciaként” értékelték, vagy legalábbis ezt szerették volna belelátni. Az biztos, hogy nem nevezhető mindennapos eseménynek, ha a világtól hermetikusan elzárt kommunista ország vezetője nyilvánosan mutatkozik egy amerikai sportolóval. Ugyanakkor a Dél-Koreával 60 éve kötött fegyverszünet felmondása, Kim Dzsongun nagybátyjának váratlan kivégzése és az egykor Kim Dzsongilhez közel álló politikusok körében végzett tisztogatás után nehezen értékelhető fordulatként Rodman látogatása.

Az NBA veteránok kevésbé rajonganak az ötletért, néhányan nem is titkolják félelmüket. Nem csoda, hiszen ez az ország – ahol a mai napig százezrek sínylődnek kényszermunkatáborokban – finoman szólva sem tartozik a biztonságos úti célok közé. Dennist saját bevallása szerint nem érdekli a politika, ő másképp látja a dolgokat: „Tudjátok, még mindig félnek attól, hogy idejöjjenek, de én azt mondom nekik: ne féljetek emberek, itt minden a szeretetről szól.” 

dennis_'.jpg

A történet valószínűleg egyszerűbb, mint gondolnánk: a világlátott, korábban Svájcban is tanulmányokat folytató Kim Dzsongun nagy kosárlabda-rajongó, és folytatja a diktatúrára amúgy is jellemző „húzd meg, ereszd meg” politikát. Egyik nap egy újabb atomkísérlet, másik nap önfeledt parolázás az imperialista Egyesül Államok gyermekével. A kiszámíthatatlanság a régi, de az eszközök újak: Kim Dzsongun látványosan bulvárosabbra vette a formát. Apjával ellentétben - akinek a nőügyeit teljes hírzárlat övezte - még a feleségét is magával hurcolja a reprezentatív eseményekre, a gondosan felépített „first lady” pedig igazi trendszetter: hajviseletével máris divatot teremtett.

Észak-Korea teljesen kizárja a külvilágot, de látszólag egyre többet hajlandó megmutatni önmagából. Saját intranet hálózata (Kwangmyong) és mobilszolgáltatója van (a javarészt egyiptomi tulajdonú Koryolink), a számítógépek pedig egy speciális, Linux-alapú operációs rendszert futtatnak (Red Star OS). A lakosok továbbra is szigorúan csak az állami propagandagépezet által kitermelt tartalmakat böngészhetik, de a külföldi turisták februártól saját mobiljaikon is használhatják az internetet. Ez a „példátlan szabadság” tette lehetővé David Guttenfelder számára is, hogy Instagram oldalán eddig soha nem látott észak-koreai életképeket osszon meg, köztük Dennis Rodman csütörtök óta tartó látogatásának pillanatait is. 

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

1 komment

12/07/31 A Puzsér-jelenségről, avagy a bulvármédia Che Guevara-pólója

Sajti Botond

Érdekes volt megfigyelni az elmúlt hónapokban, hogyan használta fel az egyik nagy hazai kereskedelmi televízió és ezzel párhuzamosan az egész bulvármédia a nézettség, olvasottság felturbózására és új, az eddigi eszközökkel már el nem érhető közönségrétegek megszólítására az elmúlt években nagyrészt rádiós műsorvezetőként aktív megmondóembert, Puzsér Róbertet. A jelenség azért nem mindennapi, mert épp ő volt az, aki rendszeresen kemény kritikával illette a tömegmédia működését és a nagy világmárkák tevékenységét egyaránt. Műsoraiban olyan gondolatokat közvetített tehát, amelyek máig aktív tabunak számítanak a médiában (ezekkel a tabukkal a két éve itt, a Trendlaboron is foglalkoztunk). Most pedig épp az egyik nagy kereskedelmi csatorna vállalt szerepet a „tabudöntésben" azzal, hogy egyik legnézettebb műsorában kvázi főszerepet – és ezzel együtt országos ismertséget – biztosított Puzsér számára.

puzser_1.jpg

Kép forrása: puzser.blog.hu

Az talán mindenki számára világos, hogy az ebből fakadó potenciális kisebb-nagyobb botrányok nagyon is hatékony eszközök a nézettség, olvasottság fokozásában. Mostanáig a tömegmédia mégsem élt ezzel az eszközzel, hiszen ha a botrány a csatorna saját szabályainak megszegéséből fakad, akkor fennáll a veszély, hogy ez fontos hirdetők, szponzorok, vagy akár maga a kiadó, tulajdonosi kör érdekeit sérti, ez pedig már forintban mérhető kárt okozhat. Ez tehát nagyon kockázatos játék is lehet. Azonban a Puzsér-bomba bevetését utólag elemezve kiderül, hogy a kereskedelmi tévé nagyon jól megtalálta a botránykeltésben azt az egyensúlyt, amely a nézettséget és a műsor körüli hírverést kellő mértékben növeli, de még nem riasztja el a hirdetőket és nem idegesíti fel a tulajdonosokat.

Az egész akció olyan szempontból a legérdekesebb, hogy a csatorna és a bulvármédia ezzel egy egyre inkább érzékelhető médiafogyasztói igénynek is próbál megfelelni: ahogy egyre többen fogékonyak a környezetvédők üzeneteire vagy éppen a biotermékekre, úgy nő a média- és társadalomkritika iránti igény is, melynek kielégítésével olyan közönségrétegeket is el lehet érni, akik amúgy távol tartják magukat a bulvártól. A kereskedelmi médiának nem a konzumerizmus bármilyen szintű megvédése vagy a kapcsolódó tabuk fenntartása az elsődleges célja, hanem értelemszerűen a nézettség és a hirdetési bevételek fokozása. Ha ehhez pedig hozzájárul, hogy a fogyasztói rendszert kritizáló hangoknak adnak teret, akkor ez is belefér. Így lett Puzsér Róbertből egy fogaskerék az általa oly sokat szidott gépezetben, a bulvármédia Che Guevara-pólója.




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!