Facebook oldaldoboz

A napi.hu legfrisebb hírei

10/10/14 e-book: a gyerekek nyitottak a digitális olvasásra, a szülők nem annyira

FLOW PR

Közhely, hogy a digitális média térnyerése és számos egyéb, komplex ok miatt a gyerekek kevesebbet olvasnak. 6-8 éves kor között a legmagasabb azoknak az aránya, akik az olvasás öröme miatt vesznek kézbe könyveket (minden második gyerek), aztán az életkorral egyre csökken ez a motiváció. Az olvasás kutatói és a tanárok természetesen nagyon fontosnak tartják, hogy az olvasás szeretete egyre több embernél tartósan megmaradjon. Ez fontos is, hiszen egy most készült olvasáskutatás szerint (a Harrison Group és a Scholastic Corporation készítette) a gyerekek 88 százaléka büszkeséget érez, ha elolvasott egy könyvet, valamint mind a szülők, mind a gyerekek majdnem fele úgy gondolja, hogy az olvasás legfontosabb hozadéka a képzelőerő fejlődése.

A szülők 71 százaléka szeretné, ha gyereke többet olvasna az olvasás öröme miatt, és a gyerekek háromnegyede is úgy érzi, többet kellene olvasnia. A szülők életkoruktól függően más taktikával igyekeznek olvasásra bírni a gyerekeket. Míg a kisebbeket egyszerűen tiltják a digitális világtól, a nagyobbak esetében odafigyelnek arra is, hogy érdekes könyvek legyenek otthon és maguk is ajánlanak könyveket gyerekeiknek. Mind a szülők (8 százalék), mind a gyerekek (25 százalék) csak kisebb hányada gondolja úgy, hogy a social media networking tevékenységek (például üzenetváltás) is az olvasás részét képezik.

Érdekes módon éppen egy digitális eszköz is segítségre lehet az olvasás népszerűsítésében: az e-book olvasó. A friss kutatás szerint (1045 fő gyerek, 1045 fő felnőtt megkérdezésén alapult) ugyanis a gyerekek 57 százaléka érdeklődik iránta, hogy ilyen módon olvasson. Érdekes azonban, hogy eközben az amerikai családoknak csak mintegy hat százaléka rendelkezik digitális olvasóval, és csak 16 százalék tervezi a beszerzést egy éven belül, míg 78 százalék egyáltalán nem. Ennek az elutasításnak a digitális technológiáktól való félelmen kívül kézenfekvő oka lehet az is, hogy maguk a szülők sem olvasnak olyan szívesen. Pedig a 9-17 évesek harmada szerint nagyobb élmény az olvasás és bevallásuk szerint többet is olvasnának, ha az adott könyv e-book formájában is elérhető lenne. A 6-17 évesek negyede legalább egy könyvet elolvasott már digitálisan (legtöbb esetben számítógépen/laptopon). A kutatók megjegyzik: a szülői ellenérzések is érthetőek a digitális tartalmak iránt, mivel a kutatás szerint a gyerekek (9-17 évesek) 39 százaléka egyetértett azzal az állítással, hogy a neten található információk mindig igazak. Ez nagyon súlyos szám, nem gondoljuk azonban, hogy a kritikus gondolkodás és a források közötti szelekció készségének elsajátítását éppen az e-book terjedése vagy akár maga az internet gátolná.

Jelenleg ennek a fejlődő szereplőnek 5-10 százalékra teszik a piaci részesedését, ami nagyon jó arány, tekintve, hogy számos sikerkönyv az író döntése miatt nem is érhető el digitális formában (például a Harry Potter-sorozat). És bár az eszköznek egyelőre magas az ára (egyre több az ingyenes verzió is) és még azt sem tudhatjuk, milyen formában lesz igazán sikeres, a kiadók kezében fontos eszköz lehet az olvasás megszerettetésében és a gyerekek olvasáshoz való visszacsábításában.




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

1 komment

10/10/12 Zöldfülűek I. – Magyarország, a zöldfogyasztók szigete

FLOW PR

Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani – tartja az ismert mondás. Napjainkban ugyanez igaz a környezettudatos, zöld imázsra – ám egy vállalatnak itt mindkét téren nehéz dolga van. Nehéz VALÓBAN zöldnek lenni, és egyelőre ma Magyarországon még nehezebb hitelesen és főleg HATÉKONYAN annak is látszani. A próbálkozásokat látva és a nemzetközi trendet figyelve elérkezettnek láttuk az időt, hogy a Trendlaboron a zöld-PR fontosságáról és kihívásairól indítsunk sorozatot. Az első posztban górcső alá vesszük: hol tart a világ, és van-e egyáltalán erre igény a magyar fogyasztók részéről.

Zöldnek lenni lassan nem csupán trendi, de kötelező. A trendet egyszerűen leírva: a punk rock nem lenne többé „punkos”, ha mindenki azt hallgatná, a fenntartható hozzáállás pedig éppen ellenkezően működik. Akkor indul be (majd) igazán, ha mindenki beszáll a játékba.

Látszólag tehát a világban mindenki zöldül, nagy a nyomás, így egyre több márka esik az ún. „greenwashing” csapdába. Azaz olyanok, mint egy jó érett görögdinnye: kívülről zöldek, de belülről… Egy 2009-es kutatás szerint az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, valamint Nagy-Britanniában forgalmazott, magukat zöldnek beállító, zölden kommunikáló márkák közül 2% (!) felelt meg valóban a szükséges kritériumoknak, 98%-uk csupán zöld képet igyekezett festeni magáról – megtévesztve így a fogyasztókat.

Nos, ez a veszély egyelőre Magyarországon nem fenyeget. A (nagyobb) vállalatok jelentős része már bele-bele kap a kérdéskörbe, készítgetnek fenntarthatósági jelentéseket, itt-ott fel is tűnik a honlapok CSR-rovatában a „tudatos/felelős/környezetbarát működés”, látunk sok-sok marketing-ízű akciót, ám az Amerika –és Európa-szerte látható melldöngetés egyelőre még várat magára. Ahogy a valóban átfogó, a kollégáktól a fogyasztóig elérő zöld-működés is (tisztelet a kivételnek, akiket most a részrehajlás vádjától óvakodva nem emelnénk ki).

A hazai vállalatok zöldülése – s nem utolsó sorban ennek kommunikálása – nem csupán rajtuk múlik. Vegyük először górcső alá a magyar médiát, amelynek fogadókészsége egyelőre messze elmarad a nemzetközi szinttől. A trend már elindult, ez kétségtelen, azonban amíg a brit, a német vagy az amerikai sajtó „zabálja” a zöld sztorikat, itthon a legtöbb orgánum ma is gyakran „egyszerű CSR-eseményként” kezeli a zöld történéseket, az önálló zöld rovatok is csak nemrég kezdtek teret nyerni.

A harmadik szereplő – vagy inkább „A főszereplő” - pedig a fogyasztó, és itt jön a meglepetés. Valamiért elterjedt az nézet, hogy a magyar lakosságnak fontosabb a pénztárcája, mint pl. a beszívott levegő minősége, s a válság erre csak rátett egy lapáttal.

A National Geographic és a GlobScan évente kiadja fogyasztói zöld index kutatását, a Greendexet”, amely rácáfol erre.

A térképen jól látható: szabályos sötétzöld szigetként világít hazánk Európában, hasonló kategóriába kerültünk pl. Svédországgal, ami nem rossz, valljuk be. A 2010-es eredmények szerint a szegényebb országok lakossága – és ide sorolták Magyarországot is – számos téren felelősebbnek érzi magát környezetéért, mint néhány fejlettebb állam. A 2010-es jelentés szerint ráadásul India, Mexikó, Oroszország, Japán és Kanada mellett Magyarországon is növekedett a zöld témák és márkák iránt fogékony lakosság aránya a 2008-as kutatáshoz képest. Tehát a válság nem tette be a kaput a felelős viselkedésnek/fogyasztásnak. Sőt. Magyarországot külön kiemelik, mint a háztartások energiatakarékossága terén nagy fejlődést mutató országot.

Minél zöldebb egy ország a fenti térképen, lakosai annál szívesebben ülnek kerékpárra, annál szívesebben vesznek zöld termékeket – ha megtehetik -, könnyebben spórolnak az energiával, ha tudják, hogyan kell.  A „trendiség” mellett ráadásul a legtöbb zöld lépéssel, beruházással, jelentős összegeket takaríthat meg nem csak egy vállalat, egy város, de egy átlagos család is.

Tiszta sor: a hazai vállalatok, magyar márkák, sőt, városok előtt sincs más út, mint rátérni a zöld ösvényre. Ez a lépés egy cég külső és belső szempontjait figyelembe véve is fontos:

  • a zöld imázs vonzó, trendi, szerethető;
  • a zöld működés pedig – túl saját környezetünk megóvásán – kifizetődő. Ha más nem, ez minden cégvezető fejében felkapcsolhatja az (energiatakarékos) égőt.

A következő részben néhány olyat esetet veszünk górcső alá, ahol egy márka valamint nagyon elszúrt a zöld-imázs építgetése során, valamint a legfőbb „greenwashing” hibákat nézzük meg tüzetesebben. 

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!