17/03/23 Trollhadjárat indult Brad feleségének igazáért

Sajti Botond

Brad felesége 11 éve dolgozott egy népszerű amerikai étteremláncnál, a Cracker Barrelnél, amikor egy szép napon minden különösebb indok nélkül kirúgták. Brad nem hagyta annyiban a dolgot, és egy rövid, de lényegre törő kérdést posztolt az étteremlánc Facebook-oldalára: "miért rúgtátok ki a feleségemet?"

Ekkor még ő sem sejtette, hogy rövidesen kommentelők ezrei állnak majd mögé, a választ követelve a Crackel Barreltől, az elmúlt idők egyik legszórakoztatóbb trollhadjáratát elindítva ezzel. Azóta az étteremlánc minden egyes posztja alá jut a trollkodó kommentekből, s a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a Crackel Barrel nem vesz tudomást a történtekről, és nem reagál a kérdésekre. A kommentelők egyébként erre a feltűnő csendre is kifejezetten viccesen reagálnak: "bárki is itt a közösségimédia-felelős, mondjon fel, és adja át a munkáját Brad feleségének. Nem válaszoltok a tömegeknek... Brad felesége válaszolna."

Azóta már saját hashtagje is van a mozgalomnak: #JusticeforBradsWife - amelyre kattintva csak az elmúlt órákból is rengeteg poszt bukkan fel a Facebook-on. Ezek a legváltozatosabb trollkodások: jöttek a szokásos mémek, sőt még dalokat is írtak Brad feleségének igazáért:

 

 

A kommentekben kifejezett felháborodás akkora méreteket öltött, hogy az már a média figyelmét is felkeltette, így azóta számos hírportál is foglalkozik az üggyel:

Az étterem amúgy az ételeivel, szolgáltatásaival kapcsolatban kifejezetten pozitív felhasználói visszajelzéseket kapott és kap még most is (tényleg nagyon jó ott a kaja), de a kommentelők ezeket a posztokat sem kímélik:

Az eset egy érdekes kísérletnek is felfogható arra vonatkozóan, hogy mi történik, ha egy közel 3 milliós követőbázisú oldalon hagyják elszabadulni az eseményeket - otthon azért ezt senki ne próbálja ki!




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

14/09/11 ISIS: a terror brandje

Labossa Lajos

Az Iszlám Állam szunnita terrorszervezetet övező kiemelt médiafigyelem számos, angol nyelvterületen működő cég számára hozott nem várt kihívásokat az utóbbi néhány hónapban. A problémát az okozza, hogy főleg az amerikai média a mai napig ISIS-ként hivatkozik a szélsőségesekre.

Az Iszlám Állam angol elnevezése egyébként a következő módon változott az elmúlt időszakban:

1. ISIL (Islamic State of Iraq and the Levant)
2. ISIS (Islamic State of Iraq and Syria)
3. IS (Islamic State)

Nézzük meg, hogyan kezelték a kialakult helyzetet az Isis nevet használó márkák:

 

1.jpg

 

Az Isis mobiltárcát fejlesztő startup rövid úton névcserére kényszerült, mivel nem akartak közösséget vállalni az újságírókat lefejező szélsőségesekkel. A cég gyorsan reagált és kiaknázták a nevükkel kapcsolatos médiafelhajtást, számos megjelenést besöpörve, ami rá is fért a Google Wallet, a PayPal és a Venmo árnyékában kókadozó startupra.

 

2.PNG

 

Az Ann Summers brit fehérnemű- és szexuális segédeszközgyártó pár nappal James Foley amerikai újságíró lefejezése után jött ki Isis névre keresztelt fehérneműcsaládjával. A felháborodásra azt válaszolták, hogy a kampány újratervezése megoldhatatlan feladat elé állította volna őket, azonban elnézést kértek mindenkitől, akit megbántottak volna a névválasztással. 

 

3.jpg

 

Ne feledkezzünk meg az egyiptomi anyaistennő, Ízisz után nevüket kapó nőkről sem. Az amerikai Isis Martinez petíciót indított azzal a céllal, hogy a média ne használja az ISIS elnevezést az Iszlám Államra, hanem alkalmazzák az eredeti ISIL (Islamic State of Iraq and the Levant) nevet.

 

4.jpg

 

Az Isis metálzenekarra szintén rájárt a rúd, számos rajongójuk üzent nekik, hogy nem szívesen hordják pólóikat mostanában.

 

5.PNG

 

Az Isis gyógyszercég szóvivője szerint nincs szükség rebrandingre a 25 éves vállalat esetében, mivel vásárlóik részéről – akik főként orvosok – nem számítanak felháborodott reakciókra.

 

6.png

 

A politikai események miatt végrehajtott rebranding nem egyedülálló a történelemben. 1945-ben a brit SS Cars változtatta nevét Jaguar-ra, elkerülendő a náci rohamosztagosok okozta negatív konnotációt az autómárka kapcsán. Ahogy a logójukat elnézzük, okosan döntöttek.

 

Forrás:

Russia Today
The Independent
Bloomberg Businessweek 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

2 komment

12/12/19 Bujkálás vs. harc - fegyverbarát szervezetek kommunikációja a connecticuti lövöldözés után

Sajti Botond

Az amerikaiak szabad fegyvervásárlási és korlátlan fegyverviselési jogáért évek óta kiálló Nemzeti Lőfegyver Szövetség (National Rifle Association) közösségi felületei minden csatornán elnémultak a connecticuti Newtonban történt tragédiát követően. A Twitteren három accounttal is rendelkező szervezet utoljára az első hírek megjelenése előtti percekben volt aktív, azóta teljes a csend. Természetesen a nekik címzett, felháborodott tweetek száma jelentős, de ezek kivétel nélkül megválaszolatlanok maradtak.

fegyver1.jpg

Fegyverbarátok a Facebook-on - felfüggesztve
Facebook-oldalukat – amely múlt csütörtökön ünnepelte az 1,7 milliós követőszám elérését – felfüggesztették. Nem ez az első eset, hogy a szabad fegyvertartással összefüggő tragédiák kapcsán a Nemzeti Lőfegyver Szövetség önszántából kiszorult a közösségi médiából: az idén nyáron egy moziban történt lövöldözést követően Twitter-accountjaik egyikét egyszerűen törölték.

Ezzel együtt a szervezet vezetői a médiaszerepléseket is kerülik – kivéve az olyan tagokat, akik a történtek hatására már úgy látják, változtatni kell az iskolai mészárlás során használt fegyvertípusra vonatkozó jogszabályokon. Egy részvétnyilvánító közleményt leszámítva minden újságírói megkeresést elutasítottak, legfrissebb bejelentésük szerint december 21-én tartanak majd egy sajtótájékoztatót.

From my cold dead hands
A teljes csend a történtek után bizonyos szempontból érthető. Mivel ez már a sokadik ilyen jellegű tragédia, és az eset nemcsak az amerikaiakat, de az egész világot megrázta, a szabad fegyverviselés fenntartásáért harcoló szervezet végképp nehéz helyzetbe került, álláspontjuk ezek után minden korábbinál nehezebben védhető. Nem lelkesítően, hanem sokkal inkább sokkolóan hangoznának ezek után az azóta elhunyt Charlton Heston szavai, aki 2000 májusában azt mondta, csak a kihűlt, élettelen kezéből vehetik el tőle a puskáját:

Ezt szlogenként "I'll give you my gun when you take it from my cold, dead hands" amúgy a Szövetség egy kampányában autómatricákon is használta.

Fegyvert a tanároknak!

Nem minden fegyverbarát szervezet burkolózott azonban némaságba, a Gun Owners of America és a Second Amendment Found például egyaránt aktívan kommunikál az üggyel kapcsolatban, továbbra is támogatva a korlátlan fegyverviselés jogát. Az utóbbi szervezet képviselője például még a CNN-en is nyilatkozott az ügyben, szenvtelen szavai még a műsorvezetőt is felháborították.

Különösen sokkoló a Second Amendment Found egyik Facebook-posztja, amely a tragédia kapcsán olyan javaslatot fogalmaz meg, mely szerint ez az eset is arra hívja fel a figyelmet, hogy hiba volt fegyvermentes övezetekké tenni az iskolákat és fel kellene fegyverezni a tanárokat.

fegyver2.jpg

Természetesen mindezzel további olajat öntöttek a tűzre, amely a lövöldözés miatt felháborodott tiltakozók és a fegyverpártiak közötti vitában múlt péntek óta soha nem látott erővel lobbant fel.




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

2 komment

11/02/07 Kenneth Cole elszabott twitteres poénja

Sajti Botond

Kenneth Cole amerikai divattervező egy kevesebb mint 140 karakteres üzenettel helyet biztosított márkájának a legnagyobb közösségimédia-baklövések listáján, s egyben pár napra világszerte felkerült a híroldalakra is - elrettentő példaként. A dizájner szerette volna Twitter-oldalán kicsit megfuttatni a nevét viselő márka tavaszi kollekcióját az egyiptomi események farvizére felülve. A kairói demonstrációkkal kapcsolatos tweetek hashtagjének - #Cairo – használatával tett közzé egy humorosnak szánt, ám a twitteres közösség szerint inkább ízléstelenre sikerült bejegyzést: „Millions are in uproar in #Cairo. Rumor is they heard our new spring collection is now available online” (azaz a kairói események oka, hogy az egyiptomiakhoz már eljutott a hír: elérhető online az új tavaszi Kenneth Cole-kollekció).


Ezzel egyből két íratlan szabályt is megszegett: egyrészt egy bejegyzés erejéig lenyúlta azt a hashtaget, mely a kairói történésekkel kapcsolatos információk megosztására szolgál – így üzenete bekerülhetett azok hírfolyamába, akik amúgy az egyiptomi eseményekről akartak tájékozódni. Másrészt új tavaszi kollekciójának reklámozására próbálta használni a halálos áldozatokkal is járó tüntetéseket, poénkodós stílusban, a téma iránti kiemelt figyelemre építve. Az üzenet közzétételét követően nagyon gyorsan kiderült, hogy a téma iránti érzékenység legalább olyan nagy, mint az érdeklődés: nemcsak rengeteg tiltakozó, dühödt reakció érkezett a Twitteren keresztül, de a média is felkapta a témát, és azóta is folyamatosan jelennek meg az újabb és újabb hírek az ügy fejleményeiről.


Az online közösség pedig gondoskodott arról, hogy legyenek újabb fejlemények: valaki létrehozott egy új Twitter-oldalt KennethColePR néven, ahol a divattervező eredeti bejegyzését parodizáló és társadalmi érzéketlenségét eltúlzó üzeneteket tesz közzé; ez 1-2 nap alatt több mint 7400 követőre tett szert. Ezt követte egy hoax, mely szerint a promóció részeként a Kenneth Cole márkaüzletek kirakatára is kiragasztották az eredeti Twitter-bejegyzést. Ez volt, aki szerint ügyes Photoshop trükk, de más hírek azt is elképzelhetőnek tartották, hogy a fotó kedvéért valaki tényleg készített egy ilyen matricát (a márka tulajdonosai természetesen tagadták, hogy ők raktak volna ki ilyen reklámokat).


A helyzetet súlyosbította, hogy a Kenneth Cole márka Twitterén a divattervező az üzenetek végére beszúrt monogramjával különböztette meg a saját közléseit – és a KC jelzés bizony az említett bejegyzés végén is ott volt, így a közösségi média manager látványos kirúgásával (ahogy ezt ilyen helyzetekben a válságkezelés első, kétségbeesett lépéseként gyakran megteszik) sem tudták enyhíteni a helyzetet. A válságkommunikációt ezzel együtt még aznap megkezdték: eltávolították a problémás tweetet, és minden lehetséges felületen közzétették a bocsánatkérést, de ez már akkor kevésnek bizonyult.


Kenneth Cole azóta biztosan levonta már azt a tanulságot, hogy bár a közösségi médiában sokkal lazább, közvetlenebb stílusban szólíthatja meg közönségét, de ez nem jelenti azt, hogy akár egy rövid poén erejéig is megfeledkezhet arról a felelős magatartásról, amelyet az online közösség a nagy márkáktól még a Twitteren közzétett, rövid üzenetek esetén is megkövetel.

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

11/01/31 Amikor egy startup vezetője kommunikál

Madalina Rita

Aki tumblrezik, gyakran szembesül a leállással, ami olyan sokáig volt jellemző a Twitterre vagy éppen az iWiW-re is. A szolgáltatás népszerűsége ugyanis egyszerűen túlnőtt a stábon. Igazi startuphoz méltóan egy kis, lelkes csapat dolgozik a háttérben, köztük az alapító-ötletgazdával, David Karppal. Ebből következik, hogy valószínűleg jelenleg kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy profi kommunikációs munkatársat vagy csapatot alkalmazzanak, pedig úgy tűnik, hogy már régen eljött az a pont, amikor erre is gondolni kellene.

Steve Jobs rendszeresen meglepi azzal a felhasználókat, hogy személyesen válaszol a neki küldött levelekre, így van ez David Karp esetében is. Viszont míg az Apple vezére egy született kommunikátor, addig a fiatal, és ennélfogva ezen a téren tapasztalatlan David még nem veszi olyan profin az akadályokat.

(A képen David Karp)

Így történhetett, hogy egy valószínűleg sokadik elégedetlen levélre válaszolva az utolsó szavai ezek voltak: "Please go away". A levélben részletesen leírja, mennyit dolgoznak az emberei azon, hogy a Tumblr jobb legyen, és hogy mennyire demotiválja őket, ha kritikus hangvételű e-maileket kapnak.

A tumbli atyjának kiborulása teljesen érthető, mert az elkeseredett felhasználók tényleg úgy viselkednek gyakran, mint az elkényeztetett óvodások. Azonban bármennyire is rosszul esik és személyes sértésként tűnik fel a sok panasz, nagy hiba ezeket mellreszívni, még nagyobb mindezt a kommunikációban is megjeleníteni. Egyetlen járható út van ezekben az esetekben: bocsánatkérés, kedvesség sőt vidámság, a kritika megköszönése. Ennél sosem kevesebb. Mindezt meg lehet még támogatni a munkáról folyó publikus háttérinformációkkal.

Nehéz látni, mi az a pillanat, amikor egy startup vezetőjének és munkatársainak inkább a saját munkájuk ellátására kell összpontosítaniuk és ki kell engedniük a kezükből a felhasználókkal való kommunikációt. Olyan lépés lehet ez, amit megtéve úgy érezhetik, hogy már nem is igazi startupok, eltűnik a garázscég-hangulat és megkezdődik a vállalattá válás. Ettől azonban nem kell félni, hiszen épp a jól átgondolt és profin kezelt kommunikáció segítségével tudnak megőrizni valamit abból, amit a termékük és a szolgáltatásaik kulcsértékeiként azonosítanak. 

 

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

2 komment

10/10/06 Vörösiszap-válságkommunikáció – merre folyik tovább?

Sajti Botond

- Az egyik tankhajónk elsüllyedt a tengeren, a természeti kár felmérhetetlen, tennünk kell valamit!
- Ugyan már, pár kacsa megdöglik, kit érdekel!

Ez a párbeszéd még a Dallas sorozat egyik epizódjában hangzott el Bobby és Jockey Ewing között, és elsőre ez a hozzáállás jutott eszembe a vörösiszap-katasztrófa után közel egynapos késéssel napvilágot látott cégvezetői nyilatkozatot olvasva. Miközben a halálos áldozatok száma már elérte a négyet, a MAL Zrt. vezetője arról beszélt, hogy „a vörösiszaptól nem kell félni, nem okoz sérülést” és „semmilyen tekintetben nem veszélyes, és nem ártalmas anyagról van szó, nem okoz maradandó károsodást.” Ahogy ilyen esetekben ez lenni szokott, a szokottnál is feszítettebb tempójú újságírói munka nyomán jelentek meg túlzó, téves állítások is a veszélyes anyag hatásait illetően, ám a vezető totális, a tényekkel és a szakértői véleményekkel is szembemenő tagadása az első pillanattól teljesen hiteltelenné tette megszólalásait. (Arról nem is beszélve, hogy a tragédia nyomán kialakult felfokozott közhangulatot figyelembe véve már rég nem csak a vállalat imázsát, hanem saját testi épségét veszélyezteti ezekkel a kijelentésekkel).


Természetesen elsőként mindenki a tározót kezelő cégre gondol, ha felelősöket keres, de a cégvezető néhány órával később ezt egy olyan érveléstechnikai megoldással utasította el, amely inkább hatott a tűzre locsolt benzinként a médiavisszhangra, mint csillapítólag: „hasonló eset soha nem történt, így arra nem is lehetett felkészülni, mint ahogy Felsőzsolca sem gondolta volna, hogy elönti az ár.” Sokat nem segített a helyzeten a vállalat által később kiadott közlemény sem. Ebben már megjelentek ugyan olyan válságkezelést szolgáló elemek, mint a bocsánatkérés és a részvétnyilvánítás, majd a kárelhárításra utaló üzenetek, de mindezt szinte semmissé tették egy következő bekezdésben azzal, hogy „a cégvezetés mai helyzetelemzése szerint a technológiai eljárás gondos betartása mellett sem észlelhette a természeti katasztrófa jeleit, vagy tehetett volna annak elhárítása érdekében.” Ez lefordítva annyit jelent, hogy még csak fel sem merül bennük a cég felelősségének lehetősége, és ez az egyetlen üzenet, melyet a média a sajtóanyag közzétételét követően átvett. További tájékoztatást amúgy „néhány nap múlva” ígérnek – egy olyan helyzetben, amikor percenként jelennek meg újabb cikkek, hírek már nemcsak a hazai, de a nemzetközi médiában is az esetről.


Mit tehet ebben a helyzetben a vállalat?

A válságkezelés eredményességét az első néhány órában kifejtett aktivitások alapvetően meghatározzák. Ezeket a lehetőségeket a MAL Zrt. már nemhogy elmulasztotta, de az első 24 órában csak kifejezetten rontott a helyzetén. Nem jelentek meg az elsők között a helyszínen és a médiavisszhang alapján vélhetően nem vettek részt a károk elhárításában, illetve nem működtek együtt a katasztrófavédelemmel és a kormánnyal (de az biztos, hogy nem kommunikálták ezt megfelelően), ehelyett a már említett nyilatkozatokkal borzolták tovább a kedélyeket.


A válsághelyzet már az első pillanatban túlnőtt a vállalaton, hiszen tevékenységéből adódóan nyilván nem rendelkezett kommunikációért felelős munkatársakkal, a vezetőknek pedig – első reakcióik, de az azt követő közlemény alapján is – fogalmuk sincs arról, mihez kezdjenek ebben a helyzetben a médiával. Ezt nem is várhatja el tőlük senki (ezzel együtt, ha egy cég több millió köbméter veszélyes anyagot tárol lakott terület fölött egy hegyen, egy válságkezelési forgatókönyvvel már rendelkeznie kellene).


A válság kezelésére a jelenlegi felállásban esélyük sincs: a következő hetekben folyamatosan szembetalálják majd magukat a hazai és a nemzetközi média kérdéseivel, és jó eséllyel hasonló válaszokat fognak adni, min mostanáig. Komoly kommunikációs apparátussal rendelkező nagyvállalatok is kerültek már viszont olyan helyzetbe, amikor egyedül nem voltak képesek egy válság kommunikációs kezelésére. Ezt felismerve utólag vettek igénybe külső segítséget, s így képesek voltak – ha nem is az imázskárok helyreállítására, de legalább azok enyhítésére (sőt, egy esetben ennek eredménye olyan sikersztori lett, amelyet azóta a válságkommunikáció tantárgy kihagyhatatlan elemeként tanítanak az egyetemeken).


A MAL Zrt. számára tehát a jelenlegi helyzetben egyetlen logikus lépés ajánlható: szakmai segítség igénybevétele az eddigi legsúlyosabb hazai vállalati kommunikációs válsághelyzet kezeléséhez, mielőtt az teljesen maga alá temeti nemcsak a vállalatot, de annak vezetőit is.

Kép forrása: AP

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

7 komment



süti beállítások módosítása