Sajnos a legutóbbi elnökválasztás alkalmával jócskán elkoptatták azokat a kifejezéseket, amivel az amerikai elnökválasztási kampány online eszközeit és csatornáit illethetnénk. Pedig ezúttal még jelentősebb aktivitást produkáltak a jelöltek, a kampánycsapatok igazán kitettek magukért. Ez több mint kényszer volt számukra ezúttal, ha figyelembe vesszük, hogy 2008-ban, az előző kampány idején, a Facebooknak mindösszesen 120 millió regisztrált felhasználója volt az egész világon, miközben a 2006-ban alapított Twittert alig több, mint 6 millió egyedi látogató kereste fel naponta. 2012-ben ezzel szemben a Facebookon több mint 167 millió regisztrált amerikai felhasználó érhető el (ez a teljes népesség több mint 54%-a!), miközben 140 milliónál is többre becsülik a Twitter accounttal rendelkező amerikaik számát. (forrás: socialbakers)

A közösségi média ezúttal tehát nem csupán a forrásbevonás és a kampánycsapatokkal, önkéntesekkel való kapcsolattartás eszköze volt, hanem akár hagyományos kommunikációs csatornáknál is értékesebb felület. A kampány végeztével (bár az utolsó órákig folyó kampány a mai napon is sok érdekességet tartogat) vajon megállapítható-e, ki nyerte az online versenyt? Ki költött többet és ez kinek lesz inkább kifizetődő? Az online közvélemény hasonlóan megosztott, mint a közvélemény kutatások alapján a regisztrált választók? Ki mire használta a csatornákat és milyen tartalommal? Ez mennyiben volt integrált a hagyományos kommunikációjukba? Választási összefoglalónk következik. 

Elsőször is, egy egyértelműnek tűnő, de mindenképpen szükséges megállapítást kell tennünk. A közösségi médiában és az online térben való kommunikáláskor, azok karakterisztikájából fakadóan, az ilyen kampányoknak  is fel kell készülniük arra, hogy nem csak a saját felületeiken keletkező aktivitásokra kell reagálniuk. Ilyen volt például, amikor a republikánus konvención Clint Eastwood egy üres székkel készített elképzelt interjút, mintha ott ülne Barack Obama. (Be kell vallanom, hogy ez az egyik legmenőbb belépő, amit konvención valaha láttam.)

A fiatal, iróniára és humorra éhes online felhasználók számára az alábbi tartalmak azok, amik a megfelelő formáját jelentik a reakcióknak és nem egy beszédben egy frappáns beszólás, amit az esti híradóba be lehet vágni, hogy egy közleményről már ne is beszéljünk. Obamaék a Facebook és Youtube tartalom tekintetében is jobb érzékkel alakították ki a tartalom hangnemét. Ilyen például Will Farrel személyes üzenete:

Jogosan vethető fel, hogy minden felmérés alapján Obama a színes bőrű és alacsonyabb átlagkeresetű szavazók mellett a fiatal választók között kiemelkedően népszerű, tehát számukra az efféle tartalom előállítása nem feltétlen az online tér megértéséből, hanem (várható) szavazóik igényeinek valós és helyes értékeléséből ered. De Mitt Romney videói szemmel láthatólag nem voltak képesek túllépni a jól megszokott televíziós kliséken. Döntő többségében kizárólag az érzelmeinkre próbálnak, egyébként nem sikertelenül, hatni. Azonban a napi motivációt elhanyagolható esetben várja bárki egy politikai hirdetéstől, míg egy jót derülni azért bárki ráér 3 percben, munkaidőben is.

Teljesen felesleges a brandelt felületek elemzésére, akár szakmailag is, kitérni, nyilván mind a két jelölt sok pénzt ölt a grafikai elemek kidolgozásába, szépek és igényesek, tartalmasak is lettek. A Youtube csatorna szépen kialakított és áttekinthető mind a két esetben. (Itt kell azonban megjegyezni, hogy az elnök a saját csatornáját használja és nem az elnökit, ami mondjuk nálunk biztosan nem ilyen kizárólagossággal történne bármilyen választás esetén.) Mind a ketten rengeteg képpel kommunikálnak Facebookon, napi szintű tartalmaikat mini-infografikák és egyszerű üzeneteket hordozó képek teszik ki. Természetesen mind a ketten vendégeskedtek a Google főhadiszálláson legalább egy-egy Google Hangout erejéig, bár állítólag Romney-é kicsit rosszul sikerült. 

Mégis a Pew Research kutatásai szerint az Obama kampány 4-szer hatékonyabb az online kommunikációban, sokkal több embert értek el az elmúlt hónapokban. Míg az Obama stáb átlagosan 29 tweetet közölt naponta, addig Romney-é egyet például - korábban már említettük a reagálás szükségességét. Mégis, a Romney stáb sokat tett a lemaradás behozására, a 4 évvel ezelőtti Obama kampány elemei mind megtalálhatóak. Így mobil appok a támogatásra, önkéntesek szervezésére és a legfrissebb információk azonnali kézhezvételére mind a két jelölt esetében rendelkezésre állnak már. Azonban a technológiai fölény egyértelműen Obamánál állapítható meg, ahogy 4 évvel ezelőtt is. Egészen elképesztő rendezvényeket tartott például a Tech4Obama nevű, természetesen szilikonvölgyi kezdeményezés, amelyek eredménye képpen a mindennapi felhasználói tapasztalatokat sikeresen ültették át a sokat látott geekek a politika területére. Ilyen az egyszerű felhasználó interfészek szükségessége például (és persze az adathalászat szükségessége, de erről talán majd máskor.)

De vajon mennyi pénzt költöttek minderre a jelöltek? Természetesen erre is készített valaki egy kiváló infografikát. Bár sajnos az nem derül ki belőle, mennyit költöttek a tartalom előállítására, de az mindenképp érdekes, hogy mennyit fordítottak hirdetésekre, amivel a forgalmat generálták ezeken a csatornákon. Természetesen Obama viszi a prímet.

Mindezek alapján annyit állapíthatunk meg nagy bizonyossággal, hogy a 4 évvel ezelőtti kampánnyal ellentétben, már közvetlenül a választókkal is kommunikáltak a jelöltek, rendkívül sokat költöttek az online tartalomfejlesztésre és saját választói célcsoportjaiknak megfelelően alakították jelenlétüket. A kérdés persze az, hogy a hagyományos célcsoportigények az online térben vajon változnak-e, ha erre egyértelműen válaszolhatnánk igennel és csak ezen múlna a választás, akkor Obama simán nyeri 2012-t.

1 komment · 1 trackback

A 2008-as amerikai elnökválasztási kampány utána számos elemzés és tanulmány vizsgálta, hogy Barack Obama közösségi média jelenléte mennyivel járult hozzá választási sikeréhez. Korábbi cikkünkben már mi is foglalkoztunk az elnökválasztás és a Facebook kapcsolatával, most pedig körbenéztünk az elnökjelöltségért küzdő négy republikánus politikus social media platformjain, hogy megtudjuk, képesek-e Obama nyomába lépni.

A konzervatív párt elnökjelöltségéért küzdők közül ez idáig Mitt Romney stábja végezte a legalaposabb munkát a social media kampány területén, melyet többek között az is kiválóan bizonyít, hogy a négy politikus közül március 19-ig egyedül az ő Facebook oldalát váltották át Timeline-ra. Romney oldalán számos egyedi alkalmazást vehet igénybe a több mint másfél millió rajongó: a ’’Stand With Mitt’’ appon keresztül például bárki feltöltheti magáról azt a fotót, melyen az általa aláírt, korábban a Facebookról kinyomtatott táblával pózol, büszkén vállalva, hogy Mitt mellett áll.  Továbbá az alkalmazáson keresztül egy webkamera segítségével a rajongó videó üzenetben is megoszthatja a világgal, hogy miért tartja az egykori massachusettsi kormányzót ideális jelöltnek az elnöki címre. 

Az oldal szerkesztői ügyesen kihasználják a Demokraták egy nemrég elkövetett bakiját – kiszivárgott ugyanis Obama egyik kampánymenedzserének egy március 13-i e-mail-je, melyben arra hívja fel a demokrata-pártiak figyelmét, hogy egy friss közvélemény kutatás szerint ha Romney és Obama között most kéne dönteni, a jelenlegi elnök veszítene. Romney Facebook oldalán egy petícióhoz csatlakozhatnak azok a rajongók, akik egyetértenek a fenti állítással és úgy gondolják, hogy konzervatív elnökjelölt-aspiráns ki tudná ütni Obamát. A petíció aláírását megkönnyítendő az oldal a Facebook-on megadott adatok alapján automatikusan kitölti a szükséges mezőket, így csak egyet kell klikkelnie a felhasználónak ahhoz, hogy támogatását ily módon kifejezze. Rendszeres, napi aktuálpolitikai eseményekre reagáló Twitter posztjai és naponta olykor több tucatnyi fényképpel bővülő Flickr oldala mellett figyelemre méltó Romney YouTube csatornája is, ahol külön csoportba gyűjtik többek között a vele készített interjúkat, az Obamát támadó videókat (’’Obama Isn’t Working’’) és azokat, amelyek Newt Gingrich vezetői képességeit kritizálják (’’Unreliable Leader’’). 

A mindössze 182 480 Facebook rajongóval rendelkező Rick Santorum Romney-hoz hasonlóan szintén petíció aláírására buzdítja a Facebook felhasználókat, ám ő egy konkrét ügy kapcsán, a Kanadától a Mexikói-öbölig húzódó Keystone XL olajvezeték kiépítéséért kezdett akcióba. Egy másik alkalmazás révén a bankkártyaadatokat megadva, közvetlenül a Facebookon keresztül támogatható Santorum kampánya. Hivatalos YouTube csatornáján a videók száma meghaladja Romney feltöltéseinek számát, ám a felület kialakítása közel sem olyan igényes, mint vetélytársa esetében, hisz Santorum videó ömlesztve, kategorizálás nélkül kerültek fel. A volt pennsylvaniai szenátor Twitteren igen aktív, ám így is csak fele annyi tweet-et publikált, mint Newt Gingrich, akinek ez idáig összesen 3438-szor csiripelt. A kiemelkedő Twitter jelenlétnek (nem ritka, hogy tíznél is többször posztol egy nap) meg is van az eredménye: 1,448,574 követővel ő áll a konzervatív jelöltségért küzdők élén a Twitter tekintetében (bár még így is csak alig több mint tizedannyi követője van, mint Obamának). Érdekes módon Gingrich Facebook rajongói mindössze ötödannyian vannak, mint Twitter követői, noha hivatalos Facebook oldalán több petícióhoz is lehet csatlakozni, bár kicsit zavaró, hogy azok formátuma nem egyezik meg.

A közvélemény kutatások szerint népszerűségben jelenleg a másik három jelölt után kullogó Ron Paul a YouTube videók számát nézve is csak hátulról az első, ám figyelemre méltó, hogy még mindig rendszeresen frissítik az előző kampányhoz készített ’’ronpaul2008dotcom’’ csatornát, melyen jelenleg több mint 1200 videó található. A Tea Party-közeli politikus Facebook oldalán a szokásos tartalom mellett az egyetlen egyedi app az az alkalmazás, mely segítségével Paul által aláírt pólókat és bögréket lehet nyerni.

Természetesen nem lehet szó nélkül hagyni Barack Obama közösségi média jelenlétét sem, ám a jelenlegi elnök többszörös testhossznyi előnye nyilvánvalóan annak tudható be elsősorban, hogy ő az előző kampány óta folyamatosan építi social media bázisát. 2008. november 4. óta az elnök Facebook rajongóinak száma több mint a tízszeresére nőtt, most már a 26 millió felé tart, mely minden bizonnyal a rendszeres tartalomposztolásnak is köszönhető. A Timeline bevezetése után nem sokkal a szerkesztők Obama gyakorlatilag minden fontosabb életeseményét feltüntették az oldalon, sőt a legtöbb neves napot képpel is illusztrálták. A regnáló elnök oldaláról is tudunk közvetlenül utalni, ha támogatni szeretnénk a kampányát és persze számtalan kép és videó is elérhető, ám kis csalódást kelthet, hogy semmilyen egyedi alkalmazás nem áll rendelkezésre. Bátor lépésnek tekinthető azonban az, hogy 2011 novemberében a stáb elindította Obama Tumblr. oldalát, vállalva annak a kockázatát, hogy azon keresztül többen támadó vagy irreleváns tartalmat fognak generálni.  Obama több mint 13 millió Twitter követője is irigylésre méltó lehet konzervatív vetélytársainak, és a 2,129 YouTube videó miatt sem kell szégyenkeznie az elnöknek, főleg, ha hozzátesszük, hogy a videómegtekintések száma meghaladja a 175 milliót.

Összegzésképp elmondhatjuk tehát, hogy habár social media tekintetében a számokat nézve jócskán le vannak maradva a republikánusok Obamához képest, ötletekből, aktivitásokból és igényességből nincs hiány a konzervatív elnökjelölt-aspiránsoknál sem. Amint kiderül, hogy melyikük száll ringbe az ősszel az elnökkel szemben, várhatóan koncentrálódni fog a szavazók figyelme a közösségi médiában is, így feltehetőleg az aktivitások terén is lesznek változások, újítások. Kíváncsian várjuk őket! 

Szólj hozzá!

Az amerikai elnökválasztás egy rendkívül összetett és elhúzódó folyamat. Rengeteg statisztika és közvélemény-kutatás készült a korábbi években és fog készülni idén is, ebben egészen biztos vagyok. (A világ első - megrendelésre készült - közvélemény-kutatása is egy amerikai elnökválasztási kampányban készült: 1824-ben Delaware államban.)

A legutóbbi elnökválasztással összefüggésben az Obama-kampány (és annak szervezése) miatt kerülhetett be a hírekbe a közösségi média, és leginkább a Facebook (felbecsülhetetlen mértékben profitált is ebből a vállalat). Az előrejelzések szerint augusztusra több mint 1 milliárd regisztrált felhasználóval rendelkező közösségi oldal idén sem szeretné, hogy a világszerte nagy érdeklődésre számot tartó esemény említésekor véletlenül kihagyhassák a nevét a tudósításokból. 

Idén már biztosra mennek: talán az egyik legnagyobb, politikával foglalkozó, közösségi elemeket is integráló portállal, a politico.com-mal jelentettek be együttműködést a múlt hét végén. Ennek lényege, hogy a Facebook összesíti, értékeli és megosztja a hírportállal azoknak a posztoknak a tartalmát, amelyeket az Amerikában tartózkodó felhasználók valamely elnökjelölttel kapcsolatban közzétesznek. 

A rendszer automatizált, tehát az egyes felhasználók politikai állásfoglalása sem a Facebook, sem a a Politico munkatársai számára nem lesz hozzáférhető. Csupán a pozitív és negatív hangnem elemzése és a jelöltek nevének említése kerül számszerűleg feldolgozásra. (Az ábra az egyes elnökjelöltek nevének említését mutatja számszerűsítve.)

Alapvetően hoz újdonságot a közvélemény-kutatások szempontjából ez a megállapodás. Lesznek akik felháborodnak a Facebook újabb személyiségi jogsértésén, hiszen amikor regisztráltunk, szó se volt arról, hogy harmadik félnek kiadják posztjaink tartalmának pozitív vagy negatív jellegét. De mivel valódi érdeksérelem nyilvánvalóan senkit nem ér, én inkább arra tenném le a voksom, hogy a jövőben arra számíthatunk, hogy hasonló, automatizált rendszerekkel egyre szélesebb körben fogják kutatni a közvéleményt. (Az ábra az egyes elnökjelöltek nevének említésekor használt szavak negatív felhangját mutatja összesítésben, és politico.com első elemzéséből származik.) 

Szólj hozzá!