A Financial Times egyik munkatársa, akit történetesen Sarah O'Connornak hívnak, közzétett egy hírt a Twitter-csatornáján arról, hogy egy robot egy munkás halálát okozta az egyik német Volskwagen-gyárban.
Saját bevallása szerint Sarah nem látta a Terminatort, sosem hallott a Skynetről, így igencsak meglepődött, amikor a film rajongói elárasztották olyan vicces üzenetekkel, mint például:
"Jöjjön velem, ha élni akar!"
"Kérlek nagyon vigyázz John Connorra, már csak benne bízhatunk!"
"Ezek szerint a Skynet hivatalosan is beindult!"
és több mint hatezren retweetelték a posztját.
Sarah-t kellemetlenül érinti ez a hirtelen jött érdeklődés, mivel saját bevallása szerint amúgy általában olyan unalmas gazdasági témákról szokott írogatni a Twitteren, amivel a kutya sem foglalkozik.
Számtalan kutatás, felmérés jelent már meg arról, hogy az egyes közösségi csatornákat milyen arányban használják a tizenévesek, de a korosztály tagjaitól származó vélemények, meglátások alapján alkothatunk igazán átfogó képet arról, mi áll ezeknek az adatsoroknak a hátterében, és mi határozza meg az ő esetükben a különböző felületekkel kapcsolatos preferenciákat. Az alábbiakban a 19 éves, texasi Andrew Watts összefoglalójából idézünk, aki sorra vette napjaink legnépszerűbb közösségi oldalait, és mindegyiket a tizenévesek szemszögéből értékelte.
Facebook A legnagyobb közösségi oldal Watts szerint gyakorlatilag halott a korosztálya számára. Kisiskolás korában még menőnek számított, de ma már saját szavai szerint „olyan, mint egy béna családi ebéd, ahonnan nem tudsz lelépni.” A tizenévesek számára a családtagok jelenléte mellett az is idegesítő a Facebook-ban, hogy minden hátránya ellenére egyszerűen muszáj itt fenntartani egy account-ot, különben mindenki azt kérdezgeti, hogy „miért nem vagy fent, hiszen mindenki ott van!” Mindemellett a három alábbi funkció kifejezetten népszerű a korosztály tagjai körében:
Csoportok: sokan csak azért mennek fel rendszeresen az oldalra, hogy csekkolják azon csoportok státuszfrissítéseit, amelyben tagok. Kifejezetten olyan tartalmakkal találkozhatnak így, amelyek érdeklik őket, és nem kell végiggörgetni a hírfolyam túlzsúfolt, bonyolult algoritmusok alapján megszűrt posztjait.
Messenger: egyszerűsége miatt közkedvelt, ugyanis így nem kell elkérni a telefonszámát azoknak, akikkel szeretnének kommunikálni, elég ismerősnek jelölni az illetőt, és máris kezdődhet a csevegés.
Új ismerősök felkutatása: ha egy fiatal megismerkedik valakivel egy buliban, elsőként nem az Instagram- vagy Twitter-accountjára fog rákeresni, hanem a Facebook-on néz utána annak, ki is az illető, mit lehet róla tudni. Ennek oka, hogy itt működik legjobban a keresőfunkció.
Instagram Ez egyértelműen a leggyakrabban használt közösségi felület a tizenévesek körében Watts tapasztalatai alapján, és ennek számos oka van:
több pozitív visszajelzés: Watts egyik barátjának 1500 ismerőse van a Facebook-on, de ha ott kitesz egy fotót, akkor kb. 25 lájkot kap, míg az Instagramon egy-egy képét tízszer ennyien belájkolják, holott ott csak 800 követője van.
a Facebook-kal szemben itt nem kell amiatt aggódniuk, hogy ha egy-egy képet belájkolnak vagy kommentelnek, akkor erről mindenki értesül a hírfolyamon keresztül.
minőségi tartalom: az esetek többségében a felhasználók jobban megválogatják, mit tesznek közzé az Instragramon, időt és energiát szánnak képeik feljavítására a különböző szűrőkkel és egyéb beállításokkal.
még nem árasztották el az idősebb generáció tagjai
nem spammelik őket ugyanazokkal az idegesítő hirdetésekkel (és itt megint a Facebook a negatív ellenpélda), nem jelennek meg folyton irritáló bulvárhírek vagy a Buzzfeedről származó értelmetlen cikkek.
Az Instagram tehát még nincs annyira elüzletiesedve a fiatalok szerint, mint a Facebok, ezért is hajlamosabbak inkább a fotómegosztó oldal gyakoribb használatára.
Twitter Watts saját bevallása szerint nem igazán látja értelmét a Twitter használatának, és korosztályának számos tagja osztja ezt a nézetét. A legtöbb iskolában van ugyan egy-egy szűk közösség, amely ragaszkodik a Twitterhez, de a többség nem szereti: nem olyan egyszerű megtalálni itt az ismerősöket.
Snapchat Az Instagram mellett ez is nagyon népszerű, de más funkciót tölt be a tizenévesek életében: míg az Instagramra mindenki csak a legszebb, legkedvesebb pillanatait tölti fel, addig a Snapchat-re jöhet minden, az előző éjszaka legkínosabb pillanatait is beleértve. Mivel a tartalmak megtekintés után törlődnek, nem kell attól tartani, hogy a jövőben egy-egy kínos kép vagy videó kellemetlenségeket okoz majd pár évvel később, például álláskeresésnél.
Tumblr A Tumblr-t továbbra is szeretik a fiatalok nemcsak azért, mert az idősebb generáció még mindig elkerüli, hanem mert itt olyan emberekkel vehetik körül magukat, akiknek hasonló az érdeklődési körük, és mivel itt Watts tapasztalatai szerint a legtöbb felhasználó nem fedi fel tényleges kilétét, sokkal szabadabban kommunikálnak, nem tartva attól, hogyan fogják őket posztjaik, véleményeik alapján megítélni.
Yik Yak A pofonegyszerű alkalmazás lényege, hogy a névtelen felhasználók posztjai egy 10 mérföldes körön belül láthatóak azok számára, akik szintén letöltötték telefonjukra a Yik Yakot. Ennek megfelelően ez elsősorban az amerikai gimnáziumok területén közkedvelt – és mivel kiváló táptalaja a bullying néven ismert jelenségnek (amiről egyébként pár hete bemutattuk Bret Easton Ellis sarkos véleményét), jópár botrányt is okozott már az Egyesült Államokban.
YouTube A tévézést a tizenévesek körében a YouTube-nézés váltotta fel Watts szerint. Ennek oka, hogy ma már a legtöbb számukra érdekes anyag kiváló minőségben érhető el itt, és a választék is bőséges. A tévék népszerű show-műsorai mellett a fiatalok itt néznek tutorial videókat, a számítógépes játékok legjobb pillanatairól készített felhasználói összeállításokat és persze videoklipeket.
Reddit Nagyon sokan használják a korosztály tagjai közül napi szinten a legizgalmasabb webes tartalmak begyűjtésére. Watts a Reddit előnyei között említi a kommentelés jól kitalált rendszerét, amelynek köszönhetően mindig a legjobb hozzászólásokat láthatja. Megjegyzi ugyanakkor, hogy a legtöbb tizenéves itt inkább csak olvasgat, de nem tesz közzé tartalmakat.
Swarm A geolokációs alkalmazás felett Watts szerint már eljárt az idő, fő funkcióját bőven átvették egyéb közösségi oldalak, például az Instagramon is megjelölhetik a tizenévesek a fotóik alatt, merre járnak, így a Swarmra már nincs szükségük.
Google+ Watts nem ismer senkit, aki aktívan használná a Google közösségi oldalát. Túlságosan bonyolultnak találják, senkinek nincs kedve a tizenévesek közül azzal babrálni, hogy az ismerőseit különféle körökbe rendezze, és nem is látják ennek túl sok értelmét.
A Facebook-robbanás és szinte ezzel egyidőben a válság elmélyülése óta szórakoztató számomra annak megfigyelése, hogy milyen nagy mértékben tevődött át a fogyasztás a virtualitásba. Az embereknek hirtelen nem volt pénze, volt viszont egyre több olyan platformja, ahol azonban pénz nélkül is, csupán like-ok és megosztások, esetleg blogposztok segítségével továbbra is (sőt növekvő mértékben) meg tudták mutatni a világnak, hogy kik ők.
Pontosabban, hogy mit szeretnek, mi tetszik nekik, illetve hogy hogyan élnének, ha egy bizonyos életszínvonalat meg tudnának engedni maguknak. Ha mutatok egy képet egy dizájnos táskáról, már majdnem olyan, mintha az én kezemben látnád, nem? A közösségi média egy hatalmas frusztrációs szeleppé vált, mert általa nem kell igazi költekezésnek kapcsolódnia a rólunk kialakított képhez, ezáltal kicsit enyhítheti a valóság fölött érzett elégedetlenségünket.
A Mashable szerint ráadásul az állásvadászatban is segíthet a tartalomfogyasztás, illetve ha erről látható bizonysággal tudunk szolgálni megosztások formájában. A content curation-nek köszönhetően elhitetheted magadról, hogy ismered az iparágat, innovatív vagy (hiszen ismered a menő csatornákat, forrásokat), szívesen segítesz másoknak, tudod, ki számít, és akár még el is tudod érni őket.
Ma tehát már nem kell blogot sem írni ahhoz, hogy kompetensnek tűnj. Persze azért ebben is sok munka van, mert mindig képben kell lenni. Egy kétnapos link megosztása ciki. :)
Szóval megosztásra fel, ha nem csak azt szeretnétek megmutatni, hogy jó az ízlésetek, hanem hogy még okosak is vagytok.
Kétségtelen, hogy Ferenc pápa megjelenése a poszton, illetve kommunikációja friss levegővel árasztotta el a Vatikánt és általában véve a keresztény egyházat: közvetlen, már-már bohókás, korábban teljesen ismeretlen eszközökkel operál, és sokat mosolyog. Neki tényleg elhiszik sokan, hogy komolyan veszi, amit prédikál és aszerint is él.
A különbség annyira látványos az elődeihez képest, hogy sokan tűnődnek azon, mennyi ebből a teljesen őszinte megnyilvánulás, és mennyi írható fel a pápa amerikai pr-esének, Greg Burke-nek a számlájára?
Érdekes módon épp a Vice magazin készített egy háttércikket az új gururól, aki gyerekkorától vallásos volt, ma pedig az ellentmondásos, többek között cölibátust hirdető Opus Dei tagja. Ő azt mondja magáról, hogy a feladata csupán az, hogy a Vatikán megtalálja a fő üzenetet, és hogy ezt mindenki következetesen képviselje.
A Vatikán ugyanis alapvetően olyan, mint egy kis olasz falu – szerinte -, ahol mindenki a maga ura. Ezt kell neki összefognia. Amikor kérdezték tőle, hogy Ferenc pápa mennyiben tudatos kommunikátor, azt válaszolta: „Nem mondanám, hogy Ferenc pápa jó kommunikátor, ez inkább pejoratív megnevezés szerintem. Én inkább azt mondanám, hogy jó keresztény.”
Ha érdekel titeket Ferenc Pápa Twitter-feedje, kövessétek a @Pontifex usert.
Friss statisztikák szerint az Instagram videó megjelenésével egyidőben drasztikusan csökkent a Twitter által indított Vine videók megosztása. Míg azt megelőzően 2,5 millió volt ez a szám, addig másnapra már csak 1,5 milliót regisztráltak, sőt azóta már csak napi 900.000 megosztás történik.
Sok különbség a két szolgáltatás között nincs, de a Twitter máris igyekszik új funkciókkal gazdagítani a Vine-t, hogy előnyt nyerhessen. Kérdéses, hogy sikerülni fog-e: az Instagram és a Twitter két új platformjával nem szűz tömegek találkoznak, már mindkettőnek van stabil felhasználótábora. Ezek ugyan átfedésben vannak egymással, de a két felület által diktált eltérő szemlélet mindenképpen befolyásolja a felhasználói összetételt ia.
Az Instagram már eleve a képekről szólt, a Twitter viszont a szövegekről. Az Instagramhoz képest az Instagram videót használni már csak részletkérdés, a Twitterezők viszont nem feltétlenül fognak késztetést érezni Vine videók elkészítésére.
Természetesen lehet turbózni a dolgot marketinggel és felhasználói élményekkel, de már most arra tippelek, hogy az Instagram video fog győzni.
A korábbi évek arab felkeléseihez hasonlóan most az isztambuli eseményekről is elsősorban a közösségi médiából tájékozódhat a nagyvilág, mivel a helyi média igyekszik elhallgatni a halálesetekkel és személyi sérülésekkel is járó tüntetések részleteit. A demonstrálók viszont számos információt, képet és videót tesznek közzé a történtekről, amelyeket a nemzetközi hírcsatornák is átvesznek, és ez láthatóan nagyon fáj Recep Erdogan kormányfőnek, aki az elmúlt napokban több alkalommal is elátkozta a Twittert és az egyéb közösségi felületeket.
Szerinte ezeken a csatornákon csupa hazugság terjed, s ezt az állítást az teszi kifejezetten komikussá, hogy ő az egyik legnagyobb követőszámmal rendelkező török politikus mind a Facebookon, ahol 2 millióan lájkolták az oldalát, mind a Twitteren, ahol pedig 2,7 millióan olvassák rendszeresen a státuszfrissítéseit.
Recep Erdogan saját oldala az általa támadott Twitteren - most is folyamatosan frissül
A török kormányfő egy tegnapi, helyi interjúban úgy fogalmazott, hogy "ez az átkozott Twitter csupa hazugság", de aztán az is kiderült, hogy nemcsak a mikroblogról ilyen rossz a véleménye: "ez a közösségi médiának nevezett dolog napjaink társadalmának átka!" Az biztos, hogy a diktátorok és a tiltakozások tényét elhallgatni, kozmetikázni kívánó politikusok számára mindenképpen átok a nyilvánosság, ezt Kadhafi vagy Mubarak is készséggel alátámasztaná.
Januári bemutatása óta meghódította az iPhone-felhasználókat, és bármelyik pillanatban megjelenhet Androidra is a Twitter videómegosztó applikációja. A Vine áprilisban első helyre került a legnépszerűbb ingyenes alkalmazások listáján az AppStore-ban, és bár a szép eredményt egyelőre csak az amerikai felhasználók körében sikerült elérnie, az Androiddal folytatódhat a sikerszériája.
A népszerűség titka a szerkesztés lehetőségében és a 6 másodperces limitben keresendő. Hasonlóan a 140 karakteres tweetekhez, a Vine videók is tömörséget kívánnak, bárhová beilleszthetők, így bárki könnyen megnézheti őket akár mobillal is. A videó, különösen a vágásokkal már alkalmas a történetmesélésre, mely hosszú ideje a content marketing alapvető fogása, így nem csoda, hogy a Vine-ra számos márka is rákapott. Az egyik korai fecske, az Urban Outfitters például május elején a Converse-szel közösen szervezett versenyt követőinek, akiknek Converse cipőik egy napját kellett dokumentálniuk vine-jaikban.
Nem csak marketing szempontból érdekes azonban az app. A Twittert már régóta használják sportesemények közvetítésére, amit jól kiegészíthet a Vine, hiszen egy néhány másodperces videó meg tudja ragadni egy-egy meccs vagy verseny izgalmas pillanatait. Ennek egyik kiemelkedő példája, hogy két hete a New York Knicks és a Boston Celtics meccse alatt két játékos kakaskodását posztolta egy néző, mely felett a közvetítés elsiklott volna, így azonban beszédtémává vált az eset a tv-csatornán is, ahol az újságírók a vine videó alapján elemezték a helyzetet.
Mindezek mellett láthattuk már, ahogyan szemfüles művészek a Vine-on keresztül jutatták el üzenetüket a közönséghez, és népszerű amerikai komikusok is kihasználják a 6 másodperces hírnév lehetőségét. A rendkívül sűrű első 4 hónap után kíváncsian várjuk, milyen új lehetőségeket tartogat még a sokszínű alkalmazás, immár az Androidos felhasználóknak is.
Eheti infografikánk érdekes visszajelzéseket gyűjt össze a közösségi oldalak felhasználóitól. Nagy részük például szívesebben kér ügyfélszolgálati jellegű segítséget itt, mint a hivatalosabbnak ható csatornákon. A választ ráadásul döntő részben fél órán, de legfeljebb egy napon belül várják - ez a Twitter esetében még kiélezettebb. Az is kitűnik a grafikából, hogy a közösségi oldalakon egy-egy vállalatot követő felhasználók sokkal öntudatosabbak: a pozitív tapasztalatokat is megosztják a környezetükkel, ahogyan a negatívat is, ez utóbbi esetében ráadásul nagyon nehéz őket visszaédesgetni, mert nem terveznek újabb vásárlást.
Erősen USA-centrikus infografikát mutatunk ma be, de mégis érdekes lehet számunkra, mert többek között megmutatja, hogy az egyes csatornákon mely témák a legnépszerűbbek. Így kicsit képbe kerülhetünk, hogy milyen típusú termékekkel, illetve brandekkel lehet a legszebb eredményeket elérni. Persze nem fog senki meglepődni, hogy az olyan cégeket találjuk az élen, melyek a legnagyobb kereskedők, illetve akik ruházattal, játékokkal/hobbival, szépségápolással, számítógépekkel foglalkoznak. A Facebook-Youtube-Twitter rangsorok hasonlóan alakulnak, míg érdekes változás áll be a Google +-nál, ahol bejön a képbe a lakásfelújítás. Ez folytatódik a Pinteresten, ahol előkelő helyet foglal el a lakberendezés is.
Sajnos a legutóbbi elnökválasztás alkalmával jócskán elkoptatták azokat a kifejezéseket, amivel az amerikai elnökválasztási kampány online eszközeit és csatornáit illethetnénk. Pedig ezúttal még jelentősebb aktivitást produkáltak a jelöltek, a kampánycsapatok igazán kitettek magukért. Ez több mint kényszer volt számukra ezúttal, ha figyelembe vesszük, hogy 2008-ban, az előző kampány idején, a Facebooknak mindösszesen 120 millió regisztrált felhasználója volt az egész világon, miközben a 2006-ban alapított Twittert alig több, mint 6 millió egyedi látogató kereste fel naponta. 2012-ben ezzel szemben a Facebookon több mint 167 millió regisztrált amerikai felhasználó érhető el (ez a teljes népesség több mint 54%-a!), miközben 140 milliónál is többre becsülik a Twitter accounttal rendelkező amerikaik számát. (forrás: socialbakers)
A közösségi média ezúttal tehát nem csupán a forrásbevonás és a kampánycsapatokkal, önkéntesekkel való kapcsolattartás eszköze volt, hanem akár hagyományos kommunikációs csatornáknál is értékesebb felület. A kampány végeztével (bár az utolsó órákig folyó kampány a mai napon is sok érdekességet tartogat) vajon megállapítható-e, ki nyerte az online versenyt? Ki költött többet és ez kinek lesz inkább kifizetődő? Az online közvélemény hasonlóan megosztott, mint a közvélemény kutatások alapján a regisztrált választók? Ki mire használta a csatornákat és milyen tartalommal? Ez mennyiben volt integrált a hagyományos kommunikációjukba? Választási összefoglalónk következik.
Elsőször is, egy egyértelműnek tűnő, de mindenképpen szükséges megállapítást kell tennünk. A közösségi médiában és az online térben való kommunikáláskor, azok karakterisztikájából fakadóan, az ilyen kampányoknak is fel kell készülniük arra, hogy nem csak a saját felületeiken keletkező aktivitásokra kell reagálniuk. Ilyen volt például, amikor a republikánus konvención Clint Eastwood egy üres székkel készített elképzelt interjút, mintha ott ülne Barack Obama. (Be kell vallanom, hogy ez az egyik legmenőbb belépő, amit konvención valaha láttam.)
A fiatal, iróniára és humorra éhes online felhasználók számára az alábbi tartalmak azok, amik a megfelelő formáját jelentik a reakcióknak és nem egy beszédben egy frappáns beszólás, amit az esti híradóba be lehet vágni, hogy egy közleményről már ne is beszéljünk. Obamaék a Facebook és Youtube tartalom tekintetében is jobb érzékkel alakították ki a tartalom hangnemét. Ilyen például Will Farrel személyes üzenete:
Jogosan vethető fel, hogy minden felmérés alapján Obama a színes bőrű és alacsonyabb átlagkeresetű szavazók mellett a fiatal választók között kiemelkedően népszerű, tehát számukra az efféle tartalom előállítása nem feltétlen az online tér megértéséből, hanem (várható) szavazóik igényeinek valós és helyes értékeléséből ered. De Mitt Romney videói szemmel láthatólag nem voltak képesek túllépni a jól megszokott televíziós kliséken. Döntő többségében kizárólag az érzelmeinkre próbálnak, egyébként nem sikertelenül, hatni. Azonban a napi motivációt elhanyagolható esetben várja bárki egy politikai hirdetéstől, míg egy jót derülni azért bárki ráér 3 percben, munkaidőben is.
Teljesen felesleges a brandelt felületek elemzésére, akár szakmailag is, kitérni, nyilván mind a két jelölt sok pénzt ölt a grafikai elemek kidolgozásába, szépek és igényesek, tartalmasak is lettek. A Youtube csatorna szépen kialakított és áttekinthető mind a két esetben. (Itt kell azonban megjegyezni, hogy az elnök a saját csatornáját használja és nem az elnökit, ami mondjuk nálunk biztosan nem ilyen kizárólagossággal történne bármilyen választás esetén.) Mind a ketten rengeteg képpel kommunikálnak Facebookon, napi szintű tartalmaikat mini-infografikák és egyszerű üzeneteket hordozó képek teszik ki. Természetesen mind a ketten vendégeskedtek a Google főhadiszálláson legalább egy-egy Google Hangout erejéig, bár állítólag Romney-é kicsit rosszul sikerült.
Mégis a Pew Research kutatásai szerint az Obama kampány 4-szer hatékonyabb az online kommunikációban, sokkal több embert értek el az elmúlt hónapokban. Míg az Obama stáb átlagosan 29 tweetet közölt naponta, addig Romney-é egyet például - korábban már említettük a reagálás szükségességét. Mégis, a Romney stáb sokat tett a lemaradás behozására, a 4 évvel ezelőtti Obama kampány elemei mind megtalálhatóak. Így mobil appok a támogatásra, önkéntesek szervezésére és a legfrissebb információk azonnali kézhezvételére mind a két jelölt esetében rendelkezésre állnak már. Azonban a technológiai fölény egyértelműen Obamánál állapítható meg, ahogy 4 évvel ezelőtt is. Egészen elképesztő rendezvényeket tartott például a Tech4Obama nevű, természetesen szilikonvölgyi kezdeményezés, amelyek eredménye képpen a mindennapi felhasználói tapasztalatokat sikeresen ültették át a sokat látott geekek a politika területére. Ilyen az egyszerű felhasználó interfészek szükségessége például (és persze az adathalászat szükségessége, de erről talán majd máskor.)
De vajon mennyi pénzt költöttek minderre a jelöltek? Természetesen erre is készített valaki egy kiváló infografikát. Bár sajnos az nem derül ki belőle, mennyit költöttek a tartalom előállítására, de az mindenképp érdekes, hogy mennyit fordítottak hirdetésekre, amivel a forgalmat generálták ezeken a csatornákon. Természetesen Obama viszi a prímet.
Mindezek alapján annyit állapíthatunk meg nagy bizonyossággal, hogy a 4 évvel ezelőtti kampánnyal ellentétben, már közvetlenül a választókkal is kommunikáltak a jelöltek, rendkívül sokat költöttek az online tartalomfejlesztésre és saját választói célcsoportjaiknak megfelelően alakították jelenlétüket. A kérdés persze az, hogy a hagyományos célcsoportigények az online térben vajon változnak-e, ha erre egyértelműen válaszolhatnánk igennel és csak ezen múlna a választás, akkor Obama simán nyeri 2012-t.
1. Saját tartalmunk legyen! Ha üzleti profilt kezelünk, kerüljünk a retweetelést. Követőink nem azért érdeklődnek irántunk, hogy más forrásokból is hozzáférhető információt közöljünk velük. A közösségi média-részvétel általános érvényű szabálya, hogy akkor lehetünk sikeresek, ha képesek vagyunk releváns és egyedi tartalmat kínálni az internetezőknek. A Twitter egy nagyszerű eszköz arra, hogy a legfontosabb üzeneteinket eljuttassuk a felhasználóknak, illetve, hogy nyilvánosan is meghallgassuk véleményüket és arra reagáljunk. Ugye, hogy ebben nincs helye egy harmadik félnek?
2. Legyünk egyediek! Ne csak tartalmunkban, megjelenésünkben is szabjuk saját képünkre a Twitter felületét. Készítsünk egyedi avatart és háttérképet is.
3. Mindenkinek válaszoljunk! Tweet nem maradhat megválaszolatlanul. Remélhetőleg azért vagyunk jelen a csatornán, mert tudjuk, hogy csak előnyünkre válhat a kétirányú kommunikáció. Egy meg nem válaszolatlan Tweet a belénk vetett bizalom elvesztéséhez vezethet. Az is előfordulhat, hogy ügyfeleink a haragosainkká válnak, aminél nagyobb veszély nem létezik az online térben.
4. Ne éljünk a számok bűvöletében! Ne a követőszám maximalizálására törekedjünk, hanem az elkötelezettség növelésére. Tudják a követőink, hogy ezen a csatornán hozzánk bátran fordulhatnak - ha így járunk el számuk szépen növekedni fog. Ennek a fordítottja is igaz: ne kövessünk mi se mindenkit, csak azokat, akiknek a tartalma valóban releváns a számunkra.
5. Ne tweeteljünk túl sokat! Ahogy keveset se. Ki kell tapasztalnunk, hogy milyen gyakorisággal létrehozott tweetek eredményesek. Ez mindenki esetében más és más, de üzleti profil esetében tudnunk kell, hogy a nap mely szakában és maximum hány tweetet közölhetünk. (A Fehér Ház több tízezer követőt vesztett egyetlen nap alatt, mivel a költségvetési plafon emeléséről szóló szavazáskor úgy gondolták, jó ötlet, ha sokkolják a követőket...Nem volt az.)
6. Tömören jobb! Ne használjunk olyan alkalmazásokat, melyekkel megnövelhető a 140 karakteres limit egy-egy tweet esetében. Nem véletlenül találták ezt így ki, és nem ok nélkül egyre népszerűbb úgy, ahogy van!
7. Vigyázzunk a hashtagekkel! A hashtagek kötik össze a végtelen mennyiségű tweetet: ezek mentén bonyolódhatunk vadidegenekkel párbeszédbe. Egy tweetben kettőnél több hashtag használata már követhetetlenné teszi a párbeszéd alakulását, míg egy hashtag forgalmat és ismertséget generálhat profilunknak.
Meg kellene duplázni a tweetek jelenleg 140 karakterben limitált terjedelmét – ez Farhad Manjoo felvetése a Slate-en nemrég megjelent cikkében. A szerző szerint a jelenlegi limit nagyon megnehezíti a párbeszédek, viták kialakulását; álláspontját a TwitLonger és egyéb hasonló, hosszabb üzenetek közzétételére szolgáló alkalmazások népszerűségével, illetve a Facebook-on és ma már Google+-on megjelenő teljes posztokra továbbirányító linkek gyakoriságával is alátámasztja. Manjoo legfőbb kifogása ezeken túl, hogy az üzenetek kigondolása a megadott karakterszámon belül (a szavak rövidítgetése, keresgélés rövidebb kifejezések után, stb.) túlságosan megerőltető a felhasználók számára, és szerinte ez a korlát egyáltalán nem hat serkentőleg a kreativitásra, mivel „nem vagyunk mindannyian költők, és nem is kellene annak lennünk ahhoz, hogy használhassunk egy mainstream közösségi oldalt.” Minderre a cikk írója szerint a 280 karakteres határ bevezetése lenne az optimális megoldás.
A Twitter lényege és máig tartó sikerének titka szerintünk ezzel szemben épp az üzenetek rövidsége: bár a terjedelem korlátozásának eredeti célja (a felhasználók sms-küldéssel tehessék közzé a neten üzeneteiket) mára a mobilinternet terjedésével lassan végképp okafogyottá válik, ezzel együtt egyre kevesebb időnk jut az információk begyűjtésére, így ebben a Twitter máig verhetetlen. Pár perc alatt át lehet futni rengeteg hírt, véleményt, státuszt. Ezt pedig az teszi lehetővé, hogy az üzenetek írói plusz időt és energiát fordítottak a megfelelő rövid kifejezések megkeresésével, a mondat rövidítésével, valamint a linkrövidítők használatával arra, hogy tweetjeik beleférjenek a 140 karakteres limitbe. Ezzel nekünk, olvasóknak spóroltak értékes (másod)perceket, amelyeket aztán mi is visszaadunk a közösbe saját üzeneteink megszerkesztésekor.
Az üzenetek hosszának megduplázásával azok olvasására is dupla annyi időt kellene fordítani, s ezzel a Twitter lényegét és fő előnyét veszítené el: nem lenne több, mint egy a sok blogszolgáltatás közül.
Kenneth Cole amerikai divattervező egy kevesebb mint 140 karakteres üzenettel helyet biztosított márkájának a legnagyobb közösségimédia-baklövések listáján, s egyben pár napra világszerte felkerült a híroldalakra is - elrettentő példaként. A dizájner szerette volna Twitter-oldalán kicsit megfuttatni a nevét viselő márka tavaszi kollekcióját az egyiptomi események farvizére felülve. A kairói demonstrációkkal kapcsolatos tweetek hashtagjének - #Cairo – használatával tett közzé egy humorosnak szánt, ám a twitteres közösség szerint inkább ízléstelenre sikerült bejegyzést: „Millions are in uproar in #Cairo. Rumor is they heard our new spring collection is now available online” (azaz a kairói események oka, hogy az egyiptomiakhoz már eljutott a hír: elérhető online az új tavaszi Kenneth Cole-kollekció).
Ezzel egyből két íratlan szabályt is megszegett: egyrészt egy bejegyzés erejéig lenyúlta azt a hashtaget, mely a kairói történésekkel kapcsolatos információk megosztására szolgál – így üzenete bekerülhetett azok hírfolyamába, akik amúgy az egyiptomi eseményekről akartak tájékozódni. Másrészt új tavaszi kollekciójának reklámozására próbálta használni a halálos áldozatokkal is járó tüntetéseket, poénkodós stílusban, a téma iránti kiemelt figyelemre építve. Az üzenet közzétételét követően nagyon gyorsan kiderült, hogy a téma iránti érzékenység legalább olyan nagy, mint az érdeklődés: nemcsak rengeteg tiltakozó, dühödt reakció érkezett a Twitteren keresztül, de a média is felkapta a témát, és azóta is folyamatosan jelennek meg az újabb és újabb hírek az ügy fejleményeiről.
Az online közösség pedig gondoskodott arról, hogy legyenek újabb fejlemények: valaki létrehozott egy új Twitter-oldalt KennethColePR néven, ahol a divattervező eredeti bejegyzését parodizáló és társadalmi érzéketlenségét eltúlzó üzeneteket tesz közzé; ez 1-2 nap alatt több mint 7400 követőre tett szert. Ezt követte egy hoax, mely szerint a promóció részeként a Kenneth Cole márkaüzletek kirakatára is kiragasztották az eredeti Twitter-bejegyzést. Ez volt, aki szerint ügyes Photoshop trükk, de más hírek azt is elképzelhetőnek tartották, hogy a fotó kedvéért valaki tényleg készített egy ilyen matricát (a márka tulajdonosai természetesen tagadták, hogy ők raktak volna ki ilyen reklámokat).
A helyzetet súlyosbította, hogy a Kenneth Cole márka Twitterén a divattervező az üzenetek végére beszúrt monogramjával különböztette meg a saját közléseit – és a KC jelzés bizony az említett bejegyzés végén is ott volt, így a közösségi média manager látványos kirúgásával (ahogy ezt ilyen helyzetekben a válságkezelés első, kétségbeesett lépéseként gyakran megteszik) sem tudták enyhíteni a helyzetet. A válságkommunikációt ezzel együtt még aznap megkezdték: eltávolították a problémás tweetet, és minden lehetséges felületen közzétették a bocsánatkérést, de ez már akkor kevésnek bizonyult.
Kenneth Cole azóta biztosan levonta már azt a tanulságot, hogy bár a közösségi médiában sokkal lazább, közvetlenebb stílusban szólíthatja meg közönségét, de ez nem jelenti azt, hogy akár egy rövid poén erejéig is megfeledkezhet arról a felelős magatartásról, amelyet az online közösség a nagy márkáktól még a Twitteren közzétett, rövid üzenetek esetén is megkövetel.
Egy amerikai kutatás keretein belül (melyet a SmartBrief készített) 6500 üzleti döntéshozót kérdeztek meg arról, mennyire hasznos a közösségi média az üzleti életben, illetve, hogy mennyire alkalmazzák annak csatornáit. Mint a készítők hozzáteszik: a kutatásban való részvétel jelentkezés alapján történt, így valószínűleg a tudatosabb, aktívabb felhasználók felülreprezentáltak voltak. Ezt mutatja az is, hogy a válaszadók 60%-a használja a közösségi médiát. Az eredmények mindenesetre így is beszédesek.
A közölt számok alátámasztják, hogy a közösségi média, mint új üzleti kommunikációs csatorna gyerekcipőben jár, ugyanis a vállalkozások mintegy fele maximum egy éve kezdte használni ezeket a lehetőségeket, a kétharmad (66,5 százalék) 18 hónapon belül kezdte. Azok közül is pedig, akik már legalább két éve használják a közösségi médiát, csak minden második adatközlő nyilatkozta, hogy vállalata rendelkezik teljes körű és teljesen kidolgozott közösségi média stratégiával. A megkérdezettek 15 százaléka tartja vállalata stratégiáját hatékonynak, és csak 7 százalék bevételszerzésre kifejezetten alkalmasnak. A vezető közösségi média használók közé - nem meglepő módon - a kommunikációs-, reklám- és marketingügynökségek tartoznak.
A megkérdezettek körében az aktivitást legtöbbször a top menedzsment fogja vissza. A vállalatoknak csak kevesebb, mint harmada nyilatkozott úgy, hogy a felső vezetés számára fontos a közösségi média kommunikáció, és ugyanennyien mondták azt, hogy pont a felső vezetés ellenállása miatt nincs a cégnél ilyen irány.
Ami a népszerűséget illeti, a csatornák között a Facebook vezet (49%), azt követi a twitter (40%), de sokan írnak blogot (35%), említették továbbá a LinkedIn-t (28%) és a youtube-ot (24%) is.
A legtöbb vállalkozás célja (94%) a brandépítés, vagyis hogy ezeken a felületeken is növeljék termékeik, szolgáltatásaik ismertségét. 76 százalék direkt kapcsolatot szeretne építeni a célcsoportjaihoz ezeken a csatornákon. 55 százalék számára elsődleges cél még, hogy így generáljon forgalmat a weboldalára. Ami biztató szám: a válaszadók fele azért is tartja fontosnak ezeket a csatornákat, mert így megismerheti ügyfelei igényeit, illetve tud is reagálni azokra. Szintén ennyien új üzleti lehetőségek szempontjából is fontosnak tartják a közösségi médiában való jelenlétet.
Az ódzkodás okai nem meglepőek: legtöbben üzlet-biztonsági okok miatt fogják vissza magukat (33%), a válaszadók egyötöde pedig úgy nyilatkozott: nincs megfelelő csapata a feladatra.
Ami pedig a megtérülésről szóló információkat illeti: viszonylag sokakat érdekel a hatékonyság (46%), de egyelőre kevesen mérik azt megfelelő módon (15%).
Az Egyesült Királyságban a Greater Manchester Police a közösségi médiát, azon belül is a Twittert hívta segítségül annak bizonyítására, hogy mennyi munkájuk akad - egy tervezett költségcsökkentés miatt fordultak ehhez a csatornához. Mint elmondták a Twitteren: a rendőrség munkáját az észlelt és felvett bűncselekmények száma alapján értékelik, pedig az messze nem csak erről szól. Így 24 órán keresztül minden, a sürgősségi számukra (999) érkező hívást kitwitteltek.
Óránként több mint 100 tweet született, a nap mérlege 3205 megnyilvánulás. A Twitter napi limitje miatt több fiókot is nyitottak, a legnépszerűbb fő accountnak több mint 11 ezer követője lett. A média is felfigyelt a sztorira, a többi között a közszolgálati rádió is feldolgozta azt.
A kísérlet tweetjeinek átfésülése után többen megjegyezték: az élet néha viccesebb, mint a legjobb komédia. A valóban sürgősséginek bizonyuló hívások mellett ugyanis szép számmal akadtak olyanok, amelyek mulatságos esetekről, félreértésekről számoltak be, vagyis mindarról, ami nem kerül be a statiszikákba. Egy ízben színházi vécében alvó férfit jelentettek, máskor egy kutyáját ölbe vivő férfiről hitték azt, hogy egy gyereket akar ledobni a hídról. Előfordult, hogy kétéves gyerek telefonált és az is, hogy valaki házhoz szállíttatott egy rakás ételt valaki másnak a nevében.
Maguk a rendőrök is jó pr-eseknek bizonyultak: két ál-accountot is indítottak (az egyiket hivatalos logó alatt!), ahová vicces tweeteket tettek fel, melyek nagyban hozzájárultak a követők számának növeléséhez. Egy példa: „Bejelentés érkezett, hogy néhány ház tetején nincs hó. Cannabist nevelhetnek odafent.”. Ugyanakkor az a kérdés is felmerül bennünk: ha erre volt idejük, akkor talán mégsincsenek annyira elhavazva.
Hollywood a közösségi média egyre kiterjedtebb eszköztárát használja, mert a filmgyártók rájöttek, hogy be kell vonniuk a közönséget, még mielőtt azok egyáltalán beteszik a lábukat a moziba. Az emberek tartaloméhsége hatalmas, ráadásul megvan az igényük arra, hogy a kapott alapanyaggal játsszanak, saját ízlésük szerint használják - még ha ez csak további megosztásokat és kommentárokat jelent is.
A régi marketingeszközök természetesen továbbra is fontosak, de a poszterek, trailerek fotók egy strukturált, digitális csatornákat is integráló kampány részét kell, hogy képezzék. "Életciklus-marketing" - így nevezik ezt a megközelítést, ami végigkíséri a filmek sorsát a premiertől a DVD-kiadáson át a TV-ig (és a számítógépig).
Az Independent szerzője kiemelt néhány kampányt a közelmúltból:
iPhone alkalmazás, ami valós időben fordította a szereplők halandzsáit.
Harry Potter sokadik rész
A mozipremierrel egyidőben vetítették a filmet a Yahoo site-ján és a film Facebook oldalán.
Sex és New York 2
Arra kérték a felhasználókat, hogy tweeteljék ki az élményeiket a filmről, hogy trending topik legyen a Twitteren. Sikerült is.
Hálás feladat lehet egy filmes kampány kialakítása, még akkor is, ha egyre nehezebb eredményeket elérni, mert egyre kevesebben járnak moziba. Méginkább igaz ez Magyarországra, ahol már csak a piac mérete miatt sem feltétlenül éri meg költséges kampányokba bonyolódni. Ennek ellenére az utóbbi időben több film hirdetését is láthattuk főműsoridőben a TV-ben. Innovatív, a bannereken túlmutató online eszközöket viszont csak ritkán látni.
A piaci őstermelők az utolsó célcsoport, amellyel kapcsolatban azt gondolnánk, hogy lázasan használják a közösségi médiát. És mekkorát tévedünk! Több sikeres akció is bizonyítja, hogy a közösségi médiában való jelenlét segíti mind a húsáruk, mind a szezonális termények értékesítését.
A chicago-i Green City Market saját facebook-oldallal rendelkezik (mintegy 5000 rajongóval), a piac vezetősége az oldalon keresztül is igyekszik a náluk árusító termelőket segíteni abban, hogyan fejlesszék közösségi média-használatukat. Igazi, élő közösségi támogatást nyújtanak. Idén tavasszal a spárga-szezon kezdetét jelentették be az oldalon keresztül, a megadott időpontban több százan rohamozták meg a piacot, fél órán belül az összes spárga elfogyott. A saját aktivitáson túl megpróbálnak minél több termelőt rávenni arra, hogy használják mind a twittert, mind a Facebook-ot.
Egy marhatenyésztő család, amely szintén a Green City Market-en árul, egy éve twitterezik, aktuális ajánlatait számos Chicago-i séf figyeli árgus szemekkel, és pillanatok alatt, nagy tételben vásárolnak tőle.
A piac a termelők blogjait is népszerűsíti közösségi felületein keresztül.
A régi igazság tehát továbbra is érvényes, de kiegészül: nem árt jóban lenni a hentessel és a zöldségessel, valamint nem árt képben lenni arról, mit is posztolt legutóbb. Például: szombaton, az évben először, a chicago-iak vásárolhatnak a piacon idei mézet, jövő héten pedig kezdődik a rebarbara-szezon.
Egy amerikai kutatócég felmérést készített a Twitter ismertségéről, felhasználóiról és a használati szokásokról, ezeket foglaljuk össze abszolút olvasóbarát módon nagyon röviden:
Az eredmények azt mutatják, hogy két év alatt lényegesen megnőtt azok száma, akik ismerik a Twittert. 2008-ban csupán 5 százalék tudta, hogy mi ez, míg idén már az emberek 87 százaléka hallott róla.
Az emberek mindössze 7 százaléka használja, ez ugyan 17 millió amerikait jelent, azonban a Facebook-felhasználók még mindig hatszor ennyien vannak.
A használók 25 százaléka afro-amerikai, amiről elmondható, hogy a népesség ezen csoportja felülreprezentált népességbeli arányához képest, mintegy kétszeresen. Ennek megfelelően minden negyedik twitterező afro-amerikai az USA-ban.
A Twitter-használók többsége csak mások követésére használja a szolgáltatást, 53 százalék sosem ír.
A social mediát használók közül kiemelkednek a twitterezők a brandek követésének magas arányával: háromszor annyian követnek valamilyen márkát vagy céget, mint a többi social network használói. Érdekes emellett, hogy a Twitter használói a magasabb jövedelmű háztartások közül kerülnek ki.
A Twitter természetes közvetítője a breaking news típusú híreknek, melyek elsősorban a televízió közvetítésével kerülnek át a közösségi médiába, jellemzően a Twitteren keresztül. Így a twitterezők körében a televízió továbbra is népszerű hírforrás.
A Twitter arat az iPhone és egyéb okostelefonok használói között, minden ötödik twitterező napi több alkalommal ezeken keresztül használja a Twittert, míg minden harmadik legalább egyszer.
A felmérés készítői javaslatokat is megfogalmaztak a Twitter népszerűsítésére vonatkozóan:
Még mindig szükséges a szolgáltatás pozicionálása, hiszen sokak számára nem egyértelmű, hogy mire lehet a Twittert használni és mik az előnyei.
Mivel az amerikaiak 70 százaléka használja az sms-t, a Twitterrel való megbarátkozás módja a kutatók szerint az is lehet, hogy a kommunikációban az sms-ezés és a twitterezés közötti hasonlóságot mutatják be.
Egy másik lehetséges út az lehetne a használók körének növelésére, ha a Twitter is népszerűsítené a saját oldal létrehozásának lehetőségét, mert itt a Facebookhoz hasonlóan megteremtődik a kapcsolatépítés lehetősége.
A Pew Internet fiatal felnőttek és tinédzserek körében végzett kutatása néhány alapvetést alátámasztott, másokat viszont cáfolt, legalábbis az európai tinédzserekkel kapcsolatos eredményektől egy-egy ponton nagyon eltér.
A kutatásból megtudhattuk, hogy az amerikai tinédzserek 63 százaléka naponta többször is internetezik, 66 százalékban szélessávon. A harminc év alattiak körében pedig például már több laptopot használó van, mint asztali géptulajdonos.
A tinédzserek nagy többsége, 73 százalék jelen van a közösségi site-okon (szemben az európaiaknál mért 41 százalékkal), a legnépszerűbb természetesen a Facebook. Meglepő viszont, hogy a 2006-ban mért 28 százalékos blogírási arány lecsökkent 14 százalékra.
A Twitter használatával kapcsolatban a kutatás ráadásul a Morgan Stanley gyakornokának ad igazat: elvileg a tinédzsereknek csak 8 százaléka használja.
Nem írnak blogot a tinik és nem is Twittereznek?! Hogyan lehetséges ez?
A válasz elég egyszerű: a Facebook státuszüzeneteiben naponta többször lehet énblogolni, ráadásul a barátok örömmel kommentálják is, amiket beírtunk. Sőt elég egy-egy képet, linket, zenét vagy fotót is feltenni a személyes üzenőfalra bármilyen szöveg, megjegyzés nélkül, ezzel pedig már közelítjük a Tumblr lehetőségeit, és egyre távolodunk a Twitter végletekig lecsupaszított funkcionalitásától.
Egy blog nem frissíthető olyan egyszerűen és gyorsan, többet kell vele foglalkozni. A Twitter a kötöttségek miatt nehezen tölthető meg személyességgel. A Facebook éppen félúton van a kettő között, ráadásul a kapcsolatok ápolása mellett elintézhető egy helyben az önkifejezés is.
Már csak az a kérdés, hogy ezt a státuszüzenet-frissítős szokásukat megtartják-e a tinédzserek vagy mégis keresnek maguknak egy másik platformot a kapcsolattartás mellé, ahogy idősebbek lesznek? Az alacsonyabb blogírási hajlandóság szerintem meg fog maradni, bár a növekvő életkorral azért nagyobb számban fognak belekezdeni. Viszont könnyen elképzelhető, hogy számukra egy a Tumblr-höz hasonló felület lesz majd az, ami nekünk például a Blog.hu.
A két kutatást természetesen nem lehet valóban szembeállítani egymással, hiszen egyértelmű, hogy az amerikai tinédzsereket csak az internetezési szokásaikról kérdezték meg, míg az európaiakat a teljes médiafogyasztást illetően. Ennek ellenére látható, hogy van különbség az internethasználat intenzitásában és céljában - az amerikaiak sokkal inkább szeretik a közösségi site-okat, vagy legalábbis a Facebookot.
Hetente egyszer érdemes áttekinteni, mik voltak a legfontosabb hírek, melyekről a Twitteren tudósítottunk:
A MySpace integrálja a Facebook Connectet. Érdekes, de jónak tűnő döntés. http://bit.ly/7KIgl2
A Nexus One-ból csak húszezret adtak el az első héten. Ez azért váratlan volt. Elképzelhető, hogy már minden early adopter bevásárolt okostelefonokból? http://bit.ly/6QVR2W
Elkezdték gyártani az első, kartonpapírból készült számítógépeket. Egyes részei műanyagból lesznek, de még így is sokkal környezetbarátabb lesz, mint a hagyományos gépek. http://bit.ly/6UuTQG
Rupert Murdoch akcióba lendült. Letiltatott egy kisebb hírkeresőt a site-jairól. Mivel ez egy kisebb kereső, egyértelmű, hogy teszteli a lehetőségeit. http://bit.ly/5Xsc1K
Vint Cerf arra hívta fel a figyelmet, hogy alig van átjárhatóság a cloud-ok között, ez pedig még sok kellemetlenséget okozhat.http://bit.ly/4pXNQc
Recep Erdogan saját oldala az általa támadott Twitteren - most is folyamatosan frissül
2. Legyünk egyediek! Ne csak tartalmunkban, megjelenésünkben is szabjuk saját képünkre a Twitter felületét. Készítsünk egyedi avatart és háttérképet is.
6. Tömören jobb! Ne használjunk olyan alkalmazásokat, melyekkel megnövelhető a 140 karakteres limit egy-egy tweet esetében. Nem véletlenül találták ezt így ki, és nem ok nélkül egyre népszerűbb úgy, ahogy van! 
Egy amerikai kutatás keretein belül (melyet a 
Az Egyesült Királyságban a Greater Manchester Police a közösségi médiát, azon belül is a Twittert hívta segítségül annak bizonyítására, hogy mennyi munkájuk akad - egy tervezett költségcsökkentés miatt fordultak ehhez a csatornához. Mint elmondták a Twitteren: a rendőrség munkáját az észlelt és felvett bűncselekmények száma alapján értékelik, pedig az messze nem csak erről szól. Így 24 órán keresztül minden, a sürgősségi számukra (999) érkező hívást 
Eredet 
A chicago-i 
