13/05/21 Végre felvállalt egy ügyet valaki!

Madalina Rita

Éppen elkezdtem írni egy posztot a non-profit crowdfundingról, amikor rátaláltam a Nők Lapja Café 33 kívánság akciójára, ahol nehéz sorsú gyerekek vágyainak teljesítésében lehet segíteni felajánlásokkal. A kulcsszó az élmény, nem pedig az anyagi támogatás. Általában egyszerű vágyteljesítő projektek várnak gazdára, de van olyan fiú is - Kiss Tamás -, aki a szüleinek szeretne segíteni azzal, hogy épít egy kerítést a család által nevelt jószágoknak.

Nők Lapja Cafe   33 kívánság.png

Régi gond, hogy a sajtó alapvetően elzárkózik a jótékonysági programokról való beszámolóktól, illetve hogy nincsenek saját akcióik – tisztelet a kivételnek. A Médiaunió erre tűnt frappáns válasznak, de a jól kitalált kampányok ellenére az egy-egy kiválasztott üzenet nem viszi át az ingerküszöböt. Az évi egy felvállalt CSR-célú program pedig azért elég karcsú vállalás egy médium részéről.

Ezért tetszik, hogy a Nők Lapja Café megvalósított egy saját ötletet, ami ráadásul jó is.




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

10/10/28 Trendlabor Médiaindex 2010 - infografika

FLOW PR

Már korábban hírt adtunk az újságírók és a közösségi média viszonyát vizsgáló kutatásunkról, melyhez készítettünk egy infografikát annak érdekében, hogy egyszerűen át tudjátok tekinteni a legfontosabb adatokat. Ha valaki esetleg nem találkozott volna vele, most itt helyben megnézheti:

Trendlabor Médiaindex 2010




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

10/04/01 Újságírók vs. pr-esek

Sajti Botond

Az elmúlt napokban ismét fellángolt az újságírók és pr-esek közötti vita, most éppen egy nemrég publikált kutatás eredményei kapcsán. Az előzmények közé tartoznak a tavaly nyáron a témában megjelent cikkek: először az újságírók osztották ki a pr-eseket, melyet egy hasonló hangvételű riposzt követett utóbbiak részéről. A témáról a múlt héten szervezett konferencia összefoglalója alapján a frontvonalak nem változtak: az újságírók túl sok felesleges e-mailt és telefonhívást kapnak; a pr-esek szerint pedig egyre inkább bulvárosodik a hírszerkesztés, a pozitív hír már nem hír, ráadásul a médiamunkások egyre gyakrabban hibáznak, nem azt írják le, amit a nyilatkozó elmondott.

Az ilyen típusú nézeteltéréseket látva sokan hajlamosak a csordaszellem hívásának engedve bemászni a megfelelő lövészárokba, és a másik oldal gyenge pontjait keresgélve visszalőni a kritikusokra. Ez a szembenállás azért furcsa, mert elvileg az újságírók és pr-esek egyazon célért dolgoznak: a nézők, olvasók, hallgatók figyelméért. A gyakorlatban azonban sokszor nem ez a helyzet.
 
Az újságírói visszajelzések alapján egyes pr-esek számára a sajtókapcsolatok terén egyetlen végcél létezik: a megjelenésszám maximalizálása. E cél érdekében küldenek ki válogatás nélkül minden anyagot mindenkinek, majd egy sales-es rámenősségével hívnak fel olyan újságírókat is, akiknek közük sincs az adott témához, jelentősen rontva mindezzel a pr-szakma egészének megítélését.
 
Kép innen 
 
Ha az újságírók nem használják fel a sajtóanyagot, nem jönnek el a sajtótájékoztatóra, annak oka van: az adott információ nem elég érdekes, aktuális és releváns olvasóik, nézőik számára. Fogadjuk el, hogy a szerkesztők jobban tudják, milyen témák keltik fel közönségük figyelmét! Azt is érdemes végiggondolni, hogy ha sikerül is elérni, hogy megjelenjen egy amúgy érdektelen cikk, amit aztán senki nem fog elolvasni, az mennyiben járul hozzá a kommunikációs célok teljesüléséhez? A pr-esnek, ha nem akar spamlistára kerülni, már előre a szerkesztő fejével gondolkodva kell dönteni arról, miről, milyen formában, mely újságírókat érdemes tájékoztatni.
 
Gyakori érv, hogy az ügyfél ragaszkodott egy közlemény kiadásához vagy sajtótájékoztató szervezéséhez. Az ügyfél kérése természetesen szent, de a pr-esnek kötelessége felhívni a figyelmet a hírérték hiányára, és alternatív megoldásokat kidolgozni, megtalálni a téma azon pontjait, amelyek segítségével a kérés úgy teljesíthető, hogy végül az újságíró is hasznos információkat kap. Ellenkező esetben egy idő után a pr-es minden anyaga olvasatlanul az újságírók Törölt elemek mappájában landol majd.
 

Ha tehát az újságírók kritikus véleményt fogalmaznak a pr-esek munkájáról, arra durcás reakciók helyett az észrevételek konstruktív értékelésével és a szükséges pontokon a sajtókommunikáció újragondolásával érdemes válaszolni.




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

10/03/22 Az internet a barátod - Avagy mennyi idő alatt lepleződne le nálunk a háborús hoax?

DávidSándor

A pánik kétségbeesett rémület, amiben a menekülési kényszer felülbírálja a józan észt - szól a tömör definíció a Wikipedián, és a jelenséget ennél részletesebben talán nem is kell bemutatni senkinek.

Grúzia lakossága a napokban egy éles teszten tehette próbára higgadtságát és problémaelemző-képességét, miután a grúz Imedi televízió alaposan ráijesztett nézőire, egy képzelt orosz támadást igen élethűen ábrázoló (ál)riportjával. Ha hiszünk az MTI által is idézett helyszíni tudósításnak, sok tízezer embernél, akik a 30 perces riportot látták, vagy hallottak róla, a pánik győzött - amiben nyilván szerepe volt annak is, hogy a grúzok nemrég megéltek egy hasonló, csak éppen valós krízishelyzetet. A grúz tévések „éberségi tesztje” által okozott károk és egyéni tragédiák felmérése még folyamatban van – sokan például állítólag szívinfarktust kaptak, amikor meglátták a riasztó beszámolót.
 
Áltathatjuk magunkat azzal tehát, hogy az ember némi életbölcsességgel megtanul bánni a pánikhoz vezető kritikus helyzetekkel, mégsem kell pánikkutatónak lenni ahhoz, hogy valaki megértse: a tömeghisztéria józan gondolatot (és a másik embert is) elsöprő erejét nem szabad alábecsülni, játszani vele pedig több mint felelőtlenség.
 
Kutatással meg nem alapozott véleményem, hogy az indokolatlan (értsd álhírek nyomán kialakuló lehetséges) pánik annál kisebb, minél szabadabb az adott országban az egyének információhoz való hozzáférése, és nagyobb az internethasználat tudatossága. A 4,6 millió lakosú Grúziában az internetkapcsolattal rendelkezők száma kb. 1 millió fő, vagyis az utóbbi, képzeletbeli mutató igen alacsony.
 
Hogy Magyarországon, ahol a statisztikák szerint ma már minden második ember internetezik rendszeresen, lenne-e pánik? Ijedség lenne. A telefonvonalak meghalnának. De a második reakció hasonló helyzetben (reményeim szerint) egy hirtelen, nagyon erős kiugrás lenne a nagy híroldalak, hírkeresők és közösségi oldalak, népszerű blog-gyűjtőhelyek látogatottságában.
 
Abban bízom, hogy az internetnek mára van akkora beágyazottsága a magyar társadalmi nyilvánosságban, hogy egy - mondjuk piréz - támadás esetén nem a pánik, hanem a tudatos információfogyasztók kerekednének felül. Így az első, több forrásból is megerősített hírek megjelenéséig a többség egyszerűen nem lenne hajlandó kész tényként elfogadni egy ilyen televíziós riport állításait, sőt ideális esetben képes lenne csitítani közvetlen, hiszterizált környezetét is.
 
Ez persze az ideális eset, és tény az is, hogy minderre nem látok semmiféle garanciát. De talán mégsem elvetélt elképzelés, hogy az első rémhírekkel párhuzamosan, azokkal szinte egy időben az újság- és blogírók egész serege indulna a források felkutatására, a televízióban közöltek valóságalapjának ellenőrzésére. És mivel ma már (többek között a webkettőnek köszönhetően) praktikusan „mindenki olvas mindenkit”, annak az esélye, hogy a hazai sajtóban elterjedjen egy minden alapot nélkülöző „lerohanásos” rémhír, közelít a nullához. Sőt, talán ma már a mezei magyar médiafogyasztó is inkább ellenőrizne egy ilyen horderejű hírt az interneten, az általa ismert információs oldalak valamelyikén.
 
Na de inkább ne lássuk meg.
 



Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

10/03/18 Feedmegvonás a Gawker Mediánál

Madalina Rita

Aki RSS-feedben követi a Gawker Media egyes site-jait, a napokban észrevehette, hogy már nem a teljes szöveget lehet elolvasni, hanem csak egy rövid bekezdést, valamint a képek is kisebbek lettek.

Én a Jezebelt olvasom Google Readeren keresztül, és azért kezdtem el követni, mert egyrészt ezt ajánlotta fel a Reader, másrészt meglehetősen szélesnek tűnt a tartalmi paletta, harmadrészt pedig teljes tartalommal jelentek meg a feedek.

Most, hogy ezt elvették tőlünk, kicsit elszomorodtam ugyan, viszont meg is könnyebbültem, mert érdekes módon valamelyest gyorsabban lehet pörgetni a tengernyi cikket. Talán azért, mert így nem feltétlenül olvasok el olyan írásokat, amik nem igazán érdekelnek (például a celebek magánéletéről).

Az mindenképpen érthető, hogy a Gawker növelni szeretné az átkattintások számát a feed tartalmának csökkentésével, hiszen a feedekben elhelyezhető hirdetések kevesebbet hoznak, mint a site-okra kitett bannerek.

Mint régi, a teljes feednek köszönhetően már odaszokott felhasználó én nem is igazán méltatlankodok. Kérdés viszont, hogy hogyan fogják bevonni az újoncokat, és milyen ütemben fog nőni a számuk.

Attól tartok azonban, hogy az átkattintások arányának növekedése miatt ez Nick Dentont nem igazán fogja érdekelni.
 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

10/02/15 Az újságírók közösségimédia-használata

PrivyCouncil

Egy amerikai kutatásban több mint 9000 újságírót kérdeztek meg arról, milyen mértékben és milyen formában használják a közösségi médiát információgyűjtésre. Az eredményekből kiderült, hogy majdnem 90 százalékuk használja a blogokat témakereséshez, 65 százalékuk az olyan közösségi site-okat, mint amilyen például a Facebook vagy a LinkedIn, 52 százalékuk pedig a Twittert és egyéb microblog-szolgáltatásokat keresi fel ebből a célból. 61 százalékuk a Wikipédiát is előszeretettel használja.

Az itt fellelt információk hitelességével szemben azonban kétségeik vannak, így a közösségi médiát inkább alapanyagnak használják, majd a szokásos módon felkeresik az elsődleges információforrásokat és leellenőrzik az egyes adatokat. Ebben továbbra is leginkább a pr-ügynökségek segítségére hagyatkoznak: 44 százalékuk rajtuk keresztül kér interjút, illetve próbál meg eljutni szakértőkhöz, 23 százalékuk tesz fel kérdéseket, és 17 százalék kér háttér-információt.

A kutatást végző szakemberek szerint ahogyan egyre nagyobb szerepet vállalnak a pr-ügynökségek a közösségi média tartalmainak előállításában és ügyfeleik jelenlétének menedzselésében, úgy egyre nagyobb a felelősségük is. Gondoskodniuk kell arról, hogy időben megérkezzenek a válaszok, hozzáférést tudjanak biztosítani az általuk tálalt hírek elsődleges forrásához, és jól informáltak legyenek a megbízóik ügyeivel kapcsolatban.

Az itt kiemelt szempontok eddig is alapvetőek voltak a pr-szakemberek munkájában, az időfaktor viszont valóban jelentősen megváltozott, illetve meg fog változni, mert sokkal gyorsabban kell reagálni és válaszokkal szolgálni. Ez a közösségi médiában várhatóan egyre aktívabb újságírók megfelelő informálását meg fogja nehezíteni, ezért erre a kihívásra érdemes lesz minél hamarabb felkészülni.

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

10/01/21 Fizetőssé váló New York Times – menni fog?

Madalina Rita

Egy korábbi sikertelen próbálkozás után, ahol a lap neves publicistáinak írásait lehetett pénzért elolvasni egy TimeSelect nevű szekcióban (2005-től 2007-ig működött, és csupán 210.000 előfizetőre tett szert), újra a fizetős modell bevezetését tervezi a New York Times.

Azt egyelőre nem határozták meg pontosan, milyen formában történne mindez, de valószínűleg a Financial Times állítólag jól bevált módszerét vetnék be 2011-től, miszerint bizonyos számú (mondjuk havi tíz) látogatás után már fizetni kell majd.

A TechCrunch bloggerének kalkulációja szerint ha ezt vesszük alapul, és mondjuk 10 dollárt kérnek havonta a korlátlan hozzáférésért, akkor 9 millió dollár folyhatna be a jelenlegi olvasói bázist alapul véve. Ez annak fényében, hogy a hirdetési bevételek 39 millió dollárt tettek ki a teljes portfolióban, viszonylag nagy összeg. Azonban a válság miatt szinte éppen ugyanennyivel csökkentek a bevételek, tehát annyit érnének el vele, ha ma vezetnék be, hogy ki tudnák egyensúlyozni a veszteségeket.

Kérdés, hogy megéri-e megkockáztatni az olvasótábor csökkenését egy kis pluszbevételért? Vajon valóban olyan lojálisak az olvasók, ahogyan a bejelentő sajtótájékoztatón a vezetőség kiemelte? Ezt illetően sokaknak vannak kétségei: inkább az a valószínűbb, hogy addig látogatják majd az olvasók az oldalt, ameddig ingyenesen tehetik. Ebből következik, hogy csökkenni fog az olvasottság, és természetesen a hirdetési bevételek is.

A saját tapasztalataim is azt diktálják, hogy kicsi az esély arra, hogy valóban számottevő bevételt tudnak majd generálni: egyrészt annak ellenére, hogy a New York Times a mai napig az egyik legjelentősebb lap, megkerülhetetlen viszonyulási pont, az utóbbi években számos olyan, főként a fiatal értelmiséget megszólító online site jött létre (pl. Huffington Post, Slate, Salon), melyek mellett már nem akkora létszükséglet a New York Times véleményének, sztorijainak megismerése.

Nem utolsósorban pedig a fontosabb, például a Gawker mediához tartozó blogok előreláthatólag továbbra is szemezgetni fognak a lap tartalmaiból, ráadásul rövidebb, szórakoztatóbb formában, hozzátéve újabb szempontokat és véleményeket az alapanyaghoz. Aki tehát nem szeretne fizetni, megkapja a New York Times anyagait más forrásokból.

Szerintetek mikor fog megbukni a modell? Adnak neki három évet, mint a korábbi próbálkozásnak, vagy már egy év után leállítják?

 

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

2 komment



süti beállítások módosítása