11/05/30 Na és mihez kezdenek majd a civilek?

Berkes Ákos

Nicolas Negroponte 1995-ben megjelent könyvében, sok más mellett, egy már a 70-es évek óta őt foglalkoztató gondolatot fejt ki: a telekommunikáció fejlődésével mindennapjaink egyre jelentősebb mértékben válnak majd digitálissá. Akkor még csak prognosztizálni lehetett a fejlődés további felgyorsulását, azonban az internethasználat rohamos terjedésével Negroponte jóslatai közül egyre több válik valósággá. 

Azt is felvetette például, hogy amennyiben a digitális hálózat terjedése elér egy szintet, a felhasználókban meg fog jelenni egy természetes igény a perszonalizációra. Ma már a tartalom személyre szabásának rengeteg módja van. Egy sor szolgáltatás használatával van lehetőségünk saját igényeinket, érdeklődési köreinket szűrőként használva szemezgetni az internetes tartalmakból, sőt az automatizált perszonalizáció is realitássá vált. A Google ugyanazon keresőszavak esetén is más találatokat ad ki két regisztrált felhasználónak – a böngészési szokásaikat és Google kapcsolataik ajánlásait is figyelembe véve.

A közösségi elven működő oldalak átütő elterjedésével a személyes tartalom fogyasztása természetessé vált mindenki számára. A követett ismerősök és márkák csak addig számíthatnak érdeklődésre, amíg az általuk közölt tartalom releváns az ismerősök, követők számára. Minden statisztika és felmérés azt mutatja, hogy a perszonalizáció iránti igény, ha nem is tudatosan, de nagyon is felmerül minden felhasználó esetében.

Az internetes tartalomfogyasztás jellege újabb átalakuláson ment tehát keresztül az utóbbi időben és ezt Negroponte hajszálpontosan látta előre. Ennek a folyamatnak rengeteg előnye van, és valóban megkönnyíti a tájékozódást a gyakorlatilag végtelen rendelkezésre álló tartalom erdejében. 

Azonban a perszonalicáziónak vannak jelentős hátrányai is, és ezeket próbálja meg valahogy feldolgozni Eli Pariser új könyve (What the internet is hiding from you). Hisz gondoljunk csak bele: magunk szabhatjuk meg, hogy milyen tartalom jut el hozzánk, milyen oldalakról, hírportálokról olvassa be az RSS-t a hírolvasónk. Ismerőseink közül is azokat nem „hide-oljuk” a Facebookon, akik általában olyan tartalmat osztanak meg, ami bennünket is érdekel. Az egyoldalú médiafogyasztással persze nem csak a civil szférának kell kezdenie valamit, hanem minden szereplőnek, aki eredményes kommunikációs eszközként tekint az internetre. 

Ennek megfelelően szerveződnek a közösségi oldalakon a különböző csoportok is. Valamilyen ügy mellett kiálló emberek csoportosulnak egy-egy Facebook rajongói oldal köré. Eli Pariser arra hívja fel a figyelmet, hogy míg a 20. század jelentős és sikeres civil mozgalmainak élére hamar egy emblematikus és provokatív vezető állt, aki az ügyet az azzal egyet nem értők felé is képviselni tudta, és aki mögé fel tudott sorakozni a közösség, addig ez a közösségi oldalakkal nagyjából véget ért. Hiszen csak azok fogják követni a Greenpeace oldalát a Facebookon, akik egyébként egyet értenek az ismert környezetvédő szervezettel. Azok, akikkel vitázni lehetne, vagy meg lehetne győzni őket, hogy álljanak ki az ügy mellett, nyilvánvalóan nem fogják felkeresni a Facebook oldalukat, ott nem fognak tartalmat generálni, nem lesznek se ellenfelei a tagoknak, sem aktív részesei a közösségnek.

A könyv alapján kijelenthetnénk, hogy a civil szféra egyértelmű válságban van az online térben. És talán valami hasonlót láthatunk Magyarországon is, ha az elmúlt egy év Facebook-politikai mozgalmainak online jelenlétét elemezzünk, hiszen azon túl, hogy hamar, jelentős tábort tudtak maguk mögé toborozni, valódi eredményt, társadalmi hatást semmilyen szinten nem tudtak elérni – és valódi vitának sem nevezhető az, ami például a Milla falán folyik.

Ami pedig a harmadik világot illeti: itt azért tudnak mégis átütően sikeresek lenni a civil szféra megszervezésében az új technológiákon alapuló közösségi oldalak (gondoljunk csak az észak-afrikai arab országokban szervezett tüntetésekre), mert lényegében nem volt korábban közösségi élménye ennek generációnak sem. (A vezető hiánya pedig ezekben az esetekben is egyértelműen megállapítható.)

A civilmozgalmak közösségi média-menedzsereire hatalmas kihívások várnak. Egy jól működő önkéntesekből álló csapatot tudnak toborozni, ahogy például arra a közösségi média sztár amerikai elnök, Barack Obama ismét készül. Azt azonban látni kell, hogy a kampány fő terepe nem a közösségi media lesz, azt a harcot hagyományos módszerekkel kell megnyerni.




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

1 komment

11/05/25 Konferenciás ajándéktáska: még mindig érdemes adni?

Madalina Rita

Minden szakmában számtalan konferencia és más, hasonló jellegű esemény szerveződik évről-évre, sőt úgy tűnik, hogy egyre több van belőlük. Az ilyen rendezvények támogatása - okosan kihasználva - jó eszköz lehet a B2B kommunikációban, viszonylag jól targetált célcsoportot lehet elérni vele. Sokféle megjelenési módot biztosítanak a szervezők, ezek közül az egyik leggyakoribb az események végeztével a szóróajándékokkal megtömött táskák osztogatása.

Sokunk tapasztalata azonban, hogy ha meg is nézzük a táskák tartalmát, nagy részük a kukában vagy egy elhagyatottabb sarokban végzi. Ez pedig egyértelműen a támogatók pénzének kidobása az ablakon. Mivel érdemes akkor próbálkozni? A Mashable vendégszerzője írt néhány tippet ezzel kapcsolatban.

Azzal az alapintelemmel kezd, hogy olyasmit adjunk, amit az emberek tényleg szeretnének birtokolni. Másrészt ez egy olyan dolog kell, hogy legyen, amiből nincs már tíz másik az illető lakásában. Tehát kiesik a bögre, a baseball sapka és társai, de egy diszkréten márkázott névjegykártyatartó például jó ötlet lehet - én legalábbis egyetlen egyet kaptam 4-5 éve, és azóta sem találkoztam ezzel az ajándéktípussal újra.

Lehetséges megoldás az ajándékok digitalizálása - viszont ha nem egyértelműen szexi a csomag, valószínűleg nem keresik fel a site-ot, amire feltöltötték. Így még azt az esélyt sem adtuk meg magunknak, amit egyébként egy konferencia unalmasabb perceiben megkaptunk volna a látogatóktól. Kivétel lehet persze, ha egy kifejezetten technológia-orientált rendezvényről van szó.

Érdemes lehet zöld ajándékokat adni, azaz minimum újrafelhasználható vagy újrafelhasznált alapanyagok felhasználásával készült dolgokat, amiket a későbbiekben, a mindennapok során is elővehetnek a vendégek. Ilyen lehet például egy jó nagy táska, amit bevásárláshoz lehet majd használni, kurblis telefontöltő vagy elemlámpa, fából készült töltőtoll, újrapapírból készült jegyzetfüzet - ha már muszáj papír alapú tárgyakat említeni.

Jó ötlet még a cikk szerzője szerint a vicces, popkulturális utalásokat tartalmazó dolgok, például stickerek terjesztése, bár én ezzel óvatosan bánnék. Igaz, ha egy cég mondjuk egy New Tech meetupot támogat, lehet ilyesmire kereslet.

A tapasztalatok alapján a leggyakoribb szóróajándékok a következők:

- jegyzetfüzet

- toll

- nyakpánt

- brosúrák

- magazinok és egyéb kiadványok

- pendrive (ez egyébként mindig jól jön, és zöldebb, mint a sok nyomtatvány)

- naptár

Kétségtelenül unalmas lista, ezért ha emlékezetessé szeretnénk tenni a rendezvényünket, illetve annak támogatását szeretnénk a meghívottak agyába vésni, érdemes kicsit túllépni a megszokott kereteken. Én például egy tollas-szettet őrizgetek jó ideje, és tökéletesen emlékszem arra, hogy hol, melyik cégtől kaptam. :) 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

1 komment

11/04/12 KKV-site alaphibák

Madalina Rita

A Mashable egy rövid összeállításban kiemelte az öt leggyakoribb hibát, amit a KKV-k és akár még nagyobb cégek is elkövetnek a site-jaikon. Érdemes ezeket áttekinteni, mert bár teljesen alapvető intelmek fogalmazódnak meg, mégis sok példát lehet látni arra, hogy a gyakorlat nem követi az elméletet. Az egyes pontokhoz saját véleményünket fűzzük hozzá.

1. Rossz navigáció

Ennek egyik leggyakoribb oka a rossz fókusz. Nincs egyensúlyban az eladás és a bemutatkozás, illetve a cégek gyakran kreatívnak gondolt megoldások használatával próbálják egyediségükre felhívni a figyelmüket. Pedig a usability tesztek azt mutatják, hogy a felhasználók általában a már jól bevált, ismert helyeken keresik az egyes elemeket és funkciókat. 

2. Nincs egyértelmű call to action

Sokan csak leírásokat használnak minden menüpontban anélkül, hogy felszólítanák az oldal látogatóit a cselekvésre. Nem elég, ha azt írjuk: "Kattints ide", hanem azt kell megmondanunk, mi történik a kattintással. Vásárolunk? Feliratkozunk egy hírlevélre? Kérdést teszünk fel? Fontos azonban, hogy ezeket ne halmozzuk túlságosan.

3. A színek és a kontraszt nem megfelelő

Nagyon fontos, hogy jól olvasható legyen a site-unk, elég kontrasztos legyen ahhoz, hogy megfelelően elkülönüljön a szöveg a háttértől, ne fárassza a szemet. Éppen ezért nem javasolt például a fekete alapon fehér fontok használata. A megfelelő színharmónia kiválasztása is nagyon lényeges, bár jó esetben már egy kisarculat is tartalmaz erre vonatkozóan mintákat. Más kérdés, hogy a kisebb cégek nem feltétlenül készíttetnek kisarculatot, legfeljebb egy logót.

4. Nem elég jó a tartalom

Általános hiba, hogy túlterhelik az oldalak látogatóit információkkal, a tartalmak nem megfelelően vannak hierarchizálva és tagolva. Ezt vizuálisan is meg kell oldani különböző grafikai elemekkel, illetve éppen a fehér tér használatával.

5. Rendetlenség

Sok-sok elem, túl sok kép és cím egymás hegyén-hátán, priorizálás nélkül. Röviden így lehetne leírni ezt az állapotot. :) Át kell gondolni, hogy valóban mindenre szükség van-e, amit fel akarunk használni a site-on. 

A kommentekben még további alaphibákat emeltek ki, melyekkel nem tudunk nem egyetérteni:

- flash intro és általában véve az intro használata

- zenélő site-ok

- scrollozást, egeret követő ikonok

- az ügyfélszolgálat elérése helyett elsőként a GYIK feltüntetése

Rövid, tömör szövegek, átlátható felépítés és korszerű, de a tartalom befogadásában is segítő vizualitás - ezek a legfontosabb alapelvek, melyeket figyelembe kell venni. Egyszerűnek tűnik, mégis keveseknek sikerül a jó megoldás megtalálása.

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

11/03/24 Slow Google - nemcsak a könyvkiadást akarja forradalmiasítani a cégóriás

FLOW PR

A héten többen is beszámoltak arról, hogy az illetékes amerikai bíróság nem hagyta jóvá a legnagyobb könyvkiadók és a Google Inc. megállapodását. Ezzel egy több éves huzavona eredményeképp megszületett, elkerülhetetlen kompromisszumot hiúsított meg a joghatóság. A Google online könyvtárára így várnunk kell még pár évet az egészen biztos.

 
Mindeközben Európában sem állt meg az élet a vállalatóriás számára: a tegnapi nappal útjára indították a Think Quarterly névre keresztelt ingyenes online kiadványukat. A teljesképernyős böngészést lehetővé tevő felület egyértelműen a magazinolvasás valóságos élményét kívánja visszaadni, miközben megjelenésében a Wired és hasonló technológiai témájú, igényes kiadványokat idézi. A 64 oldalas első szám az adatok életünkben játszott szerepét járja körül rengeteg infografikával és egész oldalas képpel. A cikkek szerzői jellemzően a Google alkalmazottjai, azonban külsős szaktekintélyek is billentyűzetet ragadtak a szakmaiság elmélyítésének jegyében – nem mintha a Google dolgozók neve rosszul csengene a szakmában. 
 
A Google-re ritkán jellemző, hogy nem saját anyagból dolgoznak, azonban a kiadvány olvasását biztosító felületet kivételesen egy külsős cég szolgáltatja, az Issuu, amely ezzel a rendszerrel több mint 33 millió felhasználóhoz juttat el digitális magazinokat havonta. A kiadvány tördelését és tervezését pedig egy Londoni kreatív ügynökségre, a The Church of Londonra bízták, akik saját design-juktól nem igazán tudtak elrugaszkodni a kiadvány tervezésekor.
 
Azt állítja magáról a magazin, hogy a rohanó adatfolyamok közepette egy lélegzetvételnyi gondolkozási időre van szükségünk és ehhez kínál gondolati alapokat. Kíváncsian várjuk a valóban tartalmas és elgondolkodtató információk garmadáját összeszedő első szám után a folytatást, melyre a névből adódóan feltehetőleg egy negyed évet kell majd várnunk.

 

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

11/03/21 Mobilalkalmazások baj esetére

Madalina Rita

Az egyik legjobb amerikai közéleti site, a Slate készített egy áttekintést azokról az appokról, amik jól jöhetnek vészhelyzet esetén. Természetesen a Japánban történtekre reflektálva született a cikk, de érdemes sorra venni, miket találtak.Ezek mind iPhone alkalmazások, ezért mi utánanéztünk, hogy az Android Marketen milyen hasonló dolgok érhetők el, ingyenesen:

 

1. Elsősegély
- Pocket First Aid elsősegély és újraélesztés: a legfontosabb teendők témakörönként felsorolva, részletes leírásokkal, illusztrációkkal. A Haiti földrendgésben egy ember életét dokumentáltan megmentette. 
 
Android verzió
- iTriage: hasonló, de talán nem annyira széleskörű. 
 
- Hands Only CPR - ez is az, de az ingyenes verzió csak az újraélesztéssel kapcsolatos:
 
2. Orvosi infók
- Close call: a telefonod háttérképén fontos egészségügyi információkat oszthatsz meg, így például az egészségi állapotodról, a szedett gyógyszerekről, allergiákról, értesítendő telefonszámokról. 
 
Android verzió
- e-Mergency: kombinálja ezt, valamint az itt lentebb ajánlott alkalmazást.
 
3. Helymeghatározás
- Here I am: egyszerűen küldhetsz e-mailt a tartózkodási helyed megjelölésével, ha valami bajod esne. 
 
- Megvan az Androidos verziója is.
 
4. Túlélés
- SAS Survival Guide: túlélési tanácsok minden szituációra.
 
- wikiHow Survival Kit: szintén túlélési tanácsok, ingyenesen.
 
Android verzió
- U.S. Army Survival Kit – ugyanez, csak egyértelműen ingyenes.
 
 
Van ilyesmi a telefonotokon? Szerintem érdemes lehet egyet-kettőt használni. Nekem az itt felsoroltakból egyébként az e-Mergency tetszik a legjobban.

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

2 komment

11/02/16 Kisvállalkozások a közösségi médiában

Madalina Rita

Már több posztban is foglalkoztunk a kisvállalkozások és a közösségi média kapcsolatával és emeltük ki, hogy olyan eszközt kaptak a kezükbe, mely nemcsak, hogy költséghatékony módon tudja jelentősen megnövelni ismertségüket, hanem egyértelműen bővülhet ügyfélkörük is.

Az USÁ-ban ezt már senkinek nem kell bizonygatni, egyesek szerint ezen a színtéren várható a legnagyobb növekedés az online marketing költések terén ebben az évben. Egy rájuk szakosodott közösségimédia-kommunikációs cég megvizsgálta a felhasználói körének szokásait, ez alapján készített a Mashable egy összefoglalást. Érdemes megnézni, mert van benne egy-két tanulság, bár ha az itthoni viszonylatokra akarjuk vonatkoztatni az adatokat, akkor látható, hogy nálunk mindezek inkább a nagyvállalatok közösségimédia-használatáról mondhatók el egy-két kivétellel. 

Ilyen kivétel például, hogy az amerikai kisvállalatok nagyobb arányban vannak jelen a Twitteren, mint a Facebookon, ezt követi a LinkedIn, majd a Wordpress és a Flickr. Nálunk valószínűleg inkább a Facebook vezet, ha már közösségi médiáról van szó.

Jellemző és érdekes tapasztalat, hogy a felhasználókkal való interakció a Twitteren erősebb, viszont a Facebook generál több átkattintást a vállalkozások honlapjára. 

A cégek nagy része már rájött az alapigazságra, miszerint rendszeresen, tehát minimum naponta érdemes posztolni, ami ráadásul több visszajelzést is generál, mint a ritkábban elejtett bejegyzések.

Látható, hogy az amerikai piacon még a legkissebb sufnicég is mindent megtesz, hogy kitűnjön a tömegből, mindeközben azonban céltudatosan használják a lehetőségeiket, nem aprózzák el teljesen energiáikat. Várhatóan ez Magyarországon is jellemző lesz, bár nem ilyen mértékben, és arra is lehet számítani, hogy elsőként a hajnövesztő csodaszerek és hasonló termékek forgalmazói fognak túlburjánzani ezeken a csatornákon. Egy idő után viszont ez konszolidálódni fog, és végre a Facebookon is tudunk majd jó burkolót találni.

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

3 komment

11/01/31 Amikor egy startup vezetője kommunikál

Madalina Rita

Aki tumblrezik, gyakran szembesül a leállással, ami olyan sokáig volt jellemző a Twitterre vagy éppen az iWiW-re is. A szolgáltatás népszerűsége ugyanis egyszerűen túlnőtt a stábon. Igazi startuphoz méltóan egy kis, lelkes csapat dolgozik a háttérben, köztük az alapító-ötletgazdával, David Karppal. Ebből következik, hogy valószínűleg jelenleg kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy profi kommunikációs munkatársat vagy csapatot alkalmazzanak, pedig úgy tűnik, hogy már régen eljött az a pont, amikor erre is gondolni kellene.

Steve Jobs rendszeresen meglepi azzal a felhasználókat, hogy személyesen válaszol a neki küldött levelekre, így van ez David Karp esetében is. Viszont míg az Apple vezére egy született kommunikátor, addig a fiatal, és ennélfogva ezen a téren tapasztalatlan David még nem veszi olyan profin az akadályokat.

(A képen David Karp)

Így történhetett, hogy egy valószínűleg sokadik elégedetlen levélre válaszolva az utolsó szavai ezek voltak: "Please go away". A levélben részletesen leírja, mennyit dolgoznak az emberei azon, hogy a Tumblr jobb legyen, és hogy mennyire demotiválja őket, ha kritikus hangvételű e-maileket kapnak.

A tumbli atyjának kiborulása teljesen érthető, mert az elkeseredett felhasználók tényleg úgy viselkednek gyakran, mint az elkényeztetett óvodások. Azonban bármennyire is rosszul esik és személyes sértésként tűnik fel a sok panasz, nagy hiba ezeket mellreszívni, még nagyobb mindezt a kommunikációban is megjeleníteni. Egyetlen járható út van ezekben az esetekben: bocsánatkérés, kedvesség sőt vidámság, a kritika megköszönése. Ennél sosem kevesebb. Mindezt meg lehet még támogatni a munkáról folyó publikus háttérinformációkkal.

Nehéz látni, mi az a pillanat, amikor egy startup vezetőjének és munkatársainak inkább a saját munkájuk ellátására kell összpontosítaniuk és ki kell engedniük a kezükből a felhasználókkal való kommunikációt. Olyan lépés lehet ez, amit megtéve úgy érezhetik, hogy már nem is igazi startupok, eltűnik a garázscég-hangulat és megkezdődik a vállalattá válás. Ettől azonban nem kell félni, hiszen épp a jól átgondolt és profin kezelt kommunikáció segítségével tudnak megőrizni valamit abból, amit a termékük és a szolgáltatásaik kulcsértékeiként azonosítanak. 

 

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

2 komment

11/01/17 Múzeumok és a közösségi média: egy kritika margójára

Madalina Rita

Újra a Huffington Poston találtunk rá egy érdekes írásra, ráadásul éppen az alapító, Arianna Huffington tollából. Cikkében arról ír, hogy annak ellenére, hogy az újmédia egyértelmű evangalistájának tartja magát, a múzeumok vonatkozásában már kicsit más a hozzáállása.

Szerinte ugyanis (röviden és egyszerűen elmondva) a múzeumok éppen az elmélyüléshez, rácsodálkozáshoz adnak teret, a különböző appok és a megszerzett élmény vagy éppen nézett kép kiposztolása a Facebookra vagy Twitterre ebből elvesznek.

Úgy érzi, hogy gyakran olyan fejlesztéseket készítenek a különböző intézmények, melyek inkább l'art pour l'art alapon működnek, tehát a kapcsolat a kapcsolat kedvéért és nem egy valódi célért jön létre.

Mindezzel nagyon könnyű egyetérteni, főként, hogy olyan jól van megírva a cikk. A kommentelők viszont nagyon sok egyéb szempontra mutatnak rá, amiket szintén nem szabad szem elől téveszteni. Többen azt emelik ki, hogy a szerző egy korai huszadik századi eszme szerint értelmezi a múzeumok funkcióját, egyfajta templomként, szakrális helyként kívánja látni őket. Ráadásul elsősorban a művészeti profilú helyekről ír, ezzel szemben nem nehéz belátni, hogy mondjuk egy tudományos jellegű múzeumnál kifejezetten megkönnyítheti a befogadást, illetve a látottak megértését egy kapcsolódó videó vagy infografika. Ezenkívül már az audiotúrák esetében is csorbul Arianna Huffington eszméje, hiszen már az is kicsit eltávolít az éppen tapasztalt élménytől.

Az ellenérveket még tovább lehetne sorolni, de persze nem nehéz belátni, hogy van igazság az eredeti felvetésben: könnyen előfordulhat, hogy nem igazi, releváns fejlesztést tesznek elérhetővé a múzeumok, hanem épp csak egy újabb marketingfogást alkalmaznak, felülnek egy hype hullámára. Ezeket viszont könnyű megkülönböztetni a valós eredményektől, és egyébként is: annyira talán nem nagy baj, hogy egy app nem olyan magas színvonalú, ha ezzel több látogatót sikerült bevonzani a kiállítótermekbe, illetve ha a látogatók örömüket lelik a használatában.

 

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá! · 1 trackback

10/09/27 Mit csinálnak a legkisebbek a neten?

FLOW PR

Talán már a köztudatban is benne van a pár éve alkotott elnevezés: digitális bennszülött. Így nevezik azokat a gyereket, aki beleszületettek abba a világba, aminek része az internet. A legidősebbek közülük most lépnek kamaszkorba, de összességében elmondható róluk: képviselőik, a legkisebbeket is beleértve, ismerik a web, e-mail, a mobileszközök, okos-kütyük fogalmát és használatuk mikéntjét.


Természetes tehát, hogy több oldalról igyekeznek kutatni a kérdést: melyik korosztály hogyan, mire használja az internetet. Sok kutatás foglalkozik azzal, mennyi időt töltenek a gyerekek a nettel kapcsolatos elfoglaltságokkal, és az eredmények rendre növekvő tendenciát mutatnak. Ez egyértelműen a szülők, nevelők felelőssége, a hosszú távú hatások között a pozitívak mellett biztosan számos negatív is található.
A legérdekesebbek azonban a gyerekekkel folyó vizsgálatok között azok, amelyek a használat minőségi jellemzőit igyekeznek megragadni. Az egyik kvalitatív kutatás fő megállapítása például az, hogy a gyerekek sokkal inkább használják a megszokott és kedvelt oldalaikat, főként kikapcsolódnak a neten, és minél kisebbek, annál kevésbé keresés-pártiak. Ennek persze a nagyon kézenfekvő oka az, hogy 6 éves kor alatt csak relatíve kevesen tudnak olvasni.


Aki körülnéz gyerek ismerősei, hozzátartozói között, az jól tudja, hogy a kicsik nem a netről, hanem külső forrásokból szereznek információt arról, hogy mit érdemes megnézni a neten. Leggyakrabban a szülők mutatnak nekik oldalakat, hogy lekössék őket, másodsorban pedig a kortársak ajánlanak nekik érdekességeket. Egyre nagyobb szerepe van az intézményeknek is, például az óvónőknek, és nem utolsósorban a gyerekcsatornán futó reklámoknak, amelyek egyrészt a csatornák weboldalát népszerűsítik, másrészt játékgyártók oldalait is hirdetik. A képlet tehát egyszerű: mivel a gyerek nem tud írni, megkér valakit, hogy varázsolja elő neki a kért oldalt. Ha tetszik, a kedvencek közé kerül, így a kicsiknek nem kell keresniük (nem is tudnak). Minél nagyobbak azonban, és együtt azzal, hogy bekerülnek az iskolarendszerbe, megtanulnak keresni is.
Szintén ez a kutatás egyértelműen kimutatta, hogy a gyerekek sokkal fogékonyabbak a hangokra, képekre és karakterekre, mint a felnőttek, ezek sokkal inkább keltik fel a figyelmüket. Erre jó tapasztalati példa, hogy a Youtube mellett egy pillanatra sem szabad magukra hagyni a gyerekeket, mert percek alatt a legvadabb 18+-os oldalakra navigálnak.
Az érintőképernyős eszközökkel kapcsolatban még kevés adat áll rendelkezésre, de az biztos, hogy az írni-olvasni nem tudók között hatalmas sikerre számíthatnak majd a tabletek, ezt mutatja egyébként az óvodás korúakra fejlesztett alkalmazások hatalmas száma is.


A legtöbb szülőnek persze nem kell kutatás ahhoz, hogy képet alkosson arról, milyen ismeretekkel rendelkezik egy gyerek a témában, és mi az, ami felkelti az érdeklődését. Az óvodások például a játékokon túl már intenzíven érdeklődnek minden olyan információ iránt, ami befolyásolhatja kedvenc időtöltéseiket. Ismerik a port.hu-t, a tévécsatornák műsorismertetőit. Van, aki megnézi reggelente az időjárás-jelentést a neten (értik az ábrákat és el tudják indítani a beágyazott videókat), mert érdekli, tud-e aznap focizni. Van, aki virtuális partnerként felnőttekkel sakkozik. És, bár ez inkább a kamaszok sajátja, az ovisok közül is megjelentek az első fecskék - persze szülői segítséggel - a közösségi oldalakon, saját tartalmakkal.

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

2 komment

10/07/07 Madarat tolláról, márkát követőiről?

AntalJudit

 

Nemcsak az újonnan a közösségi média színterére érkező vállalatok, de esetenként a „régi nagy öregek” számára is nagy kihívást jelenthet a követők számának növelése. Egy Facebook-oldal látogatottsága részben a brand általános ismertségén alapul, ám jelentős lökést ad a népszerűségnek a közösségi médiára optimalizált kommunikációs aktivitás is – erre utal legalábbis annak a friss összesítésnek az eredménye, amely a Facebook legtöbb követővel büszkélkedő oldalait veszi sorra.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Egy Egyesült Államok-beli social media ügynökség június végén tette közzé (amúgy második) TOP50 listáját, amelyben a vállalati márkák Facebook-oldalait rangsorolja, természetesen a követők száma alapján. Annyi bizonyosan kiderül belőle: ahhoz, hogy a – politikusok, színészek, zenészek, sportolók stb. oldalait érthető okokból nem jegyző – toplistára felkerüljünk, jelen pillanatban legalább 1,3 millió követőt kell oldalunkra csábítanunk. (Pontos rajongói számokat meg sem próbálunk írni, hiszen azok pillanatról pillanatra változnak – az aktuális „like-toplistára” amúgy itt érdemes egy pillantást vetni.)
 
Hogy minek köszönhetik ezen oldalak a kiugró eredményeket? Nos, badarság lenne figyelmen kívül hagyni a világmárkák több évtizedes, kemény brandépítő tevékenységét, azonban egy-két fogást érdemes lehet tőlük is ellesni.
 
Ügyintézés a Facebookon
A június 28-án a második legtöbb Facebook-követővel büszkélkedő Starbucks oldalát megnyitva rögtön a Starbucks Card box nyílik meg: a Starbucks a törzsvásárlói kártyákon található információk menedzselésére kínál lehetőséget a Facebook-on keresztül.
 
Rajongói szám növelése nemzeti „aloldalak” indításával
Emellett – szintén a Starbucks – gondot fordított arra is, hogy minden olyan ország, ahol nyitottak Starbucks-kávézót, rendelkezzen saját Facebook-oldallal (ezzel megnő a lehetősége annak, hogy például egy német Starbucks fan egyszerre két Starbucks-oldalt is „lájkoljon”: az eredeti amerikait, illetve a német page-et is).
 
Hosszabb távú figyelemfenntartás
A Coca-Cola az Expedition 206 fedőnevű akcióban három fiatal 365 napos expedícióját követi nyomon. A „Boldogság Nagykövetek” küldetésének a célja nem más, mint „boldogságot gyűjteni” a világ 206 országában. A folyamatosan frissülő beszámolók, a videó- és fotómegosztások teszik színessé ezt a blogot.
 
„Nem hoax! Ez most tényleg igaz!”
A toplista ötödik helyét egy nálunk még kevésbé ismert édesipari termék, a Skittles oldala foglalta el. Ők a Mob the Rainbow elnevezésű vicces ötletükkel igyekeznek minél több like-ot gyűjteni, ehhez ügyesen fordították ki a hoax-ok legkedveltebb témáját: „minden egyes továbbküldés … dollárt ér”. A legújabb „kampányukkal” (Scholarship the Rainbow) 100.000 lájkolás után egy előzetesen kiválasztott „rászoruló” fiatal kaphat ösztöndíjat a Bowling Főiskolára…
Ennél komolyabban vette a témát a már említett Coca-Cola: Live Positively CSR-kampányának keretében minden, profilképét a megfelelő alkalmazás segítségével víz alatti fotóra cserélő usernek köszönhetően 1-1 dollárral nő az Ocean Conservancy szervezet számára fenntartott számla összege.
 
Kultkérdések
Ha a termék/szolgáltatás jellege úgy adja, érdemes a Facebookon is meglovagolni az ahhoz köthető „kultkérdéseket”, így tett például az Oreo is: arra kereste a választ, a Cakesters nevű krémes kekszét az ínyencek vajon tejbe mártogatva vagy szigorúan szárazon kedvelik jobban (Dunk or Don’t Dunk – eddig nagyjából ötvenezren kattintottak valamelyik lehetőségre). Örömmel tudatjuk, a Cakesters (a mai napi állás alapján) tejbe mártva finomabb!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyilván nem várhatjuk el, hogy egy kisebb hazai márka egy jól megtervezett, végletekig kiaknázott Facebook-kampány keretében egy éven belül a Coca-Cola ismertségével vetekedjék. Ám megfelelően célzott (tudd, kik a felhasználók!), ötletes (ne félj szórakoztatóra venni a figurát!), a kétoldalú kommunikáció minden előnyét kihasználó (bátran keverd a régit az újjal!) rajongógyűjtő akció a magyar piac kereteihez mérten is kiemelkedő eredményeket érhet el.

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

2 komment

10/06/01 Van egy klassz kis céged. Mi jön most?

Madalina Rita

Az utóbbi években jelentősen megnőtt a vállalkozói kedv a fiatalokban, és egyre több izgalmas start-up indul. A legtöbben talán az online üzletben próbálnak érvényesülni, és sokan nagyon sikeresen kommunikálnak, legalábbis a közösségi site-okon. 

Számukra lehet hasznos a Next Web egyik vendégszerzőjének írása, melynek egy-egy kijelentésével azért természetesen érdemes kicsit vitatkozni. Lássuk, miket ajánl a minimális büdzsével rendelkező start-upoknak (belekeverve a saját véleményemet is):

1. SEO

Figyelj oda arra, hogy a honlapodat megtalálják a keresőkben. 

2. Usability

Az sem elhanyagolható, hogy mennyire használható a site-od és mik az erősségeid.

3. Legyen jó a terméked

Érdekes egy jótanács, mindenesetre azzal a kijelentéssel tényleg nem lehet vitatkozni, hogy inkább kicsit többet érdemes költeni a termékfejlesztésre, mint rögtön a marketinggel foglalkozni, mert ha igazán jó a terméked, azzal a marketingköltségeken is spórolhatsz. Persze mondani könnyű.

4. Használd a közösségi médiát

Facebook-Twitter basics: tedd könnyűvé a terméked hírének terjesztését, legyen ragályos.

5. Próbálkozz, tesztelj

Nem mindenki számára olyan jó ötlet a közösségi média használata, körül kell nézni, mi az, ami a leginkább illik a cégedhez és a termékedhez. Lehet, hogy éppen kis keretessel fogsz sok ügyfelet szerezni, ki tudja?

6. Vírusvideó

Őszintén szólva engem már a szótól is kiráz a hideg (az esetek nagy többségében), de természetesen van olyan cég és van olyan kommunikációs cél, amihez megéri ezt felvetni és kivitelezni. Mindenesetre ezen a ponton érdemes a legtöbbet elidőzni, mert jó termékkel, artikulált, átgondolt üzenetekkel és gondosan kiválasztott eszközökkel messzebb lehet eljutni. Nem hiszem ugyanis, hogy a vírusvideók elindítása utáni csúcsok olyan tartósak, mint ahogyan a cikk szerzője írja.

Ismertek jól kommunikáló start-upot? 

 

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

10/04/27 Néhány közösségi médiás jótanács

Madalina Rita

Pollnernél találtam ezt a prezentációt, amelyben a közösségi médiába való belépés és az egyes aktivitások indításának néhány aranyszabályát gyűjtötték össze. Az általánosságokon túl néhány esettanulmányon keresztül mutatják be, hogy egy-egy kampány miért működött, illetve épp ellenkezőleg, miért lett totális katasztrófa.

Én csak két dolgot emelnék ki, amit tényleg nagyon fontos lenne mindig szem előtt tartani: az egyik, hogy "be willing to invest", azaz legyél hajlandó költeni a közösségi médiára is, a másik pedig, hogy "content is, and will always be, king" - akármennyire is elcsépelt.




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

10/04/07 Egymás szemében - újságírók, bloggerek, pr-esek Amerikában

Madalina Rita

A PR Week és a PR Newswire egy közös kutatást végzett, amelyben az USÁ-ban és Kanadában dolgozó újságírók, bloggerek és pr-esek munkájukhoz való viszonyára kérdeztek rá. Ennek tapasztalatai többek között a következők:

- A print média zsugorodása és egyre bizonytalanabb helyzete, az elbocsátások miatt érzett aggodalom az előző évekhez képest csökkent, valószínűleg az online területen jelentkező újabb lehetőségek miatt.

- Többségük megnövekedett munkamennyiségről számolt be, részben éppen azért, mert az online kiadványba, illetve a cég blogjába kellett írnia.

- A megkérdezettek nagy része úgy ítélte meg, hogy munkáját nagyban meghatározzák az elbocsátások és a költségcsökkentés, és ez így is marad a következő három évben. Viszont a médiaipar elsődleges motorját sokan az online újságírásban látják.

- Hogy mi számukra a legfontosabb? A tömegek edukálása és tájékoztatása, valamint sztorik elsőként történő kirobbantása. Új kérdés volt, melyre sokan igencsak helyeslően válaszoltak, hogy fontos-e a személyes brand építése.

- És most jöjjön egy nagyon érdekes rész: a bloggerek nagy része (52 %) újságíróként tekint önmagára annak ellenére, hogy nem profik, azaz csak 20 százalékuk számára nyújt ez állandó bevételt.

- A bloggereknek 91, az online újságíróknak pedig 68 százaléka kutakodik blogokban, míg a napilapok és folyóiratok munkatársai csak 35, illetve 38 százalékban támaszkodnak rájuk. (Valószínűleg a témakeresést is ideértették).

- Összességében a közösségi site-okat viszont már csak 33 százalék használja. Legkevésbé a Twitter népszerű forrás.

- Ami a pr-eseket illeti: még mindig az e-mail a legfontosabb eszközük a témák ajánlására, azonban az újságírók 43 százaléka arról számolt be, hogy kapott már közösségimédia-csatornákon keresztül javaslatokat egy-egy pr-estől. Ez magasabb az előző évben regisztrált 31 százaléknál, aminek az lehet az oka, hogy hatékonyabbnak bizonyul ez a módszer: a pr-esek arról számoltak be, hogy a közösségi site-okon történő témajavaslat 70 százalékban sikeres.

- És mégegy nagyon fontos megállapítás: a pr-esek úgy látták (szemben az újságírókkal), hogy a szerkesztőségi tartalom és a fizetett megjelenések közötti határ nem elég éles. Az előzőt egyre jobban befolyásolja az utóbbi - 40 százalékukkal megtörtént már, hogy lényegében egy megvásárolt hirdetésért foglalkoztak ügyfelükkel egy cikk erejéig.

Kíváncsi lennék, hogy itthon milyenek a tapasztalatok.

 

 

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

10/03/29 Játék az egész net

Madalina Rita

A Next Web szerzője, Alex Wilhelm egy nagyon jellemző trendre hívta fel a figyelmet az előző héten egy posztjában. Úgy látja, hogy az újabb alkalmazásokban, site-okban egyre jobban ráerősítenek a játékjellegre - legalábbis sok esetben ez a helyzet.

Ez teljesen érthető, hiszen ahogy Doransky is többször hangsúlyozta, ez biztosítja azt, hogy a felhasználók és a márka között kapcsolat alakul ki, ráadásul visszatérésre, újbóli használatra ösztönöznek a különböző, játékhoz hasonló elemek. Ezt Mike Butcher, a TechChrunch brit bloggere is kiemelte a Barcamp Budapesten a hónap elején, sőt a Carnation is ilyesmikre utalt előadásában az engagement előidézését biztosító megoldások felsorolásakor.

A gond csak az Alex Wilhelm szerint, hogy rövid távon ugyan tényleg bejön a játékok, illetve a játékos alkalmazások fejlesztése, azonban a legtöbb játék nagyon rövid ideig köti le a felhasználókat. A jó alkalmazások viszont sokáig a használt eszközök között maradhatnak, így érdemes lenne inkább arra fordítani a sok energiát, hogy időtálló, kiválóan működő dolgokat kapjanak az emberek a kezükbe.

Ugyan ő egy feltupírozott jelenségről írt, mégis nehéz lenne vitatkozni azzal, hogy bár jó, ha vannak további megoldások, amik behúzzák a felhasználókat, mégsem szabad elfeledkezni az alapokról.

Ez egy kicsit régimódi felfogás, mert mostanában mindenki hangosan felnevet például a "content is king" alapelven, pedig bár ez önmagában tényleg nem elég, mégis elengedhetetlen alapfeltétele annak, hogy a felhasználók kapcsolatba akarjanak kerülni velünk és/vagy a márkánkkal.

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

10/03/04 És milyenek a felnőttek?

Madalina Rita

Már több posztban foglalkoztunk a tinédzserek médiafogyasztási szokásaival, ami eléggé eltér az USÁ-ban és Európában. Most a felnőttekről jött ki egy kutatás, ami ugyan sokmindenre nem enged következteni Magyarországot illetően, mégis érdekes áttekinteni, mik voltak a tapasztalatok, hiszen némi késéssel és különbséggel ugyan, de nálunk is bekövetkeznek a regisztrált változások.

 
A Pew Internet kifejezetten azt vizsgálta meg 2259 ember megkérdezésével, hogy milyen forrásokból tájékozódnak a felnőtt felhasználók. Ami az online híreket illeti, 75 százaléke-mailben továbbított, illetve közösségi site-okon olvasható posztokban talált híreket olvas el, és 52 százalékuk továbbítja is, amit talált - többnyire ugyanazon a csatornán.
 
Az általános hírfogyasztást tekintve a megkérdezettek 59 százaléka kombinálja az online és az offline forrásokat (ahogyan az várható volt), szám szerint hat helyről gyűjtik be az információkat. 
 
Természetesen a TV a legnépszerűbb hírforrás (78 százalék számára, ráadásul a helyi kiadások), az internet  második helyen van (61 százalék), ezt követi a rádió és az újságok. 
 
Ami meglepő, hogy a kutatásban résztvevőknek csupán 17 százaléka olvassa az olyan nagy, országos lapokat, mint a New York Times vagy a USA Today.
 
Jellemző eredmény még, hogy a mobiltelefon egyre fontosabb eszközzé válik ezen a téren is, a telefontulajdonosok 28 százaléka fogyasztja a híreket ezen a platformon, személyre szabott felületen. 
 
A trend, amelynek kirajzolódását leginkább a média 2.0 elkötelezett hívei várták, egyértelműen kirajzolódik az eredményekből: a hírfogyasztók viszonylag nagy része, 37 százalék résztvesz a hírgyártás folyamatában - kommentálja, megosztja azokat a különböző közösségi site-okon.
 
Bár itthon valószínűleg eltérő eredményeket kapnánk, az egyes médiatípusok népszerűsége hasonlóan alakul és várhatóan - főként az okostelefonok elterjedésével és a mobilinternet megbízhatóbbá és olcsóbbá válásával - a mobiltelefon is sokkal fontosabb helyet fog betölteni a hírfogyasztásban, mint jelenleg. Már csak az a kérdés, hogy a nyomtatott lapok meddig, milyen formában fognak fennmaradni nálunk, milyen stratégia mentén próbálnak majd túlélni. 
 
 

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

10/03/01 Újabb foglalkoztatási problémák az Apple-nél

Madalina Rita

Pár éve már az olvasható az Apple-termékeken, hogy “Designed by Apple in California Assembled in China”, így értelemszerűen elég sok kínai céggel dolgoznak együtt. Már többször lehetett hallani, hogy problémák vannak az egyes gyárakban, az előző héten például hatvankét munkás n-hexán mérgezést kapott.

Most bevallotta a vállalat, hogy több szerződéses partnerénél gyermekmunkásokat foglalkoztattak, legalább tizenegyet. Ma már elvileg nem dolgoznak a gyárakban, illetve lehet, hogy már elég idősek ahhoz, hogy ez ne ütközzön a jogszabályokba. 

Az Apple mindezt az éves beszállítói jelentésében írta le, számos más ténnyel együtt. Például a százkét gyárból ötvenötben dolgoztatták az embereket nemcsak a kínai munkajogi előírásokban foglalt heti negyvenkilenc, hanem az Apple szabályzatában meghatározott hatvan óránál is tovább, ráadásul heti hét napban.

Ezenkívül csak hatvanöt százalékuk fizetett korrekt munkabért, huszonnégynél például a minimálbért sem fizették ki. A vizsgálatok további eredménye volt, hogy kiderült, hatvanegy százalékuk tartotta be a biztonsági előírásokat, és csupán ötvenhét százalékuknak volt meg a környezetvédelmi engedélye. Találtak olyan gyárakat is, ahol meg kell oldani a szennyezett víz kezelését is.

A Nextweb, ahol a hírt találtam, nagyon szigorúan bánik az Apple-lel, amire meg is van az oka, viszont azt nem is méltányolja, hogy minderről neki azért van tudomása, mert a vállalat példásan transzparens módon kezeli a kérdést, és évről évre beszámol arról, mit tapasztalt a neki dolgozó beszállítóknál. A feltárt problémákat kezelni kell, ez nem kérdés. Viszont önmagában nagyon sokat jelent, ha egy cég utánajár annak, hogy a szabályokat betartva készülnek-e a termékei.

 

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

10/02/23 A világ legjobb honlapja

Madalina Rita

Lehet, hogy erős túlzás a címbéli állítás, azonban kétségtelen, hogy kevés olyan honlap van, ami ilyen színvonalas tartalommal és megjelenéssel bírna, mint a Good. A site profilja a nevéből is adódóan a jó, hasznos dolgok gyűjtése, azok átgondolása.

Rovatai a legfontosabb társadalmi témák köré csoportosulnak, így szót ejtenek az üzleti életről, a városokról, kultúráról, designról, oktatásról, környezetről, egészségről, politikáról vagy akár a közlekedésről is.

A tartalom előállításába bárki becsatlakozhat, ennek köszönhető az a nagyon gazdag anyag, ami nap mint nap születik.

A legszebb és leghasznosabb tartalmak a különböző infografikák, amik egy pillantásra megérthetőek és látványosan összefoglalják az adott téma lényegét. Itt például az látható, hogy mely USA-államokban milyen arányban utaznak kerékpárral az emberek:

 

Itt pedig azt gyűjtötték össze, melyek voltak a legnagyobb vállalati bukások a történelem során.

 

 

Azt hiszem, nehéz lenne vitatkozni azzal a kijelentéssel, hogy érdemes követni ezt a site-ot, mert szép, okos és nagyon inspiráló.

 

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

10/02/22 Rajongóknak ingyen reggeli – kisvállalkozások a közösségi médiában

PrivyCouncil

Korábban arról írtunk, hogy a költséghatékonyság miatt mennyire hasznos lehetne a kisebb üzletek, vállalkozások jelenléte a közösségi médiában. Ha ügyesen használnák azt, jó ötletekkel, szélesebb körben megismertethetnék magukat és új ügyfeleket is szerezhetnének. Magyar kisvállalkozásokat is kerestünk a Facebookon, és azt találtuk, hogy csupán kevesen használják, és még kevesebben használják jól a lehetőségeket.

Egy egyesült államok-beli kutatás szerint az ottani kisvállalkozások közösségi média-használata 2009-re megduplázódott, 12 százalékról 24 százalékra emelkedett. A kutatók által kidolgozott Small Business Succes  Index-ből (SSBI) kiderül: a kisvállalkozók egyre inkább a blogok, a Facebook és a LinkedIn felé fordulnak. Az SSBI eredményei szerint ezeknek a vállalkozásoknak a fő elvárása, hogy hogy új ügyfeleket szerezzenek, márkát építsenek, növeljék az ügyfélhűsége és több csatornán legyenek jelen. 

Legfőbb jellemzők:

· 75%-uk felteszi weboldalának címét egy közösségi oldalra,
 
· 61%-uk új ügyfelek szerzésére használja a közösségi médiát,
 
· 57% épített hálózatot a LinkedIn-en,
 
· 45% reméli, hogy a közösségi médiában való jelenlét egy éven belül jövedelmezővé válik.
 
A kutatás eredményei alapján azt jósolják, hogy a közösségimédia-költségek az előkelő harmadik helyet foglalják majd el a kisvállalkozások marketingköltéseinek sorrendjében az elkövetkező két évben.
 
Várható, hogy egyre többen ismerik majd fel a közösségi média előnyeit, de mintha kicsit lassabban ébredeznének a vállalkozások. Azért van már jó magyar példa is az aktív és informatív jelenlétre. Itt, a Kemence Pékség Facebook oldalán például a hónap elején süti is járt a csatlakozó rajongóknak. 
 
 

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

10/02/05 Sem blog, sem Twitter - az amerikai tinédzserek mások

Madalina Rita

A Pew Internet fiatal felnőttek és tinédzserek körében végzett kutatása néhány alapvetést alátámasztott, másokat viszont cáfolt, legalábbis az európai tinédzserekkel kapcsolatos eredményektől egy-egy ponton nagyon eltér.

A kutatásból megtudhattuk, hogy az amerikai tinédzserek 63 százaléka naponta többször is internetezik, 66 százalékban szélessávon. A harminc év alattiak körében pedig például már több laptopot használó van, mint asztali géptulajdonos.

A tinédzserek nagy többsége, 73 százalék jelen van a közösségi site-okon (szemben az európaiaknál mért 41 százalékkal), a legnépszerűbb természetesen a Facebook. Meglepő viszont, hogy a 2006-ban mért 28 százalékos blogírási arány lecsökkent 14 százalékra.

A Twitter használatával kapcsolatban a kutatás ráadásul a Morgan Stanley gyakornokának ad igazat: elvileg a tinédzsereknek csak 8 százaléka használja.

Nem írnak blogot a tinik és nem is Twittereznek?! Hogyan lehetséges ez?

A válasz elég egyszerű: a Facebook státuszüzeneteiben naponta többször lehet énblogolni, ráadásul a barátok örömmel kommentálják is, amiket beírtunk. Sőt elég egy-egy képet, linket, zenét vagy fotót is feltenni a személyes üzenőfalra bármilyen szöveg, megjegyzés nélkül, ezzel pedig már közelítjük a Tumblr lehetőségeit, és egyre távolodunk a Twitter végletekig lecsupaszított funkcionalitásától. 

Egy blog nem frissíthető olyan egyszerűen és gyorsan, többet kell vele foglalkozni. A Twitter a kötöttségek miatt nehezen tölthető meg személyességgel. A Facebook éppen félúton van a kettő között, ráadásul a kapcsolatok ápolása mellett elintézhető egy helyben az önkifejezés is.

Már csak az a kérdés, hogy ezt a státuszüzenet-frissítős szokásukat megtartják-e a tinédzserek vagy mégis keresnek maguknak egy másik platformot a kapcsolattartás mellé, ahogy idősebbek lesznek? Az alacsonyabb blogírási hajlandóság szerintem meg fog maradni, bár a növekvő életkorral azért nagyobb számban fognak belekezdeni. Viszont könnyen elképzelhető, hogy számukra egy a Tumblr-höz hasonló felület lesz majd az, ami nekünk például a Blog.hu.

A két kutatást természetesen nem lehet valóban szembeállítani egymással, hiszen egyértelmű, hogy az amerikai tinédzsereket csak az internetezési szokásaikról kérdezték meg, míg az európaiakat a teljes médiafogyasztást illetően. Ennek ellenére látható, hogy van különbség az internethasználat intenzitásában és céljában - az amerikaiak sokkal inkább szeretik a közösségi site-okat, vagy legalábbis a Facebookot.

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

3 komment

10/02/01 EU-direktívák a közösségi médiában

Madalina Rita

Az Európai Bizottság új törvényeket kíván életbe léptetni többek között a fiatalok védelme érdekében, a közösségi site-okra vonatkozóan. A Twitter, a Facebook és a MySpace támogatja a kezdeményezést, február 9-dikén, a Biztonságosabb Internet Napján állapodnak meg a részletekben. Itt olyan elvekre kell gondolni, mint hogy a 18 év alattiak profilja az alapbeállítás szerint zárt lenne, és nem lenne kereshető.

Remélhetőleg majd az olyan problémákra is megoldást találnak, hogy míg a 13 éven aluliaknak nem lehet profilja a Facebookon, addig például a Baby Book nevű alkalmazás éppen ezt teszi lehetővé, legalábbis a szülők itt kialakított profiloldalakon büszkélkedhetnek gyermekeikkel.

Mindez egy nagyobb, a magánszféra és a személyes információk védelme érdekében tett intézkedéssorozat része lesz. Viviane Reding adatvédelmi biztos ugyanis az olyan, viszonylag újonnan elterjedt dolgokat, mint az RFID és a profilalkotáson alapuló reklámozási gyakorlat, valamint a reptereken bevezetendő testszkennerek is problémásnak ítéli meg, ezért tervei szerint arra fog törekedni, hogy a közösségi média mellett kidolgozzák az ezekre vonatkozó fő szabályokat és irányelveket is.

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

10/01/25 Obama nem váltotta be a reményeket

Madalina Rita

 

A kommunikációs szakmában sokak élménye volt, hogy Obama zajos sikere hosszú hónapokig tematizálta a meetingeket: a legkonzervatívabb ügyfelek is elkezdtek érdeklődni a közösségi média iránt. Szerencsére a túlzott lelkesedés időszaka nem tartott túl sokáig, de a hátrányaitól eltekintve mindenképpen pozitív volt, hogy új lendületet adott a közösségi médián keresztül zajló kommunikációnak.

A várakozások nemcsak a kommunikációs tanácsadók irányában volt nagy: Obamától és csapatától mindenki azt várta, hogy tovább izzítják az interneten a választópolgárok érdeklődését, és ez lesz a világ történetében az első igazi webbarát kormány.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Talán nem meglepő, hogy ez nem így lett. Annyira nem, hogy például az egészségügyi törvény tervezetét sem tették online elérhetővé és kommentálhatóvá. A Slate újságírója összegyűjtött pár lehetséges okot, ami magyarázhatja a csalódást keltő gyakorlatot:

Gond van a technológiai oldalon: a Fehér Ház számítógépei legendásan rossz állapotban voltak, amikor Obama átvette a kormányzást. Akkoriban egy közösségi site-ot sem lehetett megnyitni a csotrogányokon, a stáb a saját gépeit vitte be, ha dolgozni is szeretett volna. A helyzet az, hogy még mindig előfordul ilyen.

Fentről lefelé zajló irányítás: hagyományos módon zajlik a kommunikáció, az emberek számára kevesebb alkalom nyílik saját közösségek szervezésére. Az Obama for America, mely a webes kommunikációt is irányította, szintén átalakult: át lett nevezve Organizing for Americává, és a Democratic National Comittee-be olvadt.

Az OFA sokat próbálkozott azért: az egészségügyi törvény kapcsán például levélírókampányt és gyűléseket szervezett, egyéni történeteket gyűjtött, a sajtó mégis inkább az ellenzőkkel foglalkozott. A döntéshozók szerint pedig egyébként sem volt túl hatásos a kampány. A kudarc oka a Slate újságírója szerint az lehetett, hogy az emberek nem aktív közösségek tagjaiként találkoztak, hanem mert az OFA arra kérte őket.

A kormányzás unalmas: amíg a jövőről, Obama céljairól volt szó, még lehetett lelkesedni. Egy-egy törvényen, kormányzati lépésen már kevésbé. Az emberek számára egyszerűen nem érdekes a napi politika - ez nem túl meglepő.

És most következzék a legszentségtörőbb ok: az Obama kampány nem is volt annyira úttörő, ami a nethasználatot illeti. A legtöbb adomány nagy összegekben érkezett nagy emberektől, szóval a siker magyarázatára egyszerűen jobban hangzott elővenni az online kampányt. Ma már például egyre kevesebben nézik Obama Youtube-csatornáját, és egyre kevésbé aktivizálódnak. Ezt vissza lehet fordítani valószínűleg, legkésőbb a következő, nem is annyira távoli választások alatt.

Az utolsó lehetséges okként kiemelt hype-faktor talán nem volt olyan nagy, mint ahogyan a cikk írója sugallja, ráadásul az is várható volt, hogy amikor már hétköznapivá válik a csoda, az emberek egyszerűen készpénznek veszik, így érthetően csökken az érdeklődésük. Természetesen érdemes lehet ez ellen tenni, de a csökkenésnek mindenképp be kellett következnie.
 

A kép forrása: Flickr.

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

10/01/18 Amit a megbízók nem szeretnek hallani

Madalina Rita

Már Magyarországon is egyértelműen érződik az igény a megbízók részéről, hogy megjelenjenek a közösségi médiában, vagy legalább tanácsokat kapjanak arról, hogyan lenne érdemes megtenni az első lépéseket. A munka során az alapoktól kezdve egészen a szükséges szemléletváltásig sok témát érinteni kell, de a Mashable vendégbloggere, B.L. Ochman szerint három szempontot kevésbé emelnek ki a tanácsadók még a sok social media megoldást látott USÁ-ban is.

Az egyik, hogy mindenkinek együtt kell dolgoznia. A vállalaton belül valamennyi osztálynak, divíziónak hozzá kell járulnia a projektek sikeréhez, és hozzátenném, hogy értenie, látnia kell az elérendő célokat is. A poszt szerzője kiemelt például egy olyan esetet, ahol az IT osztály nem volt hajlandó egy kampány microsite-jára mutató linket elhelyezni a vállalati site-on, mert a microsite-ot külső cég készítette. Így tényleg nehéz.

A második fontos szempont, hogy a felső vezetésnek is támogatnia kell a munkát - sőt, a legjobb, ha belőlük indul ki a kezdeményezés, bár kevés ilyen van sajnos. Ha a középvezetők nem érzékelik a támogatást, határozatlanok lesznek, inkább ragaszkodnak majd a korábbi megoldásokhoz. Kell tehát egy egyértelmű zöldjelzés ahhoz, hogy mindenki fel merje vállalni, hogy a közösségi médiába időt és pénzt fektet.

A harmadik - és talán a legfontosabb - dolog, hogy nincs gyors siker. Ez az a szempont, amit minden alkalommal hangsúlyozottan elmondunk az ügyfeleinknek, mert még mindig előfordul, hogy a közösségi médiát csodaszerként értelmezik. Ochman példaként a Fiskars site-ját, az immár hatéves Fiskateers.com-ot emelte ki, ahol a fogyasztók maguk válnak a márka követeivé. Ráadásul a tőlük kapott tippeket felhasználják a termékfejlesztés során, ami még tovább növeli a márka iránti lojalitást.

Nagyon fontos, hogy a megbízók tudatában legyenek annak, hogy a közösségi média alapos szemléletváltást kíván meg tőlük, az említett szempontokon túl ráadásul egyáltalán nincs ingyen. Ezt még talán az eredeti posztban is ki lehetett volna emelni, mert viszonylag gyakori félreértés. Lehetne még sorolni az alapfeltételeket, de a fenti szempontokat valóban nem szeretik hallani a megbízók. Mivel azonban fontosak, sajnos nem lehet elégszer hangsúlyozni őket.

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

10/01/12 B2B a közösségi médiában

Madalina Rita

Brian Solis szokásához híven egy elképesztő hosszú bejegyzést írt nemrég, ezúttal a közösségi médiában végzett B2B kommunikációról. A Business.com ugyanis készített egy felmérést, mely kifejezetten azt vizsgálta, hogy milyen eszközöket hogyan használnak a vállalatok, ha éppen nem margarint szeretnének eladni.

 
Az eredmények hoztak némi meglepetést: kiderült ugyanis, hogy a B2B kommunikációt általában véve intenzívebben, és több csatornán, nagyobb kontrollal viszik a vállalatok, mint a B2C-t. 
 
Így például többen vannak a Twitteren, indítanak blogokat, monitorozzák a márkák említését, folytatnak párbeszédet a felhasználókkal, vannak jelen kérdezz-felelek site-okon, vagy töltenek fel tartalmakat a közösségi oldalakra. 
 
Kivételt képez (igaz, épp csak hajszálnyival) a közösségmenedzsment, a rangsorolások és vélemények követése, és érthető módon a közösségi site-okon való hirdetés. A B2C márkák ezenkívül elsősorban a Facebookot és a MySpace-t használják a közösségépítésre. 
 
A legérdekesebb eredményeket érdemes részleteiben is megnézni:
 
- a fogyasztók 44 százaléka mondta, hogy ajánlott már márkát valamely közösségi site-on, és 39 százalékuk folytatott már párbeszédet egy-egy márkáról a Twitteren
 
- a Facebook felhasználók 46 százaléka tette már ugyanezt
 
- a közösségi médiában történő tájékozódás az információkeresések 18 százalékát tette ki 2009-ben (érdekes lenne tudni, hogy ezt mi alapján mérték)
 
- a felhasználók 30 százaléka azt állította, hogy több információt is szeretett volna megtudni [amikor egy-egy céggel vagy szolgáltatásával találkozott – a szerk.]
 
- 27 százalék azt mondta, hogy nyitott a különböző eseményekre, marketingakciókra való meghívásokra
 
- 25 százalékuk mondta, hogy megnézte az adott márka site-ját, miután találkozott vele valamely közösségi site-on.
 
Nem rossz, de van még hova fejlődni. Ami pedig a ROI-t illeti: a cégek 85 százaléka egy korábbi kutatás szerint nem méri a megtérülést, de a Business.com által megkérdezett cégek ennek ellenkezőjét állították. Ők leginkább a honlapjaik látogatottságát, a márkaismertséget és a feliratkozók/követők/regisztráltak minőségét és mennyiségét mérik. De a legfontosabb mérőszám számukra a honlaplátogatottság.
 
A fenti információk elég meglepőek, hiszen több közösségimédia-guru inkább a B2C márkák esetében tartotta hatásosnak a közösségi site-okat, mégis sok B2B márka döntött úgy, hogy megveti a lábát ezen a terepen is. Ezt ráadásul nagyon fegyelmezetten és szerteágazóan teszik, amiből úgy látszik, hogy a fogyasztói márkák is tanulhatnak.
 



Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

09/12/23 Miért nem jó ötlet a Time Tablet?

Madalina Rita

A Twitteren már korábban megírtuk, hogy a Time Tablet szerintünk egy totális félreértés, és pozitív meglepetésünkre a Slate szerzője is hasonlóképpen gondolkozik. Ő egy olyan könyvre hagyatkozik véleményének alátámasztásához, amelyben végigvették a nyomtatott média igen költséges, de sikertelen próbálkozását a tartalmaik digitalizálására. A címe: Digitizing the News: Innovation in Online Newspapers.

Az egyik ilyen próbálkozás a Newsweek CD Rom-on való kiadása volt 1992-ben, Newsweek Interactive néven. Volt ebben minden: felvett interjúk, videók, grafikák, és sztorik a testvérlapból, a Washington Postból. Mivel akkoriban még nem igazán volt elfogadott technológiai standard, a Newsweek új kiadványát csak egy 999 dolláros Sony multimédia lejátszóval lehetett csak használni. Nem csoda, hogy ez a formátum végül nem váltotta be a reményeket és nem indult el a versengés a kiadók között ennek felfuttatására.

Több lap, például a New York Times, a People, a Wired, a USA Today vagy a Washington Post is próbálkozott televíziós, illetve rádiós jelenléttel, a Time Warner pedig lapjainak online verzióitól várta a csodát úgy, hogy egyetlen site-ba, az azóta megszűnt pathfinder.com-ba sűrítette őket.

A nyomtatott lapok már 1996-tól keresik a megoldást a digitális verziók nyereségessé tételére, de egyelőre nem jártak sikerrel. Sokan a táblaeszközöktől várják ezt, de ezzel kapcsolatban kétségeink vannak.

A Time Tablet és társai azzal próbálkoznak, hogy digitális formában, kicsit más és bővített tartalommal juttassák el cikkeiket az olvasókhoz, akik ugyan meglehetősen látványos eszközön fogyaszthatják azokat, ezen felül azonban nem kapnak semmit. Ha már digitális a tartalom és elektronikus az eszköz, óhatatlanul is eljön az igény a linkekre, továbbkattintásra, céltalan szörfölésre, akár az adott médiumon belül.

Éppen ezért meglehetősen nagy erőforráspazarlás olyasmivel foglalkozni, ami félúton van a nyomtatott és az online tartalmak között. A jelenleg kísérleti stádiumban levő tabletek fejlesztése a mesterséges létrehozása egy olyan formátumnak, melyen már régen túlléptünk, legalábbis a hírek fogyasztása terén.

Az igazi megoldás egy olyan tablet lesz, ami számítógépként működik, egybecsomagolva e-readert, alkalmazásokat, akár telefont is. Külön-külön is lehet fejleszteni ezeket a kütyüket, de az emberek egyre kevésbé lesznek hajlandók géplerakatot hurcolni nap mint nap a táskájukban.

A jelek szerint még várnunk arra, hogy ez létrejöjjön, addig is marad a próbaverziók és drága kütyük elindítása és gyors mennybe menetele.
 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

09/12/14 Pár titok az európai tinédzserekről

Madalina Rita

A médiavállalatok nagy részének fogalma sincs a tinédzserek médiafogyasztási szokásairól, és egyáltalán a tartalmi preferenciáikról.

Talán ezért nem meglepő, hogy amikor nyáron a londoni Morgan Stanley kiadta az egyik 15 éves gyakornokának anyagát, nagyon sokan rávetették magukat a benne fellelhető információkra, és aztán komolyan elgondolkoztak azon, jó ötlet volt-e elindulni a Twitteren. A főbb kijelentések között ugyanis az is szerepelt, hogy a fiatalok számára ez a site nem jelent semmit.

Nemrég a Forrester is készített egy felmérést több európai ország (Egyesült Királyság, Spanyolország, Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia és Svédország) fiataljainak megkérdezésével, és a következőkre jutott:

- A tinédzserek még mindig több időt töltenek tévézéssel, mint internetezéssel.

- Ez főleg a 12-17 évesekre igaz, akik a 18 évnél idősebbekhez képest jóval kevesebbet interneteznek.

- Csupán a 41 százalékuk használja legalább hetente a közösségi site-okat (tehát számukra az igazi barátságok fontosak).

- Ahogy a Morgan Stanley gyakornoka is megállapította, a tinédzserek körében nagyon népszerűek a videójátékok. Azonban nem a konzolon, hanem a számítógépen játszanak többségében.

- Egy ponton tökéletes az egyetértés a Forrester és a gyakornok között: a tinédzserek egyáltalán nem olvasnak újságot.

Mindezek alapján elmondható, hogy a tinédzserek médiafogyasztási szokásaiban nincs sok váratlan elem, kivéve talán azt, hogy még mindig sokat tévéznek, és annyira még nem elvakult felhasználói a közösségi site-oknak.

De azok lesznek.




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!



süti beállítások módosítása