Az egyik legismertebb és legsikeresebb X generációs író, Bret Easton Ellis még idén februárban, a Vice magazinnak adott interjúban boncolgatta először hosszabb terjedelemben, hogy mit is jelent az általa kreált „Generation Wuss” kifejezés, amellyel az internet mellett felnőtt, 1989 után született, legfiatalabb generációt szokta jellemezni. A magyarra leginkább talán „nyámnyila generációként” fordítható (bár a Google Translate a „beszari” szót ajánlja fel) elnevezés használata szerinte azért indokolt, mert ezek a szuperérzékeny fiatalok a legenyhébb kritikát sem viselik el, és ha valaki kicsit is rossz véleménnyel van róluk vagy az általuk létrehozott tartalmakról, akkor simán összeomlanak, a kritikák megfogalmazóit pedig gyűlölködőnek, kötekedőnek vagy legalábbis trollnak nevezik.

Az író úgy látja, ez a generáció igyekszik magabiztosnak és minden esetben pozitívnak mutatkozni, de a legkisebb negatív impulzus is elég ahhoz, hogy lefagyjanak. Ellis ezzel együtt hangsúlyozza, hogy ő a legpesszimistább és legironikusabb generáció tagja, és így számára nehéz megérteni például a napjainkban sokszor emlegetett cyberbullying (elektronikus zaklatás) jelenséget, amelynek során a közösségi médiában közzétett csúfolódó, megalázó posztok hatására akár odáig is eljuthat a túlérzékeny fiatal, hogy öngyilkosságot követ el.

Első alkalommal a lehető legjobb helyen járta körül az író a „Generation Wuss” témakört ahhoz, hogy a legtöbb támadást, legkeményebb ellenállást váltsa ki ezzel, hiszen a Vice olvasótábora – sőt, maga az interjút készítő fiatal is – nagyrészt az említett generáció tagja. Anélkül, hogy megpróbálnánk eldönteni, mennyiben van igaza Ellisnek ebben a kérdésben, azt leszögezhetjük, hogy ez a provokáció nagyon ügyes húzás volt: minél többen és minél vehemensebben támadta az internetes generáció az Amerikai pszicho szerzőjét a wuss-ozás miatt, annál inkább alátámasztották elmélete helytállóságát. Az interjút követően amúgy az írót leginkább azzal támadták, hogy egész egyszerűen megöregedett, és egy tipikus középkorú klisévé vált, aki az utána jövő generációt becsmérli. Az egyik legjobb példa az ilyen viszontválaszokra Theo Merz, a Telegraph fiatal újságírójának rövid publicisztikája. Szerinte az internet éppen hogy segített az ő generációjának a helyén kezelni a kritikus véleményeket.

Egy néhány napja megjelent írásában Bret Easton Ellis most a Vanity Fair-ben hosszabban is kifejtette véleményét a Generation Wuss-ról. A jelenség egyik oka szerinte az, hogy a kései baby-boom generációs, illetve X generációs szülők egyrészt a széltől is óvták gyermekeiket, mindig gondosan elrejtve előlük az élet árnyoldalalait. Az így felnőtt fiatalok aztán amikor először szembesülnek azzal, hogy az élet mégsem egy habostorta (vannak, akik nem szeretnek, akik elutasítanak; nem leszel mindig mindenben sikeres, nem vagy mindenben tehetséges, az emberek szenvednek, megöregednek és meghalnak), nagyon könnyen összeomlanak, a kritikákkal szemben pedig úgy védekeznek, hogy ilyen helyzetekben áldozatként tekintenek magukra.

A Facebook, a Twitter, az Instagram és a Tumblr Ellis szerint ráadásul tovább erősíti ezt a jelenséget, mert a Generation Wuss tagjai számára az a legfontosabb, első számú visszajelzés saját népszerűségükről, sikerességükről, hogy hány lájkot gyűjtenek be ezeken a felületeken posztolva, kétségbeesetten teperve az újabb és újabb pozitív visszajelzésekért. Az említett oldalak másik fontos hatása szerinte – egy, a Generation Wuss-hoz tartozó ismerőse megállapítására hivatkozva, hogy ebből a generációból már inkább tartalomkurátorok kerülnek ki igazi művészek helyett, és a felhasználókban nincs igazán igény saját, új alkotások előállítására, hanem inkább összelopkodnak ezt-azt innen-onnan, és saját magukra tekintenek műalkotásként.

Ellist aggodalommal tölti el az is, hogy az említett generáció kedvenc oldala, a Buzzfeed például bejelentette, már nem fog közölni negatív véleményeket, kritikákat, hanem kizárólag a pozitívumokra összpontosít. Az író felteszi a kérdést: a különböző vélemények ütköztetése hiányában, a kritikus attitűd tudatos háttérbe szorítása nyomán mi lesz majd a kultúrával, a párbeszéddel? Ezzel együtt fontosnak tartja kiemelni, hogy ő továbbra is szimpatizál az internetes generációval, és 9/11, az azt követő háborúk, meg az elmúlt évek kemény gazdasági recessziója után érthető, ha neurotikusak és nárcisztikusak. Szerinte ők ezért igénylik azt, hogy csak és kizárólag pozitív visszajelzéseket kapjanak a külvilágtól.

18 komment

Az Iszlám Állam szunnita terrorszervezetet övező kiemelt médiafigyelem számos, angol nyelvterületen működő cég számára hozott nem várt kihívásokat az utóbbi néhány hónapban. A problémát az okozza, hogy főleg az amerikai média a mai napig ISIS-ként hivatkozik a szélsőségesekre.

Az Iszlám Állam angol elnevezése egyébként a következő módon változott az elmúlt időszakban:

1. ISIL (Islamic State of Iraq and the Levant)
2. ISIS (Islamic State of Iraq and Syria)
3. IS (Islamic State)

Nézzük meg, hogyan kezelték a kialakult helyzetet az Isis nevet használó márkák:

Az Isis mobiltárcát fejlesztő startup rövid úton névcserére kényszerült, mivel nem akartak közösséget vállalni az újságírókat lefejező szélsőségesekkel. A cég gyorsan reagált és kiaknázták a nevükkel kapcsolatos médiafelhajtást, számos megjelenést besöpörve, ami rá is fért a Google Wallet, a PayPal és a Venmo árnyékában kókadozó startupra.

Az Ann Summers brit fehérnemű- és szexuális segédeszközgyártó pár nappal James Foley amerikai újságíró lefejezése után jött ki Isis névre keresztelt fehérneműcsaládjával. A felháborodásra azt válaszolták, hogy a kampány újratervezése megoldhatatlan feladat elé állította volna őket, azonban elnézést kértek mindenkitől, akit megbántottak volna a névválasztással. 

Ne feledkezzünk meg az egyiptomi anyaistennő, Ízisz után nevüket kapó nőkről sem. Az amerikai Isis Martinez petíciót indított azzal a céllal, hogy a média ne használja az ISIS elnevezést az Iszlám Államra, hanem alkalmazzák az eredeti ISIL (Islamic State of Iraq and the Levant) nevet.

Az Isis metálzenekarra szintén rájárt a rúd, számos rajongójuk üzent nekik, hogy nem szívesen hordják pólóikat mostanában.

Az Isis gyógyszercég szóvivője szerint nincs szükség rebrandingre a 25 éves vállalat esetében, mivel vásárlóik részéről – akik főként orvosok – nem számítanak felháborodott reakciókra.

A politikai események miatt végrehajtott rebranding nem egyedülálló a történelemben. 1945-ben a brit SS Cars változtatta nevét Jaguar-ra, elkerülendő a náci rohamosztagosok okozta negatív konnotációt az autómárka kapcsán. Ahogy a logójukat elnézzük, okosan döntöttek.

Forrás:

Russia Today
The Independent
Bloomberg Businessweek 

2 komment

Világszerte nagy vihart kavart múlt hét végén a Facebook kísérlete, melynek során több mint 600 ezer felhasználó üzenőfalán módosították a pozitív, negatív tartalmak arányát. Ezzel azt szerették volna kideríteni, hogyan hat a közösségi oldal a tagok hangulatára. A legnagyobb közösségi oldal azóta már magyarázkodott az ügyben, de úgy tűnik, az etikailag megkérdőjelezhető kutatásnak további következményei lesznek, az Egyesült Királyságban ugyanis a britek információs jogokkal foglalkozó hatósága, az ICO (Information Commissioner's Office), Írországban pedig az Ír Adatvédelmi Hivatal indított vizsgálatot az ügyben.

A vizsgálat célja annak megállapítása, mennyiben felel meg a jogi előírásoknak az említett kísérlet. Ha esetleg arra a következtetésre jutnak, hogy a kutatás nem sértette meg a jelenleg érvényben lévő szabályokat, akkor könnyen lehet, hogy módosítani fogják a vonatkozó törvényeket, mivel egy brit politikus nyilatkozata szerint "ha még nincs erre vonatkozó megfelelő rendelkezés, akkor mindenképp szükség van ilyenre."

Források: hír, kép

Szólj hozzá!

Egy nap bárki arra ébredhet, hogy a cége értéke a sokszorosára nőtt, kizárólag a nevének köszönhetően? Az elmúlt napok történései alapján igen: a Business Insider által közzétett sztori akár a Wall Street farkasa filmbe is beillene! Egy kis Rhode Island-i cég, a Nestor részvényeinek értéke néhány óra alatt 1900%-kal nőtt, miután a befektetők összekeverték a Nest Labs-zel, azzal a céggel, amelyet a Google 3,2 milliárd dollárért készül felvásárolni. Ez utóbbi hír két napja jelent meg, és hatására persze óriási lett az érdeklődésa társaság iránt. Igen ám, de az említett kis cég, a Nestor papírjaival tőzsdén kívül NEST néven kereskednek, és ez zavarta meg a befektetőket. Az eredmény alább látható.

Szólj hozzá!

Minden pr-es tudja, hogyan érdemes megcélozni egy-egy sztorival a potenciálisan érdeklődő újságírókat, mégis előfordul, hogy nem sikerül betalálni a kapuba. Ennek számos oka van: az adott téma, a hozzá kapcsolódó elvárások, a pr-es médiaismerete és kapacitásai, és még sorolhatnánk, mi minden ronthat a végeredményen.

Nekem például volt olyan tapasztalatom, hogy egy kommunikációs partner mindenáron a nagyon rosszul megírt pitch-eivel szeretett volna jelentkezni az újságíróknál,  melyek inkább szóltak lelkes laikusoknak és potenciális fogyasztóknak, mint a téma szakértőinek. Nehéz volt lebeszélni.

Sokat tudnának mesélni az újságírók a félresikerült pr-es megkeresésekről, ebben biztos vagyok. Ezt tette a Forbes egyik szerzője, Cheryl Conner is, aki publikációk írása mellett egy pr-ügynökséget is vezet. Azonban egy Forbes-eseményhez kapcsolódóan felkerült sajtólistákra. Ügynökségi vezetőként nagyon érdekelte, hogyan keresik majd meg a pr-esek.

Voltak hosszú, rövid, barátságos, ismétlődő, és általában véve teljesen irreleváns megkeresések. Egyetlen egy kapcsolatfelvétel volt, aminek értelme is volt, és érződött rajta, hogy a rövid, lényegre törő levél szerzője valóban tisztában volt azzal, kinek ír és valóban illeszkedett az általa ajánlott téma a megcélzott újságíró munkájához.

A tanulságos eset alapján nyolc jótanácsot fogalmazott meg Cheryl Conner, melyeket kicsit mi is kiegészítettünk néhány ponton:

1. A megfelelő célszemélyt válaszd ki - Azt, aki valóban foglalkozott már hasonló témákkal. A Google keresés mindig segít.

2. Olvasd el az újságíró korábbi cikkeit - Szóval ne csak azt nézd meg, milyen témákkal foglalkozott, hanem hogy pontosan hogyan dolgozik – mi érdekelheti, mi lehet számára fontos – ezeket a kérdéseket kell feltenned magadnak közben.

3. Történetet ajánlj, ne céget – magát a témát hangsúlyozd és ajánld a maga komplexitásában, ne csak az általad képviselt céget. Úgy sokkal kevesebb esélyed van rá, hogy az újságíró érdeklődését fel tudod kelteni.

4. Tiszteld az újságíró döntését – az újságíró joga eldönteni, hogy mivel foglalkozik és mivel nem. A pr-es csak annyit tehet, hogy erős érvekkel meg próbálja indokolni számára, hogy miért is lenne érdemes egy témának utánajárni. Ilyenkor érdemes lehet például kiemelni, hogy a lehetőség exkluzív vagy máshol még nem foglalkoztak a témával ilyen szempontból, teljesen új az információ, stb.

5. Térj azonnal a tárgyra – ne mismásolj, hanem mondd el már a beszélgetés, illetve a levél legelején, hogy miért vetted fel vele a kapcsolatot.

6. Legyél korrekt – semmiképp ne hallgass el fontos információkat a felkérés hátteréről, így például ne akarj olyan személyes találkozót kezdeményezni, ami nem is a témához kapcsolódik, hanem mondjuk csak az ügyfél szolgáltatásait mutatná be.

7. Ne hívogasd folyamatosan – ha nem éred el az újságírót, ne hívogasd egymás után többször is, hanem akkor írj e-mailt vagy hívd fel máskor (a hét másik napján)

8. Használd a Twittert – sok újságíró használja a Twittert, legalább is vannak olyan témák, melyekkel ott is sikerrel meg lehet őket keresni, főleg az IT-szektorban. Reply vagy levél megteszi. 

Szólj hozzá!

Kétségtelen, hogy Ferenc pápa megjelenése a poszton, illetve kommunikációja friss levegővel árasztotta el a Vatikánt és általában véve a keresztény egyházat: közvetlen, már-már bohókás, korábban teljesen ismeretlen eszközökkel operál, és sokat mosolyog. Neki tényleg elhiszik sokan, hogy komolyan veszi, amit prédikál és aszerint is él.

A különbség annyira látványos az elődeihez képest, hogy sokan tűnődnek azon, mennyi ebből a teljesen őszinte megnyilvánulás, és mennyi írható fel a pápa amerikai pr-esének, Greg Burke-nek a számlájára?

Érdekes módon épp a Vice magazin készített egy háttércikket az új gururól, aki gyerekkorától vallásos volt, ma pedig az ellentmondásos, többek között cölibátust hirdető Opus Dei tagja. Ő azt mondja magáról, hogy a feladata csupán az, hogy a Vatikán megtalálja a fő üzenetet, és hogy ezt mindenki következetesen képviselje.

A Vatikán ugyanis alapvetően olyan, mint egy kis olasz falu – szerinte -, ahol mindenki a maga ura. Ezt kell neki összefognia. Amikor kérdezték tőle, hogy Ferenc pápa mennyiben tudatos kommunikátor, azt válaszolta: „Nem mondanám, hogy Ferenc pápa jó kommunikátor, ez inkább pejoratív megnevezés szerintem. Én inkább azt mondanám, hogy jó keresztény.”

Ha érdekel titeket Ferenc Pápa Twitter-feedje, kövessétek a @Pontifex usert. 

Szólj hozzá!

A Huffington Post egy éve jelentette be, hogy elindítja a HuffPost Live-ot, ahol 100 ember posztolt ki naponta 12-16 órányi élő videóanyagot. A tapasztalatok viszont azt mutatták, hogy ez nem volt annyira menő stratégia: többen nézték inkább a felvett videókat. 

Ezért egy kicsit finomhangolják a működést, és a Los Angeles-i videós csapatot megszüntetik és globálisan kezdenek el terjeszkedni, ami a produkciót illeti. Talán így sikerül kellően érdekes és exkluzív tartalmakat összehozni.

A live streaming elég nehéz terep. Leginkább akkor jó, ha valakivel nagyon-nagyon szeretnél kapcsolatot teremteni és megosztani valamit, ami neki is nagyon fontos (pl. iraki háborúban szolgáló apuka és szülinap a családban). Másrészt pedig exkluzív, nagyszabású események közvetítésére lehet megfelelő, leginkább abszolút rajongók számára. Az összes többi esetben tökéletesen megfelel az embereknek, ha nem élőben láthatnak egy eseményt, sőt kifejezetten ezt preferálják - eleve ez az egyik legfontosabb, a hagyományos tartalomfogyasztást teljesen felforgató tendencia.

A live streaming a régi idők TV-jét hozza vissza, ami az adott esemény monumentalitása esetén katartikus, közösségi élményt teremthet, de inkább kötöttséget jelent és alkalmazkodást. Azt pedig nehezen lehet kicsikarni az emberekből. Ezért érthető, hogy nem volt túl sikeres eddig a HuffPost Live, és valóban az lehet az egyetlen esélyük, ha például krízis által sújtott területekről tudósítanak.

Szólj hozzá!

Miután bejelentették, hogy szabad a pálya a LinkedInen a 13 évesek számára is, elérhetővé tettek kifejezetten a gimiseknek szóló lehetőségeket is a site-on. A cél az, hogy az egyetemi felvételik előtti információkeresést és a kapcsolatteremtést könnyebbé tegyék a 14-18 évesek számára a minél korábbi kötődés megteremtése érdekében.

Van, aki szerint az ötlet jó, de nem a LinkedInnek kellene erről szólnia, vagy legalább be kellene határolni, hogy milyen oldalakon böngészhetnek a "gyerekek". (Elég érdekes felvetés - mintha a munka világa egy olyan dolog lenne, amitől meg kell védeni őket.)

Várhatóan hosszú távon fut csak fel a dolog, és valószínűleg csak akkor, ha további - kifejezetten a gimiseknek kedvező - akciók és funkciók lesznek számukra elérhetők. A LinkedIn elözönlésétől valószínűleg nem kell tartani, a használati mintázat viszont biztosan fog változásokat indukálni, ha sikerül elérni a kritikus tömeget ebben a korosztályban. Attól sem kell tartani, hogy majd jön a sok szemtelen tinédzser és kommentekben oktatja ki a felnőtteket - egyszerűen nem életszerű, hogy egy gimis önszántából keveredjen olyan helyekre, amik számára érdektelenek. A munka világa pedig egyelőre az - az egyetem mellett végezhető állásokat egyébként sem a LinkedInen fogják megtalálni.

Az pedig hosszú távon mindenképp előny, ha pályakezdőként már olyan LinkedIn profilt tud felmutatni egy fiatal, ami tele van kapcsolatokkal. Persze ezek minősége is fontos, de például néhány egyetemi oktató közöttük sokat dobhat majd az elhelyezkedési esélyeken.

2 komment

Egy német cég nemrég bemutatta új termékét, a Twinkindet, amely leszkenneli az embereket és kis háromdimenziós figurákat nyomtat belőlük. Szóval lényegében a kliensek kitehetik a saját kis műanyagképmásukat a polcra. Valószínűleg imádni fogják az emberek, ha már széles körben elérhetővé fog válni. 

Úgy látom, még kicsit kidolgozatlan a végeredmény, de már most lenyűgöző. Nézzétek meg a fejlesztő cég galériájában is, ide csak egy képet teszek fel:

9 komment

Paul Deneve érkezése

Még az előző héten tudósítottak róla, hogy az Yves Saint Laurent vezérigazgatója, Paul Deneve átigazol az Apple-höz, hogy a speciális projektekkel foglalkozzon. Nagyon érdekes lépés első pillantásra, de átnézve Deneve pályáját érthető a választás: a divatiparban eltöltött majdnem két évtizedet megelőzően már dolgozott az Apple-nél és más nagyobb vállalatoknál - a divatiparon kívüli világ tehát nem áll tőle távol. Az Yves Saint Laurent-nél nagyon nagy változásokat hozott az általa kiválasztott Hedi Slimane, ami nagyon ellentmondásos, de jövedelmező lépésnek bizonyult. Mivel egy CEO-nak az egyik legfontosabb feladata egy vízió véghezvitele és ehhez a megfelelő emberek megtalálása és megtartása, elképzelhető, hogy a látszólag orientációját vesztett Apple újra határozott, új pályára áll. Mindent egybevetve viszont kicsit gyanús, hogy éppen most hagyta ott az Yves Saint Laurent-t Deneve. (The Verge)

Könyvkartell

További hír, hogy az Apple még Steve Jobs idejében (és irányításával) árkartell-megállapodásokat kötött nagy kiadókkal, mert le akarta törni az Amazon egyeduralmát az e-könyvek piacán. Az alig leplezett kartell lényege az volt, hogy az Amazonnál szokásos 9.99 dolláros könyvárhoz képest 12.99 és 14.99 dollárért lehetett az Apple Store-jában vásárolni. Első látásra ezzel jobban jártak a könyvkiadók, viszont figyelembe véve, hogy az Amazon felé olyan árat állapítottak meg, amilyet akartak, tehát kerestek 13-15 dollárt egyébként is, az Apple-nél viszont a megállapított ár 30 százaléka landolt, elég egyértelműen látható, hogy már kevésbé igazolható a döntés. Ráadásul az eladások is csökkentek az Apple Store-ban a magasabb árak miatt, ami végképp rontott a helyzeten. A bíróság egyébként belátta, hogy a könyvkiadóknak muszáj volt egységesen fellépniük mind az Apple-lel, mind az Amazonnal szemben, mert máskülönben nem vették volna őket komolyan, sőt egy tollvonással kivették volna őket a kínálatból. A lényeg, hogy végül úgy néz ki, hogy az Amazon győzedelmeskedik. (Slate)

Szólj hozzá!

Valószínűleg nem sokan hallottatok Paula Deenről, aminek talán az lehetett az oka, hogy zsíros, főként az USA déli konyháján alapuló recepteket adott a világnak, illetve leginkább szülőhazájának. Ott viszont nagyon ismert volt, ha másról nem, akkor a fánkba töltött hamburger és hasonló őrületek miatt. Nagyon sok szponzora volt, rengeteg termékhez adta a nevét, éttermei voltak, partikat szervezett, szóval egyfajta déli Martha Stewart volt.

Egészen június elejéig, amikor is egy korábbi üzletvezetője, aki a Paula Deen és bátyja, „Bubba” által indított, de nagyrészt az utóbbi által irányított étteremben dolgozott, be nem perelte. A vád szerint rasszista és szexista inzultusoknak volt kitéve többedmagával, így például külön mosdót kellett használnia a fekete/latino és a fehér dolgozóknak, Bubba folyamatosan négerezett és bántó vicceket mesélt, pornót nézett a számítógépén és ehhez hasonlók.

A hírre egymás után jöttek a kiegészítő információk más korábbi dolgozóktól, például arról, hogy az éttermi felszolgálóknak ingyen, illetve sörért kellett dolgoznia a partikon, és ezek között volt olyan, ahova csak fekete munkatársakat választottak ki. Mindebből egyrészt az kerekedik ki, hogy alapvetően Paula Deen testvéréről szól az egész hercehurca, de persze az is sejthető, hogy nem áll tőle sem távol a rasszizmus és hogy nem igazán jó vezető.

Ebből még ki lehetett volna keveredni viszonylag kevés kárt szenvedve egy gyors bocsánatkéréssel és annak megpendítésével, hogy a jövőben Bubba legfeljebb vendég lehet a közös éttermükben, és ki fogják dolgozni a diverzitás elfogadásán alapuló irányelveket. Utána meg elmehetett volna hosszabb időre valahova, hogy megvárja, míg leül a vihar és kisebb léptékben, de újra folytathatta volna a főzést.

Ehelyett elkezdett össze-vissza nyilatkozni, egymásnak ellentmondó üzenetekkel. Egy alkalommal bevallotta például, hogy többször használta már a „néger” szót, másszor azt mondta, hogy egyszer 1986-ban négerezett le egy bankrablót ijedtében, amikor az egy fegyvert tartott a fejéhez, aztán egyszer azt mondta, hogy nem igazán tudja, hogy kinek mi a bántó, utána meg, hogy „hát szörnyű dolgokat mondanak ezek a fiatalok egymásra” (Ne keressétek a logikát)

Teljes a káosz tehát, amit súlyosbított, hogy Paula Deen valószínűleg önjáró, tehát ha van is pr-ese, nem hallgat rá, illetve egy idő után eltérítik az érzelmei. A legsúlyosabb hatása viszont annak volt a Deen imázsára nézve, hogy a felfordulást kihasználva nagy csinadrattával kiléptek mögüle a szponzorai. Valószínű, hogy már egy ideje ciki volt egy nemrég cukorbetegséggel diagnosztizált sztárszakács támogatása, így ez mindenképp jól jött, és még a saját értékeiket is eldarálhatták a közleményeikben.

Félreértés ne essék: Paula Deen valószínűleg tényleg rasszista, és még rendesen bocsánatot sem tud kérni. Az is valószínű viszont, hogy ahogy ő maga is utalt rá: a botrány felfújása sok ember (és cég) érdekeit szolgálta. 

Hogy ezek után sikerül-e menteni a menthetetlent? Valószínűleg azoknak van igaza, akik szerint már sosem fog a régi fényében ragyogni a Deen-birodalom. Sok munkával azonban még visszatornázhatja magát az elfogadott szintre, ami azért még mindig jobb, mint a szakácsok páriájaként hamburgerezni egyedül a szavannákon. 

Szólj hozzá!

Ki sem merem számolni, hogy hány millió forintnak megfelelő összegért vásárolt az amerikai külügyminisztérium lájkokat. 630 ezer dollár mindenesetre nagyon sok pénz, és a nagy költekezésnek mindössze annyi lett az eredménye, hogy a követők száma kétmillió, illetve egy másik oldal esetében 450 ezer lett. A valódi, aktív követők viszont csak két százalékot tesznek ki. 

Ez egyébként a többi, nagyra duzzadt követőtáborral rendelkező Facebook oldal esetében is hasonlóan alakul. Mégis jobb lett volna, ha inkább hagyják, hogy organikusan nőjön a követőszám, mert úgy sokkal magasabb lehetne a bevonódás mértéke.

A fejetlenség egyébként nem csak a lájkvásárlásban mutatkozik meg a hírek szerint: a különböző állami szerveknek 150 közösségimédia-csatornája van, melyek gyakran átfedésben vannak egymással. Kellene oda egy tanácsadó...

A lájkvásárlás mindig rossz ötlet, ahogyan a mesterséges seedelés is. Szerencsére minket ezek egyelőre elkerültek. Mindenesetre ha esetleg lesz olyan ügyfelünk, aki lájkokat szeretne vásárolni, meg fogom mutatni neki ezt a cikket, hogy lebeszéljem róla.

Szólj hozzá!

Az Edelman minden évben végez egy kutatást szórakozás témakörben, melyet ezúttal több régióra is kiterjesztettek. Vannak megállapítások, melyek nem fogják megrengetni a világunkat, viszont néhány adat érdekes szokásokra és tendenciákra világít rá.

Ilyen például, hogy a fejlődő országok nézői és hallgatói sokkal interaktívabbak, mint a fejlett országokban lakók. Kísérletezőkedvük nagyobb, előbb kipróbálják az újdonságokat és igen, sokkal inkább jellemző rájuk, hogy mondjuk egy TV-műsorba beküldik a szavazataikat. Talán azért van ez a különbség az aktivitás szintjében, mert a nyugati fogyasztók számára a választás szabadsága és a magas szintű technológiák használata mindennapi élmény, sőt már inkább belefáradtak ebbe. Őket már kevésbé mozgatják meg a különböző műsorok és tartalmak, hiszen állandóan médiaössztűz alatt élnek.

A platformokat illetően természetesen a TV vezet, de a laptopok és a mobilok is népszerű tartalomfogyasztási eszközök. Kínában, Törökországban és Indiában ez utóbbiak különösen előkelő helyet foglalnak el a rangsorban.

A megosztott tartalmak között a TV-műsorok és a filmek vezetnek az USA-ban és az Egyesült Királyságban, a fejlődő országokban ezzel szemben a zene és az online videók megosztása a legnépszerűbb. Koreában pedig a mobilappokat osztják meg egymással leginkább az emberek.

Ami pedig talán a legmeglepőbb első pillantásra, hogy az emberek ötször nagyobb hányadban osztanak meg pozitív élményeket, mint negatívakat. Ehhez kapcsolódóan nekem rögtön a dicsekvés-effektus jutott eszembe, amit figyelembe véve máris érthető ez a túlságosan pozitívnak tűnő arány. A Facebook és a Pinterest, illetve még a Tumblr is gyakran merő dicsekvésfal, ahol mindenki megosztja a környezetével és követőivel, hogy éppen milyen jól érzi magát/milyen jót evett-ivott/milyen klassz dolgot vett meg éppen.

Ezzel együtt szembetűnő az adatok alapján, hogy az emberek sokkal nyitottabbak lettek és sokkal aktívabb tartalomfogyasztók, mint korábban. Az pedig, hogy leginkább a fejlődő országokban erősek ezek a tendenciák, nagyon pozitív fejlemény.

Szólj hozzá!

A PR Daily-n találtunk egy cikket, illetve egy blogbejegyzés újraközlését, ami egy kisebb kutatás eredményeit vizsgálja. A lényege az volt, hogy a válaszadók szerint tíz éven belül eltűnnek a specializált kis digitális, közösségi médiás ügynökségek. Ezzel egyébként abszolút egyetértek, bár szerintem inkább a kifejezetten közösségi médiára fókuszáló cégeknek kell gyorsan újabb területek után nézniük. 

Vicces viszont, hogy ha megnézitek, egy közösségi médiával foglalkozó cég vezetője a szerző. Valószínűleg nevet és tevékenységet kell majd váltania az ügynökségének tíz éven belül. :)

Szólj hozzá!

Úgy tűnik, a forgalomcsökkenés egyre extrémebb megoldásokra sarkallja a legnagyobb könyvkiadókat is, akik szinte bármit megtesznek, hogy eladásaikat szinten tartsák – különösen, ha jól bejáratott bestseller-szerzőikről van szó.

Nemrég járta be a hír a médiát, miszerint a Da Vinci-kód szerzője, Dan Brown új könyvét hat hét alatt fordították le egy olaszországi földalatti bunkerben, fegyveres őrök felügyelete mellett. A fordítóktól minden, személyes kommunikációra alkalmas eszközt is elvettek erre az időszakra. A rendkívül szigorú intézkedések célja a hír szerint az információk kiszivárgásának megakadályozása volt. Hm… Talán nem én vagyok az egyetlen, akiben felmerült, hogy az egyébként mértékadó médiumokban is megjelent információ akár egy „igaz vagy hamis” játék része is lehetne, de mindenesetre igencsak jól illik Dan Brown titokzatos, rejtélyekkel teli világához. Nos, akármit tartsunk is a műfordítók megbízhatósága felől, annyi bizonyos, hogy a megjelenést néhány nappal megelőző hírverés nem ártott meg az Inferno-nak.

A könyvet egyébként az egyik legnagyobb amerikai kiadó, a Doubleday jegyzi, amely szívesen használ kreatív eszközöket az olvasók elérésére. John Grisham legújabb könyve, a The Racketeer promója során is bevetették a nehéztüzérséget, és olyan Facebook-kampányt kreáltak a regénynek, amellyel 72 ezer (!) új rajongót szereztek a szerző Facebook-oldalának.

Első lépésként létrehoztak egy visszaszámlálót, amelyen a rajongók nemcsak azt követhették, hány nap van még hátra kedvencük új regényének megjelenéséig, de exkluzív ajánlókat is olvashattak a művel kapcsolatban. Mindeközben arra buzdították a követőket, hogy fotózzák le magukat John Grisham könyveivel, a beküldött fotókból pedig borítóképet készítettek.

A legnagyobb dobást a kampány során a geocaching ötletére épülő kincsvadászat jelentette. Mivel a könyvben az arany különleges szerepet játszik, ötezer, speciálisan erre a célra készített érmét rejtettek el országszerte: a játékban résztvevőknek ezeket kellett felkutatniuk és újra elrejteniük. Mindeközben egy térképen követhette mindenki figyelemmel, milyen messzire jutnak a „Grishman Geocoin”-ok az eredeti rejtekhelyüktől. A részvételt egy játékkal ösztönözték: az érmék megtalálói fotókat küldhettek be egy Facebook-applikáción keresztül, a legjobbnak ítélt fénykép beküldője pedig egy valódi aranyrudat nyert.

A célzott hirdetési kampányt a Facebookon csak 10 nappal a könyv megjelenése előtt indították el, ennek célja már egyértelműen az volt, hogy növeljék a rajongók és a könyv-előrendelések számát. Az eredmény a már említett rajongószám-növekedés mellett: a The Racketeer már megjelenésekor első helyet szerzett a The New York Times bestseller-listáján.

Szólj hozzá!

Nem pr és nem digitális, mégis fontos: Spanyolországban indítottak egy kampányt, mely a gyerekeknek szól, és amit csak ők láthatnak. Az aktivitás során használt plakátok ugyanis a felnőttek magasságában csak egy szomorú arcú kisfiút mutatnak, azonban a tíz év alatti gyerekek magasságában már láthatók az arcán ejtett sebek és más sérülések is.

Ezenkívül egy mondat is megjelenik: "Ha valaki bánt, hívj fel minket és segítünk." Így titokban tudnak üzenni a bántalmazott gyerekeknek, némi eséllyel anélkül, hogy a valószínűleg éppen velük tartózkodó bántalmazójuk ezt észrevenné.

Nagyon okos kampány, ami bár ijesztő lehet a gyerekek számára, lehetőséget teremt a velük való beszélgetésre a családon belüli erőszakról, illetve más jellegű bántalmazásokról. Talán még az érintett gyerekeken is segít.

Szólj hozzá!

Míg a régi webkettőzős időkben teljes képtelenségnek tartottuk, hogy rendesen ki tudjuk számolni a közösségimédia-tevékenység ROI-ját, addig mára egyértelműen elfogadottá vált a dolog. Bevallom, azért szkeptikus vagyok a mai napig ezzel kapcsolatban, de azt elismerem, hogy egyre okosabb módszerek vannak arra, hogy legalább megközelítőleg meg tudjuk mondani, hogy egyáltalán megérte-e egy kampánnyal annyit foglalkozni a közösségi médiában.

A dolgot már meglehetősen szofisztikáltan is kezelhetjük, erre példa a Marketingland egyik vendégszerzőjének írása. Ő arra hívja fel a figyelmet, hogy ne elemezgessünk csupán az elemzés kedvéért, hogy aztán senki ne olvassa el a riportjainkat és ne is elemezzük túl a kampányokat, mert akkor nem fogunk semmire választ kapni.

Nan Dawkins azt tanácsolja, hogy összpontosítsunk néhány alapvető elemre és ezeket rögzítsük is. A legfontosabbak: a funkció, a közönség és a kapcsolódó üzleti célok. Mit értünk ezalatt? A Twittert például többféle céllal használhatjuk, melyek néha egymást váltogatják. Lehet a csatornánk funkciója ügyfélszolgálat, de próbálhatunk víruskampányt is indítani (ha még van ilyen naiv lélek). A kettő sikerének értékeléséhez más és más adatokat kell felhasználnunk. Az ügyfélszolgálati funkciónál fontos a beérkező kérések, kérdések és a válaszok száma, míg a víruskampányban inkább a retweeteket kell figyelembe venni. Ezeket megfelelően kell kezelni az excel tábláinkban.

A második tipp, hogy határozzunk meg olyan eseteket, melyek kezelése azonnali reakciót kíván. Ilyen például, ha lemegy egy szint alá a követők aktivitási szintje vagy éppen valami nagyon sok megosztást kap – ilyenkor kell kicsit még ráerősíteni mondjuk egy poszt promóval vagy hirdetéssel.

A harmadik tipp, hogy össze kell kapcsolni a különböző eszközeinket. Nem kell túlbonyolítani, mert már a legkézenfekvőbb összehangolással is sokat egyszerűsíthetünk a munkánkon. Össze lehet például kötni a közösségimédia-figyelő rendszerünk adatait a webanalitikával, a CRM rendszerrel vagy az e-mail menedzsment eszközeinkkel.

Így már elég okos elemzéseket hozhatunk össze, igaz a megfelelő adatok meghatározása, kibányászása és az elemzések összeállításához szükséges munkafolyamatok kialakítása hatalmas munka elsőre, ráadásul ügyfelenként finomhangolni kell a módszereket. Utána viszont már könnyebben lehet boldogulni és lényegretörő elemzéseket tudunk készíteni.

Szólj hozzá!

A Pew Research legújabb kutatásából kiderül, hogy a hírfogyasztás mértékére igen kedvező hatással van mobileszközök terjedése. Minden feltételezéssel ellentétben a kutatásból kiderül, hogy minél több eszközt használunk, annál több hírt fogyasztunk: nem az egységnyi idő oszlik meg az eszközök között, hanem a tevékenységre szánt idő bővül azoknál, akik több eszközt is napi szinten használnak. 

Ráadásul a felmérés arra is rámutat, hogy az eszközök beszerzésével általánosan bővült a felhasználók egyéni, hírfogyasztással töltött ideje is. 

A legtöbben hosszabb riportokat, beszámolókat, blogposztokat vagy oknyomozó riportokat olvasnak tableten, mindezt munkaidő előtt és után. Ezen felhasználók 72%-a egyáltalán nem tudatosan kereste ezeket a tartalmakat, azokat ismerőseik, kedvenc bloggereik ajánlásai révén találták meg. 

Azok akik fizetett tartalmat fogyasztanak digitális formában általában mélyebb elkötelezettséggel is rendelkezik az adott sajtótermék iránt. Erre abból lehet következtetni, hogy magasabb azok aránya, akik nem csak digitális, de print előfizetésekkel is rendelkeznek.

Mindebből az általunk már többször és több fórumon is hangoztatott következtetéseket lehet levonni. Online tartalmainkat - ma már - elengedhetetlen többféle mobil eszközre is optimalizálni. Hirdetési portfóliónkat is ki kell terjeszteni ezekre az eszközökre. Valamint az elkötelezettség mértékének magasabb szintjére építve exkluzív és csak ezeken az eszközökön is elérhető tartalmakat is elő kell állítanunk leghűségesebb ügyfeleinknek, olvasóinknak, felhasználóinknak. 

Forrás: journalism.org

Szólj hozzá!

A Facebook Timeline hamarosan nemcsak egy választható lehetőség, hanem kötelező megjelenési forma lesz minden rajongói oldal számára. Persze ez nem újdonság, hiszen már nagyon sokan átálltak az új rendszerre, az utolsó pillanatig kiváróknak pedig biztosan szerepel a naptárában a március 30-i határidő.

Van egy kiváló példa, ami a Timeline egyik érdekes funkciójának használatára vonatkozik, ez pedig a címben is szereplő mérföldkő, vagy eredeti elnevezésén a Milestone. Ezzel biztosítanak lehetőséget az oldalak tartalmát kezelők és előállítók számára, hogy az adott vállalat történelmét is megjeleníthessék a Facebookon. Visszamenőleg, tetszőlegesen megadott időpontokra vihetünk fel posztokat, akár a közösségi oldal alakulását évtizedekkel megelőző időpontokra is. Aki foglalkozik vállalati kommunikációval, pontosan tudja, mennyire szeretik a vezetők azt, ha a vállalkozás múltját össze lehet kötni az aktuális üzenetekkel és tevékenységgel.

Az Old Spiceonline kampányai évek óta a best practice gyűjtemények állandó szereplői, teljes joggal, hiszen akcióik átütő sikerűek, és ezt az eredményt időről időre meg is tudják ismételni. Az egyetlen jogos kifogás csupán az lehet, hogy nem mernek radikálisan változtatni egy bevált koncepción. Egy másik, ennél jogosabb kifogás az lehet, hogy miért kellett az európai piacra egy fehér karakterrel helyettesíteni Isaiah Mustafa-t, de ez már egy másik témakör lenne.)

Szerencsés helyzetben van a Procter & Gamble(akik fordíthatnának kicsit több energiát Wikipédia szócikkük karbantartására), mert szinte semmilyen modoros vagy mesterkélt hangnemhez nem köti őket egyik márkájuk vagy termék célcsoportjuk sem. Ez nyilván nem mondható el minden vállalatról. Azonban amilyen mérföldköveket feltöltöttek, az több mint szórakoztató, és biztos vagyok benne, hogy nagy mértékben növelte a felhasználók által az oldalon eltöltött idő mennyiségét.

Elsőként rögtön itt van az alapítás idejére helyezett poszt. Minden bizonnyal nem egy ninja leopárd volt az egyik alapítója a márkának, de csupán azzal, hogy nem veszik magukat komolyan, az online térben már közelebb kerültek a természetesnek ható kommunikációhoz.

Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy ezt a stílust nem lehet korlátlanul használni, de jóval szélesebb körben alkalmazhatnák a vállalatok idehaza is, mint jelenleg.

Egy másik tényleg humoros poszt, ami ugyanennek a leopárdnak és partnerének köszönhető, hogy 18 évvel később vált elérhetővé a fogyasztók számára házi mozgóképrögzítés (VCR) technológiája, mivel elsüllyesztették az azt szállító hajót. Még szerencse, hogy a hollywoodi sztárok anyukáit túlnyomó részben sikerült megmenteni, az 5 legvonzóbb hölgy személyében. Még a teljesen komolytalan tartalomba is beleviszik az imázs formáló szempontokat. Tulajdonképpen hagyományt hamisítanak jelenlegi kommunikációjukhoz.

Így folytatják hosszan és sok poszton keresztül. Mint például a háború utáni, úgynevezett Nagy Generáció elnevezéséhez is kitaláltak valamit. Ezeknek mind-mind jelentősége van. Növelik az oldalon eltöltött időt és az interakciók számát is. Nem egy esetben ezeken a mérföldköveken nagyobb a felhasználói aktivitás mértéke, mint a mindennapos tartalmon. Azonban ezt nem szabad lebecsülni, hiszen ezen interakciók révén a mindennapos posztok nagyobb valószínűséggel jelennek meg a felhasználók hírfolyamában, amivel az oldal természetes elérésének mértéke növelhető.

Csak gratulálni lehet a kreatív ügynökségnek, mert egy hasznos funkciót megint sikeresen alkalmaztak az Old Spice márka imázsára.

forrás 

Szólj hozzá!

 Egyre kevesebbet fotózunk a jó öreg digitális fényképezőgépekkel, mivel sokkal kényelmesebb már erre is a telefont használni: mindig kéznél van, a képek azonnal megoszthatóak ismerőseinkkel, ráadásul az Instragramnak és sok hasonló alkalmazásnak köszönhetően egy mozdulattal különböző effektekkel tehetjük azokat izgalmasabbá.

Ennek persze megvan az a hátránya, hogy a legtöbb fotónk mérete és minősége problémássá teszi a jó minőségű nyomatok készítését, amelyekkel például a falat díszíthetnénk. Erre a problémára kínál megoldást a CanvasPop, melynek segítségével instagramos fotóinkból jó minőségű, elegáns faliképek készíthetőek. A megrendelés pofonegyszerű, közvetlenül Instagram accountunkhoz kapcsolható ez a megoldás, mely a nyomtatáson túl a nemkívánatos pixelhibákat is eltávolítja képeinkről.

Via Alltop

Szólj hozzá!

A CBS amerikai médiabirodalom egyik tagja, az idén 20. születésnapját ünneplő technológiai portál, a ZDNet hírt közölt az új európai adatvédelmi szabályokkal kapcsolatban. Az Egyesült Államokban, szintén a tervezett új szabályozással összefüggésben, nagyon népszerű téma az online adatkezelés, az információ-szabadság, a felhasználói jogok és kötelezettségek. Ezért nem is meglepő, hogy a témát érintő minden hírmorzsával azonnal foglalkozik a szaksajtó.

A portál cikke leginkább az amerikai vállalatok számára érdekes és kockázatos elemeket említi. Így azt is, hogy az európai felhasználók adatai milyen feltételekkel adhatóak ki, amerikai hivatalok adatszolgáltatási kérelmei kielégítésére. A szeptember 11-i terrortámadást követően az Egyesült Államokban lényegében kiépítették az efféle kérelmek közjogi kereteit, azonban Európában sokkal szigorúbbak az adatkezelési szabályok. 

A svájci Davosban a héten megrendezésre kerülő Világgazdasági Fórumon készül nyilvánosságra hozni az európai tervezetet Viviane Reding, az Unió alapjogi biztosa, legalábbis parlamenti forrásokra hivatkozva ezt állítja a szerző.

Amennyiben a szigorúbb európai jogszabályokat is be kell tartania például a Facebooknak vagy a Google-nek, akkor csak a felhasználók személyes beleegyezésével adhatnak ki adatokat harmadik félnek. (Ez nem csak a hatóságokkal való kapcsolatban hozhat merőben új kereteket, de szélsőséges esetben a hirdetési piacokat is átrendezheti!) Ezenkívül biztosítani kellene a felhasználói adatok végleges törlésének a lehetőségét, amit jelenleg egyik vállalat sem tesz meg. Azonban, ha nem tesznek eleget a feltételezett kritériumoknak, horribilis összegű bírságra számíthatnak, amelynek a mértéke az EU-s gyakorlatnak megfelelően elérheti akár a globális, éves forgalmuk 10 százalékát! A kiszivárgott tervezet egyébként 5 százalékot említ, míg egyes források 3 százalékos plafonról beszélnek.

Akárhogy is, nehéz idők várnak a globális online vállalatokra! Amint konkrétumok birtokába jutunk, közölni fogjuk, hiszen a szabályozás alapvetően érinti majd a közösségi média használatát. 

Szólj hozzá!

A Guardian adta hírül, hogy egy angol, névjegyek gyártására szakosodott cég és a Facebook hivatalosan is megállapodtak: a több mint 800 millió felhasználó mindegyike számára elérhető a Facebook-névjegy. 

Ahogy a kommentelők többsége, mi sem ájultunk el a megvalósítástól, hiszen lényegében csupán a Timeline-unk fejlécének kinyomtatásáról van szó. A megrendelést magát is a Facebookon keresztül tudjuk kezdeményezni – persze csak ha van Timeline-unk. Saját fejlécünkben az About-ra klikkelve meg kell keresnünk a Contact Info dobozt. Abban egy kis ikon, egy kártya vezet át minket a moo.com oldalára, ahol elvégezhetjük a személyre szabást, és leadhatjuk a megrendelést, ami egyenlőre valóban teljesen ingyenes.

Később 50 darab mindösszesen 10 fontba kerül majd, ami kifejezetten barátinak tűnik. Az első kétszázezer megrendelő pedig ingyen juthat hozzá a kártyához. 

Szólj hozzá!

A közösségi médiával foglalkozó hazai blogok, a Trendlabort is beleértve, általában nemzetközi statisztikák elemzésével próbálják a hazai folyamatokat bemutatni, a közösségi média használatának relevanciáját megfelelően alátámasztani. Korábban már tettünk rá kísérletet, hogy a nemzeti sajátosságainkat felvázoljuk a témában, amikor elkészítettük a Trendlabor Médiaindexet, melyben az újságírók közösségi média preferenciáit vizsgáltuk. 

Az online kommunikációval 1994 (!) óta foglalkozó Jay Baer blogján pár napja tett közzé egy nagyon érdekes infografikát, mely saját előadásán alapul, és a kereskedelmi célú Facebook Rajongói Oldalak tartalmának optimalizálásával foglalkozik. Néhány állításával ellentétes statisztikák állnak rendelkezésünkre, ezért foglalkozunk a témával. Egy lokális sajátosságra bukkantunk? Vagy a különbség abból adódik, hogy jóval kisebb mennyiségű adat áll a mi rendelkezésünkre?

Lássuk először Jay infografikáját és annak állításait. A B2C posztok, vagyis a vállalati profilok és az ügyfelek kommunikációjának időzítése az, amit most górcső alá vennénk. Nem meglepő, hogy az általuk vizsgált legtöbb oldal hétköznapokon és a napközbeni órákban, kvázi munkaidőben posztol. 

Ezután adatokkal támasztja azt alá az előadás, mely a Slideshare-en megtekinthető, hogy hétvégén, azon belül is vasárnap, illetve hétköznap az esti órákban jóval nagyobb mértékű elkötelezettséget mértek a rajongóknál. Ezt egyébként a felhasználói interakciók alapján állapították meg. 

Az általunk kezelt, több tízezer fős követőtáborral rendelkező rajongói oldalak elmúlt fél éves statisztikáit elemezve az alábbi hasonlóságokat és különbségeket állapíthatjuk meg: 

1. Az esti órákban semmiképpen sem beszélhetünk jelentősebb mértékű interakciókról. A felhasználói aktivitás döntő többsége reggel 7 és délután 2 óra között zajlik, míg egy további, pörgős időszakra délután 3 és este 7 között kerül sor, azonban ezt követően a csak látogató és a kapcsolatot létesítő felhasználók száma is elhanyagolható szintre csökken. Ezt egyébként mi nem csak ennél az oldalnál tapasztaltuk.
2. Az elmúlt fél évben ugyan a szombat ennek a csoportnak az életében is a legaktívabb nap volt, ugyanakkor a vasárnap már csak az 5. nap, ha az elkötelezettség alapján állítjuk sorba őket. Ennek ellenére semmiképpen sem jelentenénk ki, hogy a hétvége erősebb, mint a hétköznapok, mivel az elmúlt 6 hónapban minden hónapban más nap mutatja a legnagyobb felhasználói elkötelezettséget. 

Az infografika záró gondolataival azonban feltétel nélkül egyet kell értenünk, hiszen a legfontosabb valóban az, hogy az adott vállalkozást ismerve állítsunk fel egy hipotézist a lokális felhasználói szokások alapján, ehhez egy előre meghatározott ideig tartsuk magunkat és a rendelkezésre álló adatok segítségével vizsgáljuk felül azt a kísérleti időszak leteltével. Nekünk egyetlen csoportunk sincs, ami pontosan visszaigazolná Jay állításait, de ezek ugyanakkor nem állnak össze egy egységes elméletté, amivel cáfolhatnánk állításait. Ez vajon azt jelenti, hogy kiforratlanok még a hazai Facebook felhasználói szokások? Nektek mi a tapasztalatotok?

Szólj hozzá!

Szólj hozzá!

A Steve Jobs a prezentáció mestere c. könyv abból a szempontból furcsa, hogy szerzője abból a – mondjuk ki, alapvetően hibás – feltételezésből indult ki, hogy az Apple-vezért utánozva válhatunk hozzá hasonlóan briliáns és sikeres előadóvá, ahogy ezt a könyv elején ki is fejti: „megismerhetjük és követhetjük Jobs minden egyes módszerét, hogy olyan hatást érjünk el, mint ő. Ha utánozzuk és felhasználjuk, amit ő kitalált, mi is tudunk olyan előadásokat tartani, ami a székhez láncolja a közönséget.”  Vélhetően az alábbi előadó is ilyesmivel próbálkozott, mindenki döntse el, mennyire lehet minden esetben hatékony ez a módszer.

A képregény mestersége c. könyv Scott McCloud-tól nem prezentációkészítők, hanem képregényrajzolók számára készült, mégis sokat tanulhatunk belőle, ha már Prezi.com-ban dolgozunk. A PowerPoint után ezt az eszközt használva ugyanis kiszakadunk a jó öreg diaoldalak kényelméből (vagy inkább szorításából), és ha hatásos vetítést szeretnénk tartani, a zoomolásos technikára alapozva úgy kell felépítenünk az anyagot, mintha képregényt rajzolnánk: megfelelően kell adagolni a közeli képeket, a kis részletek megmutatását, illetve a tág perspektívákat bemutató képeket, és olyan egyedülálló, saját világot kell teremteni, ami valósággal beszippantja a közönséget. Persze nincs szó arról hogy rajzolnunk is kéne, de a különböző képek és szövegek megfelelő bemutatásába, ennek alapvető szabályaiba egy hasznos bevezetést kaphatunk. Ebben a legnagyobb segítséget szerintem a jelenleg elérhető könyvek közül ez a képregényes útmutató adja, s az innen átvett vizuális mesterfogásokon túl már csak a fantáziánkon múlik, mennyire lesz egyedi, és hatásos a végeredmény.

Szólj hozzá!