13/07/08 Menthető-e a menthetetlen?

Madalina Rita

Valószínűleg nem sokan hallottatok Paula Deenről, aminek talán az lehetett az oka, hogy zsíros, főként az USA déli konyháján alapuló recepteket adott a világnak, illetve leginkább szülőhazájának. Ott viszont nagyon ismert volt, ha másról nem, akkor a fánkba töltött hamburger és hasonló őrületek miatt. Nagyon sok szponzora volt, rengeteg termékhez adta a nevét, éttermei voltak, partikat szervezett, szóval egyfajta déli Martha Stewart volt.

 

Egészen június elejéig, amikor is egy korábbi üzletvezetője, aki a Paula Deen és bátyja, „Bubba” által indított, de nagyrészt az utóbbi által irányított étteremben dolgozott, be nem perelte. A vád szerint rasszista és szexista inzultusoknak volt kitéve többedmagával, így például külön mosdót kellett használnia a fekete/latino és a fehér dolgozóknak, Bubba folyamatosan négerezett és bántó vicceket mesélt, pornót nézett a számítógépén és ehhez hasonlók.

 

A hírre egymás után jöttek a kiegészítő információk más korábbi dolgozóktól, például arról, hogy az éttermi felszolgálóknak ingyen, illetve sörért kellett dolgoznia a partikon, és ezek között volt olyan, ahova csak fekete munkatársakat választottak ki. Mindebből egyrészt az kerekedik ki, hogy alapvetően Paula Deen testvéréről szól az egész hercehurca, de persze az is sejthető, hogy nem áll tőle sem távol a rasszizmus és hogy nem igazán jó vezető.

 

Ebből még ki lehetett volna keveredni viszonylag kevés kárt szenvedve egy gyors bocsánatkéréssel és annak megpendítésével, hogy a jövőben Bubba legfeljebb vendég lehet a közös éttermükben, és ki fogják dolgozni a diverzitás elfogadásán alapuló irányelveket. Utána meg elmehetett volna hosszabb időre valahova, hogy megvárja, míg leül a vihar és kisebb léptékben, de újra folytathatta volna a főzést.

 

Ehelyett elkezdett össze-vissza nyilatkozni, egymásnak ellentmondó üzenetekkel. Egy alkalommal bevallotta például, hogy többször használta már a „néger” szót, másszor azt mondta, hogy egyszer 1986-ban négerezett le egy bankrablót ijedtében, amikor az egy fegyvert tartott a fejéhez, aztán egyszer azt mondta, hogy nem igazán tudja, hogy kinek mi a bántó, utána meg, hogy „hát szörnyű dolgokat mondanak ezek a fiatalok egymásra” (Ne keressétek a logikát)

 

Teljes a káosz tehát, amit súlyosbított, hogy Paula Deen valószínűleg önjáró, tehát ha van is pr-ese, nem hallgat rá, illetve egy idő után eltérítik az érzelmei. A legsúlyosabb hatása viszont annak volt a Deen imázsára nézve, hogy a felfordulást kihasználva nagy csinadrattával kiléptek mögüle a szponzorai. Valószínű, hogy már egy ideje ciki volt egy nemrég cukorbetegséggel diagnosztizált sztárszakács támogatása, így ez mindenképp jól jött, és még a saját értékeiket is eldarálhatták a közleményeikben.

 

Félreértés ne essék: Paula Deen valószínűleg tényleg rasszista, és még rendesen bocsánatot sem tud kérni. Az is valószínű viszont, hogy ahogy ő maga is utalt rá: a botrány felfújása sok ember (és cég) érdekeit szolgálta. 

Hogy ezek után sikerül-e menteni a menthetetlent? Valószínűleg azoknak van igaza, akik szerint már sosem fog a régi fényében ragyogni a Deen-birodalom. Sok munkával azonban még visszatornázhatja magát az elfogadott szintre, ami azért még mindig jobb, mint a szakácsok páriájaként hamburgerezni egyedül a szavannákon. 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!



süti beállítások módosítása