The #Buzz Report Hírlevél

thumbnail_03.png

Hogyan lehet sikeres egy vállalat a közösségi médiában? Melyek a pozitív példák, és melyek azok a hibák, amelyekből tanulni érdemes? Kéthetente kiválogatjuk Önnek a legjobb esettanulmányokat, kampányokat.

A napi.hu legfrisebb hírei


15/07/02 Gyilkos robotról tweetelt Sarah O'Connor - rápörögtek a Terminator-rajongók

Sajti Botond

A Financial Times egyik munkatársa, akit történetesen Sarah O'Connornak hívnak, közzétett egy hírt a Twitter-csatornáján arról, hogy egy robot egy munkás halálát okozta az egyik német Volskwagen-gyárban.

Saját bevallása szerint Sarah nem látta a Terminatort, sosem hallott a Skynetről, így igencsak meglepődött, amikor a film rajongói elárasztották olyan vicces üzenetekkel, mint például:

"Jöjjön velem, ha élni akar!"

"Kérlek nagyon vigyázz John Connorra, már csak benne bízhatunk!"

"Ezek szerint a Skynet hivatalosan is beindult!"

és több mint hatezren retweetelték a posztját.

linda-hamilton-as-sarah-connor-in-the-terminator.jpg

Sarah-t kellemetlenül érinti ez a hirtelen jött érdeklődés, mivel saját bevallása szerint amúgy általában olyan unalmas gazdasági témákról szokott írogatni a Twitteren, amivel a kutya sem foglalkozik.

Forrás



Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

1 komment

14/11/10 Hemingwrite: az e-könyvolvasó után jön az e-írógép

Sajti Botond

Elsőre talán furcsa ötletnek tűnik a mai világban egy kizárólag írásra alkalmas készüléket piacra dobni, de ha jobban belegondolunk abba, milyen gyakran szakítja meg a legtöbb ember a különböző szövegek írását a közösségi oldalak vagy a hírportálok kényszeres csekkolása miatt, és ez mennyivel veti vissza a produktivitást, akkor már nagyon is indokoltnak tűnik egy ilyen eszköz megjelenése.

 

A Hemingwrite készítői arra vállalkoztak, hogy az írás számítógépek és szövegszerkesztők előtti korszakának élményét adják vissza, kombinálva az olyan korszerű megoldásokkal, mint a wifin át működő felhőbe mentés vagy a Google és Evernote integráció. A billentyűzet a lehető legkényelmesebb és leggyorsabb gépelést teszi lehetővé, a több mint hat hétig működő akkuidő és a szembarát kijelző pedig az e-könyvolvasók esetén már bevált receptet követi. Mindehhez természetesen az írógépeket idéző dizájn társul.

hemingwriter.jpg

Használata irodalmi művek elkészítéséhez, munkához, blogíráshoz és egyetemi tanulmányok során egyaránt hasznos lehet, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a táblagépek és okostelefonok elterjedésével egyre többek kezéből csúszik ki a hosszabb szövegek elkészítésére is alkalmas billentyűzet.




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

5 komment

14/09/11 ISIS: a terror brandje

Labossa Lajos

Az Iszlám Állam szunnita terrorszervezetet övező kiemelt médiafigyelem számos, angol nyelvterületen működő cég számára hozott nem várt kihívásokat az utóbbi néhány hónapban. A problémát az okozza, hogy főleg az amerikai média a mai napig ISIS-ként hivatkozik a szélsőségesekre.

Az Iszlám Állam angol elnevezése egyébként a következő módon változott az elmúlt időszakban:

1. ISIL (Islamic State of Iraq and the Levant)
2. ISIS (Islamic State of Iraq and Syria)
3. IS (Islamic State)

Nézzük meg, hogyan kezelték a kialakult helyzetet az Isis nevet használó márkák:

 

1.jpg

 

Az Isis mobiltárcát fejlesztő startup rövid úton névcserére kényszerült, mivel nem akartak közösséget vállalni az újságírókat lefejező szélsőségesekkel. A cég gyorsan reagált és kiaknázták a nevükkel kapcsolatos médiafelhajtást, számos megjelenést besöpörve, ami rá is fért a Google Wallet, a PayPal és a Venmo árnyékában kókadozó startupra.

 

2.PNG

 

Az Ann Summers brit fehérnemű- és szexuális segédeszközgyártó pár nappal James Foley amerikai újságíró lefejezése után jött ki Isis névre keresztelt fehérneműcsaládjával. A felháborodásra azt válaszolták, hogy a kampány újratervezése megoldhatatlan feladat elé állította volna őket, azonban elnézést kértek mindenkitől, akit megbántottak volna a névválasztással. 

 

3.jpg

 

Ne feledkezzünk meg az egyiptomi anyaistennő, Ízisz után nevüket kapó nőkről sem. Az amerikai Isis Martinez petíciót indított azzal a céllal, hogy a média ne használja az ISIS elnevezést az Iszlám Államra, hanem alkalmazzák az eredeti ISIL (Islamic State of Iraq and the Levant) nevet.

 

4.jpg

 

Az Isis metálzenekarra szintén rájárt a rúd, számos rajongójuk üzent nekik, hogy nem szívesen hordják pólóikat mostanában.

 

5.PNG

 

Az Isis gyógyszercég szóvivője szerint nincs szükség rebrandingre a 25 éves vállalat esetében, mivel vásárlóik részéről – akik főként orvosok – nem számítanak felháborodott reakciókra.

 

6.png

 

A politikai események miatt végrehajtott rebranding nem egyedülálló a történelemben. 1945-ben a brit SS Cars változtatta nevét Jaguar-ra, elkerülendő a náci rohamosztagosok okozta negatív konnotációt az autómárka kapcsán. Ahogy a logójukat elnézzük, okosan döntöttek.

 

Forrás:

Russia Today
The Independent
Bloomberg Businessweek 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

2 komment

14/01/28 A SodaStream letiltott Super Bowl spotja - váratlan cenzúra vagy tudatos PR-fogás?

Sajti Botond

Az amerikai Fox csatorna letiltotta a SodaStream Super Bowl-ra szánt reklámját, mivel a spot végén az érzékien szódát kortyolgató Scarlett Johansson egy "bocs Coke és Pepsi!" mondattal fejezi be monológját. Nem először jár így a SodaStream, ugyanis tavaly a CBS tett hasonlóképp keresztbe a hirdetőnek. A cég igazgatója, Daniel Birnbaum tiltakozott az eljárás ellen, mivel Amerikában teljesen bevett szokás a versenytársak említése a reklámokban, de szerinte a csatorna fél a két nagy üdítőital-gyártó óriástól, akik jelentős összegeket költenek el a Foxnál. "Ilyesmi Kínában szokott történni, amerikaiként is csalódott vagyok" - kommentálta a történteket Birnbaum. A Fox és a Pepsi részéről nem nyilatkoztak az ügyben, a Coca Cola szóvivője viszont egyértelműen kijelentette, hogy ők nem gyakoroltak nyomást a csatornára. 

scarlett-superbowl.jpg

Az ember első hallásra hajlamos automatikusan a kisebb, szerényebb lehetőségekkel rendelkező SodaStreammel szimpatizálni, de az, hogy már másodszor történik ilyen eset, némi gyanakvásra adhat okot, hogy valójában egy jól kitalált PR-fogásról van szó. A recept nem ismeretlen a Super Bowl történetében: készíts egy reklámot, amit várhatóan letilt majd a csatorna, és utána számos helyen nyilatkozhatsz majd a méltánytalan eljáráson! A SodaStream spotja amúgy csak egy lett volna a sok közül, de így jelentős további médiafelülethez is jutottak, névismertségük tovább javul, ráadásul a közvélemény nagy része várhatóan az oldalukra áll a nagyobb és hatalmasabb versenytársakkal szemben. A reklám ráadásul így is le fog menni a csatornán, csak a szöveg  problémás utolsó sorát cserélik le.

Forrás: USA Today




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

2 komment

13/11/21 A pápa PR-guruja

Madalina Rita

Kétségtelen, hogy Ferenc pápa megjelenése a poszton, illetve kommunikációja friss levegővel árasztotta el a Vatikánt és általában véve a keresztény egyházat: közvetlen, már-már bohókás, korábban teljesen ismeretlen eszközökkel operál, és sokat mosolyog. Neki tényleg elhiszik sokan, hogy komolyan veszi, amit prédikál és aszerint is él.

 

A különbség annyira látványos az elődeihez képest, hogy sokan tűnődnek azon, mennyi ebből a teljesen őszinte megnyilvánulás, és mennyi írható fel a pápa amerikai pr-esének, Greg Burke-nek a számlájára?

 

Érdekes módon épp a Vice magazin készített egy háttércikket az új gururól, aki gyerekkorától vallásos volt, ma pedig az ellentmondásos, többek között cölibátust hirdető Opus Dei tagja. Ő azt mondja magáról, hogy a feladata csupán az, hogy a Vatikán megtalálja a fő üzenetet, és hogy ezt mindenki következetesen képviselje.

 

A Vatikán ugyanis alapvetően olyan, mint egy kis olasz falu – szerinte -, ahol mindenki a maga ura. Ezt kell neki összefognia. Amikor kérdezték tőle, hogy Ferenc pápa mennyiben tudatos kommunikátor, azt válaszolta: „Nem mondanám, hogy Ferenc pápa jó kommunikátor, ez inkább pejoratív megnevezés szerintem. Én inkább azt mondanám, hogy jó keresztény.”

 

Ha érdekel titeket Ferenc Pápa Twitter-feedje, kövessétek a @Pontifex usert. 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

13/10/07 Katasztrófahelyzetek kezelése külföldön és itthon

Varga Zita Hella

Dr. Kriskó Edina egyetemi adjunktus (Budapesti Gazdasági Főiskola, Külkereskedelmi Kar) régóta vizsgálja az újmédia eszközök alkalmazását a kommunikációban, a válsághelyzetekben. Évek óta hangoztatja ő is, hogy a közösségi média fejlődése és térnyerése következtében a katasztrófavédelmi szervek sem támaszkodhatnak csupán a hagyományos médiára és eszközökre a nyilvános kommunikációban.

A Budapesti Gazdasági Főiskolán október 4-én megrendezett, „A válság hatása az intézményi kommunikációra” című konferencián dr. Kiskó Edina két kommunikációs szempontból izgalmas eset kapcsán hasonlította össze a hazai és amerikai trendeket. Mivel a 2013. márciusi hóhelyzet kapcsán sok elemzés napvilágot látott, ezért minket elsősorban az érdekelt, hogyan látja a szakember az állami szervek közösségi média kommunikációját az áprilisban történt bostoni robbantás kapcsán. Természetesen a beszélgetés során kikerülhetetlen volt, hogy ne történjen meg a magyar és az amerikai helyzet összehasonlítása.

Krisko_Edina_bgf.jpg

Miért pont a magyar hóhelyzet és az amerikai bostoni robbantásos merénylet kommunikációját hozta példaként előadásában?

Mert csak egy hónap különbség van a két eset között, és éppen ezért számomra is nagyon szembeötlő volt az a különbség, amennyivel az amerikai szervek előrébb tartanak az újmédia eszközök használatában.

A bostoni eset azért is nagyon érdekes, mert ha most eltekintünk a hagyományos és online sajtómegjelenésektől (csak a Boston Globe több mint 500 cikket jegyez a témában), akkor azt látjuk, hogy a Boston Police Department a merényletet követő 3 óra elteltével rendkívül tudatosan irányította kommunikációját az újmédia eszközök segítségével is.  Helyi idő szerint délután 2 óra 50-kor és 12 másodperccel később bekövetkező robbanásról szóló hír kapcsán kb. 3 óra elteltével került fel a szakszerű tájékoztatás a Facebookra és a Twitterre, és onnantól kezdve folyamatosan érkezett az információ. Az elkövetkező napokban (április 15-19.) 155 tweet indult útjára a Boston Police Department profiljában, és ezt mintegy 60 bejegyzés kísérte a Facebookon.

De számos más újmédia eszköz szerepet kapott a bostoni merénylet kommunikációjában. A Google Person Finder – alkalmazás, amelyet már a Haiti földrengéskor is használtak a szeretteiket felkutatni akaró netpolgárok - a bostoni robbantáskor külön témát indított: Boston Marathon Explosions címmel[1]. A YouTube ugyancsak külön csatornát szerkesztett Boston Marathon Bombings néven.[2]

Ugyanakkor előadásában arra utalt, hogy a közösségi média – bár megkerülhetetlen – mégsem a legmegbízhatóbb eszköz.

A közösségi média 3-5 évvel ezelőtt még az intimitást, bizalmat és személyességet jelentette a hírfolyam szempontjából. Az olyan microblogok, mint a Twitter az első kézből jövő információk, telefonnal készített fotók és hangfelvételek azonnali spontán közzétételét jelentették, ahol a tartalmat még nem szerkesztették médiamunkások és pr-esek. Ma ez változóban van, és ezzel együtt a kezdeti frissesség és vitalitás is csorbát szenved, a hírek késnek, tudatosabban konstruáltak.

Ezt látjuk Boston kapcsán is, ahol órák telnek el, mire a rendőrség profiljában megerősíti a robbantások tényét. De megteszi és ezzel óriási nyilvános hírfolyamot indít. Az alig fél órával az első bejegyzés után születő hírnek, amely a 2 halottról és a 22 sebesültről számol be, már 7400 megosztója van (retweet). Ez a szám emelkedik az olyan közléseknél, ahol az áldozatok vagy a feltételezett elkövetők letartóztatásának meg(nem)történte kerülnek középpontba (8000, majd 10000 fölé kúszik a megosztások száma).

Ugyanakkor a hírfolyamokban megjelent jó pár olyan hír, amely azóta sem bizonyult igaznak. A bostoni terrorcselekmény kapcsán erre is találunk példát szép számmal:

  • a bostoni JFK Könyvtárban is volt egy robbantás összefüggésben a maratonival
  • egy szaúdi személyt már letartóztattak a bombák miatt
  • egy repeszgránátoktól sebesült muszlim férfit őriznek valamelyik kórházban, aki érintett a merényletben
  • a megosztások pénzadományokat jelentenek a sebesültek számára, oszd meg…
  • a célba ért futók tovább futottak egyenesen a kórházig, hogy vért adjanak a rászorulóknak stb.

Minden információ hitelesnek tűnő forrásból származott, azonosítható módon és egymástó függetlenül jelent meg, mindazonáltal egyetlen egy sem bizonyult belőle igaznak, ennek ellenére váltak tényekké a Twitter által.

Az interjú elején megemlítette, hogy nagy a különbség a hazai és az amerikai szervek közösségi média használata kapcsán. Miben látja a különbségeket?

A két eset, a hóhelyzet és a bostoni merénylet kommunikációs kezelése, mintha azt sugallná, más-más fejlődési fázisban járunk a válságkommunikáció terén.

Itthon még nem látjuk, vagy ha látjuk[3], nem merjük meglovagolni a közösségi média-eszközök előnyeit. A hóhelyzet kommunikációs kezelése világosan megmutatta, hogy a hatóságok, s érintett szervezetek éltek az online kommunikáció (első generációs) eszközével, de nem használták ki a lakosság sokkal közvetlenebb és gyorsabb elérését jelentő második generációs (web 2.0-ás) alkalmazásokat, a közösségi média eszközeit. Ahogy jómagam, évek óta hangoztatom (Kriskó, 2012a, 2012b, Kriskó, 2012c), és jelentésében az ombudsman is leszögezi „… megállapítható, hogy a „webkettes” technológia ugrásszerű fejlődése és elterjedése következtében a katasztrófavédelmi szervek sem a lakosságfelkészítés, sem pedig a kríziskommunikáció esetében nem támaszkodhatnak csupán a hagyományos médiára és kommunikációs eszközök használatára.”

A bostoni robbantásos merénylet pedig azt példázza, hogy a külföld, aki megint előttünk jár, már a hibák és nehézségek kiküszöbölésére hívja fel a figyelmet.

Az újságírók joggal látják a jelenségben a „médiatölcsér” fejre állítását, ahol az ő kapuőri szerepük megszűnik, és a hivatásosok által szelektált és szerkesztett tartalmak helyett áramolhat minden információ kéretlenül és igaztalanul is. Ez aláhúzza a klasszikus újságírás olyan alapvető tételét, minthogy a híreket legalább két független forrásból ellenőrizni kell.

Szervezeti oldalról az információk kontrollja igényel újabb és újabb felkészültségeket, a közösség, a szleng ismerete, a dinamikák helyes alakítása. Magyar oldalról az elhatározás bátorsága hiányzik talán még.

 

 



[3] Itt meg kell jegyeznünk, hogy sok előremutató szakmai vita volt már hazánkban a második generációs webalkalmazások rendészeti működésben való megjelenésének lehetőségeiről. Említhetnénk a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészetelméleti Kutatóműhelyének rendezvényeit, vagy a Pécsi Határőr éves konferenciáját.




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

1 komment

13/07/15 Most már kinyomtathatod magad 3D-ben

Madalina Rita

Egy német cég nemrég bemutatta új termékét, a Twinkindet, amely leszkenneli az embereket és kis háromdimenziós figurákat nyomtat belőlük. Szóval lényegében a kliensek kitehetik a saját kis műanyagképmásukat a polcra. Valószínűleg imádni fogják az emberek, ha már széles körben elérhetővé fog válni. 

Úgy látom, még kicsit kidolgozatlan a végeredmény, de már most lenyűgöző. Nézzétek meg a fejlesztő cég galériájában is, ide csak egy képet teszek fel:




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

9 komment

13/07/15 Két Apple-hír

Madalina Rita

Paul Deneve érkezése

Még az előző héten tudósítottak róla, hogy az Yves Saint Laurent vezérigazgatója, Paul Deneve átigazol az Apple-höz, hogy a speciális projektekkel foglalkozzon. Nagyon érdekes lépés első pillantásra, de átnézve Deneve pályáját érthető a választás: a divatiparban eltöltött majdnem két évtizedet megelőzően már dolgozott az Apple-nél és más nagyobb vállalatoknál - a divatiparon kívüli világ tehát nem áll tőle távol. Az Yves Saint Laurent-nél nagyon nagy változásokat hozott az általa kiválasztott Hedi Slimane, ami nagyon ellentmondásos, de jövedelmező lépésnek bizonyult. Mivel egy CEO-nak az egyik legfontosabb feladata egy vízió véghezvitele és ehhez a megfelelő emberek megtalálása és megtartása, elképzelhető, hogy a látszólag orientációját vesztett Apple újra határozott, új pályára áll. Mindent egybevetve viszont kicsit gyanús, hogy éppen most hagyta ott az Yves Saint Laurent-t Deneve. (The Verge)

 

Könyvkartell

További hír, hogy az Apple még Steve Jobs idejében (és irányításával) árkartell-megállapodásokat kötött nagy kiadókkal, mert le akarta törni az Amazon egyeduralmát az e-könyvek piacán. Az alig leplezett kartell lényege az volt, hogy az Amazonnál szokásos 9.99 dolláros könyvárhoz képest 12.99 és 14.99 dollárért lehetett az Apple Store-jában vásárolni. Első látásra ezzel jobban jártak a könyvkiadók, viszont figyelembe véve, hogy az Amazon felé olyan árat állapítottak meg, amilyet akartak, tehát kerestek 13-15 dollárt egyébként is, az Apple-nél viszont a megállapított ár 30 százaléka landolt, elég egyértelműen látható, hogy már kevésbé igazolható a döntés. Ráadásul az eladások is csökkentek az Apple Store-ban a magasabb árak miatt, ami végképp rontott a helyzeten. A bíróság egyébként belátta, hogy a könyvkiadóknak muszáj volt egységesen fellépniük mind az Apple-lel, mind az Amazonnal szemben, mert máskülönben nem vették volna őket komolyan, sőt egy tollvonással kivették volna őket a kínálatból. A lényeg, hogy végül úgy néz ki, hogy az Amazon győzedelmeskedik. (Slate)

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

13/07/08 Menthető-e a menthetetlen?

Madalina Rita

Valószínűleg nem sokan hallottatok Paula Deenről, aminek talán az lehetett az oka, hogy zsíros, főként az USA déli konyháján alapuló recepteket adott a világnak, illetve leginkább szülőhazájának. Ott viszont nagyon ismert volt, ha másról nem, akkor a fánkba töltött hamburger és hasonló őrületek miatt. Nagyon sok szponzora volt, rengeteg termékhez adta a nevét, éttermei voltak, partikat szervezett, szóval egyfajta déli Martha Stewart volt.

 

Egészen június elejéig, amikor is egy korábbi üzletvezetője, aki a Paula Deen és bátyja, „Bubba” által indított, de nagyrészt az utóbbi által irányított étteremben dolgozott, be nem perelte. A vád szerint rasszista és szexista inzultusoknak volt kitéve többedmagával, így például külön mosdót kellett használnia a fekete/latino és a fehér dolgozóknak, Bubba folyamatosan négerezett és bántó vicceket mesélt, pornót nézett a számítógépén és ehhez hasonlók.

 

A hírre egymás után jöttek a kiegészítő információk más korábbi dolgozóktól, például arról, hogy az éttermi felszolgálóknak ingyen, illetve sörért kellett dolgoznia a partikon, és ezek között volt olyan, ahova csak fekete munkatársakat választottak ki. Mindebből egyrészt az kerekedik ki, hogy alapvetően Paula Deen testvéréről szól az egész hercehurca, de persze az is sejthető, hogy nem áll tőle sem távol a rasszizmus és hogy nem igazán jó vezető.

 

Ebből még ki lehetett volna keveredni viszonylag kevés kárt szenvedve egy gyors bocsánatkéréssel és annak megpendítésével, hogy a jövőben Bubba legfeljebb vendég lehet a közös éttermükben, és ki fogják dolgozni a diverzitás elfogadásán alapuló irányelveket. Utána meg elmehetett volna hosszabb időre valahova, hogy megvárja, míg leül a vihar és kisebb léptékben, de újra folytathatta volna a főzést.

 

Ehelyett elkezdett össze-vissza nyilatkozni, egymásnak ellentmondó üzenetekkel. Egy alkalommal bevallotta például, hogy többször használta már a „néger” szót, másszor azt mondta, hogy egyszer 1986-ban négerezett le egy bankrablót ijedtében, amikor az egy fegyvert tartott a fejéhez, aztán egyszer azt mondta, hogy nem igazán tudja, hogy kinek mi a bántó, utána meg, hogy „hát szörnyű dolgokat mondanak ezek a fiatalok egymásra” (Ne keressétek a logikát)

 

Teljes a káosz tehát, amit súlyosbított, hogy Paula Deen valószínűleg önjáró, tehát ha van is pr-ese, nem hallgat rá, illetve egy idő után eltérítik az érzelmei. A legsúlyosabb hatása viszont annak volt a Deen imázsára nézve, hogy a felfordulást kihasználva nagy csinadrattával kiléptek mögüle a szponzorai. Valószínű, hogy már egy ideje ciki volt egy nemrég cukorbetegséggel diagnosztizált sztárszakács támogatása, így ez mindenképp jól jött, és még a saját értékeiket is eldarálhatták a közleményeikben.

 

Félreértés ne essék: Paula Deen valószínűleg tényleg rasszista, és még rendesen bocsánatot sem tud kérni. Az is valószínű viszont, hogy ahogy ő maga is utalt rá: a botrány felfújása sok ember (és cég) érdekeit szolgálta. 

Hogy ezek után sikerül-e menteni a menthetetlent? Valószínűleg azoknak van igaza, akik szerint már sosem fog a régi fényében ragyogni a Deen-birodalom. Sok munkával azonban még visszatornázhatja magát az elfogadott szintre, ami azért még mindig jobb, mint a szakácsok páriájaként hamburgerezni egyedül a szavannákon. 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

13/05/15 Geocaching és heti összeesküvés-elmélet

TakácsTímea

Úgy tűnik, a forgalomcsökkenés egyre extrémebb megoldásokra sarkallja a legnagyobb könyvkiadókat is, akik szinte bármit megtesznek, hogy eladásaikat szinten tartsák – különösen, ha jól bejáratott bestseller-szerzőikről van szó.

 

Nemrég járta be a hír a médiát, miszerint a Da Vinci-kód szerzője, Dan Brown új könyvét hat hét alatt fordították le egy olaszországi földalatti bunkerben, fegyveres őrök felügyelete mellett. A fordítóktól minden, személyes kommunikációra alkalmas eszközt is elvettek erre az időszakra. A rendkívül szigorú intézkedések célja a hír szerint az információk kiszivárgásának megakadályozása volt. Hm… Talán nem én vagyok az egyetlen, akiben felmerült, hogy az egyébként mértékadó médiumokban is megjelent információ akár egy „igaz vagy hamis” játék része is lehetne, de mindenesetre igencsak jól illik Dan Brown titokzatos, rejtélyekkel teli világához. Nos, akármit tartsunk is a műfordítók megbízhatósága felől, annyi bizonyos, hogy a megjelenést néhány nappal megelőző hírverés nem ártott meg az Inferno-nak.

 

A könyvet egyébként az egyik legnagyobb amerikai kiadó, a Doubleday jegyzi, amely szívesen használ kreatív eszközöket az olvasók elérésére. John Grisham legújabb könyve, a The Racketeer promója során is bevetették a nehéztüzérséget, és olyan Facebook-kampányt kreáltak a regénynek, amellyel 72 ezer (!) új rajongót szereztek a szerző Facebook-oldalának.

 

Első lépésként létrehoztak egy visszaszámlálót, amelyen a rajongók nemcsak azt követhették, hány nap van még hátra kedvencük új regényének megjelenéséig, de exkluzív ajánlókat is olvashattak a művel kapcsolatban. Mindeközben arra buzdították a követőket, hogy fotózzák le magukat John Grisham könyveivel, a beküldött fotókból pedig borítóképet készítettek.

 

A legnagyobb dobást a kampány során a geocaching ötletére épülő kincsvadászat jelentette. Mivel a könyvben az arany különleges szerepet játszik, ötezer, speciálisan erre a célra készített érmét rejtettek el országszerte: a játékban résztvevőknek ezeket kellett felkutatniuk és újra elrejteniük. Mindeközben egy térképen követhette mindenki figyelemmel, milyen messzire jutnak a „Grishman Geocoin”-ok az eredeti rejtekhelyüktől. A részvételt egy játékkal ösztönözték: az érmék megtalálói fotókat küldhettek be egy Facebook-applikáción keresztül, a legjobbnak ítélt fénykép beküldője pedig egy valódi aranyrudat nyert.

 

A célzott hirdetési kampányt a Facebookon csak 10 nappal a könyv megjelenése előtt indították el, ennek célja már egyértelműen az volt, hogy növeljék a rajongók és a könyv-előrendelések számát. Az eredmény a már említett rajongószám-növekedés mellett: a The Racketeer már megjelenésekor első helyet szerzett a The New York Times bestseller-listáján.




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

12/11/20 A kommunikációs szakma előtt álló tíz legnagyobb kihívás

Sajti Botond

Milyen kihívásokkal szembesül a kommunikációs szakma napjainkban? Erre a kérdésre keresi a választ egy izgalmas tanulmány, amelyet a Plank Center tett közzé egy 23 országban, közel 4500 PR-szakember részvételével megvalósított felmérés alapján. Az anyag reális képet fest a kommunikációs szakmában aktuális problémákról, és egyben arra is enged következtetni, mely kihívások kezelése terén számíthatunk komolyabb előrelépésre, és mely kérdések maradhatnak hosszabb távon is nyitottak.

challenges.jpg

Az eredmények a napjainkban leginkább aktuálisnak tartott témák mellett komoly generációs szakadékokat is feltártak az idősebb PR-vezetők és a fiatal, feltörekvő generáció között. A kutatás egyik fontos megállapítása szerint ahogy a szakemberek idővel egyre tapasztaltabbá és elismertebbé válnak, úgy lesznek egyre magabiztosabbak saját döntéseikkel kapcsolatban, és egyre kevésbé nyitottak a kritikus véleményekre – inkább elképzeléseik megerősítését, mintsem megkérdőjelezését várják el környezetüktől. Ez szükségszerűen megnehezíti a gyors és hatékony igazodást a változásokhoz, ami a válaszadásban is megmutatkozott: az idősebb generáció sokkal komolyabb szakmai kihívásnak látta a digitális média terjedését és az információáramlás felgyorsulását, mint fiatalabb kollégáik, akik számára ez már inkább természetes jelenség, melynek kezeléséhez már rendelkeznek a szükséges képességekkel, nem pedig egy megoldandó, súlyos probléma.

Szintén érdekes különbségeket mutat a felmérés az eltérő kultúrákhoz tartozó országok között: a latin-amerikai országokban aktív szakemberek sokkal inkább nyitottak a változásokra és gyorsabban reagálnak az új trendekre, mint például brit és német kollégáik. Ebben közrejátszik az is, hogy a harmadik világbeli országokban a kommunikációs területen dolgozók átlagéletkora fiatalabb, mint a nyugat-európai országokban. Ráadásul utóbbiakban a szakmának is komolyabb hagyományai vannak, így művelői is kissé konzervatívabbak, nehezebben változtatnak a jól bevett(nek hitt) megoldásokon.

Közös pontnak tekinthető világszerte a kommunikációs munka mérhetősége iránti fokozódó igény, ami egy olyan problémát jelent a szakma számára, amelyről már évtizedek óta folyik a diskurzus, de általánosan használható megoldás máig nem született erre. Ezt amúgy jelenleg a latin-amerikai és az ázsiai országokban tartják a legfontosabbnak, de szinte mindenhol aktívan foglalkoznak vele.

De nézzük, mi is a tíz legfontosabb kihívás a kommunikációs szakemberek szerint világszerte e felmérés alapján!

  1. Az információáramlás gyorsaságának és mennyiségének kezelése
  2. A potenciális krízishelyzetek gyors és hatékony kezelése
  3. A digitális forradalom és a közösségi média előretörése
  4. A munkatársak elkötelezettségének erősítése
  5. A kommunikáció hatékonyságának mérése, számszerűsítése
  6. A transzparencia iránti növekvő igény kielégítése
  7. A tehetségek megtalálása, fejlesztése és megtartása
  8. A CSR-rel kapcsolatos igények kielégítése
  9. Kultúraközi különbségekből fakadó kommunikációs eltérések kezelése
  10. A szakma megítélésének javítása

theplankcenter.jpg

A megkérdezettek első helyre sorolták a megnövekedett információmennyiség kezelésének problémáját: hogyan azonosítsák a fontos és releváns tartalmakat, illetve hogyan menedzseljék a kapcsolatteremtésre, interakcióra irányuló lehetőségek (különböző felületek és eszközök) folyamatos bővülését. A gyorsuló információáramlással szorosan összefügg a krízishelyzetek kezelésének kérdése, amit az előbb említett trend értelemszerűen nehezebbé tesz. Ehhez kapcsolódik a digitális média terjedése is (forradalomról 2012-ben ebben a témában talán már túlzás beszélni – a felmérésben mégis így említik ezt a jelenséget), ami alapjaiban formálja át a kommunikációs szakma eszköztárát és napi gyakorlatát. Jelentős különbséget jelent viszont az egyes országok között, hogy ezt Észtország, Lettország és Oroszország csak az utolsó helyre sorolta a fontossági listán.

Nagy a nyomás a kommunikációs munka eredményeinek mérhetővé tétele terén a szakembereken, erre utal, hogy Nagy-Britanniában, Brazíliában, Mexikóban, Chilében, Indiában és Dél-Koreában egyaránt az első vagy a második helyre sorolták ezt a kihívást, ami összesítettben is az ötödik helyen végzett. Életkor szerinti megosztásban érdekesség, hogy a fiatalok szerint ez most a legfontosabb probléma (szemben idősebb, vezető beosztású kollégáikkal, akik inkább a digitális média terjedésének kezelését tartják a leginkább kihívást jelentő feladatnak).

A tehetségek megtalálása és kinevelése, illetve a munkatársak elkötelezettségének erősítése Latin-Amerikában, Indiában és Kínában egyaránt különösen komoly problémát jelent. Ezekben az országokban jóval előrébb sorolták ezt a kérdést, mint például Németországban, Nagy-Britanniában és az USA-ban. Az utóbbi két országban a transzparencia és a CSR ügye is jóval hátrébb végzett a globális átlaghoz képest, kiemelten fontosnak tartják viszont ezeket a témákat a német szakemberek. Összesítettben utolsó helyre került a szakma megítélésének javítása, de a fiatalok körében ez a kérdés a legfontosabb kihívások közé tartozik.

A felmérés készítői arra is rákérdeztek, hogyan kezelik a szakemberek ezeket a kihívásokat. A digitális média terjedése kapcsán a válaszok nem voltak meglepőek: képességek fejlesztése, meglevő munkatársak továbbképzése, új szakértők, külső specialisták alkalmazása és a közösségi felületek monitorozása. Érdekesek voltak viszont a kommunikáció mérhetőségével kapcsolatos válaszok, a legtöbben ugyanis úgy nyilatkoztak, hogy a médiajelenlét monitorozásával és elemzésével kívánnak megfelelni a mérések iránti növekvő igényeknek, de sokan például a hatékonyságot az üzleti teljesítmény szintjén kívánják vizsgálni, míg mások a nem pénzügyi mérőszámokra fognak támaszkodni. Mindez arra utal, hogy rövidtávon továbbra sem számíthatunk a probléma megoldására.




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá! · 1 trackback

12/05/08 A láthatatlan reklám

Berkes Ákos

Sydney nyüzsgő party-negyedében indította el első női dezodorának kampányát a Lynx, amely hazánkban, az európai piac néhány további országához hasonlóan, más néven kapható.

Az éjszakai, "közterületi" megjelenés lényege az volt, hogy egy üresen álló ház ablakaiba olyan LCD kijelzőket szereltek, amelyekre egy egyszerű polarizáló réteget ragasztottak. Az egyféleképpen polarizált fény csak különleges szemüvegekkel vált átláthatóvá. Vagyis a nézelődők számára csak akkor derült ki, hogy mi is folyik a házban, az ablakok mögött, ha felvették a rendelkezésre álló - party-negyedhez illő módon a Ray Ban klasszikus Wayfarer modelljét imitáló - színes szemüvegeket.

Nem csak a helyszín helyes megválasztását, a technika helyes integrálását vagy akár magát az ötletet hasznos értékelni a videó kapcsán. Érdemes felismerni a tendenciát, hogy a látványos közterületi megjelenések jelentik az egyik legjobban használható online tartalom-forrást, mellyel a helyszíni elérés gyakorlatilag korlátlanul, de biztosan határok nélkül többszörözhető meg. Ráadásul a 18-34 éves korosztály, a marketerek számára legfontosabb célcsoport érhető el a leghatékonyabban a Youtube-on (vagy bármely más online felületen) keresztül.




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

2 komment

12/03/14 A KONY 2012-sztori és annak tanulságai

FLOW PR

Aki korábban még sosem hallott Joseph Kony-ról, a vallási fanatizmusáról és mészárlásairól elhíresült afrikai vezérről, az az elmúlt hetekben biztosan megismerkedett vele, hiszen már a kereskedelmi csatornák híradói is ezzel foglalkoztak. Az internet legújabb „sztárja” egy amerikai szervezetnek, az Invisible Children-nek (IC) köszönheti világhírnevét. Az azóta egyre több gyanúba keveredő IC döntött úgy, hogy videót forgat az afrikai terroristavezérről, az LRA (Lord’s Resistance Army) szervezet vezetőjének, Joseph Kony tevékenységeiről. Céljuk volt, hogy a szerintük eddig sokak számára láthatatlan vezért ismertté tegyék. 

Miért Joseph Kony? 
 
Joseph Kony Észak-Ugandában fegyveres harcot kezdett a kormányzat ellen 1986-ban, nem sokkal később már az LRA élén egy erősen vallási állam létrehozása vált a céljává. A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) az ENSZ és az USA is küzd azért, hogy elfogják a vezért. Barack Obama tavaly száz amerikai katonai szakértőt küldött Ugandába, ezzel segítve Kony elfogatását. Az IC nem titkolt célja, hogy kampányával nyomást gyakoroljon Obamára és nyomatékosítsa benne az ügy fontosságát. 
 
A kampány és a mögötte álló szervezet jelenleg támadások egyre erősebb kereszttüzében áll, nézzük, hogyan reagáltak a válságkommunikációs helyzetekre.
 
 
Milyen kampánnyal lehet egy terroristavezért berobbantani a köztudatba?
 
Ahhoz, hogy a Kony-jelenség pillanatok alatt bekerüljön a köztudatba, Jason Russel rendező és az IC csapata a közösségi média erejét alkalmazta: a Facebookon engedte útjára a terroristavezérről szóló, a Youtube-ra feltöltött 30 perces filmet. A kampány elérte célját, hiszen már közel 80 millióan nézték meg a videót. A sikerben kulcsfontosságú, hogy a kampány mellé húsz ismert ember is adta a nevét, többek közt Mark Zuckerberger és George Clooney. 
 
Kony lett az internet legújabb sztárja
 
A kampány hatására a vezér neve közismert lett, viszont az IC nem feltétlenül azt a cél érte el, amit szeretett volna. Egyre többen állítják: többet árt ez a kampány, mint használ. Sok téves információ kering, valamint az IC szervezetét rengeteg támadás éri a hitelességét illetően. Kritikusok gyanús saját érdekek meghúzódását hangsúlyozzák több fórumon is, mi szerint az IC a hozzá érkező anyagi támogatásoknak közel 70%-át saját szervezetük fenntartására fordítja, és nem az afrikai gyerekekre, ahogyan ezt megszólalásaikban hirdetik. 
 
Mi a teendő akkor, ha egy nemes cél érdekében zajló kampányt támadások érnek?
 
Az IC közösségi kampányát és törekvéseit sok támadás érte, amely médiaroham válságkommunikációs tanulságait a PR Daily 5 pontban jól összefoglalta. Több szálon indult meg az ostrom a kampány ellen: felmerült, hogy az LRA-val kapcsolatos információk nem relevánsak és csak a felszíni helyzetet mutatják. Az adománygyűjtés újabb gyanúba keverte a szervezetet, ahogy az is kiderült, hogy az IC könyvelése nem átlátható egyáltalán. A szervezettel kapcsolatban felmerült az a vád is, hogy egymillió dollárt kapott a JPMorgan Chase banktól, ami a Tullow Oil elnevezésű, ugandai olajkitermeléssel foglalkozó olajcég befektetője. Nézzük meg hogyan reagált az IC ezekre a kérdésekre, ugyanis válságkommunikációs szempontból több tanulsággal is rendelkezik.
 
1. Azonnal kommunikálj
 
Ha egy kampányt támadások érnek, fontos, hogy az érintett egyből reagáljon. Ha nincs gyors válasz, úgy tűnhet, hogy bujkál, hogy valamit rejteget. Ha sok időre van szükség a saját álláspontok megvédésére és nincs mögötte egy erős háttér, az nem vet jó fényt a kampányra.
 
2. A felmerülő vádakat pontosan határozd meg
 
Az IC honlapját elárasztották a látogatók a videó megjelenése napján, amire a szervezet nem volt felkészülve. A rendszer összeomlott, de estére már helyrehozták és összeszedve az őket ért vádakat, leírták álláspontjukat a „hamis és félrevezető információkkal” kapcsolatban. Nem riadtak vissza semelyik vádtól sem, a konkrét aggályok figyelembevételével beszéltek a kampányról. Ez egyaránt tartalmazta a részletes információkat, a szervezet pénzügyeit és kiadási gyakorlatát illetően.
 
3. Vond bele a közösségi médiát is a válaszodba
 
Mivel az IC a kampánya során elsősorban a közösségi média erejét használta, így nem meglepő módon a Facebookon és a Twitteren is azonnal reagált az érintett támadásokra, és közvetlenül az embereknek juttatta el válaszüzeneteit. A személyes hangvétel és közvetlenség képes a hitelesség visszaállítására.
 
4. Hagyd, hogy mások is kiálljanak melletted
 
Amikor egy kampány során támadások érnek, a hitelességed automatikusan csökken. Nem számít, hogy mi az igazság, csak az számít, hogy a közvélemény mit gondol. Felmerül a kérdés, hogyan lehet visszanyerni a hitelességet? Legyenek hiteles, külső kommunikátorok, akik véleményformálóak és a te álláspontodat képviselik. Az IC 24 órán belül reagált az őket érő támadásokra, hiteles forrásokkal támasztották alá álláspontját. 
 
5. Kérj nyilvános hozzászólásokat 
 
Hasonló helyzetben a szervezetek, márkák a közösségi médián keresztül kérnek segítséget, de gyakran ezek is más irányba mennek el, mint ahogy a jóslatok alapján gondolnák. Az IC döntéshozókat, hasonló szervezetek embereit, sőt LRA sújtotta embereket is és a nagyközönséget is megkérte, hogy segítse munkáját. Arra kérték az embereket, hogy ha kritikát fogalmaznak meg, konkretizálják azokat, mert érdemi párbeszéd csak így alakulhat ki. Valamint arra is felhívták a figyelmet, hogy ha valaki nem ért egyet tevékenységeikkel, akkor azt ossza meg és ajánljon alternatívát, amit szintén fontolóra vesznek majd.
 
 
Annak ellenére, hogy az IC egy jó célt szolgáló, figyelemfelkeltő kampány létrehozását szerette volna, olyan kritikákat kapott, ami megrendítette az emberek bizalmát a szervezettel kapcsolatban. Sokat olvasni arról, hogy az őket ért vádak igazak, de ezt mindenkinek önmagának kell eldöntenie, melyik forrást tekinti hitelesnek. Az vitathatatlan, hogy az IC válságkommunikációja egyelőre állja a sarat, de hogy a továbbiakban milyen irányba halad a történet, az a jövő zenéje. Az nem vitatható el tőlük, hogy olyan közösségi média kampányt vittek véghez, amely egy videót az eddigi legrövidebb idő alatt juttatta el a legtöbb emberhez.  Ugyanakkor, ahogyan azt több külpolitikai szakértő is megjegyezte, ez az egész jelenség csak csepp a tengerben, még ha Kony-t ki is iktatnák, nem sok minden változna hirtelen. Egyre több véleményformáló kampányol az IC ellen, és buzdít más, hitelesebb nonprofit szervezetek anyagi támogatására
 
A történetnek még nincs vége, de minden jel szerint ez a kampány sem olyan egyértelmű siker sztori, mint aminek első ránézésre látszott. Sőt…



Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá! · 1 trackback

11/10/06 Digital PR Award 2011

Berkes Ákos

A PR News Online kiosztotta a Digital PR Awards 2011 díjat, és a díjazottak között találunk egy-két érdekes megoldást, amelyekről mindenképp célszerű szólnunk pár szóban itt, a Trendlaboron is.

CSR kategóriában például az AT&T, Amerika legnagyobb múltú telekommunikációs vállalata, nyert díjat. Kampányukkal a vezetés közbeni SMS-ezés veszélyeire kívánták felhívni a figyelmet. Készítettek egy 10 perces dokumentumfilmet, amelyben valódi tragédiákat dolgoznak fel. A kampányhoz diákok csatlakoztak, hogy elmondják saját történeteiket.

A verseny/játék kategóriában a Nikon Festivalt díjazták, amely teljes egészében a közösségi média szereplői által előállított videótartalomra épített. A fesztivál ideje alatt az oldalt több mint fél millióan keresték fel és több mint 2200 pályázatot nyújtottak be, míg a vonatkozó Twitter-megjelenések száma meghaladta a 62 milliót! Nem mintha a vállalat termékeit be kellene mutatni az online videós tartalmat előállító felhasználóknak...

A Nikon Festival győztes filmje.

A 2011-es japán földrengésben megsérült atomerőmű kapcsán szükséges volt, hogy az amerikai közvélemény számára az atomenergia ügynökség bizonyítani tudja, hogy a technológia biztonságos. Ezért létrehoztak egy kvázi online hírszobát a Twitteren, ami a krízis kapcsán felmerülő híreket és szakértői anyagokat közvetítette az újságírók felé, valamint egy blogot és egy Youtube csatornát is a részletes tájékoztatásért. A díjat a krízis kommunikáció kategóriában osztották ki. 

Digitális marketing kategóriában több részkategóriát is létrehoztak, a kampányok költségei szerint. A 100 ezer és 300 ezer dollár közötti, középső kategória díjazottja a Cheerios gabonapehely gyártója lett, amely Facebook-kampányával érdemelte ki a díjat. A reggelizés közbeni partikhoz küldtek eszközöket a rajongóknak, akik ezeket az eseményeket dokumentálták és megosztották a vállalattal. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Érdemes végigböngészni a teljes listát, hiszen a világ legmenőbb ügynökségei legnagyobb idei kampányait gyűjti össze, és minden kategóriában további kiemelt pályázókat is megemlítenek. Az, hogy mindez ilyen mértékben kerül feldolgozásra, az online PR kommunikáció relevanciáját és, 2011-ben kijelenthetjük, nélkülözhetetlenségét mutatja. 

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

11/03/07 Guided by a Local: végre egy izgalmas utazós site

Madalina Rita

A turista és az utazó között hatalmas különbség van, én legalábbis nagyon utálom, ha egy városból csak annyit kapok meg, amit séta és nézelődés közben tapasztalok meg. (Nem beszélve az állandósuló derékfájásról). Az évek során rájöttem, hogy akkor élvezek igazán egy utat, ha van valaki, aki megmutatja, hogyan zajlanak a mindennapok, hova érdemes elmenni, és beszél az életéről, saját magáról. Mindig ezek az utazások sikerülnek a legjobban, ezért ha van esély egy helyi ismerőssel vagy ismerős barátjával találkozni, kapva kapok az alkalmon.

Nem feltétlenül kell azonban előzetesen ismerni az alkalmi idegenvezetőnket, ezt végül is a Couchsurfing és más hasonló oldalak létezése óta tudjuk. Sokan viszolyognak azonban attól, hogy egy ismeretlen kanapéján vagy padlóján aludjanak egy külföldi nyaralás során, nem szívesen mondanának le viszont a vendéglátók tippjeiről, ismereteiről. Nekik szól a Guided by a Local nevű site, ami az önkéntes idegenvezetőket gyűjti. 

Ide olyan emberek jelentkeznek, akik szeretnék bemutatni a várost, ahol élnek, és közben szívesen ismerkednének meg kedves külföldi utazókkal. Csak regisztrálniuk kell, elmondani, hogy kik ők, mik ők, és hogy elsősorban milyen oldalát mutatnák meg a városnak. Az egyes userek pontot is kapnak, ez hivatott némi minőségbiztosítást belevinni a dologba.

Valószínűleg ki fogom próbálni a dolgot, tényleg akár csak egy közös kávézás erejéig, hogy egy-két óra beszélgetés során képet kapjak arról, mi zajlik éppen a meglátogatott városban. Site elmentve!

 

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

11/02/23 Egy jó koncepció: TaskRabbit

Madalina Rita

Korábban már tudósítottunk olyan site-ról, ahol kisebb szolgáltatásokat lehet nagyon olcsón igénybe venni a legkülönbözőbb emberektől. Ezt a koncepciót fordította meg a TaskRabbit mögött álló házaspár: itt nem a potenciális ügyfelek keresgélnek, hanem a szolgáltatók böngésznek az ügyfelek és a kiadandó feladatok között.

Ez sokkal kényelmesebb és előnyösebb pozíció, mint amikor egy kisebb munka elvégeztetéséért végig kell keresgélni egy egyre duzzadó listát. 

 

 

 

 

 

 

 

 

Olyan dolgokról van itt szó, mint mondjuk a függönyök kimosása, szövegek begépelése, Ikeás bútorok összeszerelése, stb. Jó marketinges érzékkel ráadásul a visszatérő ügyfelek két deal után a harmadikat ingyen megkapják. Zseniális és csodálatos. 

Vannak hasonló példák, ilyenek az önzetlenebb szívességbankok, de ha őszinték vagyunk, könnyű belátni, hogy a pénz azért igazi motivációt teremt, és az ilyen site-ok motorja.

Kár, hogy várhatóan nem ez lesz a következő Groupon, de hátha itthon is lesz egy hasonló site. Öt-tíz éven belül biztosan. :)

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

10/03/08 Ezer forintos bolt

Madalina Rita

Találtam egy site-ot, a Fiverrt, ahol öt dollárért, azaz majdnem ezer forintért lehet a legkülönbözőbb szolgáltatásokat igénybe venni és természetesen árulni. Az alacsony ár miatt ez olyan, mint egy szívességbolt, viszont mivel mégiscsak fizetni kell valamennyit, így biztos, hogy ez a megoldás életképesebb, hiszen ha egy adott feladatért valaki pénzt kap, azt lelkiismeretesebben végzi és a másik oldalon is hasonlóan alakul a dolog: ha már fizettem valamiért, akkor használni is fogom azt.

Hogy miket lehet venni az ezer forintos boltban? Távsegítséget különböző szoftverproblémák megoldására, rövidebb szövegek lefordítását, oktatást, döntési segítséget telefon vagy számítógépválasztásban, de akár azt is eldönti nekünk egy kedves ismeretlen, hogy egy vitában kinek van igaza, vagy éppen képeslapot küld nekünk egy egzotikus helyről.

 

 

A site a szabadúszók mekkája, hiszen kisebb feladatok tömegét lehet felvinni a rendszerbe, amiből a globális piacon megfelelő szolgáltatások esetén nagy számú megrendelés, azaz sokszor ezer forint folyhat be. A fizetés ráadásul könnyű, mert Paypalen keresztül történik, így tényleg másodpercek kérdése a számla kiegyenlítése.

A megrendelők számára főként az olyan feladatok elvégeztetése lehet vonzó, amit gyorsan kellene megoldani, illetve látható, hogy a felmerült probléma nagysága és a megoldására fordítandó idő nem állnak szerencsés arányban egymással.

Kérdés, hogy egy lokalizált verzió vagy egy teljesen magyar fejlesztés mennyire lehetne életképes, hiszen elég kicsi ez a piac és talán még mindig idegen számunkra ez a célratörő, pragmatikus pénzkeresési megoldás. Egy site-portfolió tagjaként viszont érdemes lehet kísérletezni vele.

 

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

10/03/04 És milyenek a felnőttek?

Madalina Rita

Már több posztban foglalkoztunk a tinédzserek médiafogyasztási szokásaival, ami eléggé eltér az USÁ-ban és Európában. Most a felnőttekről jött ki egy kutatás, ami ugyan sokmindenre nem enged következteni Magyarországot illetően, mégis érdekes áttekinteni, mik voltak a tapasztalatok, hiszen némi késéssel és különbséggel ugyan, de nálunk is bekövetkeznek a regisztrált változások.

 
A Pew Internet kifejezetten azt vizsgálta meg 2259 ember megkérdezésével, hogy milyen forrásokból tájékozódnak a felnőtt felhasználók. Ami az online híreket illeti, 75 százaléke-mailben továbbított, illetve közösségi site-okon olvasható posztokban talált híreket olvas el, és 52 százalékuk továbbítja is, amit talált - többnyire ugyanazon a csatornán.
 
Az általános hírfogyasztást tekintve a megkérdezettek 59 százaléka kombinálja az online és az offline forrásokat (ahogyan az várható volt), szám szerint hat helyről gyűjtik be az információkat. 
 
Természetesen a TV a legnépszerűbb hírforrás (78 százalék számára, ráadásul a helyi kiadások), az internet  második helyen van (61 százalék), ezt követi a rádió és az újságok. 
 
Ami meglepő, hogy a kutatásban résztvevőknek csupán 17 százaléka olvassa az olyan nagy, országos lapokat, mint a New York Times vagy a USA Today.
 
Jellemző eredmény még, hogy a mobiltelefon egyre fontosabb eszközzé válik ezen a téren is, a telefontulajdonosok 28 százaléka fogyasztja a híreket ezen a platformon, személyre szabott felületen. 
 
A trend, amelynek kirajzolódását leginkább a média 2.0 elkötelezett hívei várták, egyértelműen kirajzolódik az eredményekből: a hírfogyasztók viszonylag nagy része, 37 százalék résztvesz a hírgyártás folyamatában - kommentálja, megosztja azokat a különböző közösségi site-okon.
 
Bár itthon valószínűleg eltérő eredményeket kapnánk, az egyes médiatípusok népszerűsége hasonlóan alakul és várhatóan - főként az okostelefonok elterjedésével és a mobilinternet megbízhatóbbá és olcsóbbá válásával - a mobiltelefon is sokkal fontosabb helyet fog betölteni a hírfogyasztásban, mint jelenleg. Már csak az a kérdés, hogy a nyomtatott lapok meddig, milyen formában fognak fennmaradni nálunk, milyen stratégia mentén próbálnak majd túlélni. 
 
 

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

10/02/22 Rajongóknak ingyen reggeli – kisvállalkozások a közösségi médiában

PrivyCouncil

Korábban arról írtunk, hogy a költséghatékonyság miatt mennyire hasznos lehetne a kisebb üzletek, vállalkozások jelenléte a közösségi médiában. Ha ügyesen használnák azt, jó ötletekkel, szélesebb körben megismertethetnék magukat és új ügyfeleket is szerezhetnének. Magyar kisvállalkozásokat is kerestünk a Facebookon, és azt találtuk, hogy csupán kevesen használják, és még kevesebben használják jól a lehetőségeket.

Egy egyesült államok-beli kutatás szerint az ottani kisvállalkozások közösségi média-használata 2009-re megduplázódott, 12 százalékról 24 százalékra emelkedett. A kutatók által kidolgozott Small Business Succes  Index-ből (SSBI) kiderül: a kisvállalkozók egyre inkább a blogok, a Facebook és a LinkedIn felé fordulnak. Az SSBI eredményei szerint ezeknek a vállalkozásoknak a fő elvárása, hogy hogy új ügyfeleket szerezzenek, márkát építsenek, növeljék az ügyfélhűsége és több csatornán legyenek jelen. 

Legfőbb jellemzők:

· 75%-uk felteszi weboldalának címét egy közösségi oldalra,
 
· 61%-uk új ügyfelek szerzésére használja a közösségi médiát,
 
· 57% épített hálózatot a LinkedIn-en,
 
· 45% reméli, hogy a közösségi médiában való jelenlét egy éven belül jövedelmezővé válik.
 
A kutatás eredményei alapján azt jósolják, hogy a közösségimédia-költségek az előkelő harmadik helyet foglalják majd el a kisvállalkozások marketingköltéseinek sorrendjében az elkövetkező két évben.
 
Várható, hogy egyre többen ismerik majd fel a közösségi média előnyeit, de mintha kicsit lassabban ébredeznének a vállalkozások. Azért van már jó magyar példa is az aktív és informatív jelenlétre. Itt, a Kemence Pékség Facebook oldalán például a hónap elején süti is járt a csatlakozó rajongóknak. 
 
 

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

10/02/15 Az újságírók közösségimédia-használata

PrivyCouncil

Egy amerikai kutatásban több mint 9000 újságírót kérdeztek meg arról, milyen mértékben és milyen formában használják a közösségi médiát információgyűjtésre. Az eredményekből kiderült, hogy majdnem 90 százalékuk használja a blogokat témakereséshez, 65 százalékuk az olyan közösségi site-okat, mint amilyen például a Facebook vagy a LinkedIn, 52 százalékuk pedig a Twittert és egyéb microblog-szolgáltatásokat keresi fel ebből a célból. 61 százalékuk a Wikipédiát is előszeretettel használja.

Az itt fellelt információk hitelességével szemben azonban kétségeik vannak, így a közösségi médiát inkább alapanyagnak használják, majd a szokásos módon felkeresik az elsődleges információforrásokat és leellenőrzik az egyes adatokat. Ebben továbbra is leginkább a pr-ügynökségek segítségére hagyatkoznak: 44 százalékuk rajtuk keresztül kér interjút, illetve próbál meg eljutni szakértőkhöz, 23 százalékuk tesz fel kérdéseket, és 17 százalék kér háttér-információt.

A kutatást végző szakemberek szerint ahogyan egyre nagyobb szerepet vállalnak a pr-ügynökségek a közösségi média tartalmainak előállításában és ügyfeleik jelenlétének menedzselésében, úgy egyre nagyobb a felelősségük is. Gondoskodniuk kell arról, hogy időben megérkezzenek a válaszok, hozzáférést tudjanak biztosítani az általuk tálalt hírek elsődleges forrásához, és jól informáltak legyenek a megbízóik ügyeivel kapcsolatban.

Az itt kiemelt szempontok eddig is alapvetőek voltak a pr-szakemberek munkájában, az időfaktor viszont valóban jelentősen megváltozott, illetve meg fog változni, mert sokkal gyorsabban kell reagálni és válaszokkal szolgálni. Ez a közösségi médiában várhatóan egyre aktívabb újságírók megfelelő informálását meg fogja nehezíteni, ezért erre a kihívásra érdemes lesz minél hamarabb felkészülni.

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

10/02/05 Sem blog, sem Twitter - az amerikai tinédzserek mások

Madalina Rita

A Pew Internet fiatal felnőttek és tinédzserek körében végzett kutatása néhány alapvetést alátámasztott, másokat viszont cáfolt, legalábbis az európai tinédzserekkel kapcsolatos eredményektől egy-egy ponton nagyon eltér.

A kutatásból megtudhattuk, hogy az amerikai tinédzserek 63 százaléka naponta többször is internetezik, 66 százalékban szélessávon. A harminc év alattiak körében pedig például már több laptopot használó van, mint asztali géptulajdonos.

A tinédzserek nagy többsége, 73 százalék jelen van a közösségi site-okon (szemben az európaiaknál mért 41 százalékkal), a legnépszerűbb természetesen a Facebook. Meglepő viszont, hogy a 2006-ban mért 28 százalékos blogírási arány lecsökkent 14 százalékra.

A Twitter használatával kapcsolatban a kutatás ráadásul a Morgan Stanley gyakornokának ad igazat: elvileg a tinédzsereknek csak 8 százaléka használja.

Nem írnak blogot a tinik és nem is Twittereznek?! Hogyan lehetséges ez?

A válasz elég egyszerű: a Facebook státuszüzeneteiben naponta többször lehet énblogolni, ráadásul a barátok örömmel kommentálják is, amiket beírtunk. Sőt elég egy-egy képet, linket, zenét vagy fotót is feltenni a személyes üzenőfalra bármilyen szöveg, megjegyzés nélkül, ezzel pedig már közelítjük a Tumblr lehetőségeit, és egyre távolodunk a Twitter végletekig lecsupaszított funkcionalitásától. 

Egy blog nem frissíthető olyan egyszerűen és gyorsan, többet kell vele foglalkozni. A Twitter a kötöttségek miatt nehezen tölthető meg személyességgel. A Facebook éppen félúton van a kettő között, ráadásul a kapcsolatok ápolása mellett elintézhető egy helyben az önkifejezés is.

Már csak az a kérdés, hogy ezt a státuszüzenet-frissítős szokásukat megtartják-e a tinédzserek vagy mégis keresnek maguknak egy másik platformot a kapcsolattartás mellé, ahogy idősebbek lesznek? Az alacsonyabb blogírási hajlandóság szerintem meg fog maradni, bár a növekvő életkorral azért nagyobb számban fognak belekezdeni. Viszont könnyen elképzelhető, hogy számukra egy a Tumblr-höz hasonló felület lesz majd az, ami nekünk például a Blog.hu.

A két kutatást természetesen nem lehet valóban szembeállítani egymással, hiszen egyértelmű, hogy az amerikai tinédzsereket csak az internetezési szokásaikról kérdezték meg, míg az európaiakat a teljes médiafogyasztást illetően. Ennek ellenére látható, hogy van különbség az internethasználat intenzitásában és céljában - az amerikaiak sokkal inkább szeretik a közösségi site-okat, vagy legalábbis a Facebookot.

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

3 komment

10/01/25 Obama nem váltotta be a reményeket

Madalina Rita

 

A kommunikációs szakmában sokak élménye volt, hogy Obama zajos sikere hosszú hónapokig tematizálta a meetingeket: a legkonzervatívabb ügyfelek is elkezdtek érdeklődni a közösségi média iránt. Szerencsére a túlzott lelkesedés időszaka nem tartott túl sokáig, de a hátrányaitól eltekintve mindenképpen pozitív volt, hogy új lendületet adott a közösségi médián keresztül zajló kommunikációnak.

A várakozások nemcsak a kommunikációs tanácsadók irányában volt nagy: Obamától és csapatától mindenki azt várta, hogy tovább izzítják az interneten a választópolgárok érdeklődését, és ez lesz a világ történetében az első igazi webbarát kormány.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Talán nem meglepő, hogy ez nem így lett. Annyira nem, hogy például az egészségügyi törvény tervezetét sem tették online elérhetővé és kommentálhatóvá. A Slate újságírója összegyűjtött pár lehetséges okot, ami magyarázhatja a csalódást keltő gyakorlatot:

Gond van a technológiai oldalon: a Fehér Ház számítógépei legendásan rossz állapotban voltak, amikor Obama átvette a kormányzást. Akkoriban egy közösségi site-ot sem lehetett megnyitni a csotrogányokon, a stáb a saját gépeit vitte be, ha dolgozni is szeretett volna. A helyzet az, hogy még mindig előfordul ilyen.

Fentről lefelé zajló irányítás: hagyományos módon zajlik a kommunikáció, az emberek számára kevesebb alkalom nyílik saját közösségek szervezésére. Az Obama for America, mely a webes kommunikációt is irányította, szintén átalakult: át lett nevezve Organizing for Americává, és a Democratic National Comittee-be olvadt.

Az OFA sokat próbálkozott azért: az egészségügyi törvény kapcsán például levélírókampányt és gyűléseket szervezett, egyéni történeteket gyűjtött, a sajtó mégis inkább az ellenzőkkel foglalkozott. A döntéshozók szerint pedig egyébként sem volt túl hatásos a kampány. A kudarc oka a Slate újságírója szerint az lehetett, hogy az emberek nem aktív közösségek tagjaiként találkoztak, hanem mert az OFA arra kérte őket.

A kormányzás unalmas: amíg a jövőről, Obama céljairól volt szó, még lehetett lelkesedni. Egy-egy törvényen, kormányzati lépésen már kevésbé. Az emberek számára egyszerűen nem érdekes a napi politika - ez nem túl meglepő.

És most következzék a legszentségtörőbb ok: az Obama kampány nem is volt annyira úttörő, ami a nethasználatot illeti. A legtöbb adomány nagy összegekben érkezett nagy emberektől, szóval a siker magyarázatára egyszerűen jobban hangzott elővenni az online kampányt. Ma már például egyre kevesebben nézik Obama Youtube-csatornáját, és egyre kevésbé aktivizálódnak. Ezt vissza lehet fordítani valószínűleg, legkésőbb a következő, nem is annyira távoli választások alatt.

Az utolsó lehetséges okként kiemelt hype-faktor talán nem volt olyan nagy, mint ahogyan a cikk írója sugallja, ráadásul az is várható volt, hogy amikor már hétköznapivá válik a csoda, az emberek egyszerűen készpénznek veszik, így érthetően csökken az érdeklődésük. Természetesen érdemes lehet ez ellen tenni, de a csökkenésnek mindenképp be kellett következnie.
 

A kép forrása: Flickr.

 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

09/10/26 Egy beszélgetés Mark Zuckerberggel

Madalina Rita

A Startup School rendezvényén Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója is részt vett egy beszélgetésen, amit a TechCrunch le is jegyzett. Ebből fogunk most szemezgetni:

A Facebook eleinte csak arra volt képes, hogy a felhasználók meg tudták nézni egymás profilját és megbökhették egymást. Mindent további funkciót ezt követően építettek be a site-ba.

Elmondása szerint sok hibát követtek el, mert fogalmuk sem volt sem az üzletről, sem arról a környezetről, amiben a Facebookot fejlesztették. Például olyan egyetemeket céloztak meg eleinte, melyek nem igazán érdeklődtek a szolgáltatás iránt, mert már megvoltak a saját közösségi site-jaik. Ilyen volt a Stanford, a Columbia, vagy a Yale. De aztán mégis megtérült az energiabefektetés, mert egy idő után mégis elkezdték használni a Facebookot az egyetemek hallgatói.

A felhasználók számának a növekedését a saját kontatktok importálásának lehetősége dobta fel, majd az, hogy olyan helyeken tették elérhetővé a Facebookot, ahol nagy volt rá az igény. Így például Dartmouthban a hallgatók fele egy éjszaka alatt regisztrált.

Hogy mit csinálna másképp? Mark Zuckerberg azt emelte ki, hogy a megfelelő domain nevet regisztrálta volna, ugyanis eleinte a cím TheFacebook volt, és a facebook.com-ot már csak dollárezrekért tudták megszerezni.

A Facebook, mint cég sikere pedig abban rejlik szerinte, hogy meglehetősen technológiaorientált emberek alkotják. Ez a Google-nél is hasonlóan alakult, ott viszont tudományos jellegű vállalati kultúra a jellemző: elegáns megoldásokat szállítanak komplex problémákra. A Facebook ezzel szemben erősen táplálkozik a hacker kultúrából.

Egy kérdésre válaszolva említette még, hogy eleinte problémát jelentett a Facebook gyors növekedése, mert nem volt pénzük szerverekre. Ezt követően főleg a fotók kezelése jelentett gondot, két hónapon keresztül mindenki őrülten dolgozott a cégnél a helyzet megoldására.

A beszélgetésből egyértelműen látszik, hogy sok akadállyal kellett megküzdenie az alapító csapatnak, hiszen fogalmuk sem volt a dolog üzleti részéről, de alapvetően az a legfontosabb a cég fellendítése szempontjából, amit Mark Zuckerberg a beszélgetés egy pontján is említett: egyszerűen ő volt a legelkötelezettebb, ő hitt a leginkább a projektben, és volt bátorsága változtatni, amikor szükségesnek látta.




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

2 komment

09/10/16 Újságírók a közösségi site-okon

Madalina Rita

A közel 28 millió embert elérő amerikai közszolgálati médiavállalat, az NPR október 15-én kiadta saját közösségi média irányelveit az újságírói számára. Míg alapvetően a többi, hétköznapi vállalatnál szokásos előírások érvényesek itt is, a helyzetet speciálissá teszi, hogy ebben az esetben a munkatársak újságírók. Így a szabályok valamelyest módosulnak, hiszen egy újságíró gyakran kerülhet olyan helyzetbe, hogy keverednek a szerepei egy közösségi site-on felmerült szituációban - akár egy “like” gomb bekattintása is állásfoglalás lehet, vagy éppen a munkája szempontjából fontos információra bukkanhat egy hétköznapi közösségi eszmecsere közben. Ráadásul egy kötetlenebb, befogadó közegben bárki könnyen megfeledkezhet a máskor oly természetes óvintézkedésekről, és előfordulhat, hogy ő maga oszt meg akaratlanul is titkokat.



Ennek megelőzése érdekében állította össze az NPR is irányelveit, hiszen a legtöbb újságíró számára – témától függően – kincsesbányát jelentenek a különböző közösségi site-ok, ezért egyre gyakrabban használják őket téma- és anyaggyűjtésre. Nézzük a legfontosabb előírásokat:


- Az újságíróknak mindig szem előtt kell tartaniuk, hogy a cselekedeteiknek a vállalat szempontjából is védhetőnek kell lenniük.


- Nem linkelhetnek be jogvédett tartalmat, illetve nem másolhatnak be teljes szövegeket a munkaadójuktól.


- Az újságíróknak mindig egyértelművé kell tenniük, hogy kik ők, ha éppen dolgoznak, azaz anyagot gyűjtenek.


- Minden esetben el kell mondani, pontosan milyen formában lesznek felhasználva a kapott információk, illetve anyagok.


- Az online begyűjtött információk forrását telefonon, illetve személyesen is le kell ellenőrizni.


- Nem foglalhatnak állást politikai, illetve erőteljesen megosztó témákban, akár olyan formában sem, hogy a Facebook-on belépnek egy-egy kapcsolódó ügy csoportjába. Ezt legfeljebb anyaggyűjtési céllal tehetik.


- A vállalati eseményekről csak engedéllyel tudósíthatnak.


Alapvetően tehát az az elvárás, hogy az újságírók ne viselkedjenek másként az online közegben, mint ahogyan a mindennapi munkájuk során tennék, valamint hogy maradjanak neutrálisak és mindig legyenek annak tudatában, hogy a közösségi médiában a legegyszerűbb megosztásaikon, hozzászólásaikon keresztül ők (is) tartalmat generálnak, ami bárki által felhasználható akár nem kívánatos formában is.


Látható, hogy az újságíróknak kicsit elővigyázatosabbnak kell lenniük az átlagfelhasználóknál, ráadásul mindig szem előtt kell tartaniuk az újságírói etikát, ami tovább nehezíti a helyzetüket. Mindenesetre érthető, hogy az NPR is kiadta az irányelveit, hiszen a közösségi média kincsesbánya a témát, és alanyt vadászó újságírók számára. Viszont mivel a legtöbb aktivitás valamilyen módon nyomot hagy ezeken a site-okon, valóban fokozottan kell vigyázniuk, hogy ne keveredjen a munkájuk és a magánéletük.


Ez az olyan, politikailag túlfűtött sajtó esetében, mint amilyen a magyar, méginkább igaz. Érdekes lenne megtudni, hogy a magyar médiumok már készítettek-e a munkatársaik számára ilyen jellegű útmutatókat, illetve hogyan viszonyulnak/viszonyulnának az ilyen irányelvekhez a magyar újságírók.


 




Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!