Korábban már írtunk a Trendlaboron olyan ruhadarabokról, amelyek a testfunkciókat figyelve jelzik, ha például túlhajtja magát az ember. Aki szereti az élete minden mozzanatát behálózó okos kütyüket, annak jó hír, hogy már vízszűrőből is készült egy hasonló konstrukció: a Cove terméke okostelefonon keresztül figyelmezteti tulajdonosát arra, hogy naponta kellő gyakorisággal fogyasszon vizet.
Napközben átlagosan 2 és 3 liter közötti folyadékmennyiséget igényel a szervezet, amelyet célszerű folyamatosan, kisebb adagokban elfogyasztani, ám a gyártó szerint a napi hajtásban sokan megfeledkeznek, ezért indokolt erről rendszeresen alerteket küldeni a felhasználóknak. Az alkalmazás emellett arról is értesít, ha például cserélni kell a szűrőt a készülékben, de még a víz hőmérsékletét is beállíthatjuk segítségével.
A feledékeny vízivóknak elég borsos árat kell fizetnie, ha ezt a megoldást választják: 249 dollárba kerül egy ilyen készülék. Tekintve, hogy a nap nagy részét a munkahelyén tölti az ember, nem elég, ha az otthonában tart egyet, hanem még az irodába is célszerű beszerezni egy másodikat, így már 500 dollárnál járnak a költségek. Ha nagyon aggódunk, hogy elfelejtünk napközben vizet inni, ennél mindenképp olcsóbb megoldás egy megfelelően beállított mobilos emlékeztető használata.
Aki azt hiszi, az okoseszközök tárháza már nem bővíthető további újdonságokkal, az téved: az OMsignal jóvoltából egy újabb hétköznapi használati tárgyat ruháztak fel digitális funkciókkal, a pólót. Ez a ruhadarab egy alkalmazáson keresztül az iPhone-unkkal kommunikál, emlékeztetve a felhasználót, ha például túlhajtotta magát, és már túl magas a vérnyomása, vagy éppen számon tartva, hogy hány kalóriát égetett el az illető aznap. Mindenki döntse el maga, hogy vicces vagy ijesztő, ha a pólónk a telefonunkon keresztül ránk szól, hogy most épp túlságosan ráfeszültünk valamire, úgyhogy ne stresszeljünk annyit, inkább vegyünk néhány mély levegőt:
A montreali OMsignal fejlesztései az „okos textilekre” irányulnak, olyan hordható technológiákra, amelyek a szívverésünktől a testhőmérsékleten és a lélegzetvételek számán át egy sor adatot rögzítenek viselőjükről. Vannak ugyan már hasonló célokat szolgáló sportkarkötők a piacon, de mivel pólót amúgy is hordunk, a cég szerint logikusabb közvetlenül abba beépíteni ezeket a funkciókat. A póló olyan, elektromos jelek továbbítására képes apró szálakat tartalmaz, melyek segítségével képes az említett adatok összegyűjtésére. Sportolásra és hétköznapi viseletnek, akár öltöny alá szánt pólók egyaránt megtalálhatóak a cég kínálatában.
Az adatokból a pólóhoz tartozó alkalmazás persze részletes riportot állít össze számunkra, összesítve az aznapi teljesítményt. A honlapon feltüntetett információkból kiderül, hogy a pólóhoz tartozó alkalmazás elsősorban ebben erős: részletes adatokat biztosít számunkra, a motiváció viszont kimerül az edzések lájkolhatóságában.
Ami viszont nagy előnye, hogy ez a ruhadarab sporttevékenységünk rögzítésén túl az adatok összetettségének köszönhetően a jövőben akár egészségügyi területen, orvosi célokra is használható lesz.
Beyoncé nagyon nagyot dobott az új albumával, ami sok szempontból az alapokhoz való visszatérés: nem lehet dalonként megvásárolni, nem előzte meg hónapokkal korábban kezdődő teaser-kampány (ld Daft Punk és még sokan mások), nem szellőztették meg, stb.
A "no marketing" megközelítés nagyon jól működött: a meglepetésfaktor a gigantikus celebfaktorral párosítva természetesen legalább annyira hatékony kampányt eredményezett, mintha teleszórták volna a világot hirdetésekkel.
Természetesen Beyoncé segítségére voltak azért nagyon hasznos eszközök a hírnéven és a zenén kívül: sajtóközlemény, kiemelt megjelenés az iTunes store-ban, menő, update-elt honlap.
Utána pedig tovább erősítette a hatást a profi gépezet, főként a közösségi médiában: a Twitteren bombaként robbant a hír, a dalokhoz kapcsolódó klipekből készült gifek pedig szintén nagyon hálás közönségre leltek főként a Tumblren.
A marketingmentes albumkiadással már több nagy név is próbálkozott, igaz egyikük sem volt olyan mainstream sztár, mint Beyonce. Gondoljunk csak a Radiohead 2007-es kezdeményezésére, amikor az In Rainbow albumot teljesen tetszőleges összegért lehetett letölteni a honlapjukról, megkerülve a szokásos értékesítési csatornákat. A kampány pedig lényegében az erről való tudósításban merült ki.
A teljesség kedvéért azért hozzá kell tenni a marketingmentességhez, hogy a 14 számot tartalmazó albumhoz 17 klip készült, tehát nem bízta a véletlenre az énekesnő stábja az anyag népszerűsítését. A klipek a legjobb reklámok - ha nélkülük dobták volna piacra az albumot, sokkal kisebb lett volna a dolog hatása.
Vajon lesznek naiv követői ennek a gyakorlatnak? Szerintünk hozhatnak a próbálkozások érdekes megoldásokat, de valószínűleg ekkorát sokáig senki nem fog tudni alakítani.
Pár éve még mindenki szinergiákat épített ki, 360 fokos kiszolgálást, illetve kampányokat alkotott meg, az utóbbi egy-két évben pedig mindenki innovátor. A PR Daily szerzője erre nagyon konkrét és beszédes példákat gyűjtött össze: a Kellog's új diós Pop Tartjáról a cég vezérigazgatója új innovációként nyilatkozott, a magasabb alkoholtartalmú új Miller sör is innováció, de annak számítanak ma már a Dun & Bradstreet nevű, céginformációkat szolgáltató vállalat jelentései is.
Sokan tehát innovációnak hívnak már minden termékfejlesztési eredményt, illetve pusztán azt, hogy mint minden normális cég, termékeket dobnak a piacra, azaz működnek.
Az innováció viszont ezzel szemben teljesen új dolgot teremt és megváltoztatja az iparágat, amelynek része.
Szerintetek mi lesz a következő buzzword? Invenció? Visszajön a pioneering? Vagy elkezdik használni az enablert? Kíváncsian várjuk a fejleményeket.
A The Washington Post ma egy olyan vizuális megoldásokkal operáló, az infografika és a szöveges cikk műfajait lenyűgözően integráló cikket tett közzé, amitől leesett az állam. Az összkép már a cikk megnyitása után tetszetős a vízfolyam látványos, mozgó ábrázolásával, de amikor az ember elkezd belekattintani a kis imbolygó jelzőbójákba, akkor kezdődik az igazi varázslat, ami lefelé görgetve csak tovább fokozódik.
Ideálisan találták el a grafikai és szöveges tartalmak arányát és illetve elhelyezését, jól mutatva, mennyi lehetőség rejlik még ebben a műfajban. Nemcsak az újságírás, de egyebek mellett - ahogy az egyik kommentelő is utal rá - az oktatás jövőjét is előrevetítik ezek a megoldások; elképzelhető, hogy a jövő - már tableten, vagy egyéb eszközökön elérhető - tankönyvei is valahogy így fognak kinézni.
(A fenti screenshot csak illusztráció, messze nem adja vissza a cikk nyújtotta élményt, úgyhogy kattintsatok rá, és nézzétek meg mindenképp az eredetit!)
Fizikai valójukban jeleníti meg a Facebook like-okat a francia Smiirl nevű cég Fliike nevű számlálója. A kereskedők így nemcsak online büszkélkedhetnek el rajongóik számával, hanem a reptéri kijelzőkre hajazó szerkentyűvel akár üzletük kirakatában is megmutathatják, hányan követik a Facebook oldalukat – írja a Viralblog.
A Facebook rajongó (vagy „like”) számlálót elsősorban a kisebb vállalkozásoknak és közösségi tereknek tervezte a Smiirl, a hosszabb távú céljuk pedig az, hogy minél több üzletet „digitalizáljanak”.
A Fliike 100,000 like-ig képes számolni a követőket, e felett már csak külön megrendelésre gyártanak majd le berendezést.
Az eszköz beüzemelése egyáltalán nem nehéz. Először is elhelyezhetjük például a bárpultunkon, a boltunk bejárata fölött vagy a kirakatunkban. Ezután a számlálóra bármilyen hordozható eszközzel felcsatlakozhatunk wifin keresztül, majd a Facebook fiókunkat - a Smiirl weboldalának iránymutatásait követve - összeköthetjük a fizikai kijelzővel.
A Facebook legutóbbi adatai szerint eddig 16 millió vállalkozás nyitott saját oldalt a legnépszerűbb közösségi hálón. Ezzel itt gyakorlatilag megduplázódott a kereskedelmi profilok száma tavaly óta.
A hasonló típusú online szolgáltatásokkal az a legnagyobb probléma, hogy a digitális megjelenést bonyolult összekötni a mindennapi, valós tevékenységgel – mutat rá a Viralblog szerzője. Ezt a zavaró tényezőt hivatott áthidalni a Smiirl terméke azzal, hogy közelebb hozza a fizikai kijelzőt a virtuális falhoz.
Egy német cég nemrég bemutatta új termékét, a Twinkindet, amely leszkenneli az embereket és kis háromdimenziós figurákat nyomtat belőlük. Szóval lényegében a kliensek kitehetik a saját kis műanyagképmásukat a polcra. Valószínűleg imádni fogják az emberek, ha már széles körben elérhetővé fog válni.
Úgy látom, még kicsit kidolgozatlan a végeredmény, de már most lenyűgöző. Nézzétek meg a fejlesztő cég galériájában is, ide csak egy képet teszek fel:
A 6-7 évvel ezelőtti webes konferenciák egyik kedvelt prognózisa volt a wifis hűtőszekrény, ami számon tartja majd, mikor fogy el a tej vagy a felvágott, és automatikusan meg is rendeli a hiányzó készleteket egy online boltból. Mindebből a mai napig nem lett széles körben elterjedt megoldás, és ez várhatóan a jövőben sem fog változni, mert egyszerűen túl körülményes, ráadásul nem szeretnénk mindent feltétlenül automatikusan pótolni, ami elfogy a hűtőnkből (elég egyoldalúvá válna egy ilyen család étkezése).
Az okostelefonnal összekapcsolódó tojástartónak ezzel szemben viszont már lehet létjogosultsága, elvégre tojásra mindig szükség van, és az sem mindegy, melyik milyen rég pihen a tartóban.
A találmány pofonegyszerű, de kifejezetten praktikus: segítségével először is a telefonunkon az eszközhöz tartozó alkalmazás segítségével a boltban is ellenőrizhetjük, hogy éppen hány tojás van még otthon.
Ha pedig otthon rántottát készítünk, a tojástartó érzékeli a hűtőszekrény kinyitását, és egy LED megvilágítja a legrégebbi tojást.
Az okostojástartó kétségtelen előnyei ellenére is egyelőre várhatóan csak a konyhában is aktív geekek körében válik majd elterjedtté, de ezzel együtt is díjazzuk az ötletet és a látványos megvalósítást! Aki bővebben is kíváncsi a GE és a Quirky által közösen kifejlesztett eszköz működésére, annak ajánljuk az alábbi videót.
Nemrég tartották meg az Apple legutóbbi WWDC-jét, ahol jellemzően bejelenti új termékeit, fontosabb szoftverfrissítéseit. Az itt bemutatott újdonságokról olvasgatva felkeltette a figyelmem az ios7 egyik új funkciója, a Today, ami mintha ismerős lett volna már valahonnan.
Az elmúlt pár hónapban volt szerencsém használni egy nexus 7-es tabletet. Az iPhone óta először éreztem magam boldog és elégedett felhasználónak a készüléket használva, és volt rá bőven időm, hogy kitapasztaljam a készülék előnyeit. A nexus 7-et is egy üdítően letisztult készüléknek ismertem meg, az egyik funkciója pedig különösen elnyerte tetszésemet. A Google Now, ami egy viszonylag új szolgáltatása a Google-nek, 2012-ben jelent meg, gyakorlatilag intelligens személyi asszisztensként funkcionál. Felhasználja mindazon információkat, amiket a Google tárol rólunk a Google accountunk alapján. Ha engedélyeztük, a pontos helyünket is ismeri az adott pillanatban, és így kínál fel számunkra hasznos, vagy annak vélt javaslatokat. Fogadott e-mail-jeink alapján felismeri, ha például repjegyet foglaltunk, az utazás közeledtével megjeleníti a repülési információkat, tömegközlekedési tanácsokat ad, figyelmeztet a közelgő születésnapokra, egyszóval teljes körű segítséget képes nyújtani a felhasználóknak.
Összehasonlítva a Google Now-t az ios7 Today feature-jével erős hasonlóságokat fedezhetünk fel. Pontos információnk még nincs a Todayről, mert az ios7-es operációs rendszer várhatóan ősszel jelenik meg, de az eddig hallott információk alapján az esetek többségében párhuzamot tudunk vonni a Google hasonló tudású programjával. Hasonlóan a Now-hoz, a Today is megjeleníti az aktuális/várható időjárást, emlékeztet a születésnapokra, és közlekedési információkat is kaphatunk személyre szabva. Egyelőre annyi különbséget fedezhetünk fel, hogy a Now az információkat kis kártyákként teszi elénk, de a Today ebben nem követi a Now-t, máshogy jeleníti meg a kívánt tartalmat.
A téma talán nem is a két funkció hasonlósága miatt érdekes. Nincs abban semmi meglepő, hogy a készülékgyártók haladnak a korral, és a konkurens cég jó ötletét beépítik a saját készülékeikbe, hogy ezzel se veszítsenek felhasználót. Jelen esetben inkább a két cég viszonya miatt válik érdekessé a kérdés. Az Apple üzletpolitikáján az Apple maps megjelenése óta világosan látszik, hogy a cég elég erőszakosan próbál eltávolodni a Google-től. Készített egy saját térképszoftvert, amit annak ellenére jelentetett meg, hogy a térkép még erős hiányosságokkal küzdött, pedig eddig azt szoktuk meg az Apple-től, hogy maximalizmusra törekszik, és az esetek többségében el is éri azt. Innen is látszik, hogy tudatosan, és valami okból kifolyólag minél előbb szeretett volna elszakadni a Google-től, amit sikeresen meg is tett. Mindezek után számomra váratlan lépés az Appletől, hogy egy, a Google termékére kísértetiesen hasonlító funkciót épít bele az új mobil operációs rendszerébe. Emellett még érdekes lehet a lépés amiatt is, hogy az elmúlt években az Apple teremtett párat az eddigi kiemelkedő technikai trendek közül, most pedig ő vesz át egyet a Google-től.
Januári bemutatása óta meghódította az iPhone-felhasználókat, és bármelyik pillanatban megjelenhet Androidra is a Twitter videómegosztó applikációja. A Vine áprilisban első helyre került a legnépszerűbb ingyenes alkalmazások listáján az AppStore-ban, és bár a szép eredményt egyelőre csak az amerikai felhasználók körében sikerült elérnie, az Androiddal folytatódhat a sikerszériája.
A népszerűség titka a szerkesztés lehetőségében és a 6 másodperces limitben keresendő. Hasonlóan a 140 karakteres tweetekhez, a Vine videók is tömörséget kívánnak, bárhová beilleszthetők, így bárki könnyen megnézheti őket akár mobillal is. A videó, különösen a vágásokkal már alkalmas a történetmesélésre, mely hosszú ideje a content marketing alapvető fogása, így nem csoda, hogy a Vine-ra számos márka is rákapott. Az egyik korai fecske, az Urban Outfitters például május elején a Converse-szel közösen szervezett versenyt követőinek, akiknek Converse cipőik egy napját kellett dokumentálniuk vine-jaikban.
Nem csak marketing szempontból érdekes azonban az app. A Twittert már régóta használják sportesemények közvetítésére, amit jól kiegészíthet a Vine, hiszen egy néhány másodperces videó meg tudja ragadni egy-egy meccs vagy verseny izgalmas pillanatait. Ennek egyik kiemelkedő példája, hogy két hete a New York Knicks és a Boston Celtics meccse alatt két játékos kakaskodását posztolta egy néző, mely felett a közvetítés elsiklott volna, így azonban beszédtémává vált az eset a tv-csatornán is, ahol az újságírók a vine videó alapján elemezték a helyzetet.
Mindezek mellett láthattuk már, ahogyan szemfüles művészek a Vine-on keresztül jutatták el üzenetüket a közönséghez, és népszerű amerikai komikusok is kihasználják a 6 másodperces hírnév lehetőségét. A rendkívül sűrű első 4 hónap után kíváncsian várjuk, milyen új lehetőségeket tartogat még a sokszínű alkalmazás, immár az Androidos felhasználóknak is.
A Nike ma már a világ egyik legismertebb brandje és sportszergyártója. De hogy tudott ilyen rövid idő alatt sikertörténetet írni a márka? A már az alapítás pillanatában híres atlétikaedző, Bill Bowerman „DIY” technikával készítette az első cipőket tanítványainak.
Bill rájött arra, hogy ha könnyebb a cipő talpa, akkor a futók jobb teljesítményt nyújtanak. A lábbelik felső részét ezért könnyebbé tette, 1967-ben már nylon anyagot használt. A következő lépésben kikísérletezett egy rugalmas, rücskös talpat, nem is akármilyen eljárással: folyékony gumi keveréket öntött felesége gofrisütőjébe. Ez a talpszerkezet örökre megváltoztatta a futócipők tervezését. A Nike 1974-ben piacra dobta a "gofritalpú" futócipőt, ami rövid idő alatt Amerika legnagyobb számban értékesített edzőcipője lett.
Eredet
Bizonyára sokan tudják, hogy a Nike márkanevet Niké, a győzelem görög istennője ihlette. A logó, vagyis a „Nike pipa” az ő szárnyait szimbolizálja, közvetítve ezzel a márka szellemiségét: a sport és a nemes küzdelem az első, a termék csak eszköz. A love branddé váláshoz azért ennél több kellett. A Nike életében mindig nagyon fontos szerepet játszottak az afroamerikai közösségek, és a nagyvárosi fekete szubkultúra, ezért az új termékeit rendszerint a metropoliszok gettóiban lakó fiataloknak mutatja meg először.
Reklámozás, szponzorázió
A vállalat marketingtevékenysége már a kezdetektől nagy visszhangot váltott ki. Az idén 50 éves Michael Jordan karrierje nemcsak a kosárlabdát, a sportmarketinget is forradalmasította. Az 1985-ben piacra dobott Air Jordan 1 kosárcipőt a sportoló annak ellenére is viselte, hogy David Stern, az NBA első embere betiltotta a terméket. A tiltás és az arra adott reakció csak növelte az amúgy sem népszerűtlen márka értékét. A cipőért - városi legendák szerint - fegyveres rablásokat követtek el, a későbbi modellek piacra dobását pedig hétvégére kellett időzíteni, hogy az amerikai kissrácok ne lógjanak miatta az iskolából. A Forbes szerint a modell egymilliárdos forgalmat generál a Nike-nak.
Az Air Jordan első reklámja, amit állítólag betiltottak:
A Nike nem állt meg Jordannél. Cristiano Ronaldo, a Real Madrid labdarúgója évi 6 millió euróért viseli 2014-ig a cég termékeit.A Los Angeles Lakers játékosa, Kobe Bryant évente 7,5 millió, míg a golfozó Tiger Woods 16 millió eurót kap a Nike-tól. Az edenvox összegyűjtötte a Nike legjobb futball reklámjait, itt.
A világvállalat bizony úttörőnek számít a reklámok terén, ezt az egyik legújabb gerilla aktivitásuk is bizonyítja, ahol egy Nike cipő táncol Amsterdam utcáin. A projekthez egy Holocube-ot állítottak fel, és hologramos technikával vetítették ki a Nike minden eddiginél rugalmasabb Free modelljét.
Innováció
Nike első terméke a futócipő volt, de mára a legtöbb sportág számára gyárt eszközöket, legyen szó a labdarúgásról, a kosárlabdáról, a küzdősportokról, a teniszről, a baseballról, az amerikai fociról, vagy éppen az atlétikáról és a golfról. A márka méltán népszerű a fiatalok körében: a hip-hop kultúra közkedvelt brandjeként a városi divatban is nagy szerepet vállal. Többek között olyan sztárok is terveztek már utcai sneakereket a Nike-nak, mint Kanye West.
2009-ben került a boltokba a Nike és az Apple közös terméke, a Nike+. Az eszköz segítségével összeköthetjük iPodunkat futócipőnkkel, és nyomon követhetjük eredményeinket. A Nike+ legújabb innovációja a 2012-ben bemutatott Fuelband, egy különleges csuklópánt, amellyel minden mozgást mérhetünk. Az eszköz egy beépített usb-n keresztülcsatlakoztatható a számítógéphez, egy ingyenes app segítségével pedig iPhone-ra is átküldhetjük az információkat.
A múlt század sci-fijeiben és sorozataiban felvonultatott kütyük közül van, ami mára mindennapos használati tárgy, de sok olyat találhatunk, amelynek előállítása technológiailag ugyan már lehetséges, de valamiért mégsem valósult meg. Utóbbi kategóriába tartozik a többi között a telefonos karóra. Ez a nyolcvanas évek sorozatainak volt a slágertalálmánya, ilyen órával hívta segítségül David Hasselhoff Michael Knight szerepében a fekete szuperautót a Knight Riderben.
De a legkisebbek is találkozhattak a telefonos csodaórával, amiben ráadásul már videohívás funkció is volt. Aki gyerekként szombat reggelente nézte a Sky Channel rajzfilmjeit, az még emlékezhet az Inspector Gadget Penny-jére: a kislány karóráján keresztül beszélgetett a felügyelővel.
Ha igazak az Apple körül keringő pletykák, könnyen lehet, hogy a rajzfilmből megismert kütyü hamarosan valósággá válik, és az okoskaróra lesz a következő nagy újdonság – hogy milyen funkciókkal, arról egyelőre csak találgatni lehet. Az viszont biztos, hogy elég nyomós okot kell szolgáltatni ahhoz, hogy az emberek 2013-ban valamit a csuklójukra csatoljanak. Órát is inkább már a ruházat részeként, illetve státuszszimbólumként viselnek a legtöbben, nem pedig azért, hogy tudják, mennyi az idő (ezt bárhol, bármikor számos egyéb forrásból kideríthetjük). A másik fontos kérdés a képernyő mérete: talán sokan már nem is emlékeznek arra a trendre, amely a lehető legkisebb mobiltelefon előállítására sarkallta a gyártókat.
Ahogy előtérbe került ugyanis a kijelző, úgy kezdett egyre nőni a készülékek mérete, és a többi között a nagyobb képernyő iránti igény csinált helyet a piacon a táblagépek számára is. Az okoskészülékek terén – funkcióktól függetlenül – a kijelzőnek tehát központi szerepe van, így elgondolkodtató, mire lehet elég egy karórányi képméret. A legfőbb kérdés pedig végső soron az, hogy a jelenleg sikeres és széleskörben elterjedt mobileszközök között van-e hely és hol egy okoskarórának.
AGuardian adta hírül, hogy egy angol, névjegyek gyártására szakosodott cég és a Facebook hivatalosan is megállapodtak: a több mint 800 millió felhasználó mindegyike számára elérhető a Facebook-névjegy.
Ahogy a kommentelők többsége, mi sem ájultunk el a megvalósítástól, hiszen lényegében csupán a Timeline-unk fejlécének kinyomtatásáról van szó. A megrendelést magát is a Facebookon keresztül tudjuk kezdeményezni – persze csak ha van Timeline-unk. Saját fejlécünkben az About-ra klikkelve meg kell keresnünk a Contact Info dobozt. Abban egy kis ikon, egy kártya vezet át minket a moo.com oldalára, ahol elvégezhetjük a személyre szabást, és leadhatjuk a megrendelést, ami egyenlőre valóban teljesen ingyenes.
Később 50 darab mindösszesen 10 fontba kerül majd, ami kifejezetten barátinak tűnik. Az első kétszázezer megrendelő pedig ingyen juthat hozzá a kártyához.
A Trendlaboron rendszeresen nyomon követjük a hírgenerálás és a médiafogyasztás aktuális trendjeit. Már csak emiatt sem állhatjuk meg szó nélkül, hogy a Ted Turner által 1980-ban alapított CNN online kiadása lényegében egy közösségi oldallá alakítja az évek óta üzemelő iReport felületét.
Az iReport segítségével bárki tölthetett fel híreket a CNN.com-ra és nem egy alkalommal vált hivatalos CNN-hírré az, amit először egy felhasználó tett közzé. Azonban a havi átlag 2,5 millió egyedi látogatóval rendelkező oldalon a hírek előállítása után megállt az élet és sem az online közvéleményre, sem a hagyományos sajtóra nem tudott olyan hatást gyakorolni, mint ami elvárható lenne a világ vezető hírcsatornájának egy szolgáltatásától. A felhasználói profilba fel lehetett tölteni híreket - lényegében tehát egy CNN brandelt blogfelületről volt szó.
Feltehetőleg ez volt az oka a fejlesztéseknek, amik kétségkívül követik az uralkodó trendeket, de az eddigi tapasztalat alapján azt kellene mondanunk, hogy igen messze visznek a CNN által mindig is képviselt és hangoztatott értékektől, nevezetesen a megbízhatóságtól és a minőségtől. Az új rendszer szinte pontos mása (nem feltétlenül másolata, hiszen nyilván hónapok óta tesztelik és finomítják a rendszert a programozók, illetve egyértelmű, hogy ilyen jelentős változásokat hónapok előkészítő munkája után lehet csak bevezetni) a digg.comNewsroomjának. De lássuk, hogy mik is ezek az újítások!
A felhasználók érdeklődési köröket jelölhetnek meg, és ezek alapján csoportokba kerülnek beosztásra. Ezekbe a kategóriákba tölthetnek fel híreket, illetve ilyen jellegű híreket ajánl nekik a rendszer, továbbá a csoporton belül külön közösségi funkciók is elérhetőek.
Nem csak a megadott témák szerint ajánl híreket a rendszer: a mobil alkalmazás helymeghatározás segítségével is súlyozza azokat.
A felhasználói profilokon nem pusztán a saját, előállított tartalmunk jelenik meg, hanem interakcióink is pontosan nyomon követhetővé válnak - ezzel leginkább a Facebook Timeline-ra hajaz a rendszer egyébként.
Természetesen a csoportok és kapcsolataink alapján szerkesztett hírfolyam is a rendelkezésünkre áll az iReport-ban.
A profilokon Badge-eket gyűjthetnek a felhasználók, amelyeket a közzétett tartalom, az interakciók és más falhasználók visszajelzései alapján oszt az automatizált rendszer.
Csaknem 1 millió regisztrált felhasználója van az iReportnak, amit 2006-ban indítottak útjára és azóta csak két esetben használta a CNN szerkesztősége látványosan a rengeteg rendelkezésre álló hírt: az Occupy Wall Street mozgalomról több alkalommal így tudósítottak, míg a japán földrengést követő eseményekről is az egyéni hírek segítségével számoltak be. Van egy hivatalos csapat, akik folyamatosan böngészik a beérkező híreket, de eddig csupán 7%-át találták érdemesnek arra, hogy foglalkozzanak vele - a legtöbb esetben saját, részletes hírt gyártanak az online felületre.
Az újítások bevezetésének célja, hogy megadják a lehetőséget, hogy az értékes tartalmat szolgáltató felhasználók csoporton belüli kiemelésével növeljék a használható és felszínre kerülő hírek számát. Nem lenne igazán jogos, ha kiosztanánk a CNN-t, de eddig tapasztalataink nem azt mutatják, hogy a közösségi szempont az értéket szelektálja ki a nagy halmazokból, a végeredményre pedig semmiképp sem használnánk sem a minőségi, sem a megbízható jelzőket. Ennek ellenére nem lehet leírni azt a szereplőjét a világ sajtójának, amelyik kitalálta, hogy az embereket érdekelné egy 24 órában csak híreket sugárzó csatorna.
Több mítosz él az Internet Hungary-ről, így például az, hogy általában az első nap jobb, és hogy hihetetlenül hatalmas partik vannak este. Az első mítoszra egyértelműen rácáfoltak a második nap előadásai, köztük is Carlo Campos spanyol futurológus prezentációja, amire még Uj Péter, az Index főszerkesztője is beült.
Carlo Campos arról beszélt előadásában, hogy a tabletek szerinte új életet lehelhetnek a médiába. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha az egyes médiumok újraalkotják a tartalmakat. Ha ugyanis csak újrahasznosítják, azaz a más platformokon már elérhető híreket tabletre optimalizálják, nem járnak majd sikerrel.
Itt hangzott el az a mondat, amit a Kreatív Online is kiemelt: “You cannot pour old wine into new bottles.” Újjá kell alkotni a sztorimesélést, a túlélés és fellendülés kulcsa tehát az újságírásban és nem a platformban van. Dekonstruálni kell a híreket és élményt kell teremteni – ez szinte fontosabb, mint a brand. Ehhez pedig infografikákat, egyedi videókat, képgalériákat, karikatúrákat kell nyújtani az egyes témákhoz kapcsolódóan.
Abban, amit egy médium nyújthat, el kell különíteni egymástól az információt, a szolgáltatásokat és az ügyeket, szenvedélyeket, és ezek mindegyikére megfelelő tartalmat, illetve formát kell találni. Pozitív példaként említette a Boston Globe-ot, ami egyébként tényleg jó lap. Indítottak egy Ted Kennedy projektet, amiben videók, fotók, archív anyagok, interaktív grafikák, könyv és e-könyv, közösségi médiával való összekötés állt rendelkezésre tabletkész módon – tényleg minden, amit egy témából ki lehet hozni, teljesen kibontottak egy érdeklődési kört.
Az ilyesmihez mondjuk nagyon sok belsős és külsős fejlesztő kell, egy fejlesztő jut öt újságíróra. A futurológus (és csapata) elég szépen lemodellezte, hogy hogyan épülhetne fel a jövő hírszobája. Legyen elég annyi, hogy hatalmas. Bemutatott három új állandó munkakört is: hírfolyam-technikus, grafikai fejlesztő, iPad szerkesztő.
A munkamegosztás az egyes platformok között pedig így alakul:
Papír – hosszú narratívák
Tablet – mélység és élmény
Mobil – azonnali hírek
Internet – bréking hírek, szörfölés, archívumok, híraggregálás, linkelés
Ami a tartalmat illeti, Carlo Campos attól is óvta a túlélni kívánó médiumokat, hogy túl általános tartalmat nyújtsanak, mint amilyenek például az egyre sikertelenebb hétvégi lapok. Az sem jó azért, ha túlságosan “gettósak”, azaz túl szűk kört szólítanak meg.
A nyomtatott lapoknak ezenkívül egyedinek kell lenniük, olyan kialakítással, hogy szívesen gyűjtsék őket az olvasók. Erre jó példa a National Geographic, ami tényleg sok háztartásban gyűlik évről évre.
Hogy hogyan lehet profitábilis a sajtó? Elsőosztályú tartalommal és a kihasználatlan szerkesztőségi erőforrások hatékonyabb csatasorba állításával.
Carlo Campos kiemelte még a tartalom ritkaságának, a hirdetések kontextushoz és a felhasználók profiljához igazodásának (ilyen megoldásokról beszélt egyébként az Aderticumtól Szutor Ferenc), valamint a márkaépítés fontosságát valódi, személyes élményeken alapuló programokon keresztül, pl. hajókázás, ahogyan a Globe and Mail teszi rendszeresen.
Az előadásban még számos érdekes gondolat elhangzott, és váltig állította az előadó, hogy ez a felvázolt modell megvalósítható lesz. Kétlem, hogy tényleg profitábilissá tehető, ha például levéltárként kezd el működni egy szerkesztőség. Azzal viszont teljesen egyetértek, hogy ahogyan az a nyomtatott tartalmak online felületre való adaptációja esetében, úgy a tableten való megjelenítésnél is igaz, hogy nem elegendő az egy az egyben történő átemelés – kifejezetten a platformnak megfelelő tartalmat és formát kell kialakítani.
Szintén lényeges, amit a Pécsi Ferenc vezetésével zajlott panelbeszélgetésen is kiemeltünk, hogy fontos szerep jut a márkaépítésnek, a személyes, illetve ahhoz közelítő jellegű kapcsolat kialakításának is.
Írtam egy rövid jegyzetet a Médiainfóra arról, hogy mennyire érdemes sietni a legújabb technológiákra való fejlesztésekkel. Érdemes lehet elolvasni, mert most sokan úgy érzik, hogy lemaradnak, ha nem készítenek gyorsan egy alkalmazást.
Az utóbbi hónapok kemény munkája után végre bemutathatjuk, min is dolgoztunk annyit: tegnap Joana Amendoeira fado-énekesnő koncertjének beharangozójával elindítottuk SMR-szolgáltatásunkat.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ügyfeleink közleményeit a jövőben közösségmédia-közlemény formájában fogjuk kiadni, melyeket a Hírlabor nevű új site-unkon fogunk gyűjteni.
Fontosnak tartottuk az új szolgáltatás elindítását, mert úgy látjuk, hogy a sajtóközlemény még mindig lényeges eszköz az egyes vállalatok, kezdeményezések híreinek hatékony terjesztésére. Csupán a formátum az, ami kissé megkopott már, és természetesen kiterjedtebb sajtókommunikációs eszköztárat kell mellé párosítani.
Visszatérve azonban a sajtóanyagokra: az SMR jóval többet ad egy egyszerű közleménynél, hiszen itt az újságírók, a bloggerek vagy a közösségi site-ok felhasználói egy olyan információgyűjteményt kapnak egy felületre gyűjtve, ami áttekinthető, könnyen használható és megtalálható rajta minden, ami az adott témával és a közlemény kibocsátójával kapcsolatban a legaktuálisabb.
A kulcsinformációk megkönnyítik a téma lényegének áttekintését, a fotók nyomdai minőségben is letölthetők és nem kell csatolmányokkal bajlódni, a videók pedig leginkább az online sajtó, és a bloggerek számára hasznosak, hiszen egyszerűen beágyazhatók a cikkekbe, illetve posztokba.
Fontos elemet képeznek az idézetek, melyek nemcsak a lényegre világítanak rá a kommunikátorok saját szavaival, hanem olyan új szempontokat is felvillantanak, melyek már lehet, hogy túlfeszítették volna az eredeti sajtóközlemény kereteit. Egyes újságírók viszont lehet, hogy éppen ezek nyomán indulnak majd el egy téma feltérképezésében.
A különböző webkettes modulok nem csak díszítésként szolgálnak: a videók a Youtube-ról, a képek a Flickr-ről vannak beágyazva, az anyagokat bármelyik közösségi site-on könnyen meg lehet osztani vagy linkként elmenteni, a korábbi híreket a delicious-ről integráljuk be a felületre, és itt találhatók meg az adott ügyfél webkettes csatornái is. Az egyes ügyfelek híreire RSS-ben lehet feliratkozni, a címkék pedig a keresést könnyítik meg. Ezenkívül az egyes híreknél a kapcsolattartók is megjelennek arccal, névvel, titulussal, e-mail és Skype elérhetőséggel.
A konzervatívabb, illetve az átmeneti időzavarral küszködő újságírók :) számára természetesen továbbra is elérhető az eredeti sajtóközlemény, melyet szintén nem csatolunk, hanem egy linkről lehet lementeni.
Az SMR kiváló felületet ad arra, hogy az igényes újságírók további információkat találjanak egy témáról és könnyen felhasználhassák azokat saját, többrétű újságcikkek, híradások készítése érdekében.
Természetesen ezen felül is minden segítséget megadunk, ha valaki jó cikket szeretne írni. :)
Nem túlzás azt állítani, hogy az egész szakma várta, milyen eredmények fognak kijönni a Kreatív által meghirdetett, és a Next Wave által készített, a hazai ügynökségek webkettes aktivitásait felmérő térképen. Elsőként volt némi bizonytalanság a még nem ismert módszertan miatt, viszont a Next Wave részletes értékelő posztja utólag mindenki számára megmutatta, hogy a szakmai háttér és az átgondolt szempontrendszer megvolt a térkép elkészítéséhez.
Éppen ezért nagyon örültünk, amikor megtudtuk, hogy a pr-ügynökségek között az első, de a valamennyi kommunikációs szektorban dolgozó ügynökségek összesített listáján is a második helyet foglaljuk el.
Fontos számunkra ez a visszajelzés, mert igazolja az elkezdett munkát és azt, hogy kiemelt helyen kezeljük a közösségi médiát szolgáltatásaink között és saját kommunikációnkban is.
Ez utóbbi keretein belül nem törekedtünk arra, hogy minél több csatornán jelen legyünk, inkább az volt a fontos, hogy a céljainknak leginkább megfelelő, és meglévő erőforrásainkkal menedzselhető közösségi site-okon kommunikáljunk.
Elsőként a Twitteren jelentünk meg online és pr-szakmai híreket szemlézve, majd elindítottuk szakmai blogunkat, a Trendlabort és ezzel egyidőben a Facebook oldalunkat is. Ezek számunkra a legfontosabb csatornák, leginkább ezek frissítésére, fenntartására fókuszálunk.
Mindemellett ügyfeleink eseményeit és más, sajtóba szánt képeit a Flickr-en gyűjtjük és tesszük elérhetővé, de természetesen a delicious-ön, a LinkedInen, és - egyelőre csak kisebb erőkkel - a Scribden is jelen vagyunk.
A közösségi médiával kapcsolatos aktivitásainkat– ahogyan a Nextwave is említette - egy erre dedikált munkatársunk, Madalina Rita irányítja, viszont nagyon fontos, hogy nem korlátozzuk a tevékenységet specialistákra. A koncepciónk az, hogy a közösségi médiát valamennyi munkatársunknak ismernie és értenie kell, mert egy pr-es munkájához ez elengedhetetlen.
Ennek szellemében folytatjuk tovább a munkát, és fejlesztjük közösségi jelenlétünket. Ebben már nem lesz megállás, azt előre megígérhetjük.
Korábban arról írtunk, hogy a költséghatékonyság miatt mennyire hasznos lehetne a kisebb üzletek, vállalkozások jelenléte a közösségi médiában. Ha ügyesen használnák azt, jó ötletekkel, szélesebb körben megismertethetnék magukat és új ügyfeleket is szerezhetnének. Magyar kisvállalkozásokat is kerestünk a Facebookon, és azt találtuk, hogy csupán kevesen használják, és még kevesebben használják jól a lehetőségeket.
Egy egyesült államok-beli kutatás szerint az ottani kisvállalkozások közösségi média-használata 2009-re megduplázódott, 12 százalékról 24 százalékra emelkedett. A kutatók által kidolgozott Small Business Succes Index-ből (SSBI) kiderül: a kisvállalkozók egyre inkább a blogok, a Facebook és a LinkedIn felé fordulnak. Az SSBI eredményei szerint ezeknek a vállalkozásoknak a fő elvárása, hogy hogy új ügyfeleket szerezzenek, márkát építsenek, növeljék az ügyfélhűsége és több csatornán legyenek jelen.
Legfőbb jellemzők:
· 75%-uk felteszi weboldalának címét egy közösségi oldalra,
· 61%-uk új ügyfelek szerzésére használja a közösségi médiát,
· 57% épített hálózatot a LinkedIn-en,
· 45% reméli, hogy a közösségi médiában való jelenlét egy éven belül jövedelmezővé válik.
A kutatás eredményei alapján azt jósolják, hogy a közösségimédia-költségek az előkelő harmadik helyet foglalják majd el a kisvállalkozások marketingköltéseinek sorrendjében az elkövetkező két évben.
Várható, hogy egyre többen ismerik majd fel a közösségi média előnyeit, de mintha kicsit lassabban ébredeznének a vállalkozások. Azért van már jó magyar példa is az aktív és informatív jelenlétre. Itt, a Kemence Pékség Facebook oldalán például a hónap elején süti is járt a csatlakozó rajongóknak.
A valódi és a számítógép által generált világok határán meghökkentő technológiai megoldások születnek, az egyik legnépszerűbb ilyen újdonság az Augmented Reality, azaz Kiterjesztett Valóság (AR). Az utóbbi bő két év során több érdekes kísérlet valósult meg a témában, ugrásszerűen azonban az elmúlt egy évben nőtt meg az érdekesebbnél érdekesebb termékek és technológiák száma.
A marketingkommunikációra fókuszálva az egyik első, széleskörű kísérlet emblematikus módon egy nyomtatott médiumot ötvözött a technológiával: 2008 szeptemberében, az Esquire magazin a 75. születésnapján e-képernyővel a címoldalán és további AR-kódokkal jelent meg, ahol többek között Robert Downey Jr. fotója elevenedett meg.
Tavaly már számos kampány indult, mely általános sémája szerint egy nyomtatott, speciálisan kódolt papír és egy webkamera segítségével teremt virtuális világokat. A kódot a kamerához kell tartani, a képernyőn pedig megelevenedik az üzenet. Tavaly láthattunk autóreklámot és környezetvédelmi hirdetést egyaránt ebben a formában, utóbbit például a GE készítette, és az alternatív energiákat volt hivatott népszerűsíteni.
Valentin-nap közeledtével idén született meg a webcam greeting is, mely a hagyományos e-cardokkal nem is említhető egy lapon. Az e-card az internet hajnalán született, és manapság egyáltalán nem nevezhető korszerű online kommunikációs eszköznek. Most azonban az e-cardokra a fiatalabb generációk is felfigyelhetnek, egy új, 3D képeslap kapcsán. A Valentin-nap apropóján mutatta be nemrég a Hallmark új üdvözlőlapját. Az eszköz egyszerre egy szép print képeslap és egy animált meglepetés. Ára három dollártól kezdődik, a zenélős verziók pedig dupla árról indulnak. A Hallmark oldalán ingyenesen is tesztelhető a fejlesztés.
Itt lehet megnézni egy lelkes anyuka beszámolóját az élményről. Ebből egyértelműen látható, hogy a gyerekek számára ez egy tökéletes ajándék.
Szintén a fiatalokra fókuszál az idén indított legújabb MuscleMilk-kampányelem. Az energiaitalok kupakját webkamera felé tartva Shaquille O’Neal kezd el énekelni és táncolni, de van már ilyen technológiával játszó baseball-kártya is.
Felvetődik ezekkel az újdonságokkal kapcsolatban, hogy bár a kezdeti érdeklődés irántuk igen intenzív, a wow-faktor igen rövid életűnek bizonyulhat, és elképzelhető, hogy a fogyasztók hamar ráunnak majd ezekre, legalábbis jelenlegi formájukban. Hogy ez így van-e, várhatóan a közeljövőben, a további próbálkozások során eldől.
Végül lazításként egy utolsó videó, amiben jókora túlzással élve megmutatják, milyen lenne, ha az összes gyártó ilyesmiket fejlesztene. Szerencse, hogy ez sosem jön el.
Nem célunk ráülni a hatalmas iPad-hullámra, viszont a korábbi, Time Tabletről szóló bejegyzésünk kapcsán érdemes egy pillanatra visszatekinteni erre az első pillanattól elvetélt ötletnek tűnő alternatív eszközre. (Vicces arra gondolni, hogy ez és az ehhez hasonló fejlesztések már az iPad megjelenése előtt is alternatívnak számítottak - legalábbis számunkra -, hiszen mindenki sejtette, hogy az Apple le fogja őket söpörni a porondról.)
Nos, azt mondtuk, hogy olyan eszközre - számítógépre - van szükség, amelyben egybe van csomagolva az e-reader, az alkalmazások, a telefon, stb. Az iPadnek ugyan sok hiányossága van, de rögtön dollárszázezrek, ha nem milliók elköltését tette feleslegessé - ennyi pénzből lényeges fejlesztéseket is véghez lehetett volna vinni a Times-nál és társainál.
De nemcsak a Times Tablet van veszélyben: a Kindle is azonnal hátrányba került, hiszen már ha csak egymás mellé tesszük a két eszközt, óriási a különbség - és az lesz az eladásokban is. A Kindle bár olvashatóbb, nem tud annyit, ránézni sem annyira jó, ráadásul csak tíz dollárral olcsóbb az iPadnél.
Próbálkozni persze lehet: mostanában az Apple elég szűkmarkúan osztogatja a feature-öket, így egy kicsit nagyvonalúbb, vagy legalább több funkciót gond nélkül egyesítő eszközt még fel lehet futtatni.
Itt olvasható például egy gyűjtés a lehetséges iPad-versenytársak számára javasolt fejlesztésekről. Reméljük, meglépi ezeket valaki.
A Twitteren már korábban megírtuk, hogy a Time Tablet szerintünk egy totális félreértés, és pozitív meglepetésünkre a Slate szerzője is hasonlóképpen gondolkozik. Ő egy olyan könyvre hagyatkozik véleményének alátámasztásához, amelyben végigvették a nyomtatott média igen költséges, de sikertelen próbálkozását a tartalmaik digitalizálására. A címe: Digitizing the News: Innovation in Online Newspapers.
Az egyik ilyen próbálkozás a Newsweek CD Rom-on való kiadása volt 1992-ben, Newsweek Interactive néven. Volt ebben minden: felvett interjúk, videók, grafikák, és sztorik a testvérlapból, a Washington Postból. Mivel akkoriban még nem igazán volt elfogadott technológiai standard, a Newsweek új kiadványát csak egy 999 dolláros Sony multimédia lejátszóval lehetett csak használni. Nem csoda, hogy ez a formátum végül nem váltotta be a reményeket és nem indult el a versengés a kiadók között ennek felfuttatására.
Több lap, például a New York Times, a People, a Wired, a USA Today vagy a Washington Post is próbálkozott televíziós, illetve rádiós jelenléttel, a Time Warner pedig lapjainak online verzióitól várta a csodát úgy, hogy egyetlen site-ba, az azóta megszűnt pathfinder.com-ba sűrítette őket.
A nyomtatott lapok már 1996-tól keresik a megoldást a digitális verziók nyereségessé tételére, de egyelőre nem jártak sikerrel. Sokan a táblaeszközöktől várják ezt, de ezzel kapcsolatban kétségeink vannak.
A Time Tablet és társai azzal próbálkoznak, hogy digitális formában, kicsit más és bővített tartalommal juttassák el cikkeiket az olvasókhoz, akik ugyan meglehetősen látványos eszközön fogyaszthatják azokat, ezen felül azonban nem kapnak semmit. Ha már digitális a tartalom és elektronikus az eszköz, óhatatlanul is eljön az igény a linkekre, továbbkattintásra, céltalan szörfölésre, akár az adott médiumon belül.
Éppen ezért meglehetősen nagy erőforráspazarlás olyasmivel foglalkozni, ami félúton van a nyomtatott és az online tartalmak között. A jelenleg kísérleti stádiumban levő tabletek fejlesztése a mesterséges létrehozása egy olyan formátumnak, melyen már régen túlléptünk, legalábbis a hírek fogyasztása terén.
Az igazi megoldás egy olyan tablet lesz, ami számítógépként működik, egybecsomagolva e-readert, alkalmazásokat, akár telefont is. Külön-külön is lehet fejleszteni ezeket a kütyüket, de az emberek egyre kevésbé lesznek hajlandók géplerakatot hurcolni nap mint nap a táskájukban.
A jelek szerint még várnunk arra, hogy ez létrejöjjön, addig is marad a próbaverziók és drága kütyük elindítása és gyors mennybe menetele.
A Harvard Business Journal blogján jelent meg egy érdekes írás, amelyben a szerző, Umair Haque arról ír, hogy a jelenleg használatos innováció fogalmának is innovációra lenne szüksége. Hogy mi is lenne az? A klasszság. Mielőtt elszörnyülködnénk, hogyan lehet egy lapon említeni ezt a két fogalmat, hallgassuk meg a szerzőt:
Az innováció abban a formában, ahogy általában beszélünk róla, egy indusztriális korszak maradványa, amit meg kellene újítani. Ennek három oka van:
1. Az innováció az elavuláson alapszik. Az eredeti innováció koncepció atyjának, Joseph Schumpeternek a kreatív rombolásra vonatkozó elméletét elfogadva a tegnap termékei és szolgáltatásai feleslegessé válnak az innováció által, tehát az innováció ára a recesszió és a hanyatlás. Ez a ciklus pedig minden alkalommal egyre nehezebb. Umair Haque szerint mára az elavulás vált elavulttá.
2. Az innováció felszárítja a kreativitást (az eredetiben költőibben van megfogalmazva: our seedcorn) – nagyon kevés, fundamentálisan új dolgot alkotunk, ugyanazt adjuk el, csak ügyesebben. A szerző szerint a kihívás ma már nem vállalkozói, üzleti jellegű, hanem a kreativitással függ össze –fundamentálisan jobb dolgokat kellene létrehoznunk.
3. Az innováció gyakran nem az, amit annak mondunk. A mai gyakorlatban azt nevezik innovációnak, ami kereskedelmi szempontból új. A válság azonban arra mutatott rá, hogy amit ma innovatívnak neveznek, gyakran romboló hatású, és társadalmilag is káros.
A szerző szerint tehát felmerül a kérdés, hogy az innováció hátrányai nem szárnyalják-e túl annak előnyeit? A válasza erre, hogy a klasszság egy jobb innováció-koncepció kulcsa.
Hogy mi kell a klasszsághoz?:
Etikus gyártás – ez elengedhetetlen.
Elképesztően jó termékek –kreativitással a középpontban. Teljesen új, váratlan kialakítás, a megszokottnál sokkal jobb működés: ez a varázsa az Apple termékeinek is.
Szeretet – a cikk szerzője szerint igazi értéket csakis úgy teremthetünk, ha szeretjük, amit csinálunk.
Összegezve: klasszságról (azaz innovációról) akkor beszélhetünk, ha valódi értéket teremtenek olyan emberek, akik szeretik, amit csinálnak, elképesztő jó termékeken dolgoznak, melyeknek olyan közösségek viszik hírét, akiket mindez inspirál, mert hiteles. Ez az innováció jobb, korszerűbb formája.
A cikk szerzője bevallottan nem vitte teljesen végig a klasszság koncepcióját, inkább gondolatébresztőnek szánta ezt a manifesztót. Bár alapvetően nem mond mást, mint amit a közösségi média hívei már a kezdetektől skandálnak a szerethető, közvetlen és kollaboratív módon alakított márkákról, valóban fontosnak tűnik, hogy ez a szemlélet ne csupán a közösségi web, hanem az üzleti működés és az innováció koncepciójában is megjelenjen.
Mindenképp érdemes átgondolni, hogy egy-egy vállalat hogyan, milyen formában és milyen elképzelések mentén alakítja ki innovációs tevékenységét – komoly erőfeszítéseket tesz-e, végiggondoltan, a fenntarthatóság szempontjait is figyelembe véve viszi-e véghez céljait, és mindeközben valódi kapcsolatot épít-e ki a fogyasztókkal.
Az olyan cégek, mint az Apple töretlen sikere, sőt a jelenlegi helyzet ellenére javuló eredménye is azt mutatja, hogy csak így érdemes fejlesztésekbe invesztálni – és kommunikálni.
A munkamegosztás az egyes platformok között pedig így alakul:
