Tavaly nyáron a Madridban tanuló Klára Levente és barátai elképesztő kalandba vágtak bele: fixivel indultak el Budapest felé és a Facebookon kerestek társakat a 3284 km-es úthoz. A Cycle Me Home projecthez nem csak elszánt biciklisek, hanem szponzorok és együttműködők is szép számmal csatlakoztak. A túráról menet közben részletesen tudósítottak ugyan, április 6-án azonban bemutatásra kerül a 38 napot felölő dokumentum film, melyet egy olyan trailerrel harangoznak most be, amit a világon bármilyen profi stáb megirigyelhetne: 

A szponzorok között természetesen találunk kerékpárokat és hozzá tartozó alkatrészeket, kiegészítőket gyártó és forgalmazó cégeket is. Ezen kívül a túra eleje és vége egy-egy világhírű fesztiválhoz kapcsolódott - így is növelve az esemény hírértékét, no meg a szórakozási lehetőségeket. Az indulást a madridi Kerékpáros Futárok Bajnokságának idejére, míg érkezést a Sziget Fesztivál kezdetére időzítették. Az Európa Legjobb Fesztiváljának választott hazai rendezvényt idén rendezik meg 20. alkalommal, így a film számukra is egy újabb megjelenési lehetőséget biztosított. 

A valóban életre szóló élményt jelentő túra alatt a fiatalokhoz társak is csatlakoztak, míg úton-útfélen jótevőkkel futottak össze, ahogy az egy valamire való, online szervezésű eseménytől el is várható. Arról, hogy mennyi támogatót tudtak gyűjteni menet közben, sajnos nincsenek egyelőre közelebbi információk, pedig a közösségi finanszírozás szempontjából is igen érdekes lehet a srácok vállalkozása.

Szólj hozzá! · 1 trackback

A híres fitnesz házaspár Schobert Norbi és Rubint Réka nagy rajongói oldalakat üzemeltetnek a Facebook-on, előbbi 326, utóbbi 227 ezer rajongóval büszkélkedhet. Az oldalakat nagyobb részt személyesen kezelik, töltenek fel tartalmakat a módszerükről, programjaikról, személyes életükről.  A rajongók ugyan nagyobb részt csüngenek minden szavukon és ajnározzák kedvencüket, de kritikát és beszólásokat is kapnak rendesen. Hosszú idő után ez utóbbiból lett elege egy vasárnap délután Norbinak, aki etikai kódex címszóval törlés/kitiltási missziót hirdetett a „csipkelődők, klaviatúra szamurájok„ ellen.

Kikről van itt szó? Akik Rékán számon kérik vasárnap, hogy miért fut ebédfőzés helyett, vagy edz otthon, miközben a kisebbik gyerek a járókában van, miért nincs többet a gyerekekkel, ha pedig velük van, miért facebookozik. Norbit a fényűző élettel szorongatják, a nagy autójával és a drága termékeivel. Persze vannak, akik csak kendőzetlen stílusban szidják a házaspárt, Réka fogát, Norbi magasságát, vagy bármit, vagy éppen semmit csak úgy beszólnak.

Mit tettek eddig a sportolók? Kommentekre visszaszólás, posztolás eleve nekik célozva (pl.: „üzenem a kritikusaimnak, hogy a leves már tegnap megfőtt”, illetve új termék posztolása esetén az ár mellett a „persze baromi drága” tálalás). Az egyes posztokra érkező reakciók íve általában ez: poszt, rajongói dicséretek, valaki beszól, annak vissza a rajongók, akinek kommentjét vagy maga a user, vagy az adminok törlik. Egyszer-egyszer egy ügyvéd is megjelenik, aki jelzi, hogy jogi eszközökkel is fellépnek a trollok ellen.

Mi változik most? Norbi úgy látja, hogy mivel az oldal az övé, a rajongói a vendégei, akik ne kritizáljanak, hanem javasoljanak, álljanak ötletekkel elő, bátorítsák és mondjanak köszönetet. Nem akar az oldalán irigy, őt nem ismerő, negatív embereket látni. Őket le fogja tiltani. Mindez igaz felesége oldalára is, ha lesz ereje betartani ott is ezt, a kereskedelmi célú Facebook oldalaktól egyébként idegen kódexet.

Norbiék esetében ez egy teljesen érthető és elfogadható lépés, ami nem rejt magában túlzottan nagy veszélyt sem. Ők ketten mindig kendőzetlen őszinteséggel kommunikáltak rajongóikkal mind a közösségi médiában, mind a sajtón keresztül. Ha saját rajongói oldalunkon is olyan őszinte és közvetlen hangnemben kommunikálunk, mint teszik azt ők ketten, akkor valóban kezelhetjük, már-már arrogánsan, közösségünk tagjait. De minden más esetben ez nem egy jó ötlet!

Sokan buktak már abba bele, hogy erővel akarták a felhasználókat, azok egy részét elhallgattatni. Nem jó ötlet erővel fellépni és korlátokat szabni egy olyan csatornán, amelynek alapvető funkciója a szabad véleménynyilvánítás. Nem csoda, hogy sztárok esetében, különösen ekkora rajongói táborral ez megesik. Ez nem magyar jelenség. Külföldi hivatalos sztár oldalakon is tömegével találhatunk, csak szimplán beszólogató rajongókat. A népszerűség ezzel jár. Norbi és Réka nagy valószínűség szerint nem fog kárt szenvedni ettől a lépéstől. A törzsrajongók várták is már ezt a lépést, az etikai kódexet bejelentő poszt is 2 ezer feletti lájkot kapott. De az biztos, hogy hihetetlen energiát kell az oldal tulajdonosának arra fordítania, hogy rózsaszín világot fessen a rajongói oldalán. De mi a helyzet az építő kritikával? Komolyan kell venni. Nem szabad összemosni a világnézeti alapon kellemetlenkedőkkel.  Válaszolni kell rá, kezelni kell. Nem csak a kritikus személye miatt, hanem a többi rajongó miatt is.

1 komment

Angliában már a hatvanas évek óta népszerűek az úgynevezett közösségi kertek. Néhány hónapja már nálunk is tele van a Facebook a témával, bízunk benne, hogy hamarosan a városaink is tele leszek közösségi kerttel. Egyelőre még nem így van.

A közösségi kert (community garden) ötlete Angliából származik, általában városszéli területeken, vagy foghíjtelkeken kialakított kertekről van szó, ahol a tulajdonosok saját maguk számára nevelnek zöldséget, gyümölcsöt. Magyarországon az első közösségi kertet Budapest 3. kerületében a Földkelte mozgalom hozta létre. Nagyjából 15-20 ember műveli a területet szigorúan a biológiai szemlélet jegyében, vegyszermentesen. Szerveznek rendezvényeket, táborokat, lehet hozzájuk csatlakozni a honlapon, de Facebook oldaluk egyelőre nincs.
A közösségi médiát használták fel viszont a mozgalom népszerűsítésére a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) tagjai. Első közösségi kertjük, a Lecsós Kert, a budapesti Millenáris Parkban jön létre hamarosan. Facebook oldaluk 2011 szeptemberében alakult, jelenleg majdnem 1000 látogatója van, és a tavasz közeledtével várható, hogy még jobban felfut majd. Januárban Magunkat adjuk címmel előadásokat hallgathattak az érdeklődők a városi kertekről, az organikus kertészkedésről, és volt magbörze is. Jelenleg éppen a parcellákra való jelentkezés folyik a Lecsós Kert Facebook oldalán. A parcellaosztásra vonatkozó felhívást háromszázan lájkolták, és több mint 150-en osztották meg. Reméljük, hogy ez a lelkesedés tovább gyűrűzik majd, és számos követőre talál a mozgalom.

Kertészkedési ismereteket még nem találunk sem a honlapon, sem a Facebook oldalon, pedig már érdemes elkezdeni a vetőmagok beszerzését, hogy márciusban elkezdhessék az ültetést a parcella tulajdonosok. Nyilván erre is sor kerül majd, és a Lecsós Kert ötletgazdái nem hagyják majd magukra a kevésbé tapasztalt városi kertészkedőket.
Aki közösségi kert létrehozásában gondolkodik, annak a KÉK összegyűjtötte a legfontosabb tudnivalókat a Közösségi Kertek honlap tudástárában .  Ebből kiderül az is, hogy a közösségi kerthez szükséges közösséget leginkább a lakókörnyezetünkben, személyesen érdemes toborozni, nem feltétlenül a Facebook-on, hiszen az is lényeges, hogy a kert tulajdonosok jól kijöjjenek egymással, és minél közelebb legyenek a kerthez. Az eszme terjesztésére persze továbbra is kiválóan alkalmas ez a módszer.
 

Szólj hozzá!

Egy új Facebook alkalmazás segítségével bárki másodpercek alatt készíthet egy videót azokat a tartalmakat felhasználva, amiket az elmúlt években megosztott a közösségi oldalon. 

Ehhez két dolog szükséges csupán: az egyik, hogy már Timeline formában használjuk profilunkat, a másik pedig, hogy hozzáférést biztosítsunk az app-nak az azon megosztott tartalmakhoz. 

A Timeline Movie Maker-ben ezután személyre szabhatjuk a kisfilm alatt hallható zenét, de csak azok hangulata alapján. Valamint kicserélhetjük fényképeinket és videóinkat a filmben, ha valamit nem szeretnénk látni benne. Az elkészült filmeket megoszthatjuk a Facebookon és az adott posztra mutató linket pedig a közösségi oldalon kívül is, amennyiben a Publikus megosztási funkciót választjuk a jóváhagyásnál. 

Az ilyen kreatív, de technikai tudást nem igényló, mégis egyedi tartalom előállítására alkalmas webalkalmazások népszerűsége biztosan növekedni fog 2012-ben. Az Intel Museum of Me kampánya tavaly nagyon elterjedt, azonban más koncepción alapult, hiszen egy virtuális közegbe helyezte tartalmunkat, és a Timeline eljövetelével kompatibilitási problémák is felmerülhetnek. Az elkészült filmeket, ha publikusak, kíváncsian várjuk kommentben! 

Szólj hozzá!

Az amerikai elnökválasztás egy rendkívül összetett és elhúzódó folyamat. Rengeteg statisztika és közvélemény-kutatás készült a korábbi években és fog készülni idén is, ebben egészen biztos vagyok. (A világ első - megrendelésre készült - közvélemény-kutatása is egy amerikai elnökválasztási kampányban készült: 1824-ben Delaware államban.)

A legutóbbi elnökválasztással összefüggésben az Obama-kampány (és annak szervezése) miatt kerülhetett be a hírekbe a közösségi média, és leginkább a Facebook (felbecsülhetetlen mértékben profitált is ebből a vállalat). Az előrejelzések szerint augusztusra több mint 1 milliárd regisztrált felhasználóval rendelkező közösségi oldal idén sem szeretné, hogy a világszerte nagy érdeklődésre számot tartó esemény említésekor véletlenül kihagyhassák a nevét a tudósításokból. 

Idén már biztosra mennek: talán az egyik legnagyobb, politikával foglalkozó, közösségi elemeket is integráló portállal, a politico.com-mal jelentettek be együttműködést a múlt hét végén. Ennek lényege, hogy a Facebook összesíti, értékeli és megosztja a hírportállal azoknak a posztoknak a tartalmát, amelyeket az Amerikában tartózkodó felhasználók valamely elnökjelölttel kapcsolatban közzétesznek. 

A rendszer automatizált, tehát az egyes felhasználók politikai állásfoglalása sem a Facebook, sem a a Politico munkatársai számára nem lesz hozzáférhető. Csupán a pozitív és negatív hangnem elemzése és a jelöltek nevének említése kerül számszerűleg feldolgozásra. (Az ábra az egyes elnökjelöltek nevének említését mutatja számszerűsítve.)

Alapvetően hoz újdonságot a közvélemény-kutatások szempontjából ez a megállapodás. Lesznek akik felháborodnak a Facebook újabb személyiségi jogsértésén, hiszen amikor regisztráltunk, szó se volt arról, hogy harmadik félnek kiadják posztjaink tartalmának pozitív vagy negatív jellegét. De mivel valódi érdeksérelem nyilvánvalóan senkit nem ér, én inkább arra tenném le a voksom, hogy a jövőben arra számíthatunk, hogy hasonló, automatizált rendszerekkel egyre szélesebb körben fogják kutatni a közvéleményt. (Az ábra az egyes elnökjelöltek nevének említésekor használt szavak negatív felhangját mutatja összesítésben, és politico.com első elemzéséből származik.) 

Szólj hozzá!

A legújabb hírek szerint ismét terjed egy Facebook-vírus a legnépszerűbb közösségi oldalon. A poszt formájában, nem a felhasználók által megosztva terjedő féreg azt ígéri, hogy megváltoztathatjuk a Facebook kék színét rózsaszínre, pirosra vagy feketére - azonban ez teljesen nyilvánvalóan nem igaz. 

Ahogy korábban, ezúttal is csak annyit érünk el, hogy akaratunktól függetlenül posztolunk saját Üzenőfalunkra, Timeline-unkra vagy ismerőseink nyilvános felületeire. Ezen kívül ismeretlen harmadik fél jut hozzá adatainkhoz, ráadásul a Facebook színe sem fog megváltozni, csak egy unalmas online marketing teszthez jutunk a végén. 

Szólj hozzá!

A Guardian adta hírül, hogy egy angol, névjegyek gyártására szakosodott cég és a Facebook hivatalosan is megállapodtak: a több mint 800 millió felhasználó mindegyike számára elérhető a Facebook-névjegy. 

Ahogy a kommentelők többsége, mi sem ájultunk el a megvalósítástól, hiszen lényegében csupán a Timeline-unk fejlécének kinyomtatásáról van szó. A megrendelést magát is a Facebookon keresztül tudjuk kezdeményezni – persze csak ha van Timeline-unk. Saját fejlécünkben az About-ra klikkelve meg kell keresnünk a Contact Info dobozt. Abban egy kis ikon, egy kártya vezet át minket a moo.com oldalára, ahol elvégezhetjük a személyre szabást, és leadhatjuk a megrendelést, ami egyenlőre valóban teljesen ingyenes.

Később 50 darab mindösszesen 10 fontba kerül majd, ami kifejezetten barátinak tűnik. Az első kétszázezer megrendelő pedig ingyen juthat hozzá a kártyához. 

Szólj hozzá!

A Heineken kampányai az esetek döntő többségében tartalmaznak valami egészen megragadó és egyedi, mégis végtelenül egyszerű ötletet, amelyek miatt a kampányokra lezárulásuk után is emlékszünk. Akár évekkel később is emlegetjük őket.

Az idei karácsonyi szezonra egy több mint zseniális Facebook alkalmazással készültek. A Heineken Beertender terméke, az otthoni sörcsap, sok agglegény álma. Ilyet azonban kevesen fognak kapni, és ezt pontosan tudták az ügynökségnél is, ahol a kampány készült. A BeerFriender alkalmazás segítségével összekapcsolnak bennünket egy hozzánk hasonló sörbaráttal, így megvehetjük a terméket egymásnak. Ajándéknak látszó csomagot és üdvözlő kártyát is küldhetünk vadidegen sorstársunknak! (Érdemes szemügyre venni a Heineken Facebook oldalára fejlesztett egyedi tartalmak mennyiségét és minőségét is.) Az ötlet egyszerűen tökéletes, hiszen erősíti a vállalat iránti elkötelezettséget, a közösség tagjai között új kapcsolatokat hoz létre, termékértékesítést is kapcsol mindehhez, és aktuális, mert remekül illesztik az egészet a karácsonyi ajándékozáshoz is.

Egy, a magányos, idős emberek megajándékozására minden évben gyűjtő alapítvány is a közösségi médiához fordult idén. Az elmúlt években rendszeresen merült fel problémaként, hogy nem találtak kellő számú felajánlót: az elmúlt években összesen 60 ezer ajándékot tudtak szétosztani. Ezért találták ki a Be a Santa to a Senior online kampányt és a hozzá tartozó felületet, amelyen keresztül bárki adományozhat. Érdekes, hogy pusztán azzal, hogy online szervezték a gyűjtést, eddig több mint 1,2 millió ajándékot érkezett. Tehát most több nyugdíjasra van szükségük, mert nem tudják kinek adni az ajándékokat. Az ajándékok leadására rengeteg helyen van lehetőség, így is könnyítve a programban való részvételt. 

Az Old Spice ismét a biztos recepthez nyúlt: Isaiah Mustafa-val forgatták a karácsonyi reklámjukat is. A karácsonyi kampány részeként 7 milliárd - igen, milliárd - ajándékot fognak szétosztani karácsonyig.

Minden elképzelhető célcsoportnak készítettek filmet, amelyek megtekinthetőek a Youtube csatornájukon. Személyes üzenetek is vannak, például Jimmy Fallon komikusnak címzett, de az idős spanyol ajkú anyukák sem maradtak ki...Döbbenetes energiát fektetnek ezekbe az Old Spice kampányokba!

Nektek mi a kedvenc idei kampányotok?

Szólj hozzá!

Már csak az egyre borzalmasabb időjárás miatt is megnyugtató időtöltés a nyaralásról ábrándozni. Ezért is remek az Új-Zélandi Turisztikai Hivatal kampányának időzítése! Bárki nyerhet egy kéthetes utazást a szigetországba 20 ezer dollár értékben: egy nyári fesztiválra mehet el másodmagával, vagy egy hajós nyaralás részese lehet. Természetesen mind a két lehetőség rengeteg szolgáltatást és teljes ellátást tartalmaz. Ehhez mindösszesen csak pályázni kell: fel kell ajánlani valamit a kiválasztott útért cserébe.

A győzelemhez a felajánlott tárgyról vagy tárgyakról kell maximum egyperces videót vagy fényképet készíteni és feltölteni a kampány honlapjára. (Már a rendszerbe való regisztrációval önmagában nyerhetünk két repülőjegyet!) A győztesek által felajánlott tárgyakat pedig jótékony célokra fogják felhasználni. Jelenleg az egyik kategóriát egy használt zenekari póló, míg a másikat egy Playstation és egy laptop vezeti, szóval nagy jótékonykodásra nem kell számítani.

Természetesen szavazással döntik el, kik lesznek a győztesek, és a szavazók között is kisorsolnak egy utazást. Jól látjuk az online kampányok elmaradhatatlan kellékeit: felhasználói tartalom és szavazás a vírus-jellegű terjedés elősegítése érdekében. Jogosan állapíthatnánk meg, hogy ez a kampány tehát semmiben sem különbözik a többi, értékesebb nyereményt felkínáló, közösségi platformokat használó kampánytól. Azonban már az indulást követő pár napban hihetetlen mennyiségű videó és kép került feltöltésre, így egy átlagos magyar Facebook felhasználó a pár száz ismerősével (akiket rá tud venni a szavazásra első körben) még bőven labdába rúghat! Ha valamelyikőtöknek sikerül, akkor kérünk róla exkluzív beszámolót a Trendlaborra!

Kíváncsian várjuk majd a kampány végén a beszámolót a hihetetlen számokról, hogy hány embert értek el mindezzel. És ez itt a lényeg, hogy kétszer 20 ezer dollárból borítékolhatóan több százezer, vagy millió emberhez jutnak el világszerte, amit semmilyen más eszközzel nem tudnának megoldani. Többet ér egy ilyen kampány, mintha a CNN reklámblokkjába bevásárolták volna magukat dollármilliókért!

1 komment

A közösségi médiával foglalkozó hazai blogok, a Trendlabort is beleértve, általában nemzetközi statisztikák elemzésével próbálják a hazai folyamatokat bemutatni, a közösségi média használatának relevanciáját megfelelően alátámasztani. Korábban már tettünk rá kísérletet, hogy a nemzeti sajátosságainkat felvázoljuk a témában, amikor elkészítettük a Trendlabor Médiaindexet, melyben az újságírók közösségi média preferenciáit vizsgáltuk. 

Az online kommunikációval 1994 (!) óta foglalkozó Jay Baer blogján pár napja tett közzé egy nagyon érdekes infografikát, mely saját előadásán alapul, és a kereskedelmi célú Facebook Rajongói Oldalak tartalmának optimalizálásával foglalkozik. Néhány állításával ellentétes statisztikák állnak rendelkezésünkre, ezért foglalkozunk a témával. Egy lokális sajátosságra bukkantunk? Vagy a különbség abból adódik, hogy jóval kisebb mennyiségű adat áll a mi rendelkezésünkre?

Lássuk először Jay infografikáját és annak állításait. A B2C posztok, vagyis a vállalati profilok és az ügyfelek kommunikációjának időzítése az, amit most górcső alá vennénk. Nem meglepő, hogy az általuk vizsgált legtöbb oldal hétköznapokon és a napközbeni órákban, kvázi munkaidőben posztol. 

Ezután adatokkal támasztja azt alá az előadás, mely a Slideshare-en megtekinthető, hogy hétvégén, azon belül is vasárnap, illetve hétköznap az esti órákban jóval nagyobb mértékű elkötelezettséget mértek a rajongóknál. Ezt egyébként a felhasználói interakciók alapján állapították meg. 

Az általunk kezelt, több tízezer fős követőtáborral rendelkező rajongói oldalak elmúlt fél éves statisztikáit elemezve az alábbi hasonlóságokat és különbségeket állapíthatjuk meg: 

1. Az esti órákban semmiképpen sem beszélhetünk jelentősebb mértékű interakciókról. A felhasználói aktivitás döntő többsége reggel 7 és délután 2 óra között zajlik, míg egy további, pörgős időszakra délután 3 és este 7 között kerül sor, azonban ezt követően a csak látogató és a kapcsolatot létesítő felhasználók száma is elhanyagolható szintre csökken. Ezt egyébként mi nem csak ennél az oldalnál tapasztaltuk.
2. Az elmúlt fél évben ugyan a szombat ennek a csoportnak az életében is a legaktívabb nap volt, ugyanakkor a vasárnap már csak az 5. nap, ha az elkötelezettség alapján állítjuk sorba őket. Ennek ellenére semmiképpen sem jelentenénk ki, hogy a hétvége erősebb, mint a hétköznapok, mivel az elmúlt 6 hónapban minden hónapban más nap mutatja a legnagyobb felhasználói elkötelezettséget. 

Az infografika záró gondolataival azonban feltétel nélkül egyet kell értenünk, hiszen a legfontosabb valóban az, hogy az adott vállalkozást ismerve állítsunk fel egy hipotézist a lokális felhasználói szokások alapján, ehhez egy előre meghatározott ideig tartsuk magunkat és a rendelkezésre álló adatok segítségével vizsgáljuk felül azt a kísérleti időszak leteltével. Nekünk egyetlen csoportunk sincs, ami pontosan visszaigazolná Jay állításait, de ezek ugyanakkor nem állnak össze egy egységes elméletté, amivel cáfolhatnánk állításait. Ez vajon azt jelenti, hogy kiforratlanok még a hazai Facebook felhasználói szokások? Nektek mi a tapasztalatotok?

Szólj hozzá!

 Egy amerikai lakos átlagosan napi 6 percet szentel gondolatban az energiafelhasználás csökkentésének, a fenntarthatóbb életvitelnek. Ugyanakkor nincs nap ( nincs óra?), hogy ne néznénk órákon át, mi zajlik a facebookon, ki hol volt, mit csinált – ő vagy a macskája. Ugye.

Állítólag mindenféle helyi versenyek is lesznek (ilyeneket mi magunk is létrehozhatunk), pl. települések között, és a díjak sem maradnak el, ha a kitűzött célt eléri egy közösség.

A poszt eredetileg a GreenPolis blogon jelent meg. 

Szólj hozzá!

Öt hónappal elindítása és a várakozásoknak megfelelően rendkívül gyors felfutása után a Google+ a kimúlás jeleit mutatja – megismétlődni látszik, amit a Wave és a Buzz esetén már megfigyelhettünk. Bár a regisztrált felhasználók száma a 43 milliót is elérte, az oldal iránti érdeklődés épp olyan meredeken zuhan most, mint ahogy néhány hete emelkedni kezdett.

Az ok feltárásához nincs szükség a Google+ felépítésének és funkcióinak bonyolult elemzésére: klasszikus pozicionálási hibáról van szó: a cég ezzel a kezdeményezésével nem volt képes olyan űrt találni a közösségi szolgáltatások piacán, amelyet sikerrel betölthetett volna. Ehelyett olyan stratégiát alkalmazott, amellyel már sok nagyvállalat próbálkozott – legtöbbször eredménytelenül: olyan kategóriában indult, ahol már foglalt volt az abszolút piacvezető szerep, azzal az ambícióval, hogy a sok kis finomság és fejlesztés, amivel az alapkoncepciót feldúsítja, nagyobb piaci súlyával együtt majd biztosítani fogja a felhasználók tartós átpártolását az általa fejlesztett szolgáltatásra.

Képek forrása: buzzom.com

Szólj hozzá!

A PR News Online kiosztotta a Digital PR Awards 2011 díjat, és a díjazottak között találunk egy-két érdekes megoldást, amelyekről mindenképp célszerű szólnunk pár szóban itt, a Trendlaboron is.

CSR kategóriában például az AT&T, Amerika legnagyobb múltú telekommunikációs vállalata, nyert díjat. Kampányukkal a vezetés közbeni SMS-ezés veszélyeire kívánták felhívni a figyelmet. Készítettek egy 10 perces dokumentumfilmet, amelyben valódi tragédiákat dolgoznak fel. A kampányhoz diákok csatlakoztak, hogy elmondják saját történeteiket.

A verseny/játék kategóriában a Nikon Festivalt díjazták, amely teljes egészében a közösségi média szereplői által előállított videótartalomra épített. A fesztivál ideje alatt az oldalt több mint fél millióan keresték fel és több mint 2200 pályázatot nyújtottak be, míg a vonatkozó Twitter-megjelenések száma meghaladta a 62 milliót! Nem mintha a vállalat termékeit be kellene mutatni az online videós tartalmat előállító felhasználóknak...

A Nikon Festival győztes filmje.

A 2011-es japán földrengésben megsérült atomerőmű kapcsán szükséges volt, hogy az amerikai közvélemény számára az atomenergia ügynökség bizonyítani tudja, hogy a technológia biztonságos. Ezért létrehoztak egy kvázi online hírszobát a Twitteren, ami a krízis kapcsán felmerülő híreket és szakértői anyagokat közvetítette az újságírók felé, valamint egy blogot és egy Youtube csatornát is a részletes tájékoztatásért. A díjat a krízis kommunikáció kategóriában osztották ki. 

Digitális marketing kategóriában több részkategóriát is létrehoztak, a kampányok költségei szerint. A 100 ezer és 300 ezer dollár közötti, középső kategória díjazottja a Cheerios gabonapehely gyártója lett, amely Facebook-kampányával érdemelte ki a díjat. A reggelizés közbeni partikhoz küldtek eszközöket a rajongóknak, akik ezeket az eseményeket dokumentálták és megosztották a vállalattal. 

Érdemes végigböngészni a teljes listát, hiszen a világ legmenőbb ügynökségei legnagyobb idei kampányait gyűjti össze, és minden kategóriában további kiemelt pályázókat is megemlítenek. Az, hogy mindez ilyen mértékben kerül feldolgozásra, az online PR kommunikáció relevanciáját és, 2011-ben kijelenthetjük, nélkülözhetetlenségét mutatja. 

Szólj hozzá!

A Facebook magyar felhasználóinak száma már több mint 50 ezer fővel meghaladta a 3,5 milliót, nem csoda tehát, ha egyre több és több (üzleti) rajongói oldal szervez valamilyen nyereményjátékot. Az efféle kampányok nem titkolt célja a rajongók számának gyors növelése, azonban néhány oldal nem tartja be a Facebook promóciókra vonatkozó szabályzatát. 

A szabályszegés ráadásul csak az egyik probléma ezekkel az akciókkal. Ha tüzetesebben megnézzük ezen oldalak kampány alatt aktivizált rajongóit, akkor láthatjuk, hogy az esetek többségében ugyanazok a felhasználók jelennek meg tömegével ezeken az oldalakon.

Nézzünk most meg pár hazai Facebook-kampányt, amelyek nem egy esetben a Facebooktól független, hagyományos ATL kampánnyal is hirdetésre kerültek. Mondanunk sem kell, hogy ezeknek a költsége egyáltalán nem áll arányban eredményességükkel! 

Elsőként a Frixion tollak kampányát vennék górcső alá, amivel valószínűleg már többen találkoztatok. A játékot, melyhez csupán az oldalt kell like-olnunk, az ország több pontján tömegközlekedési eszközökön is reklámozzák. Az oldalt like-olók között 1000 rajongónként kisorsolnak, egy igen nagy értékű, de a tollakhoz nem igazán kötődő, iPad 2-t. Ehhez képest az oldal most fogja összegyűjteni 600. rajongóját, ami nem túl sok. Persze nem is a rajongók száma a lényeg, hanem az elkötelezettségük. De az egy ilyen versennyel kétséges.

Rubint Réka Facebook oldala is belefutott egy szabálytalan nyereményjátékba, ahol a szallodak.hu oldal like-olásáért Rubint Réka által dedikált fitness dvd-t nyerhettek a felhasználók. A játékot ez esetben nem Réka szervezte, tehát a felelősség sem az övé lenne egy esetleges feljelentést követően. 

A HelloTrend Nyereményjáték szintén szabálytalan, mivel oldal like-oláshoz köti a részvételt, bár ezen felül még egy eventet is meg kell osztanunk, de a szabály szerint a Facebook semelyik alapfunkciója nem használható sorsolás alapjául, és ezek mind azok. Alkalmazást kell fejleszteni, másképp nem működhet szabályosan. Játékszabályt sem írt minden oldal, de például a Frixion játékának van, kár hogy nincs benne a kötelező rész, ami a kinyilvánítaná, hogy a szervezőknek semmi köze a Facebookhoz és hogy harmadik félnek adják meg adataikat. Azaz csak adnák, hiszen ezek a játékok is a Facebookon keresztül fogják értesíteni a nyerteseket, ami szintén szabálytalan.

A sort sokáig folytathatnánk, mert továbbra is sok olyan hazai céget találni, akik a szabályokat figyelmen kívül hagyó kampányt szerveznek a Facebookon. A rendszert és a felhasználói attitűdöket szemmel láthatóan többen értik, érzik, de a veszélyeket, amit a szabályszegés magában rejt még kevesen. Ez persze nem csak nálunk van így, egy angol ékszerész egy 1500 font értékű gyémánt gyűrűt sorsolt ki a like-olói között...

Azt is jól gondoljuk meg, hogy a Facebook szabályzatának megszegése az oldal és az adminisztrátorok profiljának törlésével járhat. Tehát nem csak drágán szerzett rajongóinkat veszíthetjük el, hanem munkaeszközünket, a Facebook hozzáférésünket is. Erre pedig pusztán néhány feljelentést követően sor is kerülhet...

Végezetül talán a legfontosabb: hiába növeljük követőink számát, ha nem elkötelezettek márkánk, vállalkozásunk vagy (civil szervezetek esetében) ügyünk iránt, motivációjuk egyetlen forrása a nyeremény megszerzése vagy a jótékonysági akció támogatása. A nyereményjátékokat követő időszakra előre terveznünk kell rendszeres tartalmunkat, ezt nem tudjuk kellőképpen hangsúlyozni! Átfogó gondolkodásra van szükség, és ebbe illeszkednie kell a jelenlétünket megalapozó kampánynak is, ami a Facebookon kézenfekvő módon egy játék. Ez azért is nagyon fontos, mert a későbbiek folyamán olyan összetételű közösség válhat előnyünkre, amely a saját, őszinte tartalmunk iránt érdeklődik - és ez a like-olgató, csak a nyereményekre vadászó, (esetenként nem is valódi) felhasználók köréből bajosan áll majd össze.

Szólj hozzá!

Nicolas Negroponte 1995-ben megjelent könyvében, sok más mellett, egy már a 70-es évek óta őt foglalkoztató gondolatot fejt ki: a telekommunikáció fejlődésével mindennapjaink egyre jelentősebb mértékben válnak majd digitálissá. Akkor még csak prognosztizálni lehetett a fejlődés további felgyorsulását, azonban az internethasználat rohamos terjedésével Negroponte jóslatai közül egyre több válik valósággá. 

Azt is felvetette például, hogy amennyiben a digitális hálózat terjedése elér egy szintet, a felhasználókban meg fog jelenni egy természetes igény a perszonalizációra. Ma már a tartalom személyre szabásának rengeteg módja van. Egy sor szolgáltatás használatával van lehetőségünk saját igényeinket, érdeklődési köreinket szűrőként használva szemezgetni az internetes tartalmakból, sőt az automatizált perszonalizáció is realitássá vált. A Google ugyanazon keresőszavak esetén is más találatokat ad ki két regisztrált felhasználónak – a böngészési szokásaikat és Google kapcsolataik ajánlásait is figyelembe véve.

A közösségi elven működő oldalak átütő elterjedésével a személyes tartalom fogyasztása természetessé vált mindenki számára. A követett ismerősök és márkák csak addig számíthatnak érdeklődésre, amíg az általuk közölt tartalom releváns az ismerősök, követők számára. Minden statisztika és felmérés azt mutatja, hogy a perszonalizáció iránti igény, ha nem is tudatosan, de nagyon is felmerül minden felhasználó esetében.

Az internetes tartalomfogyasztás jellege újabb átalakuláson ment tehát keresztül az utóbbi időben és ezt Negroponte hajszálpontosan látta előre. Ennek a folyamatnak rengeteg előnye van, és valóban megkönnyíti a tájékozódást a gyakorlatilag végtelen rendelkezésre álló tartalom erdejében. 

Azonban a perszonalicáziónak vannak jelentős hátrányai is, és ezeket próbálja meg valahogy feldolgozni Eli Pariser új könyve (What the internet is hiding from you). Hisz gondoljunk csak bele: magunk szabhatjuk meg, hogy milyen tartalom jut el hozzánk, milyen oldalakról, hírportálokról olvassa be az RSS-t a hírolvasónk. Ismerőseink közül is azokat nem „hide-oljuk” a Facebookon, akik általában olyan tartalmat osztanak meg, ami bennünket is érdekel. Az egyoldalú médiafogyasztással persze nem csak a civil szférának kell kezdenie valamit, hanem minden szereplőnek, aki eredményes kommunikációs eszközként tekint az internetre. 

Ennek megfelelően szerveződnek a közösségi oldalakon a különböző csoportok is. Valamilyen ügy mellett kiálló emberek csoportosulnak egy-egy Facebook rajongói oldal köré. Eli Pariser arra hívja fel a figyelmet, hogy míg a 20. század jelentős és sikeres civil mozgalmainak élére hamar egy emblematikus és provokatív vezető állt, aki az ügyet az azzal egyet nem értők felé is képviselni tudta, és aki mögé fel tudott sorakozni a közösség, addig ez a közösségi oldalakkal nagyjából véget ért. Hiszen csak azok fogják követni a Greenpeace oldalát a Facebookon, akik egyébként egyet értenek az ismert környezetvédő szervezettel. Azok, akikkel vitázni lehetne, vagy meg lehetne győzni őket, hogy álljanak ki az ügy mellett, nyilvánvalóan nem fogják felkeresni a Facebook oldalukat, ott nem fognak tartalmat generálni, nem lesznek se ellenfelei a tagoknak, sem aktív részesei a közösségnek.

A könyv alapján kijelenthetnénk, hogy a civil szféra egyértelmű válságban van az online térben. És talán valami hasonlót láthatunk Magyarországon is, ha az elmúlt egy év Facebook-politikai mozgalmainak online jelenlétét elemezzünk, hiszen azon túl, hogy hamar, jelentős tábort tudtak maguk mögé toborozni, valódi eredményt, társadalmi hatást semmilyen szinten nem tudtak elérni – és valódi vitának sem nevezhető az, ami például a Milla falán folyik.

Ami pedig a harmadik világot illeti: itt azért tudnak mégis átütően sikeresek lenni a civil szféra megszervezésében az új technológiákon alapuló közösségi oldalak (gondoljunk csak az észak-afrikai arab országokban szervezett tüntetésekre), mert lényegében nem volt korábban közösségi élménye ennek generációnak sem. (A vezető hiánya pedig ezekben az esetekben is egyértelműen megállapítható.)

A civilmozgalmak közösségi média-menedzsereire hatalmas kihívások várnak. Egy jól működő önkéntesekből álló csapatot tudnak toborozni, ahogy például arra a közösségi média sztár amerikai elnök, Barack Obama ismét készül. Azt azonban látni kell, hogy a kampány fő terepe nem a közösségi media lesz, azt a harcot hagyományos módszerekkel kell megnyerni.

1 komment

A közösségi média egyik sikerének, használata tömegessé válásának egyik fő oka, hogy az itt megjelenő vállalatok a követőszám növekedése és a visszajelzések generálása érdekében folyamatosan különböző ajándékokkal, kedvezményekkel és nyereményekkel jelentkeznek. 

A felhasználók nagy százaléka (egyes kutatások szerint 77% is lehet ez az arány) csak ezek miatt kezd el követni egy-egy brandet. Ez már tapasztalati alapon is elég nyilvánvaló a legtöbb community manager számára. 

Ennek a bejáratott viszonyrendszernek megvan az a veszélye, hogy csupa olyan követővel tömjük tele a közösségimédia-jelenlétünket, akik igazán nem irántunk érdeklődnek, csak jól szeretnének járni. Ez egy bizonyos szintig elkerülhetetlen és tudomásul kell vennünk, viszont nem szabad teljesen elengedni a gyeplőt: a szociálpszichológiából is ismerős az az alaptétel, miszerint ha valakitől kérünk valamit - és lehetőleg egy megerőltetőbb dolgot -, akkor jobban meg fog kedvelni minket, illetve segít nekünk. Még sikeresebbek lehetünk, ha nem ígérünk a segítségért a hálán kívül semmit.

Ehhez hasonlóan cselekedett nemrég az IKEA, amikor a Family klub tagoknak egyszerűen elküldött egy kérdőívet, hogy legyenek már olyan kedvesek és töltsék ki. Ennyi. Nem lehetett nyerni, nem kaptak ajándékot, nem történt semmi, csupán ha úgy gondolták, egy kérdőív kitöltésén keresztül segíthettek a vállalatnak.

Valószínűleg kevesebben válaszoltak a kérdésekre, mintha felajánlottak volna valamit cserébe, de azt gondolnám, hogy alapjában véve értékesebb visszajelzéseket kaptak és maga az interakció is értékesebb volt, mint egy ajándékkal felhigított CRM-kampány.

A közösségi médiára átültetve  a gondolatot: néha érdemes egy nagyobb, már bejáratott közösségen belül mindenféle ígéretek, nyeremények nélkül kérni valamit a követőktől. Ezáltal ha csak kicsit is, de erősödhet a kapcsolat közöttük és a követett brand között.

15 komment

A Next Web szerzője egy elsőre érdekesen nosztalgikus felvetéssel élt mai posztjában: szerinte a Facebooknak lehetővé kellene tennie, hogy a felhasználók bizonyos korlátok között egyénire szabhassák a profiljukat. 

Azt mondja, hogy természetesen nem szeretne a MySpace-en megszokott ronda oldalakat látni, de szerinte élni lehetne olyan lehetőségekkel, mint például a fejléc átszínezése vagy kisebb lay-out változtatások. 

Én ezzel nem értek egyet, mert bár lehet unalmasnak nevezni a Facebook egyenvilágát, ez éppenhogy használ neki - egyenletesen, megrázkódtatás-mentesen élvezhetővé teszi. Egy dolog viszont valóban hiányzik, bár annak idején én üdvözöltem a változást: ez pedig a saját kis boxok kialakítása a legbugyutább tartalmakkal, mint például a kedvenc, éppen olvasott könyvek, vagy a milyen országokban jártam már, melyik Friends karakter vagyok, stb. Bevallom, eleinte sokat rendezgettem ezeket a boxokat a profilomban.

Ezek az önkifejezési lehetőségek részben megmaradtak, de lecsordogálnak a felhasználók falán és aztán örökre eltűnnek, senki nem emlékszik rájuk többé. Jó lenne tehát egy olyan tab, amit kedvükre alakíthatnak a userek. Ti mit gondoltok?

Szólj hozzá!

Az év két időszakára különösen jellemző, hogy teli van jóslatokkal: a legelejére és a legvégére. Szinte minden szakértő, aki él és mozog, feltételezéseket gyárt, és természetesen megosztja közönségével biztos vagy kevésbé biztos sejtéseit. A rosszmájúak aztán ezeket előszedik egy év múlva, és szétszedik őket. A legrosszabb kekeckedők pedig még ennél is tovább mennek: típusokba sorolják a haszontalan jóslatokat. A legcsúnyább vád szerint a jóslatok egy része igazából üzleti érdekből születik.

Most akkor ne is olvasgassunk ilyeneket? Szerintünk igen, és válasszunk egy különösen kötekedő és a jóslatok iránt szkeptikus szerzőt, mint amilyen például a Mobilopportunity blog gazdája. Ő talán kisebb valószínűséggel ír önbeteljesítő jóslatokat vagy nyilvánvaló, magától értetődő következtetéseket.

Nézzük az állításait, a magyar valóságra vonatkozó apró kiegészítésekkel!

1.    A mobil adatforgalmi piac telítődik.
Az időpontot mindenki messzire teszi, tekintve, hogy egyelőre Európában az emberek csupán harmada rendelkezik okostelefonnal. Viszont kérdés az, hogy ha a fennmaradó kétharmad is bevásárol, fogja-e használni a telefont adatforgalmazásra, miután meglátta az első számlát. A blogger áttekintett egy fogyasztási kutatást, amely azt mutatta, hogy az emberek 40 %-a fizetne pluszban az okos telefonos szolgáltatásokért, illetve a piacot 75 %-os telítettségűnek tartja. Az eladások alapján arra következtet, hogy a piac 2011 végére telítődik.
 

Érdekes az adatforgalommal kapcsolatos felvetés, mikor külföldön már tényleg nagyon kedvező csomagok érhetők el. Magyarországon pedig ettől függetlenül is a piac telítődéséről idén még nem, talán két, de inkább három év múlva elmélkedhetünk.

2.    A Facebook meghaladottá válik.
Természetesen nem hal meg a legvalószínűbb forgatókönyv szerint, sőt, növekedni is fog, azonban egyértelmű véleményvezér- és viszonyítási pont szerepe gyengül. Ebben a szerző nem lát semmi meglepőt: mindenkit letaszítanak ugyanis a tróntól, az IBM-et 25 év alatt, a Microsoftot 15 év alatt, míg a Google-t kevesebb, mint 10 év alatt sikerült. A „Tech Overlord”-ok királysága tehát mind rövidebb és rövidebb. Izgalmas ugyanakkor, hogy nem látni, a Facebook mellett mely szereplők erősödnek majd. A szerző a tizenévesek közösségi média, és ezen belül facebook-használati szokásaiból következtet arra, hogy a kamaszok számára a Facebook már most nem a leg-leg, csupán egy a számos felület között. Szerinte azok között, akik információk, ötletek helyett többet/mást: érzelmeket, személyes dolgokat posztolnának döntően, és az identitásukat mutatnák meg, a Facebook-nál máris kedveltebb lehet a Tumblr. És egyáltalán: a szerző szerint minden olyan dolog menő lesz, ami egyes társadalmi igényeket jobban kiszolgál, mint a Facebook. A jövőben ezen igények felmérésében, azonosításában látja a siker kulcsát sokkal inkább, mint a Facebook-kal való versengésben.
 

Bár bizonyos körökben a Tumblr már most hihetetlen népszerűségre tett szert, a Facebook szerintünk továbbra is megőrzi vezető pozícióját. Talán annyi változással, hogy az emberek kevésbé szívesen és kevésbé kritikátlanul követnek majd márkákat. Ez még itthon is jellemző lesz várhatóan.

3.    A könyvkiadás haldoklik.
A szerző korábbi kutatásaira hivatkozva azt állítja, hogy amint az e-book olvasók és tabletek együttes penetrációja eléri a 20 százalékot, a befutott szerzőknek megéri váltani a nyomtatottról a kizárólag elektronikus kiadásra. 2011-re várhatóan nem lesz meg a 20 százalék, de 2012-13-ra biztosan. Elismeri azonban, hogy ebben a kérdésben elég nagy a bizonytalansági tényező.
 

Nemzetközi tekintetben a nyomtatott könyvek csökkenő eladási számai valószínűsíthetők. Itthon azonban még jó darabig nem várható, hogy tömegesen terjednek el az e-bookok és a tabletek.

4.    A tablet-lufi kipukkanása.
A 2010-ben piacra dobott tabletek jelentős része eltűnik a süllyesztőben, mert nem kínálnak többet-jobbat, mint az elsőként megjelentek.
 

Véleményünk szerint a tablet-lufi valóban kipukkanhat, viszont nem feltétlenül a versenytársak iránti érdektelenség miatt. A kérdés leginkább az, hogy a konkurensek valóban tudnak-e olyan árszinten kínálni egy megközelítő minőséget, ami miatt sokan vásárolnak majd ilyen eszközöket. Szerintünk nagy felvevőpiaca van a tableteknek, csak az emberek még kivárnak.

Kedves Olvasók! Ti mit jósoltok 2011-re?

Szólj hozzá!

Sokszor sok helyen leírták már, hogy a közösségi média nem kezelhető pusztán a vállalati kommunikáció egy újabb csatornájaként, hanem mára központi szerep illeti meg a márkaépítésben, imázsépítésben. Ebben az esetben tehát az alábbi ábra első három sorában szereplő tevékenységek szerves része, központi eleme a közösségi média, az online közösségépítés.

A vállalati, szervezeti evolúció egy következő lépcsőfoka, amikor a klasszikus kommunikációs feladatokon túl egyéb működési területek életében is szerepet kap az online közösség. Már egyre több olyan példával találkozhatunk, amikor a közösségi média az ügyfélszolgálat, a termékfejlesztés, de már a logisztika eredményes működéséhez is hozzájárul, ezek közül gyűjtöttünk össze néhány tanulságos esetet.

Hewlett Packard – több mint száz szakértő segíti a közösségi ügyfélszolgálatot

A HP vállalati működésébe az online közösséget több területen is integrálták: az általános imázsépítésen túl az ügyfélszolgálatban és a termékfejlesztésben is fontos helye van a közösségi médiának: gondoskodtak arról, hogy az ügyfelektől a Facebook-on, Twitteren keresztül érkező, a termékekkel kapcsolatos visszajelzések eljussanak a fejlesztéssel foglalkozó megfelelő csapatokhoz. Az ügyfélszolgálati tevékenységet több mint 100, HP-nagykövetként működő szakértő is segíti az ügyfelek kérdéseinek megválaszolásával. További terveik között szerepel a különböző közösségimédia-csatornákon beérkező kérdések, megkeresések integrált kezelése: ezek kivétel nélkül eljutnak majd a HP Support Forum szakértőihez.

Vitamin Water – a Facebook követők találták ki az egyik terméket – az ízektől a címkéig 

Az USÁ-ban és Ázsia néhány országában közkedvelt, többféle ízű frissítőket gyártó Vitamin Water egyik termékének kifejlesztését teljesen a Facebook-követőkre bízta az ízesítések kiválasztásától kezdve egészen a külső dizájn meghatározásáig egy e célból létrehozott alkalmazás segítségével. A szavazásra bocsátott ízek körét először az említések száma alapján szűkítették, majd a 10 leggyakrabban említett gyümölcsre lehetett leadni a szavazatokat. Az ízesítés eldöntése után az app segítségével a rajongók terveket készíthettek a címkére vonatkozóan, végül a névre is javaslatokat tehettek. Így jött létre a Vitamin Water feketecseresznye-lime ízesítésű kiadása, mely a beszédes „Connect” nevet viseli azóta is.

Con-Way – Twitter kamionsofőröknek, a logisztika szolgálatában

A logisztikával foglalkozó Con-Way egy kislétszámú, de annál intenzívebben működő, a munkavégzés alapját jelentő közösséget hozott létre a Twitter segítségével, kamionsofőrök körében. A külső szemlélő számára nehezen értelmezhető üzenetekből a sofőrök számára kiderül, hol van éppen szállítmányozásra váró áru, milyen határidők tartoznak ahhoz, s a megadott linkre kattintva vállalhatják el a munkát. (Érdemes a követők profiljait is megnézni, akik tényleg kamionsofőrök - és aktív Twitter-felhasználók is egyben :)). A friss szállítmányozási megbízásokról szóló tweetek 15 percenként frissülnek. A sofőrök jellemzően smartphone-juk segítségével használják az oldalt.

5 komment

Karácsony előtt körülnéztünk a Facebook-on, arra keresve a választ, vajon hogyan és milyen súllyal van jelen az oldalon adományozás témája. Áttekintve a nemzetközi jótékonysági kezdeményezéseket, számos jobbnál-jobb ötlet született a facebook-felhasználók mozgósítására. Közös elem ezekben, hogy a felhasználóknak nem csak az aktivitására (lájk-gyűjtés), hanem az aktív adományozási hajlandóságára is építenek.

Csak egy friss példa: az AIDS világnapján számos híresség lelépett a Facebook-ról, ezzel buzdítva rajongóikat, hogy adakozzanak. Visszalépésüket ugyanis egy konkrét összeg összegyűlésétől tették függővé. A mintegy 25 millió rajongót számláló Lady Gaga oldal például hat napig volt halott, ezalatt csak az sms-alapú adományozásra buzdító szövegek jelentek meg rajta.

Számtalan adomány-szerző alkalmazást is találhatunk a Facebook-on, ezek különböző aktivitásokért cserébe lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy eldönthessék: az alkalmazást fejlesztők milyen célra fordítsák a munkájuk, kattintásuk, network-jük értékét. A Good Samaritan-on keresztül például a felhasználó kitölt egy kérdőívet, cserébe választhat, mely szervezetnek juttassanak ezért adományt. A Social Vibe összeköti a felhasználó facebook-közösségét és social vibe-accountját. A felhasználó által kiválasztott támogatandó szervezet annak fejében kap pénzt, amennyi látogatást generált a felhasználó közössége a Social Vibe oldalán.

A legegyszerűbb és legdirektebb módja a gyűjtésnek persze az, ha egyenesen, mindenféle feladat és köztes lépés nélkül, a felhasználók pénzt tudnak adni. Erre lehetőség nyílik a Facebook-creditek által, legyenek azok vásároltak vagy ingyenesek. Ezt a módszert használják jótékonysági szervezetek, például a rák ellen küzdők, de a módszerben rejlő lehetőséget felfedezték a piaci szereplők is. A CNN például szintén a creditekre építve jótékonysággal próbálja népszerűsíteni a Hősök legújabb évadát. Kiválasztottak tíz „hőst”, akiket a Facebook-on, illetve reklámokban mutatnak be. Van köztük szociális munkás, egészségügyi dolgozó, gyermekmentő. Akinek a céljai a legszimpatikusabbak, annak adhatnak creditet a felhasználók.

Hasonló, magyar megoldásokat, alkalmazásokat még nem láttunk, de jó kezdeményezések már vannak. Lássuk akkor, hogyan igyekeznek kommunikációs szakemberek, szervezetek lehetőséget találni közösségük mozgósítására.

CSR=Lájk-vásárlás. A vállalat lájkokért cserébe ad valamit a támogatott szervezetnek (minden lájk adott összeget ér, minden lájkért cserébe kap valamit a támogatott szervezet). Vagyis a vállalat virtuálisan megveszi a lájkokat. Az akció egyrészt jó kommunikációs téma, másrészt támogatók szerzésére is alkalmas. Jellemző ezekben az esetekben még a kapcsolt támogatás: a lájkok által összegyűlt összeget a kezdeményező kiegészíti/megduplázza. Ezek a kezdeményezések nem ösztönöznek adakozásra, de szemléletet formálnak, és már ez sem elhanyagolható szempont magyar viszonylatban.

Híradás. A civilek inkább híradásra használják az üzenőfalat: tudósítanak az aktuális gyűjtések helyszínéről, időpontjától. Mintegy 3000 embernek tetszik például a Baptista Szeretetszolgálat Cipősboboz akciója, ami saját, folyamatosan frissülő oldallal rendelkezik.

Ismert közéleti személyiség szerepvállalása. A Tartsd a szintet! Facebook-kezdeményezés mellé Erős Antónia állt védnökként, segítve, hogy ezen a közösségi csatornán is nagy nyilvánosságot kapjon a cukorbetegség ügye. 

Adományközvetítés. Egyes szerveződések azért nyitnak oldalt, hogy azon segítsenek összehozni az adományozókat és a rászorulókat. Erre nem találtam bejáratott, igazán működő magyar példát, kezdeményezések vannak, például állatmentéssel foglalkozó szervezetek vállalnak fel ilyen missziót.

2 komment

Nemrég kaptam egy levelet arról, hogy nagyon izgalmas új dolog történt: elindult a MySpace-Facebook mashup, mert ha nem tudtunk volna róla, ők ketten barátok.

A dolog annyit jelent, hogy a Facebook like-jainkat és kommentjeinket áthúzhatják a MySpace-re, vagy új logója szerint My____-re(???) és viszont.  Nem láttam sokat a dologból, csak például annyit, hogy egyébként a Twitterre is lehet innen posztolni. A körbekattintgatáskor pedig még azt is, hogy a barátok státuszüzenetei opciónál két ismerősöm április végi és egy januári posztja jelent meg. Azaz teljesen kiürült a MySpace. Forever alone - hogy egy mémmel éljek.

Jó látni, hogy még mindig próbálkoznak, nem adják fel a reményt a NewsCorpnál - a hit mindig lenyűgöző -, de az a valószínű, hogy ebben az esetben ezt nem feltétlenül kellene erőltetni.

Szólj hozzá!

Egy amerikai kutatás keretein belül (melyet a SmartBrief készített) 6500 üzleti döntéshozót kérdeztek meg arról, mennyire hasznos a közösségi média az üzleti életben, illetve, hogy mennyire alkalmazzák annak csatornáit. Mint a készítők hozzáteszik: a kutatásban való részvétel jelentkezés alapján történt, így valószínűleg a tudatosabb, aktívabb felhasználók felülreprezentáltak voltak. Ezt mutatja az is, hogy a válaszadók 60%-a használja a közösségi médiát. Az eredmények mindenesetre így is beszédesek.

A közölt számok alátámasztják, hogy a közösségi média, mint új üzleti kommunikációs csatorna gyerekcipőben jár, ugyanis a vállalkozások mintegy fele maximum egy éve kezdte használni ezeket a lehetőségeket, a kétharmad (66,5 százalék) 18 hónapon belül kezdte.  Azok közül is pedig, akik már legalább két éve használják a közösségi médiát, csak minden második adatközlő nyilatkozta, hogy vállalata rendelkezik teljes körű és teljesen kidolgozott közösségi média stratégiával. A megkérdezettek 15 százaléka tartja vállalata stratégiáját hatékonynak, és csak 7 százalék bevételszerzésre kifejezetten alkalmasnak. A vezető közösségi média használók közé - nem meglepő módon - a kommunikációs-, reklám- és marketingügynökségek tartoznak.

A megkérdezettek körében az aktivitást legtöbbször a top menedzsment fogja vissza. A vállalatoknak csak kevesebb, mint harmada nyilatkozott úgy, hogy a felső vezetés számára fontos a közösségi média kommunikáció, és ugyanennyien mondták azt, hogy pont a felső vezetés ellenállása miatt nincs a cégnél ilyen irány.

Ami a népszerűséget illeti, a csatornák között a Facebook vezet (49%), azt követi a twitter (40%),  de sokan írnak blogot (35%), említették továbbá a LinkedIn-t (28%) és a youtube-ot (24%) is.

A legtöbb vállalkozás célja (94%) a brandépítés, vagyis hogy ezeken a felületeken is növeljék termékeik, szolgáltatásaik ismertségét. 76 százalék direkt kapcsolatot szeretne építeni a célcsoportjaihoz ezeken a csatornákon. 55 százalék számára elsődleges cél még, hogy így generáljon forgalmat a weboldalára. Ami biztató szám: a válaszadók fele azért is tartja fontosnak ezeket a csatornákat, mert így megismerheti ügyfelei igényeit, illetve tud is reagálni azokra. Szintén ennyien új üzleti lehetőségek szempontjából is fontosnak tartják a közösségi médiában való jelenlétet.

Az ódzkodás okai nem meglepőek: legtöbben üzlet-biztonsági okok miatt fogják vissza magukat (33%), a válaszadók egyötöde pedig úgy nyilatkozott: nincs megfelelő csapata a feladatra.

Ami pedig a megtérülésről szóló információkat illeti: viszonylag sokakat érdekel a hatékonyság (46%), de egyelőre kevesen mérik azt megfelelő módon (15%).

Szólj hozzá!

Végre a hazai mozikba is bekerül a héten a Facebook film, azaz A közösségi háló. Ott voltunk a premier előtti vetítésen, így a nagy várakozások után az elsők között számolhatunk be a világon több mint 550 millió felhasználót számláló FB történetét feldolgozó David Fincher filmről.

A közösségi hálót az a Fincher rendezte, akinek a Hetediket vagy a Harcosok Klubját is köszönhetjük. Ennek ellenére a film kicsit ambivalens érzéseket vált ki az emberből, mivel nem tudhatjuk, mi is az igazság valójában. A rendező és a forgatókönyvíró (Aaron Sorkin) ugyanis nem vásárolta meg Zuckerberg életének megfilmesítési jogait (mivel a sajtóban így is elég információ áll rendelkezésre a jogi perekről, nem beszélve a The Accidental Billionaires című könyvről), és Mark is ahol teheti, elmondja, hogy a kerettörténet kitaláció, túl sok részlet fikció.

Mikor a Stanfordi Egyetemen arról érdeklődnek tőle, hogy mi a legnagyobb különbség a film és a valóság között, csak annyit kérdez nevetve: „Hol is kezdjem?” Bár humorosan megjegyzi, hogy az ingek és a kapucnis pólók, amelyekben a filmben őt ábrázolják, tényleg olyanok, mint amiket ő hordott, kifejezetten kiakad azon, hogy a Facebook kitalálását, alapítását egy barátnővel történő szakításhoz kötik, mintha ezzel akarta volna pótolni a lányokkal való ismerkedést vagy az elit körhöz való csatlakozást. Zuckerberg a témát végül azzal zárja, ők Silicon Valley-ben azért hoznak létre dolgokat, mert egyszerűen szeretnek dolgokat létrehozni. Habár az is biztos, hogy erre nem lehetett volna felépíteni egy Oscar gyanús filmet.



Ami mindezek ellenére jó a The Social Network-ben (mégha az FB rajongók meg is tépnek érte), hogy a Facebook alapítót nem tudjuk jó vagy rossz fiúként beskatulyázni, mint ahogy a Zuckerberget beperlő Winklevoss testvérek sem tetszelegnek a gonosz szerepében, sőt a Zuckerberggel szemben ugyancsak jogi útra lépő társalapító Eduardo Saverin egészen szerethető figura, akit a végén kicsit még meg is sajnálunk. Ugyancsak a film értékét növeli, hogy ugrálunk az időben és így bontakozik ki a történet, arról nem is beszélve, hogy nem a szokásos hollywoodi sztori (szerelmi szállal és happyend-del). A szereposztás is erősíti ezt az irányt, a főszerepét Jesse Eisenberg játsza és korábbi filmjeitől (Kalandpark, Zombieland) függetlenítve nem is rosszul, de Justin Timberlake is feltűnik a Napster feltalálója, Sean Parker szerepében, aki a közösségi hálót bevezette a Silicon Valley-be.

A filmet mindenképpen érdemes megnézni akár FB rajongók vagyunk, akár nem, mert megkerülhetetlen lesz – mindennapos téma – akár a közösségi háló, amiről szól.

Szólj hozzá!

Éttermek számára a Facebook-on megjelenni hálás feladatnak számít: ki ne lájkolná szívesen a gusztusos ételfotókat, ígéretes menüsorokat akár egy borongós hétköznapon, akár az étterem meglátogatása után? Nem csoda, hogy egyre többen jelennek meg itt is, és építenek – hol interaktív, hol inkább egyoldalú – kapcsolatokat az ínyencekkel, úgyhogy megvizsgáltuk, szerintünk most kik ebben a legjobbak. A listázás során fontos szempont volt a rendszeresen frissülő tartalom és a felületből adódó lehetőségek kiaknázása, de emellett azt is figyelembe vettük, összességében mennyire illeszkedik a Facebook-on folytatott kommunikáció stílusa az étterem imázsához.

1. Kistücsök – a legszerethetőbb
A Kistücsök oldala épp olyan, mint maga az étterem: kedves, sokszínű, szerethető. A követők, mintha egy sorozatot néznének a tévében, szép lassan nemcsak az ételekkel, de a személyzettel is megismerkedhetnek: már jól tudjuk, ki a séf, ki mit csinál a konyhán, de néha még az is kiderül, ki kinek a barátja, barátnője. Kiemelt figyelmet fordítanak a borkínálat bemutatására, borok ajánlására is: van külön Sommelier tab az oldalon aktuális ajánlatokkal, és megismerhetjük, mely környékbeli pincészetekkel ápolnak jó kapcsolatot. Gyakran kerülnek fel étvágygerjesztő képek az étteremben elkészített fogásokról, menüsorokról – ezek összeválogatásakor és a kísérőszövegek megírásakor helyesen elsősorban a látogatók mozgósítására koncentrálnak: e fotókat látva, aki csak teheti, Balatonszemes felé veszi az irányt, hogy egyen egy jót a Kistücsökben! Plusz pontot érdemel a menüsort igényes formában megjelenítő fül. A közösségépítés további ösztönzése érdekében kisebb figyelmességekkel is rendszeresen megajándékozzák az új követőket.

2. NOBU Budapest – a legprofibb
Budapest legújabb japán éttermével már hónapokkal azelőtt megismerkedhettek az érdeklődők a Facebook-on, hogy ténylegesen kinyitott volna: itt toboroztak munkatársakat, hírt adtak NOBU San első látogatásáról, de a felvezető médiakampány legfontosabb riportjait, interjúit is közzétették itt. Ezt követően szeptembertől a tesztüzem különböző fázisairól is feltöltöttek videókat, de különböző hírességek meghívásával is készítettek 1-2 perces kisfilmeket. Nem csoda, hogy a megnyitás pillanatában már jóval ezer felett volt a követők száma. A NOBU azóta is aktív: legutóbb pályázatot hirdettek a NOBU BUDAPEST koktél receptjének megalkotására, de új videók is felkerültek az oldalra.

3. MÁK Bistro – a legminimálabb
A MÁK Bistro bejegyzéseit lényegretörő, szikár minimalizmus jellemzi: csábító fogások felsorolása gyors egymásutánban vesszőkkel ellátva, mindenféle jelző, állítmány vagy egyéb körítés nélkül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy oldaluk a Facebook-on egyhangú lenne, olyan rendhagyó ötleteket is bemutatnak itt, mint például a napi menüsor „offline” változatára ütött Tetszik / Like pecsét, de találkozhatunk az erdei gombák forrásául szolgáló Gizike nénivel vagy a konyhában elkapott pillanatképekkel is. A személyzet bemutatása itt sem marad el. Játékokat és hasonló aktivitásokat nem indítanak, de ettől függetlenül rajongótáboruk széles, ami nem is csoda: az oldal kiválóan illeszkedik az étterem stílusához és az ide látogatók ízlésvilágához.

3 komment

Szeptember 12-én tele volt az ország magyar dallal, reméljük, ti is jártatok valamelyik koncerten vagy néztétek, hallgattátok a tévés, rádiós közvetítéseket, olvastátok a beszámolókat. Mi ott voltunk…

A Magyar Dal Napja szervezői július közepe táján kerestek meg bennünket, hogy segítsünk nekik az egynapos országos zenei fesztivál közösségimédia-csatornáinak elindításában és menedzselésében. Örömmel rugaszkodtunk neki a feladatnak, hiszen egy ilyen eseményt mindig nagyon jó érzés támogatni. 

Szólj hozzá!