Egy Beyond nevű cég készített egy kutatást a lokalizációs appok régi és új felhasználói körében, és pár érdekes megállapításra jutottak, amiket mindenáron pozitívan szeretnének értelmezni. (Ez érthető is, mert egy éppen erre a témára építő konferenciát szerveztek.)

Érdemes végigböngészni, itt csak néhány adatot emelnénk ki: az amerikai userek döntő részben a Facebook Placest használják (90 %), a Foursquare csak 22 százalékos arányt ért el. A megkérdezettek 49 százaléka nem érez késztetést a becsekkolásra, 48 százalék pedig a magánszférával kapcsolatos aggályokat említette akadályként. Hozzá kell viszont tenni, hogy 50 százalékuknak nincs okostelefonja.

Mind az első fecskék, mind a tömegfelhasználók leginkább a kedvezmények miatt használják ezeket a szolgáltatásokat, de sokan a helyről szeretnének többet megtudni, ahol éppen vannak. Érdekesség, hogy a felhasználók 99 százalékát nem motiválja különösebben a badge-ek és a mayorség megszerzése. Igaz, szerintem ezt érdemes szkeptikusan értelmezni, mert itt valószínűleg arról van szó, hogy míg az emberek nagy része bevallása szerint soha nem néz reklámokat, addig gyakran kívülről fújja a szlogeneket.

Fontos még, hogy másra használják az emberek ezeket a szolgáltatásokat, mint amikről később online eszmét cserélnek, ebből kifolyólag például a Foursquare jelentősége nagyobbnak tűnik, mint a Facebook Places-é, ami nem fedi a valóságot.

A legfontosabb eredmény talán ezzel a kutatással kapcsolatban, hogy még mindig nagyon kevesen csekkolnak be Amerikában is, amit persze kiváló lehetőségként is fel lehet fogni. Ezenkívül a Facebook Places valószínűleg le fogja tarolni a konkurenciát és itthon is ez hozhatja el a tömegessé válást. Viszont csak akkor, ha lesz elég vállalkozó szellemű cég, akik belefektetik a szükséges erőforrásokat a dolog fellendítésébe. Hogy ez meg fog-e valósulni, kérdéses.

Szólj hozzá!

Ismerősömtől hallottam, hogy egyik nap döbbenten látta: 12 éves kislánya 5 évvel idősebbnek adja ki magát a Facebookon, és kihívó, nőies fotókat tesz közzé magáról, melyeken szinte felnőttnek látszik. Kíváncsi lettem, mennyire gyakoriak a hasonló jelenségek, és hogy mit csinálnak a tinik a Facebookon.
Tizenkét-tizenöt éves fiatalok oldalait bögésztem. Nem volt nehéz dolgom, ugyanis nem használják az adatvédelmi beállításokat, minden aktivitásuk nyilvános a Facebookon. Ennek egy része talán szándékos magamutogatásból adódik, de valószínűnek tartom, hogy nem is ismerik az adataik védelmére vonatkozó lehetőségeket, és a teljes nyilvánosságból adódó veszélyeket sem.

Az általam ilyen módon megismert fiatalok számos alkalmazást használnak. A lányok ajándék szívet küldenek egymásnak, a fiúk Napi Viccet. Sokan használják az olyan jellegű alkalmazásokat, mint a „Ki utál téged legjobban az osztályból?”, „Ki csókol meg legközelebb?”, „Ki a kedvenc sztárod?” típusú kvízek. A kvízek vicces eredményein pedig kíméletlenül kigúnyolják egymást. A fiúk nézik és kommentálják a foci VB-t, a lányok boltokat ajánlanak egymásnak a bevásárló központokban. Mindannyian vicces videókat, zenéket küldenek egymásnak.

Érthető módon rengetegen tagjai a No school days on Friday csoportnak, mely hárommillió tagot számlál. Moziba, „Mekibe” és bevásárlóközpontba invitálják egymást. Néhányan már készülnek a Volt Fesztiválra, vagy a Szigetre, ahová ha csapatosan jelentkeznek, mivel kedvezményes jegyet kapnak. Vidám suli- és buliképeket is láthatunk nagy mennyiségben. Az említett kihívó stílus nem általános, de igenis jelen van. Néhány tizenéves lány kifejezetten erotikus képeket tesz fel magáról. A fiúk szemérmesebbek, kevesebb a fotójuk, az is visszafogott.

Kíváncsi lennék, hogy ez a kitárulkozás mennyire tudatos, milyen mértékben fakad abból, hogy nem ismerik az adatvédelmi beállításokat. A média egy-egy szélsőséges eset bemutatásával felhívja ugyan a figyelmet a közösségi méda veszélyeire és a tartalmak tudatos védelmének fontosságára, de itthon ez még kevésbé nyilvánvaló. Egyes külföldi site-okon pedig már van pánikgomb, amire klikkelve azonnal online segítséget kaphatnak a zaklatást elszenvedő gyerekek. Még Obama elnök is felhívta az amerikai diákok figyelmét: vigyázzanak, mit tesznek ki a Facebookra, hiszen annak következményei lehetnek nemcsak most, hanem későbbi életük során is.

Magyarországon is találunk már néhány helyet, ahol a túlzott nyilvánosság veszélyeire hívják fel a figyelmet. Például a Kék Vonal nyújt azonnali segítséget a bajbajutottaknak: a bármilyen telefonról hívható, hat számjegyű 116-111 számon érhetjük el őket, vagy a napokban megújuló interaktív honlapon. A Kamaszpanasz nevű portál pedig részletesen leírja, hogy milyen beállításokra van szükség a Facebookon ahhoz, hogy illetéktelenek ne lássák az általunk és a gyerekek által kitett információkat.

A tudatos szemléletformálás fontos lenne otthon is és az iskolában is, de gyanítom, hogy a szülők és nagyszülők egyre nagyobb arányú jelenléte a közösségi médiában mindennél gyorsabban megtanítja a gyerekeket arra, hogy hogyan védjék meg a magánéletüket a veszélyes és kevésbé veszélyes kukucskálóktól.
 

Szólj hozzá!