A Facebook-robbanás és szinte ezzel egyidőben a válság elmélyülése óta szórakoztató számomra annak megfigyelése, hogy milyen nagy mértékben tevődött át a fogyasztás a virtualitásba. Az embereknek hirtelen nem volt pénze, volt viszont egyre több olyan platformja, ahol azonban pénz nélkül is, csupán like-ok és megosztások, esetleg blogposztok segítségével továbbra is (sőt növekvő mértékben) meg tudták mutatni a világnak, hogy kik ők.

 Pontosabban, hogy mit szeretnek, mi tetszik nekik, illetve hogy hogyan élnének, ha egy bizonyos életszínvonalat meg tudnának engedni maguknak. Ha mutatok egy képet egy dizájnos táskáról, már majdnem olyan, mintha az én kezemben látnád, nem? A közösségi média egy hatalmas frusztrációs szeleppé vált, mert általa nem kell igazi költekezésnek kapcsolódnia a rólunk kialakított képhez, ezáltal kicsit enyhítheti a valóság fölött érzett elégedetlenségünket.

A Mashable szerint ráadásul az állásvadászatban is segíthet a tartalomfogyasztás, illetve ha erről látható bizonysággal tudunk szolgálni megosztások formájában. A content curation-nek köszönhetően elhitetheted magadról, hogy ismered az iparágat, innovatív vagy (hiszen ismered a menő csatornákat, forrásokat), szívesen segítesz másoknak, tudod, ki számít, és akár még el is tudod érni őket.

Ma tehát már nem kell blogot sem írni ahhoz, hogy kompetensnek tűnj. Persze azért ebben is sok munka van, mert mindig képben kell lenni. Egy kétnapos link megosztása ciki. :)

Szóval megosztásra fel, ha nem csak azt szeretnétek megmutatni, hogy jó az ízlésetek, hanem hogy még okosak is vagytok.

Szólj hozzá!

Minden pr-es tudja, hogyan érdemes megcélozni egy-egy sztorival a potenciálisan érdeklődő újságírókat, mégis előfordul, hogy nem sikerül betalálni a kapuba. Ennek számos oka van: az adott téma, a hozzá kapcsolódó elvárások, a pr-es médiaismerete és kapacitásai, és még sorolhatnánk, mi minden ronthat a végeredményen.

Nekem például volt olyan tapasztalatom, hogy egy kommunikációs partner mindenáron a nagyon rosszul megírt pitch-eivel szeretett volna jelentkezni az újságíróknál,  melyek inkább szóltak lelkes laikusoknak és potenciális fogyasztóknak, mint a téma szakértőinek. Nehéz volt lebeszélni.

Sokat tudnának mesélni az újságírók a félresikerült pr-es megkeresésekről, ebben biztos vagyok. Ezt tette a Forbes egyik szerzője, Cheryl Conner is, aki publikációk írása mellett egy pr-ügynökséget is vezet. Azonban egy Forbes-eseményhez kapcsolódóan felkerült sajtólistákra. Ügynökségi vezetőként nagyon érdekelte, hogyan keresik majd meg a pr-esek.

Voltak hosszú, rövid, barátságos, ismétlődő, és általában véve teljesen irreleváns megkeresések. Egyetlen egy kapcsolatfelvétel volt, aminek értelme is volt, és érződött rajta, hogy a rövid, lényegre törő levél szerzője valóban tisztában volt azzal, kinek ír és valóban illeszkedett az általa ajánlott téma a megcélzott újságíró munkájához.

A tanulságos eset alapján nyolc jótanácsot fogalmazott meg Cheryl Conner, melyeket kicsit mi is kiegészítettünk néhány ponton:

1. A megfelelő célszemélyt válaszd ki - Azt, aki valóban foglalkozott már hasonló témákkal. A Google keresés mindig segít.

2. Olvasd el az újságíró korábbi cikkeit - Szóval ne csak azt nézd meg, milyen témákkal foglalkozott, hanem hogy pontosan hogyan dolgozik – mi érdekelheti, mi lehet számára fontos – ezeket a kérdéseket kell feltenned magadnak közben.

3. Történetet ajánlj, ne céget – magát a témát hangsúlyozd és ajánld a maga komplexitásában, ne csak az általad képviselt céget. Úgy sokkal kevesebb esélyed van rá, hogy az újságíró érdeklődését fel tudod kelteni.

4. Tiszteld az újságíró döntését – az újságíró joga eldönteni, hogy mivel foglalkozik és mivel nem. A pr-es csak annyit tehet, hogy erős érvekkel meg próbálja indokolni számára, hogy miért is lenne érdemes egy témának utánajárni. Ilyenkor érdemes lehet például kiemelni, hogy a lehetőség exkluzív vagy máshol még nem foglalkoztak a témával ilyen szempontból, teljesen új az információ, stb.

5. Térj azonnal a tárgyra – ne mismásolj, hanem mondd el már a beszélgetés, illetve a levél legelején, hogy miért vetted fel vele a kapcsolatot.

6. Legyél korrekt – semmiképp ne hallgass el fontos információkat a felkérés hátteréről, így például ne akarj olyan személyes találkozót kezdeményezni, ami nem is a témához kapcsolódik, hanem mondjuk csak az ügyfél szolgáltatásait mutatná be.

7. Ne hívogasd folyamatosan – ha nem éred el az újságírót, ne hívogasd egymás után többször is, hanem akkor írj e-mailt vagy hívd fel máskor (a hét másik napján)

8. Használd a Twittert – sok újságíró használja a Twittert, legalább is vannak olyan témák, melyekkel ott is sikerrel meg lehet őket keresni, főleg az IT-szektorban. Reply vagy levél megteszi. 

Szólj hozzá!