Sokak tapasztalata, hogy végre megtalálják a legjobb illatot vagy a legfinomabb csokit és azok egyszer csak eltűnnek a polcokról. Régen az igazán kitartóak aláírást gyűjtögettek, leveleket írtak a gyártónak, manapság viszont már százával alakulnak a különböző termékeket, szolgáltatásokat visszakövetelő Facebook csoportok. Már egy like is elég ahhoz, hogy támogassunk egy ilyen kezdeményezést. És bizony nem egy példa van arra, hogy a közösség nyomására – ideiglenesen vagy véglegesen – újra kapható lett az adott termék.

Itt van például a brit Cadbury Wispa nevű tejcsoki szelete. Több mint 20 év után a gyártó 2007-ben úgy döntött megszünteti a terméket. Rövid idő alatt nem kevesebb, mint 93 Facebook csoport alakult, melyek keretében összesen 14 ezren tiltakoztak a döntés ellen, és akkor még a Myspace és Bebo csoportokról nem is beszéltünk. A gyártó végül egy rövid időre visszavezette, de olyan roham indult a csokikért, hogy 2008-ban ismét állandósította az édességet.

A Coca Cola sem gondolta volna, hogy amikor a különleges kiadású vaníliás ízesítésű italuk kifutott, több mint 100 ezren fogják visszakövetelni. A brit rajongók 3 évig harcoltak kitartóan, míg végül nem egészen egy hónappal ezelőtt a Coca-Cola beadta a derekát és ismét piacra dobta a vaníliás kólát.

Mindezek után nem csoda, hogy az ilyen elképesztő fogyasztói aktivitást látva több gyártó úgy döntött, elébe vág az eseményeknek és saját maga ajánlja fel, hogy visszahoz néhány leselejtezett kedvencet. A MAC tavaly egy nagyszabású Facebook kampány keretében 18 szájfényt, rúzst és szemhéjpúdert bocsátott szavazásra. A cég azt ígérte, hogy minden kategóriából a három befutó egy rövid ideig újra elérhető lesz az online áruházukban. A beérkezett 636 ezer szavazat után azonban végül mindegyik fajta termékből véglegesített egyet. Hasonló sikereket könyvelhetett el a Pantene vagy az Esteé Lauder által jegyzett Bobbi Brown Cosmetics kampánya is.

Az ehhez hasonló esetekben nem csak a fogyasztó jár jól, hanem a gyártó is, mert különösebb erőfeszítés nélkül a figyelem középpontjába tud kerülni, és a rajongók vágyainak teljesítésével erősíti azok márkaszeretetét és hűségét. Olyannyira, hogy már az is felvetődött, hogy érdemes egy népszerű terméket csak azért kivonni a forgalomból, hogy utána egy diadalmas kampány keretében visszahozhassák. (Ezt főleg a limitált kiadású termékekkel szokás eljátszani. Fontos viszont, hogy aki túlzásba esik, könnyen elveszítheti a vásárlók bizalmát.) Akárhogyan is, a nagyobb márkáknak érdemes meghirdetni egy ilyen akciót, mert úgy tűnik, igen nagy esélye van a sikerre. 

1 komment

Ha valaki már otthon van a vállalati kommunikációs nyelvezetben, valószínűleg nem tűnik számára ördöngösségnek a beszédírás, hiszen erre a műfajra általában protokolláris eseményeken van szükség, tehát elvileg nem kíván meg sok kreativitást a feladat. Mégis, a legtöbb beszéd leginkább arra alkalmas, hogy időt adjon a hallgatóságnak egy kis üveges tekintettel való elrévedésre, a házi feladatok és a bolti bevásárlólista sorra vételére. 

Az Edelman CEO-ja napi szinten hallgat meg beszédeket, és azt vallja, hogy az igazán hatásos, széles körben is tárgyalt beszédek megszületéséhez a következőkre van szükség (saját kommentárokkal):

1. Személyes történetek – közhelynek tűnik, de valóban fontos. Nemcsak azért, hogy figyeljenek a beszélőre, hanem azért is, hogy megértsék, miért fontos az adott ügy, miért vesz részt benne a kommunikátor.
2. Fontos téma – legalább a beszélő számára legyen fontos, amiről szó van. Ha valóban érintett, akkor az mindenképp meglátszik.
3. Kérdések megválaszolása a beszéd végén – érdekes, hogy ez ennyire előkelő helyen szerepel a listán. Külföldön valószínűleg többet kérdez a hallgatóság, az itthoni tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy legfeljebb a vérbeli szakmai közönség vehető rá arra, hogy kérdéseket tegyen fel. Ráadásul a gyakori rossz időbeosztás miatt a beszélő már csak futólag, gyorsan válaszol, hogy ne legyen még nagyobb a csúszás.
4. Fontos kijelentések – lényegi kérdésekben lényeges kijelentéseket kell tenni, úgy lesz igazán releváns egy beszéd, ezáltal válik idézhetővé.
5. Közösségi média használata – érdekes megoldást írt le Richard Edelman: a Fehér Házban használták azt a technikát, hogy olyan, idézhető mondatokat írtak a szövegekbe, melyeket egyszerűen lehetett kitenni a Twitterre. Ezeket ráadásul körbeküldték pár órával az adott eseményt megelőzően bloggereknek, majd szintén a belsős csapat elkezdett erőteljesen posztolni a Twitteren. Ezáltal gyorsan terjednek a fontosabb sorok, és a saját pr-csapat segítségével mederben tartható a Twitter-folyam.
6. A szerző involválódása – elengedhetetlen, hogy a beszédíró legalább egyszer találkozzon négyszemközt a kommunikátorral.
7. Előadásmód – van, aki nem tud jól beszélni egy pulpitus mögött, van, akit viszont éppen ez nyugtat meg. Ki kell tapasztalni, hogy a kommunikátor milyen körülmények között működik legjobban és lehetőleg ahhoz ragaszkodni az esemény előkészületei során.

A lényeg röviden ennyi: próbáld meg a napi favágáson túl értelmezni a szövegírói feladatot és lobbizz ki magadnak egy beszélgetést az ügyféllel. Richard Edelman plusz tipje pedig: olvass sok szépirodalmat!

Szólj hozzá! · 1 trackback