Egy hétköznapi srác 2006-ban feltöltött magáról egy képet a Flickr-e, amin épp ordított. Egyik munkatársa egy napon jelezte, hogy látta a képét New Yorkban egy aluljáróban árult pólón. Természetesen fogalma sem volt arról, hogy a fotót a Yahoo! által üzemeltetett képmegosztó oldalról már több ezren letöltötték, és a képe azóta az iráni tüntetések jelképe is volt, megjelent házfalakon, pólókon, flyereken, könyvborítón, hirdetésekhez használták több mint 40 országban – legalábbis ezekről a szerteágazó felhasználásokról tud eddig Noam Galai, a képet készítő és azon szereplő izraeli születésű, de New Yorkban élő és dolgozó fiatalember.

A történet egyik eleme sem példanélküli:

• Teljesen átlagos internet felhasználók képesek olyan tartalmat előállítani, ami kereskedelmi értékkel is bír. (Andy Warhol óta talán az sem ördögtől való, hogy elgondolkozzunk a kulturális értéken is, amit a popkultúrához hozzátett ez a mára már valóban közismert fotó.)
• Amit egyszer megosztunk egy közösségi oldalon, és bárki számára hozzáférhetővé tesszük, annak felhasználását szinte semmilyen szinten sem tudjuk nyomon követni, ellenőrizni.
• Tömegével vannak a világon internetfelhasználók, akik úgy tesznek szert komoly haszonra, hogy az online, ingyenesen hozzáférhető tartalmat használják fel termékek előállítására, és nincsenek tekintettel a szerzői jogokra és azok tulajdonosára.

Az alábbi videóban Noam saját szavaival meséli el a történetét, mely során egyetlen alkalommal fizettek is neki a kép használatáért: a National Geographic, mint amerikai kiadó, által megjelentetett, politikai témájú magazin borítóját díszítette képe az amerikai elnökválasztás évében.

A történet azért lehet érdekes számunkra, mert egyfelől megmutatja azt, amit mindenki jól tud, aki az interneten éli életének egy részét: a szerzői jog betartására esély sincs azok részéről, akik az online „talált” tartalomra alapoznak üzletileg is racionalizálható nyereséget. De egyúttal benne van a videóban az is, hogy a neten keresztül egy fotó is korábban soha nem látott mértékben tud elterjedni. A popkultúra elemei a szemünk előtt születnek abból, amit feltöltünk.

Egy ellentétes hozzáállást tükröző példa az a videó, melyben a Central Parkban talált filmtekercs megtalálói és készítői végre találkoznak. Valószínűleg a legtöbben emlékszünk a videóra, amiben egy szintén New Yorkban élő felhasználó osztja meg a YouTube közönségével, hogy talált egy tekercs filmet a Central Parkban amit a hóvihart követően készítettek feltehetően turisták. Azért készítette a videót, mert meg akarta találni a filmtekercs gazdáit (illetve mert minden bizonnyal azt követően, hogy több mint 1,6 millióan nézték meg filmjét, könnyedén kap majd állást egy web-es cégnél Amerikában). Nos, a találkozó létrejött, hála az internetnek:

 

Nem szabad tehát általánosítani a netre feltöltött tartalmak felhasználását illetően sem: pontosan ugyanúgy megjelennek itt is az egyéni attitűdök, mint az élet bármely más területén. Néhány erre vonatkozó felméréssel a közeljövőben foglalkozunk majd még itt, a Trendlaboron.

 

Ha tetszett a bejegyzés, iratkozz fel az RSS-értesítőnkre!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.